Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-06 / 80. szám
^Miim 1978. ÁPRILIS 6., CSÜTÖRTÖ’ f __0__' 0 KI ALLITOTERMEKBOL Képzőművészetünk holnapjából . Branko Rozic szobrai a Mű- 5 csarnokban április 9-ig, a kis- | plasztikai kiállítás és a kínai | képek tárlata több hónapig lát- = ható a Szépművészeti, illetve 5 a Kína Múzeumban. A kisplasztika kileneszáz éve Két múzeum, az Iparművészeti és a Szépművészeti összefogott és Budapesten otthon van az egész világ; ezúttal kisplasztikákban. Ez igazi turistajegy, ha alaposan szemrevételezzük a délolasz mester e^fántcsomt domborművűt a XI. századból, a kölni ládikát, a Sankt Gallen-d könyvtáblát, az angol alabástrom szobrocskát, a velencei ékszerdobozt, a toszkáni friztöredéket, a spanyol Madonnát, Verrocchio, Luca della Robbia vagy Tizia- no Aspetti mesterműveit. Európai körút a tárlat megtekintése. A Szépművészeti Mú- -eumban őrzött kis bronzlovas Leonardo da Vinci időtlen értékű alkotása, a ló robbanásig feszült mozdulatával. A szakma már régen felfedezte, de a közönség most avathatja fél igazán Andrea Pisano márványszobrát, amelyen a Madonna szelíd mosolya a reneszánsz egyik nyitánya. Budapestre a román, a gótikus, a reneszánsz és a barokk századok tényleges értékei érkeztek, nem perifériális munkák. A kisplasztika műfajában most Budapest szolgáltatja az igazi eseményt remek sűrítéssel nekünk és a világnak. Klasszis anyagot láthatunk, nem csupán érdekességet t Remélhetően mai szobrászaink több neves és még névtelen képviselője fogja tanulmányozni e műveket, me- '••-ek újabb alkotásokban tér- . i ek vissza hozzánk. * Kínai festmények tárlata A kínai festészet eltér az c irópaitói, selyemre, papírra ecsettel rajzolnak, s ez a kép; finom tónushatásokkal. Észrevétlenül változik a táj emberi környezetté, s a kínai festmény ezer év óta szinte ezzel a kompozícióval érvel. A motívum nem egyéni, hanem népi, nemzeti. Madárra, virágra, erdőre, emberre összpontosít, s nagyon sok alkotáson valamennyi elem jelen van. Változás alig mutatható ki a Han- dinasztiától napjainkig, Csi- Pai-csi századunkban élő kínai klasszikus festő, mintha a Tang-korból kölcsönözné témáit. De a finomság állandó, akár hosszú tekercsről, akár fali képről van szó, melyet a kínaiak csak különleges alkalomkor bontanak ki önmaguknak és a vendégeknek a művészet számára fenntartott ritka órákban. Ez szintén kínai sajátosság. Felvinczy Takács Zoltán, Oelmacher Anna, Fe- renczy László, Horváth Tibor, Schwaiger Imre és Bozóky Dezső önzetlen adományából iily gazdag a Kína Múzeum, melynek ez a gyűjteménye most látható először a maga teljességében. Párizsban, Le- ningrádban, Becsben láthattam kínai anyagot, de most megint kötelező tárgyilagossággal jelenthetem ki, hogy a budapesti kollekció kitűnő művekből álL A Bodhiszattva ábrázolások, a hímzett selyem tájképek ezüstragyogása, Vang Jün madárforgója és Kao-Csi- pei mezítlábas asszonya a Rembrandt utáni korszak egyik megrendítő jellemábrázolása. A kiállítást Miklós Pál rendezte nagyon finom Vonalvezetéssel, csak a katalógus hiányzik. Alkotássá formált motívumok Nem irodalmi nyelven előadott, tematikus szobrokat látunk, hanem az új szobrászat önálló fogalmazását érzékeljük a Műcsarnokban, Alig igazít valamit a fahasábokon, már kész a mű, de az, hogy képes megpillantani az anyag véletlen társulásaiban a szobrot, az igazolja tehetségét, bátorságát. Branko Ruzic jugo. szláv szobrász, Mestrovic utóda, afci már a velencei bienná- lén is számot adott képességeiről. Amikor Cézanne portréját, nagyvonalú madárcsoportját, az egyszerűség fenséges tömörségével előadott Nikéjét, Kerek asztalát, Bárkáját, Keresztjét és Második kőkorszakát szemléljük, akkor valami újat érzünk meg a mai magyar szobrászat teendőiből is. Olyasmit sejtünk, hogy plasztikánk bátrabban kutathatná a maga sajátos rendszerét Nemcsak a csapongás, hanem a középszerűség is veszélyes. Amikor Branko Ruzic merész sűrítéseit nézzük, akkor arra gondolunk, hogy a mi Nagy Sándorunk, Papi Lajosunk is hasonlóan robosztus tehetség, csak a nyelvújításuk tempója lassúbb; nem biztos, hogy igazuk van ebben a túlzott megfontolásban. Az újdonság kockázata A Fényes Adolf teremben ezúttal a fotók felnagyított és módosult festői továbbfejlesz tését látjuk, a múlt töredékeinek analíziséit Meghökkentő és érdekes, amit csinál, s ha még nem is mű, több mint középszerű festmény. Itt áll kísérletező kedvével, ezen a ponton. Üjra fel kell mérnie, mit akar, mire képes és a társadalom lehetőségeinek melyik részlegét sürgeti? A vizsgálat eme szintézise után kezdheti el jó alapokon további munkáját. Nagy Sándor Zoltán is szerencsére nyughatatlan alkat. Nem eredményeinek tartósításán fáradozik, hanem ahogy elért valami lényeges mozzanatot, máris valami egészen mást kezd; vállalva a kockázatot. Most rajzokat és szobrokat mutat be, bár festő. Rajzainak Guttosóhoz társuló támadó aktivitása érdekes, szobraiban a női test elementáris termőereje nyilvánul meg, a bőség fékezhetetlensége. Losonci Miklós Hogyan dolgozik az MNK A százhalombattai könyvszolgálat A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat 400-as számú könyvszolgálata, amely február végén kezdte meg hivatalosan is tevékenységét, egységes irányítású. A könyvekből teljes sorozatokat állítanak össze, ebből a szempontból tevékenységük minőségileg új a korábban alkalmazott módszerekhez képest. A sorozatokat nagyrészt az üzletszerzői hálózat útján értékesítik. A válogatásokra az üzletszerzők házra házra járva veszik fel a megrendeléseket. Más könyvszolgálatok eddigi tapasztalatai szerint az ilyen módon ajánlott könyvek kilencvenkét százaléka vevőre talál. A könyvek egy részét a bizományosi hálózat terjeszti. Vállalatoknál, gazdaságoknál kérnek helyet a könyvek számára; ezt az értékesítési formát most akarják megalapozni. Munkamódszereik közé tartozik még a hirdetés és a körlevél. így is felhívják a figyelmet a könyvek megjelenésére. A könyvszolgálat évi forgalma a tervek szerint jóval meghaladja majd a százmillió forintot. A 400-as könyvbázis tervei közé tartozik, hogy segít az Állami Ifjúsági Bizottság ifjúsági könyvszolgálatának, amely megfelelő hely híján nem tud hatékonyan dolgozni. Az iskolákkal és a szülőkkel is kiépítik kapcsolataikat; a kötelező és ajánlott irodalomról jegyzéket készítenek, s ennek alapján az érdekeltek megrendelhetik azokat a könyveket, amelyekhez eddig csak hosszas keresgélés után jutottak hozzá. A 2760 négyzetméter alap- területű komplexum minden tekintetben korszerű, a könyvszakmában egyedülállóan gépesített munkahely. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat két és félszeresére növelte a forgalmát, amióta átvette a vidék könyvellátását. Az elmúlt évben 781 millió forint értékű könyvet adott el; forgalmuk az idén, a tervek szerint, eléri a 810 millió forintot. H. E. HETI FILMJEGYZET Hollywood, Hollywood Fred Astaire és Gene Kelly a Hollywood, Hollywood című amerikai filmben — avagy százharminc perc nosztalgia. Mert ez az egyébként szórakoztató amerikai film tulajdonképpen a régi szép békeidők visszaálmodásának vágyából született. Azt a mozit kívánja felidézni, amit a filmesek zsargonja „a papa mozijai” kifejezéssel jelöl, azaz: az 1930-as évek amerikai filmjeit. Még pontosabban: azokat a zenés-táncos revüfilmeket, melyek a híres Metro—Cold- wyn—Mayer cég hollywoodi stúdióiban készültek. Hogy miért a nosztalgia? Részint azért, mert ezekben a filmekben a filmművészet soksok kiválósága játszott, s a rendezők között is akadt jóné- hány kitűnő művész. Sokan nem élnek már közülük, vagy visszavonultak az aktív filmezéstől — jólesik tehát látni őket a régi sikerekben. Részint az is ok persze, hogy ezek a filmek a maguk műfajában igen jól, még ma is élvezhetőén voltak megcsinálva. Akik például az évennként újra meg újra elkészített Broadway Me- lody-kat készítették, a szórakoztató zenés-táncos műfajnak nemcsak a leginvenciózusabb filmes szakemberei voltak, hanem javarészt ők találták is ki ezt a műfajt. Részint pedig azért idéződik fel e korszak, mert .azóta sem lehetett olyan lendületesen semmitmondó. andalító filmeket csinálni, mint ezek voltak. Az élet nem tette lehetővé, mert beleszólt a filmbe. Hogy az amerikai valóság ELUTAZOTT A DELEGÁCIÓ Énekes, táncos üzenet Az omszki Metyelica együttes Pest megyei látogatásai 1 , elutazott hazánkból szovjet testvérmegyénk, Omszk politikai = és kulturális delgeációja, amely a felszabadulás évfordulójára érkezett Pest | megye vendégeként. A delegáció tagjai Grigorij Gricenkónak, a Szovjetunió Kom- I munista Pártja Omszk városi bizottsága osztályvezetőjével az élén, a vendég- | szereplesre érkezett omszki Metyelica ének- és táncegyüttessel péntek óta í tartózkodtak itt, és tettek látogatást a megyében. Szerdán az MSZMP Pest = megyei Bizottságának képviselői búcsúztatták őket a Ferihegyi repülőtéren. FERGETEGES Metyelica — írtuk az omszki művészegyüttesről, de itt-tartózkodásuk alatt igencsak kiérdemelték a fáradhatatlan jelzőt is. Bizony meglehetősen zsúfolt volt a szovjet fiatalok Pest megyei programja; öt nap alatt öt városban, három községben tettek látogatást, miközben négyszer mutatták be műsorukat. Az eredeti terv szerint csak három fellépésük lett volna, de bejelentették: szívesen szerepelnének a dunakeszi MÁV Járműjavító dolgozóinak felszabadulási ünnepségén is. Mi sem természetesebb, minthogy létrejött a fellépés, a dunakesziek legnagyobb örömére. S a megérdemelt siker sem maradt el. Nehéz aprócska csokorba kötni a Metyelica Pest megyei utazásait, mert egész sor nehezen feledhető baráti találkozó kísérte útjukat. A százhalombattai szereplésük után például az általános iskolában, az úttörőkkel találkoztak. A pajtások kis műsorral kedveskedtek a szovjet fiataloknak: verseket mondtak orosz nyelven és szibériai dalokat énekeltek. S természetes volt, hogy a metyeiícások néhány perc alatt közös éneklésbe kezdtek a gyerekekkel, aztán sorra kerültek azok a dallamok is, amelyek különböző nemzetek munkásmozgalmát forrasztják egybe. A lelkesedés magával ragadta a felnőtteket is. Aligha vonhatta ki magát valaki a spontán együtténeklés hatása alól. Ezután már a közös beszélgetésben nyoma sem mutatkozott az elfogódottságnak. Foton, a gyermekvárosban kicsit meghatottabb volt a hangulat, különösen az első percekben, amikor elhangzott, hogy az ott élő és tanuló gyerekek túlnyomó többsége teljesen árva. A szomorúságot még az is nehezen oldotta, hogy ezek a gyerekek sohasem elhagyatottak, hiszen a közösség ereje, s a tanárokkal kialakított személyes kapcsolatok kötik őket. A korszerűen és otthonosan felszerelt kollégiumi szobákban a Metyelica együttes tagjai, korosztályuknak megfelelő lányokkal és fiúkkal találkoztak, s beszédtéma bőven akadt, hiszen a fóti gyerekek is nagyszerűen szervezett művészegyüttesben énekelnek, muzsikálnak. Ebben a párhuzamban akad figyelmeztető is. A Metyelica együttes tagjai az omszki szakmunkás- képző intézetekben tanulnak: vegyészek, lakatosok, esztergályosok, műszerészek, szövőnők lesznek. Nálunk csak nagyon kevés szakmunkásképzőben találunk amatőr együttest, pedig az amúgyis kissé mostoha esztétikai nevelés kifejezetten indokolná. Igaz, örök gond, hogy a végzett tanulók kimaradnak az együttesekből, s így nehezen biztosítható a működés folyamatossága. Az omszki csoportban ezt is kitűnően megoldották: a fiúk és a lányok az iskola elvégzése után még két évig az együttes tagjai maradhatnak. ISMERŐSÖKNÉL töltötte felszabadulásunk ünnepét a Metyelica. a már Omszkban is szerepelt Tápió- mente népi együttes otthonába látogattak. Nagykátára. A két „társulat” találkozójából rögtönzött tapasztalatcsere kerekedett, s alkalA testvéregyüttesek vezetőinek véleménycseréje Najykátán. Balról jobbra: Dómján Lajos, Huness Edit tolmács, A. Sztyelmak, v. Vagner és Chmellny Odón. Barcza Zsolt felvétele mi tolmácsunknak, Haness Edit szentendrei tanárnőnek nem sok segítenivalója akadt, hiszen a táncosok mozdulatokkal beszélnek. Annál több gondolatot cseréltek viszont az együttesek vezetői: Valen- tyina Vagner, a Metyelica művészeti vezetője, az omszki kultúrcent- rum igazgatója Anatolij Sztyelmak, valamint Dómján Lajos, a Tápió mentiek vezetője és Chmellny Ödön, a nagykátai művelődési központ igazgatója. Délelőtt a magyar fiatalok mutatták be műsorukat: nagy sikert aratott az ostoros-botos csikóstánc, s a magyar puszta életét idéző jelenetben a lányok is csillogtathatták tánctudásukat. Sikerükre utal V. Vagner megjegyzése: — Ha volna nálunk aranyérem, oda kellene adni a Tápió menti fiataloknak. — Mintha a magyar műsor sikere versengésre ösztönözte volna a szovjet csoportot: hatalmas lelkesedéssel, felszabadultan énekeltek és táncoltak, s talán a legnagyobb Pest megyei sikerüket aratták. Dómján Lajos a műsor után széttárta a kezét: — Nem hiszem, hogy lehetne jobban csinálni a metyelicások- nál A program bűcsűvacsorával fejeződött be. S a modern slágerekre, beatdalokra tovább táncolt mindkét együttes, s ''bizonyították: nemcsak a színpadon tűnnek fáradhatatlanoknak. Csakhogy most már tánc közben új barátságok születtek, s még a tavaly, Omszkban kötött ismeretségek fűződtek szorosabbra. Az ő barátságuk alapja a népi zene, tánc és ének. Megkérdeztem: mi hiányozna leginkább, ha holnaptól nem járhatnának az együttesbe. Egyformán válaszoltak a szovjet és a magyar fiatalok: az a közösség, amelyben hetente hathét órát eltöltenek. Ludmilla Mand- zeva, a Metyelica-kórusból, így fogalmazott: — Valentyina tanárnő hívott énekelni hat évvel ezelőtt, először nem lelkesedtem különösen, de időközben éppen a következetesség, a fegyelmezett közös munka miatt szerettem meg az együttest. — Molnár János, a Tápió mentiek egyik szólótáncosa a mozgás öröméért, az együttes színpadi munkáért tart ki öt éve a csoport mellett. EMLÉKEZETES találkozás marad a Metyelica Pest megyei vendégszereplése mindazoknak, akik látták műsorukat. Mert nekik köszönhetjük, hogy valamivel ismét többet tudunk a távoli Szibériában élő emberekről, akiknek legbelsőbb életéről szólott ez az énekes, táncos üzenet. S bízhatunk abban is, hogy a Pest megyeiek is átadtak valamit kultúránkból, életünkből a vendégeknek. Kriszt György azidőben sem volt éppen egyenlő azzal a cukorhabbal. jókedvvel, tánccal, zenével, mókával, ami ezekben a filmekben látható? Nem bizony. Gazdasági válságok, politikai problémák keserítették meg az amerikai kisember életét. Jórészt e bajok feledtetésére szolgáltak a hollywoodi álomgyár filmjei a maguk fényűző szupervilágával, s.okmillió dolláros költséggel kiállított revüi- vel és drágán megfizetett sztrájaival. Fred Astaire. Bing Crosby, Judy Garland, Ginger Rogers és még sok-sok más sztár másfél órára elringatta a nézőt. Nem is akartak mást,, mint szórakoztatni. A több tucat nagy sztárt újra látni egy-egy részletben — melyeket Fred Astaire és Gene Kelly (egyben a film rendezője) elegáns és aktív konferanszié kettőse köt össze — nem éppen érdektelen. Kicsit múzeum, amit látunk, kicsit elandalító, kicsit szirupos, és mondandókat sem kell benne keresnünk. A mondandó itt maga a műfaj, a zenés-táncos filmrevű és musical, meg e műfaj nagyjainak egy-egy pompás produkciója. A rézhegyek királynője Bizonyos értelemben ezt az új szovjet filmet is a nosztalgia lengi körül. A negyvenes évek végén került el hozzánk egy szépen megcsinált, színeiben és trükkfelvételeiben is meggyőző szovjet mesefilm, a Kővirág, melyet Alekszandr Ptusko rendezett. A Bazsov- mese elbűvölő világának megjelenítésére még ma is emlékezhetnek azok, akik — nem kevesen voltak! — látták azt a filmet. Nos, most ugyanezt a mesét dolgozta fel, más címmel és más alapgondolattal. Konsz- tantyin Jersov, s ő is rendezte meg az új változatot. A film ezúttal arról szól, hogy a művész tehetségének ereje és a szerelem hatalma minden akadályon győzedelmeskedik. Csakhogy ez a meglehetősen közhelyes mesetanulság nem kap eléggé érdekes színt, ötletet a filmben. Nem a hajdani Kővirág megszépült emlékei mondatják velem, hogy az a közel harminc esztendős film jobb, szebb, érdekesebb volt, hanem a tények. A rézhegyek királynőjéből megcsinált csodáknak az a meseszerű lebegése, a hihető módon megcsinált csodáknak az a varázsa hiányzik, amitől a Kővirág igazán emlékezetes volt. Jersov aktualizálni akarja a mesét, s ezért elveszi belőle ,a mese elemeit, vagy csak azokat hagyja meg. melyek afféle reális csodákként működnek. így aztán sem nem igazán mesefilm, sem nem igazán mesefilmnek álcázott „komoly film”, amit látunk. A kiállítás is meglehetősen szerény és fantáziátlan. Lehet, hogy ott a baj, hogy Jersov nincs olyan invenciózus rendező, mint Ptusko volt, vagy hogy ő nem tud olyan értően ráérezni az orosz népmese világára, és stílusára, mint jeles elődje tette? Takács István l
