Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-05 / 55. szám
í&SSx MSI-m íxiSií-ly:::®^ „Prédikállott Alsó-Némediben” Mit követelünk meg egy könyv címétől? Elsősorban azt, hogy következtetni lehessen belőle a tartalomra. Ezenkívül jó, ha hatásos, rövid, tömör, valamint az, hogy könnyen lehessen megjegyezni. Nos, a barokk könyvcímek ezek közül egyet valósítottak meg, a tartalom megjelölését, ezt viszont annál részletesebben tették. Alább idézem — mai helyesírással — a debreceni Rosnyai nyomdában az 1960-as években készült könyv címét. Egy mondatból áll, a hatásosság, rövidség, tömörség azonban mindennél távolabb áll tőle. Jófejű ember az, aki tízszeri elolvasás után hibátlanul tudja idézni! Legfeljebb az jegyezhető meg belőle könnyen, hogy a korabeli papság szenvedélyesen gyűlölte a táncot. A tánc ellen tartott hosszú, néha háromórás prédikációknak azonban kevés sikere lehetett, mert az írott betű segítségét is igénybe vették, hogy a fiatalságot lebeszéljék kedvenc szórakozásáról. A cím a következőképp hangzik: „Tánc felboneolása, azaz oly együgyű prédikálás, melyben, hogy a pokolbeli ördögnek egy hathatósabb eszköze pokla töltésére az ő tojta táncnál nem lehet, és hogy a parázna, gyilkos nem nyavalyásabb állapotú a tánc szerető s gyakorló embernél, az Ó és Űj Testamentum könyveiből kifejtegettetik; annak tilalomnak az eklézsiában helyes és mindenkori volta az Isten könyveiből, Szent Dávid írásábul stb. megmutogattatván, szeretői s gyakorlói ellenvetések elhárításával intetnek megutálásra, elhagyásra, és a lelki pásztorok, magisztrátusok, atyák stb. a táncosok körül való tisztök elkövetésére, melyet prédikállott három órákon az alsó-némedi templomban 1682. esztendőben 14. és 21. napjain júniusnak, és mostan közönségessé tett Pathai János alsó-némedi lelkipásztor és a környékbeli szent eklézsiák sze- niora.” VÉRTESY MIKLÓS Nagykőrös aranyai Már akkor kezdődött Nagykőrössel a kapcsolatom, amikor én még nem is tudtam róla: a tv képernyőjén zsűriztem a Tojáspatkoló műsorban és Molnár Elekné, a nagykőrösi Arany János Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskola rajztanára megjegyezte a nevemet, kikutatta munkahelyemet is. Valamivel később vaskos levelet hozott a posta: .benne egy felmérés eredménye. Molnárné a leendő óvónők művészi érdeklődésére, ízlésére volt kíváncsi és ezt nagyon szellemes, okos módszerrel mérte fel. Nem a köny- nyebben befogadható festményekkel, hanem a talán kevésbé látványos és nem is annyira színes szobrokkal kezdte. Először városa szobrait nézték meg a növendékek, majd más klasszikus és modern alkotásokat is, és ki-ki őszintén megírta a véleményét. A felmérés arra mutatott, hogy az ízlés befolyásolására van szükség. Elhatározták ezért: a népművészettel kell kezdeni, mert ez módot ad az öntevékenységre is. Ha ugyanis valaki alkotóan próbál közelebb jutni a művészetek forrásaihoz, átalakul egész szemlélete. Felfedezett szépség Azóta annyi minden történt az iskolában, hogy itt csak néhány előrelépést tudok megemlíteni. Megannyi, ami az iskola, a város szellemi aranyait gyarapítja. Üjabb és az előzőnél még vaskosabb csomag érkezett, benne néprajzi pályázatok. Ezeket mind az Arany iskola növendékei adták be, akik Pest megye száznál több községéből járnak Nagykőrösre. Páratlan lehetőség! És Molnárné ezt ismerte fel: szorgalmas tanítványai több éves munkával népművészeti-néprajzi összképet alakíthatnak ki az egész megyéről. E növendékek között magyarok, szlovákok és németek vannak a Galga mentéről éppúgy, mint a főváros környékéről, vagy a tanyavilágból. Egyikük a helyi hímzést, a másik a lakodalmi szokásokat, a harmadik pedig a mindennapi munka néprajzának szépségeit „fedezte fel”. így ha most valaki Pest megye néprajza iránt érdeklődik, kettőt tehet: felkeresi a Szentendrei Múzeumot, vagy Nagykőrösre utazik. Én ez utóbbit ajánlom, mert a tanulók nemcsak a témát, hanem a helyet és a személyt is meg tudják nevezni, hogy például kik a legjelesebb faA vevő elégedett Most, tél vége felé, hétköznap délelőttönként nincs nagy forgalom az ÁBC-ben, a szentendrei bevásárlóközpontban. Néhány asszony és egy férfi válogat az áruk között. — Rendszeresen itt vásárol? — kérdem az erősebb nem képviselőjét, Balázs Imrét, látva, hogy kosara csaknem teli. — Igen, hetente kétszer jövök a város túlsó végéről, mert itt megfelelő a választék, sok árucikket csak ebben az üzletben lehet megkapni. Az ellátásért elsősorban és közvetlenül Adamsz József boltvezető felelős. Tudja, hogy vevői általában elégedettek a választékkal, a kiszolgálással, az eladók magatartásával egyaránt, mégsem egészen nyugodt. — Hét elején a csemegepult-kí- nálat szűkebb a szokásosnál, mert hét végéről nemigen marad vörösáru: párizsi, virsli, krinolin. Őszintén szólva, nem is rendelünk any- nyit, hogy kitartson a készlet a keddi szállításig, mert ezek az érzékeny élelmiszerek összeszáradnak, elszineződnek 2—3 nap alatt, s nem kívánatosak a vevők számára. A húsellátás egyébként nagyon jó, a húsipartól hetente háromszor, a tahi Kék-Duna Termelőszövetkezet sertésfeldolgozójából kétszer kapnak friss árut, 4—5 mázsát, nyáron a kétszeresét. KcII-c hozzá egyetem? Diplomás, ezt a főnökétől, Somogyi Ferenctöl, a Nyugat-Pest megyei Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat igazgatóhelyetteséről tudom, akivel egyszer a kereskedők továbbképzéséről beszélgettünk. Dicsekedett, hogy 260 üzletvezetőjük között diplomás is álcád. Adamsz Józsefre gondolt. S bennem már akkor fölvetődött a kérdés, kell-e ehhez a munkához egyetem, nem pazarlás-e képzett közgazdászt üzletvezetéssel megbízni, s nem tudja-e hasonló színvonalon ellátni a boltvezetői teendőket egy tapasztalt, szakmáját jól ismerő és szerető kereskedő? E kérdésekre végül is Adamsz Józseftől kaptam választ: — Ahhoz, hogy egy üzletben zökkenőmentes legyen az áruutánpótlás, s lehetőleg időszakos áruhiány se keletkezzen, nem kell egyetemet végezni. Ha jó szervezői érzékkel rendelkezik a boltvezető, kiválóan elláthatja feladatát. Én sem azért jártam a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre, mert nem boldogultam volna nélküle. De lehetőséget kaptam, hogy munka mellett tanuljak, s én éltem vele. Munkakört változtatni sosem akartam, nem vágytam más beosztásba, magasabb pozícióba. — A tanultakat közvetlenül nemigen hasznosítom, az adminisztrációt az egyik helyettesem vezeti, én tartom nyilván ki mennyit dolgozott, ezért mennyi műszakpótlékot kell kapnia, s azt is, hogyan alakul a forgalom. Az elméleti vizsgálatok közé sorolnám a forgalom összetételének, az áruk forgási sebességének elemzését, de még ezek sem kívánnak magasabb matematikai műveleteket. Kezdetben bosz- szantott, hogy nem tudom kamatoztatni a tanultakat, azt hiszem, ez az érzés mindenkiben, vagy majdnem mindenkiben felébred, amikor elvégez egy felsőfokú iskolát. De egy idő után megnyugodtam. Megnyugodott, mert érezte, hogy érti a nagyobb összefüggéseket, ismeri a vállalati munka mozgatórugóit, szét tudta választani, és megfelelő sorrendbe tudta helyezni a lusi vőfélyek, hímző-varró asszonyok és a naiv művészek? Élvezet volt dolgozataikat olvasni és most beszélgetni a KISZ keretén belül alakult népművészeti alapszerv tagjaival. Bárdos József, a KISZ tanárfelelőse szerény, de tevékeny és lelkes ember, eredetien oldotta meg az iskolán kívüli, a ta- nulást-tanítást azonban elősegítő ön- tevékenységet: a tíznél is több szakkör itt voltaképpen azonos a KISZ- alapszervvel. Legtöbben — valami negyvenen — a népművészeti csoportban tevékenykednek. Az összehangolt munka eredményeképpen már arról is szó van, hogy a tervezett Pest megyei néprajzi monográfia előmunkálataiban a diákok is részt vesznek. Éppen ehhez is kérték a segítségemet. A kézimunkázó diákok sorait most épp az influenza tizedeli. A Pest megyeiek után a kalocsai hímzést gyakorolják — bárki összetéveszthetné térítőikét és szettjeiket az eredetiekkel — és kiállítást terveznek. Az előző években már nyílt ilyen iskolai bemutató, nagy sikerrel zárták! A gyermekek színes, gondos kézimunkái most ott láthatók a falakon, az igazgatói és egyéb irodák asztalán. Szinte mindent elborítanak ezek a szebbnél szebb népművészeti darabok és a színes reprodukciók. Némi mélabúval is járom a termeket és a folyosókat; egyik szemem nevet, a másik sír: milyen szép és jó itt és miiyen rideg sok más közintézmény! Táguló falak A zeneórát a karcsú, háromgyermekes fiatal anya: Thimkó Tamás- né vezeti, itt már sűrűbben ülnek a növendékek és csendben hallgatják az Énekek éneke legújabb feldolgozását. Eközben mi halkan megbeszéljük a szervezési-gyűjtési tennivalókat, és amikor a zene elhallgat, rövid félórában elmondom a néprajzi gyűjtés kisiskoláját. Okos kérdést tesznek fel és mint kiderül, ezt az iskolát is sokan kijárták mór; azokkal aztán külön is összeülünk és most már direkt.be folyik a megbeszélés, amelyen például a virrasztóének, halotti búcsúztató-siratóének műfaji különlegességeit fejtegetem. Szóba kerül az Énekek éneke is, hogy az előző komor témát ellensúlyozzam. Nem kis meglepetéssel hallgatják, hogy a trubadúrlírán keresztül miként torkollott mindez Olvasó Molnár Elek kerámiaszobra az újkori népköltészetbe, pontosabban a szerelmi népdalokba! Évezredeket fogunk át, témák röppennek fel, kitágulnak az iskolafalak; múlt és jelen, iskola és élet kerül közel egymáshoz. El is határozom: folytatom ezt a beszélgetést: összeülünk Tóth Tiborral is, aki a helyi Arany János Társaság elnöke és kísérleti irodalomoktatást vezetett be: intenzív műelemzést próbál, nyilvánvalóan Arany verseivel kezdi. A vállalati érdeket és saját boltja érdekeit Nyolc éve együtt — Hét-nyolc éve dolgozunk együtt, még; Budakalászról ismerem a főnököt — mondja az ÁBC egyetlen kék köpenyese, Kapota Sándor segédmunkás. — Szigorú, tud fegyelmet tartani, s talán éppen ezért szeretik. — Fegyelmet csak úgy lehet tartani, ha magam is fegyelmezett vagyok — mondja Adamsz József. — Ebben az üzletben két műszakban 50 ember dolgozik, akiket ugyanannyi család vár otthon, különböző gondokkal. Igyekszik megérteni az ember, s a megengedhető határokon belül kicsit jóbarát is próbál lenni, természetesen nem a munka rovására. Tíz hónapja vezetem ezt a szentendrei üzletet, de néhány munkatársamat már figyelmeztetnem kellett, végezze lelkiismeretesebben feladatát. Magam is meglepődöm sokszor, hogy szavaim nem. peregnek le az eladókról, mint a falra hányt borsó. Megszívlelik, amit mondok. Ezért sem kell szigorúbb eszközökhöz folyamodnom. Sokan jelentkeznek hozzánk eladónak, s nem szívesen megy el tőlünk senki. Öröm cs bosszúság Adamsz József Pesten lakik. Nyáron nyitástól zárásig a helyén találja bárki. Szabad ideje csak vasárnap van. akkor többnyire Gödöllőre utazik családjával, meglátogatni a rokonságot. Megszállott? Nem. — Bosszúságot okoz. ha várom a szállítmányt, és nem érkezik meg. Legutóbb például a mélyhűtött áru 24 órás késéssel jött. mert influenzajárvány miatt nem tudták kiszolgálni a kocsikat a raktárban. A vásárlót nem érdekli, — s magunk közt mondva, igaza is van —, hogy mi kivel, miért hadakozunk, számára az a fontos, hogy megkapja, amit keres. Bosszantó, ha a zöldséget, gyümölcsöt, amit délelőttre várunk, csak délután hozzák. Hisz a háziasszonyok friss áruból szeretnének ebédet főzni. Öröm viszont, ha a vevők elégedetten távoznak, s különösen jó érzés, ha munkatársaimon is látom, hogy szívesen foglalkoznak a vásárlókkal. — Az üzletvezető pesti. Köztudott, hogy a fővárosban jobban megfizetik a kereskedőket. Nem gondolt még arra, hogy valamelyik KözERTnél vállal munkát? — Körülbelül másfélszeresét kereshetném Pesten, mint itt, a Nyugat- Pest megyénél. Mégsincs szándékomban elmenni, mert nem minden a pénz. A vállalatnál nagyon jól érzem magam, jó a munkahelyem. Bőven kapok elismerést munkámért, s ez többet ér néhány száz forintnál. CZIBOR VALÉRIA diákok élvezik, lelkesek és önálló utakra lépnek. Az eredményt csak az tudja igazán értékelni, aki emlékezik még rá, hogy a nagykőrösi diákok — elsősorban Jauk József, Mester Szabó József és Páhán István tanárok jóvoltából — a természettudományi és a matematikai tanulmányi versenyeken mindig az országos elsők között szerepelnek. Tóth Tiborral egy kis „összeesküvést” szövünk: „megkerüljük” a hivatalos fórumokat. Elismerjük az alkalmazott és a természettudományok eddigi elsőségét, de versenyre kelünk velük! Elpanaszoltam neki, hogy a humán tárgyakból milyen gyengén szerepelnek a frissen érettségizettek, akik közül egyesek Afrika lakóiból csak a négerekről tudnak, nem ismerik a Magyarországgal szomszédos népeket és akadtak, akik Kínát például 70 milliós lakosúnak vélték! Ha térképet teszünk eléjük, hogy mutassák meg — mondjuk — Tibetet, az Urált vagy a Kaukázust, netán Indonéziát, legfeljebb minden harmadik- negyedik, ha megtalálja! Tóth Tibor döbbenten hallgatott, majd arra kért, készítsek feljegyzéseket a legkirívóbb hibákból és juttassam el nekik, hogy évről évre láthassák az országos hiányokat! Megígértem! ök biztosan köszörülnek majd ezen a csorbán! Termékeny találkozások Egy pillantás még a 18 ezer kötetes ikolai könyvtárra, amely országos hírű és ez Dezső Kázmérné gondos munkájának eredménye, aki a Nagykőröst vagy az ő kis könyvtári birodalmát érintő cikkeket a Pest megyei Hírlapból is mind gondosan kivágja és elteszi emlékkönyve lapjai közé. Az iskola után Molnárné ismét magával „sodort”, de most — ahogy ők mondják — juhszélen fekvő kis házukba. Régen ez valóban a legszegényebb, legelesettebb emberek negyede volt, de most itt valósággal kacsalábon forgó kis kastély fogad: itt él és alkot a keramikus Molnár Elek, a férj, aki épp most készül egy pesti kiállításra. Otthona szép példája a népművészet és az iparművészet. a hagyományos és az új találkozásának, hasonlóképpen egész művészete is. Három fia is „míves” ember: kettőt már „elhódítottak” a természettudományok, a legkisebb Molnárfi a művészetek felé kacsint. Azt mondták búcsúzóul a kedves nagykőrösiek: majd írjak levelet! írtam: itt van, hadd olvassák mások is: Én sokat tanultam tőlük! Köszönöm! KATONA IMRE, az Eötvös Loránd Tudorrá vegyetem folklór tanszékének docense
