Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-01 / 51. szám

ói r:c rrr 1978. MÁRCIUS 1., SZERDA A csönd ereje GÁBOR MÓRICZ KIÁLLÍTÁSA Gábor Móricz festőművész kiállítását Potrány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria fő­igazgatója nyitotta meg Buda­pesten, a Derkovlts-teremben. A tárlatot március 9-ig tekint­hetik meg az érdeklődők, hét­köznap is, szombaton pedig ti óráig. Arcenciklopédia és viráglexikon Ha valaki csöndben marad értékeivel, az nem jelenti azt, hogy felmentést érezhetünk attól, hogy felfedezzük. Gábor Móricz esetében mégis ez történt. Folyamatosan kellene beszélni a művekről, de kri­tikánk nem következetes. Ki sok fényt kap, ki nagyon ke­veset, s nem mindig az érdem­nek megfelelően. Így történhet az, hogy a kilencvenéves Gá­bor Móricz kiállítása nagy meglepetés, hiszen tanulmá­nyok, díjak nem jelezték elő­re minőségét Gábor Móricz 1889-ben szü­letett Kisújszálláson. Székely Bertalan, Szinyei Merse Pál tanítványaként végezte a Kép­zőművészeti Főiskolát, 1906 óta vesz részt kiállításokon Amsterdamban, Hágában, Rot­terdamban, Hódmezővásárhe­lyen és Budapesten. Töretlenül alkot ma is, ő aki Ady Űj ver­seivel egy időben jelentkezett akkor, amikor Picassó művé­szettörténeti jelentőségű avi_ gnoni kisasszonyait még be se mutatták. Azóta korszakok peregtek le, s Gábor Móricz következetes csönddel termi sajátos kincseit. Festészettel bejárt arcenciklopédia, virág- lexikon, — számára ez a vi­lág. Bravúros könnyedségű Krúdy-portnéja telitalálat e nagy író szenvedésekkel is zsú­folt derűs solcarcúságáról, ame­lyen a bordó nyakkendőnek és a fátyolos tekintetnek különös jelentősége van. Ilyen döntő pontokon alkalmazott kiemelé­sekkel jeleníti az évszakok tün­döklését például a holland vá­zába helyezett piros rózsákon is. Máskor búzavirág, dália, en­cián, törökszegfű pompázik. '■ Szelíd virágok szelíd színeivel érzékelteti a világot, s ha em­bert lát és láttat, az is a csendélet békéjét hordozza; Ülő leány vagy Gyantaszedő. Unikum a maga nemében érenpnéretű míniatúra-soroza- ta, amelyen a tűzliliom, az ibolya vagy a hóvirág még élőbb. Végül arra szeretnék utalni, hogy életvitelének humánuma és töretlen alkotókedve között összefüggést érzek, melyet most már hamarosan követnie kell a társadalmi érdemeiért érdemet osztó figyelmes igaz­ságosságának. Otthonvarázslat es fényplasztikák A józsefvárosi kiállítóterem­ben Kévés György és lvanyi László építőművészek mutat­koznak be teraszházaik fotói­val, Két változatot látunk egy témára, azonos értékű fantá­ziát, mely a funkció iránti hű­séget költői színvonalon való­sítja meg a mértan játékossá­gával. Nagyvonalú ötlettel többféle célt szolgálnak a bu­dai magaslati pontokon épült házak, a látvány összhatását fokozzák, és az otthonnak mű­vészi keretet biztosítanak. Ez a haladás útja, melyet a tár­sadalom és az építőművészet szövetsége teremthet meg. A ferencvárosi pincetárla- ton Bánkuti István szobrász- művész mutatkozik be fém- plasztikáival. Éremben már sikerül a tér Változás-át érzé­keltetnie, szoborban még nem. E művekben még sok a lobo- gás, a túladagolt hevesség; a mérséklés növelni fogja erőit. Ideje van; harmincéves. Losonci Miklós Forradalmár pedagógusok Emlékülés Pedagógusok és a forradalmi munkásmozgalom harcosai vol­tak, szocialista nevelési elve­ink, eszméink megszemélyesí­tői — hangzott el azon az em­lékülésen, ajnelyet Berzeviczy Gizella és Czabán Samu szüle­tésének 100. évfordulója alkal­mából rendeztek kedden az Országos Pedagógiai Intézet­ben. Az ünnepi ülésen — ame­lyen részt vett Polinszky Ká­roly oktatási miniszter is — Miklósvári Sándor, az OPI főigazgatója megnyitó beszé­dében hangoztatta: a ma em­bere megerősítésért, megújító példákért fordul elődeihez, most Berzeviczy Gizellához és Czabán Samuhoz, akik meg­mutatták, mit jelent emberi módon élni, alkotni. Berzeviczy Gizelláról Fekete Margit, a Ho Si Minh Tanárképző Főis­kola, Berzeviczy Kollégiumá­nak igazgatója, Czabán Samu­ról Szabó Ferenc, a Békés me­gyei Levéltár igazgatója emlé­kezett meg. Siker Danidban Pénteken magyar textilmű- vészeti kiállítás nyílik Kop­penhága belvárosi kiállító ter­mében, a híres Nikolaj-temp- lomban. A 31 művész 60 alko­tását — faliképeket, tér-texti­leket és különböző textilkom­pozíciókat — felvonultató ki­állítást a közelmúltban mutat­ták be Dánia aalbergi Modern Múzeumában, ahol rövid idő alatt több mint 15 ezren te­kintették meg. Gábor Móricz: Csendélet és Portré A GODOLLOI JÁRÁS PELDAJA Csodák nélkül Idézet egy másfél évvel ez­előtt megjelent újságcikkből: „Akad olyan járása is Pest megyének, ahol gyakorlatilag egyetlen művelődési ház sem került közös fenntartásba. Ez a gödöllői járás, amely első­sorban mezőgazdasági jellegű, ami azt is jelenti, hogy a ter­melőszövetkezetek tehetnék a legtöbbet a közművelődési fel­adatok végrehajtása érdeké­ben. Hogy ez mennyire így igaz, bizonyság rá egyetlen számadat. Az elmúlt eszten­dőben a járás termelőszövet­kezetei 2 millió 750 ezer forint* nyi kulturális alappal rendel­keztek. Ennek az összegnek azonban csak a 2,7 százalékát, azaz 55 ezer forintot fordítot­tak a művelődési házak és az öntevékeny művészeti együtte­sek támogatására.. Másfél esztendő nem hosszú idő, mégis elégségesnek bizo­nyult a gödöllői járásban egy merőben új közművelődési szemlélet kialakításához, amellyel nemcsak behozták más járásokkal szembeni le­maradásukat, hanem twl is léptek a másutt már bevált formákon. Jósvai Lajos, a járási hi­vatal elnökhelyettese: — Hadd kezdem azzal: nem örültünk a másfél esztendő­vel ezelőtt megjelent újság­cikknek. Elsősorban a mi mun­kánk bírálata volt. A bírálatot pedig senki sem fogadja szí­vesen, különösen, ha egy or­szágos lapban jelenik meg az. Most, másfél év távlatából azonban nyugodt szívvel ál­líthatom: jelentősen hozzájá­rult a gyors változáshoz, amelynek legfőbb kezdemé­nyezője a járási pártbizott­ság volt. A gödöllői járásban jelenleg huszonhat községi könyvtár, hat múzeum és huszonegy művelődési otthon jellegű in­tézmény — két központ, ti­zenhét művelődési ház, két klubkönyvtár — működik. Zalavári László, a járási hivatal művelődésügyi osz­tályának vezetője: — Jelenleg a művelődési otthon jellegű intézmények nyolcvan százaléka már kö­zös fenntartásban működik. Ez számokban kifejezve azt jelenti, hogy a 4 millió forin­tos állami támogatást első­sorban a járás termelőszö­vetkezetei további egymillió forinttal toldják meg. Tóth Árpád, á járási hi­vatal pénzügyi osztályának vezetője: SZÍNHÁZI ESTÉK Arcok és álarcok _ _ r * ■ Az Állami Bábszínház ünnepi hetén FELNŐTTEKNEK — báb­színház — a mondat mintha kuriózumot takarna, pedig hát a színházi művészet több mint két évtizede felfedezte magá­nak a miniatűr világot. A kö­zönségnek azonban csak cse­kély hányada ismeri és fogadta be a felnőttműsorokat. S ebben a kritika is vétkes, éppen, mert kuriózumként kezelte a fel­nőtteknek szóló bábjátékot, s így a színházművészet perifé­riáján tartotta. S ez annak el­lenére is igaz, hogy az Állami Bábszínház Bartók, Sztravinsz­kij és Kodály műveire kom­ponált előadásai, Dürrenmatt, Brecht, Kosztolányi és Örkény alkotásainak feldolgozásával kirobbanó sikert aratott egy szükebb közönségrétegben. S a felnőtt bábjáték térhódítása még ma is lassú folyamat, pe­dig egy-egy előadás feledhetet­len színházi élményt nyújt. Egyetlen magyar színpadon sem sikerült annyira érvény­re juttatni a színház komplexi­tását, mint a most harminc éves fennállását ünneplő Álla­mi Bábszínházban. A zene, a képzőművészet, a mozgás, az irodalom és a nyelv tökéletes harmóniában, s finoman ki­mért arányokban jelenik meg az előadásokon. Magas szinten sikerült megőrizni a bábjáték eredeti sajátját: a mozgó lát­ványt, és az ebbe sűrített drá- maiságot. A szuggesztív hatás titka, hogy a bábok olyan végletesen, olyan tisztán sza­badok, amennyire csak álmai­ban képes az ember. Ezek a figurák játszi könnyedséggel győzik le önnön korlátáikat, sőt ha kell a természeti és a társadalmi törvényeket; min- dig-érvényre juttatva az ember ösztöneiben megbújó igazság­érzetet. Közben elbűvölnek a képi rejtélyek, az átlényegült tárgyak, például: mesebeli ki­rályfi lesz egy tollseprűből, s ml elfogadjuk az átváltozást. A JUBILEUMI HÉT az egész magyar bábjáték sereg­szemléjévé válik. Az ország amatőr együttesei is bemutat­koztak, s a bábszínház sorra játssza korábbi bemutatóinak többségét, az eddigieknél na­gyobb teret adva a felnőttek­nek szóló produkcióknak. A fából faragott királyfi, A cso­dálatos mandarin, a Petruska, a Vásári bábkomédiák, a Tár­gyak és emberek című dara­bok mellett ismét láthattuk ez Arcok és álarcok-at Gyakorlatilag négy teljesen önálló alkotást tartalmaz az Arcok és álarcok, s a megany- nyi átváltozás legbelső emberi énünk vetületeit mutatja föl. A groteszkek szövegkönyvét Szilágyi Dezső, a színház igaz­gatója írta, a rendezés Szőnyi Kató munkája, a bábokat és a díszleteket Koós Iván tervez­te. A Katona történeté-vei in­dul az előadás. Igor Sztravinsz­kij zenéjére a falusi vásárok báb játékaiból közismert törté­net elevenedik meg, amelyben az obsitos katona eladja he­gedűjét és ezzel lelkét, az ör­dögnek. Ebben a groteszkben felvonul a bábjáték valameny- nyi formája, technikája: a zsi­nóron mozgatott marionett fi­gura mellett, a pálcás és a kesztyűbábokkal együtt cso­portbábokat láthatunk, s a színészek, a vásári játékosok szemünk láttára mozgatják az alakokat. Ez az önmagában is izgalmas megoldás azt is lát­ványossá teszi, amint a zene ritmusának, dinamikájának megfelelően a bábszínészek át­élik szerepüket. A La valse címmel Maurice Ravel zenéjére komponált báb­pantomim talán a legkiválóbb betétje az előadásnak. Egyet­len keringő idejére megeleve­nedik két századelejei kosz­tüm. A szinte páratlan bra­vúrral megoldott jelenetben egy női és egy férfiruha tán­col el egy történelmi korsza­kot: a bearanyozott békebeli időtől a mindent elsöprő vi­lágháborúig. Zene és tárgyak tökéletesen harmonikus együtt­élése a produkció. Művészi ér­tékét leginkáb az fémjelzi, hogy a néző bár tudja: „tech­nikai csodát” lát — különösen a kaotikus záró jelenetben —, mégis feloldódik az előadás­ban, érzelmileg tökéletesen azonosulva a látvánnyal. Az Aventures, Ligeti Károly zenei groteszkje virtuozitásig fokozza a korábbi jelenet bra­vúros játékát. A férfi és a nő kapcsolatának változataiból teremt burleszk hatású fantá­ziaképet ez a betét. A férfi, az asszony és a lány három­szöget egy-egy személyhez tar­tozó kellékek mozgatásából is­meri fel a néző. Az emberi hangeffektusokkal kevert zene, a képzőművészetileg gondosan tervezett tárgyak, s ezek tö­kéletesen koreografált mozgá­sa az érzelmi változások hatal­mas skáláját bontja ki. Pil­lanatról pillanatra új ötletek kápráztatnak el olyan meny- nyiségben, hogy kissé már soknak is érezhetjük. A Klasszikus szimfónia, amely Szergéj Prokofjev zenéjére ké­szült, isimét visszatér a bábját­szás klasszikus gyökereihez, mintegy bezárva a kört az elő­adás stílusában is. A klasz- szicizáló muzsikára kerek tör­ténetet épített a társulat. Szín­ház a színházban: egy com- media de l’arte előadás ját­szódik a paraván mögött, s a színpadi nézőtéren egy bűbá­jos kiskutya reagálásait lát­hatjuk. Elő szereplők, pálcás és kesztyűs bábok együttes mozgásának lehetünk tanúi, de ebben a részben mintha kis­sé külön válna a zene és a cselekmény. NAGY SIKERT aratott — megérdemelten a társulat va­lamennyi tagja a hétfő esti bemutatón is. A sok bonyolult színpadi mozgást egyetlen ap­róbb hiba nélkül oldották meg a színészek: B. Kiss István, Erdős István, Gyurkó Henrik, Kása Melinda, Pataky Imre, Szöllősy Irén, Elekes Pál, Gru­ber Hugó, Havas Gertrud, Ősi János, Szakály Márta és Va- ranyi Lajos. Bátran mondhatjuk nemzet­közi előadásnak is a hétfőit. Az Állami Bábszínház néző­terén finnek, angolok, fran­ciák, németek és vietnamiak tapsoltak. Elismerését nyilvá­nította a társulatnak Szergej Obrazcov, a világhírű szovjet bábművész is, aki ma szerdán mutatja be koncertműsorát s hazai közönségnek. Krlszt György — Az igazsághoz tartozik, hogy a tervezett állami — ta­nácsi — támogatás a 4 millió­nál mintegy négyszázezer fo­rinttal kevesebb volt. A helyi tanácsok azonban mindent megtettek a közművelődési fel­adatok fokozottabb segítése érdekében. Ezt azért fontos elmondani, mert az idei 3 mil­lió 900 ezer forintos támoga* tás összege jó gazdálkodással tovább növelhető. Ami új vonás a gödöllői já­rás közművelődésében: az esz­tendeje alapított járási köz- művelődési alap. Ilyen, a köz- művelődési feladatokat támo­gató anyagi forrást még a me­gye egyetlen járásában sem alapítottak. Kis Pál István, a járási hivatal művelődésügyi osz­tályának népművelési fel­ügyelője: — A közművelődési alap gazdája az egy éve alakult, hu­szonhét tagú járási közmű­velődési bizottság, amelyben a járás lakosságának minden rétege képviselve van. A bi­zottság, amely az elmúlt esz­tendőben 255 ezer forinttal rendelkezett, Jósvai Lajos el­nökletével közösen döntött az összeg felhasználásáról. Jósvai Lajos: — Szó volt már arról, hogy a járás gazdálkodó egységei­nek többsége — jelenleg ki­lenc termelőszövetkezet, egy mezőgazdasági egyesülés, egy ÁFÉSZ és egy ipari szövet­kezet — tavaly egymillió fo­rinttal járult hozzá a helyi művelődési intézmények fenn­tartásához. Ezen felül ezek a gazdasági egységek adták ösz- sze a járási közművelődési alap 255 ezer forintos összegét is. Hogy mire fordították az elmúlt esztendőben ezt az ösz- szeget? Zalavári László: — A járási közművelődési alap elsősorban járási közmű­velődési célfeladatok valóra- váltását segíti. így például húszezer forintot fordítottunk a hat szakági stúdió működé­séhez. Ugyanennyit kapott a kulturális alapból a járási ol­vasótábor. A járásban rende­zett kiállítások rendezésére, illetve az azokhoz szükséges felszerelésekre huszonhétezer forint jutott. Egy tanulmány és két monográfia megjelen­tetéséhez negyvenötezer forint­tal járultunk hozzá. Termé­szetesen, a kulturális alapból részesültek a területi felada­tokat is megoldó intézmények. így például a veresegyházi művelődési központ tízezer forintot kapott az audiovizuá­lis stúdió fejlesztéséhez. A több pénz a közművelő­dés nagyobb lehetőségét terem­tette meg. Ezt szemléletesen bizonyítja az a tény, hogy amíg 1976-ban százötvenhat, tavaly már kétszázharminc­hét művelődési közösség mű­ködött a járás közművelő­dési intézményeiben. Kis Pál István: — Jelenleg 36 tanfolyam, 62 szakkör, 79 művészeti csoport és 60 klub működik járásunk­ban. Egy év alatt 570 ismeret­terjesztő előadás hangzott eL Csaknem minden településen megvalósult — a bagi kísér­let alapján — a közművelő­dési intézmények és az isko­lák kapcsolata, amely első­sorban közös rendezvények­ben, szakköjpk együttes mű­ködtetésében, rendhagyó órák rendezésében nyilvánul meg. Az elmondottakból követ­kezik: az előbbrelépés szem­betűnő. A hogyan továbbra azonban már nehezebb a vá­lasz. Tóth Árpád: — Nemcsak a közművelő­dés feladatai nőttek meg egy esztendő alatt, több lett a köz- művelődésre fordítható pénz és javultak a közfnűvelődés tárgyi feltételei is. Van azonr ban egy akadály, ami a to­vábblépést nehezíti. Egy ta­valy megjelent pénzügymi­niszteri rendelet, amely elő­írja, hogy a személyi kiadá­sokra tervezhető összeg az idén nem haladhatja meg a tavalyi előirányzatot. Ez a ren­delet a közművelődést illető­en elsősorban az előadói, szak­körvezetői, művészi tisztelet­díjak összegére vonatkozik. Hogy ez mit jelent a gyakor­latban? A művelődési intéz­mények nem kérhetnek fel több előadót, művészt, mint tavaly. Nem alakíthatnak új szakköröket, csak abban az esetben, ha a meglevők kö­zül megszüntetik valamelyik két. Jósvai Lajos: — Ez a rendelet valóban nincs összhangban a közmű­velődési törvénnyel, amely nehezebb feladatokat ir elő számunkra. E feladatok meg­oldásához ma már adot­tak az anyagi lehetőségeink is, ez a rendelet azonban gá­tol bennünket abban, hogy valóban arra költhessük a meg­levő pénzt, ami a közművelő­dés tartalmában a gazdago­dását segíthetné. A gyorsan változó világ kö­vetelte meg, hogy mielőbb össztársadalmi üggyé váljon a közművetődés. Ennek érde­kében igen sokat tettek az elmúlt másfél esztendő alatt a gödöllői járásban. Tenniva­ló természetesen még ezután is van. Az összefogásból pél­dául olyan egységek marad­tak ki, mint az lkladi Ipari Műszergyár vagy a Hazai Fé­sűsfonó- és Szövőgyár kistar- csai gyára. Vagy: évek óta nem sikerült megoldani, hogy a kocsmaszintű étterem kiköl­tözzön a péceli művelődési házból. Azután: Kistarcsá n nincs művelődési intézmény. A klubok segítőkész családok­nál, magánházaknál működ­nek. Ugyanez a helyzet Val- kón, Kartalon, Kerepesen és Isaszegen pedig annyira öreg, korszerűtlen már a művelő­dési ház, hogy a megnöveke­dett közművelődési felada­toknak azokban megfelelni már nem lehet. A másfél éve kezdett jó indulás azonban biztosítéknak tűnik arra, hogy a meglevő gondok is mielőbb megszűnjenek. Prukner Pál Megjelent a negyedik kötet Budapest története A könyvesboltokba került a Budapest története című mo­nográfia negyedik kötete, amely a főváros modem világ­várossá válásának történetér mondja el' négy fejezetben. Ezt mutatták be a Magyar Tudo­mányos Akadémia várostörté­neti bizottsága és a Budapesti Történeti Múzeum keddi saj­tótájékoztatóján a Kossuth Klubban. Az 1848-tól 1918-ig terjedő periódusokkal foglalkozó fe­jezetek a polgári demokratikus forradalom előkészítésével zá­rulnak. A sorozat korábbi kö­teteihez hasonlóan minden fe­jezet bemutatja a szóbanforgó időszak gazdaságtörténetét, né­pességfejlődését, összefoglalja a városépítésben elért ered­ményeket, a főváros közmű­vesítésének, a kommunális szolgáltatásoknak és a köz- egészségügy fejlődésének jel­lemzőit. Ajándék egy vajdasági iskolának Halász József belgrádi ma­gyar nagykövet kedden ünne­pélyes külsőségek között adta át a magyar Oktatási Minisz­térium könyvajándékát a vaj­dasági Kanizsa község Ady Endre nevét viselő magyar nyelvű általános iskolájának. Az ünnepségen a vajdasági tartományi végrehajtó tanács (kormány) képviselői is részt vettek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom