Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-16 / 89. szám
an 1978. Április i6., vasárnap Jellemző adatok Uj intézmények, új lehetőségek Oktatáspolitikáról — a dabasi járásban Mérnökök, közgazdászok, társadalomtudósok a technika és a tudomány forradalmáról beszélnek napjainkban, A gyorsuló idő elméletét a társadalmi és a gazdasági életben bizonyítván jutnak el a végkövetkeztetésig: rohamossá vált a mai ember élettempója, a változások korában élünk, melyben nem egy újdonság, mire megszületik, hamarosan az enyészeté lesz. Nem szükséges azt sem bizonyítanunk, hogy az új folyamatok, a modern technika, a társadalmi élet alakulása képzett, felkészült embereket kíván, akik eléggé felvilágosultak ahhoz, hogy a fejlődés, a termelés, a gazdasági és közélet, a kultúra cselekvő alakítói legyenek. Szakma és hivatás Ilyen helyzetben természetszerűleg megkülönböztetett szerepet kap az oktatás, a jövő dolgozóinak, szakembereinek képzése. Feketén-fehé- ren igazolható — felmérésekből is kiolvasható —, hogy immár szakmunkások ezrei hiányoznak a termelésből, akiknek tudására és munkájára nagyon is szükség lenne az iparban és a mezőgazdaságban. Hozzátartozik még ehhez, hogy az iskolák feladata napjainkban már nemcsak a szakmai ismeretek adása és a megfelelő pályára irányítás, hanem a nevelés, a cselekedni képes, tevékeny emberek formálása. Figyelembe véve a megváltozott körülményeket, ismerve az eredményeket és a gondokat, 1972 júniusában az MSZMP Központi Bizottsága határozatban is foglalkozott az oktatás helyzetével, s egyben meghatározta az elkövetkező időszak feladatait, melyeknek dabasi .járási megvalósítását páft-végréh'ájtóbi- zottsági ülésen tekintették át a közelmúltban a járás kommunistái. A dabasi járás Pest megye legelmaradottabb területei közé tartozott a felszabadulás előtt, az oktatás tekintetében még másfél évtizeddel ezelőtt is. Jellemző adat erre: 1970- ben elkészítették a járás iskoláinak taneszköz jegyzékét a szakemberek, mely szerint az oktatáshoz szükséges felszerelések 35 százaléka állt csupán a pedagógusok rendelkezésére. Bonyolította — és bonyolítja — a helyzetet, hogy az iskolák fele jó esetben a felszabadulás előtt, nem egy azonban 40—50, vagy meg több éve épült. Három műszakban? Az oktatás körülményeinek javítására az elmúlt években jelentős társadalmi összefogás bontakozott ki. A negyedik' ötéves tervben meghatározott 350 helyett például 600 óvodai helyet alakítottak ki a járás dolgozói. Az ötödik ötéves tervben szereplő 350 óvodai helyből pedig 250 már tavaly megvalósult. Bár az eredmények biztatóak, a legutóbbi felvételik idején mégis 703 szülő gyerekének kérelmét — azaz a jelentkezők 23 százalékát — kellett elutasítani. Az MSZMP Központi Bizottsága 1972-es oktatáspolitikai határozatában kiemelten foglalkozott az általános iskolák helyzetével. A dabasi járásban 9350 gyerek jár általános iskolába, közülük 264- en kisegítő osztályokban tanulnak. Az iskolákban a legégetőbb gondot a zsúfoltság okozza. Megemlíthetnők, hogy néhány évvel ezelőtt e probléma enyhítésére még a három műszakos tanítás gondolata is felvetődött. Amíg Pest megyében átlagosan a gyerekek 50,2 százalékát, a dabasi járásban 77,4 százalékukat oktatják váltakozó tanítással. A járás vezetői és lakosai — a megyei szervek támogatásával — nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy mérséklődjenek a gondok. Az ötödik ötéves tervben 42 új tanteremmel bővülnek a dabasi járás iskolái. Gyálon például, ahol talán legnehezebb a pedagógusoknak, 12 tantermes iskola épül. Amint azt a végrehajtóbizottsági ülés részvevői is elmondták: egyes iskolákban szinte kínosan ügyelnek a pedagógusok arra, hogy a tornaterem, vagy a műhely legyen zsúfolt, mivel addig a többi gyereknek elegendő hely jut az osztályokban. Javult a nevelőmunka A múlt öröksége nagy visz- szahúzó erőt jelent a járásban. Mégis számos eredményt könyvelhetnek el a helybeliek, ami egyben a fejlődés irányát is megszabja. Az oktatáspolitikai párthatározat után elkészített megyei intézkedési terv célul tűzte ki, hegy 1985-ig 95—96 százalékra kall növelni a tanköteles koron belül az általános iskolát elvégzők arányát. Az elmúlt évben a nyolcadik osztályba — tanévvesztés nélkül — eljutott diáikok aránya 81_ről 87,5 százalékra emelkedett. Az első osztályba lépők felkészítését is megoldották a járás pedagógusai. Mindössze a gyerekek 3—4 százaléka (iskolánként 1—2 újonc) marad ki a felkészítésből. Többen szóvá tették az ülésen a tanulók napközi otthoni ellátását. Bár az elmúlt évben 1050-rel nőtt a járásban a napközisek száma, az igény még mindig meglehetősen nagy. Javult a nevelő-oktatómunka módszere és színvonala. A tantárgy-csoportos oktatás bevezetése mellett a dabasi járás iskolái bekapcsolódtak a kísérleti matematika tanításba. Ugyancsak megkezdődtek a kísérletek az általános iskolák új tantervének és egyes új módszereknek az alkalmazására. A csoportmunka, az új értékelési és osztályozási rendszerek észrevehetően elterjedtek a gyakorlatban, jól szolgálják a gyerekek képességeinek sokoldalú kibontakoztatását, személyiségük fejlődését. Az elkövetkező időszak egyik legfontosabb feladata a dabasi járásban is a beruházások befejezése határidőn belül. A már említett Gyál községen kívül Örkényben 12, Dabason és Ócsán 8 tantermes iskolát építenek. A felsőpa- konyi iskolát 4, az újhartyá- nit pedig 2 tanteremmel bővítik. Saját erőből építenek Bugyi nagyközségben 4, Tá- borfalván pedig 2 tantermet a helybeliek. A társadalmi összefogás igen jelentős az óvodák és bölcsődék, valamint a napközi otthonok építésében is. Ugyancsak fontos feladat a tanítás személyi feltételeinek, a pedagógusok munka- és életkörülményeinek, valamint lakáshelyzetük megoldásának a segítése.' Virág Ferenc Befejeződött a magyar nyelv hete — Nyelvünk ápolása folyamatos, állandó feladatunk — hangsúlyozták a XII. magyar nyelv hete záróünnepségén, szombaton Hódmezővásárhelyen. A városi tanács dísztermében ezúttal anyanyelvi fórumon, a nyelvtudományok kiváló hazai művelői adtak választ az érdeklődőknek, a nyelvhasználattal kapcsolatos különféle kérdésekre. Az eseménysorozat befejezése alkalmából Deme László, a nyelvtudományok doktora, egyetemi tanár zárszavában a magyar nyelv hete idei eredményeit méltatva elmondotta: — Sokunkat foglalkoztat, hogy romlik-e a magyar nyelv. Ezen a héten a Csongrád megyei rendezvényeken az a vélemény alakult ki, hogy nem romlik, de a felszabadulással és az azóta végbement örvendetes társadalmi változással együtt egy természetes nyelvi változás is bekövetkezett. A mondanivaló új. Akik mondják, mondhatják, azok is újak. Sokaknak nem volt lehetőségük, hogy korábban megfelelő nyelvi kultúrát, kifejezési készséget szerezzenek. A szocialista demokrácia erősödésével egyre többen és többen mondják el véleményüket a nagy nyilvánosság előtt. Ezért feladatunk adott: segítséget kell nyújtani ahhoz, hogy minél több ember tanuljon meg helyesen, szépen magyarul beszélni. Falumúzeum Nagytarcsán A nagytarcsai falumúzeumban őrzik Pest-környék néprajzának legszebb tárgyi emlékeit. A színes csömöri, nagytarcsai és cinkotai népviselet gazdagon hímzett ruhái, a régi parasztszobák és bútorok, az egy-két évtizede még használt munkaeszközök egy megszűnőben lévő világot mutatnak be. Képünkön: A népviselet legszebb darabjai a múzeumi tárlókban. TV-FIGYELO Jogi esetek. Régóta beszedte. ma volt már — és föltehetőleg még sokáig az is lesz — a Jogi esetek furcsánál is furcsább históriája arról a hoppon maradt kisgyerekről, akit sem az édesanyja, sem pedig az édesapja nem akar vállalni, hanem hagynák, hogy a hitves volt férje, az örökbefogadó papa nevelje, hisz ő már úgyis a nevére íratta: az övé tehát az utód, senki másé. Csőstül jöttek a levelek — többek között a Csepel Autógyár szigethalmi egységéből is Modern festő az öreg házban Egy életmű a falakon Barcsay Jenő-kiállítás készül Szentendrén .8(112 ,W5> ? <-■ *• >«* • Hófehér falak, világosszürke márványpadló, a termosztátok még melegíteni engednek minden fűtőtestet. A mennyezet kicsiny csőlámpáibót még hiányoznak a villanykörték. Az első és a második teremben egymáshoz támasztott képek, körben a fal mellett. Kék meg világosbarna vattakabátos munkások fordulnak ki-be az ajtón, kezükben képek és tudják, hogy kincset érő rakományt szállítottak. Óvatosan teszik egymás mellé ujjúkat a keretek között hagyva, lassan csúsztatják egymáshoz a táblákat. Állandó kiállítás születik. Sikerült részesének lenni a születés első pillanatának. rének — odalép, kezével meg- törölgeti a képet. — Tudod, de nem kell leírni, csak neked mondom: most életem egy részét odaajándékoztam az államnak, itt van belőlem minden, ami fontos. A legszebb képeim. Közülük egy csomót úgy szereztem vissza. Boldog voltam, hogy a felajánlott képeimből éppen itt Szentendrén, ahol minden évben áprilistól őszig dolgozom, éppen itt rendeznek állandó kiállítást. Gyere... Megindul előttem a Dumt- sa utcai barokk ház kilenc termén keresztül. Valóigaz, méltóbb helyre aligha kerülhetett volna Barcsay Jenő életmű- kiállítása, hiszen ez az épület már otthont adott egy nagy művésznek: itt született 1924- ben Steger Xavér Ferenc európai hírű tenorista. A boltíves, hajdani lakást Hoffer Miklós építőművész alakította át és egy új üvegfalú teremmel tette alkalmassá az állandó kiállításra. Alacsony fagerendás bejárat alatt jutunk egy szabálytalan falú helyiségbe. — Itt ez a gótíves fal, nézd micsoda szép. Itt lesz egy mozaikom (erről a tervről írt már a Pest megyei Hírlap). Ve. lence mellől, Muránóból hozzák hozzá' az üvegmárványt. A mozaikterv már régen készen van. — Bocsánat, kérem segítsen ki, nem tudom mi ennek a mozaiknak a címe. — Miért fontos az? Miért kell mindennek címe legyen? írd. ahogy akarod: mozaik, eny- nyi is elég. Igazán nem akarok beképzeltnek tűnni, nem magamat hasonlítom a régi nagyokhoz, de ki tudná megmondani, hogy mi volt a Milói Vé. nusz eredeti címe és volt-e egyáltalán. Mi neveztük el. Egyébként ez a mozaik egy emlék, Emlékezés egy ikonosz. tázra, vagy ha tetszik: Visszaemlékezés egy ikonosztázra. Szép helye lesz itt, mert kápolna hangulatú a helyiség, éppen idevaló az ikonosztázhan- gulat. Egy másik mozaikomat már be is építették- az új terembe, az eddig is Szentendrén volt, a városi tanács előcsarnokában. Beszélgetés közben visszaérkezünk a kiállításra váró képek közé. Nagy nyüzsgés fogad. A Ferenczy Múzeumból megérkeztek a munkatársak, s megkezdték a védőburkolat eltávolítását. Barcsay mestert is azonnal lefoglalja a munka. S nekem jó múzeumlátogatóként, szabadon nézegetni a képeket. Átérezve azt a szabadságot, amely végsősoron valamennyi Barcsay-alkotás lénye, ge. S éppen a vállamon fityegő fényképezőgép kínál magyarázatot — bár kissé túlzottan is egyszerű megoldásban — ahhoz a művészeti irányzathoz, amelyhez Barcsay Jenő elkötelezte magát. A fényképezés XIX. századvégi elterjedése szabadította fel a képzőművészetet a hasonmásfestés, a tárgymásolás korlátái alól. S ezért mondhatták a modern művészet követői Picassóval: „Ügy festem le a dolgokat, ahogy elgondolom őket, nem pedig ahogy látom." Milyennek látta, látja a „dolgokat” Barcsay Jenő? A Páholyban című képe példának kínálkozik. A kép felületéhez képest kicsi alakok szoronganak a tér közepép szinte magányban; mindez nagyon határozottan konstruált, a tér, a tárgyak és az emberi testek szerkezeti konstrukciójára épülve, s éppen ez indokolja a geometriailag már-már szabályos idomokra bontást; fekete és sárga szín uralkodik, emlékünkben is ez marad meg, de alárendelve a formának, a síkoknak. Korábbi beszélgetés emléke idéződik. Barcsay Jenő nemcsak mint festő alkotott jelentősét. hanem mint a festészet-elmélet szakembere is. Művei: — Művészeti anatómia, Ember és drapéria — rendszerezésre ösztönöznek. Hová sorolja önmagát a képzőművéA mester mozaikja előtt szét nagy egységén belül? A kérdésre akkor így válaszolt: — A festők közé. Követem, ami Giottótól Picassóig a festészet dolga. S a most születő kiállítás festői korszakokra bontja-e munkásságát? — Nem, mert nem ez a fontos — válaszolt. — A múzeum- látogatókat nem ez érdekli, egyszerűen jó kiállítást akarnak látni. És ez a fontos. — Az egyes termekben a jelentősebb festői motívumok szerint csoportosítjuk a képeket — sietett segítségemre Petényi Katalin, a kiállítás rendezője. — A bemutatásra kerülő legrégebbi kép 1922-ből származik, s a legfrissebb ebben az évben készült, tehát ezen az állandó kiállításon a mester egész életműve látható majd: festmények, rajzok, sőt az épület pincéjében az alú- grafíkáibói is bemutatót rendezünk. Boldogan vállaltam a megbízatást, mert ez lesz a második kiállítás, amelyet Barcsay Jenő műveiből rendezek. A tárlat április 21 -i megnyitásáig Barcsay Jenő is a kiállítótermekben tölti majd idejének nagyobb felét. — Később is sokszor fogok ide látogatni — mondta búcsúzáskor — ez lesz a második otthonom. Elhozom majd a legújabb képeket is, amiket csak ezután festek, aztán kicserélgetem ezeket, hogy mindig legyen újdonság is. Mert 78 éves korában úgy van vele az ember, hogy az ilyen összegező kiállítást addig csiszolgatja, amíg csak él. Kriszt György postára tettek egy bő száz aláírással megtámogatott vélekedést —, s ezek az irományok jórésze úgy ítélte el a szívtelen párt, hogy azt sugalmazta: a gyerek maradjon csak annál, aki vállalta, s bevallottan szereti: a nevelőszülőnél. Az érzelmileg érvényesnek tetsző ítélet azonban nem felel meg a paragrafusok logikájának, mert — hallhattuk — a törvény az egyenesági leszármazást védi, vagyis azt, hogy az édesgyermeküket — mégha nem is szeretik amúgy, édesként — neveljék csak azok a méltán meg rovott édesszülők. ök hozták a világra — az ő kötelességük a róla való gondoskodás. Tíz néző közül, ha egy tette volna le a voksát e szentencia mellett, de most, hogy dr. Bacsó Jenő kandidátus, a családi ügyek tudósa— a Jogi esetek újabb szakértői gárdájának a leginkább fv-re termett közreműködője — oly meggyőző alapossággal ízeire szedte ezt az első hallásra bizony furcsállni való jogi döntést, végül is belenyugodhattunk a mondottak igazába: tényleg nem lehet fontosabb kapocs az anyák, apák meg a gyermekek viszonyában, mint az a sokat emlegetett, romantikus hangzású vér ... Egyébiránt a Jogi esetek éppen e műsorával bizonyította a legjobban, hogy mennyire szükséges jogi ismereteinknek' az ily nyilvános és tömeges bővítése; az igaznak vélt tévedéseink csattanós megcáfolása. Abigél. Nem is olyan régen hiányoltuk Zsurzs Évának, a tv egyik legrégebbi, ám a rendezői művészetet talán a legjobban értő munkatársának jelenlétét a képernyőn, és lám, máris útjára indult egy újabb film folyama, amelynek már a pénteken este látott legelső részében is fölcsillant mindaz az érték, amely az ő munkáit amúgy, általában jellemzi: a nemes irodalmi anyag hatásos dramatizálása; a jól kiválasztott színészek önmaguknak is kedvet adó, természetes játéka; no meg az egymást váltó jeleneteknek az a ritmusos hullámzása, amely a figyelmünket nem engedi lankadni. Alighogy megismertük — a fentiek jól magyarázzák ezt — máris megszerettük Zsurzs Éva legújabb hősét, a kis Ginét, akinek annyi titka van, s aki annyira egyedül őrzi ezeket a titkokat. És még egy fájdalmas magyarázat arra, hogy hétre hét, mindig föműsorként fogjuk nézni a zárdába dugott tábornoklány históriáját: a nemrég elhunyt Básti Lajos játssza benne Torma Gedeon igazgatót. Súlyos beteg volt már, amikor ezt a robusztus papszerepet elvállalta, s tehetségének utolsó lobbanásaként állította elénk a sötétkabátos direktort. Súlyos és fontos jelenléte csak tovább fokozza érzel, mi kötődésünket e nagyon szélien indult, és bizonyára ugyanilyen szépen folytatódó — amúgy Szabó Magda sikeres regénye nyomán forgatott — magyar filmsorozathoz. Akácz László A 1 1 ::::: Barcsay Jenő, Kossuth-díjas, Kiváló és Érdemes művész százkilencven festménye és ötven grafikája sorakozik körülöttünk. Középen az idős mester, feszült-idegesen topog: — Volt egy kis fekete képem, az idén festettem. Azt hová tették — nem kérdezi senkitől, csak saját mozdulatait kíséri amint a szemüvegét igazgatja és hol itt, hol ott tesz arrébb egy képet. — Hál’ isten — nyugtatja magát. Apró, gyors léptekkel viszi, mintha számára a legfontosabb lenne, de megáll a terem közepén, az ablak felé fordítja a képet, két kezével távol tartva magától, meglehet tovább gondolja a mélytónusú foltokat, vonalakat. — Jaj, ne oda — szól az egyik munkásnak, mintha most még nem volna mindegy — ott fénylik az ablaktól. Felém fordul: — Gyere fogjuk meg, segítek — és visszük a két méternél is magasabb vásznat a túlsó sarokba. Aztán hátra lép, fehér szakállát simogatja, bizonytalanul ingatva fejét. Sötét színek, vastag fekete vonalak, pirosba hajló barnák: erős asszonyok állnak a képen rendíthetetlen statikussággal, a kompozíció biztonságos nyugalmat áraszt. — Munkásnők. Még 1934- ben készítettem. Eddig a Nem- i zeti Galériában volt, de most sikerült megszerezni Szentend. |
