Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-03 / 53. szám
1978. MÁRCIUS 3., PÉNTEK %Wihm Agrarszellemi központok Szervezettebbé teszik a mezőgazdasági kutatók együttműködését A tapasztalatcsere hatékonyságának növelésére a MÉM- ben összehangolták a néző- gazdasági felsőoktatási intézmények rendezvényeinek időpontjait és egész rendszerét. Abból indultak ki, hogy a tu dománypolitikai irányelveknek megfelelően az egyetemeken, főiskolákon jelentős kutatófejlesztő munkát végeznek, ennek során tervszerűen együttműködnek a térség kutatási és termelési központjaival. Ily módon adott a lehetőség arra, hogy a felsőoktatási intézmények komplex agrár szellemi központokká fejlődjenek. Miután a MÉM felügyelete alá tartozó hat egyetem és három főiskola egyben a tu dományos ülésszakoknak is a gazdája, ezeket a fórumokat az eddiginél alkalmasabbá kell tenni a kutatási eredmények rendszerezett ismertetésére, a tapasztalatok átadására. Ennek megfelelően meghatározott időközökben rendszeresen összehívják a különböző szakterületek oktatóit, kutatóit és a tapasztalati adatokkal is rendelkező gyakorlati szakembereket. A nemzetközi rendezvényekre — amelyek szép számban szerepelnek a programban — az eddiginél nagyobb számban hívják meg a szomszédos országok felsőoktatási intézményei képviselőit. Arra is törekedtek, hogy az egyes felsőoktatási intézmények tudományos tanácskozásai elnevezésükben is tükrözzék az ülésszak tartalmát, jellegét. A program szerint például a Kertészeti Egyetem kétévenként Budapesten látja vendégül a Lippai János kertészeti tudományos napok résztvevőit, és ugyancsak kétévenként — szeptember elején — Kecskeméten a Hírős napok keretében hív össze tudományos ülésszakot. — A házgyári lakások méreteit és az ott lakók igényeit figyelembe véve készítette el legújabb étkezőasztal-mintakollekcióját a veszprémi Balaton Bútorgyár. „Leporello” fantázia néven hozzák majd forgalomba a szögletes, ovális, illetve kerek asztalt, amely kinyitva négy személy számára elegendő az étkezéshez. Összecsukva csupán 20 centiméter széles. Ugyancsak a kis lakásolt konyháinak sokszor keresett, de eddig nem gyártott bútora lesz a falra szerelhető,, lehajtható, szögletes és ovális asztalka. Otthonuk is lehetne Szentendrei munkásszállásokon Mintegy háromszázan laknak a szentendrei munkásszállásokon. A papírgyáriak A szentendrei papírgyárnak 1975 óta van munkásszállása az üzem területén. Faház. Húszán férnek el benne. Most tizen lakják: lányon, asszonyok. Fiatalok. Tizen- és huszonévesek. Az ország különböző vidékeiről jöttek. Gól Lászlónénak, a rendészet vezetőjének munkaköréhez tartozik a gondnoki teendők ellátása is. A lányszállás is az övé. Először vele beszélgetünk. — Kulturálódás szempontjából ezeknek a vidéki lányoknak ugyanolyan lehetőségeket nyújtunk, mint a gyár többi dolgozójának, — válaszol. — Hétfőn és szombaton zenés táncesteket rendezünk, munkásakadémiai előadásokat tartunk, gazdag szakszervezeti könyvtárunk van. Állítom, nincs olyan kérésük, amit ne teljesített volna a gyár: villanysütőt, hajszárítót, centrifugát, hűtőszekrényt vettünk, egyszóval mindent, amit lehetséges. A faházban hárman laknak egy szobában. Rend, tisztaság mindenütt. Takarítónő nincs, minden héten más-más szoba lakói vállalják a takarítást. Bálint Rozália mozgássérült fiatal lány. Eredeti foglalkozása női szabó, de szakmájában nem tudott elhelyezkedni. Két éve dolgozik itt. Szülei Pesten élnek. Tavaly beiratkozott a gimnázium első osztályába, de betegsége miatt kimaradt. A városba is csak úgy tud elmenni, ha valamelyik társnője elkíséri. — Mit csinál szabad idejében? — Újságot, könyvet olvasok, mosok, főzök, néha elmegyünk moziba. Jól érzem itt magam. Mindig közösségben, intézetben éltem, megszoktam. Két évig szüleimnél is laktam, de hatan vagyunk testvérek, nem tudtak állandóan kísérgetni. Sebők. Irma a borítéküzemben betanított munkás, huszonkét éves. — Áprilisban Hajdúdorogról jöttem ide — válaszol. — Anyámékkal nem tudtam kijönni, amit kerestem, elvették tőlem és elköltötték. Nyolc osztályt jártam. A beszélgetésből az is kiderül, nincs arra igénye, hogy színházba, múzeumokba járjon, a könyvolvasás helyett is inkább horgolással, kötéssel tölti szabad idejét. A vállalat vezetői közül többeket nem ismer, az igazgatóval nem találkozott, szállógyűlésre nem emlékszik. Simon Józsefné félresiklott házassága miatt jött el Dunaújvárosból 1975. januárjában. Szabad idejét legtöbbször a városban tölti, járt már a múzeumokban, látta Esztergom, Visegrád nevezetességeit. Valamilyen szakma elsajátítására, Kocatartó kistermelők figyelmébe ajánljuk: előnyös feltételekkel továbbra is vásárolhat vemhes kocasüldőt az állatforgalmi és húsipari vállalatoktól. Kérjük, hogy rendelését mielőbb juttassa el felvásárlóinkhoz, kirendeltségeinkhez, ahol részletes felvilágosítással is szolgálnak. ÁLLATFORGALMI ÉS HÚSIPARI TRÖSZT továbbtanulásra még nem gondolt. Molnár Veronika elmúlt 18 éves, Tolna megyei. Egészség- ügyi szakközépiskolába járt, de allergiás megbetegedése miatt nem folytathatta tanulmányait. Arra a kérdésre, hogyan képzeli el további életét, csak hosszas tétovázás után válaszol: — Nem tudom. Minek tanuljak? Ami szerettem volna lenni, nem sikerült, amihez meg nincs kedvem, azt minek? Kétségtelen: a kulturáltan berendezett munkásszállás nagy eredmény, o vállalat gondoskodását dicséri. De ha egyénileg is többet foglalkoznának ezekkel a lányokkal, fiatal életük mindennapos gondjaival, egyiküiknek-mási- kuknak a tanuláshoz vezető utat is megmutatnák, még tartalmasabb lehetne itt az élet. Az építők A PÁÉV munkásszállásán Nyirán Ferencné gondnok azzal fogad, este fél hat tájban érdemes visszajönni, akkor lesznek itthon a lakók, és még á kultúrfelelőssel is tudunk beszélni. Közben néhány adat bekerül a szállóról a jegyzet- füzetbe. Csak a földszintet -lakják a vállalat munkásai. Jelenleg huszonhatan vannak. Az emeleti részt bérbe adták a Győr megyei Építőipari Vállalatnak, mert Békásmegyeren dolgoznak, ök vannak többen: negyvenegyen. Este sikerül a kultúrfelelőssel, Bekő Sándorral találkozni. — Mi a munkája? — Hát eddig még nem csináltam semmit, mert először a könyvtárt kell átvenni leltár szerint — mondja. Kiderül, a szálláson van egy 200 kötetes kiskönyvtár. Húzódik az átadás az elődjétől. Tulajdonképpen más teendője nincs is, színházjegyek árusításával, múzeumlátogatások szervezésével egyáltalán nem foglalkoznak. Bekő Sándor nyáron a vállalat balatoni üdülőhelyén anyagbeszerzőként dolgozott, a téli hónapokban a szentendrei munkásszállást fűti. Tavaly január óta van a vállalatnál. Amikor előző munkahelyén, a 23. számú Volánnál dolgozott, a munka mellett két gimnáziumi osztályt egy év alatt elvégzett. Szakmája is van: betanított kőműves. Amikor a továbbtanulás, az érettségi szóba került, kiderül, nem tudja, hogy Szentendrén gimnázium is van, sőt levelező tagozat is műkő- dili, ahová munkások, felnőttek járnak. A beszélgetésből az is kiderült, a közontból járnak ugyan előadásokat tartani, de a lakókat ez nem érdekli túlságosan. A gondnoknő véleménye szerint is nyolc-tíz embernél többen nem szoktak összeverődni. A végkövetkeztetés nem lehet más: a szálláslakók nem élnek a vállalat biztosította kulturálódási lehetőségekkel. Talán ha a helyi művelődési intézmények több segítséget nyújtanának a munkásszállásnak, akkor eredmény is volna. Lakók a betonból A BVM szentendrei gyárának munkásszállásán éppen takarítanak, amikor Vincz Gyuláné gondnok társaságában bekukkantunk a szobákba. Harmincöt lakójuk van. A gyár három műszakban termel, így aztán alvó embereket is találunk, bár délelőtt tíz óra van. Még egy sajátosságról kell említést tenni. Vannak olyan 20 év körüli fiatalok, akik állami gondozottak voltak. A Pest megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet rendszeres kapcsolatot tart az üzemmel, szinte naponta látogatja nevelő azokat a fiatalokat, akik még mindig az intézet felügyelete alatt állnak. A gyerekek a fizetésükből havonta ezer forintot kapnak kézhez, a többit takarékba teszik számukra. Raffael József állami gondozott volt. Augusztusban múlt három éve, hogy itt dolgozik. Kazánfűtő. Szüleiről csak any- nyit tud, hogy a megye egyik községében laknak, nyolc testvére van, de még egyszer sem látta őket. Szentlőrinckátán élő nevelőszüleit havonta meglátogatja és valószínű, a későbbiek során náluk fog végleg letelepedni. — Könyvet nemigen olvasok — mondja —, mert szemtem gelyferdülésem van. A vállalat szokott venni színházjegyeket, egy hónappal ezelőtt Pesten a Madách Színházban voltunk. A megyei művelődési központban még csak egyszer voltam egy Apostol-koncerten. A helyi múzeumokat sem ismerem. Kovács Gábor ugyancsak állami gondozott volt. Segédmunkásként dolgozik, a Há- mán Kató szocialista brigád tagja. — Valami szakmát szeretnék tanulni — válaszol —, de nem tudom eldönteni, mi legyen az. A művelődési központban még nem jártam, de a múzeumokban már voltam. Bódi Pál nem töltötte be még a 18. életévét, ő még állami gondozott. A nyolcadik osztály után egy évig Nagykőrösön az Élelmiszeripari Szak- középiskolában tanult, de családi okok miatt abbahagyta. Segédmunkás ő is. — Szakmát akarok tanulni, gépkocsivezető szeretnék lenni — itt a gyárban. Persze, ez attól függ, lehet-e. Egyszer már mondták, hogy valamilyen tanfolyam indul, de bővebbet nem tudok erről. Állítólag kevés volt a jelentkező. Fiatalokkal beszélgettünk. Volt köztük olyan, aki össze- kuszálódott körülményei közül is talpra akar állni, akadt olyan is, aki nem szándékozik változtatni életútján, még nincsenek végleges elképzelései. A legtöbb vállalat a maga módján több-kevesebb sikerrel, sokféle módon segíti a szállásokon élő dolgozókat. Talán egy dolog hiányzik: összehangoltabb munka a népművelők és a vállalat illetékesei ré- sizéről a szállólakók érdekében. Kiss György Mihály Parkolj és utazz tovább! Egyre több budapesti metróvégállomáson alakítanak ki autós parkolókat. Ezzel akarják az autósokat rászoktatni a már külföldön is bevált parkolj és utazz tovább mozgalomra, amellyel enyhíteni lehetne a nagyvárosok közlekedési zsúfoltságát. A holnap talajtápláléka Kísérleti üzemben az új folyékony műtrágya Felépítette az e célt szolgáló kísérleti üzemet és már az idén 300 hektáron ki is próbálja saját új szuszpenziós műtrágyáját a Nehézvegyipari Kutató Intézet mezőgazdasági kemizá- lási szolgálata. A Nehézipari Minisztérium és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság megbízásából kezdett széles körű kutatások során kipróbálják ezt az új eljárást is, amely lehetővé teszi, hogy mindig a talajösszetétel és az adott növény igényeinek legmegfelelőbb arányban legyenek jelen a folyékony műtrágyában a különféle hatóanyagok. A kísérlet egyéb vonatkozásban is nagyon sokrétű: a folyékony műtrágya, termésnövelő hatása mellett részletesen elemzik annak tárolhatóságát, megkeresik ehhez a legmegfelelőbb anyagokat, kidolgozzák a konténeres szállítás és tárolás módszereit és kiválasztják a földbe juttatás legmegfelelőbb eszközeit. A kutatás első sikerei után bekapcsolódott a programba á Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium is: elvállalta egy újabb, más, 1500—2000 hektáros kísérlethez elegendő folyékony műtrágyát előállító üzem építésének költségeit. S zépből csúnyát, jóból rosszat csak oktondi csinál, így hangzik az évszázadokat megélt bölcsesség, amit már az ókori Róma polgárai helyeselve ismételgettek. Mert hiszen miféle haszon, előny remélhető, származtatható abból, jja akár kezünk nyomán, akár valamilyen tettünk következtében rúttá lesz az, ami előbb még csábítóan szépnek látszott, s a jó eszköz használhatatlanná silányul? Megengedhető-e, hogy a korszerű technika, technológia sokféle vívmányával élve, aprónak tűnő mulasztások, melléfogások, fegyelmezetlenségek miatt a végeredmény az elérhetőnél gyatrább, kisebb értékű legyen? Természetesen a szónoki kérdésre csakis tagadással felelhetünk. Az ilyesmi nem engedhető meg, a valóságban pedig a gyakorlatban seregestül találkozunk eseteivel, következményeivel. A példára támaszkodva folytatja az eszmefuttatást: a bútorok kétharmada készül napjainkban úgynevezett öntött, azaz lakköntőgéppel fényezett felülettel. Az eljárás világszerte követett, korszerű, gépi eszközei megbízhatóak, a lakkanyagok választéka bővül, minőségük egyre jobb. Ennek ellenére az így előállított bútorok negyedénél fedez fel különböző hibákat a gyári minőségellenőrzés, a tárca szúrópróbaként ismétlődő vizsgálata, a kereskedelmi minősítés. Az okok többfélék, előfordul például a kívánatosnál gyengébb lakk használata más híján. Ám a hibák nagyobb része a technológiai előírások be nem tartása, vagy egyenesen megsértésére vezethető vissza. Arra tehát, hogy valakinek, valakiknek nem volt kellő figyelmük, türelmük úgy tenni a dolgukat, ahogyan azt illene. Ezért azután túllépték — vagy nem JEGYZET A jó lefokozása érték el — az öntésihez szükséges hőfokot, felületesen készítették elő a bevonandó anyagokat, nem tartották be a lakkhoz keverendő adalékok előírt arányát. A következmény: a jó technológia, a megfelelő eszköztár ellenére másod-, harmadosztályú minőség, csökkentett ár, vásárlói szájhuzogatás. Holott a feltételek rendelkezésre álltak a gyártónál, csak annyi kellett volna még ezekhez, hogy senki se tűrje el az aprónak látszó mulasztásokat, fegyelmezetlenségeket. Részletesen taglaltuk a találomra kiválasztott példát, azért, hogy érzékeltessük: más eseteknél gyakran azonosak a buktatók. Mert hiszen hivatkozhatunk színhibás kelmékre, melyek a legkorszerűbb szövő- és kikészítőgépekről kerültek le, nagy termelékenységgel kibocsátott, de mérethibás villanyszerelési cikkekre, zsírtól csepegő, agyonsózott húsipari töltelékárukra, bár félautomata berendezéssoron állították elő azokat, s falburkoló csempékre, melyek mázát néhány hónap elteltével pókhálószerűen vonják be a repedések, holott a gyártó gépeket a nemzetközi élmezőnybe tartozó cégtől vásárolták kemény valutáért. Elhárítva a végletesség veszélyét: nem csupán, nem kizárólag ilyen okok következménye a jó lefokozása. Előbb ugyan a lakossági fogyasztásba kerülő árukat említettünk, de nyugodtan bővíthetjük a kört a termelőeszközökre, beruházási javakra, sőt 'az alapanyagokra is, mert azoknál sem más a helyzet. Az okok szövevényében a felületes technológiai előírásokat éppúgy megtalálhatjuk, mint az import rossz megválasztását — amikor figyelmen kívül hagyják az importberendezések anyagminőségi igényeit Éppen a jelzett szövevényesség miatt a cselekvésnek nem egyetlen irányát kell kutatni, hanem utak hálózatát. Történtek intézkedések annak érdekében, hogy az import ilyen értelemben is ésszerűbbé váljék. A korábbinál nagyobb figyelem jut a termelőhelyek többségén a technológiai előírások megalapozottságára, az anyagkiválasztásra, de érdekes módon, a legkönnyebben föltárható forrás az apró mulasztások terepe szinte érintetlen. Valahogy kényelmetlennek, kellemetlennek érzik —«■ tisztelet a kivételnek — társak és irányítók a megszólalást, 'a feddést, s ha kell, a felelős- ségrevonást. Inkább morogva vagy közömbösen tudomásul veszik, megint nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene. Az egyik nagyüzemben kiállítást rendeztek a különböző hibák miatt selejtre sikeredett termékekből. Odaírták melléjük, mit ér az árucikk, mi okozta a hibát, s ki követte el! Azt a felzúdulást! A rendezők visszakozni kényszerültek; bár a nagy sikerű kiállítás néhány napig még látható volt az ebédlő előterében, a táblácskák eltűntek, névtelenné vált a megnevezett vétkes, s ettől megnyugodtak a kedélyek. Holott éppen a nyugtalanságra kaptak erőteljes indíttatást, ám ahogy ők, mások sem fedezik fel. miféle partokat mosnak el, om- lasztanak le az aoró mulasztások, fegyelemsértések búvópatakjai. M. O.
