Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-30 / 101. szám
1978. Április 30., vasárnap Elismerésért is, pénzért is a pénz volt az elsődleges. Jó tudni, hogy napokig is várnak a „tulajok”, csak hozzánk jöhessenek a kocsival... Bocsánatkérőleg elfordul, és már egy Lada motorházának tetejét emeli. A mi tartalékunk Nem kell messzire menni, csak a nagy udvar túlsó végére, hogy Jandó Jánosnét megtaláljuk, a forgácsolórészleg Kossuth szocialista brigád vezetőjét. Igazolja a hírét, hogy nemcsak ügyes, de jó beszédű asszony. Jóformán el sem hangzik a kérdés, máris mondja, mit határoztak, amikor brigádgyűlésen megvitatták, csatlakozzanak-e a csepeliek meghirdette versenyhez. — Tizenketten vagyunk a Kossuthban, én öt éve tartozom közéjük. Jómagunk is sokat bosszankodunk, ha anyaghiány miatt állunk. Vassal dolgozunk, és amikor forgácsolunk, nem törődünk vele, hogy mekkora darabok esnek le a végén. Itt a mi tartalékunk, az anyagtakarékosság — gondoltuk szinte egyszerre. Nem mindegy, hogy a háromméteres szálból tíz vagy tizenegy alkatrészt hozunk ki, volt, akinek tizenkettő is sikerült, dehát ehhez ugye méricskélni kellett, utána pótolni az időt. Mi eddig is összetartó brigád voltunk, de a verseny alatt egymástól kérdeztük, ki mit végzett, számon tartottuk, hol tart. Világos, hogy senki nem akart lemaradni. Hát így született meg az eredmény: elnyertük a „Kiváló munka” brigádcímet. Hajtani kellett — Keresse meg a Lenin utcában a kötélműhelyünket — javasolta a főkönyvelőnő. — Rájuk, az Április 4. szocialista ‘VfigSkira különösen leheF*számítani. Ez az üzemrész lett a jubileumi versenyben a legelső szövetkezetünkben az árutermelésben, mint ahogy az autójavító a szolgáltatásban. Fehér hajú asszony Csernák Pálné, a brigádvezető. A választ azzal kezdi, hogy ha már brigád, mutasson is valamit. Ennek az eredménye, hogy 1977. évi tervüket 56 százalékkal túlteljesítették. S ehhez még azt is kell tudni, hogy egy nagyobb rendelést visszavontak a műhelytől. — Miből lesz akkor pénz? — sopánkodtunk. A mi műhelyünkből a szövetkezet eddig még minden héten pontosan megkapta a szállításunk ellenértékét. Ekkor határozták el, csatlakoznak a versenyfelhíváshoz, és a sokkal munkaigényesebb kötéláru révén pótolják a kiesett rendelést. Nemcsak a munkafolyamatokat kellett ésszerűbben megtervezni, hanem miután itt mindent kézzel csinálnak — ebben rejlik munkájuk nagy értéke —, „hajtani” kellett, fogni, emelni, húzni, csavarni. Megérte. Közös céljaink A műszerüzem Elektron brigádja elnyerte — immáron másodszorra — az ezüst fokozatot. ök is tizenketten vannak, férfiak és nők. Elektroakusztikai erősítőket, antennákat készítenek a bedolgozók segítségével. Szendrei Istvánná brigádvezető, amikor a kérdés hallatára némi elgondolkozás után válaszol, ezt mondja: — Nehogy azt higgye, azért versenyeztünk, mert így illik. Nálunk ez természetes, hogy közös céljaink vannak. Az Elektron brigád a szövetkezetben hét éve alakult. Tavaly vállaltuk: 110 százalékot teljesítünk. Mi magunk örültünk a legjobban: kerek 125 százalékot teljesítettünk, és mi tudjuk, milyen összefogott munka volt mögötte. A mi üzemünk a szövetkezeten belül a harmadik. Komáromi Magda Az oktatáspolitika - össztársadalmi ügy A határozat végrehajtásának Pest megyei tapasztalatai Az MSZMP Pest megyei bizottsága 1972-ben összegezte a közoktatás megyei tapasztalatait és határozatot hozott a további tennivalókra. A feladatokat megértve a közoktatás a megyében társadalmi üggyé vált. A párt-, a tanácsi és az iskolai testületek tervszerűen és rendszeresen elemzik a párthatározat végrehajtását, hiszen annak valamennyi pontja az ifjúságot, a jövő nemzedéket szolgálja. Az oktatáspolitikai határozatba foglalt feladatok végrehajtása együtt alakult, változott a megye általános fejlődésével. A határozatot nem kampányszerűen. hanem a mindennapos teendők részeként igyekeztek az arra hivatottak megvalósítani, s ezt számos tény igazolja. Óvodák az első helyen Ilyen a többi között az óvodai helyzet javulása. Az óvodákban dolgozók többsége jól tölti be pedagógiai hivatását, jól szolgálja az oktatáspolitikai célokat. A negyedik ötéves terv idejére tervezett 2050 óvodai hely helyett több mint tízezer valósult meg. Az állam anyagi erőfeszítésén túl, a megye dolgozó közösségei, a szülők, a lakosság társadalmi munkájával is hozzájárult a sikerhez. Az összefogásnak köszönhető, hogy az óvodáskorúak közül az elhelyezettek száma az 1970. évi 50,7 százalékról 1977-re 71,7 százalékra emelkedett. A bevált gyakorlattal az ötödik ötéves terv idején is jelentős fejlődést ér el a megye. öt év alatt 6610 hellyel kellene bővülniük az óvodáknak, s két év alatt ebből már 4588 hely felépült. Ez akkor is nagy eredmény, ha még mindig akadnak községek, ahol a feszültségek nem szűntek meg, s mintegy 3200 gyermek felvételét kénytelenkelletlen el kell utasítaniuk. A számszerű eredményen túl az is a fejlődés jele, hogy az utóbbi években mindinkább szakképzett óvónők töltik be a nevelői állásokat. A nagykőrösi, a fóti, a gödöllői középfokú óvónőképzés segít a gondok enyhítésében, a képesítés nélküliek mintegy 70 százaléka már megszerezte a képesítést. Jobb feltételek mondja Németh Ernő. — De, ha tudom is, hogy nincs igaza, meg kell hallgatnom, meg kell magyaráznom, miért. Nem azt mondom, hogy nem jön ki néha az ember a béketűrésből... — Tényleg, van, amikor azt kell mondani, hogy: hülyeséget beszélsz — szól közbe Hajdú Ferenc. — Nemcsak nagyfőnök és mégnagyobb főnök között vannak ilyen viták — folytatja Németh Ernő. — Ezek a fiatalok milliós értékek felett rendelkeznek. Ha ezt rájuk merjük bízni, akkor kell, hogy a véleményükre is merjünk támaszkodni. Az az igazság, hogy a demokrácia nem köny- nyen mutatható ki. Ha van. Ha megsértik, azt hamar észreveszi mindenki. Ma már azt tartjuk természetesnek, hogy egy-egy nagyobb horderejű munkánál az üzemvezető behívja a műszakvezetőt: fiúk, ez meg ez van, ilyen munkák lesznek, ezért meg ezért te felelsz. — A nagy tervek, a vállalati tervek érdeklik-e az embereket? — Kitesszük a fiaira, akit érdekel, megnézheti — mondja az üzemvezető-helyettes. — Nem mindenki böngészi és bújja, dehogyis! Csak az értelmesebb je, a hajtósabb, aki éhes az információra, tudja, hogy jogai vannak és ezekkel élni akar. — Volt kifogás a terv ellen? — Hát várjunk csak... Egyszer olyan anyagnormát írtak ki, amit sokan irreálisnak tartottak. Annak is látszott, valóban. Ám befutott egy újítás és végül a tervet meg lehetett valósítani. A nagy vállalati kérdésekhez általában a dolgozók nem szólnak hozzá. De ha valami hiba történik az üzemben, akkor mindenki felszisszen ... Hiba történt Németh Ernő egy példával folytatja, amiből meglepő kép bontakozik ki: — Nemrégen határoztuk el a két üzem egyesítését. Tíz dolgozót takarítottunk meg vele, őket más munkahelyre terveztük átirányítani. Nagyon rosszul készítettük elő, a dolgozók véleményét nem kértük ki. Még leginkább a szakszervezet állt ki mellettünk. Az összevonás szükséges volt, ezzel mindenki egyetértett. A hibát ott követtük el, hogy nem ültünk le megbeszélni ezt azzal a tíz emberrel. — Kinek kellett volna velük beszélni ? — Nekem. — Jól értem?.Saját magát teszi ezért felelőssé... — Jól érti. A gazdasági vezetés is hibázott, meg a pártvezetés is. Csak azért mesélem el, mert jó iskola volt, tanultunk belőle. Többet tanultam, mint három szemináriumon. Azt, hogy ma már nem lehet semmit az emberek feje felett csinálni, a beleegyezésük nélkül róluk határozni. Azt is elmondhatom, hogy látva a hibát, mentettük a menthetőt. Segített a szak- szervezet és a KISZ is. Én elnézést kértem az emberektől... Itt — igen Ebbe a környezetbe csöppent bele a fiatal szakmunkás, Sebestyén Mihály blokk-kezelő, jó egy hónapja. Kezdettől fogva ide kívánkozott. Abban az évben, amikor szakmunkás- tanuló lett, a DKV-ban nem volt beiskolázás. Most kőolajfeldolgozó és elosztó szakmunkás. A bizonyítvány megszerzése után egy évig másutt dolgozott, aztán elérte, amit akart, a DKV-hoz került. — Ma mit tud a vállalatról? — Például tudom, hogy egy dolgozó naponta 17 ezer forintot termel. Otthon is sokat kérdezgettek, hogy mekkora a vállalat, meg ilyeneket. Van itt egy szakszervezeti bizalmi, vele szoktam ezeket a dolgokat megbeszélni. Ha valami érdekel, megkérdezem és megmondják. — És magától szoktak-e valamit kérdezni ? — Foglalkoznak velem, ezt állandóan érzem. Amikor idejöttem, megkérdezték, mit szeretnék dolgozni, milyen munkakörben, melyik műszakban. Mint magánemberrel is törődnek velem: van-e szállásom, azt kaptam-e, amit vártam. Mindenki kérdezte, miben tud segíteni. Ha valamit elrontanék — Gondolja, hogy ez a demokrácia ? — Ez is benne lehet, vagy benne keil, hogy legyen. Vagy például, ha béremelés van, az üzemi négyszög megbeszéli, kit javasolnak. Hogy miről van ott szó, azt mindenki tudja, a munkatársaim is beszélnek róla. Nem egymás mögött, hanem egymás előtt. — És maga mibe szólhat bele? — Ezt még nem tudom pontosan, de amiben részt veszek, amit csinálok, abba beleszólhatok. Nekem az a munkám, hogy az üzem területén levő készülékeket ellenőrzőm, ha kell, indítom, vagy leállítom. Mondták nekem, hogy ha valamit jobban tudok, akkor szólhatok. — Látott már ilyet? — Éppen most történt itt valami. Sokáig leengedtünk egy folyadékelegyet, amiről addig nem nézte senki, hogy micsoda. Kiderült, hogy olyan anyag, amit lehet hasznosítani. Azt, hogy hasznosítani lehet, tehát értéket lehet vele megmenteni, szintén egy blokk-kezelő tette szóvá, vagyis ugyanolyan beosztásban levő ember, mint én. — Ha majd többet tud az üzemről, mit tud vele kezdeni? — Talán azt, hogy fel tudom mér-.1, mit jelent az, ha egy üzem áll. Vagy tudom, hogy ha valamit elrontanék, mit jelentene az pénzben. Az ember amennyivel többet tud, annyival több. — Rossz munkával mekkora kárt tudna okozni? — Nagyot, az biztos. Ha nem figyelnék oda és az utasításokat nem hajtanám végre. És különben is, ha már itt dolgpzik az ember, akkor ilyesmit tudni kell, hogy mennyit termel, mennyit exportál ez a vállalat... Az én gépem — Biztosan hallotta már ezt a kifejezést, hogy „tulajdonosi szemlélet”... — Ismerem a kifejezést. — Hogy értelmezi? — kérdeztem, de nem hagyom azonnal válaszolni. Arra kérem a fiatal Sebestyén Mihály blokkkezelőt, hogy ne siesse el a választ, csak annyit mondjon, amennyi igaz. Gondolkozik, azután kifejti: — Ez azt jelenti, hogy az ember úgy áll a géphez, mintha a sajátja lenne. Ahhoz a géphez sokféleképpen lehet hozzányúlni, és az ember mindig tudja előre, hogy milyen mozdulatból mi következne. Az ember nem bántja a gépet, mert sajnálja. Gépekkel dolgozom, amikor már megismerem őket, akkor hozzámnőnek, vagy én növök hozzájuk, nem is tudom, hogy mondjam. Ha már megcsinálok valamit azon a gépen, és más rosszul nyúlna hozzá, úgy erezném, mintha a enyémet bántotta volna, mert amit csinálok rajta, az már az én munkám, az én gépem. Valahogy így értelmezem ... Hatos Erzsébet Hasonlóan az óvodákhoz, az általános iskolák tantermei is bővültek. Az ötödik ! ötéves terv feladatai között az általános iskolai tanterem- bővítés, építés központi helyet foglal el. A társadalmi segítés sokféle formájának köszönhető, hogy az állami, tanácsi erőfeszítés megsokszorozódik, s általa meggyorsul az építési ütem, a tervezett csaknem hatszáz tanterem határidő előtt a gyerekek rendelkezésére áll majd. Jól halad az iskolák körzetesítése is, koncentrálva a tanerőt. Az összevont tanuló- csoportokban tanulók aránya 5,3-ról 1,7 százalékra csökkent. Öröm ez akkor is, ha a diákoknak egy része még mindig zsúfolt körülmények között tanul, s a növekvő diáklétszámmal újabb feszültségek keletkeznek. Ma még az iskolások fele váltott műszakban tanul, s három iskolában : Szigethalmon, Érden, Felsöpakonyban átmenetileg három váltásban tanítanak. Mind több gyermek veszi igénybe a napközi otthont, ma már a tanulóknak több mint negyede kéri ott az elhelyezését. Javult a diákétkeztetés minősége olyannyira, hogy az új konyhák ellenére sem tudnak minden igényt kielégíteni. A nagyobb településeken a vendéglátóipar kísérleti jelleggel vállal diák- étkeztetést. A tapasztalatok kedvezőek. Új lehetőségek A megye dolgozói örömmel fogadták az önálló Pest megyei tanítóképző főiskolát, amely egyelőre áz esztergomi tanítóképző kihelyezett tagozataként működik Zsámbé- kon, de már Pest megye számára képez ki évente 80 pedagógust. Az első félév eredménnyel zárult, az iskola a várakozásnak megfelel. Ez a képzés enyhíti majd a jelenlegi problémákat. Csökkenthető lesz a következő években a képesítés nélkül tanító oktatók száma, amely jelenleg még mindig nagyon magas. A nappali tanítás mellett megszervezzük a levelező képzést is. A főiskolának jelentős szerepe lesz a pedagógus szakmai-politikai komplex továbbképzésben. A középfokú iskolák közül két szakközép- és 16 szakmunkásképző iskola a megyei tanács fenntartásába került, s így egységes megyei irányítás jött létre. Szélesedett a gépipari, a közgazdasági, az egészségügyi tanítási lehetőség, s a meglevők mellett új — óvónői, vízügyi, postaforgalmi — szakok is indultak. Ezek már alapjai annak az elképzelésnek, hogy a hatodik ötéves terv idején a középfokú oktatásban a jelenleginél negyven százalékkal több diák- tanulhason. Nem hagyható figyelmen kívül o gimnáziumok színvonalas munkája sem. Ezeknek az iskoláknak nagy szerepük van az egyetemi, főiskolai felkészítésben, ugyanakkor bővítették a gyakorlati oktatás keretében megismerhető és elsajátítható foglalkozások i körét. Érettségi után közgyűj- 1 teménykezelők. népművelőszervezők, középkáderek, testnevelés- és sportszervezők, laboránsok kerülnek ki ezekről az iskolákról. A felnőttoktatás tárgyi és személyi feltételei is eredményesen fejlődtek. Nőtt az oktatásban részt vevők száma, a fiatalok és a szakmunkások aránya. Tartalmi gazdagodás A megfelelő politikai munka következtében szorosabb az iskola és a család kapcsolata. A pedagógusok és a szülők mind a nevelésben, mind a gyakorlati munkában jól működnek együtt. Az Egy üzem — egy iskola mozgalom az egész megyét átfogta. Különösen a szocialista brigádok nevéhez fűződik sok kezdeményezés. Eleinte ez inkább az iskola gyakorlati működéséhez, a szemléltető eszközök elkészítéséhez, a tantermek csinosításához, tornatermek építéséhez adott segítséget —, az évek során azonban mindinkább tartalmi együttműködéssé vált. Az iskolák korábbi zártsága oldódott, s ez előnyös az iskola és a lakosság’ számára is. A változásban nagy része van az iskolai szülői munkaközösségeknek, valamint a Hazafiás Népfront helyi bizottságainak. Ilyen tartalmi változás például a fokozottabb törődés, a fizikai dolgozók gyermekeivel. A tehetséges tanulók felkarolása révén sokan juthattak felsőbb iskolásba. Szak- • körök, nyári táborok, olvasótáborok, ösztöndíjak megszavazása egy-egy újabb lehetőség a szorgalmas, tehetséges diákok ösztönzésére. Fokozott megbecsülés •I Mindez a sok eredmény elképzelhetetlen lett volna o pedagógus pártszervezetek aktív, kiemelkedő munkája nélkül. A pedagógiai kultúra színvonala emelkedett, a korszerű módszerek aránya növekedett. A szakmai-ideológiai továbbképzés szervezeti kereteit a Pest megyei Pedagógus Továbbképző Kabinet fejlesztésével teremtette meg, s biztosította a tárgyi és személyi feltételeket. A pedagógusok életkörülményei az országos intézkedések és a megyei, a helyi vezető testületek erőfeszítései következtében javultak. A kisebb községekben gond ugyan a pedagógusok letelepítése, nehéz a pályakezdő fiataloknak otthont teremteni, de ebben is van már változás a korábbi évekhez képest. A munkakörülmények általában mindenütt javultak, noha a zsúfoltság még további enyhítésre vár. A pedagógusok többsége még mindig panaszkodik a túlterhelésre. A képesítés nélküli pedagógusok segítésére — az országban elsőként — megszervezték Pest megyében a patronálási és továbbtanulási rendszert. Ezáltal szerzett 70—80 százalékuk megfelelő szakképzettséget. A pedagógusok mind az iskolákban, mind a közéletben aktívan, hivatástudattal dolgoznak. Nő az elkötelezett oktatók száma, akik fáradságot nem ismerve dolgoznak a közösség hasznára. Az oktatáspolitikai határozat hatékony végrehajtásának kulcsa továbbra is a párt- szervezetek, a pártbizottságok, a kommunisták kezében van. Rajtuk múlik elsősorban, hogy a társadalom figyelmét, a lakosság segítő szándékát, az üzemek társadalmi munkáját hogyan fogják ezentúl is össze, miként tudják a helyi lehetőségeket a központi fejlesztési tervekkel összehangolni. Az oktatáspolitika össztársadalmi érdekeket szolgál, ezért továbbra is az egész társadalom együttesen dolgozik megvalósításáért. BARÁT ENDRE, az MSZMP Pest megyei bizottságának osztályvezetője i Tegnap délelőtt lezajlott s hivatalos ünnepség, elhangzottak a méltató szavak, akik kiérdemelték, átvették az elismerő okleveleket, jutalmakat. A Budaörsi Vegyesipari Szövetkezetből négy ilyen, kiváló eredménnyel dolgozó embertől kérdeztük ugyanazt, miért versenyeztek, mi volt a személyes indítékuk és a brigádjuknak, amelynek a tagjai, hogy felajánláson törjék a fejüket, önmaguknak szigorúbb munkatempót diktáljanak? Őrizzük a hírünket — Egy perc — mondja bo- csánatkérően a kék overallos fiatalember —, csak bekötök egy vezetéket, aztán futhat a Trabi. Kinn várja a tulajdonosa, és nálunk szentség a határidő, félórásnál több elcsúszás nem létezhet. Az autószervizben Király János, a Táncsics brigád vezetője (ahol a hat tag átlag- életkora éppencsak megüti a huszonötöt) ígéri, hogy azonnal beszélgethetünk. A jubileumi munkaversenyben Kiváló ifjúsági brigád oklevelet nyertek. Az előbbi kérdésen kissé meglepődik, töpreng, aztán tűnődve formálja a választ: — Hogy is mondjam? Autóskörökben a mi szervizünknek jó a híre. Szakmai hiúság is van a világon, és az elismerés megszerzésében részes a mi brigádunk. Ügy van azzal is az ember, mint a pénzzel: ha már van egy kiesd, még többet szeretne. Amiíkor szóba került a verseny, rögtön vállalkoztunk. Arra gondoltunk, ha még jobban megszervezzük a munkát, nem napi két-három, hanem négy kocsival is végezhetünk, és ez jó mindenkinek. Aztán az sem mindegy, menynyit keresünk. Bonyolult az elszámolási rendszerünk, de a lényeg^ az, j hogy_ egy bizonyos szint ufön ’aüTomatkűsan l^' hozzá két és fél százalék. És miután ifjú házasok vagyunk, vagy családalapítás előtt állók, ez sok mindent megmagyaráz ... De azért mégsem
