Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-03 / 79. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Felszabadulásunk ünnepén Zászlófelvonás, koszorúzások a fővárosban Vasárnap már ünnepelt az ország, ünnepelt Pest megye is. A fővárosban hazánk fel- szabadulásának 33. évfordulója tiszteletére ünnepélyesen, katonai tiszteletadással fölvonták a Parlament előtti Kossuth hajós téren az állami zászlót. A Gellérthegyen, a felszabadulási emlékműnél ugyancsak zászlófel vonási ünnepség volt vasárnap reggel. Itt a magyar nemzeti lobogó mellett a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját is fölvonták. Budapesten, a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél vasárnap délelőtt koszorúzás! ünnepséget rendezett az MSZMP Központi Bizottsága, a Minisztertanács és a Hazafias. Népfront Országos Tanácsa. Az Elnöki Tanács nevében Loson- czi Pál, az Elnöki Tanács elnökei a Politikai Bizottság tag. ja és Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke koszorúzott, az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kádár János, a KB első titkára és Biszku Béla, a KB titkára, a Politikai Bizottság tagjai, a Minisztertanács nevében Lázár György, a kormány elnöke és Aczél György, a kormány elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagjai. Ugyancsak koszorút helyeztek el az emlék, művön a Szovjetunió nagykövetségének képviselői, valamint a diplomáciai testületek nevében, továbbá a Hazafias Népfront, a SZOT, a magyar fegyveres erők, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport, a Magyar Partizán Szövetség, a KISZ, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a fővárosi tanács vezető képviselői. Koszorúzási ünnepséget rendeztek vasárnap a Hősök terén is. A zászlókkal díszített téren ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással ko- szorúzták meg a magyar hősök emlékművét. Az Elnöki Tanács, a párt, a kormány nevében itt is Losonczi Pál és Trautmann Rezső, illetve Kádár János és Biszku Béla, s Lázár György és Aczél György koszorúzott, valamint a már említett szervek, testületek vezető képviselői. Hazánk felszabadulásának 33. évfordulója alkalmából vasárnap este ünnepi előadáson mutatták be az Operaházban Hacsaturján Spartacus című balettjét. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Lukács Miklós, az Operaház igazgatója üdvözölte az ünnepi előadáson megjelenteket. Megyei ünnepség Vácofft Pest megye járásaiban, városaiban is ünnepi megemlékezéseket rendeztek ezen a napon. (Lapunk 3—5. oldalán tudósítunk róluk.) A megye központi ünnepségét Vácott, a Madách Imre Munkás- és Ifjúsági Művelő, dási Központban rendezte meg a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei és váci városi bizottsága. Itt Balcfgh László, az MSZMP Pest megyei bizottságának titkára mondott megemlékező beszédet. Az elnökségben foglalt helyet dr. Honti János r. vezérőrnagy, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, Kovács Péter, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője, Császár Ferenc, a megyei tanács általános elnök- helyettese, Fodor László, az SZMT titkára, Kovács Antalné, a Hazafias Népfront megyei titkára, Maczkó József, a KISZ megyei bizottságának titkára, dr. Faragó Elek, a munkásőrség megyei parancsnoka, s Vác város, a váci járás párt-, állami vezetői, üzemek, intézmények képviselői. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet Grigorij Gricenko, az omszki városi pártbizottság osztályvezetője, Viktor Gyeszjatov építőművész, a Szovjetunió Képzőművészeti Alapjának Omszk megyei elnöke, valamint az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport képviselői. A művelődési központ zsúfolásig meg, telt nézőterén a váciak mellett ott ültek a megye minden részének küldöttei, a járási hivatalok, a városi tanácsok, a megye állami, társadalmi, gazdasági szervezeteinek vezetői. A váci járásból és Vácról szinte minden munkahely dolgozóinak csoportjai megjelentek. A forradalmi munkásmozgalom veteránjai éppúgy, mint a KISZ-es fiatalok. A magyar és a szovjet himnusszal kezdődött az ünnepség, majd Bodor Tibor színművész adta elő nagy hatással Garai Gábor: A haza című költeményét. Papp József, az MSZMP Vác városi Bizottságának első titkára mondott bevezető szavakat, köszöntve a megyei ünneplés minden résztvevőjét, s külön is szovjet1 testvérmegyénk, Omsek delegációját. Ezt követően mondotta el Balogh László ünnepi beszédét. Balogh 3,ászló megemlékező beszéde Emlékeztetett a felszabadulásunk óta megtett nagy útra, melynek során alapvetően megváltozott az életünk, a sorsunk. Ami a legfőbb eredmény — mint mondotta hogy emberibben, jobb módban, műveltebben élnek a tömegek. Üj nemzedékek nőttek fel, akik közvetlen tapasztalatokkal már nem rendelkeznek a tőkés kizsákmányolásról, a félfeudális társadalmi viszonyokról, a fasiszta háborúról. De azt ők is tudják, és érzik: a szocialista fejlődés lehetősége, a béke, a szabadság és a társadalmi haladás Magyarországon összefügg a Szovjetunió internacionalistá küldetésével. Beszélt ezekután a megyei pártbizottság titkára mindarról a számtalan segítségről, amelyet a Szovjetunió nyújtott az elmúlt évtizedekben. Mindehhez személyes tapasztalatai alapján tette hozzá, hogy testvérmegyénkben, Omszkban a szovjet emberek igen nagy szeretettel ápolják .közös, internacionalista hagyományainkat, nagyra értékelik barátságunkat, figyelemmel kísérik fejlődésünket és örülnek eredményeinknek. — A magyar—szovjet barátság és együttműködés egyik alapvető feltétele a fejlett szocialista társadalom sikeres építésének a társadalmi élet minden területén — mondotta a továbbiakban, majd azokról a kiterjedt és sokoldalú gazdasági együttműködési lehetőségekről beszélt, amelyek mindkét nép számára előnyösen alakulnak. így például Pest megyében különösen sok (Folytatás a 3. oldalon) I PEST MEGYEI AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A .MEGYEI TANÁCS LAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 79. SZÁM ÁRA 1,50 FORINT 1978. ÁPRILIS 3., HÉTFŐ Történelmi tavasz Irta: Apró Antal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságénak tagja, az országgyűlés elnöke N ekünk, magyaroknak a tavasz nem egyszerűen évszak, hanem szimbólum. Ami szép és nagyszerű ebben a kis országban, az mind a tavaszhoz, a tél dermesztő hidege után újra kezdődő élethez fűződik. Az 1848—49-es szabadságharc az utolsó volt az akkori Európa nagy forradalmai sorában, de az egyetlen akkor, amely a nemzeti lobogó mellé — mint Petőfi írta — „a szent világszabadság”, vörös zászlóit is kitűzte. Évszázadunkban Magyarország újra a haladás élvonalába állt: 1919-ben, amikor a világon elsőként követte a Nagy Október példáját, kikiáltva á Magyar Tanácsköztársaságot. Végül is végérvényesen 1945 óta, a Szovjetunió oldalán hazánk a szocialista világrend- szer tagjaként a társadalmi haladás élenjárói közé tartozik. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom fénye világította és világítja be utunkat, a Szovjetunióval való barátság és szövetség felemelkedésünk legbiztosabb alapja. Ez a történelmi tény mély gyökeret eresztett a magyar közgondolkodásban. Számunkra történelmi jelentőségű esemény volt, amikor 1948 kora tavaszán, február 18- án a két ország kormányai aláírták a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási egyezményt, amely hazánk leg- újabbkori történelmének első, valóban egyenjogú kapcsolatokon nyugvó nemzetközi szerződése. Ez a harminc évvel ezelőtti tavasz indított el bennünket új típusú kapcsolataink útján, azon az úton, amely a szabadságot, a függetlenséget, a szocialista építést, a fel- emelkedést jelentette és jelenti a magyar nép számára. Méltán hangsúlyozta Kádár János eivtárs: „Népünknek a szabadságot, az új élet lehetőségét a Szovjetunió felszabadító hadserege hozta el, és a szovjet nép segítőként azt követően is Velünk volt, jóban és rosszban, harcban és építőmunkában egyaránt". A két nép közötti internacionalista kapcsolatoknak történelmi gyökereik vannak. A Nagy Október győzelméért százezer magyar internacionalista ragadott fegyvert. A magyar nép örök hálával gondol azokra a százezrekre, akik a szovjet hadsereg tagjaiként magyar földön áldozták életüket a magyar nép szabadságáért, jelenünkért és jövőnkért. A magyar dolgozók a háború véres poklában az első baráti szót, az első darab kenyeret éppen a felszabadító szovjet katonáktól kapták, a német megszállók és magyar fasiszta szekértolóik által kifosztott országunkban az újjáépítés, a termelés csakis szovjet segítséggel indulhatott meg. Pedig akkor a szovjet népnek is óriási erőfeszítéseket kellett tennie, akkor kezdte újjáépíteni szétrombolt hazáját. A gazdasági vérkeringés, a közlekedés, a szovjet hadseregtől kapott járművekkel indulhatott meg; szovjet segítséggel kutatták fel és hozták vissza Magyarországra a nyugatra hurcolt közlekedési eszközöket, hajókat, vasúti kocsikat és mozdonyokat: szovjet segítséggel sikerült helyreállítani mintegy ezer kilométer hosszúságú vasútvonalat; szovjet közreműködéssel indult m^g a magyar folyami és a Duna-tengeri hajózás. Gazdasági helyzetünk megszilárdításában nagy szerepet játszott a forint megteremtése 1946-ban. Az új pénz árufedezetének megteremtéséhez a Szovjetunió előszállításokkal járult hozzát A háborús jóvátételi kötelezettséget 1946-ban, illetve 1948-ban mérsékelte és ez is hozzájárult az új pénz és a magyar gazdasági élet megszilárdításához. » A példákat hosszan lehetne sorolni, a példatár jóformán kimeríthetetlen, egyre gazdagabb. Az együttműködés keretében a Szovjetunió jelentős mértékben részt vett Magyarország szocialista nagyiparának megteremtésében. A Dunai Vasmű terveit a Szovjetunió készítette, berendezéseinek túlnyomó részét szállította; a magyar golyós- csapágy-gyártás megteremtésében is a szovjet iparra támaszkodhattunk. A Székesfehérvári Könnyűfémmű tervei, gépei szintén a Szovjetunióból érkeztek. Szovjet segítséget kaptunk a magyar villamosenergia-ipar korszerűsítéséhez, az inotai hőerőmű építéséhez, a budapesti metró megteremtéséhez. Hasonlóan nagy horderejű a magyar lakásépítési program-szempontjából a magyar és a szovjet építőipari ágazatok közti együttműködés. A Szovjetuniótól vásárolt házgyárak segítségével évi 14—15 ezer lakás épül Magyarországon. A mezőgazdaság szocialista átszervezésekor, az 1960-as évek elején, az égetően szükséges gépek, traktorok ezreit szállította a Szovjetunió. Ilyen rövid idő alatt és ilyen mennyiségben egyetlen országtól sem kaphattuk volna meg ezt a műszaki segítséget, meg kevésbé ilyen kedvező feltételek mellett. Az országaink közötti mezőgazdasági együttműködésnek egyre jelentősebb eredményei vannak. A hatvanas években a korábbi árucsere- forgalmi megállapodások mellett mindinkább teret nyertek az ötéves terveket összehangoló koordinációk, megállapodások. Nagyszerűen bevált a timföld- és alumíniumegyezmény, a közúti járműipar együttműködését szabályozó hosszú lejáratú egyezmény, a számítástechnika és a gyógyszergyártás területén született kooperációs megállapodás, az olefin- és a Zsiguli-program. A szovjet szállítások nagyobbik része energiahordozókból és más nyersanyagokból áll, amelyek elengedhetetlenek a Magyar Népköztársaság fejlődéséhez. A magyar—szovjet együttműködésnek csak elnagyolt részleteit említve: az utóbbi másfél évtizedben a kölcsönös árucsere-forgalom évente 16 százalékkal nőtt. Magyarország ma teljes külkereskedelmi forgalmának egyhar- madát a Szovjetunióba szállított, illetve onnan érkező áruk teszik ki. Az országaink közötti külkereskedelmi forgalom tavaly már elérte a négymilliárd rubeles értékét, ami hússzorosa a negyvenes évek végén, s az ötvenes éveli elején lebonyolított évi áruforgalomnak. A magyar—szovjet tudományos-műszaki együttműködés közel három évtizede alatt óriási anyagi értékkel gyarapodott a magyar gazdaság, ezzel párhuzamosan pontosan fel sem becsülhető szellemi kincs is felhalmozódott hazánkban. Ma már nehéz áttekinteni, hány ponton érintkezik a magyar és a szovjet tudósok, mérnökök, kutatók munkája. Félezer nagyobb kutatási és fejlesztési témán dolgoznak együtt különböző szakterületeken. A felszabadulás óta eltelt harminchárom évben a kulturális együttműködés is töretlenül fejlődik. Ki ne emlékezne a Szvesnyikov-kórus első budapesti szereplésére, amikor a még fűit etilen színházteremben összezsúfolódó közönség első ízben találkozott a világhírű szovjet kórusművészettel? Emlékezetesek az Alexandrov-együttes nagyszerű magyarországi fellépései; szállóigévé váltak Magyarországon Rajkin szatirikus mondatai, kiemelkedő művészi események voltaik Ojsztrah, Gilelsz koncertjei, amelyekhez hetekkel előbb már nem lehetett jegyeket kapni. Számos magyar balettművész tanult szovjet mesterektől, több magyar világsiker fogant a Bolsoj Tyeatr balett-termeiben. Harminc év alatt 700 irodalmi művet fordítottunk le Magyarországon a Szovjetunió népeinek irodalmából magyarra, mintegy 20 millió példányban. Sokat jelent az Európa- szerte társtalan magyar nyelvű irodalomnak, hogy a Szovjetunióban 130 magyar író 810 művét adták ki 30 millió példányban. Szoros kapcsolatunk a védelmi célokat szolgáló Varsói Szerződésben, a gazdasági együttműködés szervezetében, a KGST-ben és mindenekelőtt pártjaink és kormányaink tevékenységének minden területén. A proletár internacionalizmus, a Szovjetunió iránti barátság politikánk alapja. „A magyar nép — mondotta' Kádár elvtárs — mint igaz barátjára és hatalmas szövetségesére tekint a Szovjetunióra. A magyar—szovjet barátság népeink legjobbjainak a szocializmusért közösen vívott harcaiban született, erősödött; eszméink, érdekeink, céljaink azonosságán alapszik és örök időkre szól.” E nnek a barátságnak ápolója a Magyar— Szovjet Baráti Társaság is, amely 33 éves múltra tekinthet vissza. Első csoportjai már akkor megalakultak, amikor Budán még dörögtek a fegyverek, országos szervezete 1945 júniusában jött létre. Először mint művelődési társaság működött, amelynek feladata volt az eddig tiltott, elnyomott, s így ismeretlen szovjet kulturális értékek — irodalom, zene, film, művészetek közvetítése a magyar néphez. Csakhamar politikai tömeg- mozgalommá alakult, amely a két nép közötti barátság szolgálatában állt. Leonyid Brezsnyev, amikor Budapesten látogatást tett a Barátság Házában, így értékelte az MSZBT munkáját: „A szocialista és kommunista építés minden szakaszában a párt olyan munkaformákat választ ki, amelyek megfelelnek a dolgozók és a nép érdekeinek. A “baráti társaságok e formák egyike. Tevékenységükkel a párt eszméinek közvetítőivé válnak. És ebben rejlik a lényeg; ebben van ezeknek a társaságoknak nemcsak a politikai értelme, hanem a politikai értéke is”. A magyar—szovjet barátság jelen van az egész magyar társadalomban. Ennek a kapcsolatnak szakadatlan fejlesztése legfontosabb nemzeti és nemzetközi érdekünk. s ♦
