Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-28 / 99. szám

1978. ÁPRILIS 28., PÉNTEK %Mdav Szi get szent mártoni utak Szilárd burkolat Kevés olyan község van a megyében ahol azzal dicse­kedhetnek, hogy a lakott te­rület minden útja szilárd bur­kolatú. Szigetszentmárton e kevesek közé tartozik, igaz, a lakosság meg is dolgozott érte. Az idén befejezték az előző években megkezdett munkát, amelynek utolsó fá­zisában aszfalttal burkolták három utca makadám útját. A dolgot azonban még min­dig nem tekintik befejezett­nek Szigetszentmártonban: a lakosság társadalmi munká­ban szélesíti az utak mentén a padkákat. A nyáron is dolgoznak majd Szigetszent­mártonban éppúgy, minit a Jóét társközségben: Szigetesé­iben és Szigetújfaluban, ahol a tanács által vásárolt anyag­ból szintén utaknak készíte­nek alapot. A lakosság ta­valy a három községben há­rom millió forint értékű tár­sadalmi munkával járult hoz­zá az útépítéshez. Szőlőkultúra a Duna mentén Megkezdték az egykori gaz­dag Duna menti szőlőkultúra emlékét őrző solti löszpincék felújítását. A Duna hordalék- talajában kialakított pincesor népra jzi érdekessége, hogy a hordófolyosókon kívül a prés­ház is a föld alatt kapott he­lyet. A domboldalon az ajtók és a pohairazó kdspadok jel­zik a pincéket, amelyekből több mint 570-et tartanak nyilván. Az építmények tu­lajdonviszonyának rendezé­sével, mérnöki tervek alapján rekonstruálják a pincéket, feltárják, javítják a földfo- lyosók boltíveit. Egy pincét múzeumnak jelöltek ki. s ben­ne állandó kiállítás lesz a szőlőművelés régi eszközei­ből Látszólag egyszerű A solymáriak nem sajnálják a munkát községüktől Kovács Béláné tanácselnök szobájában, a solymári nagy­községi tanácsnál a falakat szinte beborítják az okleve­lek. — Ezek a legbecsesebbek — mondja — a megyei község­fejlesztési és szépítési verse­nyeken háromszor lettünk el­sők, kétszer másodikak. Nem... Persze, hogy nem gondoltam, amikor 1960-ban gazdálkodási előadónak jöttem ide. Nyolc évre rá előadóból hirtelen ta­nácselnök lettem. Képzelheti, mit éreztem. Hiába tanultam szinte egyfolytában ötvenki­lenctől — és csak hetvennégy­ben hagytam abba — bizony féltem. Egy nem őssolymári, hanem szabolcsi, itt, egy nem­zetiségi községben... Többen vagyunk — Nem volt könnyű. És ma sem az, tíz év után. ötezer la­kosunkhoz hétvégeken majd’ két és fél ezren csatlakoznak: a telektulajdonosok. A tanács­nál összesen tízen dolgozunk. Munkánk az van. Ennyien nem is győznénk, de többen va­gyunk. Több ezren. Az egész község segít, mindig, minden­ben. Eredményeinket, sikerein­ket, ezeket az okleveleket is nekik köszönhetjük. — Például? Nincs óvoda­gondunk. Meglepi, nem? A PEMÜ dolgozói öt és fél napi nyereségükről lemondva, tár­sadalmi munkában építették fel a Kékovit. Százhúszról hat­száz adagosra bővítettük az is­kolai konyhát, öt új tantermet kap idén iskolánk, terveink vannak a bölcsőde bővítésére mindez társadalmi összefo­gással. Elnézést, a telefon. • Eredményes szerződések — A drót másik végén an­nak az öt pesti vállalatnak egyike jelentkezett, mellyel szerződést kötöttünk: társas­házépítkezéseikhez területet adunk, és a felépülő lakások 50 százalékával mi rendelke­zünk. De együttműködésünk ennél több. A Mélyépterv pél­dául elkészítette 25 milliós köz- művesítési tervünket, másfél millió forintba került volna, ha nem ingyen, társadalmi szerződésünk keretében csinál­ják. Beruházásaink tervei gya­korlatilag mind így készültek, még a rövidesen felépülő, öt­milliót érő sportkombinátunk is. Természetesen ez is közös­ségi összefogással készül. Hon­nan vettünk volna ennyi pénzt? ötvenhárom tanácstagunk be­járja körzetét. Kezükben ív: ki, mikor ér rá egy kis mun­kára. A községért. És a papír mindig megtelik nevekkel. — A kisiparosok? Gyakran csodálkozom, kollégáimat hall­gatva: községükben nem tud­ják mozgósítani a maszeko­kat. Mi év elején ösz- szehívjuk őket, megbeszél­jük, mi a teendő. Az új kony­ha kőfalait egy vasárnap húz­ták fel. Reggel öttől, estig én is ott voltam velük. Megért­jük egymást. A lakótelepiek újak nálunk, főleg Pestről. Mégis: az idén elültetett négy­ezer facsemete telepítésében, a környék rendezésében rengeteg munkájuk van már. Érdemes dolgozni — Ne gondolja azért, hogy rózsás a helyzetünk. Járdát még tudunk építeni önerőből, de az utakhoz már gépek kel­lenének, és több pénz. Közel a főváros, az emberek össze­hasonlítanak és ez természete­sen nem számunkra kedvező. Különösen kereskedelmi háló­zatunk szorul javításra. A te­lefon talán a legsúlyosabb gondunk. Parlamenti interpel­Táncház - tanulságokkal A tinnyei fiatalok is igénylik — Magyarországon is léte­zik? — Igen. — Városban, falun egy­aránt? — Igen. — Valamilyen közös együtt- lét, éneklés, táncolás? — Igen. — Táncház! — Helyes a válasz. A barkochba képzeletbeli, a táncházmozgalom valóságos. Igaz, hiába keressük a szó megfejtését a magyar értelme­ző szótárban, a lexikonokban. Ott nem találjuk. Mégis egyre több fiatal számára jelent ma­radandó élményt. Hagyományőrzők *Tinnye kis község a budai járásban, mindössze 1300-an lakják. Földjei a toki tsz ha­Szabad kapacitást egy 410 fm-es mélyfúrású kút 1978 ban történő elkészítésére PANKOTAI Állami gazdaság Szentes, Klauzál u. 17. ügyintéző: Oláh József oszt. vez. Telefon: Szentes, 32. Telex: 82-417. tárához tartoznak, a közös ta­nács Piliscsabáról irányít. Köz­lekedése, fekvése — annak el­lenére, hogy a fővárostól mind­össze 30 kilométerre van — el­szigeteltté tették. Ennek a vi­szonylagos zártságnak köszön­heti azonban azt is, hogy az egykori paraszthagyományok elemeiből többet őrzött meg környékbeli társainál. Leg­alábbis ezt bizonyította a mű­velődési házban a táncház: a csendes propaganda ellenére, mintegy 80 fiatal jött el. A mikrobusszal érkező Te­kergő együttes és Bartók tánc- együttes tagjait nagy várako­zással fogadták a tinnyei fiúk, lányok. Az első ének- és tánc­számokon még érezhető volt az idegesség, a lámpaláz, ám az­után egyre jobban átforróso­dott a hangulat. A fiataloknak különösen a Hajdútánc és a méhkeréki román muzsika tet­szett, amit őszinte lelkesedés­sel tapsoltak meg. A budapesti vendégek a bemutató után da­lokat, táncokat tanítottak. A program a késő esti órákban fejeződött be, közös nótázással. Anyagiak A Tekergő együttes vezetője, Bajnok József elmondta, hogy nagy örömöt szerzett számukra a fellépés: — Itt más közegben játsz­hattunk, mint amihez hozzá­szoktunk. Amit az itteni fiata­lok csináltak ezen az estén, nem divatból, hanem belső igényükből fakadóan tették. (Ügy érezzük, befogadtak ben­nünket s azt a kultúrát is, melynek közvetítésére vállal­koztunk. — Miért nem rendeznek ne­künk máskor is ilyen mulatsá­got? — tette fel a kérdést az egyik táncban kimelegedett fiatalember. — Rendeznek, csak éppen a második faluban, a toki műve­lődési házban. Jó néhány ide­valósi fiatal jár oda szomba­tonként, bár sajnos, a közle­kedés megoldatlan — adja meg a választ Tóth Jánosné, a he­lyi művelődési ház igazgató­nője. — Tudjuk, hogy a nagy­község és a társközségek — Pi- liscsaba, Tinnye, Jászfalu ifjú­sága igényelné az ilyen jellegű programokat. De hát ez sokba kerül. Költségvetésünk pedig igen szűkös keretek közé szo­rít bennünket. Egyelőre nem remélhetjük, hogy futja belőle erre a célra is. Mialatt az elhangzottakon gondolkodom, a teremből ki­felé jövet H. L. gépkocsiveze­tőbe ütközöm, aki olajos ove- ráljában az ajtóban álldogál. Ismerjük egymást, most azon­ban üdvözlés helyett magya­rázkodik : — Ebben a ruhában csak nem ülhetek le közéjük. Ha tu­dom, mi lesz itt, átöltöztem volna — mondja kesernyésen. Tömegmű vetődés Igen. Ha hamarabb tudja — ha egyáltalán tudja. Ha jól ér­telmezem, közművelődési tör­vényünk elsősorban a munká­sok, fizikai dolgozók művelő­dését kívánná elősegíteni. Ügy gondolom, a táncházmozgalom a népzenei kultúra terjesztésé­ben, a hagyományok ápolásá­ban sokat tehet. A Tinnyéhez hasonló községekben pedig va­lóban azt adja, aminek indult: igazi magasrendű tömegműve­lődést. A pénz okos átcsoportosítá­sával, vagy netán — környék­beli jó példák nyomán — tár­sadalmi összefogással, terme­lőszövetkezeti támogatással Tinnyén is lehetőséget lehetne teremteni a közös muzsikálás­ra, dalolásra, táncolásra. Ha az idén nem is, de jövőre. A legutóbbi hét vége igazolta: megérné. Valkó Béla láció is hangsúlyozta: ötezer embernek egyetlen nyilvános telefon — életveszélyes. — Sokat dolgoztunk, hogy az elismeréseket kiérdemeljük. Az okleveleket látva a nagyköz­ség lakói is érzik: érdemes. Nem árulok el titkot, köztu­dott, hogy egy-egy ilyen ok­levél pénzzel is jár. Mint min­denhol, nálunk is minden fil­lérnek van helye. — Ez a köteg akta? (Társa­dalmi szerződések vállalatok­kal, szövetkezetekkel, intézmé­nyekkel. Nem egyórai munka eredménye. Most, hogy a fiaim már felnőttek, nekem - már kicsit könnyebb, de a kollé­gáim többsége nő, kis gyere­kekkel, a velük járó ezernyi gonddal. — Ha néha megkérdik, hogy bírom erővel, könnyű vála­szolni. Ezt a munkát csak pén­zért nem tudnám csinálni. Jó módszerek Az utóbbi időben megszapo­rodtak a látogatók Kovács Bé- lánénál, a solymári tanácshá­zán. Módszereiről érdeklődnek a kollégák, a felsőbb szervek, a rádió — ötödik ötéves tervü­ket már tavaly teljesítették. A módszer csak látszólag egysze­rű. Sok év munkájával ková­csolták közösséggé a községet. Andai György Új pavilonok Érkeznek a gépek Készülődés a tavaszi BNV-re öt ország kiállítóitól már a budapesti nemzetközi vásár- központba érkezett a három hét múlva nyíló BNV kiállí­tási anyaga. Sorra jöttek az elmúlt napákban az osztrák, az NDK-beli, a szovjet, a csehszlovák és a lengyel ka­mionok, s a kirakodást köve­tően máris megkezdték a gé­pek felszerelését a pavilonok­ban. A többi, 23 országból je­lentkezett cégek termékei is néhány napon belül Budapest­re érkeznek. A vásárvárosban nagyüzem­ben dolgoznak. Lebontották a 10-es pavilont, helyén alakít­ják ki a BNV főterét. Fel­épült az új F-csarnok, már csak a 3700 négyzetméter alap- területű új létesítmény belső burkolómunkái vannak hátra. Először mérlegen a költségvetés és fejlesztés Az oktatás helyzetéről is tárgyalt a dunakeszi városi tanács Csütörtökön ülést tartott a dunakeszi városi tanács, Tö­rök Sándor tanácselnök elnök­letével. Napirenden szerepelt az ál­talános és középiskolai oktatás helyzetéről szóló beszámoló. Az írásos előterjesztéshez Tóth Istvánná, a városi tanács mű­velődésügyi osztályának veze­tője fűzött szóbeli kiegészítést. Enyhülnek a gondok A város iskoláinak — három általános, egy középiskola és a 201. Ipari Szakmunkásképző Intézet — közös gondja a te­remhiány. 1972 óta ugyan 26 tanterem épült, többségük tár­sadalmi munkában, de így is — főleg az általános iskolá­ban, szűkös körülmények kö­zött, váltott műszakban tanul­nak a gyerekek. A teremgon­dokon enyhít a tanácsülés ha­tározati javaslata, amely állást foglalt egy 12 tantermes álta­lános iskola felépítése és a gimnázium önállósítása, és eh­hez szükséges bővítése mellett. Az oktató-nevelő munka személyi főtételei — állapítot­ta meg a beszámoló — javul­tak. Különösen figyelemre mél­tó, hogy az elmúlt évek folya­matos bérrendezése során a város pedagógusainak ''átlagke­resete meghaladja a megyei átlagot (az átlagkereset Duna­keszin 3700; Pest megyében 3400 forint). Most a személyi feltételek további javítása a cél, hiszen az ősztől folyama­tosan bevezetésre kerülő új tantervek még az eddigieknél is nagyobb, felelősségteljesebb munkát rónak a pedagógusok­ra. A város régi gondja a fel­nőttoktatás: az üzemi dolgozók több mint 20 százaléka nem végezte el a nyolc általánost. A tanács egyik legfőbb felada­tának tekinti a felnőttoktatás sikerét. Tóth Istvánná külön szólt az új tantervekről, amelyek je­lentős előrelépést hivatottak hozni az egész magyar okta­tásban. Sikerükhöz a városban is tovább kell fejleszteni a fel­tételeket, elsősorban gondos­kodni kell modern tanszerek­ről. A beszámolóhoz dr. Monori Balázsné városi óvodai szak- felügyelő; Keresztes Mihály, a tanács oktatási és kulturá­lis bizottságának elnöke, Te- rényi Józsefné, a Pedagógus Szakszervezet városi bizottsá­gának titkára és NOvák Ist­ván, a 3. sz. általános iskola igazgatója szólt hozzá. Vala­mennyien megerősítették a hallottakat, támogatták a ter­veket. Az ülés a határozati javaslatokat — köztük a két legfontosabbat: az új általá­nos iskoláról és az önálló gimnáziumról szólót — egy­hangúan elfogadta. Jól gazdálkodtak Az oktatás mellett a tava­lyi költségvetési és fejleszté­si alap felhasználásának tár­gyalása volt a dunakeszi ta­nács ülésének másik napi­rendje. A fiatal város első ilyen jellegű beszámolója megállapította: a szűkös le­hetőségek ellenére a lehető legtartalmasabban gazdálko­dott a város. A beszámoló ta­lálkozott a tanácstagok egyet­értésével. A tanács elfogadta a fejlesztési alap tervének módosításáról és az állam elő­vásárlási jogának gyakorlá­sáról szóló határozati javas­latot is. Interpellációk, választás Börzsönyi Károlyné, Ju­hász Róbertné és Solymosi János tanácstagok interpel­lációt nyújtottak be a lakos­ság életkörülményeit érintő néhány kérdésben. Mivel va­lamennyi téma a tanács mű­szaki osztályához tartozik — a tanács egyetértésével — az Interpellációkra az osztály szakemberei írásban adnak vá­laszt. Az ülésen személyi kér­dések is szerepeltek. A Hazafias Népfront helyi elnökségének javaslatára a testület egyhangú szavazással választotta meg a városi ta­nács elnökhelyettesévé Mety- kó Gyulánét, aki korábban megbízottként látta el ezt a feladatot. Ezután a tanács vég­rehajtó bizottságának tagjává választották Rónai Árpádot, a dunakeszi városi pártbizottság első titkárát, Rubik László megüresedett helyére, aki —• mint lapunk 4. oldalán közöl­jük — az MSZMP Központi Bizottságának munkatársaiként dolgozik a jövőben. Stefiik Fe­renccel, az 58. számú válasz­tókörzet tanácstagjával a tes­tület döntése alapján kiegé­szült az ügyrendi hizottság. M. Á. T egnap is későn mentem haza. Fáradt és kedvet­len voltam. Éjféltájt mégis íróasztalomhoz ül­tem és az Egészségügyi Mi­nisztérium kérése szerint elő­vettem a naplóm. Rágtam a tolláim: mit írjak bele? Jót vagy rosszat? Mert igaz, nem fájt a fogam és a gyomrom sem, de sápadt voltam, kicsit ingerlékeny. A közérzetemmel lehetett valami baj. Felelős­séggel azonban nem tudtam megállapítani, hogy mi bánt: a rossz időjárás, a főnököm kedélye szerint ugráló vér­nyomásom, vagy valami más kór bujkál bennem? Egy nap­lóba mégsem írhatok felelőt­lenül. Azt már látom, hogy sok gondot okoz számomra ez a napló. Nem azért, mert a töp­rengésre rámegy a fél éjsza­kám, hanem azért, mert nem írhat az ember bármit papír­ra, annak nyoma marad, kö­vetkezménye is lehet. Eddig könnyebb volt: elmentem az orvosomhoz, nagyjából körül­írtam, hogy hol mit érzek, az orvos hümmögött, kiírt néhány napra betegállományba, ö is, én is megnyugodtunk. Kivált, amikor a kerti munkák soka­sodtak, értettük meg egymást. Ennek most vége, mivel tag­ja lettem a mintasokaságnak és naplóvezetésre ítéltettem. Még elviselhető lenne, ha tit­kaimat, mint gyermekkorom­ban lakattal lezárhatnám, vagy fiókomba rejthetném. m'Mu De így? — közlendőimet egy orvos és egy asszisztens­nő is körmöli. Sőt! — havon­ta egyszer el is jönnek a la­kásomra és sok tucat kér­dést tesznek fel „az előző látogatásuk óta észlelt beteg­ségeimre, panaszaimra, orvos­hoz fordulásomra és ezek okaira vonatkozóan”. A pon­tosabb adatszolgáltatás és tá­jékoztatás érdekében kérik tőlem, hogy a könyvecskével együtt átadott naptárlapra is jegyezzek fel mindent. Szerencsére ez sem hiába­való fáradság, mert az ápoló­nő összegyűjti és a bejegyzé­seket a saját nyilvántartásába is átvezeti. A vizsgálat évének végén általános szűrővizsgálat következik, ahol felderíti az orvos azokat a betegségeket, amelyek még nem okoztak eddig panaszokat, de gyógyke­zelésük akkor eredményes, ha idejében hozzákezdenek. Mindez szükséges „a la­kosság megbetegedési viszo­nyainak, a lakosság egészség- ügyi ellátásával kapcsolatos véleményének és elvárásainak megismerése céljából... vala­mint a saját, a család, a kör­nyezet és a haza, Magyaror­szág érdekében” — írják az országos morbiditási vizsgálat felmérői. A mintasokaságba, mint ahogy írták, az Egészségügyi aá Minisztérium 25 000 lakost vont be. Egy éven át tehát felmér­nek. örülnék is neki, ha nem gyanakodnék. Kínoz a gondo­lat: nem a minisztérium ra- vaiszkodásáról van-e szó? Ar­ról, hogy most 25 000, később még több embert módszere­sen leszoktassanak a panasz­kodásról, az orvoshoz járás­ról? Mert ha beteg valaki és ágynak dől még naplót is ír­jon egy esztendeig? Bütykös, reszkető kézzel vezesse: hol szúr, hol hasogat? És az ol­vashatatlan naplókat másol­ják a rendelőkben? No nem, engem nem húznak be a csőbe. Hiába a rejtelmes, szép szöveg: „országos morbi­ditási vizsgálat” — én átlátok a szitán: össze akarnak ug­ratni az orvossal, aki végre örült, hogy megszabadult a sók receptírástól, az admi­nisztrálástól és jövök én a morbiditási naplómmal. Nem vagyok én beteg, hogy hazám érdekében 365 napon át naplóba írjam kép­zelgéseimet és még orvost, ápolónőt is kényszerítsek ál­bajaim körmölésére, naplótit­kaim j egyeztetésére. Inkább beismerem már előre: nem vagyok arra méltó, hogy a mintasokaság tagjának jelöl­jenek. S. A. I i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom