Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-11 / 60. szám
*T*T iHF.crr.r av 1978. MÁRCIUS 11., SZOMBAT Hétköznapok a gödi gyermekotthonban TÁRSADALMI ÖSSZEFOGÁSSAL LEHETNE SEGÍTENI | Budapesti Kassák-klub. A Sebő együttes zenéjére | öklömnyi kis fickók járják az ugrást, a kopogóst, meg. | forgatják a lányokat, akik között olyan is van, aki már | iskolás ... ! Gyermektáncház, minden csütörtökön hattól = hétig. A termet körbeülő szülők kipirultak, nem a tánc- § tói, hanem a büszkeségtől. | A Pest megyei tanács gödi egészségügyi gyermekotthona. Itt ritkán fordulnak meg a szülők. Aki családi környezetből került ide, hozzá el-eljönnek vasárnaponként. Jónéhányuk azonban állami gondozott, akit már születésekor elhagytak. A 85 személyes intézmény valamennyi lakója vagy öröklött idegrendszeri károsodással jött ‘világra, vagy szülés közben szerzett sérülések teszik számukra csaknem elérhetetlenné azt, ami az egészségesek világában természetes: a beszédet, a járást, az írás-olvasást, a gyermekévek apró örömeit... Nem ismerik a lemondást A látottak után a kívülállónak nehéz tárgyilagosan fogalmaznia. Erre leginkább az [jogosult, akit mindennapi J munkája, hivatása köt az inté- jzethez: az igazgató főorvosi, ,dr. Galotti Éva. — Alapelvünk, s egyben célunk is annak bizonyítása, hogy nincs elveszett gyermek, s még a legsúlyosabb esetben is lehet segíteni, tehát el tudunk érni fejlődést. Ennek érdekében mindenkire külön- külön foglalkoztatási terv készül. Van, akinél ez még csak a szobatisztaságot jelenti, más esetben az önálló étkezés a cél, s van, akinél lehetőséget látunk egyszerűbb munkafolyamatok, például a kézimun- kázás, subaszőnyegkészítés megtanulására is. — Ehhez természetesen sok minden szükséges. A legfontosabbakat, a tiszta, emberi környezetet és elsősorban a szerétetteljes gondoskodás feltételeit — úgy érzem —, meg tudjuk teremteni. El kell ugyanis mondani, hogy . mind- ez;flgm minden gyerekünknek, iadatott meg ez idáig- Csupán egyetlen példa: tanyáról, nevelőszülőktől került hozzánk egy állami gondozott kisfiú, a szó szoros értelmében kékre- zöldre verve — ő az, aki csak annyit tud mondani: ma-ma — és eddig még egyetlen egyszer sem tudtuk kicsalni az udvarra levegőzni, mert azt ,hiszi, vissza akarjuk vinni a jtanyára. Visszatérve gyógyítási céljainkra: védenceink elmaradását a fejlődésben csak fokozta, hogy helyzetük következtében lényegesen kevesebb környezeti hatás érte őket, sokkal ritkábban volt részük különböző élményekben — mindezek pedig a fejlődés elengedhetetlen feltételei. — Sajnos, ebben a mi lehetőségeink is korlátozottak. Arra gondolok, hogy olyan alapvető környezeti ingerek, mint a zenehallgatás, a vizuális élményt nyújtó televíziónézés is nehézségekbe ütközik, mert csak egy-egy készülékünk van, ennyi gyerekre. Arról nem is beszélve, hogy mondjuk egy magnetofon milyen hasznos eszköz lehetne a beszédre tanításnál. Hiába, ha nincs keretünk a beszerzésre. Szűkös lehetőségek — De menjünk tovább: ezeknek a gyerekeknek a nagy része szinte bezárva élt idáig, és él ma is., Szeretnénk őket néha elvinni kirándulni, hogy ők is lássanak valamit a világból. De hogyan? Világos, hogy képtelenség vonattal menni. Kűíonbúsz' lenne a megoldás, az viszont nekünk nincs. Szűkös anyagi lehetőségeink azonban nemcsak az ingerszegény környezet megváltoztatásában, hanem a foglalkoztatási tervek megvalósításában is határokat szabnak. Az önálló tevékenykedés, az elemi munkamozdulatok tanításához a jelenleginél jóval több játékra, kézimunkaanyagra lenne szükség. — Végezetül mindennapi gondjaink két legjelentősebb tényezője: a ruházat és az étkeztetés. Amelyik gyerekünk tud bármilyen mozgást, legyen az csak csúszás-mászás, azt egész nap csinálja. Ez jó, mert így — persze segítséggel —, mozgáskészsége is fejlődhet. De ez rengeteg ruhakoptatást jelent, s megint itt van a pénzügyi keret. Az egésznapos — sok esetben úgynevezett kényszermozgás, valamint azon pszichológiai tény következtében, hogy az evés öröm, s nekik sokszor ez az egyetlen örömük, az étvágyuk is nagyobb az átlagosnál. Ehhez csak annyit, hogy a napi élelmiszernormánk 17 forint gyermekenként — fejezte be dr. Galotti Éva. Hogy ez alkalommal többet szóltunk a nehézségekről, annak oka, hogy a tavalyi év végi avatás feletti örömünk után egy intézmény hétköznapjaival, gondjaival is meg akartunk ismerkedni. Ahogyan felépült Nem áll szándékunkban valamiféle rossz emlékű, múltunkat idéző akciót kezdeményezni. De tudjuk, hogy míg társadalmunk jelenlegi lehetőségei az egészségügyi kereteket is bizonyos határok közé szorítják, más területeken számos esetben tartalékok, netán feleslegek is fellelhetők. A gyermekotthon szükségleteinél maradva, gondoljunk a jó néhány főnöki irodában szinte dekorációként elhelyezett rádiókra, a nem működő klubban porosodó magnetofonra, a hét végén kihasználatlan vállalati autóbuszra, a talán már divatjamúlt, de jó minőségű gyermekruhákra a raktárakban... Sorolhatnám tovább ’ is. Mindezek nyitott lehetőségek, megvalósításukhoz arra a társadalmi szemléletre van szükség, ami a megye első ilyen intézetének felépülését is segítette. Ha cikkünk nyomán lesz olyan vállalat, szövetkezet, mely ennek jegyében cselekszik is, szép fejezetet ír majd a megye mindennapjainak történetébe. Weyer Béla A mű határozza meg az anyagot KISS ISTVÁN MŰTERMÉBEN Kiss István, Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész az idén többszörös jubiláns: 50 esztendős, 25 év óta szobrász, és ötven köztéri műve látható az ország különböző tájain. Aki műtermében körülnéz, meg sem kérdezi, mivel ünnepli e kerek számokat. A képzőművész nemcsak a maga gyönyörűségére dolgozik, hanem azért is, hogy minél többen láthassák alkotásait. Kiss István számára a munka ünnep is, pihenés is. A Százados úti műteremben fázisonként nyomon követhető egy-egy szobor születése. Emelvényen kétarasznyi szoborcsoport, mellette ugyanennek a még kisebb fémmo- dellje, egy csupaüveg, modern épülettömb makettja elé helyezve. Odébb a szeptemberben megrendezett Műcsarnokbeli gyűjteményes kiállításának egyik legérdekesebb darabja: o Munkástrón. A fal mentén sokasodó, nagyobb méretű, fémelemek szemléltetik, hogy a kiállításon látott változat : egy nagyobb méretű szoborhoz készült tanulmány. A Munkástrón krómacélból készül, hegesztéssel, Miskolcon, a Vasas Művelődési Központ előtt állítják fel. A kicsinyített formájában is impozáns épületről, és az eléje szánt szoborról, kérdezem. — Az épület a Népstadion úton már majdnem elkészült; ez a foncsorozott üvegpalota a honvédség kulturális központja lesz. A nyugodt architektúrájú tömb ellenpontjaként csipkeszerű szobrot képzeltem elé; egyelőre csak annyi bizonyos, hogy a többalakú kompozíció emeletnyi magasságú, és tíz méter széles lesz. • Sokféle anyagból dolgozik. Most mintha beleszeretett volna a krómacélba. — Minden jó anyagot szeretek; és nem föltétlenül az a jó anyag, amelyet könnyebb megmunkálni. Jobban bízom az ellenállóbb anyagban. De- hát megdönthetetlen szabályok nincsenek: a mű határozza meg, miből akar megszületni. Nincs olyan anyag, amely - lyel szemben ellenérzéseim lennének. Dolgozom bronzzal. kővel, agyaggal, króm- aoéllal, színes üveggel; még Hungarocellel is — igaz, hogy csak segédanyagként: egy kiállítási szobrom váza volt. • Fel tudná sorolni, mikor, hol, melyik szobrát állították fel? — Nehezen. Azt megmondhatom, melyik a legnagyobb méretű munkám, mert az egyben Közép-Európa legnagyobb egy kőből faragott szobra is. Tízalakos Dózsa-szobor- csoportom ötméteres főalakjához Süttőn akadtak egy remek, repedésmentes monolitra — azaz szikladarabra. A szobrot gipszmodell alapján készítette el a Kőfaragó Vállalat — négy évig dolgoztak rajta. € ■#5k Kiáltás ÚJ POLITIKAI KÖNYVEK A gondolkozás anatómiája A Kossuth Könyvkiadónál a napok, ban ismét több olyan mű jelent meg, amely segíti a marxista műveltség elsajátítását, illetve mélyebb megismerését. E könyvek közül szeretnénk néhányra felhívni az olvasók figyelmét. A marxista filozófia kialakulása T. Ojzerman monográfiája a történeti időrendet követve számol be a marxizmus megalapítóinak eszmei fejlődéséről, a dialektikus és történelmi materializmus főbb elveinek és alapfogalmainak kialakulásáról. A szerző Marx és Engels filozófiai nézeteinek fejlődését nyomon követve bemutatja útjukat a legelső, még a filozófiai idealizmus és a forradalmi demokratizmus álláspontját képviselő, írásaiktól kezdve a tudományos szocializmus világnézetének összefoglaló megalapozásáig, a Kommunista Párt kiáltványának megírásáig. A kötet Marx és Engels gondolkodói fejlődését a korabeli német, s részben az angol és a francia politikai, szellemi élettel összefüggésben ábrázolja, ismerteti a kor legfontosabb filozófiai és ideológiai áramlatait, az ifjúhegelianizmust, a feuer- bachizmust, a korai anarchizmust, az utópikus szocializmus különböző vállfajait, amelyek a marxizmus kialakulásában fontos szerepet játszottak. A szerző elemzi a klasszikusok e korból származó műveit, részletesen megvilágítja az alapvető jelentőségű munkák, így a Gazdasági filozófiai kéziratok és a Német ideológia tartalmát. Közben kitér több, ma is időszerű és vitatott kérdésre, a marxista emberfelfogásra, az elidegenedésre, a történelmi fejlődésre, a társadalmi tudatformákra, a marxi valláskritikára, valamint a történelmi és szociológiai elemzés módszereinek és ezek kölcsönös viszonyának elemzésére. Ismerteti és ugyanakkor kritikát ad a Marx és Engels filozófiai fejlődésével foglalkozó legújabb polgári filozófiai irodalomról. Az esztétika rövid története Zoltai Dénes monográfiája több éves oktatómunka eredménye. Most jelent meg másodszor, változatlan kiadásban és esti egyetemi tankönyvként is szolgál. A szerző szándéka nem közvetlenül az, hogy a szakkutatásokhoz hozzájárulva új tudományos eredményeket közöljön, sokkal inkább az összegezés. Világosan tagolt áttekintést nyújt az esztétikai gondolkodás fejlődéséről az antikvitástól egészen napjainkig. Nyomon követi a művészetek és az esztétika kialakulásának görög útját, elemzi az antik gondolkodók, Arisztotelész, Platon és mások esztétikáját, majd a középkor, a reneszánsz, a felvilágosodás, a német klasszikus idealizmus művészetfelfogását és a romantikus esztétikát. A szprző megkísérli, hogy áttekintést adjon századunk különböző esztétikai irányzatairól A dekadens polgári irányzatok mindmáig ható művészetfelfogásának kritikai elemzése értékes, újat nyújtó fejezete a könyvnek. Külön érdeme, hogy nemcsak a hagyományos esztétikai tudománynak nevezett filozófiai ágazat fejlődését követi nyomon, hanem magának az esztétikai tudatnak a történeti változásait is, ahogyan azok a művészek önvallomásaiban, vagy a művészetkritikákban megjelentek. A fejlődés főbb csomópontjai, az antikvitás, a középkor, a reneszánsz, a német klasszika, az orosz forradalmi demokrácia és a későpolgári esztétikai nézetek ismertetése után a szerző Marx és Engels esztétikájával foglalkozik, meghatározza a marxi életmű esztétikatörténeti jelentőségét, nyomon követi a realizmus kategóriájának fejlődését Marx és Engels életművén belül, kiemeli a művészet és a társadalmi viszonyok fejlődésének dialektikus kapcsolatára vonatkozó tanítást. A szerző hasznosítja a marxista társadalomtudományok újabb eredményeit, s tanulmányát a marxista— leninista esztétikai gondolkodás fejlődésének rajzával zárja le. A dialektikus logika E. lljenkov történeti és elméleti vázlatainak tárgya általában a gondolkodás. Feladatának tekinti a szerző, hogy tudományosan ábrázolja a gondolkodást, a maga szükségszerű mozzanataiban és rendjében, amint az tudatunktól és akaratunktól teljesen függetlenül végbemegy. A könyv első részében történetileg közelíti meg tárgyát, vázolja a logika elméleti értelmezésének fejlődését, összegezi és kritikailag értékeli azokat az eredményeket, amelyek a XVIII. század végén és a XIX. század elején születtek a logikában. Feltárja a logika tárgyára vonatkozó hegeli megoldás különleges szerepét e tudományág történetében. A második részben a dialektika marxista—leninista elméletének kérdéseivel foglalkozik. A gondolkodásnak, mint a logika tárgyának materialista megfogalmazását adja, majd a logika, a materialista dialektika és az ismeretelmélet egybeesését bizonyítja Marx, Engels és Lenin nyomán: ... valódi logikának, amelynek megfelelően a korszerű gondolkodás előrehaladása megvalósul, éppen a dialektika és csakis a dialektika tekinthető — hangsúlyozza — A modern tudomány fordulópontjain is a dialektika érvényesül, még ha maguk a tudomány képviselői ezt nem is ismerték fel teljes egészében. Ez az oka annak, hogy a logika tudománya nemcsak a dialektikával, hanem az ismeretelmélettel is egybeesik. A szerző az ellentmondást, mint a dialektikus logika kategóriáját vizsgálja, megvilágítja milyen viszony van a gondolati ellentmondás és az objektum között, vagyis azt, hogy létezhet-e ellentmondás az igaz, a helyes gondolkodásban. Végül az egyetemesről alkotott különböző felfogásokat, elsősorban a hegeli formulákat tárgyalja, amelyeknek a gondolkodás materialista dialektikája, új, minden misztikumtól mentes értelmet adott. lljenkov kötete zárszavában rámutat arra, hogy a filozófiai dialektika megoldást nyújthat a konkrét tudományos problémákra, s meggyőzően bizonyítja, hogy a logika egyenjogú a többi tudomány között és szükségszerűen része a tudományos, materialista világnézetnek. G. S. Műteremsarok — előtérben a Béke című röpülő galambokat ábrázoló kompozíció Hogyan vált a monumentális köztéri szobrok alkotójává? — 1953-ban végeztem a Képzőművészeti Főiskolán; ugyanakkor nyertem el az országos Dózsa-pályázat első díját, — ennek nyomán készült el az imént említett Dó- zsa-szoborcsoport, amely a Tabánban látható. Aztán — feszített tempót diktáltam magamnak. Vagy nekem diktálta a természetem, a szerencsém, a követelmények? Akárhogyan fogalmazok: ötven nagyméretű szobor — kemény fizikai munka is. • Talán összefügg ezzel is, hogy a legsikeresebb köztéri szobrász első önálló kiállítását csak tavaly láthattuk? — Hiányzott a kezdő lendület, mert sok mellékes tevékenységgel, adminisztrációval, nem szobrász munkával jár egy ilyen kiállítás. Ennek nehezebben rugaszkodtam neki;'mint egy tízméteres szobornak. Ügy kezdődött, hogy meghívtak Moszkvába. Eredetileg csak ottani kiállításról volt szó. Aztán a Pravda cikke, a moszkvai rádió interjúja, a kiállítás sikere nyomán meghívtak Jerevánba, Tbiliszibe, Bakuba is. Egy-egy város: egy-egy hónap. Nyolcvan szobrom vándorolt. Meghatott az ottaniak érdeklődése, és türelme: sorbaálltak a kiállítások előtt. A moszkvai Puskin Múzeum megvásárolta Felszabadulás emlékművemet, amelynek hétméteres változatát a Műcsarnok főhelyén mutatták be ősszel; * Mátészalka főterén állítják fel, a terv szerint jövőre. A szövjetunióbeli vándorkiállítás folyamán .mindenütt volt egy kedvenc szobor — ahol ami a legjobban tetszett,’ odaajándékoztam. A jerevániak szívéhez legközelebb állt a Népmese, Tbilisziben az Ika- ruszt találták a legszebbnek, a Galambokat Bakuban állítják fel, az ottani hatalmas építkezések egyik nagy közterén. • A szovjetunióbeli és a Műcsarnokban látott kiállítását bemutatják-e másutt? — Dunaújváros, Szeged, Berlin, Varsó, Szófia: az idei kiállításaim színhelye. P. G. Egy vadász halála Bemutató a Madách Színházban A Madách Színházban pénteken bemutatták Rolf Hoc- chuth Egy vadász halála című monodrámáját, amelyet először tavaly, a salzburgi ünnepi játékokon adtak elő. Az egész estét betöltő előadáson egyetlen színész szerepelt: Bessenyei Ferenc. A dráma szerzője — aki dokumentumdrámáival vált elismertté — részt vett művének magyarországi bemutatóján. Délután a Pen Clubban, ahol magyar írókkal találkozott és készülő regényéről beszélt Boldizsár Iván, a magyar Pen elnöke köszöntötte.