Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-24 / 71. szám
2 1918 MÁRCIUS 24.. PENTEK AZ ORSZÁGGYŰLÉS TAVASZI ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról) A számok azt mutatják, hogy az első két hónapban a vendéglátásban csökkent a szesz- forgalom. Jó dolog az is, hogy. ha a vendéglátás nagyobb gonddal. foglalkozik az ételek, az üdítő Italok, a reggeli italolt (tej, tejeskávé, tea stb.) eladásával. Tapasztalataink szerint az élelmiszer-kereskedelemben annak ellenére növekedett a szeszes italok értékesítése, hogy egyes üzlettípusokban — édességboltokban, zöldség-gyü- mölcsboltokban — részben vagy egészen megtiltottuk a szeszes italok árusítását. Jó és rossz tapasztalataink tehát egyaránt vannak már. Az már ma is látható, hogy tartós eredményt adminisztratív intézkedéssel nem tudunk elérni. Szükség van a közfelfogás alakítására, a nevelésre, egyszóval a társadalom tevékeny közreműködésére is. A lakosság áruvásárlásában a ruházkodásra fordított részarány az utóbbi másfél évtizedben — a nemzetközi tendenciával azonosan — nálunk is csökkent A konfekciótermékek vásárlásának átmeneti csökkenése után, az új mérettáblázat bevezetése óta azonban lassan újra emelkedik a kereslet. A készruházati forgalomnak csaknem egyharmadát a csecsemő- és gyermekruházati cikkek teszik ki. Értékesítésük az utóbbi években az átlagosnál nagyobb ütemű. Nemcsak a ruházatnál, hanem más gyermekcikkéknél (játékok, gyermekbútor stb.) is tapasztalható az, hogy a társadalom minden rétege fontosnak tartja a gyermekek igényeinek kielégítését. A ruházati szakmát — jobban, mint valaha — az igények, a divat gyors változása jellemzi. Az utóbbi 15 esztendőben szinte robbanásszerű változáson ment át a háztartások gépesítése. Míg 1960-ban száz háztartásra 15 mosó-, 1 hűtőgép és 3 és fél televízió jutott, addig 1977-ben 78 mosó-, 81 hűtőgép és 76 televízió jut. A lakosság személyi tulajdonában 1960-ban alig 20 ezer személygépkocsi volt. A legfrissebb adatok szerint számuk ma meghaladja a 700 ezret: hazánkban minden ötödik család vásárolt már autót. A belkereskedelem munkájában jelentős helyet foglalnak el a lakosság beruházásaihoz szükséges termékek is. A különféle építőanyagokból például a forgalom az utóbbi másfél évtizedben majdnem megháromszorozódott. Az ilyen hatalmas terméktömeg bemutatása intenzív és szakszerű hálózatfejlesztést, az üzletek szakosítását, a kereskedelmi dolgozók állandó továbbképzését is megköveteli. Az életszínvonal fontos minőségi elemének kell tekintenünk, hogy milyen a kereskedelem áruválasztéka, a dolgozók milyen mértékben találják meg az üzletekben az általuk keresett termékeket. A törvényjavaslatnak egyik célja éppen az, hogy megfogalmazza azokat a magatartási normákat, amelyeket az áruellátás színvonalának megtartása és javítása érdekében követni kell. Szankciók a szerződésszegőkkel szemben Hangsúlyosan szólt a miniszter arról, hogy a bő áruválaszték, a technika és a divat gyors változása miatt különös jelentősége van a piackutatásnak. A törvényjavaslat szerint a piackutatással nemcsak a belkereskedelemnek, hanem a a külkereskedelemnek és a termelőknek egyaránt foglalkozniuk kell és kölcsönös tájékoztatást kell nyújtaniuk egymásnak. Jelenleg a lakosság áruvásárlásainak több mint 80 százaléka hazai termelésből származik. Valószínű, hogy a jövőben ez az arány csökken. A gazdaságos termékszerkezet kialakítása a népgazdaságnak, így a lakosságnak is érdeke. Ezt azonban úgy kell végrehajtani, hogy ne okozzon zökkenőket a lakosság ellátásában. Ezért a törvény előírja, hogy a dolgozók szükségletei szempontjából lényeges termékek gyártásának megszüntetése, vagy jelentős csökkentése esetén a termelőknek megfelelő módon együtt kell működniük a bel- és a külkereskedelemmel. Az e témával kapcsolatos részletes eljárási szabályokon most dolgozunk. A kereskedelemben megjelenő termékeknél mind nagyobb szerepe van a behozatalnak. Amíg 1960-ban az összes forgalmazott fogyasztási cikknek 6 százaléka, addig jelenleg már majdnem 20 százaléka szárma, zik importból, csaknem kétharmadrészben szocialista or. szágokból. A következő években arra törekszünk, hogy a folyamatos ellátás javítását, a választék bővítését, színesítését szolgáló, külföldről származó áruk aránya növekedjék. Az import fogyasztási cikkeket továbbra is elsősorban a szocialista országokból kívánjuk biztosítani. A zökkenőmentes ellátás érdekében különös- jelentősége van a szerződéses fegyelemnek és az ütemes szállításoknak. A fogyasztók érdeke megkívánja, hogy az eddiginél szigorúbb követelményeket támasszunk mind a kereskedelmi, mind az iparvállalatokkal szemben. Azokat, akik nem szállítanak ütemesen, vagy a megrendelt árukat nem veszik át, megfelelő szankciókkal kell sújtani. A törvényjavaslat nagy gondot fordít arra, hogy a fogyasztók jó minőségű árut vásárolhassanak. Ezért írja elő, hogy a szerződésekben szakszerűen határozzák meg az áruk minőségét és a minőség ellenőrzésének módját, valamint a minőség tanúsítását, s előírja azt is, hogy az áru minőségét meg kell őrizni a raktározás és forgalmazás egész folyamatában. Kiemelkedő jelentőségűek azok az előírások, amelyek az alkatrészellátásról és a javitó- szolgáltatásról rendelkeznek. A törvényjavaslatban megfogalmaztuk: járműveket, tartós fogyasztási cikkeket csak akkor lehet forgalomba hozni, ha a termelők és a kereskedők gondoskodtak a megfelelő alkatrészellátásról és a szakszerű javítás lehetőségéről. Fontos a törvényjavaslatnak az a rendelkezése is, hogy egyes termékek forgalmazását meg lehet tiltani, vagy más termékek árusítását el lehet rendelni. A ki- és beutazások könnyítése A belkereskedelem része az idegenforgalommal, turisztikával összefüggő sokrétű szolgáltatás is. Hazánk idegenforgalma és a belföldi turizmus az utóbbi másfél évtizedben jelentősen bővült. 1960-ban még csak félmillió ember látogatott hazánkba, 1977-ben pedig számuk már elérte a 12,5 milliói A kiutazó magyar állampolgárok száma 1977-ben megközelítette a 4,5 milliót. A helsinki értekezlet szelleméből kiindulva az utóbbi években sokat tettünk, a nemzetközi fórumokon is kezdemé- nyezőleg léptünk fel a ki- és beutazások feltételeinek megkönnyítéséért. Az intézkedések sorából külön kiemelte a miniszter azt a nemrég született kormányhatározatot, amellyel 1978. január elsejétől a nem szocialista országokba utazó állampolgároknál is eltörölték a valutabeváltási kötelezettséget. Az első tapasztalatok arra mutatnak, hogy a beutazások száma a tőkésországokból is növekedett, s az utóbbi időben a magyar állampolgárok kiutazásait . is sokféle intézkedéssel könnyítettük. Fogadóképességünket befolyásolja szálláshelyeink száma és állapota. Az ellátás javítására szaporítani kívánjuk szálláshelyeinket, jobban ki kell használnunk gyógy-idegenforgalmi lehetőségeinket. A kiskereskedelemnek és a vendéglátásnak jelenleg kereken 55 ezer hely, 6,5 millió négyzetméternyi terület jut. Az utóbbi másfél évtizedben az üzletek száma 20 százalékkal növekedett, az eladási alapterület viszont megkétszereződött. Noha sok ABC- és más áruházat nyitottunk, még mindig elmaradás van a fővárosi kereskedelem fejlesztésében. Különösen az élelmiszer-kereskedelem dolgozik még ma is számos területen korszerűtlen körülmények között. Célszerű megvizsgálni, hogyan lehetne kereskedelmi célokra igénybe venni olyan épületeket, helyiségeket, amelyeket ma sokhe. lyütt irodának, raktárnak stb. használnak, noha üzlet számára kiválóan alkalmasak volnának, vagy valamikor azok is voltak. Elsődleges a vásárlók érdeke A törvényjavaslat az üzletek nyitva tartásáról is rendelkezik. Eszerint a nyitva tartást úgy kell megállapítani, hogy az megfeleljen az ellátási követelményeknek, valamint a lakosság vásárlási szokásainak, munkafeltételeinek —, s tekintettel legyen a kereskedelmi dolgozók munkakörülményeire is. nak feltüntetésére és a vásárlási jogokra — mondotta. — Nagyon fontosak a törvényjavaslatnak azok a rendelkezései, amelyek a kereskedelmi dolgozók alkalmazási feltételeit határozzák meg. Ennek lényeges vonása, hogy meghatáro. zott munkakörökben szükséges az erkölcsi bizonyítvány és időlegesen, vagy véglegesen el kell tiltani a kereskedelmi szakmától azokat a dolgozókat, akiket két éven belül háromszor megbüntettek a fogyasztók megkárosítása miatt. A kereskedelem a vásárlók érdekeit az áruforgalmi folyamat minden fázisában köteles figyelembe venni. Ártúllépés, vagy a vásárló bármely más módon történő megkárosítása esetén — a vásárló kárát, minden külön felhívás, kérelem, igénybejelentés nélkül meg kell téríteni. A jogok érvényesítéséhez szükséges, hogy a vásárló megismerhesse jogait, ezért a törvényjavaslat szerint a minőségi kifogások intézésének szabályait minden üzletben jól látható helyen ki kell függeszteni. Megkívánjuk, hogy a kereskedelmi dolgozók ezekről a kérdésekről, pontos felvilágosítást adjanak. Közérthető jogszabályok Jelenleg a kereskedelemben 450 ezren — többségükben nők — dolgoznak. Ezeknek több mint fele közvetlen kapcsolatban áll a vásárlókkal, a vendégekkel. A szakképzettséget igénylő munkakörök 75 százalékában szakképzett munkaerőt foglalkoztatnak. Ezek aránya lassan, de folyamatosan növekszik. A kereskedelmi dolgozók jövedelmi viszonyai az elmúlt évek tervszerű bérpolitikája, legutóbb a tavaly bevezetett műszakpótlék eredményeként valamelyest javultak. A törvényjavaslat rendelkezései szinte minden pontban érintik a kereskedelmi dolgozókat. Ezek közül kiemelte a miniszter a vásárlók tájékoztatásának kötelezettségét — Ennek ki kell terjednie az árakra, az áru tulajdonságaiAz előterjesztett törvényjavaslatot körülbelül 30 érvényes jogszabály támasztja alá. Ezeknek a jogszabályoknak egy részét a törvény előírásaihoz igazodóan módosítani kell. Ugyanakkor a törvény végrehajtása néhány új jogszabály kiadását is szükségessé teszi. A jogszabályrendezésnél megkülönböztetett figyelmet fordítunk majd a kereskedelemre vonatkozó rendelkezések egyszerűsítésére és áttekinthetőségére is. Befejezésül dr. Sághy Vilmos hangsúlyozta: — A belkereskedelemről szóló törvényjavaslat rendelkezései előremutatóak és megfelelnek azoknak a társadalmi és gazdasági követelményeknek, amelyek a népgazdaság hosszabb távú fejlődési programjából a kereskedelemre hárulnak. A fejlődésben szerepet játszik a termelés hatékonysága, meny- nyisége, minősége, az importlehetőségek, a vezetési színvor nal összessége és még sok más tényező. Ha azonban minden területen a törvény betűjének és szellemének megfelelően dolgoznak, ez önmagában a munka színvonalának emelkedését jelenti. Kérem a tisztelt országgyűlést, hogy az előterjesztett javaslatot vitassa meg és emelje törvényerőre — mondotta befejezésül, a miniszter. Az árpolitika néhány kérdéséről Csikós Nagy Béta államtitkár Mssólalása Csikós Nagy Béla, az Országos Anyag- és Arhivatal elnöke felszólalásának bevezetőjeként a termékforgalmazás jelenlegi rendjéről beszélt. A kereskedelmi szabályoknak megfelelően, csak úgy mint a fogyasztási cikkeknél szabad árucsere és többcsatornás értékesítés érvényesül — mondotta. A termelés és elosztás folyamataiban a kormány csak a feltétlenül szükséges mértékben avatkozik be. Központilag csak a húst és a hús- készítményeket osztjuk el. A lakosság biztonságos kenyér- és lisztellátása érdekében a búza, de általában a gabona csak a kormány külön hozzájárulásával exportálható. Ugyancsak a biztonságos ellátás érdekében néhány terméknél a termelőket a belkereskedelmi vállalatokkal szállítási szerződéskötésre szólítjuk fel. Csikós Nagy Béla rámutatott: a lakosság áruellátását a termelésben kell megalapozni E tekintetben megkülönböztetett figyelmet érdemel a gyártmányprogramozás, a vállalatok közötti árukapcsolatok, a termelés gazdaságos szervezése és az ütemes szállítás. A gazdasági szervek hatásköre A belkereskedelemről beterjesztett törvényjavaslat tárgyalása — mondotta — árpolitikánk áttekintésére is megfelelő keretül szolgál Árpolitikánkban ugyanis fontos szerepet játszanak a belkereskedelmi vállalatok. A fogyasztói árak zömét a belkereskedelmi vállalatok a felvásárló vállalatokkal illetve az ipar- vállalatokkal létesített szerződésekben határozzák meg és változtatják. A belkereskedelmi vállalatok konkrét ármunkája általában kiváló. Mindenesetre jobb, mint korábban, amikor ezt a munkát a központi állami szervek, adott esetekben az árhivatal végezték. Ha valamit tanulhattunk az elmúlt évtizedek árképzési gyakorlatából, akkor az az, hogy az ármegállapítást nem célszerű kivonni azoknak a gazdasági szerveknek a hatásköréből, akik a gyártásért és a lakosság ellátásáért elsősorban viselik a felelősséget. A homogén, a nagy volumenű és a rendszeresen gyártott termékek, közszolgáltatások ármegállapítását persze lehet és kell is centralizálni. Ezt meg is tesszük, ez az ár- stabilitás egyik fontos tényezője. Ugyanezt ésszerűen nem tehetjük meg azoknál a termékeknél, amelyekre a lakosság széles választékban, változatos minőségben, formában vagy kivitelben tart igényt. Ezeknek a cikkeknek választéka a forgalomban ugyanis a divat és a technológia változása, illetőleg a műszaki fejlődés és az igények differenciálódásával gyorsan cserélődik. A tömegárukat az állami tervezés már 1968 előtt is összevontan kezelte, mert lehetetlennek bizonyult azokat központilag tételesen nyilvántartani. Ez az, amire árpolitikánk is épít, amikor különböző árformákat, hatósági és szabad árakat egyidejűleg alkalmaz. De amíg 1968 előtt a szabadáras forgalom a lakosság fogyasztási árualapjának csupán 10—13 százalékát adta, ma ez 45 százalék körül alakul. Változott megítélésünk az alapvető termékek körében is. Itj sem rögzítjük feltétlenül minden választék árát A kenyér árát természetesen a kormány állapítja meg, de már a sütőipari cukrászsütemények, vagy a finom pékáruk megfelelő választékának biztosítását rugalmas árrendszer alkalmazásával mozdítjuk elő. A belkereskedelmi vállalatok általában nagyfokú körültekintéssel oldják meg konkrét ármunkájukat, ehhez kor. »mányzati támogatást is kajr» nak. Az árucserében a termelő vállalat fölényben van a fogyasztóval szemben. A fogyasztó fokozott védelemre szorul. Ezt veszi figyelembe a tisztességtelen haszonra vonatkozó jogalkotás, amikor megkülönbözteti az indokolt és az A törvényről — szünetben Piacra küldi a tsz — A tejpavilon két oldala Reklám nélkül is szívják? — A karzat is érdekelt A törvénytervezet széles körű társadalmi vitájában is beigazolódott, hogy feltétlenül szükség van a belkereskedelem szabályozására, szocialista társadalmunk követel, ményei szerint. A belkereskedelem feladata ugyanis nem csupán annyi, hogy megfelelő mennyiségű és választékú árut kínáljon a vevőknek, hanem az sem mindegy, milyen körülmények között, hol és mennyi idő alatt lehet ezeket megvásárolni. Pest megye országgyűlési képviselőit is főleg ez az utóbbi kérdés foglalkoztatta tegnap a Parlamentben is. Rendszeres kapcsolatuk a lakossággal lehetővé teszi, hogy közvetlenül érzékeljék a legfájóbb pontokat. S ezek nem elsősorban az áruellátás során észlelhetők, hanem sokkal inkább az üzlethálózat hiányosságainak feltárásában. Erről esett legtöbb szó a képviselők között, amikor véleményt cseréltek az ülésszak szüneteiben. Abony bővíti az árualapot — Abony kis szatócsboltokat örökölt, melyek szűkösek, szinte nincs raktárterületük — mondta a példát Győré Sándor, az Elnöki Tanács tagja, a 9. számú választókerület képviselője, az abonyi Ságvári Endre Tsz elnöke. — Az áfész igyekszik, de fejlesztési alapjából nem telik mindenre egyszerre. Épült egy ABC áruház, két új üzlet, de ez még mindig kevés. A hálózatfejlesztésben nem sokat tudunk segíteni, annál többet az áruellátásban. Eddig is szoros, szerződéses kapcsolatot tartott termelőszövetkezetünk az áfésszel, vágóhídunk minden termékét rendelkezésére bocsátjuk, mezőgazdasági terményeinkből is növeljük a helyi árualapokat. A törvény egyik ígéretes passzusa az, amely az együttműködés további kibővítésére kínálja a lehetőségeket. Nem mondom, hogy nem jár némi áldozattal, ha az áfésznek adjuk el, amit termelünk. Szabadpiacon nem egyszer magasabb áron tudnánk értékesíteni áruinkat — ám kötelességünk hozzájárulni a lakosság ellátásához. Nagykáta példája — Az új belkereskedelmi törvény értelmében a termelőüzemek közvetlenül is bekapcsolódhatnak az értékesítésbe. Olyanok, amelyeknek van ehhez megfelelő apparátusuk, szakértelemmel rendelkező emberük. Ez a szakértelem elkel mindenütt, hivatástudattal párosulva. A pult mögött a legtöbb üzletben olyan eladók állnak, akik értik a dolgukat, ismerik az árucikkek rendeltetését, tulajdonságait, szívesen foglalkoznak a vevőkkel akkor is, ha nincs a raktárban az, ami éppen kellene. Nincs? Majd beszerezzük! Amint a nagykátai műszaki boltban. Messzeföldön híres ez a bolt, azt mondja Matula Pál is, a Pest megyei 6. számú választókerület képviselője, a Kohászati Gyárépítö Vállalat tápiószelei üzemegysé. gének művezetője. De hozzáteszi: nem ez az egyetlen ilyen üzlet a nagykátai járásban. Amikor dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter expozéjában arról beszélt, hogy fejleszteni kell az árusítás hálózatát és technikai feltételeit, minden képviselő arra gondolt: szűkös anyagi lehetőségeink szerint ez nehéz lesz. Való igaz. De jószándékkal, leleményességgel, kis ötlettel időnként nagy dolgokat lehet megoldani. Ismét Matula Pál szavalt idézem. A tápiószelei gyárban társadalmi munkában néhány olyan fém alapanyagú elárusító bódét készítettek, ami bárhol felállítható. Az egyik lehetővé tette például az Iskolatel árusítását: fele az iskolaudvarra néz, másik oldala az utcára.
