Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-15 / 88. szám
2 Mhtap 1978. ÁPRILIS 15., SZOMBAT A szibériai és a távol-keleti látogatás mérlege Leonyid beszámolója körútjáról Arafat a dél-libanoni helyzetről Részleges izraeli kivonulás A XI. V1T országában Lendületesen fejlődik Kuba és a KÉST együttműködése Az SZKP KB Politikai Bizottsága, a Szovjetunió Legfel, sőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa meghallgatta Leonyid Brezs. nyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének beszámolóját az ország szibériai és távol-keleti körzeteiben tett utazásáról, és teljes mértékben jóváhagyta az általa végzett munkát. Leonyid Brezsnyev utazása kiemel, kedő jelentőségű az SZKP XXV. kongresszusán az ország gazdasági életében egyre fokozódó szerepet játszó szibériai és távol-keleti természeti kincsek komplex hasznosításáról, és az itteni termelőerőik fejlesztéséről hozott határozatok végrehajtása szempontjából. A szövetséges köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságainak, a határterületi, a területi, a körzeti, a városi és a kerületi pártbizottságoknak, a pártszervezeteknek, a minisztériumoknak és a hivataloknak le kell vonniuk a gya. korlati következtetéseket azokból az útmutatásokból és javaslatokból, amelyeket Leonyid Brezsnyev ismertetett a dolgozókkal, a pánt- és gazdaÁprilis eleje óta zászlóalj- szintű kambodzsai egységek újabb támadásokat intéztek vietnami területek ellen. A kambodzsai alakulatok több körzetben hat-tíz kilométer mélységben hatoltak be a VSZK területére. A területi integritás és a lakosság békés munkája védelmében a vietnami fegyveres erők kemény válaszban részesítették a támadókat. A vietnami ellencsapások súlyos veszteségeket okoztak a kambodzsai alakulatoknak. A közvélemény félrevezetésére a phnom penh-i rádió április 7-én azt állította, hogy „több vietnami páncélos hadsági aktívákkal létrejött találkozók és a velük folytatott beszélgetések során — állapították meg a vezető testületek. Igen nagy jelentőségűnek ítélték Leonyid Brezsnyev és a szovjet katonák találkozóját a szovjet fegyveres erők személyi állománya katonai és politikai kiképzésének javítása szempontjából. A Szovjetunió honvédelmi tevékenységének célja, hogy megvédje és biztosítsa magát és szocialista barátait a lehetséges agresszióval szemben, bárhonnan is induljon ki az. A Szovjetuniótól teljesen idegen az erőpoliti'ka. Egyetlen közeli, vagy távoli or. szágot sem fenyeget, s arra törekszik, hogy az államok között fejlődjenek a jószomszédi kapcsolatok. TITO köztársasági elnök pénteken Bugojnóban fogadta a Jugoszláviában tartózkodó Bülent Ecevit török kormányfőt. HATÁROZAT ELFOGADÁSÁVAL véget ért az ENSZ dekolanizációs bizottságának Namíbia-vitája. A dokumentum követeli, hogy haladék- . talanul biztosítsák Namíbia népe számára a szabadságot 1 és a függetlenséget. osztály tüzérségi támogatással támadást intézett kambodzsai területek ellen”. Egy Hanoiban pénteken kiadott közlemény megállapítja, hogy az ilyesfajta kambodzsai koholmányok csupán ürügyül szolgáinak a phnom penh-i hatóságoknak a tárgyalások elutasításához. SALT-üíes Géniben A hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásával foglalkozó tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség pénteken Genjben újabb találkozót tartott. Pénteken megkezdődött az izraeliek igencsak korlátozott dél-libanoni katonai visszavonulásának második szakasza, amelynek során az izraeli csapatok nyolc települést ürítenek ki a megszállt terület legnyugatibb szakaszán, a Litani folyó fölött átívelő Khardali és Akija hidak által behatárolt körzetben. A visszavonulás végrehajtása után. is az izraeli megszállás még mindig mintegy 750 négyzetmérföldnyi libanoni területre terjed majd ki. Jasszer Arafat a londoni televízióban csütörtökön sugárzott interjújában leszögezte, amennyiben Izrael nem lesz hajlandó kivonulni Dél-Liba- nonból, a libanoniaknak elidegeníthetetlen joguk, hogy harcba szánjanak az agresz- szorral. „Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a libanoniak a mi szövetségeseink” — húzta alá Arafat. Hangoztatta, Roy Jenkinsnek, az európai közösségek bizottsága elnökének csütörtök—pénteki nyugat-berlini látogatása újból kifejezésre juttatta azokat az egyre erősödő törekvéseket, hogy Nyugat-Berlint, szöges ellentétben a városra vonatkozó négyoldalú egyezménnyel — mintegy az NSZK egyik „tartományaként” — a Közös Piac részeként kezeljék. Dietrich Stobbe nyugat-berlini kormányzó-polgármester „az európai közösség erős és látható jelenlétének” szükségességét hangoztatta a Jenki ns- szel folytatott megbeszélésen, míg Jenkins úgy minősítette Nyugat-Berlin bevonását az NSZK közös piaci tagságába, hogy az „kezdettől fogva magától értetődő volt”, tekintet nélkül az ezzel szembeni tiltakozásokra. A közös piaci vezető közölte: Brüsszelnek már konkrét tervei vannak arra, hogy „többet tegyen” a Nyu- gat-Berlirmel való együttműködés érdekében. Nyugat-Berlin és a Nyugat politikai-gazdasági kapcsolatainak további erősítése jegyében zajlott lfc ugyanakkor, hogy a PFSZ együttműködik a libanoni kormánnyal és az ENSZ-szel a béke helyreállítása érdekében. Megnyílt a Norvég KP XVI. kongresszusa Pénteken kezdődött Oslóban a Norvég Kommunista Párt XVI. kongresszusa. A napirenden a párt központi irányításának a politikai és szervezeti munkáról szóló beszámolója és a párt vezető szerveinek megválasztása szerepel. A kongresszus munkájában a helyi pártszervezetek mintegy 150 küldötte vesz részt. Több testvérpárt küldöttséggel képviselteti magát a kongresszuson. A párt központi irányításáról szóló beszámolót Martin Gun- nar Knutsen, a párt elnöke tartja. I Juanita Kreps amerikai kereskedelmi miniszter látogatása is. A Szomáliái elnök Pekingben Sziad Barre Szomáliái elnök pénteken hivatalos látogatásra Pekingbe érkezett. A Szomáliái vendéget Hua Kuo- feng, a Kínai Kommunista Párt elnöke, miniszterelnök és több más magasrangú személyiség fogadta A pénteki Zsenmin Zsipao meleg szavakkal dicsérte a Szomáliái elnököt, amiért felmondta a szovjet—Szomáliái barátsági és együttműködési szerződést, s az országból kiutasította a szovjet szakértőket. Nyugati kommentátorok Sziad Barre látogatásával kapcsolatban emlékeztetnek arra, hogy Kína közvetett módon segítséget nyújtott Szomáliának az Etiópia ellen indított területszerző háborújában. A Kubai Köztársaságban, a nyugati félgömb első szocialista államában a győztes forradalmat követő években gyökeres társadalmi-gazdasági Változások mentek végbe. Jelentős sikereket értek el a gazdaság, a kultúra, a nép anyagi színvonalainak emelése terén. A Kuba és a testvéri szocialista országok közötti együttműködés fejlődésében minőségileg új szakaszt jelentő esemény volt, hogy az ország 1972-ben belépett a KGST- be. Ez új lehetőségeket tárt fel az ország népgazdaságának fejlesztése előtt, lehetővé tette, hogy teljes mértékben hasznosítsák a szocialista államok szakembereinek kollektív tapasztalatait és ismereteit, a szocialista gazdasági integrációból származó minden előnyt. A Kuba előtt álló feladatok megoldásában fontos szerepet játszik, ahogy a kubai kommunisták I. kongresszusának dokumentumaiban is szerepel, a Szovjetunióval és a többi KGST-tag- országgal folytatott együttműködés. A Szovjetunió és Kuba gazdasági kapcsolatainak jellegéről és méretéről pl. az alábbi adatok tanúskodnak: Míg 1960—62 között a Szovjetunió 17 létesítmény építéséhez nyújtott segítséget, addig 1972- re ez a szám 159-re emelkedett. 1976-ra a Szovjetunió gazdasági, pénzügyi és műszaki segítségnyújtásával 239 létesítményt építettek és rekonstruáltak Kubában. A szovjet—kubai kormányközi megállapodás értelmében a Szovjetunió számottevő műszaki segítséget nyújt és fog nyújtani Kubának az építőanyag- és építőipar fejlesztéséhez. A megállapodás az ágazatok 23 létesítményének építését és rekonstrukcióját irányozza elő. Sikeresen fejlődik Kuba együttműködése a többi KGST-tagországgal is. Segítségükkel 1970 végére több mint 80 népgazdasági létesítmény épült, az utóbbi évékben pedig még újabb 140 létesítményen dolgoztak, beleértve az újak építését és a meglévők bővítését. Már a forradalmat követő első években a Szovjetunióval folytatott együttműködés keretében megkezdődött a cukorgyárak rekonstrukciója. A szovjetek műszaki segítségével nádkombájn üzemet építettek, az üzem a közeljövőben évente 600 gépet fog előállítani; rekonstruálják és bővítik a cukornádszállításhoz szükséges pótkocsika', gyártó üzemet. Bolgár segítséggel épül a műtrágyaszóru gépeket, aratógépeket, kultivá- torokat, pótkocsikat, tárcsás ekéket és egyéb berendezéseket gyártó kombinát. Ebben az évben épül Bulgáriával közösen egy esőztető berendezéseket gyártó üzem. Lengyelország a meglévő farostlemezgyárak rekonstrukciójához és egy cukornádmaradékot feldolgozó új gyár építéséhez nyújt segítséget. Együttes erővel folyik a Santa Clara-i papírgyár korszerűsítése is. A KGST-tagorszá- gok erőfeszítéseinek nemzetközi egyesítésére jó példa Kuba nehéziparában a nikkel-kobalt termelő vállalatai, létesítésében való együttműködés. (Kuba rendelkezik a világon a legnagyobb nikkel- érckészlettel.) A program megvalósítása lehetővé teszi, hogy Kuba évente 130 000 tonnára növelje termelését. Kuba jelenleg óriási építési terület: 1976:—80-ban az építési beruházások volumene az előző ötéves tervhez képest ■több mint kétszeresére, az ipari létesítményekre irányuló beruházások volumene pedig több mint 2,8-szeresérenő. Nagy jelentőségűek a kubai gazdaság számára azok az 1976—1980-ra szóló egyeztetett integrációs intézkedések, amelyek cukorgyárak, színesfém-, kőolajfeldolgozó és kohászati üzemek, villám ^s- energia-állomások, vasutak és közutak építését irányozzák elő. A tervek szerint többek között Cienfuegosban építenek kőolajféldolgozó üzemet. Havanna tartomány keleti részén hőerőművet, Nicaróban kohászati üzemet, a kőolaj- feldolgozó-üzemekig vezető kőolajvezetékkel szupertan- ker állomásokat Alekszandr Grammatyikov (APN) Újabb Vietnam elleni kambodzsai agressziók A Nyugat-Berlinre vonatkozó egyezmény újabb megsértése Szovjet—amerikai kapcsolatok Egy beszéd után, egy látogatás előtt Minden bizonnyal csupán a véletlen műve, hogy egy napra esett három olyan esemény is, mely a szovjet- amerikai kapcsolatok jelenlegi szakaszának alakulása szempontjából komoly jelentőséggel bír. A múlt hét péntekén került sor Leonyid Brezsnyev Vlagyivosztokban elmondott — s széles körű nemzetközi visszhangot kiváltó — külpolitikai vonatkozású beszédére. Ugyanaz nap jelentették be hivatalosan Moszkvában, hogy a létrejött megállapodások alapján április második felében a szovjet fővárosba látogat Cyrus Vance amerikai külügyminiszter. A nap harmadik ide vágó eseménye az a washingtoni közlés, mely szerint Carter elnök elhalasztotta a neuitromfegyver gyártásának megkezdését. E három, egymással szoros kölcsönhatásban lévő esemény jó alkalmat szolgáltat a két nagyhatalom viszonyának áttekintésére, melynek alakulása alapvetően kihat a nemzetközi helyzet minden mozzanatára. Cél: az enyhülés Az SZKP KB főtitkára a vlagyivosztoki kikötőben állomásozó Szenyavin cirkáló fedélzetén elhangzott beszédében mélyrehatóan elemezte a mai nemzetközi helyzet jellemzőit, az enyhülés érdekében következetesen fellépő szovjet külpolitika törekvéseit, és rámutatott e folyamat kerékkötőinek aknamunkájára is. Részletesen szólt a szovjet—amerikai viszony jelenleg leglényegesebb kérdésének, az új SALT- egyezmény aláírásának lehetőségeiről is. Kijelentette: „Legfontosabb feladatunk az, hogy megállítsuk a fegyverkezési hajszát és előre lépjünk a nukleáris katasztrófa: veszélyének csökkentése, végül pedig teljes megszüntetésének irányában”. Ez ugyanis napjainkban az a terület, ahol eldőlhet az alapvető kérdés: miként alakul a nemzetközi helyzet, de egyben ez az a terület, ahol a legélesebb harc folyik ma a világban. Jelentős erők munkálkodnak mind a Szovjetuniótól keletre, mind nyugatra, amelyek érdekeltek a fegyverkezési verseny fokozásában, az ellenséges légkör szításában. „Ezeknek az erőknek a tevékenysége kedvezőtlenül befolyásolja az Egyesült Államoknak és más országoknak az álláspontját, amelyek tárgyalásokat folytatnak a Szovjetunióval a fegyverkezési hajsza feltartóztatásának és megszüntetésének kérdéseiről” — mutatott rá Brezsnyev. Ismeretes, hogy 1974 novemberében éppen Vlagyivosztokban ült tárgyalóasztalhoz Gerald Ford, az Egyesült Államok akkori elnöke és Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára. A legfelsőbb szintű találkozón megállapodás született arról, hogy a két ország már a következő évben hosszú távú egyezményt köt a harcászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról, vagyis a SALT —II megállapodás aláírásáról. Am egyezményre azóta sem került sor. Ennek alapvető, s egyetlen oka, hogy az Egyesült Államokban tért nyertek azok a körök, amelyek lassítani próbálják, sőt, teljesen meg akarják akadályozni az egyezmény végleges kidolgozását és aláírását. Ennek ellenére — a Szovjetunió következetes álláspontjának eredményeként — az új dokumentumok jelentős részét már egyeztették és végleges formába öntötték. Hogy az egyezmény tető alá hozása mégis elhúzódik, ebben a washingtoni kormány a vétkes, mely — mint Leonyid Brezsnyev rámutatott — „határozatlan, következetlen magatartást tanúsít és állandóan azokra a körökre tekinget, amelyek kezdettől fogva ellenezték a megállapodást, s mindent megtesznek meghiúsítása érdekében”. Az amerikai fél több ízben megpróbálta saját érdekeinek megfelelően átformálni, sőt, kétségbe vonni mindazt, amiről korábban már megállapodás jött létre. Washingtoni kísérletek Az utóbbi időben Washingtonnak nem egy olyan törekvése is felszínre került, amelyek megkísérlik a tárgyalásokon való előrehaladást és a megállapodás létrejöttét összekapcsolni más, a tárgytól teljesen eltérő kérdésekkel, így az ..Afrika szarván” kialakult helyzettel. A politikai zsarolás határát súroló próbálkozások miatt a megbeszélések egy időre elakadtak, sőt egyes kérdésekben visszalépés is történt Washingtonnak azonban be kellett látnia: a szovjet fél világos és konstruktív álláspontját aligha lehet különböző mesterkedésekkel megváltoztatni. Ennek ellenére csak nagy erőfeszítéssel sikerült a tárgyalásokat az 1974-es vlagyivoszto- ki megállapodás által kijelölt mederbe visszaterelni. Aligha tekinthető véletlennek, hogy most, amikor van bizonyos előrelépés a még össze nem hangolt kérdésekben, fokozódik a SALT ellenzőinek hangereje más tekintetben is. A „nehézségekről” és az „engedményekről” szóló kijelentések célja, hogy — mint a Pravda nemrégiben megjegyezte — új szakaszt kezdjenek a fegyverkezési versenyben. Miről is van szó? Egyes amerikai körök — figyelmen kívül hagyva Moszkvának az egyenlőség és az egyenlő biztonság tiszteletben tartására irányuló deklarált szándékát — egyoldalú, és a korábbi megállapodásokkal ellentétes engedményeket szeretnének kicsikarni a Szovjetuniótól. Ezzel kapcsolatban írta a minap az Iszvesztyíja: „Az Egyesült Államoknak nagyon is átlátszó céllal folytatódik az úgynevezett Backfire középhatósugarú szovjet bombázó körüli propagandahadjárat. Egyesek a hadászati fegyver- rendszerek osztályába sorolják ezt a repülőgéptípust. De vajon akkor mit lehet mondani az amerikai remilőgép- anyahajókról és az USA harcászati légierejének gépeiről, amelyek Nyugat-Európában a NATO támaszpontjain állomásoznak, ahonnan elérhetik a Szovjetunió területét?”. Nemegyszer tanúi lehettünk a SALT- tárgyalásokon olyan washingtoni próbálkozásoknak, melyek figyelmen kívül akarták hagyni a szárnyasrakéták korlátozása tekintetében kialakult egyetértést, de indokolatlan korlátozásokat követeltek a szovjet rakéták vonatkozásában. Ugyanakkor viszont szabad kezet igyekeztek biztosítani az Egyesült Államoknak a hadászati fegyverrendszerek korszerűsítésére, új típusok létrehozására. Az ilyen — a tárgyalások körül további huzavonára irányuló, esetleg egyenesen a megállapodás létrejöttét fenyegető — manőverek közé sorolja a Pravda múlt vasárnapi száma Carter elnöknek a neutronbomba gyártásának elhalasztására vonatkozó döntését is. A Fehér Ház nyilatkozata szerint a döntés meghatározatlan időre szól, s a gyártás későbbi megkezdése attól függ, hogy a Szovjetunió „milyen magatartást tanúsít” a hadászati és harcászati fejlesztésben. Az amerikai elnök a döntéssel egy- időben utasítást adott a Lance típusú, nukleáris robbanófejjel felszerelt harcászati rakéta, illetve egy tüzérségi lö- vegtípus korszerűsítésére. E két fegyver adott esetben neutron robbanófej továbbítására is alkalmas. Carter döntése tehát nem zárja ki a neutronfegyvemek a későbbiekben történő felhasználását, a cél azonban világos: egyrészt újabb nyomást gyakorolni a Szovjetunióra a SALT-tárgyálásokon. Másrészt viszont e támadó atomfegyver létrehozása és Európában történő elhelyezésére vonatkozó tervek elleni tömeges tiltakozómozgalom láttán olyan látszatot kelteni, mintha hajlandók lennének e kérdésről tárgyalásokat kezdeni a Szovjetunióval. Emö- gött valójában az a törekvés rejtőzik, hogy megkerüljék a Szovjetunió által a neut- ranfegyyer gyártásáról való kölcsönös lemondásra tett konkrét javaslatot. Pedig józan belátással Washingtonnak is tudomásul kellene vennie, hogy — mint a már idézett vasárnapi Pravda-cikk írja — „a problémát nem lehet mesterkedésekkel és kétértelmű halasztásokkal megoldani, hanem csakis a Szovjetunió és más szocialista országok indítványa alapján”. Vance poggyásza Józanabb washingtoni megfigyelők Carter döntését követően rámutattak, hogy a neutronfegyver teljesen alkalmatlan a Szovjetunióra gyakorlandó nyomásra, mert a Szovjetunió már többször bebizonyította, hogy nem hágj-, ja magát engedményekre kényszeríteni. Efelől Leonyk Brezsnyev sem hagyott kétséget vlagyivosztoki beszédében. Mint kijelentette, ,.r Szovjetunió a megállapodá" mielőbbi megkötésére törekszik, de csak olyan megállapodást fogad el, amely teljer egészében összhangban van az egyenlőség és az egyenlő biztonság elveivel”. Most tehát Washingtonon van a sor, hogy a Szovjetunió konstruktív javaslatainak figyelembevételével, a megfelelő következtetések levonásával a megbeszélések sikeres befejezésére törekedjék. Ha Vance külügyminiszter moszkvai útipoggyászába ilyen szellemű dokumentumokat tesz, további haladás érhető el a SALT-tárgyalásé kan, mely hatalmas lépé' jelentene a nemzetközi enyhülés kiteljesedése felé veze tő úton. Laczik Zoltán I i
