Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-23 / 70. szám
Mf.c.YTt 1978. MÁRCIUS 23., CSÜTÖRTÖK Fehér foltok Szeretem a pomázi HÉV- állomást. Gyermekkorom óta a szentendrei HÉV egyik legszebb, leggondozottabb állomásaként tartom számon. Kétségtelen, hogy az évenként községünkbe látogató 7— 800 ezer turista nyíló virágok, ban, zöldellő fákban és bokrokban gyönyörködhet. Községünk lakói fáradságot nem kímélve csinosítják, szépítik a környéket Sajnos az utóbbi időben merőben más kép fogadja az ide látogatókat. A park füvében, bokrainak tövében, de az utat szegélyező növények tetején is fehér foltokat láthat a szemlélődő. Ezek számának szaporodásából jól nyomon követhetjük, hogy hány erre járó esett a nátha áldozatául. E foltok ugyanis nem egyebek, Család és iskola Örömmel tapasztaljuk, hogy a szülői értekezletekről indított ltánkhoz rendszeresen érkeznek hozzászólások. Az észrevételekből, Javaslatokból a továbbiakban kettőt közlünk. Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy az ifjúság nevelésében az iskola mellett számos más tényező is szerepet játszik. Természetesen a család, a személyiségformálás döntő tényezője. Éppen ezért a szocialista pedagógia, a családi nevelés tudatosítására törekszik, kiemeli a család és az iskola közötti kapcsolat fontosságát. Ahhoz, hogy ez a kapcsolat szervezetté váljon, a szülők pedagógiai képzettségének növelésére van szükség. Erre pedig a szülői munkaközösség hivatott Az 1970. évi nőpolitikái párthatározat többi között a szülői munkaközösségekkel való foglalkozást a Hazafias Népfront kötelessé- / gévé tette. A Hazafias Népfront igyekszik is segíteni a szülőket és a pedagógusokat a megfelelő kapcsolat kialakításában. Másrészt pedig közvetlenül is előmozdítja a családi nevelés színvonalának emelését, szocialista tartalmának erősödését. Az említett kapcsolatok-^javítása elsősorban a szülök és nevelők közötti kölcsönös tájékoztatás és tájékozódás folyamatosságát és tartalmasságát kívánja meg. Az iskola nem szorítkozhat arra, hogy a szülőt csupán saját gyermeke iskolai magatartásáról és előmeneteléről tájékoztatja Annak érdekében, hogy a szülők valóban segíteni tudják gyermekük iskolai munkáját — s ne csak az általános intelmekre szorítkozzanak vagy éppen ráduplázzanak az iskolai elismerésekre, elmarasztalásokra — nagy vonalakban ismerniük kell az iskola egész követelményrendszerét és főbb oktatáspolitikai törekvéseit is. Napjainkban viszonylag gyorsan és jelentős mértékben változik a köznevelés, megújul az egyes tantárgyak tartalma, új módszerekkel tanítanak stb. A szülők rendszeres tájékoztatása ezért nagyon fontos feladat. Egyik formája ennek a tanév elején kiadott levél, melyet a népfront küld a szülői munkaközösségek vezetőihez, az adott tanév fő feladatairól. Az idén például a megyei népfrontelnökiség a családi közösség nevelő szerepére, a tankötelezettségi törvény végrehajtására, a sport és testedzés fontosságára hívta fel külön is a helyi népfrontbizottságok, oktatási intézmények, szülői munkaközösségek figyelmét. A munkaközösségek sokirányú és tartalmas munkáját néhány szép példával is szeretném bizonyítani. Szentendrén és Vácott például évente rendszeresen megrendezik a szülők városi parlamentjét Nagykőrösön, Pécelen pedig nagy érdeklődés kíséri a szülők akadémiája sorozatot, ahol legutóbb a családi életre nevelés témakörében hangzott el érdekes előadás. Foglalkoztak a csonka családok gyermeknevelési problémáival is. Veesé- sen az általános iskolában nemrégiben negyven szülő segítette társadalmi munkában a sportudvar létrehozását Érdekes a ceglédi Mészáros Lőrinc általános iskolának és a Hazafias Népfront városi bizottságának a szülők részére kiadott negyedévenkénti tájékoztatója, melynek címe: Neveljünk együtt. Krisár Miklós, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának főelőadója Fogadóórán kívül is... A szülői értekezlet valóban fontos információcsere fóruma lehet. Ezt a gyakorlatból is tudom, hiszen két évig voltam pedagógus Miskolcon. Az értekezletek sikere valóban mindkét féltől függ — mint ahogyan ezt helyesen múlt heti számukban gyakorló tanár kolléganőm megállapította. Van azonban egy nyugtalanító jelenség, amiről szólni szeretnék. Emlékszem, a mi időnkben (még nem volt olyan régen) is volt a tanárnak fogadóórája. De a szülők ezenkívül is bármikor felkereshették az iskolában a tanárt, ha úgy érezték, hogy gyermekükkel kapcsolatban probléma adódott. Néhány éve azonban, mint ahogy ezt ismerőseim is panaszolták, ez a lehetőség majdnem mindenhol megszűnt. A szülő csak fogadóórán, vagy szülői értekezleten cserélhet véleményt a pedagógussal. Fogadóóra pedig hetente csak egyszer van. és így nem biztos, hogy a termelésben do’gozc emberek éppen akkor szabaddá tudják tenni magukat. Sok tanár rugalmatlanul, sőt mereven tartja magát ehhez a gyakorlathoz. Mint ahogy nemrégiben egyik Ismerősöm :s panaszolta. ez alkalomból el kellett kérnie magát munkahelyéről. A fiával kapcsolatos problémákat pedig kénytelen volt az egész kollektíva előtt kiteregetni, vagyis közüggyé vált a magánügye. Szerintem minden lelkiismeretes szülő legalább havonta egyszer „benéz” az iskolába. Azoknál a tanároknál, akik mereven tartják magukat az előírásokhoz — a szülő csak abban az esetben jelenhet meg, ha elkéri magát a munkahelyéről, vagy „meglép” másfél órára. Érzésem szerint hosszú távon és rendszeresen egyik sem megoldás. Nem hiszem, hogy a néhány évvel ezelőtt még természetesnek számító spontán szülőlátogatások olyan nagy problémát okoznának. Én legalábbis soha nem éreztem terhesnek, sőt örültem, ha a szülők lelkiismeretesen, figyelemmel kísérték gyermekük sorsát. Az iskolában, ahol tanítottam, végül is spontán módon rendeződött ez a kérdés. A szülő, ha tehette a fogadóórán keresett föl bennünket, de mi sem vetettünk rá „vasvilla szemeket”, ha ezen kívül keresték velünk a kapcsolatot. Árok'zállásy Zoltán, Budapest mint felelőtlenül eldobált, vagy a bokrok ágai közé dugott papírzsebkendőik. Látványuk nagyon elszomorító, bár a BKV számos hulladékgyűjtőt helyezett el az utak mentén. Aki veszi a fáradságot, megszámolhatja, hogy 20 méteres szakaszon hat hulladék- gyűjtő van — sajnos üresen. Az utasok a tanácsüléseken, fórumokon hibáztatják a BKV-t, mert nem takarít. Arra azonban egyikük sem gondol, hogy nincs olyan takarító, aki ennyi ember szemetét megfelelő helyre tenné. Erről nekünk utasoknak, turistáknak kell gondoskodnunk azzal, hogy használjuk a hulladék- gyűjtőket. Balogh Gyula Pomáz Mi lesz a nyárfákkal? A Pest megyei Hírlap segítségét kérjük, a következő ügyben. Az elmúlt év novemberében levélben kértük a túrái Ajész igazgatóságát, hogy Ikladon az italbolt előtti térségen a nyárfákat minél előbb vágják ki. Ezek a fák ugyanis virágzásukkor szinte elviselhetetlen állapotokat okoznak. Mi környékbeli lakosok társadalmi munkában vállaljuk, hogy a kivágott nyárfák helyére hasznosabb facsemetéket ültetünk. Szerettük volna, ha még a tavasz folyamán intézkednek. Levelünket azonban válaszra sem méltatták. Végül többszöri érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy kérjünk engedélyt a községi tanácstól. Sötétben botorkálva Szentmártonkátán, a Rákóczi úton lakom. A házunk előtt lévő villanyoszlopokon kiégtek az égők és így hónapok óta nincs közvilágítás. Szabályosan bejelentettük a községi taA tanács kirendeltségén viszont kijelentették, hogy a terület tulajdonosának joga és kötelessége intézkedni a fák sorsáról. Tamás Béláné és 37 aláírás Iklad ★ Olvasóink panaszával a túrái Áfész elnökéhez, Varga Lászlóhoz fordultunk. A nyárfák kivágásának indoklásával ugyan nem ért egyet levélírónkkal, de azt az ígéretet kaptuk, hogy rövid időn belül intézkedik. nácsnál, de az illetékes elektromosok mindezideig nem gondoskodtak új égőikről. A tanácsnál azóta többször érdeklődtünk, de a válasz mindig az volt, hogy az elektromosok még nem jöttek ki megcsinál, niSzeretnénk, ha a mi házunk táján is végre kigyulladna a fény. Jónás István Szentmártonkáta ★ g Az ügyben érdeklődtünk az £szakmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat nagykátai kirendeltségén. Petrovics József vezető tájékoztatása szerint hosszú idő óta nem lehet irÄ* felelő foglalatot kapni a kereskedelemben. Ahogy a szükséges alkatrészeket beszerzik, [ azonnal kijavítják a Rákóczi k utcában a hibát. Budaörsiek egymás között A helyi tanács végrehajtó bizottsága és a Hazafias Népfront nagyközségi elnöksége a napokban összehívta Budaörs lakóit a Jókai Művelődési Házba. Itt nyíltan meghány- ták-vetették az elmúlt tervidőszak eredményeit és a jövő tennivalóit. Naszvadi János tanácselnök Budaörs V. ötéves tervének időá'ráriyos téljésítéséről számolt be. Elmondta többi között, hogy megépült például háromszáz állami lakás. Gazdagabb lett a község az új lakótelepen épült 150 személyes óvodával és egy 60 személyes bölcsődével is. Sikerült megoldani a nagyközség egész lakosságát érintő gázcseretelep nehéz ügyét. Több utcát korszerűsítették és a lehetőségekhez képest bővült a víz- és villanyhálózat is. A tanácselnök elmondta azt is, hogy sok jogos igényt még nem tudtak kielégíteni, ezeknek a megoldása a jövő feladata. Szeretnék például a könyvtárt bővíteni, és a szennyvízcsatornát kiépíteni. Tanítsunk közlekedni Csak egy életünk van A statisztikák tanúsága szerint egyre több a közlekedési baleset. Egyesek ezt a jelenséget a motorizáció természetes velejárójának tartják. Ezt az első hallásra logikusnak látszó gondolatmenetet azonban nem hiszem, hogy helyes volna elfogadni. Inkább azt kell megvizsgálnunk, nincs-e valahol fáziseltolódás: nem gyorsabban fejlődnek és szaporodnak-e a közlekedési eszközök, mint a közlekedési kultúra? Véleményem szerint erről van szó. És ezt az egyenetlen fejlődést okosan, előrelátóan meg lehet szüntetni. Mert a közlekedéskultúra kialakítása össztársadalmi feladat: a családé, az iskoláé, mindnyájunké. A közlekedésre, a helyes magatartásra nevelést már akkor el kell kezdeni, amikor a gyermek az első lépéseit teszi. Ez a feladat a szülőké. És ahogy bővül a gyermek térigénye, bővülnie kell térismeretének is A szobában még kevés a veszély, és az édesanya óvó gondoskodása azt is elhárítja. De a gyermek kilép az udvarra, itt nő a veszély és megnövekszik a felelősség is. Az utcán jelentkező életveszély kivédésére a gyermek felkészületlen. Már az óvodában kellene — mindenütt — a KRESZ-t játékos formában elsajátítania. Szemléltetés és gyakorlás a legfontosabb. A szabályok váljanak magatartást meghatározó normává. Tanulják meg a gyerekek az elméleti ismereteket a gyakorlatban alkalmazni. Feltétlenül tovább kellene szaporítani a KRESZ-parko- kat. Ehhez a termelőszövetkezetek, vállalatok, gazdaságok és üzemek szocialista brigádjai is hozzájárulhatnak, társadalmi munkával. Azonkívül minden községben vannak különböző iparosok: ácsok, kőművesek, asztalosok. Az ő mozgósításukkal is közelebb juthatnánk a célhoz. A szülői ház, az iskola, a társadalom nyújtotta élmények determinálóan fontosak. Ha a családban kocsi van, a szülő vezetési, közlekedési morálja meghatározhatja a gyermek későbbi magatartását. Amit a kocsiban tapasztal, az elraktározódik emlékezetében, s hasonló helyzetben magatartást motiváló tényezőként fog jelentkezni. A szülő példakép. Tanítsuk meg tehát gyermekeinket a belső normává nemesedő szabálytiszteletre, a mindenkor udvarias, fegyelmezett, a váratlan helyzetekben is megfelelő közlekedési morálra. Tegyünk meg mindent életünk érdekében: Pusztai Gyula Ráckeve A beszámolót a jelenlévők mindvégig nagy figyelemmel hallgatták. Ezután még jóné- hány óráig észrevételek, javaslatok és kérések hangzottak el, amelyekre a tanács vezetői adták meg a válaszokat. Lénárt József Budaörs Társalgó a szabadban A töfci Egyetértés Tsz művelődési házában nagyon szép könyvtár van. Nagy figyelmet fordítanak arra, hogy az ifjúság a szórakozáson kívül megtalálja a művelődéshez, a mozgalmi élethez szükséges irodalmat is. Ugyanakkor az idősebbek különböző klubfoglalkozások keretében érdekes előadásokat hallhatnak, sőt kertészeti szaktanácsokat is kaphatnak. A könyvtárban minden érdeklődő talál magának szépirodalmi műveket, szakkönyveket Az idén azt tervezik, hogy átrendezik a művelődési ház melletti kertet, mégpedig úgy, hogy szabadtéri olvasót és parktársalgót alakítanak ki. Padányi Lajos Budakeszi Utazás bosszúsággal Munkámmal kapcsolatosan, szinte naponta utazom a gödöllői járásban. Az utóbbi időben gyakran előfordult, hogy az autóbuszon jegyváltásnál a sofőr (kalauz nélküli kocsik közlekednek) nem adja oda a visszajáró 10—20 filléreket. Az is előfordul azonban — mint ahogy a napokban is történt —, hogy a háromforintos jegy helyett csak egyforintosat kaptam. Ezt természetesen utólag vettem észre. Ugyanígy járt több utastársam is. Nem tudom, mi történik akkor, ha véletlenül ellenőrzés van az autóbuszon, hiszen semmivel setü’1 'füdöAt' "fgafcblnU hogy én három forintot adtam a jegyért. Hasonló eset többször előfordult már szülői kísérettel utazó gyerekekkel is. Szeretnénk megtudni, hogy mi erről az illetékesek véleménye? Kiss Sándorné Gödöllő ★ Olvasónk panaszával Nemere Zoltánhoz, a Volán 20-as számú Vállalat forgalmi osztályvezetőjéhez fordultunk. Felvilágosítása szerint az utasnak minden hasonló esetben joga és kötelessége is, hogy a fizetett összeggel egyenértékű jegyet kapjon. Természetesen konkrétan is utánanéz a panasznak, és erről levélben tájékoztatja szerkesztőségünket. Hasznos mozgalom Kartalon, a Kiskert Tulajdonosok Szövetsége az elmúlt napokban beszámoló taggyűlést tartott. Kovács Mihályné, a szakcsoport elnöke érdekes előadásában ismertette az elmúlt év eredményeit és az idei terveket. A szakcsoport 22 taggal alakult 1976-ban. Idén már 65-re emelkedett a létszám. Főleg fóliasátor alatt termelt uborkával és borsóval foglalkoznak. Az ÁFÉSZ szakemberei előadásokkal és hasznos tanácsokkal segítik a termelőket. Kurucz János agronőmus szívesen válaszolt a részt vevők kérdéseire és gzt a nagyon hasznos ígéretet tette, hogy a kistermelők által beszállított zöldségféléket a lehető leggyorsabban átveszik és elszállítják. Ezzel azt is elérte, hogy a kívülállók közül is többen kötöttek utólag szerződést borsó és uborka termelésére. Szeretnék, ha az idén kétszeresére emelkedne a kiskerttulajdonosok száma. Lengyel Imréné Kartal Szerkesztői üzenetek K. A., Gödöllő: Levelét megkaptuk, szeretnénk, ha a jövőben is tudósítónk maradna. Sz. J.-né, Nagykőrös: Kérjük, problémájával forduljon a helyi tanács vezetőihez. Bizonyosan segítenek gondjai megoldásában. K. V., Szentendre: Kérjük, minél előbb keressen fel bennünket a szerkesztőségben, hogy bővebben tudjunk a levelében említett gondokról beszélni. Panelt vegyenek Az elmúlt évek során többször írtunk már Kösd „nevezetességéről”, a község közepén éktelenkedő, kupacokba rakott házgyári elemekről. Hét éve történt ugyanis, hogy a dunakeszi házgyár a kiselejtezett, de még valahol hasznosítható elemeket a községnek ajándékozta iskolaépítés céljára. A műszaki hatóságok azonban erre alkalmatlannak minősítették, kis ablaknyílásuk miatt. Tavaly úgy tűnt, hogy megoldódik a gond: a váci ÁFÉSZ gázcseretelep építésére hasznosítani tudja. Eltelt egy év, de a panelek még mindig régi helyükön vannak. A tanácselnöktől a napokban ismét érdeklődtünk az ügyben, de válaszából az derült ki, hogy eléggé tanácstalan. A portéka nem kell az ÁFÉSZ-nek. Sőt, másnak sem. Tehát ezért adunk hirt ismét az árva kosdi panelekről, hogy a község határán kívül is tudomást szerezzenek róla. Hátha valaki valahol mégis használni tudja. Mert, úgy látszik, valóban „szabad a gazda”. B. Az érem másik oldala Mint gyakorló pedagógus, cigány gyerekek nevelésével is foglalkozom. Tapasztalataimat szeretném a lap hasábjain elmondani. Többször úgy tűnt, hogy sokan akadályozzák az emberibb életre törekvő cigányok beilleszkedését társadalmunkba. Ezt főleg akkor tapasztaltam, amikor cigány tanulóim családját látogattam. Hosszú időt töltöttem minden ilyen alkalommal a szülőkkel, beszélgettem velük a problémákról és a tervekről. A gondok felvetését egy szülő sem fogadta akadékoskodásként; megértette, segítette. Nevelési módszereiket ugyan nem mindig találtam megfelelőnek, de kellő magyarázat után elfogadták amit gyermekeik érdekében javasoltam. Néha könnyebb volt analfabéta szülőket meggyőzni arról, hogy engedjék gyermekeiket továbbtanulni, mint egy-egy középiskolát, vagy kollégiumot cigány tanuló felvételére rávenni. Ezt annál is inkább állíthatom. mert három város középiskoláiban váltam „híressé” azzal, hogy mint iskola pályaválasztási felelős, személyesen jártam el a cigány tanulók felvétele ügyében. (Sajnos legtöbbször eredménytelenül.) Ez utóbbira konkrét példa egy 14 éves kislány esete. Neki hajnali 5 órakor kellett elindulnia az iskolába — három átszállással — és hét testvérével közös szobában tanulnia este. Mon. dánom sem kell, hogy három hónapig bírta, majd lemorzsolódott. Döntően azért, mert kollégiumi ágy nem jutott neki. Annak a volt tanítványomnak az esete sem éppen egyedi, aki most szakmunkásként kérte segítségemet, mert levelező tagozaton szeretne továbbtanulni. Hiába tettem meg azonban mindent, csak betanított munkásként kívánják alkalmazni munkahelyén. Gondoljunk arra, hogy a cigányság beilleszkedésében ezek — a közülük jött értelmiségiek — tehetnék a legtöbbet. Évszázados lemaradásuk a múlt bűne, segítsünk tehát felszámolni. Urban Sándor, Tahi
