Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-30 / 101. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Munkánk, S záz hegyre fölhágtam, száz völgyet megjártam — énekelték hajdan volt mesterlegények, vándorként csipe­getve össze azt, ami soha nem ele­gendő, ami soha nem lehet tökéletes, a szakma fortélyainak birtoklását. Hajtotta őket büszkeség és szokás, vajh melyik volt erősebb? Hittek eszükben, két kezük­ben, s akkor bátran hagyatkozhattak ezek­re, dolguk önmagát minősítette, nem füg­gött társak seregétől. Mai mesterlegények tehetik-e ezt? Képletes ugyan a szó, hi­szen mesterlegényként öntő, szövő, cement­gyártó, köszörűs, hentes, tanár, jogász, ál­lattenyésztő sorjázik elénk, férfiak és nők, mert így vagy úgy korunk mindenkitől mesterlevelet követel. Fölmutathatjuk, fölmutatjuk. Papírok pehelysúlya tanúsítsa tehetsé­günket? A mérleg nyelvét erre vagy arra más billenti el. Az, amit és ahogyan cse­lekszünk. Mondják, sorsunk arcunkra kiül. Lehet. Munkánk némely jegye szintén megtalálható ott, de e jegyek már nehe­zen olvashatók. A földművelőt nem okvet­len cserzi barnavörösre a nap, mert hiszen takarhatta éppen a kondicionált vezetőfül­ke. Az olvasztár sem szikkad inasra, rán­cosra, ha vezérlőpultot kezel, automatákat dirigál: arcunk kevesebb beszédű, mint valaha. S mégis, munkánk kirajzol egy arcot, a magunkét. Annak legfőbb voná­sait, aki azt a vég kelmét szőtte, aki azt a szerszámot készítette, aki azt az ötven jószágot gondozza, aki azt a földnyesőt irá­nyítja. Munkánk: arcunk. Vállaljuk-e min­denkor s mindenben ezt a szembesítést? Egy esztendő alatt 143—145 millió órát tel­jesítenek a megyében csupán az ipari — fizi­kai — foglalkoztatottak. Aligha a tollforgató képzelete diktálja, sokkal inkább a való­ság, hogy ez 145 millió féle óra, mert bár­mennyire összeolvadnak is, bármennyire monotonnak tűnhetnek is, mindegyikőjük más, mert örökösen változó mögöttük az ember. Most vidám, s nagyot akar, majd lazít, átkiabál a szomszéd géphez, a má­sik műhelyrészbe megy, szerszámért ve­szekszik, főnökkel pöröl, barátokkal vicce­lődik, műveleti rajz fölé hajol. Nincs hi­bátlan műalkotás, tökéletes munka sincsen. S mégis, mióta ember az ember, mióta a munka azzá tette, kísérti a lehetetlent munkában, művészetben. hiúság hajtja, a becsvágy, a sorból való kiemelkedés le­hetősége sarkallja? Bizónyára, az is. Az is, de valójában, s igazán a tükörbe nézés: ezt tettem, ezt alkottam, erre vagyok képes. Ahogy minden ember a természet megis­mételhetetlen teljesítménye, úgy minden ember munkája is az; megismételhetetlen, csak ahhoz az egy emberhez kötődő, köt­hető. így lesz a munkánk arcunk. Amiből mások következtethetnek reánk, ítélhetnek abból, s a tévedés veszélye csekély. Cse­kély, mert annyira erősek a jellemzők. Még egyetlen évben sem készítettek any- nyi gázolajat, autóbusz padlóvázat, villa­mos forgógépet, cementet, főzelékkonzer- vet a megyében, mint tavaly. Tonnák, fo- rintmilliárdok, s ne véljük úgy, száraz adatok, megemészthetetlenek. Csak éppen adjunk elsőbbséget az embernek, annak, aki munkáját arcként vállalja, akinek kö­szönhetően ezek a termékek tavaly jobb minőségűek voltak, mint korábban, azaz tökéletesebbek, értékesebbek. Meglehet, az ilyen emberek közül sokan úgy hiszik, ők kerülik a politikát, nem is értenek hoz­zá, ők bizony nem tartják számon a párt- és kormányhatározatokban foglaltakat, mert az nekik magas, s mégis, cselekede­teikkel a szocialista rendszer támaszai ők. Szép arcok serege. Vannak csúnyák is. Rútságuk éppen mások munka-arcának szépsége fényében föltűnő. Hagyjuk, ünnep van, ne beszéljünk róla? Munkánk: arcunk, s mert az, vállalnunk kell. Milliók tiszta lelkiismerettel megte­szik, s akkor hagyjuk, hogy gond, lelkiis- meretfurdalás nélkül maroknyian — a mil­liókhoz képest maroknyian — májfoltok­kal csúfítsák el azt, ami szép, ami közelít a tökéleteshez, ami a holnapi még szebb ígérete? Egyetlen társadalom sem becsülte annyira, s annyiféle módon a munkát, mint szocialista rendünk. Friss bizonyíté­kok a fölszabadulás ünnepe előtt átadott állami díjak, a mostani ünnephez kapcso­lódó, s a jubileumi munkaversenyben elért eredményekért odaítélt oklevelek, melyek Kocsértól a Váci Kötöttárugyárig keltettek, vertek visszhangot, öröm-hullámokat. S nem úgy, hogy lám, ezért érdemes, hanem úgy, hogy lám, amit teszünk, azt számon- tartják, figyelnek ránk. Legszebb vágyainkat a munka váltja va­lóra, s bár arcunk ezerféle, e vonásban millióké közös. Tavaly a megyéből 32 szá­zalékkal több ipari áru került ki külföldre, mint 1976-ban, s 8300 lakás épült fel. Két adat csupán, s mégis, mögöttük arcok sej- lenek fel, cementporral lepettek, fonalpihé- től pöttyözöttek, olajjal maszatoltak; tisz­ták, fényben fürdők. Mert az ül ki ezekre az arcokra, hogy az a másik, a munka-arc makulátlan; az arc tulajdonosa megtette mindazt, ami módjában állt, amire képes­ségeiből, akaratából, becsületéből futotta. Nincs tehát adóssága, nincs takarnivalója. A sok szép arc biztat, nógat, következe­tesebben, keményebben nézzünk szembe azokkal, akik restek a szépre, s e biztatás most félreérthetetlen támaszt kapott a párt Központi Bizottsága 1978. április 19—20-i ülésének határozatában, melynek betűje és szelleme „a becsületesen dolgozó többség” igaza mellett szól messzehangzóan, s em­berséges-keményen. Emberi arcunkra sok­féle vonást, grimaszt, csinált és valódi ér­zelmet, indulatot hívhatunk elő, munka­arcunk nem tűri a színjátékot, azt mutat­ja, amit nyers valóságnak szokás nevezni, azt tehát, akik ténylegesen vagyunk. Nem rang, beosztás, munkakör, fizetés formálja ez utóbbi arcot, hanem az, ahogyan dol­gunkat tesszük. • Tehetjük jobban is? S záz hegyre fölhágtunk, száz völgyet megjártunk. Százszor száz hegy áll előttünk, százszor száz völgy vár reánk. Mert vándorok vagyunk egy nép, egy nemzet történelmi útján, örökö­sök és örökséget hagyok. S bár emberi ar­cunk a természet rendje szerint elhalvá- nyodik majd örököseink előtt, munka­arcunk úgy tekint a jövőbeliekre, ahogyan mi nézünk szembe apáink, anyáink nem­zetfenntartó köznapjainak hagyatékával. AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXII. évfolyam, íoi. szám Áll A 1,50 FORINT 197S- Április 30., vasArnap •« .*©©©! r* Pl • r JB­Koszontjuk május eisejet Ma: megyei nagygyűlés Ssáshalomhalián Május elsejének, a nemzet­közi munkásmozgalom nagy ünnepéneik tiszteletére szom­baton délután a fővárosban a Parlament előtti Kossuth té­ren katonai tiszteletadással felvonták az állami zászlót. Ugyancsak katonai tisztelet- adással vonták fel a Magyar Népköztársaság nemzeti lobo­góját és a munkásmozgalom vörös zászlaját a Gellérthe­gyen, a Felszabadulás emlék­műnél. Ma ünnepi köntösbe öltözik az ország. Felvonulók százez­rei köszöntik május elsejét, a proletár nemzetköziség, az in­ternacionalista szolidaritás je­gyében. Pest megyéből Száz­halombattára érkeznek ma küldöttségek a munka ünne­piére. A város főterén a meg­emlékezés szónoka Fodor László, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának titkára lesz. A valóban tavaszinak ígérkező ünnepen fellép a ló. révi délszláv nemzetiségi táncegyüttes, délután 2_től este 9 óráig pedig a Dunai Kőolajipari Vállalat vízi_ sporttelepén zenés, táncos ma­jálisom szórakozhatnak a résztvevők. Tegnap újabb közösség kapta meg az MSZMP Köz­ponti Bizottságának jubileumi zászlóját a szocialista munka- versenyben elért kiemelkedő eredményeiért: a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövet­kezetnek Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese adta át a ma­gas elismerést. Pest megyében ' a törteli postahivatal Petőfi szocialista brigádja kapta a Központi Bizottság jubileumi • oklevelét. Átadták a kiváló címet a Bu­dapest-vidéki Postaigazgató­ságnak, a Kiiskunlacháza és Vidéke Takarékszövetkezet­nek, a budaörsi Vegyesipari Szövetkezetnek, a pomázi író- szerszövetkezetnek, a MÉM budaörsi Repülőgépes Növény­védő Szolgálatának, a Dabasi Nyomdának. Miniszteri elis­merő oklevelet kapott a Pest megyei Beruházási Vállalat — s a megyében egyetlenként — a SZÖVOSZ elismerésiét a Vác-Deákváxi Lakásépítő. és Fenntartó Szövetkezet. Tegnap ismét gyarapodott Pest megye. Dabason ABC- áruházat adtak át, Isaszegen négy tanteremmel bővült az iskola, Nagytarcsán új iskola alapkövét tették le, Öcsán óvodát, Szadán egészségházat avattak. (A tegnapi Pest megyei eser ményekről' a továbbiakbaíj részletesen beszámolunk.) Gazdagodott Pest megye ABC — rekordidő alatt Száz ócsal kisgyermeknek Avatóünnepség volt szom­baton Öcsán is. Felépült az új 100 személyes óvoda, mégpedig a tervezett határidőnél sokkal előbb. A tervek szerint csak 1979-ben adták volna át ren­deltetésének, ám a helyi üze­mek és intézmények, s nem utolsósorban a Vörös Október Termelőszövetkezet dolgozói­nak összefogása lehetővé tette, hogy egy évvel korábban, s egy esztendő alatt elkészüljön a nagyközség harmadik óvodá­ja. A szombati avatóünnepségen jelen volt Rácz Sándor, a járá­si pártbizottság titkára, Hargi­tai Károly, a Pest megyei Ta­nács- művelődésügyi osztályá­nak vezetője. Az óvoda költsége a beren­dezésekkel együtt mintegy 6 millió forint. Felépítésére a ta­nács együttműködési megálla­podást kötött a termelőszövet­kezettel, az Épületasztalos és Faipari Vállalattal, a FÉG 4. számú üzemegységével, a Fel- sőbabádi Állami Gazdasággal és más intézményekkel1, ame­lyek nemcsak pénzzel, hanem igen jelentős munkával járul­tak az óvodaépítéshez, dolgo­zóik a kommunista műszakok­ból származó bérüket ajánlot­ták e célra. A még nem össze­gezett adatok szerint a társa­dalmi munka értéke megha­ladja a 3,6 millió forintot. Az eredetileg 75 személyes­nek tervezett épület helyett végül is 100 gyermek befoga­dására szolgáló óvoda került tető alá, négy foglalkoztatóval, korszerűen berendezett kony­hával, mosdókkal. Segítettek a helyi kisiparosok is, közülük megérdemli a név szerinti di­cséretet Czibula Gábor, aki az összes bádogos feladatokat el­végezte. Az új óvoda elkészültével Öcsán megszűnt a kisgyerme­kek elhelyezésének gondja. B. L. A Pest megyei szövetkezeti kereskedelem fejlesztésének dinamizmusát igazolja az újabb, korszerű szövetkezeti ABC áruház, amelyet szomba­ton délelőtt avattak fel Daba­son. A mintegy 1150 négyzet- méter alapterületű ABC áru­házát a Dabas és Vidéke Afész saját kivitelezésében készítette el, rendkívül rövid idő alatt. Az építkezés tavaly júniusban kezdődött, s a 22 és fél millió forint értékű beruházás meg­valósításában — a szövetkezet szocialista brigádjait segítve — részt vállaltak a sütőipar, a Volán dolgozói, magyar és szovjet katonák. Az új üzletben több mint öt­ezer árucikket találhatnak a vásárlók, melynek 80 százalé­ka élelmiszer. Az eladótérhez 35 négyzetméteres hűtőtér csat­lakozik, s ez lehetővé teszi, hogy a hét minden napján ár\f- sítsanak tőkehúst, s naponta két alkalommal fogadhassák a Dabas-tej szállítmányait. A Dunavidéki Vendéglátó Válla­lat hidegkonyhai készítményeit is itt árusítják majd. Az áruház megnyitásával egyidőben négy elavult üzletet megszüntettek, helyükön pa­pír- és írószer-, játékbolt, hal­árusító épül, s bővítik a vas­műszaki boltot is. Az új szövetkezeti ABC áru­ház átadási ünnepségén Tuza Sándorné dr., a MÉSZÖV el­nöke szólt köszönettel az épí­tők kiváló munkájáról. Az ün­nepségen jelen volt Molnár István, az MSZMP Pest me­gyei Bizottságának osztályve­zető-helyettese, Lányi Pál, a megyei tanács kereskedelmi osztályvezetője, Lőrinc Ernőné, a KPVDSZ Pest megyei titká­ra és ott voltak a járás politi­kai és állami vezetői. V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom