Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-30 / 101. szám
J/Äv* * *" '*■*' Hej, Nagykőrös, híres város! „Hej, Nagykőrös, híres város!... — kurjantott a régi dalra a vén gulyás, kinek keze alatt kerek száz esztendeig egy borjúfark sem hibázott.” Mert, bizony, addig élt Marci bátya, s amikor meghalt, harminchat ökröt fogtak végtisztesség gyanánt a szekér elé, mely koporsóját vitte. Előtte a gulya haladt, mögötte a tengernyi nép, legutól pedig az egész ménes... Messze környéken ismerték az öreg Csonka Mártont, kiről a gimnázium diákjait magyarra és latinra oktató Arany János tanár úr is rímet faragott. Tán még a versében szereplő „gonosz komiszáros” is megbékélt az öreg temetésén, a város pedig szobrot állított emlékének. S most, száz év múltán, ismét felcsendül a régi nóta: Hej, Nagykőrös, híres város!... E címet viseli ugyanis a nagykőrösi Arany János Múzeum új, állandó kiállítása — melynek megnyitásáról tegnapi lapunkban adtunk hírt —, s amely a város és közvetlen környékének históriáját követi nyomon az őskortól napjainkig. A rendkívül ízléses, nagy gonddal és hozzáértéssel tervezett és megvalósított bemutató, méltóképpen tárja a látogatók elé Nagykőrös történetének századait, letűnt korok emlékeit, néprajzi és irodalomtörténeti hagyományait. Impozáns anyagot vonultat fel, s jól átgondolt didaktikai elvek szerint ösz- szegzi időrendben a település gazdasági, politikai, kulturális fejlődését. Mértéktartó ízléssel berendezett, hangulatos termek várják az érdeklődőket, kik a tárlókban és körben a falak mentén több ezer emléktárgyat, leletet, eredeti dokumentumot, képet szemlélhetnek meg, melyek között hasznos tájékoztatók segítik az eligazodást Dénár, kereszt, félhold A bronz- és avarkorból származó leletekkel egy helyiségben látható szarmata ékszerek, római kori edények jelzik, hogy igen régen lakott volt már e vidék. Különösen értékes a régebbi emlékek közül a Ho- nwlytáján felfedezett honfoglaláskari sírlelet, de nagy figyelmet ér- demlőek a kora Árpád-kori szerszámok és a pótharaszti kincsek is. Meglepő épségben és nagy számban fennmaradt ezüst dénárok tanúskodnak arról, hogy élénk volt erre a kereskedelem. Arrébb, üveglap alatt ÉV. Héla egy 1266-ban kelt oklevele simul, melyben a király először említi mai nevén Kőröst, A Kiállítás megnyitásán: Keresztúry Dezső akadémikus (középen). Mellette, jobboldalt Kovács Sándor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, baloldalt dr. Novák László múzeumigazgató. mint Nana ispán birtokát, ö azután végrendeletében a margitszigeti Domonkos rendi apácakolostorra hagyományozta a települést. E kor hangulatát idézi a gyűjtemény egyik legértékesebb darabja, a XII. századból való, nemzetközileg is számontartott, bronzból készült és arannyal bevont ludast körmeneti kereszt. Nagy Lajos 1368. október 2-án kelt oklevele már oppidum-nak, azaz városnak nevezi Kőröst, melynek fejlődésében a XVI. század hozott nagy változást. Buda eleste után a település úgynevezett hász városként a szultáni birtok része lett. A magyar földesurak elmenekültek, s a török csapatok semsar- colták népét Ahmed szultán, levelének tanúsága szerint, 1594-ben ugyan fejadót vetett ki a városlakókra, kiknek szolgálatait a budai pasák is gyakran igénybe vették, kellő tiszteletben tartva persze a szultáni előjogokat a körösiek mégis nyugalomban éltek. Ahmed levelei, Karán pasa, Juszuf aga, Ozmán defterden nyugtái, a török hódoltság itt látható emlékei a város gazdagságát jelzik. Ugrásszerűen nőtt ez idő tájt Kőrös népessége, kialakult a városi önkormányzat, a bírák, együtt a ceglédiekkel és a kecskemétiekkel közös törvényszéket ültek a súlyosabb ügyekben. S bár a városlakók kétfelé is adóztak, viszonylag háborítatlanul élték napjaikat. E kor a gazdasági fellendülés időszaka, jellegzetes népviselete is megtekinthető a tárlókban, együtt a szerszámokkal, mélyekkel a földesuraktól bérelt pusztákat művelték meg az emberek. Kossuth köszönő levele A kiállítás további részében sorakozó céhes emlékek mór a XVII— XVIII. századot idézik. A kézműipar fellendülésével sorra alakultak az ilyen szervezetek. Tímárok, szabók, csizmadiák, szappanosok céhének intarziás, súlyos zárakkal vér. dett ládái, behívó táblái maradtak egyebek között okulásul az utókorra. A török kitakarodása után a város erős belső szervezettsége révén képes volt megőrizni önállóságát a föíldesurakkal szemben, kik birtokba akarták venni korábban megváltott körösi jószágaikat. A mezőváros szembekerült velük, nagy ellentét támadt Nagykőrös népe és a nemesség között. Ez utóbbiak a A kiállítás egy részlete régi törvényre hivatkoztak: nemtelen ember nemesi jószágot nem vásárolhat! Ám a város síkraszállt a nemesi kiváltságok eltörléséért, törvényesen is megvívta függetlenségi harcát, jóval megelőzve az 1848-as eseményeket. Ezzel az időszakkal le is zárult fejlődésének első szakasza, a kiállítás is későbbi századakba kalauzolja a látogatót. Minthogy hagyományokra tekintettek vissza az itt honos demokratikus eszmék, a magistratus érthető örömmel fogadta 1848. március 15. hírét, s már két nappal később itt látható levelében üdvözölte a forradalmat. Kossuth hadba hívó beszéde után éppen itt, a múzeum épületében, a város egykori huszárkaszárnyájában kezdték toborozni a 16. Károlyi huszárezredet, majd Lenkey ezredes vezetésével a 13. Hunyadi honvéd huszárezredet. Kossuth köszönő levele, katonai térképek, zsákmányolt és saját fegyverek tanúsítják a körösi nemzetőrök vitézségét, egy hosszú lista pedig az ozorai csatóba vonuló helybéli katonák költségeit. Arány János Kézjegye Izsó Miklós Arany-szobra előtt elhaladva a múzeum büszkesége, a párját ritkító Arany János-emlék- gyűjtemény fogadja a látogatót. Korábban a gimnázium adott neki otthont, de most már az új, állandó kiállítás szerves részeként tekinthető meg e nagy értékű irodalomtörVörös május - magyar május Hogyan lett épp május elseje a munkásosztály nemzetközi ünnepe? Nyilván szerepet játszott ebben az a hagyomány, amely — az északi féltekén — e napot régóta valamiféle tavaszünnepnek tekintette, amelyet polgárok, mesterlegények talán a középkor óta kirándulással, énekkel, tánccal, zenével, s persze poharaz- gatással megünnepeltek. A hagyomány megőrizte a luccai selyemszövök .1531 -es május elsejei sztrájkját és tüntetését, bár ennek a történelmi eseménynek aligha volt szerepe a munkásünnep napjának, kijelölésében. Sokkal valószínűbb, hogy az amerikai szakszervezeteknek a 8 órás munkanapért indított mozgalma tette e napot a munkásmozgalom „jeles napjává”. Az amerikai szakszervezetek kongresszusa 1890. május 1-ét harci nappá nyilvánította, majd a II. Internacionálé határozata tette általánossá és állandóvá a munkások ünnepét. Az abonyi orvos 1890. május 1-én a budapesti munkásnagygyűlés szervezői és szónokai között már ott találjuk az abonyi születésű dr. Csillag Zsigmond orvost, szocialistát is, aki 1876-ban Frankel Leó oldalán kapcsolódott be a munkásmozgalomba, s nagy szerepet vállalt a proletariátus harcos sorainak szervezésében. A hatóságok végül is beletörődtek a múlt század végén a májusi felvonulásokba, ám a munkásság igazi ünnepe először csak 1919-ben köszöntött be, a Magyar Tanácsköztársaság győzelme után. A Tanácsköztársaság állami ünneppé tette május 1-ét. Pest megyében is zászlódíszt öltöttek a városok, községek. Ráckevétól Nagyká tóig elárasztotta a tömeg a főtereket, a délutáni népünnepélyek — a háborús viszonyok ellenére —, ha egy napra is, kóstolót adtak a jövendő bőségéből. A Horthy-fasizmus 25 éve alatt legális felvonulásokra, tüntetésekre nem kerülhetett sor, népgyűléseket csak zárt helyen lehetett tartani, ünnepségeket csak majálisok formájában rendezhettek a munkások. A kommunisták mégis megtalálták a módját, hogy ébren tartsák a tömegekben a május elsejék igazi értelmét, azt, hogy e2 a nap nemcsak majális, hanem harci nap, az osztályharc, a világ dolgozói iránti szolidaritás ünnepe. Május elsején mindig megsokszorozódott a karhatalmi készültség. Rendőrök vadásztak a piros jelvényekre, csendőrjárőrök zaklatták a munkás turistákat, s már előre lefogták az ismert kommunistákat. A legnagyobb május elsejei demonstrációra 1930-ban került sor, a több mint tízezer tüntetőt mozgósító „csendes séta” az MSZMP számára főpróba volt a szeptember elsejei tüntetéshez, mert először volt alkalma megmutatni, hogy milyen erőket képes mozgósítani. zető utat vörös zászlókkal, lobogózták fel. Monoron Dóczi József és Hörömpő Mihály vállalták, hogy a hajdani Turul vendéglő előtti ívlámpára tűzik a vörös zászlót. Délelőtt 11 órakor is ott lengette a szél a lobogót, a vasúti sorompó mellett vezető távíródróton. A csendőrök tehetetlenek voltak az összeverődött tömeggel szemben. Az előző éjszakán 5000 röpcédulát szórtak szét a kommunisták a községben. A megtorlás nem maradt el. Rákospalotától Albertirsáig letartóztatták a pártsejtek vezetőit, köztük tizenegy monori kommunistát: Gyömbér Istvánt, Ragóczky Jánost. Bajkai Károlyt, Aradi Istvánt, Nagy Imrét, Boros Mihályt, Drapál Jánost, Torma Imrét, Dóczi Józsefet, Kerekes Pált és Pintér Istvánt. Amikor a II. világháború idején már szinte minden legális mozgalmi tevékenység tilos volt, a munkabeszüntetés volt az egyetlen — bár korántsem veszélytelen — módja május elseje megünneplésének. ember keresi a helyét a nap alatt. Érzi, hogy a régi világ felbomlott körülötte, vagy elsüllyedt alatta. A levegő még vérszagtól terhes, de a május már munkára int. Ha a békét meg akarjuk hódítani, fokozott munkára van szükség...” Aztán egy időre az ünnepben egyre több lett a jól begyakorolt ünnepélyesség, az emelvények egyre magasabbak, a vezetők egyre távolibbak lettek, a felvonulások időben elnyúltak ... Tízezer ceglédi Szabadság - új országban Röpcédulák Monoron Május elseje a munkásosztály jelképévé vált, végérvényesen. Dacolva az elhurcolás, az összeverés, a fogház veszélyével, megünnepelték a munkások Pest megyében is minden évben. Idős emberek, sokat tapasztalt kommunisták emlegetik ma is az 1932-es május elsejét, amikor az éjszaka leple alatt a fővárosba veA felszabadulást követő évek májusait is fel kell idéznünk. A munkásegység jegyében vörösbe boruló városokat, a korábban tiltott dalokat inkább kiáltó, mint éneklő embereket, a felvonulási útvonalak nyüzsgését. A május elsejék hangulatán, a táblák feliratán érződött, hogyan halad előre a népi demokratikus forradalom útján az ország. A már igazán szabad május elseje hangulatát felelevenítendő, idézünk abból a Májusi Emléklap című négyoldalas kiadványból, amelyet a Magyar Kommunista Párt monori szervezete készített. „Szabadság! — köszöntjük egymást és felemeljük harcos ököllé markolt munkáskezünket. Hát ezt a szabadságot kell megszerveznünk és ez a szervezés a mi hódító hadjáratunk. Ma minden Ám egész más hangulata volt 1957- ben május elsejének. Nem gondosan koreografált látványosság, hanem népszavazás volt egy olyan politika mellett, ameíy kiv^pette az országot az ellenforradalom okozta káoszból. Ezen az 1957-es májusi ünnepen tömegesen tettek hitet a haladás eszméje mellett a munkások. Cegléden 10 ezer, Szentendrén 3 ezer, Abony- ban 4 ezer dolgozó, katona, munkásőr és ifjúkommunista vonult az utcára a párt politikáját éltetve. Vácott már 30-án 5 ezer ember gyűlt össze a Duna-parton, hogy a fényárban úszó hajók felvonulását megnézze. Ugyancsak hasonlóan ünnepeltek Aszódon, Pilisborosjenőn, Foton az emberek. Pilisvörösváron 2 ezer 500-an vettek részt az ünnepségen, melynek ázónoka beszámolt a munkasikerekről. A múlt év decemberében — mondotta — a helybeli bánya egyik vezetője azt állította, hogy az októberi termelésnek még a felét sem lehet elérni. A munkások azonban bizonyítottak: az említett októberi 95—96 vagon helyett májusban már 104—105 vagonnyi szenet termeltek. Május elseje a felszabadulás óta ismét állami, „nemzeti” ünnep is. Ezt nemcsak a naptár piros betűje jelzi. Azzá tette ezt generációk tudatában az érte folyt harcok emléke. téneti anyag. Segítségével nyomon, követhetjük a költő életét, kora ifjúságát, a debreceni diákéveket, az első irodalmi sikereket, nagyszalontai másod jegyzőként Petőfivel alakuló barátságát, a forradalom és szabadságharc eseményeit, a nagykőrösi gimnáziumban töltött éveket, majd a pesti időket. S mindezt sok-sok eredeti dokumentum révén. A vándortórsulat egykori; színlapja, a szalontól nótárius kiállította váltók, Petőfivel váltott levelezése, a Nép Barátja című új- • ság, melyet a forradalom idején Vas Gerebennel szerkesztett, a református egyháztanács levele, mely- 1 ben Nagykőrösre invitálják a Kisfaludy Társaság által már kétszeresen megkoszorúzott költőt, mind- mind Arany János életének egyr egy fontos mozzanatát idézi. A gyűjtemény leggazdagabb része a költő Nagykőrösön töltött éveinek emlékeit fogja egybe. Láthar tók többek között Arany János magyar és latin óravázlatai, megtekinthető Széptant jegyzeteinek, sa Magyar irodalom történetének kézirata, valamint aláírásával „jegyzéke azon könyveknek, mellyeket alulírott, mint szakához tartozókat a helybéli iskolai könyvtár részére mindenek előtt meghozatni ajánl”. E lista új szerzeménye a múzeumnak, éppúgy, mint a nagy hírű tanári kart vélhetően 1853-ban megörökítő fénykép, valamint a Szász Károly akadémiai tagságáról szóló oklevél, melyet 1869 áprilisában hitelesített kézjegyével Arany János főtitkár. A gyűjtemény legnagyobb kincsei dolgozatjavításai, egyiken a szigorú megjegyzés: „királlyá: ezerszer igazítottam már”,& A nagyidai cigányak egyik lapja, rajta Arany tollrajzávai. A Nagykőrösön töltött kilenc esztendő Arany János költői munkásságának kiemelkedő szakaszát jelentik. Itt születtek balladái, néhányuk kézirata több más művével együtt szintén helyt kapott a tárlókban. Külön helyiségben láthatók a családi emlékek, felesége iríelltűje, Juliska lánya karkötője, a költő óratartója, s a Gyulai "Páltól kapott híres kapcsoskönyv. Még tovább Arany tanár úr dolgozószobájának eredeti bútorai, személyes tárgyai tekinthetők meg. Mindez a kiállítás legreprezentatívabb része, nemzetközileg is értékes gyűjtemény. Kun Béla zászlaja A bemutató ezután átvezeti a nézőt a kiegyezés korától a század- fordulóig, majd tovább, napjainkig. Emlékek sorával eleveníti fel a Tanácsköztársaság helyi eseményeit, a többi között ama zászló pontos másával, melyet 1919. július 19-én adott át Kun Béla Nagykőrösön a 21. gyalogezred katonáinak a felvidéki hadjáratban szerzett érdemeikért. Fényképek, újságcikkek, eredeti kiadványok szólnak a két háború közti évekről, s a magyar munkásmozgalom kiemelkedő alakjáról, a város szülöttéről, Vági Istvánról. További dokumentumok Dezső Kázmérról, a város haladó szellemű polgármesteréről, az Arany János Társaság és a múzeum megalapítójáról, s Nagykőrös két mártírjáról, Absolon Saroltáról és Németh Irénről. A felszabadulás, az újjáépítés emlékei következnek ezután, végézetül a mai iparosodó Nagykőrös életének jellemző adalékai zárják és teszik egésszé e sajátos hangulatú, értékes bemutatót, mely e jellegzetes tájegység nagy múltú hagyományainak méltó krónikása. Khim Antal i ■
