Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-13 / 86. szám

an 1978. Április i3., csütörtök NÉGY ÉVE ALAKULT AZ OKT Közművelődés — szemléletváltozás PÉLDAMUTATÓ PEST MEGYÉBEN AZ INTÉZMÉNYE K KÖZÖS FENNTARTÁSA A közművelődés Időszerű feladatairól, valamint az Or­szágos Közművelődési Ta­nács tevékenységéről tartott sajtókonferenciát tegnap dél­előtt a Parlamentben — a Mi­nisztertanács Tájékoztatási Hi­vatalának rendezésében — Orbán László, az Országos Közművelődési Tanács elnö­ke. Gyakorlatilag négyéves munka eredményeit össze­gezte, hiszen az OKT-t — a Minisztertanács határozata alapján — 1974-ben hozták létre a kulturális kormány­zat tanácsadó, véleményező, koordináló és ellenőrző testü­letéként. Az Országos Közművelő­dési Tanács elsősorban a mű­velődés egészét átfogó kérdé­sekkel foglalkozott az elmúlt időszakban. így többek kö­zött vizsgálták az MSZMP Központi Bizottsága közmű­velődési határozatának, il­letve a Közművelődési Tör­vény végrehajtásának tapasz­talatait, valamint a művelő­dés távlati fejlesztésének irányelveit és a kistelepülé­sek kulturális ellátásának ja­vítását szolgáló komplex mű­velődési intézmények építé­sének lehetőségeit. — A Központi Bizottság határozata hangsúlyozta a közművelődési munka irá­nyításának kiemelkedő fon­tosságát, s egyben feltárta fo­gyatékosságait is — mondta egyebek között Orbán László. — Ennek a tevékenységnek a sokirányúsága és a művelődés sokszínűsége magába rejti a nehézségeket és a buktatókat, amelyekkel szembe kell néz­ni a közművelődés irányítói­nak. Éppen ez indokolta, hogy kibővítették az Országos Köz- művelődési Tanácsot és ma már a munkában részt vesz olyan szervezet vezetője, vagy megbízottja, amelynek fele­lősségi körébe tartozik a köz- művelődés ügye. Az elmúlt időszakban ti­zenegy minisztérium és szá­mos társadalmi szervezet kép­viselői számoltak be a ta­nácsnak a területükön vég­zett közművelődési munká­ról. Ugyanakkor vizsgálták a Magyar Tudományos Aka­démia, a TIT és a METESZ, a Színházművészeti Szövet­ség, valamint a rádió és a te­levízió távlati közművelődé­si elképzeléseit. Az átfogó vizsgálatok mel­lett, az OKT részletesen elem­zett jó néhány speciális te­rületet is. Ezek szinte kivétel nélkül olyan kérdéskomple­xumok, amelyek elválasztha­tatlan részei a közművelődés­nek. Érdemes néhányat idéz­ni a közművelődés-politikai elképzelések megvalósulásá­nak értékeléséből: országos szinten felmérték például a munkásszállások, a bejáró dolgozók és az új lakótelepek kulturális ellátottságát. Ezt követően vizsgálták a közok­tatási, közművelődési és mű­vészeti intézmények együtt­működését az ifjúság szocia­lista nevelésében. A jövő fel­adataira is mutató mélysé­gig elemezték a könyvkiadás, a könyvtárak, valamint az Olvasó Népért mozgalom helyzetét. A közművelődés átfogó és operatív területeit egyaránt érintették azok a beszámolók, amelyeket az egyes megyék politikai és állami vezetőinek előterjesztésében elemzett a tanács. Lapunk munkatársá­nak kérdésére válaszolva Or­bán László elmondta, hogy o művelődési munka tapaszta­latait Pest megyében is össze­gezték. Ennek eredménye­ként megállapították: Pestme­Ösztöiidíjasok külföldi egyetemeken Lezajlottak a külföldi ösz­töndíjra pályázók felvételi be­szélgetései, s az eredményről az Oktatási Minisztérium a hónap végéig értesíti az érde­kelteket. Az idén a tavalyinál valamivel többen, 1155-en pá­lyáztak állami ösztöndíjra, s a januári felvételi vizsgán 60 százalékuk szerepelt sikere­sen. A második forduló, a közelmúltban befejeződött fel­vételi beszélgetések alapján 340 fiatal nyerte el az ösztön­díjat. Közülük másfélszázan az idén, a többiek pedig jövő szeptembertől kezdhetik meg tanulmányaikat az európai szocialista országok egyeteme­in és főiskoláin. Tavaiy 240-en tettek sikeres előfelvételit, így velük együtt az 1978—79-es tanévre 390 magyar fiatal uta­zik külföldre tanulni. A leg­többen — kétszáznyolcvanan — a Szovjetunió felsőoktatási intézményeinek hallgatói lesznek. Az NDK-ban hatva- nan, Lengyelországban húszán, Csehszlovákiában tizenöten, Jugoszláviában heten tanul­nak majd — a bolgár és ro­mán egyetemeknek négy-négy elsőéves magyar hallgatójuk lesz. . Évről évre nagyobb arány­ban kerülnek a külföldi ösz­töndíjasok közé a fizikai dol­gozók gyermekei. Az idén a pályázók 35 százaléka volt fi­zikai dolgozók gyermeke, a felvettek között viszont 43 szá­zalékos arányt képviselnek. Az új ösztöndíjasok többsége '— a korábbi évekhez hasonló­an — elsősorban műszaki és közgazdasági szakokon tanul tovább. Először utaznak az idén nagyobb számban — 15- en — a Szovjetunióba teljes egyetemi képzésre orosz nyelv és irodalom szak elsajátítására. . ösztöndíjasaink több mint 30 éve tanulnak külföldön. Ed­dig mintegy ötezren szerez­tek diplomát, közülük legtöb­ben — négyezren — a Szov­jetunióban, és hatsz? •■•’n, a Német Demokratikus Köztár­saságban. A magyar diákok többnyire olyan szakmákat sajátítanak el, amelyekből ha­zánkban nincs felsőfokú kép­zés, vagy külföldön a hazainál spgcializáltabb az oktatás. Je­lenleg mintegy 1800 ösztöndí­jas tanul külföldön. gyében jelentőségének meg­felelően foglalkoznak a köz- művelődési párthatározat vég­rehajtásával. Elismeréssel ér­tékelhető, hogy a művelődési házak túlnyomó többsége a tanácsok, üzemek és termelő- szövetkezetek közös fenntar­tásával működik. Mindeze­ket figyelembe véve megál­lapították, hogy Pest megyé­ben a közművelődési munka eredményesnek ítélhető, úgy­szintén az irányító tevékeny­ség is. Az újságírók további kér­déseire válaszolva, az OKT el­nöke kitért a vállalatoknál és intézményeknél kötelezően létrehozott közművelődési költségkeretek felhasználá­sára; a népművelők szakmai képzésére és továbbképzésé­re. valamint a különböző köz- művelődési intézmények együttműködésének fontossá­gára. A közművelődési munka további feladatairól Orbán László hangsúlyozta: az anya­gi lehetőségekhez mérten gyorsabb ütemben kell létre­hozni az új művelődési intéz­ményeket. Ugyanakkor fontos a meglévő anyagi eszközök ésszerű és koncentrált fel- használása. Kr. Gy. JUBILEUMI KÖTET A mai magyar bábszínház A harminc éve alakult ma­gyar Állami Bábszínházát kö­szönti a Corvina Kiadónál er­re az alkalomra magyar, angol és német nyelven megjelent A mai magyar bábszínház cí­mű kötet. A kötet gazdag, kifejező szí­nes és fekete-fehér képanyag­gal dokumentálja az elmúlt három évtized fejlődését, a magyar és külföldi sikereket, és feleleveníti a legemlékezete­sebb előadásokat. A könyv sokoldalúan össze­állított szövegrészében elő­ször dr. Szilágyi Dezső igazga­tó a színház harminc évének története mellett röviden meg­emlékezik a magyarországi bábjátszás hagyományairól. Molnár Gál Péter kritikai elemzésében a bábszínházról, mint a színházi kifejezési eszközök egyikéről ír, és a bemutatott gyermek- és felnőtt előadások tapasztalata alapján rajzolja meg a Bábszínház művészi fejlődésének ívét. Kroó György a bemutatókat zeneesztétikai szemoontból ér­tékeli, Halász László pedig a pszichológus szemével vizs­gálja az előadások közönségét a különböző korosztályok élet­kori sajátosságai szerint A tanulmányokhoz csatla­kozik a Bábszínházban 1943. és 1977. között bemutatott dara­bok teljes listája és a külföldi vendégjátékok felsorolása. HETI FILMJEGYZET Amerikai cigaretta Nemzetiségek fesztiválja PEST MEGYEI NÉPZENEI SZÓLISTÁK ÉS EGYÜTTESEK BEMUTATKOZÁSA Több mint 300 résztvevőt: éne­kes és hangszeres szólistát, kó­rust és zenekart várnak a ma­gyarországi nemzetiségek nép­zenei fesztiváljára, amelyet áp­rilis 15-én és 16-án ismét Bé­késcsabán tartanak meg. A Ma­gyar Rádió háromévenként is­métlődő rendezvényén dél­szláv, német, román és szlo­vák együttesek vesznek részt. Az anyaországbeli népzenét — vendégként — a jugoszláv Studentski-oktett, az NDK- beli Brummtopf-együttes és a csehszlovák Juraj Durecka hangszeres szólista képviseli a kétnapos eseményen. A szombati nyitó hangverse­nyen a hazai nemzetiségi cso­portok közül a Vujicsics-együt- tes délszláv, a nagyárpádi fú­vószenekar német népzenével szerepel, Turla Péterné ro­mán, a Nógrád megyei legen­di menyecskekórus szlovák népdalokat énekel. Magyar anyanyelvű népzenei előadók — Dévai Nagy Kamilla, va­lamint a Sebő és a Mákvirág együttes — is fellépnek a műsorban. Vasárnap kora d^. útóntól késő estiig tart a nemzetiségi szemle. A délszláv és német bemutatón Baranya, Bács-Kis- kun, Győr-Sopron, Komárom, Pest, Vas, és Veszprém megye szólistái és együtesei lépnek színpadra, a román és szlovák bemutatón Békés, Borsod-Aba- új-Zemplén, Csongrád, Fejér és Pest megyeiek zenélnek, da­lolnak majd. A nagy érdeklődésre szá­mot tartó műsorokat április 29-én, 30-án és május 1-én su­gározza a Magyar Rádió. BEFEJEZŐDÖTT A SZENTENDREI ESZMECSERE Fiatalok pályairányítói Bizonyára ismerősen csen­gő kifejezések: a szakma presz­tízse, munkaerő-szerkezet, hi­ányszakmák ... Valóban. Fi­gyelmünk egyre gyakrabban koncentrál a pályaválasztás­sal kapcsolatos eredmények­re, s talán még inkább a gondokra, hiszen a kényelmes cipőre oda sem figyelünk, ha azonban szorít... Márpedig köztudott, hogy hazánkban nem egy gyár, üzem kapuján lóg éveken át a tábla: maróst, kazánková­csot, lakatost, villanyszerelőt — és így tovább — felveszünk. Hasonló a helyzet a védőnők­kel, takarítónőkkel, s még sorolhatnánk. Annál többen je­lentkeznek a divatos életpá­lyákra: autószerelőnek, koz­metikusnak, műszerésznek. Nyilvánvaló tehát, hogy a szak­képzett munkaerő iránti tár­sadalmi igény, s az iskola nyolcadik osztályát elvégző ta­nulók szándéka csak részben esik egybe. Kormányrendelet határozott 1972-ben arról, hogy ország­szerte ki kell alakítani a pá­lyaválasztási tanácsadó inté­zetek hálózatát. Fő feladatuk, hogy az imént említett hiá­nyosságot kiküszöböljék, s a fiatalok beható megismerése, szándékaik, adottságaik, kész­ségeik feltárása után olyan pályát ajánljanak, amely — ha megfogadja a fiatal — nem­csak egyéni igényeinek, ha­nem a társadalmiaknak is megfelel. A rendelet megjelenése óta eltelt években a 19 megye, a főváros, s az Országos Pálya- választási Tanácsadó Intézet szakemberei rendszeresen cse­rélték ki tapasztalataikat. Leg­utóbb az intézetek igazgatói­nak eszmecseréjén, április 10—12-ig: Az egészségügy, a szociális gondoskodás és a pályaválasztás kapcsolatai, összefüggései című téma szere­pelt a napirenden, melyen a hat év eredményeit, a pálya- választási tanácsadó munka fejlődését vitatták meg. A té­ma annál is fontosabb, mert rövidesen a kormány elé kerülő jelentés részeként adnak szá­mot a hatesztendős tevékeny­ségről. A tanácskozás első napján Borbély Tibornak, a Pest me­gyei Pályaválasztási Tanács­adó Intézet igazgatójának meg­nyitója után — az ilyen több megyét átfogó értekezletek ha­gyományához híven — Maros­völgyi Lajos, Szentendre vá­ros tanácselnöke ismertette meg a telepítéssel a vendége­ket, akik a háromnapos prog­ram során meglátogatták a képtárat, a skanzent, a Ko­vács Margit Múzeumot, majd meghallgatták dr. Laczkó Györgynek, a Pest megyei Tanács egészségügyi osztálya vezetőhelyettesének előadását, amelyben arról szólt a szak­ember, hogy az eddigi rutin­szerű és egyszeri orvosi vizs­gálatot a pályairányításkor fel kell váltania a gyermek testi fejlődését figyelemmel kísérő, s megfelelően dokumentált vizsgálat-sorozatnak. így egy­re ritkább lesz, hogy például színtévesztő gyermeknek ja­vasolják: válassza a textil- mintatervezői hivatást. Az elsőnapi program része­ként dr. Brájer Károly, az Országos Pályaválasztási In­tézet igazgatója ismertette a tanácskozás célját, s mondott vitaindítót a pályaválasztási munka értékelésével kapcso­latban. Ezután vette kezdetét a két­napos vita, amely tegnap ke­rékasztal értekezlettel zárult. Ez utóbbit a téma jelentőségé­re való tekintettel a Munka­ügyi Minisztérium területi fő­osztályának vezetője, Kiss János irányította. A tanácskozás végeztével dr. Brájer Károly lapunk munka­társának elmondotta, hogy céljukat elérték: megvizsgál­ták az elmúlt hat esztendős tevékenység eredményeit, s a továbblépés irányait. Külön is hangsúlyozta, hogy a Pest megyei intézet, mely ezt az eszmecserét szervezte, szem­beötlő fejlődést mutat: tizen­négy pedagógus, pszichológus, orvos, közgazdász, mérnök szakember tavaly másfélezer gyermeket segített közvetlenül is a pályaválasztásban. A megye szinte valamennyi is­kolát végző tanulójához is elju­tottak a jól szervezett össze­fogás eredményeként, mely­ben segítőjük volt- számos üzem, vállalat, s a társadalmi, valamint tömegszervezetek. V. G. P. Gobbi Hilda és Makláry Zoltán az Amerikai cigaretta című új magyar filmben. Az új magyar filmet meg­előzte a híre —, de most, az elkészült alkotás láttán, azt kell mondanunk: e hírnek na­gyobb volt a füstje, mint a lángja Miről van szó? Amikor a Csurka István már ismert írásából (és rá­diójátékából) készülő film rendezéséhez Dömölky János (az előző Csurfca-film, A kard rendezője) hozzálátott, számos sajtóorgánum közölte a törté­netet, miképp vette rá az egyik leendő főszereplő, Gob­bi Hilda, a hosszú évek óta balatonfüredi visszavonultsá- gában élő: nagyszerű színmű­vészt, Makláry Zoltánt, a film másik főszerepének elvállalá­sára. Ez önmagában is elég jó propagandája volt a készülő alkotásnak. Aztán a forgatási riportok is alaposan felcsigáz­ták érdeklődésünket a „nagy kettős” alakítása, illetve az egész film iránt. Hiszen vég­tére is nem kevesebbről volt szó, mint hogy egy nagy „come back", egy nagy vissza­térés tanúi lehetünk, a magyar színjátszás egyik nagy öreg­je annyi esztendő után újra aktivizálódik, a még aktív szí­nészek egyik legnépszerűbbje, Gobbi Hilda oldalán. S mind­ez bizonyára méltó szerepek­ben is történik, olyan figurá­kat kell alakítaniuk, akikkel legjobb színészi tudásuk képes csak megbirkózni. Nos, ne kerteljünk: a vára­kozások nem teljesültek be, s a néző bizony csalódottan jön ki a moziból. Persze, nemcsak azért, mert túlzottan felfokoz­ta (ha felfokozta) az igényeit, hanem azért, mert a film, függetlenül minden előzetes elvárásunktól, nem jó. Nem jó pedig azért, mert nem eléggé érdekes az, ami­ről szól — vagy nem eléggé érdekesen valósul meg az, amiről az alkotók beszélni akartak. A film lényegében azt akarja feszegetni, hogy „menő" költő, megkapván a nagy irodalmi díjat, miért, hogyan és milyen eredmény­nyel „száll ki” a szerinte visz- szahúzó, hazug és torzító ed­digi életformájából, s miféle „felfedezéseket” tesz e rend­hagyó „tanulmányútja” során. Ebes, a költő a talponállók, a kétes egzisztenciák, a társada­lom peremén tengő-lengő fi­gurák világába száll alá, itt véli felismerni a nagy igazsá­gokat és igazságtalanságokat, s itt kapja meg azt a néhány lapostetűt, melyéknek észlelé­' se azonnal kiábrándítja (és, szó szerint, kijózanítja) őt eb- i bői az élettapasztalati pálinka- I ivó kúrából. Miközben Ebes a I nyolcadik vagy kilencedik ke­rületi „késdobálók” szociográ­fiai és álkohológiai felmérését végzi, összeismerkedik az öreg utcaseprő párral (őket játssza Gobbi Hilda és Mak­láry Zoltán), s a megbízható, szolid alkoholista Kolléga úr­nak fizetett féldeeikkel meg­lehetősen elősegíti az öreg csőlakó valószínűleg agyvérzés okozta végét. Már most lehetne ez a film a folyton a néppel való közös­ségről beszélő, de a néptől már rég elszakadt értelmisé­giek keserűen mulatságos kri­tikája is. Lehetne szociográfiai hitelű vádbeszéd a még min­dig elég erősen élő alkoholiz­mus, a nem kis mértékben nyugtalanító lumpenség, egy túlhaladott, de el még nem tűnt életforma ellen. Lehetne figyelmeztető és féltő felkiál­tás: több mint három évti­zeddel a felszabadulás után nem tűrhetjük az ilyen jelen­ségeket, nem hagyhatunk el­veszni egyetlen embert sem, a mi társadalmunk ezt nem engedheti meg magának. Mindez lehetne a film, mind­ez benne lehetne, és akkor igen figyelemre méltó alko­tássá kerekedett volna. De nincs benne — illetve csak a felületen, a jópofa ötletek, a meg-megcsillanó mozaikdara­bok, a mulatságos poénok és a sémákból gyúrt figurák szint­jén van meg. Egyes jelenete­ken, bemondásokon derülünk ugyan, de a film egésze kielé­gítetlenül hagy bennünket. Hogy mi lehet az ok, valami­féle fáradtság, oda nem figye­lés, a türelem hiánya egy gon­dosabb kidolgozáshoz, a téma elmélyítéséhez — nem tudjuk. Azt viszont nagyon sajnáljuk, hogy a két nagy színész — de főleg Makláry Zoltán — lé­nyegében véve hozzájuk nem méltó lehetőségeket kapott csupán ezekben a figurákban, melyeket úgyszólván csak az ő egyéniségük, színészi vará­zsuk ereje éltet a vásznon. Hasonlóképp a színészi plusz viszi Ebes figuráját is: Tordy Géza azt is eljátssza, ami a forgatókönyv írásakor kima­radt ebből az alakból. Dömölky János és vele Hol­tai Lajos operatőr gondosan állítják elő a filmben a tal­ponállók világának légkörét, de hát ez még nem elég egy igazán figyelemre méltó film­hez. Klein úr „Kafkai film” — valószínű­leg ezt a meghatározást írja majd le a legtöbbször a kri­tika erről a nagyon érdekes francia—olasz filmről, melyet az angol Joseph Losey ren­dezett. És valóban: nehéz len­ne találóbban jellemezni a művet, hiszen olyan nyomasz­tóan sejtelmes világot ábrá­zol, a valóság és az irrealitás olyan félelmet keltő keverékét hozza létre, amely leginkább Franz Kafka regényeinek — főként A pernek — légkörét idézi. A főhős, a jómódú mű­kereskedő, az ősi elszászi francia katolikus családból származó Róbert Klein, a náci megszállás alatti Párizsban éppoly fantasztikus históriába keveredik, mint Kafka hőse, K. úr, s éppúgy nem tudja meg, végül is mivel vádolják, és ki az, aki helyett vádolják, mint K. úr. Az emberi kiszol­gáltatottság, megalázottság, az embertársainkban irántunk és bennünk az embertársaink iránt meglevő közöny, az egy- személyben üldözött és üldöző ember mesteri lélekrajza — mindez együtt van ebben a filmben, melynek címszerep­lője Alain Delon. Takács István i I 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom