Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-08 / 82. szám

Útépítés Verseg határában 1978. ÁPRILIS 8., SZOMBAT Teljesíti vállalását az árammérőgyár Megkezdte a Verseg—Kiskar- tal között húzódó 2300 méte­res megrongálódott útszakasz felújítását a KPM váci üzem­egységének egyik útépítő bri­gádja. Tíz speciális tehergép­kocsi szállítja a veresegyházi keverőtelepről folyamatosan az aszfaltot. Naponta ezer-ezer- kétszáz tonna anyagot teríte­nek szét nyolcszáz-ezer mé­teres szakaszon. Dinamikusan bővülő export Óvni a régit és az újat Ebben az esztendőben már harmadszor találkoztak a helytörténeti aktivisták, hogy megbeszéljék a gyűjtőmunka eddigi tapasztalatait és a ve­le kapcsolatos további felada­tokat. Az összejövetel ideá­lis helyen, a helytörténeti szobában volt. Polónyi Péter, a helytörténeti gyűjtemény vezetője elismeréssel szólt az eddigi tevékenységről, s ki­emelte, hogy Gödöllő lakos­ságának is köszönhető a mú­zeum alapját képező anyag összeállítása. A múzeum gon­dolata benne van a köztudat­ban, mind többen és többet beszélnek róla, adnak ötletet a további munkára, ajánlják fel értékes és érdekes " tSf-1 gyaikat, anyagaikat bemuta­tásra. A gyűjtők megbeszélésén sok szó esett a máról is, ami azonban szintén összefügg a helytörténettel, hiszen a je­len az utánunk következő ge­nerációknak történelem lesz. Aggodalommal beszéltek a hivatásos és amatőr helytör­ténészek a gödöllői fákról és a Rákos-patakról. Mint egyi­kük mondta: nagyapáink ne­künk ültették a fákat, nekünk Tegnap, tegnapelőtt és ma, múlt és jelen szétbogozhatat- lanul egybeötvöződik, Sokszor nem is sejtjük, ha megtudjuk, alig akarjuk elhinni, mennyire meghatározza jelenvalóságun­kat a történelem. A történe­lemnek nevezett cselekvések végeláthatatlan sorozata, mely­nek tervezői, alakítói, szenve­dői és hősei, neves és névtelen munkálói voltak elődeink. Úgy élnénk-e, ha nincs 1848, ha elmarad 1919, ha nem akiképpen szabadulunk fel, ahogy felszabadultunk? Ha az említett események nincsenek, példaképeink, eszmét és mérté­ket adó vezetői 1848-as sza­badságharcnak, 1919-es prole­tárforradalomnak, dicsőséges harcosai lehetnének-e? Forradalmi hagyományok Érthető irántuk való érdek­lődésünk, érthető kíváncsi­sággal kutatjuk tetteiket, cse­lekedeteik rugóit, felfogásu­kat, vélekedésüket világ dol­gairól, létezésünkről, annak értelméről, népek szerepéről, nemzeti és nemzetközi össze­függéseiről. Mi több, kíváncsi­ak vagyunk ábrázatukra is, életkörülményeikre, használa­ti tárgyaikra, mindenre, amit kezük tapintott, amit testükön hordtak, amivel írtak, minden tárgyra, ami az övék volt. Min­den ilyen holmi, becses miné- künk, hiszen ezek kézzelfog­kötelességünk óvni, védeni, gondozni és megőrizni. Polónyi Péter, visszatérve az eredeti tárgyra, javasolta, hogy az aktivisták majdan alakuljanak múzeumfejlesztő bizottsággá. Elmondotta azt is, lehetőség van rá, hogy a felajánlott anyagokat meg­váltsák, és ne csak egyetlen alkalommal szerepeljenek a kiállításon, hanem végleg a leendő múzeum tulajdonába kerüljenek. Az aktivisták leg­közelebb e hónap 20-án talál­koznak. __________ Cs. El hunyt Dienes Károly Mély megrendüléssel tu­datjuk, hogy dr. Dienes Ká­roly, a Laboratóriumi Törzs- állattenyésztő Intézet igazga­tója, életének 50. évében sú­lyos betegség következtében elhunyt. Temetése április 10-én, hét­főn, délelőtt 11 órakor lesz a gödöllői temetőben. Laboratóriumi Törzsállat­tenyésztő Intézet hatóan mondanak valamit gaz­dáikról is. Amint terünk nyílik rá, ösz- szegyűjtjük, kedves emlékein­ket, nemcsak azokat, amelyek egy ország érdeklődésére szá­míthatnak, hanem mindazokat, amelyek bármilyen kicsiny kö­zösség előéletéről vallanak, né­maságukban is beszédesek, ha értő füllel és szemmel köze­ledünk hozzájuk. Megindító szorgalommal és lelkesedéssel gyűjti, # kutatja, rendezi, Gödöllő múltjának, a város forradalmi hagyományai­nak tárgyi bizonyítékait a helytörténészek lelkes kis Félidő. Nem valami sport­mérkőzésnek a félideje, ha­nem az ötödik ötéves tervé. Ennél több hasonlóság nincs is a kettő között. Eav mér­kőzésen előfordulhat, hogy a második játékrészben hom­lokegyenest ellenkezője törté­nik annak, ami az elsőben, megeshet, hogy az akkor biz­tos győztesnek látszó végül is vesztesként hagyja el a pá­lyát. A tervteljesítésben ilyes­mi aligha fordulhat elő. A ciklus közepét mégis számon tartják, mégpedig azért, mert ilyenkor a teljesítés szem­pontjából nézve is belátható a cél, és, ami legalább ilyen fontos, építve az eddigi mun­kára, tapasztalatokra, meg­kezdődhet az újabb tervidő­szak elképzeléseinek felvázo­lása. Központosítás A városi párt-végrehajtó­bizottság nemcsak hasznos, de igen érdekes, gondolom a tes­tület tagjainak is érdekes, tanácskozást tartott az áram- mérőgyárban. Ezen az ülésen nemcsak a gödöllői üzem, ha­nem az egész vállalat beru­házási tevékenységéről, cél­jairól és elképzeléseiről kap­tak tájékoztatást a végrehajtó bizottság tagjai. Cseppben a tenger: ezúttal is igazolódott a mondás igaz­sága, amennyiben ennek a vállalatnak, a Ganz Műszer Műveknek életébe bepillant­va nagyobb körre érvényes tanulságokat is levonhatunk. Röviden fölvázolva a vállalat történetét, a könnyebb érthe­tőség kedvéért ezt tette a ve­zérigazgató, az elmúlt har­minc év magyar ipartörténe­téből is fogalmat alkothatunk magunknak. Ahogyan sok más nagyobb termelőegység', a Műszer Mű­vek is a hatodik évtized de­rekán jött létre összevonás­csoportja, sok-sok ifjú és ke­vésbé fiatal segítőtárssal. Értékes felajánlások Fáradozásaik első gyümöl­csét már közszemlére bocsát­hatták. összegyűlt egy te­remre való dokumentum, amit a felszabadulás évfordulóján tekinthetett meg először a városi közönség. Látható itt verdefényes (forgalomban nem volt) pénz a szabadságharc idejéből, pártigazolvány 1919- ből, a szovjet hadsereg által kiadott röplap 1944-ből. Kü­lönös érdeklődésre tarthat számot Kossuth Lajos Szóza­tának fotómásolata, amelynek szövegét Gödöllőn, a kastély­ban fogalmazott az isaszegi diadal után. Városunk képének formá­lódását is nyomon követhet­I sál. A cél: a termelőberende­zések és fejlesztési eszközök koncentrálása. A beruházási I politikát ettől kezdve közpon- , tilag határozták meg. A nye- ' reségből és amortizációból képződő összegeket nem osz­tották szét a gyárak között, az egész vállalatra érvényes középtávú és éves tervekben szabták meg a legjobbnak vélt beruházási feladatokat. Nem volt mentes a viták­tól a közös élet kezdete itt sem. Megkérdőjelezték a központosított beruházáspoli­tikát, s ami szinte elkerül­hetetlen, mindegyik gyár a maga megoldandó problémáit ítélte a legsürgősebbnek. S nyilván voltak mutogatások is, hogy tudniillik a másik többet kap, miért építenek ott azt, ha itt még ez sincs. Motiválhatta a képet a Pest —vidék hagyományos ellen­tétpár is. Ha nem ölt túlzott méreteket, lehet az ilyen egy­másra figyelésnek haszna is. A központi vezetést megóv­hatja az esetleges elfogultsá­goktól, folytonos mérlegelésre, a sorrend helyes meghatáro­zására kényszeríti. Történetiség Manapság nem minden kri­tikai él nélkül szokás említe­ni a múltat, ami ebben az esetben az ötvenes éveket je­lenti, amikor sok üzemben számottevő beruházás nem történt, az árammérőgyárban és társaiban sem, s ezeket a súlyos elmaradásokat most kell pótolni, ezek nehezítik a még gyorsabb előrehaladást. Elavultak az épületek, renge­teg gépmatuzsálem üzemel még, és így tovább. Az ötvenes éveket, illetve az akkori tet­teket nem kell mentegetni, de arról sem szabad elfeledkez­ni, honnan indultunk, mit kellett elvégeznünk, s ha fi­gyelembe vesszük, hogy ma, jük, ha végignézzük a város­történeti háttérnek szánt fényképeket és rajzokat. Mi­lyen volt az alsópark, amikor még hattyútó volt a közepén, a 3-as főút a HÉV vonala nél­kül, hogyan festett a gödöllő— váci villanyvonat, a kastély és az épületegyüttest körülölelő park. Ha a valóságban nem is, fényképen megmaradt a Sza­bó féle ház, ahol annak idején Petőfi lakott. Érdemes hát megnézni ezt az elő- vagy részkiállítást, nevezzük bár­minek; egyet máris bizonyít: létrehozói hozzáértéssel és ki­tartó szorgalommal serényked­nek Gödöllő város múltjának, forradalmi hagyományainak megismertetésén. Csak elisme­réssel szólhatunk azokról, akik felajánlották értékes tár­gyaikat, dokumentumaikat, és azokról, akik társadalmi mun­kában segítik a gyűjtőmunkát. Akik a legtöbbet teszik Kis csapatról írtunk az imént, annál azonban többen vannak, hogysem valamennyi­ük nevét idejegyezhetnénk, holott megérdemelnék. Ok­vetlenül szólnunk kell azon­ban Polónyi Péterről, aki nagy szakértelemmel és fáradhatat- lannul kutat, közvetlen segí­tőiről, Heltai Miklósról, Hege­dűs Lászlóról, Forgács Fe­rencről és a Török Ignác gimnázium diákjairól. akik igazgatójuk vezetésével vesz­nek részt a helytörténeti gyűj­tésben, valamint a Gödöllői Gépgyár dolgozóiról, akik tár­sadalmi munkában elkészítet­tek a képkereteket. összehasonlíthatatlanul ma­gasabb fejlettségi fokon, sem jut pénz mindenre, könnyen elképzelhető, akkoriban még kevésbé. A tény: az árammérőgyár­ban és a Művekben is koráb­ban az építés jellemezte a beruházást, az új szakaszban a gépek és berendezések vá­sárlása. A fő tendencia ma is az, jóllehet a gyár is kinőt­te az épületeit, felújításra, cserére szorulnak az energia­vezetékek, bővítésre a szociá­lis helyiségek. Különösen sür­gető az irodai dolgozók hely­zete, akik igen szűk helyeken terveznek, alkotnak, admi­nisztrálnak. Talán a kelleténél is hosz- szabban felvázolt közelmúlt után térjünk az ötéves terv­re. Ennek lényegét a válla­latnál a Deviza II-nek neve­zett hitel felhasználása je­lenti. Kapták az export, a tő­kés kivitel bővítésére. Jelen­tős részét az árammérőgyár termelésének növelésére és korszerűsítésére használták fel. A termelékenység foko­zására korszerű, nagy telje­sítményű gépeket és beren­dezéseket vásároltak és állí­tottak üzembe, amelyeken jól kamatoztathatták szakembe­reik tudását, és mind jobb termékeket vihettek piacra. Az árammérőgyárba érkezett gépeket általában három hó­napon belül üzembe állítot­ták, ami elsősorban a tmk- sok szaktudását és gyorsasá­gát dicséri. Gyorsabban Különböző okok miatt eb­ben az időszakban az áram- mérőgyárnak a tervezettnél is nagyobb mértékben kellett növelnie dollárelszámolású kivitelét. A vállalatnál a be­ruházás ugyan a tervezettnél lassabban valósult meg, az export a vártnál gyorsabban növekedett. Az eredeti elkép­zelés szerint az idén hat és fél millió dollárt kellett vol­na realizálni, a valóságban 7,2 milliót ragnak elérni. Ami lényegében azonos az áram- mérőgyár kivitelével. A gödöllői üzem kulcssze­repet tölt be a Műszer Mű­vekben, hiszen a többi gyár és gyáregység együttvéve pro­dukál körülbelül annyit, mint az árammérőgyár. Éppen ezért a vállalatvezetésnek sem közömbös, hogy vidéki üzeme hogyan fejlődik, mi­lyenek az üzem- és munka- körülmények, hogyan érzik magukat dolgozói. A párt­végrehajtóbizottság természe­tesen a szorosan vett terme­lési gondok mellett ezzel is jelentőségének megfelelően foglalkozott. A vezérigazgató jelentése szólt az eredmé­nyekről és a hiányosságokról is, a helyi vezetők érthetően a megoldandó gondolatokkal foglalkoztak többet. Ezek kö­zött a termelés további kor­szerűsítésén kívül a munka- körülmények javítása, a zsú­foltság megszüntetése, az energiarendszer teljes fel­újítása szerepel a fő helyen. A Ganz Műszer Művek és árammérőgyára az ötéves terv első éveiben nagyszerű eredményeket ért el. A jövő­beli sikereknek az említett feladatok megoldása is egyik feltétele. K. P. Ma este: LYUKAS ÖRA Lyukas óra címmel szom­baton, ma este hat órakor Sándor György humoralista tart önálló estet Gödöllőn, a Petőfi városi-járási művelő­dési házban. A Tanácsköztársaság idején baromfitenyésztő szakiskolát alapítottak nőknek. A múzeum alapjai Dokumentumok a moziiskolában Jobb oldali kénünkön: kézi munkára csak túladagolás ese­tén van szükség. V. ÉVFOLYAM, 82. SZÁM Alsó felvételünkön: munka közben a teritögép. Bene Mihály felvételei A PEST MEGYÉÍ HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Szombati jegyzet Füst Üjabban a tavasz köze­ledtét nem a hóvirág, meg­érkeztét nem a nyíló ibo­lya jelzi a legbiztosabban, hanem a füst. Kezdetben városszéli házak kertjében, udvarában raktak tüzet a tavalyi avar, száraz gally, limlom elégetésére, majd a szokás terjedt, miként a nyári tarlótűz, eljutott a közelebbi falvakba, hogy mára általános gyakorlattá váljék. A tavaszi kerti mun­kák megkezdése előtt taka­rosán összegyűjtik a meg­bámult, feketült leveleket, az elszáradt gazt, a téli sze­lek letördelte ágakat, ku­koricaszárat — és kigyul­ladnak a jelzőtüzek. Jelzőtüzek, melyek nem az ellenség közeledtére fi­gyelmeztetnek, mint hajdan az indiánoké, hanem egé­szen másra. Aki jól bele­néz, a tüzek pirosas, villo­gó fényében sokkal fonto­sabb dolgokat tudhat meg. Arról híreinek ezek a tava­szi tüzek, hogy jólétben élünk, a technikai civilizá­ció a kicsiny falvaikba is betört, s kezdi átalakítani életüket. A minap egy ma Is lovat tartó gazda felajánlott szomszédjának néhány ké­ve kukoricaszárat, amiről a jószág, ahogy illik, gondo­san leette a leveleket. A szár nem is olyan régen, be­cses, tűzrevalója volt a sze­gényembernek. A szomszéd foghegyről válaszolt: — Hozd el, s állítsd a kerítés mellé. Valamikor ilyen ajánlatra kezét-lábát össze­törve futott volna. Tüzeltek persze mást is: száraz le­pényt az utcáról. Némely idősebbek beszélni is szé­gyellnek ilyesmiről. Pedig ez nem az ő szégyenük. Ma már senki nem szo­rul lepénygyűjtésre, nincs is honnan, hiszen már csak kevés helyen hajtják ke­resztül a falun reggel a marhacsordát. Afelől azon­ban nem vagyok meggyő­ződve, hogy a kukoricaszá­rat, száraz gallyat, akad közte karnyi vastagságú, a semmibe kell füs'töltetni. Tudom, elmúltak azok a nyugalmas idők, amikor csendesen beszélgetve az ügyeletes tüzfelelös időn­ként a gondosan összeválo­gatott gallyat, a csikótűz­helybe dugta, az üst alá is egyszerűbb néhány kocka- szenet rakni, mint kukori­caszárral bajlódni nagymo­sáskor. Falun is mind több helyen van központi fűtés, amelynek kazánjába koksz kell, nem pedig nyesedék. A dolgok összefüggenek. Büntetlenül egyetlen he­lyen sem lehet pazarolni. Herdáljuk mi az ételt is, bő­kezűen bánunk ruhával, és nagyvonalúak vagyunk, amikor anyagot vételezünk az üzemben, amikor műtrá­gyát szórunk a földeken, amikor fölöslegesen járat­juk a gépek motorját, s be­takarításkor sem nagyítóval keressük az elhullajtott ter­mést. Ismét a magánéletbe visszatérve: ismerősöm gyermeke elhagyta a sapká, ját. Vagy az iskolában ma­radt, vagy út közben vesz­tette el. A mai középko­rúak is emlékezhetnek még rá, mi történt volna, ha velük esik meg ilyesmi. A legkevesebb, hogy tűvé tették volna a falut. De nem maradt volna el a bün­tetés sem. Mit tett a mai apa? Nem nehéz kitalálni: egyszer-kétszer megkérdez­te. nem emlékszel, hol hagy­tad, majd ment a dolga után. Az anyu majd vesz egy másikat. A legszegényebbek és leggazdagabbak, a legtaka­rékosabbak. Mi szegények már, gazdagok még nem vagyunk. Előbb lehetünk azok, ha mindenből csak annyit használunk el, amennyi okvetlenül szük­séges. És még valamit: minden termékben emberi verejték testesül meg. A tavaszi tüzek fényében mindig egy verítéktől gyöngyöző homlokú ember, arcot látok. Kör Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom