Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-26 / 73. szám
Mozdulat csendorszáta Az utak keresztezik egymást, nincs lehetőségünk nem találkozni. Fokozottan nyitott társadalmunkban nem függetleníthetjük magunkat egyetlen népréteg munkájának eredményességétől, de életének gondjaitól sem. És természetes, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni azoknak, akik az átlagosnál rosszabb körülmények között élnek és dolgoznak. Sorsuk mélyen gyökerezik a múltban, létükben hordanak változatlan évszázadokat és tanulságos évtizedeket. A tanyán élő megközelítően 850 ezer magyar állampolgár helyzetének kérdéseivel újra és újra szembe kell nézni, s a válaszokat sem lehet egyszer és mindenkorra jnegfogalmazni. Évtizedes naplemente Településeink képe olyan, akár a vízcsepp okozta hullámgyűrűk, de a szélső házaktól hirtelen lazulással kiszabadul a tér és a csend huzatossá válik. A villanydrótokra fűzött porták egymástól százméterekre szóródnak. Az utolsó póznáktól még sok kilométerre állnak az utolsó házak, amelyek benépesítik csendországot. Alig járható ösvénnyé keskenyednek az országutak. Mozdulást alig látni. Itt már húsz éve tart a naplemente, s az alkonyi sötétség, változatlanságot őriz. A tanya, ma afféle skanzen állapot, de nem szükségszerű, hogy az legyen. A szocialista mezőgazdaság kialakulásával és általános fejlődésünkkel együtt jár, hogy a tanya- rendszer — mint átmeneti település- forma — véglegesen megszűnik. — Idézőjelbe kellene tennie ezt a gondolatot, mert közgazdasági, településfejlesztést és.szociológiai tanulmányokból származik. Igazságát aligha lehet vitatni. S ez elegendő volt ahhoz, hogy kimondva, vagy kimondatlanul szükséges rossznak tekintve, magukra hagyjuk a tanyákat. A nagyon csekély mértékű villany, út, kereskedelmi és közművelődési fejlesztés, valamint az egészségügyi ellátás kezdetleges megoldása mozdulatlánná merevítette a tanyarendszert, létrehozta a sok-sok gyűrűből álló csendországot. Éveknek kellett eltelnie míg világossá vált, hogy a már idézett megállapításból hiányzik egy idő-tényező: a tanyák megszűnéséhez több évtizedes átmeneti korszak szükséges. És nem egyszerűen azért, mintha a tanyán élők oly makacsul ragaszkodtak volna portájukhoz, hanem az adott gazdasági feltételek alapot teremtettek a tanyák létezéséhez. Erdei Ferenc, kétszeres Kossuth-díjas akadémikusnak egy 1965-ben megjelent tanulmányában már a megállapítás határozott módosításáról olvashatunk. E néhány sor arra is szép példa, ahogyan egy nagy magyar tudós önmaga számára levonja a tanulságot: „... magától értetődőnek tartottam, hogy ennek bekövetkezéséig (a tanyák megszűnéséig — A szerk.) olyan átmeneti időszak következik, amit csak ki kell várni, s minden figyelmünket a kívánt és elérendő helyzet megteremtésére lehet és kell fordítanunk. Nos, a tanyák tényleges fejlődésének történelmi leckéje (hasonlóan a kisebb-nagyobb falvaké is) engem arra késztet, hogy az ilyen idealista szemlélettől megszabadítsam magam, s megtanuljam, hogy a történelemben az átmeneti időszak is érvényes ... A küzdő, az eszmékért és célokért harcoló, a társadalmi termelésben dolgozó embernek minden átmeneti időszakot is komolyan kell venni, teljes felelősséggel átélni és alakítani, mert minden megvalósulás átmeneteken keresztül következik be.’’ Bizony nem volt könnyű társadalmi méretekben szembenézni azzal a felismeréssel, hogy a rengeteg problémával küszködő tanyarendszer jelentős része az ezredforduló után is fennmarad. Hiszen egy-egy feladat részleges megoldása is tetemes fejlesztési összeget igényelt. Ugyanakkor nehezítette a tanyák helyzetének reális megítélését, hogy a termelő- szövetkezetek tábláiba beékelődő zsebkendőnyi magánterületek akadályozzák a korszerű mezőgazdasági technológiák alkalmazását. Mindezek ellentmondásossá tették a tanyavilág lassú fejlesztésének megindulását. A figyelem fókuszában Talán éppen ezen okok miatt is az érdeklődés középpontjába kerültek a tanyák. A mezőgazdaság szocialista átszervezése és a termelőszövetkezetek fokozatos megerősödése után társadalompolitikai igényként jelentkezett a tanyák jövőjének konkrét megfogalmazása. Sokoldalúan kezdték vizsgálni a városok és a községek külterületeinek helyzetét, különös figyelmet szentelve a tanyák településpolitikai és népgazdasági szerepének. A vizsgálatokban kezdeményező és mindvégig összehangoló szerepet töltött be a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. A jellegzetesen tanyás települések Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Haj- dú-Bihar, Pest, Szolnok és Szabolcs- Szatmár megye tanácsi szervei és a népfrontbizottságok a felmérések alapján hosszabb-rövidebb időre szóló intézkedési terveket is kidolgoztak a tanyai lakosság életkörülményeinek javítására. Az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács is többször foglalkozott a tanyák helyzetével és sajátos népgazdasági szerepükkel. A KISZ Központi Bizottsága 1972-től évenként megrendezi a tanyai fiatalok országos találkozóját. Időközben a népfront országos tanácsa többször is megszervezte a hét jellegzetesen tanyás megye politikai és állami vezetőinek együttműködésével az országos tanyai tanácskozásokat. A közelmúltban pedig a népfront országos tanácsának titkárság» a Szeged melletti Mórahalmon rendezett tanácskozást a tanyai életmód lehetőségeiről. és az ott folyó termelés időszerű kérdéseiről. A párt-, az állami és tömegszervezeti tisztségviselők, valamint a szövetkezeti vezetők mellett részt vettek az eseményen a hét különösen érintett megye napilapjainak főszerkesztői és munkatársai is. , Funkció nélkül? A mőrahalmi tanácskozást a Hazafias Népfront Országos Tanácsának 1977. decemberében megjelent állásfoglalása tette időszerűvé. Az átfogó képből, úgy tűnik, hogy a széles körű társadalmi érdeklődés és a tanyák fejlesztését, jövőjét befolyásoló rendeletek csak meglehetősen szerény eredményeket hoztak. Bár nem szabad megfeledkezni arról, hogy a problémák részleges megoldása is milliárdokat emészt fel a nép- gazdasági költségvetésből. Legjelentősebb eredménynek azt a szemlélet- változást tekinthetjük, hogy ma már alig akadnak, akik a tanyák létezésének indokoltságát alapvetően vitatnák. Bár néha felvetődik még a kérdés, hogy a fejlesztésre fordított tetemes összegeket miért nem a koncentrált települések gazdagítására, s ezzel közvetve a tanyarendszer megszüntetésére fordítják? A gondolat felvetéséhez alapul szolgált a hetvenes évek elejének településfejlesztési koncepciója is, amely a tanyákat országos szempontból szerep nélküli, funkció nélküli településnek tekintette. Ez az álláspont lényegében még a mai napig is tartja magát. Igaz, a háztájik népgazdasági jelentőségének felismerése, a termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok fejlődő, eredményes .együttműködése már felvetette a koncepció felülvizsgálatát. Egyre inkább körvonalazódnak, érzékelhetőbbé válnak a tanyrend- szernek, mint településnek a korábban is meglévő funkciói. Létük mindenekelőtt jelentős munkaerőbázist biztosít a nagyüzemi gazdaságoknak, emellett a tanya mindig otthont is, lakást is jelent. A tanyák gyors megszüntetése százezres nagyságrenddel növelné a megoldásra váró lakásgondokat. Ugyanakkor a városi, községi tanácsok sem rendelkeznek elegendő, lakásépítésre alkalmas — a közművesítési szabályoknak megfelelő — telkekkel. Példának hozhatjuk, hogy a tanyák megszüntetéséhez, a lakosság belterületre költöztetéséhez szükséges infrastruktúra megteremtése csak Békés megyében 1,7 milliárd forintba került volna az 1974-es árakat számítva. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy egy-egy település kialakítása a tíz- és harmincezer közötti lélekszámmal gazdaságos, az ennél nagyobb települések kiépítésénél a költségek hatványozottan növekednek. Tehát az optimális településnagysággal is számolni kell. A tanyarendszer funkciói közül kiemelkedik a már többször említett népgazdasági jelentőség. S itt nemcsak arra kell gondolnunk, hogy a' tanyákon megtermelt zöldség és gyümölcs, valamint a felnevelt állatállomány jelentős kiegészítője a mindennapi élelmiszer-ellátásnak, hanem arra is, hogy ezeken a zsebkendőnyi területeken is beruházással — s nem az állami kereteket terhelő költséggel — nagy mértékben javítható a gazdaságosság. S ez a funkció különösen akkor válik komollyá, ha figyelembe vesszük, hogy a nagyüzemi gazdaságok állatállományának átlagosan csaknem egyharmadáp a tanyákon nevelik fel. Feszülő ellentmondások S közben hogyan élnek a tanyasiak? A túlzás nélkül, joggal csendországnak nevezett tanyavilág szociális és kommunális helyzetére vonatkozó minden adat, kivétel nélkül számottevő fejlődést takar az ötvenes évek első feléhez viszonyítva. Ez azonban csak a tanyák kisebb részének hozott századunk fejlettségének megfelelő színvonalat. Bács- Kiskunban, a legnagyobb tanyás megyében, a portáknak csak alig több mini 20 százalékába vezették be a villanyt. Ez az adat, az országos szintet is figyelembe véve, a legrosz- szabb képet éppen Pest megyében mutatja. Nálunk az összes tanyai lakásoknak csak 15,5 százalékában van villany. Szabolcs-Szatmárban Révész Napsugár grafikái legendásan problémás a szociális és kommunális ellátás, ott a tanyákon lakóknak csak 10 százalékát sikerült iható vízzel ellátni, de Pest megyében ennél is rosszabb a helyzet: a tanyák lakóinak csak 8 százaléka kap jó ivóvizet. S hogy még egyetlen adat erejéig — e helyütt — a saját portánkon maradjunk: a népfront Pest megyei bizottsága örömmel állapítja meg, hogy a ceglédi járás kampóit egy művelődési autót, amely a tanyavilágban jó szolgálatot tesz, szükség volna több ilyen lehetőségre. Bizony igen. Némelyeknek talán túl drámainak hat az általános kép, s ezen belül a Pest megyei tanyák helyzete. Abban azonban valószínűleg mindenki egyet ért, hogy a XXI. századot megélő tanyák fejlesztésének egyik kulcskérdése a meglévő helyzet őszinte feltárása. Ezért idézzük a népfront országos tanácsának jelentéséből az alábbi sorokat. Létfeltételek Pest megyében évek óta nem társadalmi jelentőségüknek megfelelően foglalkoznak a tanyákkal. Pedig a megyék közül itt a legstabilabb a tanyai lakosság létszáma, sőt Budapest vonzásának körzetében az utóbbi években kismértékben még növekedett is. Valóban az előzetes számítások szerint amíg országosan 1,92 százalékkal csökken évente a tanyai lakosság, addig a megyében 1990-ig várhatóan 15 százalékkal növekedni fog a tanyán élők száma. Hogy önmagunkra, lapunkra hivatkozunk azt éppen a mőrahalmi tanácskozás teszi elfogadhatóvá. A tanyák helyzetéről két írásunkban is képet adtunk. (Pest megyei Hírlap 1978. január 29-i és február 5-i számában Mészáros Ottó: Tanyai galambok kalickája és Kriszt György ... mitsoda és mi lehetne című riportja.). A felvázolt tendenciák érdekessége éppen abban van, hogy szó esett a pusztuló, elárvuló tanyákról és az erős, gazdaságilag a maguk nemében számottevő portákról; éppen a kétirányú mozgást igyekeztünk felmutatni a megyei általános tanyahelyzeten belül. A néptele- nedő tanyák mellett mutatkozik a külterületen lakók számának növekedése. S a Pest megyei helyzetképhez leginkább tartozik, hogy éppen a tanyák alapvető funkcióinak betöltését gátolják a viszonylagos elmaradottságot konzerváló tényezők. így például az építési korlátozások. Pest megyében az átlagosnál több az olyan tanya, amely elsősorban lakásként funkcionál. De az épületek 63 százaléka vályogból, további majdnem 20 százaléka egyéb korszerűtlen anyagból készült. Ugyanakkor az ÉVM rendelete szerint csak a mező- gazdaságban főfoglalkozású dolgozók építhetnek a tanyákon, sőt ezen belül is csak ott, ahol a területet korábban tartósan fennmaradó településnek nyivánították. Ennek eredményeként a tanyai emberek lakáskörülményei meglehetősen mostohák. Valószínűleg összefügg ezzel az állapottal a tanyák helyzetét másodlagosként kezelő szemlélet, hogy „nem társadalmi jelentőségüknek megfelelően foglalkoznak a tanyákkal.” A tanyák gazdasági munkájának eredményességét jól szolgálná, ha a termelőszövetkezetek elhasználódott, értéküket vesztett mezőgazdasági gépeit megvásárolnák a gazdák. A korábbi években több megyében is gyakorlattá vált a segítségnyújtásnak ez a formája. A jelenleg érvényben lévő rendelkezések azonban tiltják ezeknek a gépeknek az eladását. Pedig kisebb-nagyobb, sajátkezű javítások után, még jó szolgálatot tehetnének az alig egy holdnyi területeken. Ez is egyfajta tartalék: hiszen azok a gépek, berendezések, amelyek a nagyüzemi gazdálkodás feltételei között gazdaságosan már nem üzemeltethetők, még könnyít- hetnék, jobbíthatnák a tanyagazdák munkáját, és munkakörülményeit. Ez utóbbi két észrevétel, ha tetszik javaslat hangzott el legtöbbször a mőrahalmi tanácskozáson is. Tehát ugyanúgy érinti a másik hat tanyás megyét, mint a miénket. Mindez csupán a tanyakérdés néhány vonatkozása és elsősorban az ott élők fizikai, megfogható világát vázolja. De társadalmi jelentőségében semmivel sem kisebbek a kulturális, a tudati problémák. Éppen ezek jelenléte kívánja meg, hogy a tanyán élők létfeltételei mielőbb megváltozzanak. KRISZT GYÖRGY
