Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-09 / 83. szám

ao 1978. Április 9., vasarnap Grafika — osztályzatra A kétszáz éves fennállását finneplő Képző- és Iparművé­szeti Szakközépiskola bőrmű­ves, bútorműves, dekoratív festő, dekoratív szobrász, fo­tóillusztrátor, alkalmazott gra­fikus, játékkészítő grafikus, kerámiakészítő, könyvmfives, ötvös, textiltechnikai-rajzoló szakosztályában jelenleg há- romszázharminckét fiatal ta­nul. Képűnk Csohány Kál­mán grafikusművész óráján készült. Szemléletet formáló, termékenyítő plasztikák Gondolatok Olcsai-Kiss Zoltán pilisvörösvári tárlatáról Művész és közönség egymás- ratalálásón>ak jegyében ren­dezte meg a Magyar Nemzeti Galéria, a Pilisvörösvári Gim­názium és Közgazdasági Szak- középiskola KISZ-szervezete és igazgatósága Olcsai-Kiss Zol­tán kamarakiállítását a tanin­tézetben. A szobrász, aki nemcsak mű­veivel agitál, hanem élete is személyes példa az elkötele. zettségre, a forradalmi ifjúsá­gi napokat választotta tárlata időpontjául, mintegy ezzel is dokumentálva, hogy a vállalt témák drámád megformálása mindig eszmei igényességgel párosul munkásságában. Harminchat kisplasztika, ti­zenhárom plakett és négy gra­fikai vázlat volt a kiállítás anyaga — az elmúlt harminc esztendő termésének legjava. Köztük olyan munkák, mint a két Olvasó lány 1950-ből, a bu_ dapestd Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjá­nak háromalakos Mártíremlék- műve 1958-ból, az egy eszten­dővel korábban alkotott Vak Bottyán, vagy az évtizede év­ről évre visszatérő Cervantes- figurák: Don Quijote és San- cho Pauza. Olcsai-Kiss Zoltán szobrai már-már lakonikusan tömö­rek. Formái egyszerűségük el­lenére is képesek megmutatni azt a szándékot, amellyel ké­készül tek. Lányalakjai (Olvasó, öntöző) és idestova három év­tizedes Vödrös fiúja még klasz- szicista, egyfajta megszépítő stilizáltságot mutat. A Mártír­emlékmű már a teljes azono­sulás jegyében fogant, TV-FIGYELO Hubay. a hatvanadik szü­letésnapját most ünneplő Hu­bay Miklóst köszöntötte a tv csütörtökön este két egyfelvo- násosának bemutatásával. Lé­vén a szerző egyetlen főhiva­tású — szinte csak a párbeszé­des szépirodalmi műfajban te­vékenykedő — drámaírónk, a fordulatos cselekmény, a fe­szes szerkezet, a míves hang­zású mondatok felől nem le­hetett kétségünk. Az viszont, hogy a tehetséggel és biztos szakmai . tudással papírra ve­tett matéria ilyen kellemesen élvezhető változatban került a képernyőre — a tv egyik leg­régebben tevékenykedő, ám mindmáig az egyik legtehet­ségesebb tv-rendezőnknek, Zsurzs Évának köszönhető. Igaz, újabban igen-igen ritkán tűnik fel a neve a stáblisták végén, ám ez a (kényszerű?, véletlen?) kihagyássorozat tel­jességgel észrevehetetlennek tűnt mind a Mennyből egy angyal című háromszögdrámá­ban, mind pedig az Antipyg­malion szobrászkonfliktusá­ban a művészi megújulásnak ebben a furcsán sikertelen kí­sérletében. Bizonyára sok néző gondolt arra, amíg e jó játékok hatá­sosan eljátszott tv-változatait nézte, hogy bizony hasznos lenne, ha kedves dobozunk gazdái nemcsak az efféle, ün ■ népi alkalmakkor, de amúgy, általában is fölvállalnák a legmostohább színpadi műfaj, az egyfelvonásosok istápolá- sát. Mert tudvalevő — sajnos —, hogy színházainknak e harminc, ötven percek nem­igen kellenek: évad fut évad után, míg két, három ilyen külön darab színpadot kap valahol. A stúdiókban viszont ott a használható tér és tehet­ség — miért ne láthatnánk hát sokkalta többet ezekből a dramaturgiáról dramaturgiára vetődő mostohagyerekekből. Családi kör. Néhány Pest megyei nézőtársunk is ott ült a Családi kör péntek esti adásának helyszínén, ahol e familiáris sorozat együttélési vetélkedőjének a legjobbjai gyűltek össze részben bemu­tatkozni, részben tovább ver­senyezni abból, hogy mit mondjon az apa, ha azt kér­di a fia; s mit az anya, ha rápirít a lány ... Aki figyelemmel kíséri Ke­lemen Endrének ezt a jól kita­lált, ám hullámzó színvonalú műsorát, az joggal dicsérheti, hogy újabban — immár három egymást követő adásában — ott szerepelt ez az óbécés ve­télkedő. Joggal mondhatni: megújult, f öldob ódat t ettől a sorozat: míg korábban csak magunkban duruzsoltuk a té- .ova nevelési igeneket és ne­meket, most már a szabatosan megfogalmazott faggatózáso­kat mérlegelhetjük. E mérle­geléshez — persze elsősorban a már említett Pest megyeiek­nek — további jó érveket kí­vánunk! Akácz László Természetesen vállalt követ­kezetesség ez Olcsai-Kiss Zol­tán számára. Hiszen tanulmá­nyait az első világháború sza­kította félbe; hadifogoly, majd vöröskatona Oroszországban. A bécsi és párizsi emigráció évei nemcsak a művésszé érés és válás folyamatát jelentették, hanem a rádöbbenést is a vi. lág ellentmondásaira. Olcsai- Kiss Zoltán soha nem szemel­lenzősen szemlélte a kor vajú­dó problémáit. Cselekvőén ke­reste helyét és mondott véle­ményt. Ennek az eszmei válla­lásnak szemléltető erejű meg­valósítása tükröződik a Mártír- emlékműben: a helytállás és a vállalás felelőssége, a világot továbbvivő gondolatok sokré­tűsége. A nyolcvanhárom esztendős művész plasztikái nap mint nap újrafogalmazzák ezt a többszólamúságot. Mindenek­előtt a mintázófára és a lelki rezdülésekre érzékenyen rea­gáló plasztika alakíthatóságá- val. Azzal a gondolati gazdag­sággal, amelyre az utóbbi más­fél évtizedben termékenyítő- leg hatott az építészet, a szín­ház és az irodalom művészete. Nemcsak programszerűen, ha­nem átérezve a Shakespeare és Cervantes-alakok lényegét: kortársainkká téve őket el- esettségükben és nagyszerűsé­gükben egyaránt, önmaga te­remtette, mesebélien míves fi­guráiban — Sírva vigad a ma­gyar, Koldus-muzsika, Bohóc I. és II-, Basszista — ez az igé­nyesség folytatódik és válik összetett értékűvé a színházi plaketteken. A múlt értékei válnak így szemléletessé, fel. híva a figyelmet az egyetemes kultúra kisugárzó hatására. Ol. csad-Kiss Zoltánnak ezek a tárgyiasuló gondolatfüzérei és groteszkbe hajló puttói egyben azt is mutatják, hogy az ex­presszív ábrázolással új vonás jelent meg művészetében. S ez nemcsak a művek intimitásából fakad, hanem abból az érdek­lődésből is, amely megtermé­kenyíti fantáziáját. Végtére is Olcsai-Kiss az érzelmek szob­rászt költője, olyan felvérte- zettséggel és biztonsággal, amely egyszerre avatja őt ih­letett művésszé. Találkozása a pilisvörösvári fiatalokkal az elmondottak miatt volt fontos esemény. Szemet tágító és szemléletet formáló, mint amilyenek a szobrai. M. Zs. Mi akarsz lenni? FELELNEK A SZIGETSZENTMÁRTONI ÁLTALÁNOS ISKOLÁSOK Elismerten jó tanintézet a szigetszentmártoni általános is­kola. Nincs is baj a pedagó­gus-utánpótlással, jó a légkör az iskolában, s mert mindig elegendő a jó tanár, kiváló eredményeket tudnak elérni. Az utóbbi tizenöt évben mind­össze két tanuló nem fejezte be az általános iskolát a köz­ségben, s a végzetteknek ki­lencvennyolc százaléka tanul tovább szakmunkásképzőben vagy középiskolában. Vagyis, ahogy mondani szokták: ló az iskola statisztikája. Már az ötödikben A nyolcadikosok az idén már pályát választottak. — Az én osztályom már dön­tött — mondja Pop Jánosné, a nyolcadikosok osztályfőnö­ke. — Nem ebben a tanév­ben beszéltünk először a pá­lyaválasztásról, ez ötödikes ko­ruktól foglalkoztatja őket. Az­óta tudják, hogy valamire készülniük kell. Természete­sen, van olyan tanítványom, aki csak az idén tudott vá­lasztani, s még az is meglehet, hogy némelyikük döntése nem életre szóló. De azoknak, akik nem gimnáziumban folytatják tanulmányaikat — s a több­ség ilyen — valamilyen irány­ba el kell indulniuk. — Milyen segítséget kap­nak a pedagógusok a pályavá­lasztási munkához? — Egyre többet. Az írott tá­jékoztatók egyre részleteseb­bek és jobbak, a munkahelyek­kel és a középfokú oktatási intézményekkel pedig régi és erősödő kapcsolataink van­nak. Az osztálynaplót lapozgat­juk. Az idei nyolcadikosok va­lamennyien tovább tanulnak. Többségük szakmát választott, a gimnáziumot csak a legjobb tanulóknak javasolják. A ta­nárnő minden tanítványát jól ismeri. Ismeri a szüleiket is, többségüket is tanította. Isme­ri a gyerekek szociális helyze­tét, képességeiket, jellemü­ket. Azt mondja, a fiataloknak nagyon reális elképzeléseik vannak az életről, a munká­ról és ez megnyilvánul a pá­lyaválasztásban is. Az érettségi fontos Szűcs Erika rózsás arcú, szőke kislány, nagyoa öntu­datos. — A szüleid mivel foglal­koznak? — Édesapám munka­vezető a gyárban, édesanyám adminisztrátor. — És te? Dön­töttél már? — Már ötödikes korom óta tudom, hogy egész­ségügyi szakközépbe megyek — mondja határozottan. — Hol akarsz dolgozni? — Bölcsődében. — Jártál már böl­csődében? — Még nem. — Ak­kor honnan tudod, hogy azt szeretnéd? — Elsős voltam, amikor született egy kishu- gom és ismerek más kisgyere­keket is. Nagyon szeretek ve­lük foglalkozni, nagyon szép munka. — De ott tisztába kell tenni a gyerekeket... — Nem baj — feleli —, én attól nem irtózom. — Magad határoztál? — Anyukám is biztatott, hogy menjek erre a pályára. Ö is egészségügyis szeretett volna lenni, de meggondolta, gépíró­nő lett. — Arra soha nem gon­doltál, hogy szüleid foglal­kozását folytasd? — Nem, a mi osztályunkban mindenki más lesz, mint a szülei... — Szerinted mi határozza meg, hogy ki, mit választ? — A tanulmányi eredmény. Aki nem jó tanuló, nem tanul tovább. Én hármas vagyok, nem valami jó... — És ha ötös lennél? — Törekedtem, de nem vagyok elég szorgalmas. A hár­mas az én pályámon még éppen elmegy. — De ha mégis ötös lennél? — Akkor se vá­lasztottam volna mást. — És ha nem vesznek fel? — Akkor varrónő leszek. Van olyan ipariskola. — Leérettségizel? — Mindenképpen szeretnék. Az érettségi fontos. — Miért? — Ügy hallottam, érettségivel könnyebb állást kapni... Nem lesz furcsa? Fekete Teréz édesapja tehe­nész, édesanyja otthon van, sokan vannak testvérek. — Melyik tárgyból állsz jól? — Testnevelés, ének. — Elmé­letiek közül? — Jobb vagyok a gyakorlatikban. — Mi le­szel? — Fodrász. — Ez már végleges? — Ha fölvesznek'.' Akkor Tökölön tanulok és Kiskunlacházán járok iskolá­ba. Először kereskedő akar­tam lenni, a nővérem is az, de a fodrászat jobban tetszett. — Van hozzá tehetséged? — Sze­retek hajjal bánni, az anyuká­mét is én szoktam berakni, a nővéremét meg vágni. — Jó dolguk van a fodrá­szoknak? — Az nem jó, hogy sokat kell ugrálni, de amúgy szép, tiszta munka. — Te jársz fodrászhoz? — Ügy havonta egyszer. — Nem hallottad, Allegro molto I A kórházban ™?den egyszerűbb. \ ________________ A tárgyak es az em­be rek is. A formák természetesebbek, az emberi lélek tárulkozóbb. Talán azért van így, mert minden kórháznak két ki­járata van. Az egyik a napfényes, zajos utcára vezet. Vissza, az emberek közé. A másik ... Itt minden őszintébb és mindennek célja van. A vastag szőnyeg azért ke­rül ide, hogy elnyelje a lépések zaját A folyosóra helyezett szék egy percnyi pihenés a kórterem és a mosdó között. Az örökzöld virágok az émelyítő szago­kat enyhítik. A kép a falon megnyug­vást, feloldódást kínál. A kórházban betegek vannak, orvo­sok és nővérek. A betegek körül ott ólálkodik a halál. Az orvosok, a nővé­rek a halálra leselkednek. Ez az, ami összekapcsolja őket és ez az, ami külön­bözik közöttük. A beteg az orvosban bízik, az orvos az emberi szervezet ere­jében. I Az orvos gyógyít- Szikével, műsze­! ___________ rekkel, gyógyszerekkel. Sz óval. És gyógyít — újabban — a mű­vészetekkel is. Amikor három esztendővel ezelőtt először csendült fel muzsikaszó a váci Szőnyi Tibor kórház tágas aulájában, megilletődve ülték körül a zenészeket betegek, orvosok, nővérek. A gyakran fájdalomba torzult arcok kisimultak, s a szemek sem a láz tüzétől ragyogtak. Bach és Mozart muzsikája feledtette a szenvedést, s gyújtott új hitet: élni kell, élni... Aznap este kevesebbet törődtek ön­maguk bajával a betegek. Lámpaoltásig a hangversenyt idézte vissza mindenki. Nemcsak azok, akik részesei voltak. Akiket az ágyukhoz kötött a betegség, szerencsésebb társaik szavából hallot­ták vissza az élményt. Aznap este kevesebb fájdalomcsilla, pító és altató fogyott. Mégis nyugod- tabb, pihentetőbb volt a betegek álma. Abban az esztendőben még két hang­versenyt adott a kórházban a váci Musi- ca Humana kamarazenekar. A hatás mindkétszer megismétlődött. Azóta rendszeresek itt a hangverse­nyek. A Musica Humana mellett fellé­pett a ma már országos hírű: váci KISZ- kórus is. Az idén januárban pedig a Ma­gyar Rádió könnyűzenei osztálya rende­zett hangversenyt, amelyről felvétel is készült. A hangversenynek négyszáz hallgatója volt Az idén a Musica Humana és a KISZ- kórus mellett hangversenyt ad itt a váci zeneiskola és a budapesti XVI. kerületi zeneiskola is. S várják újra a Magyar Rádiót, ezúttal komolyzenei program­mal. természetrajzához tartozik: ha nem tudja elfoglalni önmagát, nincs más gondolata, csak a saját baja. Ez pedig semmiképpen sem segíti gyógyulását. Képzelődik, a legrosszabbra gondol. Sej. téseit, félelmeit továbbadja betegtár. sainak, de azokat vissza is kapja azok­tól. Mit tehet az orvos, a nővér? A gyógy­szer ilyen esetben nem segít. Es egyi­kük sem ülhet egész nap a beteg ágya mellett, hogy elterelje figyelmét bajá­ról. De segíthet az irodalom, a könyv. Ma már hét osztályon kölcsönözhetnek könyveket ebben a kórházban a bete­gek. S az idén még újabb három osztá­lyon vezetik be a könyvkölcsönzést. A választék jelenleg kétezerötszáz kötet, 6 most kaptak az Egészségügyi Minisz­| A beteg ember tériumtól további harmincötezer forin­tot könyvtárfejlesztésre. S akinek ez sem elegendő: könyvet is vásárolhat a kórház aulájában. A szép- irodalom mellett elsősorban egészség- ügyi ismeretterjesztő köteteket. Tavaly már több, mint kétszázezer forint érté­kű talált gazdára. Ebben a kórházban a zene mellett az irodalom is a gyógyulást segíti. Akár­csak a képzőművészet. Tavaly — kísérletképpen — két kiál­lítást rendeztek, szintén a kórház aulá­jában. Uhrig Zsigmond festőművész tár­latát, több mint kétezer ember tekin­tette meg. Három nap alatt! Igaz, nem csupán a betegek gyönyörködhettek a festményekben: úgy szervezték a kiál­lítást, hogy a beteglátogatóknak is mód­juk nyíljon a képek megtekintésére. S hasonló sikere volt a Vácott élő képző­művészek nyári tárlatának is. I Részlet Párkányi Bertalanná 1978. 1 __________ január 27-én kelt véle­ménylapjából: (Ilyen véleménylapot mi nden beteg kap a kórháztávozás előtt, amelyen leírhatja észrevételeit, panaszait, javaslatait.) Nemcsak azt szeretnénk megköszön­ni a kórház orvosainak, nővéreinek, hogy meggyógyítottak. Azt is, hogy mu­zsikával igyekeztek elfeledtetni velünk, hogy betegek vagyunk. Bár senki sem szokott kellemes emlékekkel visszagon­dolni a kórházban eltöltött napokra-he- tekre, ez a hangverseny mégis olyan em­léket adott mindannyiunknak, amit nem akarunk elfelejteni. A véleménylapot Párkányi Bertalan- nén kívül még öt, azóta már gyógyul­tan távozott beteg írta alá. A kórházban minden természetes. A vér nem kelt iszonyatot. A vér: élet. A vér azt jelenti, hogy a szív dobog. S hogy a szív a megszokott ritmusban do. bogjon, a szike, a gyógyszerek, s a gyó­gyító szó mellett segít a muzsika, az irodalom, a képzőművészet is. P. P. mennyit keresnek? — Kérdez­tem a fodrászt, de nem mond­ta meg. — Ez sokat számít ne­ked? — Hát... mondjuk, szá­mít, mert sokan vagyunk test­vérek. Nekem az ösztöndíj is számít... Mondták az osztály­társaim, hogy ha fodrász le­szek, hozzám jönnek. — Tudod, hogy a fodrászok­nak borravalót szokás adni? — Tudom. — És mit kell ezért csinálni? — Hát, ha kedves az ember, akkor jobban szere­tik. .. — Mennyit szoktak ad­ni? — Nem is tudom... Öt fo­rintot...? Vagy kettőt...? Ezt nem tudom pontosan. — Nem lesz majd furcsa, ha te is kapsz? — Először biztos szé­gyellem majd, amikor a zse­bembe dugják. — Tudsz jobb foglalkozást, mint a fodrászat? — Tudok, de az elérhetetlen. — Mi az? — A tanári. Nem vagyok olyan jó tanuló. De leérettségizem. Mit figyelsz? Tizennégy éves fiú, korá­hoz képest tekintélyes bajusz- szal. Azt mondja, a bajusz nem nagy eset az ő korában, már egy hetedikesnek is van. Ug­ratják is őket a lányok. A ba­juszos fiú neve Nyéki Károly, az édesapja mozgalmi ember, anyja adminisztrátor. Ö tanár lesz, eldöntötte. — Mennyi az átlagod? — Négy egész öt. — Elsők közé tartozol? — Harmadik vagy negyedik vagyok. — Mi befo­lyásolja szerinted a pályavá­lasztást? — A szülők foglal­kozása is befolyásolhatja, mert otthon beszélnek róla, így meg lehet ismerni a munkájukat. És befolyásolja a tanulmányi eredmény is. — Otthon mikor kérdezték meg tőled először, hogy mi szeretnél lenni? — Hatodikos koromban. Mondtam, hogy szeretnék tovább tanulni. — Tanár leszek. — Milyen szakos? — Testnevelő és még egy szákot választok mellé. Léhetőleg fizikát. — Szoktad figyelni a taná­rokat? — Igen, és elképzelem, hogy én majd hogy csinálom. — Mit figyelsz ilyenkor? — Azt, hogy a testnevelő tanár, hogy vezeti le az órát, a gya­korlatok vagy a játékok, hogy következnek egymás után. Az is tetszik, ahogy a fizikatanár tanít. — Mi tetszik benne? — Az, hogy megköveteli a szabá­lyok .ismeretét. Ez nagyon fon­tos. Mindennek a törvény az alapja, a gépek és a műszerek működésének is. Nyolcvan százalék Busch Ildikó komoly kis­lány. Pap tanárnő azt mondta róla, hogy vele olyan jól el le­het csevegni. Valóban, bámu­latosan gazdag a szókincse, sza­batosan, választékosán feje­zi ki magát. — Szüleid? — Édesapám kö­szörűs, édesanyám raktáros. — És te? — Én táncos szeret­nék lenni. Vagy óvónő... — Még nem döntöttél? —Én dön­töttem, de az előbbire kevés az esélyem. — Miért? — Mert egyrészt az országban kevés ilyen intézet van. Én vegyes­táncot akarok tanulni és ezt csak két helyen tanítanak. — Egyrészt. De másrészt? — Más­részt sok gyerek van, aki ná­lam tehetségesebb. Én csak ti­zenkét éves koromban kezd­tem a táncot, két évet kihagy­tam, mindjárt a harmadikba vettek fel. — Korodnál vagy képességeidnél fogva? — Is­is. — Te vagy a legjobb a gyár­telepi csoportban? — Nem, de a legjobb csoportban vagyok. — Szüleid? — Nem szóltak bele. Nem ők döntöttek. De örültek, hogy ezt választot­tam. Ök is azt mondják: szép pálya, próbáljam meg. ★ A pályaválasztáshoz még gye­rekek, de már felnöttes ko­molysággal mérlegelik a lehe­tőségeket. Meglehet, hogy mos­tani elhatározásuk nem végle­ges. A lényég azonban az, hogy nem félnek a jövőtől így vagy úgy, dolgozó emberek akarnak lenni. Mint a szüleik, a tanítóik. Hatos Erzsébet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom