Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-26 / 73. szám

1978. MÁRCIUS 36., VASARNAP A cél: négyszázezer tonna kukorica A termőterületek növelése segíti a takarmány ellátást I Külön figyelmet kell for­dítani alapvető takarmánynö­vényünk, a kukorica terme­lésének fokozására és sokolda­lú hasznosítására. (Az MSZMP Központi Bizottságának 1978. március 15-i határozatából.) A kukorica a jelen időszak­ban, de távlatilag is a ma­gyar mezőgazdaság kulcsfon­tosságú növénye, termeszté­sének helyzete nagy mérték­ben befolyásolja életszínvona­lunk alakulását. Fentiek bizonyítására hadd szolgáljon néhány adat. A ku­korica termesztési értéke 18 milliárd forintot, az ezen ala­puló sertés-, és baromfite­nyésztés 40 milliárd forintot képvisel. Hosszú ideig csak felső fo­kon szóltunk termesztéséről. A termésátlagok szinte min­den évben jelentősen nőttek. Egyes gazdaságok eredményei világszínvonalon álltak. Egy idő óta azonban mintha meg­tört volna a fejlődés íve. Csökkent a termelési kedv. Az idén előzetes tervegyeztetések alapján kiderült, hogy az or­szág nagyüzemeiben, háztáji gazdaságaiban 120 ezer hektár­ral kevesebb területet kíván­nak bevetni kukoricával, mint amennyire az állatállomány abrakellátásához szükség van. Mi a helyzet Pest megyében? A megyei tanács mezőgaz­dasági osztályán megtudtuk, hogy az idén a termelőszövet­kezetek a tavalyihoz képest 600 hektárral kevesebb kuko­ricavetési szándékot jeleztek. A két évet összevetve a kü­lönbség nem mondható túl soknak. Annál figyelemre méltóbb azonban az összeha­sonlítás, ha bázisévnek 1974- et tekintjük. Akkor 13 ezer hektárral volt több kukorica­föld Pest megyében. A visz- szaesésben nagy szerepet ját­szott, hogy sok tsz-tag — el­sősorban az idősek — felha­gyott a háztáji gazdálkodással, és azokra a területekre, ame­lyeken korábban kukorica ter­mett a közösben, más növény került. Kérdésünkre, hogy a me­gye milyen erőfeszítéseket tett a kukoricavetésterület növelé­sére Stágl József csoportvezető válaszolt. — A járási hivatalok veze­tői ismertették a tsz-elnök- kel a népgazdasági igényeket. A konkrét üzemenkénti több­letvállalások fölmérése most van folyamatban. Nincsenek tehát még-;végleges adataink, de előreláthatóan 1500 hektár­ral nő a kukoricatermő terü­let. . ,, m r a A Vörös Csillag Gépgyárban az idén roidinuvesesitez 500 darab Rába 180-as erőgépet és 215 lóerős Rába Steigert készítenek. Növelik a hozamokat Mi az oka a húzódozásnak? Efelői tudakozódtunk többek között a ceglédi Lenin Tsz főagronómusától, Józsa Ist­vántól. — Szövetkezetünk a nagy állattenyésztő gazdaságok kö­zé tartozik — mondja. Jelen­tős mennyiségű abrakot ter­melünk meg viszonylag kis ha­szonnal, az eredményes gaz­dálkodás érdekében tehát áru­növényekkel is foglalkoznunk kell. Ilyen a napraforgó, s a búza is. A Duna-Tisza közé­nek ezen a részén tapasztala­taink szerint 10 évbe ha két­szer igazán jó a kukorica. Ha nem kap a tenyészidőszakban legalább 150 milliméter esőt, nagyon kis termésekre számít­hatunk. Öntözésre pedig nincs lehetőség. Ennek ellenére mindent megteszünk, hogy el­érjük a 70 mázsás termést és így a kukorica is jól fizető nö­vényünkké váljék. A vácszentlászlói Egyesült Zöld Mező Tsz elnökhelyette­se Kolozs László irodája falán a különböző növények több­éves átlagtermését ábrázoló grafikon függ. A táblázatró: könnyen leolvasható, hogy a kukorica termésátlagai nagyon eltértek egymástól az évek során. — Tavaly csak 47 mázsát - lőtt a tengeri, hát nem sok nyereség volt rajta — álla­pítja meg az* elnökhelyettes. Az idén 55 mázsát terveztünk, de ennél többre számítunk. A 62 mázsát is meg kell termel­niük a szakembereknek. A technológia, jelentősége Természetesen hiba lenne figyelmen kívül hagyni a gaz­dálkodók véleményét, amikor a termelői kedv csökkenésének okát például a jövedelmező­ség romlásában látják. Mert valóban 1975 óta a kukorica termelési költségei mintegy 20 százalékkal nőttek. Főként az energiahordozók, a vegy­szerek, műtrágyák árának emelkedése miatt. A kukori­ca körüli problémának a jö­vedelmezőség azonban csak egyik és nem is döntő ténye­zője. A kukoricatermesztés azokban a gazdaságokban vált elsősorban ráfizetésessé, ame­lyekben drága, nem az adott területre alkalmas technoló­giát ' vezették be. Hiába vol­tak a nagy ráfordítások az azzal arányos terméstöbbletet nem kapták vissza. Számos olyan okot lehet fölsorolni, amely nagy mértékben rontot­ta ennek a növénynek a gazdaságos előállítását. Így például a technológiai fegye­lem fellazulása, a szakszerűt­len műtrágyázás vagy ami a rendszereken kívül gazdálko­dó szövetkezetekre volt jel­lemző a vetés és' a betakarí­tás elhúzódása. Negatív hatást váltottak ki a vetőmagellátásban korábban tapasztalható hiányosságok is. Bár a vonatkozásban gyöke­resen megváltozott a helyzet. Az idén 52 féle fajtából vá­laszthatnak a megrendelők és a tárolt mennyiség 2 millió hektár bevetésére elégséges. Rendszerekben eredményesebb A megye takarmányellátá­si helyzetének javításában a kukoricahozamok növelésén kívül számos lehetőség vár még kihasználásra. Jelenleg a gyepterület egyharmadán tervszerű a rét- és legelőgaz­dálkodás, pedig a területnek legalább kétharmada alkal­mas erre. A kukoricatermesztésben te­hát jelentős tartalékok van­nak. A többféle és egyes üze­mekre adaptált termelési technológiák bevezetésével ja­vítható a gazdaságosság. Szor­galmazni kell a még hagyo­mányosan gazdálkodó terme­lőszövetkezetek csatlakozását a rendszerekhez. A kukorica termőterületének 5 százalékos növelése célszerű, ha elsősor­ban a szálas takarmányok és a búza rovására történik. Csak így, a termésátlagok és a ter­mőterület együttes növelése ré­vén tudja teljesíteni Pest megye az V. ötéves tervben előírt tej-, hús- és tojásterme­lési tervét, amelynek alapja az 1980-ban megtermelendő 400 ezer tonna kukorica. Je­lenleg 300 ezernél tartunk. Valkó Béla Több gép, kevesebb figyelem Tények serege mutatja: az iparterületek nagyobb része több géppel — fajlagoson — kevesebbet termel, az eszköz­felhasználás egységnyi termék, re jutó mennyisége növekszik. Éppen ezért kitehettük volna a cím után a kérdőjelet, de hagyjuk az illedelmeskedést, minek a látszatkérdezősködés, amikor tudjuk a feleletet. A termelő állóeszközök bruttó értékére jutó termelés a leg­több iparcsoportban évek óta, azaz folyamatosan csökken, s e kedvezőtlen irányzat a leg­utóbbi hat esztendőben az építőanyagiparban és az élel­miszeriparban a legszembetű­nőbb, de másutt sem marad rejtve. Túl a határon Másfél évtized alatt például mindössze tíz százalékkal ja­vult a téglaégető kemencék egy köbméterére számított termelés, ám mivel egy mai kemence megépítésének, üze­meltetésének költsége a ko­rábbiakéval összehasonlítha­tatlan — legkevesebb hatszo­rosa —, valójában a több ke­vesebb. Az illusztrációként választott eset persze nem ön­magában érdekes, hiszen gondolatsorunk tárgya koránt­sem a megyében jelentős sze­repet játszó tégla- és cserép­ipar, vagy bármely más ipar­terület, hanem a folyamat, ami megállíthatatlannak lát­szik, ami rontja a termelőte­vékenység hatékonyságát. Ma már közhelyként hang­zó tapasztalati tény, hogy a gazdasági növekedés bizo­nyos határán túl, gyorsan bő­vül a termelés eszközigényes­sége, mivel az alapanyagok kitermelése nehezebb, a fél­kész- és késztermékek bonyo­lultabbak. Ebből azonban hi­ba lenne arra következtetni, hogy az egyre több eszköz ki­használtságának alacsony fo­ka is törvényszerű, elkerülhe­tetlen. Más követelmények Népgazdasági tapasztalatok összegezéseként jutott arra a következtetésre az MSZMP Központi Bizottsága 1977. ok­tóber 20-i ülése — a terme­lési szerkezet és külgazdasági politikánk hosszú távú fej­lesztésének irányelveiről tár­gyalva —, amit a határozat­ban így , fogalmaztak meg: „A dinamikus növekedés el­érése a gazdaság intenzív fej­lesztésének gyorsítását köve­teli. Ezért a korlátozott mun­kaerő és beúiházási lehetősé­gek mellett a fő feladat a mű­szaki színvonal emelése, a korszerű kapacitások ésszerű kihasználása. így érhetjük el, hogy megfeleljünk azoknak a növekvő minőségi követel­ményeknek, amelyek egyaránt jellemzik a belföldi, a szocia­lista és a tőkés piaci értékesí­tést.” Gyakran emlegetett tény, hogy az iparban az átlagos műszakszám 1,4. Ez sem alap a büszkélkedésre, s még kevésbé az, ha hozzátesszük: az átlag számításánál figyelmen kívül hagyva a három- vagy négy­műszakos, folyamatos munka­rendben dolgozó üzemeket — ami a megyében erőteljesen befolyásolja ezt az átlagot — kiderül, a feldolgozó ipar túl­nyomó része valójában egy műszakban termel. Amit egy nagyon gazdag, iparilag fej­lett ország sem engedhet meg magának. Azon most ne medi­táljunk, ez a kereknek látszó egy műszak ténylegesen egy műszak-e, s mennyit csípnek le belőle az ilyen, olyan okok miatti veszteségidők, hanem vegyünk sorra kommentárt nem igénylő néhány adatot. Vélt gazdagság Tavaly a gépek, berendezé­sek bruttó értéke 22 milliárd forintot tett ki a megye szocia­lista iparában. Csupán a leg­utóbbi három esztendőben 12 milliárd forintot költöttek el a megyében ipari beruházások­ra. A szocialista szektorban beruházásokra kiadott min­den száz forintból az ipar 44—46 forinttal részesedett a legutóbbi esztendőkben, s ennek javát a megyében mű­ködő gép- és vegyipari válla­latok használták fel. Az ipar minden olyan ezer forintba!, amit beruházási célokra szánt, 830-at gépekre, berendezések­re fizet ki. Tagadhatatlan, imponáló összegek, arányok. Ha csupán a summát nézzük, akár gaz­dagnak is hihetjük magunkat, hiszen irdatlan forinttömeg a vásárlások ellenértéke. Saj­nos, pontosan a gazdaságnak e téves képzete a baj. A telik rá módon gondolkodás következ­ménye, hogy a frissen munká­ba állított eszközök körül túl nagy a csend, főként este és éjjel. Egy évtizeddel ezelőtt az összesen teljesített — ipa­ri — munkanapok 9,8 százalé­ka jutott a harmadik, negye­dik műszakra. Most a megyé­ben a hét százaléknál . tar­tunk ... Ma a megye szocialis­ta iparában a fizikai foglalko­zásúak összesen ledolgozott munkanapjainak hetvenöt százaléka (!) az első műszak­ban hajt hasznot, de van olyan iparterület, ahol ez az arány Pest megyei tsz-elnök naplójából ismerkedés Párizsban - szövetkezetekkel = Az alábbi sorok írója a Ter­= melőszövetkezetek Országos Ta- = nácsa küldöttségének tagja- = ként rövid tanulmányúton járt 1 Párizsban. Ott szerzett tayasz- = talataiból ad képet írása. JÖL ELŐKÉSZÍTETT, jól szervezett programnak köszön­hető, hogy küldöttségünk a három nap rövidsége ellenére is gazdag tapasztalatokkal és kellemes élményekkel térhe­tett haza. Az volt a feladatunk, hogy tanulmányozzuk a francia mezőgazdasági szövetkezeti mozgalmat, újabb kapcsolato­kat építsünk ki a magyar mezőgazdasági szövetkezetek és a francia szövetkezetek kö­zött. Már az első napon ta­lálkoztunk a francia szövetke­zetek vezetőivel Párizsban, a Francia Szövetkezetek házá­ban. A TOT két munkatársából, szövetségi titkárokból, tsz-el­nökökből, tsz-párttitkárokból álló küldöttségünk gyakorló mozgalmi embereket, a ma­gyar szövetkezeti mozgalom jó ismerőit tömörítette magá­ban. így tárgyalásaink során érdemben szót válthattunk a francia szövetkezeti mozgalom helyzetéről. Természetes, hogy e mozgalmat, jellegét, nem hasonlítjuk össze a mienk­kel, amely a szocialista jelle­get hordozza magán. Fran­ciaországban egyelőre nem ilyen szövetkezetekről van szó. Tényként állapíthattuk azonban meg, hogy több tíz évre visszamenőleg már nem engedheti meg a francia ál­lam vezetése magának azt, hogy ne koordinálja valami­lyen formában a mezőgazda­ságot, ne szorgalmazza a szö­vetkezeti mozgalom kialakulá­sát, fejlesztését. ELMONDTÁK a francia szövetkezeti vezetők, »hogy 1920-ig gyakorlatilag alig fej­lődött a mozgalom, ezt köve­tően azonban, de különösen az 1930-as évektől, amikor koalíciós kormány alakult, erőteljes fejlődésnek indult a szövetkezeti mozgalom Fran­ciaországban. A szövetkezetek­nek ebben az időben az volt a feladata, hogy összegyűjtse a tagok által termelt gabo­nát, tejet, s értékesítse, ezen­kívül ellássa a taggazdaságo­kat műtrágyával. Kialakultak 1936-tól és azóta jelentősen fejlődnek a tejszövetkezetek. A háború előtti időszakról egyébként úgy nyilatkoznak, hogy csak nehezen tudtak ki­bontakozni a szövetkezetek, azután viszont a fellendülés igen jelentős. Jelenleg Franciaországban 4300 szövetkezeti üzem van, amely ipari kereskedelmi te­vékenységet folytat. 95 mil­liárd frank értéket állítanak elő, ami a mezőgazdasági ter­melés 65 százalékát jelenti. Területi és ágazati szövetsé­gekhez tartoznak a szövetke­zetek, a nagyobbak tagjai a Francia Szövetkezetek Orszá­gos Szövetségének. Természetesen ezúttal sem beszélhetünk szocialista üze­mekről, noha a szövetkezeti vezetők elmondották, hogy egyenlő szavazati joggal ren­delkezik mindenki. Az is, aki csak 2 hektár területtel tag, és az is, aki a legkisebb tőkét vitte be a szövetkezetbe, vagy- pedig nagy területtel, illetve — tőkével társult. Szövetkezeti formának tekinthető együtt­működésük, hiszen legtöbb helyen a tagok egyebek kö­zött közösen vásárolnak gépe­ket és közösen üzemeltetik. az Átlagtermések — tájékoztatásuk szerint — főbb növényekből így alakult: 1950-ben búzából hektáronként 27 és fél, árpából 15, kukori­cából 14 mázsa; 1977-ben ugyancsak búzából már 45, ár­pából 37, kukoricából 65 má­zsa termett. Kiemelkedőnek tartom a -hozamukat burgo­nyából, amely hektáronként 400 mázsa. Ennek jelentős ré­sze exportra kerül Fekete-Af- rikába. A tejtermelésük átlag­ban 3800 liter, melyből a francia tejszövetkezetek elnö­ke szerint 3200 litert adnak á"t a tejszövetkezeteknek. . Van olyan gazdaság, amely több szövetkezetnek is tagja. Ezt jelenti tulajdonképpen az ágazati és a területi szövetke­zeti jelleg. Rövid ‘ kinttartózkodásunk alatt megtekintettük a párizsi Mezőgazdasági Kiállítást és Gépvásárt is. Nagy élményt jelentett küldöttségünk vala­mennyi tagjának látni a há­rom-négy emeletes pavilonok­ban a sok munkagépet, ga­bonabetakarító kombájnt, mű­trágyaszóró gépet, különféle növényvédőgépeket. Örömünk­re szolgált, hogy láthattuk a kiállításon a legújabb szovjet MTZ traktorokat is. Megkapó élmény volt, hogy sok fiatal tekinti meg a kiállítást, és ezektől a fiataloktól, mond­hatni gyerekektől nem féltik a korszerű gépeket, hagyják hogy megfogják, beleüljenek. Ez megszívlelendő lehet . a nálunk rendezett kiállítások szervezőinek is. KÜLDÖTTSÉGÜNK hasznos ismeretekkel térhetett haza, bepillantva egy tőkésország mezőgazdaságának törekvései­be. Végezetül a kinttartózko­dásunk harmadik napján arra is jutott néhány óra, hogy Párizs nevezetességeivel meg­ismerkedjünk, ezzel is gazda­gítva élményeinket, tapaszta­latainkat. Furulyás László, ■ a vácszentlászlói Egyesült Zöldmező Mg Termelőszövetkezet elnöke ! 83—84 százalék! A délutántól másnap reggelig kihalt, néma üzemcsarnokok, a mozdulatlan gépek, berendezések fölfogha­tok úgy is, mint forrásaink pa­zarlásának bizonyítékai, sőt, jól meggondolva, csakis így értelmezhetők. Ami megéri Jelentős. exportfejlesztési hitelt vett fel a Ganz Műszer Művek, s ebből a pénzből fo­lyamatos korszerűsítést való­sítanak meg Gödöllőn, az árammérőgyárban. Mennek a forintok, csakhogy: ebben a gyárban eddig is a műszeripa­ri átlagnál jobb volt az esz­közkihasználás, s vele az esz­közhatékonyság! Az újabb fej­lesztések még inkább erősítik ezt a jellemzőt, s itt a népgaz­dasági átlag felével kisebb a beruházási összegek megtérü­lésének ideje. Más területre átlépve: a Du­nai Kőolajipari Vállalat ha­táridő előtt és a tervezettnél megmaradó költséggel befe­jezett második beruházási sza­kasza 6,4 milliárd forintot emésztett fel, s erre tessék, „dől” tovább a pénz Százha­lombattára, hiszen az 198J3-ig tartó harmadik beruházási szakaszban 3,3 milliárd forin­tot költenek el. Ezek a pénzek jól szolgálják érdekeinket Kínálva sem kell Tavaly júliustól egységes elvek szerint rendezték a mű­szakpótlékokat, s idén továb­bi intézkedésekre kerül sor az 1977-ben nem érintett terüle­teken. Egy lépés az eszközök jobb kihasználásához, de — nemélyek várakozása ellené­re — nem bizonyult varázs­szernek. Attól a fölismeréstől vezettetve, hogy az eszközállo­mány jobb hasznosítása sok­féle ösztönzés következménye lehet, a Magyar Nemzeti Bank szívesen nyújt olyan hiteleket, amiknek segítségével a több műszakos, termelést kialakító beruházásokat finanszíroz­hatnak a vállalatok. Csakhogy érdekes módon, nem tüleked­nek ezekért a pénzekért a termelők. Holott állítólag — s bizonyos területeken valóban — kevés a fejlesztési forint. Ügy látszik azonban, annyira mégsem kevés, hogy a pénz megszerzése fejében a jó, ké­nyelmes verkli forgatásával fölhagyjanak, többletet vál­laljanak szervezésben, irányí­tásban. öreg igazság, hogy ha vala­mit nagyon nem akaródzik megtenni a gazdasági életben, akkor sürgősen meg kell ke­resni rá az érdekviszonyokban és -kapcsolatokban a magya­rázatot, E keresés szükségessé­gét mindenütt elismerik, a cselekvés azonban lassú és té­tova. Márpedig közben hatal­mas iramban megnőtt az ipar. az építőipar eszköztára, Tú­szén például a megyei székhe­lyű kivitelező építőipar álló­eszközeinek értéke 1970 és 1977 között megháromszorozó­dott! Ennél is gyorsabb tem­póban, négyszeresére bővült a technikai tár lóerő-teljesít- ménye, miközben maga a ter­melés a kétszerese lett az 1970. évinek. Persze, a tények között nem mechanikus az összefüg­gés, de az arányokból laikus­ként is kiérezhetjük a hogyan tovább kérdőjeleit, s nemcsak az építőiparban, hanem min­denütt. Tavaly a szocialista szektor 181,5 milliárd forint értékű 'összes beruházásából — ami jóval meghaladta a ter­vezettet — 101,5 milliárdot vál­lalati, szövetkezeti hatáskör­ben költöttek el, s a több gép, kevesebb figyelem dilemmá­jával. ezért az iparirányítás­ban éppúgy szembe kell néz­ni, mint a vállalatoknál, a termelés első vonalában. Min­denkinek jut ugyanis teendő a többel többet mai kívánsá­gának holnapra gyakorlattá változtatásában. Csak akarni kell, és — sokoldalú érdekelt­séget teremteni hozzq Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom