Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-22 / 94. szám
ni e irr rm 1978. ÁPRILIS 22., SZOMBAT BARCSAY ÉS SZENTENDRE Kölcsönös alkotó összetartozás ÉLETMŰVET ŐRZŐ ÉS BEMUTATÓ GYŰJTEMÉNYT AVATOTT MOLNÁR FERENC ÁLLAMTITKÁR A Barcsay-gyűjitemény tegnapi a va tóii mn épségén — melyet lapunk 1. oldalán jeleztünk — Molnár Ferenc államtitkár beszédében értékelte a Kossüfch-díjas, a Népköztársaság Kiváló Művészének, a magyar művészet kimagasló egyéniségének szentendrei kötődését is. Elmondta, hogy ennek a kötődésnek a szálai messzire vezetnek vissza és ma is -intenzív, é'ő, termékenyítő kapcsolatot jelentenek. Mint rámutatott: Baresay Jenő vallomásaiban, nyilatkozataiban nem egyszer megfogalmazta, hogy milyen sokat Jelent számára Szentendre, amely kinyitotta a szemét, megtanította látni. Itt Vált igazán festővé. Ez a hűség — — mint kijelentette az áll am - . titkát —■, ez az összetartozás kölcsönös, hiszen a város büszkén vállalja és ápolja az életművet. ‘ Ennek kapcsán külön is saólt Molnár Ferenc arról, hogy Pest megye és Szentendre városa hosszú idő óta példamutató áldozatkészséggel, nagy ügyszeretettel és kimagasló ered. ménnyel ápolja, támogatja a képzőművészeti kultúrái. A Barcsay-gyűjtemény létrehozása ezt a törekvést újabb nagy, országos jelentőségű eredménnyel gyarapítja. — Meggyőződésünk — mondotta —, hogy Baresay Jenő gyűjteményes önálló kiállítása sikerrel tölti majd be rendeltetését a város, a megye, az- or- . szág közművelődési életében, gondolkodásra késztető, ízlés- formáló művészeti élményt nyújtva hozzájárul a művészetszerető, igényes és fogékony közönség neveléséhez. A továbbiakban reményét fejezte ki, hogy Baresay Jenő életműve még tovább teljesedik. A fiatalosan, fáradhatatlan alkotókedvvel dolgozó Molnár Ferenc államtitkár avató beszédét mondja, mellette Baresay Jenő. mester tervei, szándékai fel is jogosítanak erre a reményre. Ennek tükrében vázolta Baresay Jenő művészi pályafutását, amelyen belül — mint kiemelte — festészetének mindenkori tárgya az ember és az ember alkotta környezet. Mélyen átélt humánus tartalom, fáradhatatlan alkotó szándék biztosította és biztosítja ma is számára életművének egyenesvonalú, következetes, nagy önfegyelemről tanúskodó fejlődését. Művészetének jellemző törekvéseit mutatja be a most megnyíló állandó kiállítás, amelyért Molnár Ferenc államtitkár mindenekelőtt Baresay Jenőnek mondott köszönetét, hogy felbecsülhetetlen értékű életművével hozzájárult szocialista társadalmunk kulturális értékeinek gyarapításához. Megköszönte a Kulturális Minisztérium nevében Szentendre városának és Pest megye vezetőinek a művekhez méltó fogadtatást, majd a gyűjteményt új tulajdonosának: a közönségnek, a közösségnek adta át. Az avatóbeszédet követően ünnepi pillanatoknak lehettek a résztvevők tanúi: az alkotó és a közönség találkozásának jelképes kifejezéseként is maga Baresay Jenő vágta át az állandó gyűjteményes kiállításának bejáratánál kifeszített nemzetiszínű szalagot, az ünneplők nagy tapsai közepette. A kiállítás első látogatóit az állandó gyűjtemény rendezője, Petényi Katalin művészettörténész vezette végig a tárlaton, s mutatta be a mintegy másfélszáz festményt, hetven grafikát magába foglaló termek gazdag anyagát. L. Z. A megújult régi ház: a Barcsay-gyűjtemény épülete. (Bozsán Péter (elvételei) Szemlélődés a tárlaton Rend és gondolat, egyensúly, és harmónia Baresay Jenő művészete. Festményeiben korok eszményed összegeződnek, természetre, tíományos világképet hordoznak mértani rendszer alapján vezetett vonalai. Az emberi testben is az arányok, a szépség véglegességét jelzi a mester olyan egyetemességgel, mely a valóság és a friss inspirációk ajánlataiból ötvöződik. Képeinek összetett forrása a kubizmus övezete, dombvidék vagy a szentendrei városkép, s a legszebb: az ember. Képzeletgazdagsága rajzi alapokon nyugszik. Művészettörténeti jelentősége éppen rajztudásának alaposságából adódik, nem tűri sem önmagában, sem környezetében a mű- vecskéket. Egy-egy grafikája éltető mag, mely a holnap mozaikjait, freskóit kezdeményezi. Minden hatása mellett Baresay művészete mégis zárt világ. Dinamikus szervesség hatja ét életművét, mely egységes. A fejlődés szívósságában, a képteremtés belső logikájában, az árnyalatokra figyelő érzékenységben, a konstruktivitás tiszteletében az. Az első teremben a mester indulását láthatjuk, művészetének első korszakát, melyet az 1928-as Munkáslány és a Dombos táj reprezentál. Itt még túlsúlyban vannak a valóság jegyei, a konstruktivitás mérsékelt. A tömörítő erő azonban a látvány határain belül már itt is főszerephez jut. Már elekor és később is állandóan mérlegel a jel és a tárgy lehetőségei között, hal az egyik, hol a másik kifutását engedélyezi, sokszor egyesíti ellentétes energiájukat, de mindig az adott rajzi gyakorlat belső tanácsa alapján. A rajz Baresay állandó műszere, ezzel alapoz, ezzel tájékozódik. Soha nem veszít Irányt. Sétánk során a második terembe lépünk, ahol a Miskolcra került első mozaiktervét ele. mezhetjük, s egyáltalán a mozaikra való felkészülés állandóságát, mely 1949-től máig Baresay Jenő képi gondolkodásának egyik fő tevékenysége. Itt is kiderül, hogy a szerkezet iránti tisztelete párosul variációképességével. Az izokefáliás egyensúly az egyik irány, a másik jó út a figurák szinte vegetatív mozgatása. E sok lehetőségből választotta ki Baresay a maga számára a miskolci, a budapesti, a szentendrei mozaikokat, de a többi terv se ment veszendőbe, megvalósítása holnapra marad. Továbblépve a forma költészete árad felénk. Az 1957-ben készült Lépcsőfeljáró, az Ülő nő — változatok, a szerkezet és emberség finomsága, ereje. Jelek, ívek, ábrázolások, megfigyelések, rögzítések ellenőrzött és ezért hiteles megtestesülése. Múltban fogódzik, jelenben ereszti gyökereit, de a holnapokba terebélyesül minden festménye, rajza, grafikája, mozaikja. Ezek választott csoportjait pontossággal rendezte állandó kiállítássá Petényi Katalin. Műhely e tárlat, irányjelzés, egyetemi Studium. Olykor a képzelet hevülete, máskor szűkszavúság teremti Baresay alkotásait, egy lírai emlék, vagy a mértan ezredik főváltozata. Minden gesztusa jelentős. Hol a színrend harmóniájára figyelünk, hol az Ikonosztázion páratlan formagazdagsága ragad meg, hol a gömbölyített emberi alakzatok közmondásos tömörsége rázza fel fantáziánkat, hol a rajzok puritán tisztasága, fegyelme, hol az egyedül lehetséges valőrrel teremtett embléma, ad munkát szemnek, érzelemnek, gondolkodásnak. Baresay művészete mindig felráz, mozgásba hoz a maga tisztázott dinamikájával. Amit megtalál, hiánytalanul kiaknázza, akkor megy tovább. Művészetének Szentendre-zónája ezért lett, ezért marad irány és minőség. A sok évtizedes munkát és a századokra szóló élményt köszönijük Baresay állandó kiállításában Szentendrén. Losonci Miklós Eredményes nevelőmunka TIZENÖT ÉVES A DUNAKESZI GIMNÁZIUM Ünnepi díszbe öltözött tegnap a dunakeszi József Attila Művelődési Ház: a szemközti épületből, a gimnáziumból sorra érkeztek a fehéringes diákok, pedagógusok, s foglaltak helyet a sorokban egykori társaikkal, az iskola régi növendékeivel együtt. Ebben az esztendőben 15. éve, hogy megalakult itt — egyetlen osztállyal — a ma 200 diákot képző középiskola. Kilenc órakor kezdődött az ünnepélyes iskolagyűlés, amelyen a KISZ-szervezet zászló, jának behozatala és a Himnusz hangjai után Novák István igazgató köszöntötte a résztvevőket, közöttük Kiss Bélánét, a Pedagógus Szakszervezet Pest megyei Bizottságának titkárát, s a város párt-, állami és tömegszervezeti vezetőit. Ünnepi beszédében Török Sándor, a városi tanács elnöke emlékezett az iskola megalakulására, első évedre, s méltatta az itt folytatott pedagógiai munka eredményeit, szólt arról, hogy — bár a gimnázium a kisebbek közé tartozik — évente az országos átlagnál nagyobb arányban kerülnek ki egyetemi, főiskolai hallgatók az alma mater falai közül. Ezután — az ifjúkorába lépő intézmény hagyományaihoz híven — szalagokkal ékesítették a vendégek a gimnázium KISZ-szervezetének zászlaját, majd a 3. számú általános iskola tanulói, s az iskola egykori diákjai mondtak köszöntőt; utóbbiak kedves emlékeiket is felelevenítették. Könyveket, okleveleket vehettek át jutalomként Novák Istvántól a nyolc tantárgyban meghirdetett iskolai tanulmányi verseny győztesei, majd a gimnázium énekkara, irodalmi színpada, szavaiéi, énekes és hangszeres szólistái tartottak egyórás műsort a vendégek tiszteletére. Tizenegy órakor a. művelődési ház zöld termében Kelemen Irén, a gimnázium párt- alapszeirvezetének titkára nyitotta meg azt a kiállítást, ame. lyen a diákok képzőművészeti alkotásait, s a tanulmányi pályázatra érkezett munkákat mutatták be. A program délután KISZ- nappal folytatódott. Neutron- bomba címmel a 2. A osztály tanulói adtak elő dokumentum, műsort, majd irodalmi, művészeti, politikai vetélkedőre került sor, este pedig tánccal zárult az ünnepség. Derkovits-ösztöiidíjasok Megszületett a döntés az idei Derkovits-ösztöndíjak odaítéléséről. Az ösztöndíj-bizottság javaslata alapján a Kulturális Minisztérium 1978- ban újabb tíz fiatal képzőművésznek — három festő-, négy szobrász- és három grafikus- művésznek (közöttük Fábián Dénes fiatal gödöllői alkotónak) — ítélte oda az idei Der- kovits ösztöndíjakat. Ezenkívül további öt művészfiatalt részesítettek egy évre szóló, úgynevezett kis ösztöndíjban. Az egyébként nyilvános pályázatra az idén több mint százan adták be kérelmüket. A DKV-BAN Sikeres szovjet műszaki napok Tegnap délután ünnepélyes keretek között zárultak a szovjet műszaki napok a Dunai Kőolajipari Vállalat színház- termében. Mint korábban hírül adtuk, az eseményt a Magyar—Szovjet Baráti Társaság helyi tagcsoportja április 19— 20—21-én a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza együttműködésével rendezte. Szerdán Viktor Jeszakov, a Szovjetunió magyarországi nagykövetsé. gének munkatársa nagy érdeklődéssel kísért előadást tar. tott arról, milyen célokat tűztek célul a tizedik ötéves tervben a szocialista világgazdaság vezető országában. Jó illusztrációul szolgált szavaihoz egy fotókiállítás. A képek bemutatták, hogyan fejlődik a Szovjetunió gazdasága, milyen műszaki haladást értek el az utóbbi években. Csütörtök délután pedig Pavel Porfirjev, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének I. titkára, helyettes gazdasági tanácsos, arról a széles körű szovjet—magyar gazdasági együttműködésről számolt be hallgatóinak, amely jól szolgálja mindkét ország gazdagodását, erősödését. Az élő Lenin című harminc- perces filmmel Lenin születésének évfordulójáról emlékeztek meg a műszaki napok keretében tegnap, a DKV dolgozói, együtt a város úttörőivel. Ezt a programot ugyanis — mélynek keretében levetítették egy félórás filmet a moszkvai Lumumba egyetemről is — közösen szervezték a városi Ság- vári Endre általános iskola MSZBT-tagcsoportjával. D. Gy. NAPKÖZIBEN, BUDAÖRSÖN Szabad idő — irányítással Szünet. A budaörsi iskolában a gyerekek zsibongva játszanak, kergetik egymást. Né- hányan közülük a folyosóablak mélyedésében beszélgetnek. Pusmogásuk tárgya ezúttal a pedagógus. A napközis tanár, tanító... akit nagyon szeretnek. Szünet. Fellélegzik Mohai Attiláné is, a napközis nevelő, akiről azért beszélgetnek a gyerekek, mert szabad délutánjuk néhány óráját szívesen töltik vele. Helyettesíti aput, anyut, nagymamát. Ö maga is aligha tagadná: a napközi légköre, a gyermekek hangulata elsősorban attól függ, hogy emberi szóval, gyengéd segítéssel, fiatalos jókedvet tud-e a pedagógus teremteni. Egészséges életritmus — Jó néhány tanuló csonka családban nevelkedik, vagy rosszak az otthoni körülményei. Mi a napköziben a lecke tanulásán kívül — egyebek között — viselkedési normákra szoktatjuk a gyerekeket; a társas együttélés szabályaira, egészséges életritmusra, rendszerességre. Törődünk szellemi fejlődésükkel is: nemcsak tankönyvekből tanulnak, hanem olyan programokat, elfoglaltságokat szervezünk részükre, amelyek módot adnak arra, hogy ismereteiket, tudásukat gyarapíthassák. Hetente egyszer a budapesti múzeumokat, tárlatokat látogatjuk, kétszer pedig a budaörsi művelődési házban vendégeskedünk. Vetítéssel, bábozással és gondolatébresztő játékokkal szórakoztatják az ottani munkatársak diákjainkat. Ezt a közművelődési program keretében vállalták. — Fél napi tanulás után hogyan sikerül lekötniük a kisdiákok figyelmét? — Következetességre törekszünk. Ragaszkodunk néhány szokáshoz, melyek tanulóink érdekeit szolgálják. Ha megtartják, akkor néhány hónapon belül ezt ugyancsak elvárják saját környezetüktől is. Egy példa. Nemrégiben új gyerek került a csoportomba. Fecsegett az ebédlőben, játszott az evőeszközökkel. Mozdulatait a többiek elítélő pillantásokkal kísérték. Okkal érezték magukat felnőttebbnek. Rend, melyben eligazodnak A szülők — több családban — viszonylag keveset foglalkoznak azzal, bogy a gyermek életritmusa rendszeres legyen. A napköziben kell tehát ezt kialakítani. Igénylik is a növendékek. Annak a pedagógusnak, aki a függőség-függetlenség egyensúlyát megtalálta, nem kell fegyelmeznie, gördülékenyebben zajlanak a foglalkozásai. A tanulók az olyan rendet szeretik, amelyben eligazodnak! Az idén ünnepli a budaörsi napközi otthon alapításának 25. évfordulóját. Az általános iskola igazgatója, Pandur Aladár ezeket mondja a napközi életéről: — 1953-ban, mikor létrejött iskolánkban a napközi otthon, csupán egyetlen csoport működött. Ma a 640 növendék közül 250-en járnak a 17 csoportba. Mindenkor felvettük a jelentkezőket, s reméljük, ezt a későbbiekben is meg tudjuk valósítani. Kezdetben a szülők idegenkedtek a napközitől: újszerű volt és szokatlan. Most pedig egyre több a jelentkező. Ősztől újabb két csoport alakul. Korábban a napközi amolyan második iskola volt. Ma inkább kötetlen foglalkozásokat tartanak; játékkal, szórakozással, sportolással. Ki a szabadba — Sok időt töltenek a gyerekek az iskolapadban, ezért fontos, hogy mozogjanak, edzzék testüket. Az udvarra, szabadtéri sportpályára, a községi játszótérre — tanári kísérettel — naponta kimennek a tanulók. A közelgő évforduló alkalmából 400 négyszögöles telket kaptunk a tanácstól, erre több vállalat patronáiásával, a pedagógusok, szülők és diákok társadalmi munkájával a jövő tanévre modem, jól felszerelt sportpályát építünk. Természetesen másképp is segíti az iskolát a tanács. Évente kétszázezer forint támogatást ad, melyből a napközibe bútorokat és egyéb felszereléseket vásárolnak. Valamennyi csoportnak külön osztályterme van. Ezekben ügy helyezték el a bútorokat, hogy családias hangulatuk legyen a termeknek. A berendezés darabjai méretben, formában és színekben is eltérnek a tanórákon használtakétól. Ugyanakkor nagyon jól felszereltek a napközis csoportok: szemléltető- és audiovizuális eszközök nyújtanak nagy segítséget a házi feladat elkészítésénél A napközis pedagógusok munkája — a közhiedelemmel ellentétben — nehezebb, mint az osztályokban tanítóké. Rendszerint több korosztályt vonnak egy csoportba, mélyben általában 30—40 gyerekre kell egyszerre felügyelni, munkájukat ellenőrizni, nevelni, egészséges fejlődésükről gondoskodni. Mire a kisdiákok a napközis tanító nénivel találkoznak, addigra jócskán kifáradtak _ a délelőtti iskolai foglalkozásokon. A tanórák kötött nrogramúak. Ez viszont nem jellemző a naoközire. Azt a pedagógust, aki itt éveken keresztül helytáll, csak elismerés és dicséret illeti. Oldott hangulat Befejeződött a két foglalkozás közötti szünet. A gyerekek rendezett sorokban vonultak a naoközis terembe. Mindenki elfoglalta helyét, a tanárnő bekancsolta a te'evíziót. Az Tskolatévé műsorán a negyedikeseknek szóló anyag szere- nelt. A diákok figyelemmel kísérték az adást, válaszoltak a feltett kérdésekre. A műsor végeztével előkerültek a játékok. Szótöbbséggel a Nőnek tátékal című könyvből válasz, tottak újabb szórakozást. Oldott hangulatban telt el a délután ... Krasznai Éva I 1
