Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-06 / 80. szám

1978. ÁPRILIS 6., CSÜTÖRTÖK %J6A(iv Gyorsítják a kommunális beruházásokat % A lakosság, az üzemek, a tanács Az elmúlt évben erősödött az együttműködés a tanácsok és a községi pártszervek, va­lamint a Hazafias Népfront bizottságai között. A tanácsok nagyobb figyelmet fordítottak az ifjúságpolitikai kérdések megoldására, a helyi KISZ- szervezetekkel való együttmű­ködésre — állapította meg a megyei tanácstagok ráckevei járási csoportjának közelmúlt­ban tartott eszmecseréjén Raf- fay Béla, a járási hivatal el­nöke. 190 plusz 33 millió A tanácsi munka egyik leg­fontosabb területe a kommu- náis feladatok megoldása volt. Az elmúlt évben több mint 190 millió forint állt a já­rás tanácsainak rendelkezésé­re; a fejlesztésre szánt ösz- szeg 74 százalékát, 142 millió forintot fektettek be. A fenn­maradó ötvenmillió forint­nak jelentős része lekötött összeg. A járási hivatal arra ösztö­nözte a községi tanácsokat, hogy vonják szorosabbra a kapcsolataikat a kivitelezők­kel, hogy a kommunális be­ruházások minél gyorsabban és gazdaságosabban valósul­hassanak meg, s ezek megva­lósításába vonják be a helyi gazdasági egységeket is. A ta­nácsok ennek sikeresen ele­get tettek, együttműködési megállapodásokat kötnek a gazdasági szervekkel. Tavaly a már meglévő megállapodá­sokat felülvizsgálták és meg­erősítették. kommunális feladatok megoldásából a szocialista brigádok is kivet­ték a részüket. Az ötödik ötéves terv, mond. hatnók, lakás- és iskolaköz­pontú terv. öt év alatt a já­rásban 4800 lakást kell fel­építeni, s a tervezett 41 tan­terem helyett — ma már úgy látják — több mint het­venet hoznak majd létre. Rendkívül nagymértékben járult hozzá a járás lakossá­ga a kommunális feladatok elvégzésének meggyorsításá­hoz. A negyedik ötéves terv­ben százmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek; Az ötödik ötéves terv első két évében már 53 millió fo­rintot tett ki a társadalmi munka értéke a tervezett 49 millió forinttal szemben. 1976-ban 20, tavaly 33 millió forint értékű munkát végzett a lakosság a községekben. Szigetszentmártort kiemelkedő helyezést ért el. A nagyköz­ségek között Ráckeve jár az élen, a kisközségek között most is Lórév áll az első he­lyen. Kevesebb a beszámoló!? A községekben tavaly ke­vesebb tanácsülést tartottak, mint az azt megelőző évben, igaz, a tanácsok száma is csökkent. Az átlagosnál több ülés volt Halásztelken és Makódon. A tanácstagok megjelenési aránya kedvezőt­lenebb volt az előző évinél, ennek egyik oka, hogy hu­szonegy tanácstagi körzet be­töltetlen volt az idei, március 5-i választásokig. A 13 tanács 34 rendeletet hozott az elmúlt évben. Tör­vényességi kifogás nem lehe­tett ellenük. Ez annak is kö­szönhető, hogy a rendeletek előkészítése jobb volt, minta korábbiaké, a tanácsok több szakember véleményét kérték ki, ezért elkerülhették a buk­tatókat. A határozatok kö­zött sem volt egyetlen jog­sértő sem; az 1976. évi 347- tel szemben 283 határozatot hoztak. A tanácstagi beszámolók száma feltűnő mértékben csökkent tavaly a járásban. Míg 1976-ban a tanácstagok­nak 67, addig tavaly alig 48 százaléka teljesítette ez irá­nyú kötelezettségét. Teljes egészében eleget tettek a fel­adatuknak a tököli tanácsta­gok; az átlagosnál jobb a beszámolási arány Ráckevén és Dunaharasztiban. A Ha­zafias Népfront ráckevei bi­zottságának elnöke, dr. Ver­des Margit felhívta a figyel­met arra, hogy a lakossági fórumokon sok az átfedés. Rendeznek a községekben ré­teggyűléseket, falugyűléseket, s megtörténik, hogy a tanács­tagok ismétlésekbe kénytele­nek — vagy lennének kény­telenek — bocsátkozni. Meg­lehet, hogy ez az oka an­nak, hogy kihagynak egy-egy beszámolót. Képzettebb emberek A tizenhárom tanácsnál ta­valy 175 alkalommal tartot­tak ülést a végrehajtó bi­zottságok és összesen 401 határozatot hoztak. Ezek kö­zül négy volt kifogásolható, de egyéb intézkedésre, mint a törvényességi észrevétel, nem volt szükség. Növekedett a vb-tagok aktivitása. Terjed az a jó módszer, hogy a végrehajtó bizottságok egyes tagjai felelősséget vállalnak egy-egy feladat végrehajtásá­ért. Ez az újszerű kezdemé­nyezés nagyban segíti a ta­nácsi tisztségviselők munká­ját. A ráckevei járásnak — mint Kohut Pál, a tanács­tagi csoport elnöke megfogal­mazta — nincs oka szégyen­kezésre. A tanácsi vezetők és tisztségviselők képzettsége gyarapszik, évről évre újabb, tanult emberek kerülnek az apparátusba. Ezzel megterem­tődik a munka további ja­vításának egyik alapvető fel­tétele. Hatos Erzsébet Három gép egy család A Szerszámgépipari Művek Fejlesztési Intézetében Halász­telken, 1974-ben kezdtek hozzá a modern gépgyártás alapját i képező számjegyvezérlésű, úgynevezett IV C szerszámgé­pek tervezéséhez. Három esz­tendő alatt elkészült a típus­család, amely három tagból áll. Elsőként az 1976-os BNV-n, majd az 1977-es hannoveri vi­lágkiállításon nagy érdeklő­dést felkeltő vízszintes tenge­lyű megmunkáló központ ké­szült el. Ezzel harminc külön­böző megmunkálási művelet végezhető. A programvezérlés alapján a munkadarab mozga­tása, a műveletek sorrendje és A HŐSÖK TÉRÉN FELÁlLlTOTT SÁTORBAN április 10-e és 29-e között A DOMINÓ ÁRUHÁZ KÉT BEMUTATÓT RENDEZ Mezőgazdasági árubemutató es vásár kisgépekből, szerszámokból, növényvédő szerekből és más mezőgazdasági cikkekből. Szabadidőnapok 78 árusítással egybekötött bemutató a szabadidő kellemes, hasznos eltöltésének lehetőségeiről, az ehhez szükséges cikkekből. Tea- és üdítőital-kóstoló. KERESSE FEL ON IS RENDEZVÉNYEINKET! a megfelelő szerszámok kivá­lasztása automatikus. A csa­lád második tagjaként o revol- verjejes fúró-maró megmun­káló központot fejlesztették ki. amely nyolc különböző függő­leges irányú megmunkálást tesz lehetővé. Az év kiemelke­dő eseményeként befejezik a függőleges megmunkáló köz­pontot, amely csak annyiban tér el a korábbi típustól, hogy függőleges orsóval dolgozik. Spekker Ferenc főmérnök tájékoztatása szerint az idei tervező munka legnagyobb ré­szét a jövő évtized géprend­szerének kifejlesztése teszi ki. Ügy számolnak, hogy 1980-ra elkészül az az automatizált és komplett technológiai sort je­lentő rendszer, amely három vízszintes és egy függőleges tengelyű megmunkáló köz­pontból áll. Az irányítás a szá­mítógép munkája, és így a megmunkáláson túl az anyag- mozgatás és a raktározás sem igényel emberi erőt. V. R. Kolbus és társai Szép könyv, harmincmillióért Megnégyszerezik a teljesítményt a Eabasi Nyomdában A Dabasi Nyomda üzemei­ben járva-kelve az az érzé­sem támad, mintha egy csön­des, tiszta laboratóriumba té­vedtem volna. Az illúzió azonban rögvest szertefoszlik. Véget ér a tízórai szünet és finom gépzúgással telik meg a csarnok. Működnek már a táblakészítő, a beakasztó, a préselő, a beégető berendezé­sek, mozdulnak a fürge asz- szonykezek. Egyelőre még akad kézi munka — igényes tennivaló a modern üzem­ben, például a könyvkészítés egyik fontos művelete: az oromszegés is. — Már nem sokáig — mondja Kondics István, a nyomda műszaki vezetője, egyszersmind pártalapszerve- zetének titkára. Nem titkolt büszkeséggel kalauzol egy fura alakú berendezéshez, melynek üzembehelyezésén éppen nyugatnémet szerelők munkálkodnak. — Ez a VBF típusú könyvkikészítő gépsor a közelmúltban érkezett. Az ára 13 millió forint, ennyit vitt el a harmincmilliós fej­lesztési keretből, amelyhez húszmillió forintot hitelként vehettünk fel. Nem mutathatja ugyan be, mire képes, a még friss fes­tékszagot árasztó gépkolosz- szus, de úgy tűnik megéri a pénzét, hiszen műveletek so­rát végzi el egymaga. A tel­jesítménye egyetlen számmal is jól érzékeltethető. Míg je­lenleg egy géppel egy mű­szakban 2500 kötött könyv készülhet, az újjal ennek négyszeresét, tízezret állíthat­nak elő. — Mivel ilyen mértékben nő a termelékenység, a meg­levő táblakészítő teljesítőké­pességünket is bővítenünk kell — mondja a műszaki ve­zető. — A napokban várjuk, szintén az NSZK-ból, a kor­szerű, nagy teljesítményű Kolbus táblaelőállító gép be­érkezését. Amire viszont már nem kell várni, az a Heidelberg kétszínű ofszet nyomógép. Most éppen Csontváry, Pool, Derkovits képek kicsinyített másolatai suhahnak ki az íve­ken. Tankönyvmellékletként fejleszthetik majd a kisdiá­kok szépérzékét. A kezelő le nem veszi szemét a gépről, s olyan megszokottak mozdu­latai, mintha évek óta össze­nőtt volna a masinával. — Ügy vélekedtünk, hogy a legmodernebb berendezések sem elegendők önmagukban, ha nincsenek hozzájuk értő emberek. Ezért már a beru­házás megkezdése előtt gon­doskodnunk kellett a szüksé­ges, új ismeretek megszerzé­séről. Gépkezelőket és kar­bantartó-szerelőket küldtünk ki a szállító céghez, s ott kint, a helyszínen kapták meg a szakmai felkészítést, tájé­koztatást. Elmondja még • Kondics István, hogy a Kolbuson kí­vül egyéb szállítmányt is várnak áprilisban: egy Klimsch fényképezőgépet és egy Vakuprint másoló készü­léket. Ezek szintén a minő­ség javulását segítik majd, no meg a termelékenység nö­velését is szolgálják. A Clark diesel targonca, amelyet már decemberben, a vártnál előbb munkára fog­hattak, szinte forradalmasí­totta a papírtekercsek raktá­rozását. Hogy miért? Sze­münk láttára emel játszi könnyedséggel öt méter ma­gasba egy 435 kilogrammos tekercset, s felhelyezi a többi tetejére. Általa nemcsak kor­szerűsödött a raktártér, egyút­tal megszűnt a balesteve- szély is. Hangosbemondó hívja he­lyére sürgősen kísérőmet — kalauzomat, beszélgetésünk végére irodájában kerül a pont. — Tavaly 2939 tonna papír­ból állítottunk elő nyomda- terméket — pillant egy ki­mutatásra —, idén 3200 ton­na feldolgozását tervezzük. A gépi rekonstrukció tehát el­sősorban a többlettermelést szolgálja. A mennyiség mel­lett azonban, mint már emlí­tettem, fő törekvésünk, szebb és jobb könyveket juttatni az olvasóknak — s mivel jórészt tankönyveket gyártunk —, a diákoknak. Dodó Györgyi Kondenzátorkészítők Bernecebarátiban, a kőbányai porcelángyár telepén készítik a kerámia kondenzátorokat. Naponta csaknem 11 ezer darab vál­takozó kapacitású kondenzátort mérnek be. Halmágyl Péter felvétele Társadalmi bázist teremteni Távlati terv a környezetvédelemre Magyarországon most elő­ször készült távlati terv a kör­nyezetvédelem fejlesztésére, s ebben általában 1990-ig hatá­rozták meg a feladatokat. A VI. ötéves terv kidolgozása so­rán már a környezetvédelem távlati előírásait is figyelembe veszik a szakemberek — fej­tette ki Rakonczay Zoltán, az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal elnöke. A környezetvédelem távlati fejlesztési terve arra szolgál, hogy megalapozzuk a későbbi kedvező fordulatot, ami azon­ban csak 1985 és 1990 közöttre várható. Minderre megfelelő jogszabályrendszer és szerve­zeti hálózat jött létre, jelenleg a környezetvédelem társadal­mi bázisának megteremtése a legfontosabb teendő R ámsötétedett. Ilyenkor még korán esteledik, ész­re se veszi az ember, máris lement a nap, a szürke­ségben elvész az országút, csak azt a pár száz métert látnt, ami előttem van. Aztán még azt se. A látótávolság annyi, ameddig a reflektor fénykévé­je ér — csakhogy ki tud mos­tanában legalább egy kilomé­tert megtenni anélkül, hogy ne országútira tompítaná a vi­lágítást? Előttem is mennek, szembe is jönnek — ez van. Az országúti világítás. Nekem. De nem a szembejö­vőnek, vagy a mögöttem hala­dónak. Azt se tudom, hová kapjak. A belső tükrön állít­sak-e, vagy a szememmel ke­ressem az út jobb oldali szé­lét jelző fehér csíkot, vagy kapcsoljam be én is a reflek­tort: nesztek, vakuljatok meg ti! Mégis a belső visszapillan­tóhoz nyúlok. Ha én is kivilá­gítom a kocsimat, mint egy karácsonyfát, nekemjön, aki­nek a szemébe szúr a fény. Így legalább én látok — va­lamit. A fehér csíkot. És nem zavarom azt az ártatlant, aki előttem kínlódik. Csak azt tudnám, a reflekto- rozók, hol tanulták a közle­kedés szabályait? És vajon milyen szabályokat tanultak? Az 5-ös számú úton a minap — * ~s4iitóJ^of(j ant ha lett volna módom mintegy száz kilométeren csak ezt fi­gyelni — jó átlagot hozok ki: állítom, minden hatodik jármű reflektorral jött. Vagy mind a két lámpája lőtte a fényt, vagy csak az egyik. Ez utóbbi is ér­dekes. Hogy kötheti az egyi­ket reflektorra, a másikat or­szágútira? Nem vagyok műsza. ki zseni, ennek a dolognak mégsem a technikai része az, amit nem értek. Ha nagyon megszorítanak, én is összegű, bancolom a vezetékeket. Ám amilyen az én szerencsém, engem azonnal kihalászna az autófolyamból egy arra té­vedt műszaki ellenőrzés. Akkor ez csak szerencse kérdése? Azt hiszem, inkább etikai ügy. Ugyanúgy morális probléma, mint a két reflektorral szágul- dozók ön- és közveszélyes ma­gatartása. Dúsíthatnám a példákat az országút agresszoraival. A majd én megmutatom, hol van a te autód az enyémhez típus­sal, a na, te mazsola fennhé- jázásával, a nagykocsik erő­sebb kutya ugat felfogásával és mindazokkal, akik az élet­ben máshol — munkahelyen, családban, társaságban — nem képesek érvényesülni óhajuk szerint, akik az országúton akarnak urak lenni, leszorít­va, képtelen helyzetekbe so­dorva másokat. Vagy fordítva: munkahelyükön elsők a rang­ban, kikövetelik ugyanezt — lóerővel, köbcentivel — az úton is. Ismét az etika... Az ittas vezetés már más ügy. Ülj be az autódba, megmon­dom ki vagy! Es ez a nyuszik­ra is érvényes, akiknek hiába kalimpálok, a mellékútról nem jönnek ki, csak lesnek riadtan a kormány mögül, pedig nyil­vánvalóan jeleztem szándéko­mat: gyere, kiengedlek. Mö­göttem már dudálnak, szidnak, mint a bokrot, elindulok. Ö is. Ha nem vagy elég ügyes, talál­kozunk. És jobbik esetben csak a kocsinkon hagyunk mara­dandó nyomokat. Pest megyében körülbelül minden harmadik embernek autója van. Ez csaknem egy­millió lakost véve alapul egé­szen szép szám. Adjuk hozzá a hivatalos minőségben közleke­dő gépkocsikat, személyautó­kat, teherautókat, autóbuszt, a megye területén átutazó bél­és külföldi járműveket — s mérjük fel azt is, mekkora a felelősségünk, ha a volán mel­lé ülünk. Tavaly több mint húszezer közúti baleset történt az or­szágban — a kisebb koccaná­sokat nem számítva. Pest me­gyében kétszáznál többen hal­tak meg az utakon. Hányán váltak nyomorékká? Hányán vannak, akik életüket kimen­tették az ütközésből, de ott­hagyták holtan a másik jármű vezetőjét, utasát, utasait? Nem hiszem, hogy lelkűkben nem sérültek az életbenmaradók, vétkesek vagy vétlenek... j Itt a tavasz. Sorra bújnak elő garázsaikból az autók. Egy­re szebbek a szombatok, va­sárnapok. Süt a nap, hív a hét­végi telek, a Dunakanyar, számtalan kirándulási lehető­ség a Pilisbe, az Alföldre, bár­hová Tévhit az, hogy ha sok a kocsi, több a baleset. Az se mentség, hogy nem a legjob­bak mindenütt az utak. A kor­mánynál minden autóban em­ber ül. Ha ragaszkodunk a köz­lekedési szabályokhoz, ha tiszteletben tartjuk egymást legalább annyira, mint gyalog a főútcán, ha ... Ha emberként viselkedünk mindannyian, köbcentiben és lóerőben mérve is. Bálint Ibolya

Next

/
Oldalképek
Tartalom