Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-25 / 121. szám

1978. MÁJUS 25., CSÜTÖRTÖK SjW,* xslmm) 7 BONTÁS >4 sportnap győzteseinek . Az elmúlt napokban Sződ- liflet lakóit piros nyakkendős úttörők keresték fel, hogy a felesleges rongy- és papírhul­ladékot elvigyék. Mivel a felnőtteket jó elő­re értesítették, alig volt olyan hely, ahonnan üres kézzel tá­voztak volna. Mire beestele­dett, az iskola udvarán jó néhány mázsa rongy és papír gyűlt össze. Az egyik úttörő elmondta, hogy a hulladékért kapott pénzt a néhány nap múlva megrendezendő sport­nap győzteseinek díjazására (fordítják. Azt hiszem, hogy a szödli- geti úttörők figyelemre méltó ötlete máshol is követőkre ta­lálhat, mert ennek az ötletnek csak nyertese lehet. A nép­gazdaság ugyanis fontos alap­anyagot, a tömegsportverse­nyek résztvevői pedig érme­ket nyerhetnek & még egy fontos dolgot: az egészséges testmozgás örömét. Szabó László Sződliget Erőszakos kézbesítés Áprilisban nagy örömmel olvastuk közlésüket, misze­rint az illetékesek ígéretet tettek, hogy május elsejétől segítséget küldenek a tö­köli postára és ezzel megol­dódik a sokak által reklamált levélkézbesítés problémája. Környezetvédelem — közös erővel Napjainkban már nemcsak a városokban okoz gondot a környezetünket pusztító sze­mét, hanem a falvakban is. A szaporodó csinos, új házak, . házsorok szemet gyönyörköd­tető látványával szemben né­hol riasztó képet nyújtanak a szeméthalmok. Ennek a káros folyamatnak a megállítása és fölszámolása elodázhatatlan közérdek. Ezért községünkben — Mo­gyoródon is — közhírré tette a hangosbemondó, hogy nagy- takarítás kezdődik. A községi tanács vezetői felhívták a háztulajdonosokat, hogy a há­zuk előtt levő árkokat tisztít­sák ki és a patakmeder ingat­lanokat érintő részét , tegyék „rendbe, (itt van.. ugyanis. ,.a„ legtöbb szemét.) A kérdés ezzel elméletileg meg lenne oldva. Hiszen, ha mindenki a saját területén felszámolja a szemetet és a továbbiakban a kijelölt hely­re szállítja a háztartási hul­ladékot, egyszer s mindenkor­ra biztosítani lehet környeze­tünk tisztaságát. A gyakorlatban azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. A szemét már oly mértékben elszaporodott, hogy a felszá­molására irányuló kísérletek 1— jó esetben is — csak a te­lítettségi fokot csökkenthetik. (És a mennyiség minden til­tás ellenére is inkább növek­szik.) A szeméthalmok egy része pedig nem magán, ha­nem közterületen díszeleg. Így méltánytalanság volna a ta­karítás egész terhét az ott la­kókra hárítani. Elképzelésem szerint a kör­nyezet védelmére mindent átfogó és mindenkit mozgósí­tó mozgalom kellene. Javas­lom, hogy a községekben az utcabeliek megégyezése alap­ján környezetvédelmi utcabi­zottságot kellene létrehozni. Egy-egy ilyen bizottság fel­adata lehetne például, hogy kidolgozza az utca környezet- védelmi rendjét, gondoskod­jon a meglevő szeméthalmok felszámolásáról, sőt segítséget nyújthatna ahhoz is, hogy a háztáji szemetet a-biztonsági szabályok betartása mellett mindenki elégethesse. Ily mó­don csökkenne a szállítási költség is. Következő lépés­ként pedig megszervezhetnék egy-egy utca, vagy tér parko­sítását. Kővári Ferenc Mogyoród Dunakesziről érkezett KERTBARÁTOK ÖRÖMEI ÉS GONDJAI . Dunakeszin a hatvanas évek közepén a családi házak kert­jeit egyre kevesebben kezel­ték szakszerűen. A nagyapák ültette gyümölcsfák előöreged­tek és a magas növésű fákat egyébként sem tudták perme­tezni. Igen gyenge volt a zöld­ségtermesztés is. A rpegnövekedett szabad idő hasznos és egészséges eltöltése iránti igény Dunakeszin is a ■kertészkedésre irányította a figyelmet. Zaján János és lel­kes kis csoportja 1967 január­jában megindította a kertba­rát mozgalmat. A kezdeti ta­pasztalatokon erősödve a hetvenes évektől a taglétszám állandóan nőtt; ma már 900 tagja van a Dunakeszi Kert­barátok Körének. A vezetést az idős Zaján Jánostól Szabó Imre vette át. A tanács támogatta a kör munkáját; telket adott, ame­lyen a lelkes tagság közös erővel felépítette az országban először a kertbarát klubházat. Itt lehetőség nyílt a szerve­zett klubéletre, de megoldód­tak a raktározási gondok is Az elmúlt évben előadói helyi­séggel bővítették a klub épü­letét. Igen népszerűek az októ­bertől márciusig évente meg­rendezett téli szakmai előadá­sok is. Három éve megszervez­ték az első külföldi utat Cseh­szlovákiába. A tapasztalatcse­re — és a csehszlovák kertba­rátok viszontlátogatása is — rendkívül hasznos volt. Tavaly az NDK-ban jártak, az idén is terveznek tapasztalatcseré­vel egybekötött utakat. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa az idén ötezer fo­rint értékű szakkönyvet aján­dékozott a kertbarát kör könyvtárának, aminek ma már csaknem kétezer kötete van. A kertbarát kör tágjai új típusú alacsony sövényfá­kat telepítenek. Egyébként a nagyarányú gyümölcsfatele. pítéssel részt vesznek a város környezetvédelmében is. A ta­gok ma már szakszerűen ápol­ják és gondozzák kertjeiket. Elterjedőben van Dunakeszin a starking és a golden alma termesztése és szeretnék a klap körtefajtát is meghonosí­tani. Fellendült az utóbbi két évben a fólia alatti termesztés is. Szeretnék elterjeszteni a virágkertészkedést is, hogy ez­zel is szebbé tegyék a város utcáit, tereit. A kertbarát kör egyik fontos szervezési elgon. dolása, hogy megoldja az egy­séges permetezést. Ezenkívül örülnének, ha minél több fia­tal kapcsolódna be ebbe a szép munkába. KÖZÖS ÉRDEK Dunakeszin nemrégiben kö­zös értekezletet tartott a szak- szervezetek szakmaközi bi­zottsága és a Hazafias Nép­front helyi testületé. Többek között szó esett arról is, hogy a Liget út és a Rév út közötti Duma-parti szakaszon igen­csak összegyűlt a szemét. Az utóbbi időben mindenféle lim­lomot idghordtak az emberek. Ezért j'ó lenne, ha a MÉH Vállalat kirendeltséget nyitna a városban, és szükség lenne több hulladékgyűjtő láda el­helyezésére is az utason. Bár a lomtalanítási akció során most összegyűjtik a va­rosban található szemetet, kö­zös érdekünik és célunk Du­nakeszi szépítése és tisztasá­ga. Ezért mindannyiunknak jobban kellene rá vigyázni. Solymosi László Dunakeszi A határidő már régen el­múlt, postásunk azonban még mindig nincs. Ami pedig a le­velek jelenlegi kézbesítése körül történik, az egyenesen hajmeresztő! A postahivatalban egy asz- szony válogatja szét a levele­ket utca szerint. Aztán vár, amíg felismer valakit a hiva­talba érkezők közül, arra rá­tukmál 10—20 levelet, hogy adja át a szomszédainak. Ez még nem is volna olyan el­képzelhetetlen megoldás, ha a posta alkalmazottja eseten­ként nem durva sértésekkel vonná felelősségre a vállalko­zót egy-egy eltűnt levél miatt. Pedig ezt teszi! Sajnos, ezt a magam bő­rén is tapasztaltam egy el­tűnt levél reklamálásakor, amit éppen családunk egyik tagjának kellett volna meg­kapnia. Azt állította, hogy én vettem át tőle a hivatali pos­támmal együtt. Ezt mint tényt, a hivatalban tartózko­dók előtt jelentette ki. Azt is tudom, hogy akik erről az esetről hallottak, beszüntet­ték a további kézbesítést. Ügy érzem, ez az állapot tűrhetetlen, még ha olyan nagy is a munkaerőhiány a postánál. Monostory Imre Tököl ★ A panasszal ismét megkerestük Neer József főosztályvezetőt, a Budapest vidéki Postaigazgatóságon. Kiderült, hogy a tököli postahiva­tal vezetője nem jelentette, hogy a hosszú idő óta betegállományban levő kézbesítő helyettese is meg­betegedett. és így egyáltalán nincs aki kihordja a leveleket, távirato­kat. Neer József azonnal intézke­dett és mire lapunk megjelenik, Érdről és Monorról is küldenek helyettes kézbesítőt. Természetesen a tököli posta gondjai ezzel nem oldódnak meg, legfeljebb csak enyhülnek. így továbbra is ke­resik az állandó postai kézbesítőt Tökölön. Játszótér — társadalmi munkában Sülysápon a 2. számú iskola szomszédságában, a sportpá­lya mellett levő parkban né­hány hete lázas munka fo­lyik. Messzire hallatszik a mo­torfűrész zaja, ritkítják a sűrű, erdős területet, hogy el tudják helyezni mindazokat a felszereléseket, amelyek egy gyerekjátszótérhez szüksége­sek. Ez a játszótér pedig tár­sadalmi összefogással épül. A felszereléseket a helyi üze­mek szocialista brigádjai ké­szítették el, értékük több, mint 100 ezer forint. Elhelye­zésükről, felállításukról a szü­lői munkaközösségek irányítá­sával az óvodás és iskolás gyerekek szülei gondoskod­nak. A játszótér építésének gon­dolata az úttörőparlamenten vetődött fel, mondta Hege­dűs József, a 2. számú iskola igazgatója, aki a játszóteret tervezte, jelenleg pedig irá­nyítója a munkáknak. Az építésben eddig több mint öt­ven szülő vett részt. Lelkes, munkájuknak köszönhető, hogy május 28-án — a gyer­meknapon — a játszóteret birtokukba vehetik a kicsik. Faller Gyula Sülysáp Óvjuk egymás életét Vácott, az Izzó melletti vas­úti aluljáró problémája vég­re megoldódott, a közúti alul­járó mellé ugyanis külön gya­logos átjárót építettek. De mi lesz a másik aluljáróval, amely sokkal nagyobb gyalogos- és gépkocsiforgalmat bonyolít le? Itt a keskeny járda csak egy ember közlekedésére szolgál, és így sem biztonságos. Ha gyerekkel megyünkj nem mer. jük elengedni a kezét, mert a gépkocsik, buszok forgalmától szinte szédülünk, a zajtól a fülünk eldugul és nincs mibe kapaszkodnunk. Nem elég a sebességkorlátozás mert ezen a szűk helyen a gyalogosok így sincsenek biztonságban. Javasoljuk, hogy a járda mellé helyezzék el a védőkor­látot addig is, míg a másikhoz hasonlóan nem építenek külön aluljárót a gyalogosoknak is. Azért is tettük szóvá a dolgot, mert mindnyájan felelősek vagyunk egymás testi épségé­ért, nemcsak a munkahelyen, hanem a hétköznapok minden területén — még a vasúti alul­járóban is. Reméljük, hogy levelünk ol­vasása után az illetékesek gyorsan intézkednek, mind­nyájunk érdekében. Egyetértés szocialista brigád a PENOMAH váci gyárából. Malomkő a gyűjteményben Szívesen hallgatom az idő­sebbek elbeszéléseit különö­sen akkor, ha községünk múltját, történetét eleveníti feL Ilyen beszélgetésekben nincs hiány Pomázon, hiszen Bartók Gyula, Dobai Lajos és még számos idősebb lakó sze­retettel emlékezik a régebbi időkre. A beszélgetések során tud­tam meg azt is, hogy közsé­günkben valamikor vízimal­mok is üzemeltek, amelyeket gőzmalmok váltottak fel. Egy­két malomkőtöredék elő is került már a házak alapozá­sa, a vízvezeték építése köz­ben. Ezeket a helytörténeti gyűjteményben őrizzük. Dobai Lajos — helytörténeti klubunk tagja — többször is említette, hogy a református templom előtt hajdanán egy nagy malomkövet ástak el és ennek ma is ott kell lennie. Ez jutott eszembe a napok­ban, amikor láttam, hogy a hídépítők árkokat ásnak ezen a helyen. Elmondtam nekik a malomkő történetét és kér­tem, hogy vigyázzanak rá, ha előkerül. Nem is csalódtam. Néhány óra múlva szép kerek malomkövet emelt ki a csör­lő az árokból. Ennek igazán a helytörténeti gyűjtemény­ben a helye, gondoltam. A több mázsás súly azonban el­szomorított. Hogyan kerül ez megfelelő helyre? Lapunk április 20-i számá­ban Az eltérített vonat címmel Fazekas Mátyás veresegyházi tudósítónk levelét közöltük. A megjegyzésre a MÁV Budapes­ti Igazgatóságának osztályve­zetője, Fülöp Lajos válaszolt. A kérdéses napon, április 11-én 13 óra 45-kor a vonal­gondozó pályaőr telefonon je­lentette, hogy Rákospalota és Fót között a sín kifordult, ezért a vonatok nem közleked­hetnek. A menetirányító úgy rendelkezett, hogy a Rákospa­lota—Újpestről 13.57-kor indu­ló vonat nem Veresegyház fe­lé megy, hanem a fővonalon megállás nélkül halad Vácig, majd onnan visszafordul Ve­resegyházon át Fótra. A kö­vetkező vonatok utasai átszál­lással közlekedtek a sínkifor- dulás helyétől egy ott várakozó szerelvénnyel. A páyát 15 óra 45-kor helyreállították, így csak egy vonatnak kellett Vá­con át közlekednie. A MÜÁRT KISZ-fiataljal azonban — mint már annyi­szor — most is segítségemre siettek. Golub János irányí­tásával targoncán a tanácshá­za udvarára szállították a malomkövet, ahol elhelyeztük községünk többi kőemléke Most már tárgyi bizonyító-' kunk is van a hajdan volt malmokról. Balogh Gyula Pomáz A helytörténeti klub gyűjtemé­nye nemrégiben Pomáz 70 évvet ezelőtt, valamint a századfordulón használt községi bélyegzőivel gaz­dagodott. Rákospalota—Újpest állo­máson hangosbemondón folya­matosan tájékoztatták a 4414, számú vonat utasait a válto­zásról. A je|yvizsgálók pedig utasítást kaptak, hogy szóban is tájékoztassák, az utasokat, ami tudomásunk szerint meg is történt. Megítélésünk szerint az utazóközönség a rendkívüli helyzetet fegyelmezetten vette tudomásul. Szerkesztői üzenetek jy. J.-né Vác: A városgazdálkodási vállalat illetékesei megígérték, hogy azonnal kimennek a hely­színre. Reméljük problémája né­hány napon belül megoldódik. K. Gy.-né Nagykáta: Levelét to­vábbítottuk a tanács vezetőinek, és kértük, hogy legyenek segítsé­gére. Azt ígérték; rövid Időn be­lül Intézkednek. Cs. I. Tápiógyörgye: Levelét a Budapest vidéki Póstaigazgatóság vezetőjének küldtük el kivizsgá­lásra. Válaszukig szives türelmét kérjük. Válasz cikkünkre Az ok: sínhiba Elkésett levelek nyomában Tervek és elképzelések — megoldás nélkül Minek is tagadjuk, a szer­kesztőségi munka egyik leg­mozgalmasabb területe a pos­tabontás. Amikor a leveleket felnyitjuk, és olvasóink örö­meikről, eredményeikről tájé­koztatnak bennünket, velük örülünk. És amikor gondokról, nehézségekről, vagy éppen megengedhetetlen esetekről számolnak be, azért örülünk, mert látjuk, hogy Pest megyé­ben is egyre többen érdeklőd­nek a közügyek iránt. Egy hónap múlva A múlt héten azonban kelle­metlen meglepetést okozott két felnyitott levél. Ezeknek a feladási helye — a világosan olvasható bélyegző tanúsága szerint — Vác. A dátum pedig az egyiken április 20., a mási­kon április 24. A címzés hibát­lan; előre címzett — előre nyomtatott boríték mind a ket­tő. Szerkesztőségünk küld ilye­neket a levelezőknek, intéz­ményeknek. A bélyeg helyén ez olvasható: Ez a küldemény belföldre bérmentesítés nélkül is feladható. Esedékes díjakat kézbesítéskor a címzett fizeti. A borítékokban meghívók voltak. Az április 20-án elkül- döttban például a Pest me­gyei Üt- és Hídépítő Vállalat invitál bennünket április 26-án rendezendő ünnepségére. A váci Vak Bottyán Múzeum pedig tudatja, hogy Szüts Mik­lós grafikusművész kiállításán április 27-én este szívesen lát­na bennünket... Nem sorol­juk azonban tovább a meghí­vásokat és azoknak dátumait, mert az olvasó azt mondhat­ná: — Mi ebben a kellemetlen? Hiszen ezeket a meghívókat legalább egy héttel előbb ad­ták fel. Csakhogy a levelek május 18-án és május 20-án érkeztek szerkesztőségünkbe. Így hát csak akkor értesülhettünk ar­ról is például, hogy járási bé­kenap lesz Törökmezőn — má­jus 7-én. A gép csak segédeszköz Mit lehet tenni ilyen eset­ben? Lehetne írni mentegetőző leveleket. Például: A Vác és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet áp­rilis 27-i ünnepségén azért nem vettünk részt... És itt kezdhetnénk a mutogatást — természetesen elsősorban a postára, amely végül is ilyen helyzetbe hozott bennünket. Aztán írhatnánk glosszát, ajánlgatva a csigák bevonását a postai munkába, de emle­gethetnénk a postagalambokat is. Hogy most mindezt nem tesszük, ezért elnézést kérünk az olvasótól. A postán viszont már valószínűleg az évek so­rán kitermelődtek a megfelelő ellenmérgek a meglehetősen sűrűn szurkálódó hírlapi glosz- szák fullánkjai ellen. Megelég­szünk tehát azzal, hogy a té­nyeket közölj ük. Legfeljebb azt fűzzük még hozzá, hogy az említett két le­vél nem valami, hanem valaki miatt késett majdnem egy hó­napig. Amivel is azt akarjuk érzékeltetni és hangsúlyozni, hogy a valamikor legendásan pontos és gyors postánk prob­lémáit csak a korszerű, okos gépek nem oldhatják meg tel­jesen. Legfeljebb a többszörö­sére növekedett forgalom lebo­nyolításának segédeszközei le­hetnek. Igaz, nélkülözhetetlen segédeszközei. A főszereplő azonban mégis csak a postás bácsi marad, aki generációkon át szilárd összekötő kapocs volt a hírközlésnek ebben a lánco­latában, aki bekopogott, vagy bécsöngetett a címzetthez. Ember nélkül nem megy Nem vígasztal tehát bennüTL. két, és a jövőt illetően sem nyugtat meg a korszerűsítés sem. Mert a posta magas fo­kon automatizált válogató be­rendezése is csak akkor ér va­lamit, ha azt az ember kéz­ben tartja. Amikor is a gép valóban kezesen szolgálhatja az embert. És akkor majd hozzánk sem hetekkel az események lezajlá­sa után érkezik meg — az ese­mények híre. B. M. »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom