Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-15 / 88. szám

2 Mhtap 1978. ÁPRILIS 15., SZOMBAT A szibériai és a távol-keleti látogatás mérlege Leonyid beszámolója körútjáról Arafat a dél-libanoni helyzetről Részleges izraeli kivonulás A XI. V1T országában Lendületesen fejlődik Kuba és a KÉST együttműködése Az SZKP KB Politikai Bi­zottsága, a Szovjetunió Legfel, sőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa meghallgatta Leonyid Brezs. nyevnek, az SZKP KB főtitká­rának, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnöksége elnö­kének beszámolóját az ország szibériai és távol-keleti körze­teiben tett utazásáról, és tel­jes mértékben jóváhagyta az általa végzett munkát. Leo­nyid Brezsnyev utazása kiemel, kedő jelentőségű az SZKP XXV. kongresszusán az ország gazdasági életében egyre fo­kozódó szerepet játszó szibé­riai és távol-keleti természeti kincsek komplex hasznosításá­ról, és az itteni termelőerőik fejlesztéséről hozott határoza­tok végrehajtása szempontjá­ból. A szövetséges köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságainak, a határterületi, a területi, a körzeti, a városi és a kerületi pártbizottságok­nak, a pártszervezeteknek, a minisztériumoknak és a hiva­taloknak le kell vonniuk a gya. korlati következtetéseket azok­ból az útmutatásokból és ja­vaslatokból, amelyeket Leo­nyid Brezsnyev ismertetett a dolgozókkal, a pánt- és gazda­Április eleje óta zászlóalj- szintű kambodzsai egységek újabb támadásokat intéztek vietnami területek ellen. A kambodzsai alakulatok több körzetben hat-tíz kilométer mélységben hatoltak be a VSZK területére. A területi integritás és a lakosság békés munkája védelmében a viet­nami fegyveres erők kemény válaszban részesítették a táma­dókat. A vietnami ellencsa­pások súlyos veszteségeket okoztak a kambodzsai alaku­latoknak. A közvélemény félrevezeté­sére a phnom penh-i rádió április 7-én azt állította, hogy „több vietnami páncélos had­sági aktívákkal létrejött talál­kozók és a velük folytatott be­szélgetések során — állapítot­ták meg a vezető testületek. Igen nagy jelentőségűnek ítélték Leonyid Brezsnyev és a szovjet katonák találkozóját a szovjet fegyveres erők szemé­lyi állománya katonai és po­litikai kiképzésének javítása szempontjából. A Szovjetunió honvédelmi tevékenységének célja, hogy megvédje és bizto­sítsa magát és szocialista bará­tait a lehetséges agresszióval szemben, bárhonnan is indul­jon ki az. A Szovjetuniótól tel­jesen idegen az erőpoliti'ka. Egyetlen közeli, vagy távoli or. szágot sem fenyeget, s arra tö­rekszik, hogy az államok kö­zött fejlődjenek a jószomszédi kapcsolatok. TITO köztársasági elnök pénteken Bugojnóban fogad­ta a Jugoszláviában tartóz­kodó Bülent Ecevit török kor­mányfőt. HATÁROZAT ELFOGA­DÁSÁVAL véget ért az ENSZ dekolanizációs bizottságának Namíbia-vitája. A dokumen­tum követeli, hogy haladék- . talanul biztosítsák Namíbia népe számára a szabadságot 1 és a függetlenséget. osztály tüzérségi támogatás­sal támadást intézett kambod­zsai területek ellen”. Egy Ha­noiban pénteken kiadott köz­lemény megállapítja, hogy az ilyesfajta kambodzsai kohol­mányok csupán ürügyül szol­gáinak a phnom penh-i ha­tóságoknak a tárgyalások el­utasításához. SALT-üíes Géniben A hadászati támadó fegy­verrendszerek korlátozásával foglalkozó tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai kül­döttség pénteken Genjben újabb találkozót tartott. Pénteken megkezdődött az izraeliek igencsak korlátozott dél-libanoni katonai vissza­vonulásának második sza­kasza, amelynek során az izraeli csapatok nyolc te­lepülést ürítenek ki a meg­szállt terület legnyugatibb sza­kaszán, a Litani folyó fölött átívelő Khardali és Akija hi­dak által behatárolt körzet­ben. A visszavonulás végrehaj­tása után. is az izraeli megszál­lás még mindig mintegy 750 négyzetmérföldnyi libanoni te­rületre terjed majd ki. Jasszer Arafat a londoni te­levízióban csütörtökön sugár­zott interjújában leszögezte, amennyiben Izrael nem lesz hajlandó kivonulni Dél-Liba- nonból, a libanoniaknak el­idegeníthetetlen joguk, hogy harcba szánjanak az agresz- szorral. „Nem szabad megfe­ledkezni arról, hogy a libano­niak a mi szövetségeseink” — húzta alá Arafat. Hangoztatta, Roy Jenkinsnek, az euró­pai közösségek bizottsága el­nökének csütörtök—pénteki nyugat-berlini látogatása új­ból kifejezésre juttatta azokat az egyre erősödő törekvéseket, hogy Nyugat-Berlint, szöges ellentétben a városra vonat­kozó négyoldalú egyezménnyel — mintegy az NSZK egyik „tartományaként” — a Közös Piac részeként kezeljék. Diet­rich Stobbe nyugat-berlini kormányzó-polgármester „az európai közösség erős és lát­ható jelenlétének” szükséges­ségét hangoztatta a Jenki ns- szel folytatott megbeszélésen, míg Jenkins úgy minősítette Nyugat-Berlin bevonását az NSZK közös piaci tagságába, hogy az „kezdettől fogva ma­gától értetődő volt”, tekintet nélkül az ezzel szembeni til­takozásokra. A közös piaci ve­zető közölte: Brüsszelnek már konkrét tervei vannak arra, hogy „többet tegyen” a Nyu- gat-Berlirmel való együttmű­ködés érdekében. Nyugat-Ber­lin és a Nyugat politikai-gaz­dasági kapcsolatainak további erősítése jegyében zajlott lfc ugyanakkor, hogy a PFSZ együttműködik a libanoni kor­mánnyal és az ENSZ-szel a béke helyreállítása érdekében. Megnyílt a Norvég KP XVI. kongresszusa Pénteken kezdődött Oslóban a Norvég Kommunista Párt XVI. kongresszusa. A napiren­den a párt központi irányítá­sának a politikai és szervezeti munkáról szóló beszámolója és a párt vezető szerveinek meg­választása szerepel. A kong­resszus munkájában a helyi pártszervezetek mintegy 150 küldötte vesz részt. Több test­vérpárt küldöttséggel képvisel­teti magát a kongresszuson. A párt központi irányításáról szóló beszámolót Martin Gun- nar Knutsen, a párt elnöke tartja. I Juanita Kreps amerikai keres­kedelmi miniszter látogatása is. A Szomáliái elnök Pekingben Sziad Barre Szomáliái elnök pénteken hivatalos látogatás­ra Pekingbe érkezett. A Szo­máliái vendéget Hua Kuo- feng, a Kínai Kommunista Párt elnöke, miniszterelnök és több más magasrangú sze­mélyiség fogadta A pénteki Zsenmin Zsipao meleg szavakkal dicsérte a Szomáliái elnököt, amiért fel­mondta a szovjet—Szomáliái barátsági és együttműködési szerződést, s az országból ki­utasította a szovjet szakértő­ket. Nyugati kommentátorok Sziad Barre látogatásával kapcsolatban emlékeztetnek arra, hogy Kína közvetett módon segítséget nyújtott Szomáliának az Etiópia ellen indított területszerző háború­jában. A Kubai Köztársaságban, a nyugati félgömb első szocia­lista államában a győztes for­radalmat követő években gyö­keres társadalmi-gazdasági Változások mentek végbe. Je­lentős sikereket értek el a gazdaság, a kultúra, a nép anyagi színvonalainak emelé­se terén. A Kuba és a testvéri szo­cialista országok közötti együtt­működés fejlődésében minősé­gileg új szakaszt jelentő ese­mény volt, hogy az ország 1972-ben belépett a KGST- be. Ez új lehetőségeket tárt fel az ország népgazdaságá­nak fejlesztése előtt, lehető­vé tette, hogy teljes mérték­ben hasznosítsák a szocialista államok szakembereinek kol­lektív tapasztalatait és isme­reteit, a szocialista gazdasági integrációból származó min­den előnyt. A Kuba előtt álló feladatok megoldásában fon­tos szerepet játszik, ahogy a kubai kommunisták I. kong­resszusának dokumentumai­ban is szerepel, a Szovjet­unióval és a többi KGST-tag- országgal folytatott együtt­működés. A Szovjetunió és Kuba gaz­dasági kapcsolatainak jellegé­ről és méretéről pl. az alábbi adatok tanúskodnak: Míg 1960—62 között a Szovjetunió 17 létesítmény építéséhez nyújtott segítséget, addig 1972- re ez a szám 159-re emelke­dett. 1976-ra a Szovjetunió gazdasági, pénzügyi és műsza­ki segítségnyújtásával 239 lé­tesítményt építettek és re­konstruáltak Kubában. A szovjet—kubai kormányközi megállapodás értelmében a Szovjetunió számottevő mű­szaki segítséget nyújt és fog nyújtani Kubának az építő­anyag- és építőipar fejlesz­téséhez. A megállapodás az ágazatok 23 létesítményének építését és rekonstrukcióját irányozza elő. Sikeresen fej­lődik Kuba együttműködése a többi KGST-tagországgal is. Segítségükkel 1970 végére több mint 80 népgazdasági létesít­mény épült, az utóbbi évék­ben pedig még újabb 140 lé­tesítményen dolgoztak, bele­értve az újak építését és a meglévők bővítését. Már a forradalmat követő első évek­ben a Szovjetunióval folyta­tott együttműködés kereté­ben megkezdődött a cukor­gyárak rekonstrukciója. A szovjetek műszaki segítségé­vel nádkombájn üzemet épí­tettek, az üzem a közeljövő­ben évente 600 gépet fog elő­állítani; rekonstruálják és bővítik a cukornádszállítás­hoz szükséges pótkocsika', gyártó üzemet. Bolgár segít­séggel épül a műtrágyaszóru gépeket, aratógépeket, kultivá- torokat, pótkocsikat, tárcsás ekéket és egyéb berendezé­seket gyártó kombinát. Eb­ben az évben épül Bulgáriá­val közösen egy esőztető be­rendezéseket gyártó üzem. Lengyelország a meglévő fa­rostlemezgyárak rekonstruk­ciójához és egy cukornádma­radékot feldolgozó új gyár építéséhez nyújt segítséget. Együttes erővel folyik a San­ta Clara-i papírgyár korszerű­sítése is. A KGST-tagorszá- gok erőfeszítéseinek nemzet­közi egyesítésére jó példa Kuba nehéziparában a nik­kel-kobalt termelő vállalatai, létesítésében való együttmű­ködés. (Kuba rendelkezik a világon a legnagyobb nikkel- érckészlettel.) A program megvalósítása lehetővé teszi, hogy Kuba évente 130 000 ton­nára növelje termelését. Kuba jelenleg óriási építési terület: 1976:—80-ban az építé­si beruházások volumene az előző ötéves tervhez képest ■több mint kétszeresére, az ipari létesítményekre irányu­ló beruházások volumene pe­dig több mint 2,8-szeresérenő. Nagy jelentőségűek a kubai gazdaság számára azok az 1976—1980-ra szóló egyezte­tett integrációs intézkedések, amelyek cukorgyárak, színes­fém-, kőolajfeldolgozó és ko­hászati üzemek, villám ^s- energia-állomások, vasutak és közutak építését irányozzák elő. A tervek szerint többek között Cienfuegosban építe­nek kőolajféldolgozó üzemet. Havanna tartomány keleti ré­szén hőerőművet, Nicaróban kohászati üzemet, a kőolaj- feldolgozó-üzemekig vezető kőolajvezetékkel szupertan- ker állomásokat Alekszandr Grammatyikov (APN) Újabb Vietnam elleni kambodzsai agressziók A Nyugat-Berlinre vonatkozó egyezmény újabb megsértése Szovjet—amerikai kapcsolatok Egy beszéd után, egy látogatás előtt Minden bizonnyal csupán a véletlen műve, hogy egy nap­ra esett három olyan ese­mény is, mely a szovjet- amerikai kapcsolatok jelen­legi szakaszának alakulása szempontjából komoly jelen­tőséggel bír. A múlt hét pén­tekén került sor Leonyid Brezsnyev Vlagyivosztokban elmondott — s széles körű nemzetközi visszhangot ki­váltó — külpolitikai vonatko­zású beszédére. Ugyanaz nap jelentették be hivatalosan Moszkvában, hogy a létrejött megállapodások alapján ápri­lis második felében a szov­jet fővárosba látogat Cyrus Vance amerikai külügymi­niszter. A nap harmadik ide vágó eseménye az a washing­toni közlés, mely szerint Carter elnök elhalasztotta a neuitromfegyver gyártásának megkezdését. E három, egy­mással szoros kölcsönhatás­ban lévő esemény jó alkal­mat szolgáltat a két nagy­hatalom viszonyának átte­kintésére, melynek alakulá­sa alapvetően kihat a nem­zetközi helyzet minden moz­zanatára. Cél: az enyhülés Az SZKP KB főtitkára a vlagyivosztoki kikötőben ál­lomásozó Szenyavin cirkáló fedélzetén elhangzott beszé­dében mélyrehatóan elemez­te a mai nemzetközi helyzet jellemzőit, az enyhülés ér­dekében következetesen fellé­pő szovjet külpolitika törek­véseit, és rámutatott e folya­mat kerékkötőinek akna­munkájára is. Részletesen szólt a szovjet—amerikai vi­szony jelenleg leglényege­sebb kérdésének, az új SALT- egyezmény aláírásának lehe­tőségeiről is. Kijelentette: „Legfontosabb feladatunk az, hogy megállítsuk a fegyver­kezési hajszát és előre lép­jünk a nukleáris katasztró­fa: veszélyének csökkentése, végül pedig teljes megszün­tetésének irányában”. Ez ugyanis napjainkban az a te­rület, ahol eldőlhet az alap­vető kérdés: miként alakul a nemzetközi helyzet, de egy­ben ez az a terület, ahol a legélesebb harc folyik ma a világban. Jelentős erők mun­kálkodnak mind a Szovjet­uniótól keletre, mind nyu­gatra, amelyek érdekeltek a fegyverkezési verseny foko­zásában, az ellenséges légkör szításában. „Ezeknek az erők­nek a tevékenysége kedve­zőtlenül befolyásolja az Egye­sült Államoknak és más or­szágoknak az álláspontját, amelyek tárgyalásokat foly­tatnak a Szovjetunióval a fegyverkezési hajsza feltar­tóztatásának és megszünteté­sének kérdéseiről” — muta­tott rá Brezsnyev. Ismeretes, hogy 1974 no­vemberében éppen Vlagyi­vosztokban ült tárgyalóasz­talhoz Gerald Ford, az Egye­sült Államok akkori elnöke és Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára. A leg­felsőbb szintű találkozón meg­állapodás született arról, hogy a két ország már a követke­ző évben hosszú távú egyez­ményt köt a harcászati tá­madó fegyverrendszerek kor­látozásáról, vagyis a SALT —II megállapodás aláírásá­ról. Am egyezményre azóta sem került sor. Ennek alap­vető, s egyetlen oka, hogy az Egyesült Államokban tért nyertek azok a körök, ame­lyek lassítani próbálják, sőt, teljesen meg akarják akadá­lyozni az egyezmény végle­ges kidolgozását és aláírá­sát. Ennek ellenére — a Szov­jetunió következetes állás­pontjának eredményeként — az új dokumentumok jelen­tős részét már egyeztették és végleges formába öntötték. Hogy az egyezmény tető alá hozása mégis elhúzódik, eb­ben a washingtoni kormány a vétkes, mely — mint Leo­nyid Brezsnyev rámutatott — „határozatlan, következet­len magatartást tanúsít és ál­landóan azokra a körökre te­kinget, amelyek kezdettől fog­va ellenezték a megállapo­dást, s mindent megtesznek meghiúsítása érdekében”. Az amerikai fél több ízben meg­próbálta saját érdekeinek meg­felelően átformálni, sőt, két­ségbe vonni mindazt, amiről korábban már megállapodás jött létre. Washingtoni kísérletek Az utóbbi időben Washing­tonnak nem egy olyan törek­vése is felszínre került, ame­lyek megkísérlik a tárgyalá­sokon való előrehaladást és a megállapodás létrejöttét össze­kapcsolni más, a tárgytól teljesen eltérő kérdésekkel, így az ..Afrika szarván” ki­alakult helyzettel. A politikai zsarolás határát súroló pró­bálkozások miatt a megbeszé­lések egy időre elakadtak, sőt egyes kérdésekben visszalé­pés is történt Washingtonnak azonban be kellett látnia: a szovjet fél világos és konst­ruktív álláspontját aligha le­het különböző mesterkedé­sekkel megváltoztatni. Ennek ellenére csak nagy erőfeszí­téssel sikerült a tárgyaláso­kat az 1974-es vlagyivoszto- ki megállapodás által kijelölt mederbe visszaterelni. Aligha tekinthető véletlen­nek, hogy most, amikor van bizonyos előrelépés a még össze nem hangolt kérdések­ben, fokozódik a SALT ellen­zőinek hangereje más tekin­tetben is. A „nehézségekről” és az „engedményekről” szó­ló kijelentések célja, hogy — mint a Pravda nemrégiben megjegyezte — új szakaszt kezdjenek a fegyverkezési versenyben. Miről is van szó? Egyes amerikai körök — fi­gyelmen kívül hagyva Moszk­vának az egyenlőség és az egyenlő biztonság tisztelet­ben tartására irányuló dek­larált szándékát — egyoldalú, és a korábbi megállapodá­sokkal ellentétes engedmé­nyeket szeretnének kicsikar­ni a Szovjetuniótól. Ezzel kap­csolatban írta a minap az Iszvesztyíja: „Az Egyesült Államoknak nagyon is átlát­szó céllal folytatódik az úgy­nevezett Backfire középha­tósugarú szovjet bombázó körüli propagandahadjárat. Egyesek a hadászati fegyver- rendszerek osztályába sorol­ják ezt a repülőgéptípust. De vajon akkor mit lehet mon­dani az amerikai remilőgép- anyahajókról és az USA har­cászati légierejének gépeiről, amelyek Nyugat-Európában a NATO támaszpontjain állomásoznak, ahonnan el­érhetik a Szovjetunió te­rületét?”. Nemegyszer ta­núi lehettünk a SALT- tárgyalásokon olyan wa­shingtoni próbálkozásoknak, melyek figyelmen kívül akar­ták hagyni a szárnyasrakéták korlátozása tekintetében ki­alakult egyetértést, de indo­kolatlan korlátozásokat köve­teltek a szovjet rakéták vo­natkozásában. Ugyanakkor viszont szabad kezet igyekez­tek biztosítani az Egyesült Államoknak a hadászati fegy­verrendszerek korszerűsíté­sére, új típusok létrehozásá­ra. Az ilyen — a tárgyalások körül további huzavonára irá­nyuló, esetleg egyenesen a megállapodás létrejöttét fe­nyegető — manőverek közé sorolja a Pravda múlt va­sárnapi száma Carter elnök­nek a neutronbomba gyártá­sának elhalasztására vonat­kozó döntését is. A Fehér Ház nyilatkozata szerint a döntés meghatározatlan időre szól, s a gyártás későbbi megkez­dése attól függ, hogy a Szov­jetunió „milyen magatartást tanúsít” a hadászati és har­cászati fejlesztésben. Az ame­rikai elnök a döntéssel egy- időben utasítást adott a Lance típusú, nukleáris robbanó­fejjel felszerelt harcászati ra­kéta, illetve egy tüzérségi lö- vegtípus korszerűsítésére. E két fegyver adott esetben neutron robbanófej továbbí­tására is alkalmas. Carter döntése tehát nem zárja ki a neutronfegyvemek a ké­sőbbiekben történő felhasz­nálását, a cél azonban vilá­gos: egyrészt újabb nyomást gyakorolni a Szovjetunióra a SALT-tárgyálásokon. Más­részt viszont e támadó atom­fegyver létrehozása és Euró­pában történő elhelyezésére vonatkozó tervek elleni tö­meges tiltakozómozgalom lát­tán olyan látszatot kelteni, mintha hajlandók lennének e kérdésről tárgyalásokat kezdeni a Szovjetunióval. Emö- gött valójában az a törekvés rejtőzik, hogy megkerüljék a Szovjetunió által a neut- ranfegyyer gyártásáról való kölcsönös lemondásra tett konkrét javaslatot. Pedig jó­zan belátással Washington­nak is tudomásul kellene vennie, hogy — mint a már idézett vasárnapi Pravda-cikk írja — „a problémát nem le­het mesterkedésekkel és két­értelmű halasztásokkal meg­oldani, hanem csakis a Szov­jetunió és más szocialista or­szágok indítványa alapján”. Vance poggyásza Józanabb washingtoni meg­figyelők Carter döntését kö­vetően rámutattak, hogy a neutronfegyver teljesen al­kalmatlan a Szovjetunióra gyakorlandó nyomásra, mert a Szovjetunió már többször be­bizonyította, hogy nem hágj-, ja magát engedményekre kényszeríteni. Efelől Leonyk Brezsnyev sem hagyott kétsé­get vlagyivosztoki beszédé­ben. Mint kijelentette, ,.r Szovjetunió a megállapodá" mielőbbi megkötésére törek­szik, de csak olyan megálla­podást fogad el, amely teljer egészében összhangban van az egyenlőség és az egyenlő biz­tonság elveivel”. Most tehát Washingtonon van a sor, hogy a Szovjet­unió konstruktív javaslatai­nak figyelembevételével, a megfelelő következtetések le­vonásával a megbeszélések si­keres befejezésére töreked­jék. Ha Vance külügyminisz­ter moszkvai útipoggyászába ilyen szellemű dokumentu­mokat tesz, további haladás érhető el a SALT-tárgyalásé kan, mely hatalmas lépé' jelentene a nemzetközi eny­hülés kiteljesedése felé veze tő úton. Laczik Zoltán I i

Next

/
Oldalképek
Tartalom