Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-21 / 93. szám

1978. Április 21., péntek %Müav Békességben és elzártságban Lóréven, a Csepél-szigetnek és a megye csücskének ebben az eldugott kis helységében nem szoktak elkövetni sem bűncselekményeket, sem sza­bálysértéseket. önmagában ez a tény is kíváncsivá teszi az embert, hogyan élnek, milye­nek ott az emberek? — Mi­lyenek? — kérdeztem ismerő­sömet, aki hivatalos minőség­ben pár éve gyakran megfor­dult arrafelé. — Kedvesek — felelte ismerősöm. — És szor­galmasak — tette még hozzá. — Gazdagok? — Jól fizet a tsz. A községbeliek többsége szerb. Én mondom, kedveseb­bek, mint sok magyar — mondta, majd megmagyará­zatlan gondolattársítással így folytatta: — Versenyeznek, kinek van szebb kerítése. — Hogyan élnek? — Békesség­ben és elzártságban — mond­ta, s hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon, megismé­telte: — Elzártságban és békes­ségben. Ritka az idegen Ráckevén túlhaladva, né­hány kilométer után érjük el Lórévet. Délelőtt tíz óra, ko­moly gazdák ballagnak komó­tosan, egy-egy kapuban meg­állnak néhány szóra. Fekete csizmát, fekete nadrágot, fe­kete mellényt viselnek. Két gyerek játszik a járda kövén, a szomszédban házat építe­nek. Szép, módos ház lesz, nem hasonlít majd a régiek­hez, a fehér oszlopos, talpig nyitott tornácos szerb házak­hoz. Az ismeretlen autó lát­tán megáll az építők kezében a vakolókanál. Ritkán jönnek ide idegenek. Hat gyerek — egy iskola Községi tanács — Opstinsz- ki Szavet — hirdeti a zomán­cozott tábla magyar és szerb nyelven. Mert a 390 lelket számláló község lakosságának jóval több mint fele délszláv — az 1975-ös felmérés szerint. 1975-ben még 400-an voltak, de ez nem jelenti azt, hogy a község lassú kihalásra lenne ítélve. A fiatalok azonban szí­vesebben keresnek máshol munkát, mert az élet békés Lóréven, de túlságosan is nyugodt, vagy legalábbis nem túl izgalmas. Még mozi sincs. Volt; a kultúrházat úgy építették, hogy mozi is legyen benne, de ahogy a tévék szaporod­tak, úgy ürült a terem. A mo­zit megszüntették, most épí­tenek egy közkönyvtárat, mert a régit kicsinek találták. A fiatalok a falut találják kicsi­nek. Ipart tanulnak, olyan szakmát, amit itt nem tudnak használni, legfeljebb ' néhá- nyan, a szövetkezet faipari üzemében. Nagyobb gyerek nem sok van a községben, de az utób­bi években több csecsemő jött a világra. Azelőtt az egyke dívott, a gyes sokat segített. Vannak, akik már a harma­dik gyereküket szülik. Hely­ben csak a nemzetiségi iskola maradt, hat gyerek tanul benne. Különböző korúak, egy pedagógus foglalkozik velük, a magyar gyerekek mennek Ráckevére. Hiába, ők vannak kevesebben. A messziről jött ember Ha a fiatalok elmennek, ki dolgozik majd a tsz-ben? A Dunamenti Mezőgazdasá­gi Termelőszövetkezet 717 hektáron gazdálkodik, a ta­gok havonkénti átlagkeresete tavaly 4600 forint volt. Az el­nökségben most volt váltás, a nyugdíjba vonult elnök helyi délszláv embet, az új Rácke­véról jött és magyar. A hiányzó munkaerőt más­honnan jöttékkel pótolják. Ök aztán vagy megmaradnak, vagy nem. Ha a község befo­gadja őket, letelepszenek. De amíg befogadtatnak, addig bi­zonyos próbának vettetnek alá. A korhelyek, lusták nem maradnak meg. Az ilyesmit itt nem szeretik, nem tűrik. Még ma is emlegetik, pedig nem mostanában történt: egy­szer egy ilyen messziről jött ember elvitt a tsz-ből egy , zsák takarmányt. Azonnal je-! len tették. Emberemlékezet óta“ ez volt az egyetlen botrány a községben. Kerítések nem régóta van­nak Lóréven. A becsületessé­get, a tulajdon tiszteletét így jellemzik: ha a gazda az ud­varán bevágta a tuskóba a baltáját, annak egy hét múl­va is ott kellett lenni. És ott is volt. Aztán mégiscsak be­kerítették a házi kerteket, ta­lán azért, hogy ezután se es­hessen senki kísértésbe. A férfiak a tsz-ben, az asz- szonyok a háztájiban, a kert­ben és a házban dolgoznak. Jó mellékkereset az állattar­tás, meg van elég baj a ház­tartással, a gyerekekkel. Szor­galmasak a lóréviek és becsü­letesek. Szerbek, magyarok tisztességben, testvéri barát­ságban élnek együtt. Az igazság hatalom Nemcsak a tsz-ben, a ta­nácsházán fs váltás van. Ne- delkov Szvetozár, a régi vb- titkár nemrég adta át a sta­fétabotot utódjának, a fiatal Stáhly Istvánnak. Nedelkov Szvetozár Lóréven született, huszonöt évig vezető ember volt. Olyasmi, amilyen régen a községi bíró lehetett. Mert valóban, a békebíró szerepét is betöltötte. Nem azért nem pereskedtek soha egymással a lóréviek, mert nem volt rá okuk, vagy nem lett volna kedvük. De a titkár kibékí­tette, lebeszélte őket. Ilyen dolgoknak köszönheti a tekintélyét, amelyet sem az idő, sem a rossznyelvek nem tudtak kikezdeni. Tekintélyes ember. Stáhly István mondja: azért, mert igazságos, s ez többet ér, nagyobb hatalom bármiféle vagyonnál. Milyenek a lórévi fiatalok? Nedelkov Szvetozár szilárd meggyőződéssel állítja: rende­sek, olyanok, mint a régiek, sőt a lányok még jobbak is. Ha vigyáznak a látszatra, sen­ki nem üti bele az orrát, mi történik a fiúk meg a lányok közt. Elvégre is, szerelemből, nem a vagyon szerint válasz­tanak párt. S végre valahára, szerbek és magyarok most már egymás között is háza­sodnak. Három kívánság Milyen gondjai vannak a községnek? Először is az orvos. Makád és Lórév egy körzet volt, fél éve nincs orvos, Ráckevéról jár ki hetenként egyszer egy doktornő, akit nagyon meg­kedveltek, s szeretnék, ha az övék maradna, ha Ráckevé- hez csatolnák őket véglegesen. Ha ez megoldódik, akkor első számú gonddá lép elő a köz- világítás. Milliós összegbe ke­rül, Nedelkov Szvetozár éle­tében most látott először mil­liós számlát. A harmadik gond a víz. A tsz a saját pénzén törpe vízmüvet épített, ha fi­zet még egymilliót, átadhatja a Pest megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalatnak. Ez min­denkit megdöbbentett, de alig­hanem rákényszerülnek — bár a tsz-nek most nincs erre egymilliója —, mert a vizet tisztítani kell, s erre csak a vállalat képes. Sült malac és paprikáskrumpli Dél van, fürge harang csi­lingel a helyi szerb templom­ban. Gyurcsik Sándorné pos- tanflfester a fehér oszlopos, tornácos ház előtt beszélget, egy elköszönő ügyféllel vált néhány szót. A házban a postán es a takarékpénztáron kívül a fodrásznak, a tej­csarnoknak és az Autóközle­kedési Vállalat képviseleté­nek is van helye. A fodrász temetésen van, de délután várja a klienseket. A tejcsar­nok este nyit, akkor hozzák a gazdasszonyok a tejet. Gyurcsikné nemcsak a pos­tát, a takarékpénztárat Is vezeti. Ö is itt született, ter­mészetesen, tizenhárom éve végzi ezt a munkát. Itt nem egykönnyen váltanak posztot az emberek. És nagyon taka­rékosak, ha nem is hasuk ro­vására. Eszembe jutnak Ne­delkov Szvetozár szavai: „a húst is hússal esszük. A más­napos rántott hús megy a ku­tyáknak, macskáknak. Azelőtt ritkán láttunk húst, most mindennapos étel. Mi az ünne­pi ebéd? Búcsúkor a sült ma­lac. De nekerp csak a krump­lileves, paprikáskrumpli. Ha a nővérem megkérdezi, mit ennél, csak azt mondom: főzz egy kis krumplilevest, vagy paprikáskrumplit...” Ebédidőben Teszünk egy körutat a köz­ségben. A házak nem hivalko- dók, a pénz nem látszik meg rajtuk. A legtekintélyesebb épület a tsz világoszöldre fes­tett, emeletes irodaháza. El­haladunk a klubkönyvtár előtt, az udvarán mulatságra alkalmas hely, az utcákon mindenfelé férfiak ballagnak, tempósan, ráérősen, a hónuk alatt vagy a szatyorban egy­két kenyér. Egymás mellett van az italbolt és az Áfész vegyes­boltja. Az italbolt vezetője fiatal asszony: Dimitrovics Demeterné. Az ivóban tíz­tizenöt férfi, munkaruhában. Esznek, isznak. Ebédidő van. Dimitrovicsnénak sok a dol­ga, egyedül van. A takarítás és az adminisztráció is az ő munkája. Naponta negyven­ötven vendéget szolgál ki, évente egymillió 30 ezer fo­rintos forgalmat csinál. Sok üdítő ital fogy újabban, kóla, narancslé, nyáron soha nem elég a sör. Ide inkább csak férfiak járnak, nők csak sü­teményért — hetenként egy­szer, nyáron fagylaltért. Dimitrovicsné fiatal, mégis nyolc éve vezeti már a boltot. Itt ritkán változtatnak mun­kahelyet az emberek. Komo­lyabb szóváltást még nem hallott, itt ez nem szokás. Kik azok, akik most itt vannak? A messziről jöttek, akiknek a tsz ad munkát. Nincs hol ebé­delniük, azt eszik, amit hon­nak magukkal, s isznak iá valamit. Nemsokára nekik is jobb dolguk lesz. Az Áfész a tsz-szel konyhát építtet, nyá­ron már főznek is benne. Legalább hatvan ebédvendé­get várnak majd naponta. A szomszédos Áfész-boltot Merényi Emil vezeti. Huszon­öt éve! Évi másfél millió a forgalma, ezt nehéz kihozni, ha nincs elég vasáru, márpe­dig 1 soha nincsen elég. — A kis boltokat kinullázzák — mondja a boltvezető. Szép, tiszta, rendezett kis bolt, lát­szik, hogy van gazdája. Alap­vető élelmiszereket és vegyes árut tartanak. A kenyér min­dig másnapos, Ráckevéról kapják, de még másnaposán is elég jó. Sokan egyszerre kettőt is visznek belőle. A boltvezető mindenkit név szerint ismer, ki tudja számí­tani, ki mit fog vásárolni, és egy ilyen boltban sok min­dent lehet hallani. Félhango­san kicserélik a világról a vé­leményüket. Furcsa érzés meglátogatni, furcsa érzés elhagyni ezt az ódon hangulatú, mégis mai, zárt községet, ahol — mond­ják — az emberek nyugodt békességben, anyagilag is megalapozott boldogságban élnek. Hatos Erzsébet Akusztikai burkolat Tompítja a telex- és számítógépek zaját A zaj 85—90 százalékát el­nyeli az a különleges burkoló elem, amelynek országos el­terjesztésére vállalkozott a Tatabányai Építőipari Szövet­kezet. A falra szerelt burko­lat szerkezeti váza üvegszál­lal erősített perforált gipsz, belsejét finom üvegfátyollal és salakgyapotréíeggel bélelik ki. Az elem egyik felét alu- miniumfólia zárja. Az új bur­kolatot az épület falára és födémére erősítik fel, s ilyen módon nyeli el a ráeső hang­energia nagy részét. Különö­sen azokban a helyiségekben célszerű a dolgozók egészsé­gét, hallását védő hangnyelő elem alkalmazása, ahol ügy­viteli berendezésekkel, telex- és számítógépekkel dolgoznak. Jelzők az olimpiára A Telefongyár nagykátai gyáregységében öt új svájci gyárt­mányú félautomata tekercselőgépet állítottak üzembe. A gépe­ken a moszkvai olimpia egyes jelzőberendezéseinek tekercsei készülnek. Bozsán Péter felvételei Hagymásházak mintájára... Egy kísérlet állomásai Tartják: Százhalombatta gazdag város; ezt mondja So- korai Istvánná népfronttitkár is. Az ipar teremtette a várost, is, s vele a gondot: a hetven­ben „nagykarúsított” település magán viseli napjaink urbani­zációs jegyeit. A „gazdag vá­rosnak” kevés figyelme, ener­giája — pénze jutott az élet já­rulékos feltételeire. Százhalombattának nincs művelődési háza. Pontosabban kettő is van; egy a kőolajfinomítónak, egy meg a hőerőműnek, de kívül esnek a városon, s éppen elég ellátniuk a maguk feladatát. Ami feladat pedig nem azonos az irodalmi estek, táncdélutá­nok megrendezésével. Alapve­tőbb és nehezebb művelődési munkáról van szó: az általános iskola elvégeztetéséről, a szak. munkásképzés segítéséről, a továbbképzés megszervezésé, ről. A kőolajfinomító Barátság Művelődési Háza így is igye­kezett, valamit átvállalni a vá­ros kulturális gondjaiból, s egy országos kísérlet részeként lét­rehozta az információs köz­pontot. Szűkítő terek Az Országos Közművelődési Tanács az elmúlt évben indí­tott akciót a művelődési házak előterének kihasználására, öten — Csepel, Kecskemét, Győr, Veresegyház és Százha­lombatta — vállalkoztak arra, hogy egy fél éven át vizsgál­ják a tájékoztatás (informá­ció), az emberek között kap. csolatteremtés (kommüniké, ció) és az emberi alkotókész­ség (kreativitás) lehetőségeit. MOST ÉRDEMES TELEVÍZIÓT CSERÉLNI: 3oo forinttal többet adunk! HA OJ KÉSZÜLÉKET VÁSÁROL, MÁJUS 14-IG 300 FORINTÉRT ÁTVESSZÜK ÜZEMKÉPTELEN KÉSZÜLÉKÉT. ÜZEMKÉPES KÉSZÜLÉKÉT PEDIG BIZOMÁNYI ÁRON PLUSZ 300 FORINTÉRT VESSZÜK AT. Budapest VI., Népköztársaság útja 39. Budapest VII., Rákóczi út 74. Százhalombattán művelődé, si ház — így előtér — híján a DKV-munkásszálló alagsori klubtermét alakították át a kí­sérlethez. A központi támoga­tást a város — tanács, a szak­szervezet, a vállalat, a Haza­fias Népfront — egészítette ki a szükséges 250 ezer forintra. — Régi gondunk volt — és nemcsak Százhalombatta, min. den újjáformálódó település gondja —: eltűntek a lakosság fórumai — mondta Takács Péter, a művelődési ház veze­tője. — Egyre szűkülnek azok a terek, ahol az emberek tájé­kozódhatnak a világról, egy­másról, kicserélhetik gondola­taikat. Ezeknek a spontán ta­lálkozóknak akartunk lehető­séget teremteni egy nyilt mű­velődési fórum létrehozásával. Erdei Ferenc írja a Város és vidékében a makói hagymás­házakról: a közvélemény for­málói. Hasonló volt a mi cé­lunk is: az információs köz­pont segítségével akartuk ösz- szehozni az embereket, irányí­tani érdeklődésüket, elindítani a városban a beszélgetéseket.' A lehetőség igényt szül Annak idején a piacterek, kocsmák tájékoztató, közösség- formáló, véleményalakító sze­repe ösztönös volt, ebből adó­dóan természetes is. Ma a művelődés, az emberi kapcso­latteremtés tudatos irányítása egyféleképpen lehet csak eredményes: ha az egyén aká. rátával párosul. E munka sike­rének döntő mozzanata: az egyes ember igénye. Az igényeket vizsgálva Száz. halombatta országos viszonyo­kat tükröz. A lakosság többsé­ge — a gyerekhez kötött kis­mamák, a több műszakban dolgozók, a bejárók — esetle­ges igényeik ellenére sem tud­nak kitörni a szűk művelődé­si keretek közül. A második csoport a művelődni vágyók, de választásukban bizonyta­lankodók, a kultúra helyi irá­nyítóinak legjobb alanyai, vá­lasztásukat, útkeresésüket se­gítheti egy információs köz­pont. A harmadik csoport: az igényükben és választásukban is önállók csoportja, amely ma­ga is megtalálja művelődésé­nek módját. — Városunkban is az első csoportbeliek vannak a leg­többen. A következő lépés az lesz, hogy megtaláljuk a gátló okok megszüntetésének mód­ját. A kismamák művelődését, például, azzal is segíthetjük, hogy egyidőben a gyerekeknek is foglalkozást szervezünk. A törekvésünk, hogy lehetőséget teremtsünk a művelődésre, mert a lehetőség újabb igényt szül. Nemrégiben új könyves­bolt nyílt a városban, akkor arra gondoltunk, hogy a régi szűk bődét megszüntetjük. Az új bolt már az első hónapok­ban százezres forgalmat ho­zott, ugyanakkor nőtt — a bő­dé forgalma is. Az információs központ létrehozásával sem tett mást a város — lehetősé­get teremtett. Ez azonban na­gyon nagy dolog. Érzékelni egymást Az információs központ né­hány négyzetméternyi terem a százhalombattai munkásszál­ló központjában. A polcokon kilencven újság, néhány száz kézikönyv; a legszükségeseb­bek: a kultúrközpont egyben a városi könyvtár olvasója is. Dossziékban hasznos tudni la- lók, a város adatai. Odébb le­mezek, lemezjátszó, magnó; fiókokban dia és társasjáték; Aki bejön, bátran beléphet. Mondania sem kell semmit, nem kérdezik. Odamegy a polchoz, levesz egy könyvet, újságot; lemezt vagy szalagot kér. Érdeklődik: a szomszédos Érd vagy a főváros programja után. Vagy csak leül egy sarok­ba és vált néhány szót a mel­lette ülőkkel. Takács Péter egy füzetet tesz elém, benne naponta szá- montartva a központ élete. Egy kísérlet állomásai. „Ma kevesen voltak.., Ma telt ház volt... Nehezen in­dult, de aztán ahogy kezdtek megismerni bennünket, úgy gyarapodtunk: Volt úgy, hogy el sem fértünk a szobában ... Sokan keresik a könnyűzenei lemezeket. A komolyzene nem megy.” (Nagy az érdeklődés a modem zene iránt, de a klasz- szikusokkal nem volt sikerünk Rendeztünk egy előadást, is­mertetővel, lemezzel, hát nem jött be. Nem adjuk föl, keres­sük a hatásosabb megoldást.) „Egy gimnazista olvasta az ÉS-t. Ma többen is lapozták az ÉS-t.” (Negyven lappal indul­tunk, ma kilencven jár a köz­pontba. Amit kirakunk a polc­ra, előbb-utóbb megnézik, így voltunk az ÉS-sel, is mind töb­ben olvassák.) — Amit mi csináltunk, azt bárhol az országban, saját erő. bői össze lehet hozni — mond­ta Szula Mihály műszerész, az információs központ egyik ve­zetője. — Ez a fél év bebizo­nyította, hogy helyi lehetősé­gekből, kevés anyagi ráfordí­tással is lehet igényteremtő választékot adni./ Szula Mihály is Erdei Fe­rencet idézi, a Város és vidé­két a Magyarország felfedezé­se sorozatból. Azt írja Erdei: „Nem lehet társadalom anél­kül, hogy tagjai rendszeresen ne lássák, hallják, tehát érzé­keljék egymást. Városi társa­dalom pedig különösen nincs anélkül, hogy a nyilvános együttlét ne nyilvánuljon meg valahol.” 1 Százhalombattán megkeres­ték, s most. a kísérlet utolsó pillanataiban úgy tűnik: meg­találták e közös együttlét egyik lehetséges útját. Major Árvácska

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom