Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-03 / 79. szám

. M AG AZIN; Marxista gondolkodók a máról Társadalmi forma életforma A szocializmus kibontakoztatásá­nak és továbbfejlesztésének nagy feladata mind sürgetőbben követeli meg a társadalomtudományoktól, hogy föltárják a szocializmus moz­gástörvényeit, ellentmondásait és dinamikáját, igyekezzenek kidolgoz­ni az új problémák megragadására alkalmas új kategóriákat, hogy se­gítségükkel a politika biztonságo­sabban tűzhesse ki a gazdasági és társadalmi építés céljait, s minden gondolkodó ember jobban megter­vezhesse életének tennivalóit, anya­gi és szellemi javaival s életerejé­vel való gazdálkodását. A szocializmus építésének első szakaszában, amikor a döntő fel­adat a tulajdonviszonyok radikális átalakítása, az alapvető termelési eszközök szocialista tulajdonformá­jának megteremtése volt, ez ,a vi­szonylag egyszerűen megfogalmaz­ható és megvalósítható célkitűzés világos tartalmat adott minden olyan emberi törekvésnek, amely nem került szembe a társadalmi haladással. A továbbfejlesztésnek most kibontakozó szakaszában a konkrét célok és tennivalók meg­fogalmazása is, megvalósítása is sokkal nehezebb. Nem azért, mert a „forradalmak kora” elmúlt, ha­nem ellenkezőleg, éppen azért, mert az országunkban lezajlott politikai, gazdasági és társadalmi forradalom most jutott el ahhoz a lehetőség­hez, hogy átcsaphasson az emberek mindennapi életének, kultúrájának, szokásainak és erkölcseinek, élet­módjának forradalmasodásába. Hogy ez a nagy forradalmasodás ne maradjon sokáig puszta lehe­tőség, hanem a lehetséges mértékig meg is valósíthassuk, ahhoz minde­nekelőtt a szocializmus elért ered­ményeinek józan és szerény szem­léletére, a szocialista építés prob­lematikájának teljességében való vizsgálatára van szükségünk. ic Az életmód fogalmán gondolko­dók és a mai szocializmus élet­mód-problémáinak kutatói több­nyire elfogadják kiindulópontul azt a marxi—engelsi gondolatot, hogy az anyagi élet termelésének, a lét- fenntartási javak termelésén,ek módja határozza meg az egyének egész életvitelét, minden más tevé­kenységét, vagy inkább egész tevé­kenységének rendszerét, egész élet­módját. A termelési mód és az életmód tehát szorosan egymáshoz tartozik. Viszonyukban az a döntő, hogy a termelés egy különös mód­ja a maga folyamatosságának biz­tosítása során, a maga bővülése, kiteljesedése, fejlődése során egy sajátos életmóddá válik. Amiként egy termelési mód a társadalom feiől tekintve társadalmi formává teljesedik ki, éppúgy az egyének felől tekintve egyéni életmóddá vagy életformává. Mármost teljes joggal vetődik fel a kérdés, hogy ha. termelési mód és életmód, társadalmi forma és élet­forma ennyire egymáshoz, vagy inkább egyriiásba tartoznak, akkor miként lehetséges, hogy szocialista termelésünkön alapuló szocialista társadalmunkban még oly sokféle életmód létezik, és hogy a szocia­lista életmódról szólván, a kutatók legfeljebb annyit mernek mondani, hogy társadalmunkban „megvan­nak a szocialista életmód elemei is”. Jogos kérdés ha termelési mó­dunk és társadalmi formánk már lényegében szocialista, akkor a szo­cialista életmód és életforma ho­gyan látszhat ma kivételes egyém teljesítménynek vagy a távoli jövő homályos ígéretének? Nos, termelési módunk annyi­ban kétségtelenül szocialista, hogy nem a termelési eszközök magán- tulajdonán nyugszik, hanem azok szocialista állami és szövetkezeti tulajdonán, de még nem kifejlet­ten, nem kommunista módon. Szo­cialista azért, mert — egész sor anyagi eredetű, valamint történel­mi okból — a termelést a legkü­lönbözőbb szinteken szervező, irá­nyító és végző emberes kultúrája, tudása és erkölcse még nem elég­gé fejlett ahhoz, hogy az állam vagy a társadalom tulajdonát sa­játjukként kezeljék, egyéniségük­höz tartozónak érezzék. Ha pedig termelési módunkat is csak alap­jában véve mondhatjuk szocialis­tának, akkor már nem olyan meg­lepő, hogy a szocialista életmódnak még inkább csak általános alapjai­ról, gyarapodó előfeltételeiről, fo­kozatosan realizálódó lehetőségéről beszélhetünk. Leegyszerűsítő túlzás tehát olyasmit állítani, hogy a társadalmi formánk már véglegesen kialakított módon szocialista, de életmódunk még heterogén, egy­szerűen a múltból öröklött minták szerint alakul és életünket inkább az átmeneti állapot formátlansá- ga, kialakulatlansága jellemzi. Közelebb jutunk az igazsághoz, s helyesebb fogalmunk lész a szocia­lista életmódról is, ha megértjük, hogy a modern gépi nagyipar ter­melési eszközeinek társadalmi tulaj­donformája elvileg nem zárja be többé az embereket a létfenntartá­sért végzett munka szűk körébe; ezt legfeljebb átmeneti kényszerűségből teszi addig, amíg az öröklött sze­génységet fel* nem tudja számolni. Az anyagi gazdagodás ideig-óráig el­kápráztathatja és „kispolgári” élet- felfogásra csábíthatja a társadalom tegnapi szegényeit is, lényegében véve azonban egyre inkább fölsza­badítja az egyes embert a puszta lét- fenntartás embertelen gondjaitól. Hosszú még a munkaidő, a szabad idő nem nagyon akar növekedni, a munka még sokhelyütt nagyon ne­héz vagy lélekölően egyhangú, de a társadalmilag szervezett termelés már ma sem láncol senkit végzet­szerűen egyetlen munkához, a társa­dalmi munkamegosztás kényszerpá­lyáit már el lehet hagyni, s amint ezt a fiatalok nyugtalan, helykereső életvitele mutatja, közeleg az idő, amikor a munka társadalmi elosztá­sa már nem fog emlékeztetni a régi társadalmi munkamegosztásra. Az anyagi termelésben való részvételét mindenki maga fogja megválasztani, s ha választása nem sikerül, hajla­mát követve mindenki könnyen vál­toztathat termelésbeli helyén. Különösen a fiatalok élete látszik ma „formátlannak”, de csak akkor, ha életmódjukat a visszavonhatatla­nul elmúlt korok életmódmintái és formái felől tekintjük. Ebben a „for- mátlanságban” — a mi alapjában szocialista társadalmunk körülmé­nyei közt — nem a bizonytalan jö­vő, hanem egy magasabbrendű élet­forma első alakját /kell látnunk. Miért? Azért, mert az osztály társa­dalmak letűnése után az egyének — ahogy ez már a modern nagyipari termelés egyetemességéből is szük­ségszerűen következik — soha többé nem lesznek és ne is legyenek egyet­len (vagy akár csak néhány) törté­nelmileg ismert életmódminta köve­tői. A ma létező életmódok és -for­mák közül egyikről sem mondhatjuk, hogy ez a szocialista életmód mo­dellje, ezt kell általánossá tenni a társadalomban. Egyetlen osztály vagy réteg uralkodó életmódja sem állít­ható oda az egész társadalom példa­képének, a munkásosztály mai élet­módja éppoly kevéssé, mint az ér­telmiségé vagy éppen a párttagoké. (A kommunisták, persze, igyekeznek életük berendezésében is példái mu­tatni, de tisztában kell lenniük azzal, hogy a szocializmus fejlődésével élet­módjuk is továbbfejlődik.) A szo­cialista társadalom életformáját egé­szen biztosan az jellemzi (és fejlet­tebb fokain még sokkal inkább az fogja jellemezni), hogy nem egyfor­ma, nem írható le a régi életmód­formák mintájára; az életfeltételek egyenlőségének bázisán éppen az egyének különbözősége, képességeik­nek és hajlamaiknak sokfélesége fog szabadon kibontakozni. Így aztán nemcsak a társadalom életformája lesz szabad minden kicsinyes korláto­zottságtól hanem minden egyes egyén­nek módja lesz szabadon, hajlamai­nak megfelelően alakítani életmód­ját, szuverén módon használva fel a történelemtől örökölt mintákat, akár valamennyit kipróbálva, vagy válto­gatva őket a különböző élethelyze­tek szükségletei szerint. Ma még csak a legelején vagyunk ennek a fejlődésnek, így még való­ban sok életformánkban a kialaku­latlanság, a kulturálatlanság, a kapkodás, s e problémákból sok baj származik; ám ne higgyük, hogy ebből az alaktalanságból az út vala­mi egyetlen formába való belefejlő- dés lehet. Bizonyosra vehetjük, hogy a jövő életformáját, mely a mainál természetesen sokkal kulturáltabb,, szebb, biztonságosabb lesz, soha nem látott sokszínűség és változatosság fogja jellemezni. lelni, hogy' mindenekelőtt a tuda­tosság és a kollektivizmus, a szocia­lista humanizmus és demokratiz­mus. Bizonyos, hogy ezek olyan jel­lemvonások, amelyeknek erősödése a szocializmus fejlődésének felté­tele és mutatója. Ám a szocialista életmód — mint maga a szocializ­mus sem — nem állapot, vagy esz­mény, amit meg kell valósítani, ha­nem reális folyamat, amely nem- egyszerűen a szemünk előtt zajlik, hanem velünk és általunk történik. Amiként a létező szocializmust sem valami eszmény segítségével, ha­nem csak a létező világ reális prob­lémái alapján ítélhetjük meg helye­sen, éppúgy a szocialista életmód és életforma tartalmáról is csak a szo­cializmus mai világhelyzetéből ki­indulva mondhatunk érvényeset. A szocializmus kezdeteitől fog­va, de napjainkban mind közvetle­nebbül világügy, világtörténelmi ügy. Ebből következik, hogy igazán szocialista a tudatosság, a kollekti­vizmus, a humanizmus és a demok­rácia csak akkor lehet, ha interna­cionalista, ha kiterjed a világ sor­sára, ha világtörténelmi felelősség- érzet hatja át, ha az egész emberi­ség ügyét szolgálja, ha földgolyónk egyetemes gondjait vállalja. A köz­vetlen környezetre érvényes kollek­tivizmus nem a szocializmus jel­lemzője. A világméretű termelés ma olyan szoros kapcsolatot teremt a világ minden népe között, hogy az egészen közvetlenül hat a minden­napok életvitelére is. A létező szocializmus az emberi­ség sorsának letéteményese. Ezért vállalnia kell a legfejlettebb kapi­talizmussal való gazdasági versenyt is, az internacionalista kötelezett­ségeket is. Előfordulhat azonban, hogy világgazdasági és világpoliti­kai helyzetünk a tennivalók rang­sorolására kényszerít bennünket, és ilyenkor gazdasági tervezésünkben, valamint egész életünk berendezé­sében, feladatunkhoz méltó életmó­dunk megválasztásában annak tu­data kell hogy vezessen bennünket, hogy a szocializmus ügyéért csele­kedve „küldetésünk” van a világ­ban, a világ ügyéért minden ember fölemelkedéséért van módunk küz­deni, ha mindenekelőtt „globális”, világtörténelmi dolgunkat igyek­szünk tenni. S minthogy a világ na­gyobbik fele még nem szocialista, életünk egész berendezése aláren­delődik a világ előremozdulása ügyé­nek, s ez így van jól, mert értelmes életet csak ezzel a tudattal élhe­tünk. A világtörténelmi „küldetés­nek” ez a tudata és az életmódprob­lémáknak ezzel a tudattal való el­döntése a kapitalista világban csak nagyon keveseknek adatik meg, szo­cialista világunkban ezzel a tudat­tal mind nagyobb tömegek élhet­nek értelmes, emberhez méltó éle­tet. TÖKEI FERENC egyetemi tanár, az MTA levelező tagja Mi az a pacemaker? Aki kétszer halt meg... Egy korszerű gyógymód múltja és jelene - a ceglédi kórházban ♦ Arra az ugyancsak jogos kérdés­re, hogy mi jellemzi a szocialista .életmódot, többnyire azt szokás fe­„A szív; a vér mozgását el­sődlegesen előidéző szerv, a keringési szervrendszer köz­pontja, általában mint szívó­nyomó szivattyú működik... A szív működése a ritmikus ösz- szehúzódásban és elernyedés­ben nyilvánul meg...” — írja a Természettudományi kis­lexikon. Másodperceken múlt ■— A nevemet? írja csak meg nyu­godtan — mondja Vlzsnyai Zoltán. Hatvanhét esztendős múlt. Ceglé­den lakik, egy tízszintes épület ne­gyedik emeletén. Nyugdíjas. Nap­jait olvasással, rádióhallgatással, ke­resztrejtvényfejtéssel tölti. Az ere­deti szakmája lakatos, de ha elrom­lik a rádió, maga javítja... — Most, február 18-án múlt egy éve, hogy kétszer is meghalt a fér­jem — emlékezik Vizsnyai Zoltán­ná. — A városban voltunk vásárol­ni, s ahogy hazaértünk, hallom: zi­hál, azután már alig lélegzik. Elő­vettem a jobbik eszem: ha a szíve állt meg, talán még tudok segíteni. Gyömöszöltem, ököllel ütöttem, sír­tam, ordítottam... Kinyitotta a sze­mét. Leszaladtam a rendelőbe, hív­tam az orvost, azután rögtön a men­tőt. Azonnal jöttek, vittük a kór­házba, s amikor betolták a liftbe, újból beállt a klinikai halál. Ott már az orvosok folytatták az újraélesz­tést. .. — Nem tudom megmagyarázni...' Egyszerűen nem voltam. .. Nem éreztem semmit... Ügy kezdődött, hogy elszédültem, lefeküdtem, az­után elnehezedett a fejem. Amikor kórházba vittek, már ébren voltam, még hallottam, ahogy a doktornő mondja: az intenzívosztályra kell vinni. , — Utána magamhoz tértem, öze doktor állt az ágy mellett, az éjje­liszekrényen pedig ketyegett a pa- cemakér... Néhány nappal később beültették a végleges készüléket. — Azóta egyszer sem lettem rosz- szul. Csak egy cipőkrémes doboz nagyságú szarkezet a jobb vállam alatt, s a belőle kiinduló vezeték a szívemig... A sárga gödörben len­nék mór egy esztendeje. Az orvo­soknak köszönhetem ezt az egy évet, no, meg a feleségemnek, a mentők­nek, a szomszédoknak, akiktől tele­fonált. Pillanatokon, másodperce­ken múlt minden. Az életem... „Pacemaker (ejtsd: pészmé- ker) angol orvosi kifejezés. Ütemszabályzó: a szívritmus mesterséges fenntartására a szervezetbe helyezett elektro­mos ingerkeltő készülék” — írja az idegen szavak és kife­jezések szótára. szakvizsgát tettem aneszteziológiá- ból (ez az áltatóorvos munkájának hivatalos neve) és egy hónapon át tanulmányoztam az Országos Kar­diológiai Intézetben a pacemaker alkalmazását. — Kétféle szívritmus-szabályozó készülék létezik: az ideiglenes, ezt nem építik a szervezetbe, dsupán a szív ritmusos összehúzódásához szük­séges áramot vezetik egy elektró­dán ót a szívig, a jobb oldali szív­kamráig. A,, .másik a. végleges pa.cer. niakér," ezt a Rulcscsónt alá ültetik be egy műtéttel, s ebből ugyancsak vékony huzal — az elektróda átmé­rője, egy-két milliméter — indul egy éren át a szívbe. — A pacemaker tehát egy olyan készülék, amely a szív izomzatát elektromos árammal ingerli össze­húzódásra, amennyiben az eredeti szívritmus (percenként 70—80 közöt­ti az egészséges felnőtt szív össze­húzódásainak száma) zavarttá válik, vagy a természetes inger hiányában, esetleg ingerületvezetési hiba miatt elmarad. Így tehát pótolható, vagy korrigálható az ingerképzés. — Nem olcsó a gyógymód: egyet­len pacemaker ára a készülék típu­sától függően 30—60 ezer forint, s mindenki, aki rászorul, ingyen kap­ja. Egy végleges pacemaker 3—6 évig biztosítja a szív egyenletes műkö­dését. Természetesen, háromhavon­ta, vagy ha a telep kimerülőben van, sűrűbben ellenőrizzük a betegeket... Részlet a műtéti naplóból: „Adams-Stokes syndroma (szívblokk következtében meg­állt a szív). Egypólusú elekt­ródát vezetünk a jobb kamrá­ba, majd a kamra csúcsánál beékeljük. Ingerküszöb egy milliamper. Pacemaker-tele­pet ültetünk a jobb mellka­si régióba, a telepet az elektró­dával megfelelően összeköt­jük. Bőrvarrat, kötés. Az ideig­lenes pacemaker-elektródát el­távolítjuk. 1978. II. 10.. dr. Tú­ri József sebész, dr. Öze Béla belgyógyász.” így kezdődött Dr. Szabadfalvi András, a Ceglédi Kórház igazgató főorvosa: — Magyarországon először az Or­szágos Kardiológiai Intézetben ül­tettek be pacemakert, még 1962-ben. Ma már évente 200—300 ilyen mű­tétre kerül sor 5 hazai szívsebésze­ti centrumunkban. A becslések sze­rint évente 50 végleges pacemaker­műtét szükséges egymillió lakosra számítva. — A Ceglédi Kórházban esztendők óta rutinszerűen folyik az ideigle­nes pacemaker-kezelés, a végleges beültetés is begyakorolt eljárássá .vált..Három év óta 104 esetben Ideig- "leiíé'áí 14 esetben pedig végleges pa­cemaker-műtétet végeztünk a kór­házban, s azóta a betegeket rendsze­resen gondozzuk. A végleges pace­makert kapó betegeink közül egyet­lenegyet vesztettünk el: agyvérzést kapott jóval a műtét után. — Kórházunkban az első ideigle­nes készüléket 1975. augusztusában alkalmaztuk, az első véglegeset még azév decemberében. Eletet ment a pacemaker. Néha még öngyilkosje­löltekét is. Egy 17 éves lány pél­dául a nagymama szívgyógyszeréből vett be 80 tablettát. Leállt volna a szívműködése, ha nem segít a pace­maker. — Eddig az Országos Kardiológiai Intézet szakmai segítségével végez­tük ezt a munkát, tőlük kaptuk a végleges beültetésre szán* kószülé- % keket is. Tudniillik előfordulhat, hogy a súlyos szívbeteget mentőau­tóval szállítani lehetetlen. Ezért ke­rült sor Cegléden az első ilyen ope­rációra. — A kórházban minden lehetőség adott ahhoz, hogy ezután az orszá­gos szívsebészeti centrumoktól át­vállaljuk a pacemaker-beültetések egy részét. Ceglédtől 30—30 kilo­méterre fekszik két megyeszékhely, Szolnok és Kecskemét, így a kórház három megye betegeit is elláthat­ná. A gondunk csak az, hogy kevés készülékhez jutunk, s a kimerülő pacemakerek pótlása csak azonos típusúval történhet... Ki ne hallott volna szívdo­bogást. .. Elegendő hozzá, ha szerettünk mellkasára tapasz­tott füllel figyelünk: tompa, hosszúra nyúló, súrlódó hang, majd egy rövidebb, élesebb. Az egészséges szív dobbanása életet jelent. S a betegé? Az orvostudomány egyik csodá­ja: ugyanúgy doboghat... VAS VÁRI G. PÁL Elektróda a szívben Dr. öze Béla, a Ceglédi Kórház in­tenzívosztályának adjunktusa fiatal ember. Mindössze 33 éves: — Bel­gyógyász az eredeti szakmám, de Az iménti cikk már egy hete..el­készült. Az ünnepi számba tarto­gattuk. S az utolsó pillanatban, lapzártakor értesültünk róla, hogy a Ceglédi Kórház a nem is túl tá­voli jövőben körzeti pacemaker­központ lesz. Idézzük tehát szó szerint dr. Medve László egészségügyi minisz­terhelyettes levelét, melyet a Pest megyei Tanács elnökhelyetteséhez írt! „Kedves Csicsay Elvtárs! Levelét, amelyben a Ceglédi Kór­házban pacemaker-terápiás központ létesítését kéri, köszönettel meg­kaptam. Munkatársaimmal most készítjük elő az ellátási színiek ter­vezését, amely a pacemaker-ellá­tásra is vonatkozik. A Ceglédi Kórház munkatársai már hosszabb ideje lelkesín és jól végzik a szívbetegek kezelését. Megítélésem szerint nincs aka­dálya annak, hogy a továbbiak­ban — regionális feladatcént — a Ceglédi kórházban tacerr>aker- terápiás központ alaki! jón... A megye vezetőit értesíten fogjuk a feladat engedélyezésélek pontos idejéről. Elvtársi üdvözlettel; / Mdve László.” i I Utóiratként...

Next

/
Oldalképek
Tartalom