Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-18 / 66. szám

v '» •- if %. •• — ' - •• A PEST MEG YE LH I R L A P KULO N KJ A DA SA A VÁCI JARAS ES VAC VAROS RESZERE-mm? XXII. ÉVFOLYAM, 66. SZÁM 1978. MÁRCIUS 18., SZOMBAT Példamutató pedagógusok Nem félnek a gondoktól Bár a Földvári téri Gábor József általános iskolában fo­lyó napközis ellátással kap­csolatban aligha merülhet fel panasz, Vásárhelyi József igazgató mégsem elégedett. — Intézményünket 1975-ben adták át, 16 tanteremmel, ösz- szesen 22 foglalkoztatási he­lyiséggel. Ezek közül azonban egy sem készült kifejezetten napközi otthonként! így az­után kényszermegoldásokat kell alkalmaznunk. A nap­közis gyermekek egy részét délután ugyanazokban a tan­termekben fogadjuk, amelyek­ben délelőtt tanultak. Máso­kat a művelődési otthonban bérelt három helyiségben fog­lalkoztatunk, s még az iskolai étkezdébe is jut egy csoport. Miután mindennap fél tizen­kettőkor kezdődik az ebédel­tetés, az itt helyet kapott ta­nulókat — jobb híján — ha esik, ha fúj, sétálni visszük. — A helyzetet nem nevez­hetjük rózsásnak... — Nem bizony! Habár gondjainkat csökkenti a most épülő négy FORFA-tan- terem, amelyeket kizár ólag napközis célokra használunk majd. S az elképzelések sze­rint a következő ötéves terv végére itt, a Földvári téren elkészül a 16 tantermes, új is­kolánk, ezzel problémáink alighanem megszűnnek. Ám addig meg kell birkóznunk a jelenlegi nehézségekkel. Eze­ket három csoportba sorol­nám : zsúfoltság, étkeztetési gondok, pedagógushiány. Az ötszáz tanulót befogadó isko­lában 900 gyermek tanul. Ti­zenhét alsó-, tizenegy felső­tagozatos osztályról tíz nap­közis és három tanulószobás közösségről kell gondoskod­nunk. — Nyilván e túlterheltség­ből következik a másik két, ön által említett problémakör is. — Alapvetően igen, de nem­csak ebből! Az étkeztetés kér­désében például vesszőpari­pám a normák emelése. Tíz forint 30 filléres személyen­kénti költségvetésből kell ki­hoznunk a gyermekek tízórai­ját, ebédjét, uzsonnáját. Mon­danom sem kell, milyen nehe­zen sikerül mindez. Vélemé­nyem szerint, hogy ne legyen főfájásunk, a mindenkori árakhoz igazítva kéne megál­lapítani az előírt összeget. — A másik gond: ki va­gyunk szolgáltatva a kereske­delemnek. Sokszor csak má­sod- vagy harmadrangú mi­nőségű árut kapunk. Hiába, ezzel — nyílt titok — a közü- letek esetében mindig is szá­molni kell. — Előrelépést jelentene, ha lenne egy — akár csak négy órában foglalkoztatott beszer­zőnk. így nem kellene külön fizetnünk a szállításért, nem ömlesztve kapnánk az árut — amelynek jó részét, a nagy mennyiség miatt raktáron kell tartanunk, kitéve a megrom­lás veszélyének —, s nem ke­rülő utakon jutnánk ahhoz, amire éppen szükségünk van. EGY PARASZTFIU A VIHARSAROKBÓL Hatvan éve szakszervezeti tag Amikor meglátogattuk Göd- felső egyik csendes utcájában levő lakásán, éppen a kertben ásott, ’ kihasználva az enyhe időt. Ősz hajít, pirospozsgás ember. Egész (íizikumán, min­den mozdulatán látszik, hogy az évtizedek sokasága alatt mindig dolgozott, fizikai mun­kát épp úgy végzett, mint iro­dait. De az nem látszik, hogy ebben az évben május 13-án tölti be nyolcvanhatodik élet­évét! Aki látja, aki beszél vele, nem hiszi, hogy Súlyán Mi­hály veterán erősen közeledik a kilencedik évtizedéhez. Ö is a Viharsarok szülötte, mint annyi társa. Kivette részét az első világháborúból, fegyver­rel harcolt a dicsőséges Ta­nácsköztársaság védelmében. Neki is internálás, rendőri felügyelet, börtön volt az osz­tályrésze. Az agrárproletár szülők gyereke akkor jött rá, hogy az agrár- és munkáspro­letároknak sorsán változtatni kell, amikor 1917 októberében Csernovicz alatt Rarance fa­luban, mint hírvivő huszár látta az „odaátról" fellőtt szí­nes rakétákat, hallotta a vi­dám nótaszóval közeledő orosz katonákat, akik „zászlókat és mahorkát” hoztak. Ez még csak a fegyverszü­net hírének ünneplése volt. Amikor hazajött szabadságra, itthon hallott az oroszorszá­gi forradalomról. A frontra már újságokkal tért vissza. Az egyik nap Ogyesszában meg­barátkozott egy orosz munkás­családdal és mesélt nekik sa­nyarú hazai életéről, a cseléd­sorsról, a nélkülözésekről. Ek­kor a család nőtagja azt mon­dotta: hiszen te botseviki vagy! Ettől kezdve titokban egy közeli erdőben találkoz­tak az orosz bolsevistákkal és tőlük tanulta, mi a szocializ­mus és mi a kommunizmus. A soproni Hadik huszárez­reddel hazakerült. Lesze­relés után szülőföldjén dolgo­zott, nem sokáig. Jelentke­zett a Vörös Hadseregbe, s 1918-ban, amikor szabadságon volt, belépett a szakszerve­zetbe — azóta is folyamatos a tagsága — majd az árulás miatti vereség után hazake­rült. Amikor már szabadon mozoghatott, bekapcsolódott a munkásmozgalomba: párttag­sága 1922-től megszakítás néb küli. Hosszadalmas lenne leírni, mi mindenen ment keresztül, mennyi munkát végzett az egykori huszár. Szarvason már a felszabadulás első napján néhány társával megalakítot­ták a pártszervezetet. Sürget­ték és végrehajtották a föld­osztást, segítették az államo­sítás munkáját. Nyugdíjazá­sáig különböző politikai és gazdasági vezetői beosztásban dolgozott. Felesége halála után került Gödre, ahol fiával la­kik együtt. — Hosszú életet értem meg eddig. Mindig igyekeztem jó munkát végezni. Legfőbb cé­lom elesett sorstársaim meg­segítése volt. Boldog vagyok, hogy megértem a felszabadu­lást és tanúja, részese lehet­tem népünk felemelkedésének. Ezeket mondta búcsúzóul Súlyán Mihály. Azt már nem tőle tudom: hogy tevékenysé­gét magas kitüntetésekkel is­merték el. Az egykori szarva­si proletárfiú kiemelkedő jó munkát végzett. íme a felso­rolás: 1957. október 14: Mun­kás-Paraszt Hatalomért Em­lékérem; 1959. március 16: Tanácsköztársasági Emlék- I érem; 1962. május 19: Szocia- I lista Munkáért Érdemérem; I 1967. április 15: Szocialista Hazáért Érdemrend és végül 1970. április 4: Felszabadulási < Jubileumi Emlékérem. 1 R. S. — Sok a gyermek — kevés a pedagógus. Hogyan segíte­nek ezen? — Ez sem könnyű kérdés. Tíz képesített, napközi neve­lőnk közül hatot kell szülési szabadság, , illetve gyermek- gondozási segély igénybevétele miatt, helyettesítenünk. Stá­tusunk ezekre az ideiglenesen megüresedett helyekre nincs, az újakkal csak szerződést köthetünk, így kénytelenek vagyunk képesítés nélküli dol­gozókat alkalmazni. Igaz, mindegyiküket támogatjuk: mindnyájan főiskolán tanul­nak tovább. — Így azonban a vizsgák, a tanulmányi szabadság miatt gyakran a helyettesítőket is helyettesíteni kell. — Ügy van. S ?z megint csak a költségvetésüket érin­ti, hiszen az idősebb kollégák­nak érthetően — magasabb órapénzt fizetünk, mint a fia­taloknak. Szerencsére, pedagó­gusaink hozzáállása példás. Hivatásszeretetük átsegíti a gyermekeket a problémákon, olyannyira, hogy a tanulók nem is érzékelik a gondokat. Napközinkben, a magas szín­vonalú nevelő tevékenység mellett » arra is törekszünk, hogy növendékeink megköze­lítőleg úgy érezzék magukat nálunk, akár a szülői házban. Kollektívánk dicsérete, hogy ez a szándék ma már egye­zik a valósággal. A kiváló csa­patmunkában élelmezésveze­tőnknek, Horányi Istvánnénak és a konyhánk egész, személy­zetének szintén nagy szerep jut: örömmel mondhatom, feladatukat ők is maximálisan teljesítik. A tárgyi és személyi felté­telek hiánya tehát, ha nehezíti is, nem akadályozza meg az iskola gyermekfoglalkoztatás­sal kapcsolatos terveinek vég­rehajtását. Az itt dolgozók fe­lelősségteljes munkája a biz­tosíték, hogy a Gábor József utcai napköziben a gyerme­kek a jövőben is igazi otthon­ra találnak. Hegyi Iván ELISMERÉS, JUTALOM Vándorzászló — harmadszor KATONAFIATALOK ÜNNEPI NAGYGYŰLÉSE Díszlépésben hozzák Ifjúsági nagygyűléssel egy­bekötött ünnepséget rendez­tek a magyar néphadsereg egyik alakulatánál abból az al­kalomból, hogy az egység — múlt évi jó munkája ered­ményeként — harmadszor nyerte el a KISZ Központi Bizottság vándorzászlaját. A nagygyűlés elnökségében helyet foglalt Fejti György, a KISZ KB titkára, Darányi Miklós vezérőrnagy, Papp Jó­zsef, a Vác városi pártbizott­ság első titkára, Krima János, a váci járási hivatal vezetője, Mike Károly, a járási pártbi­zottság osztályvezetője, Weisz György városi tanácselnök és Vizi Sándor, a csapatzászlót adományozó ORION-gyár KISZ-bizottságának a titkára. A KISZ-induló elhangzá­sa után Gágyor Imre honvéd elszavalta Váci Mihály: Még nem elég! című versét, majd Gombás Ernő alezredes üd­vözölte a megjelenteket. Han­goztatta, hogy a becsületes helytállás, a vállalt feladatok teljesítése eredményeként ke­rülhetett sor az emlékezetes ünnepségre. Sziráczki József alezredes ünnepi beszédében visszaem­lékezett a három történelmi tavasz: 1848, 1919 és 1945 ese­ményeire. Napjaink küzdel­meihez ma is erőt merítünk ezekből. Kérte az egység ka­tonafiataljait, hogy a jövőben is jó munkával törekedjenek újabb sikerek elérésére. Fejti György, a KISZ Központi Bi­zottságának üdvözletét tol­mácsolta abból az alkalomból, be a vándorzászlót Za le lilik György felvétele hogy a kiképzési feladatok teljesítése, a politikai oktatás, a kulturális munka, a tömeg­sport és a társadalmi munka területén elért eredménye­kért harmadszor is elnyerték a vándorzászlót. Ezután átad­ta a zászlót Taligás Antal hadnagynak, majd a városi és a járási, valamint az ORION- gyári KISZ-bizottságok szala­got kötöttek a zászlóra. Jó munkáért elismerést és jutalmat kapott Szentgyörgyi László főhadnagy, Dobó Sán­dor törzsőrmester, Wellner János tizedes, Gágyor Imre honvéd és Baksai Gyula hon­véd. Szünet után a Gábor Jó­zsef Általános Iskola tanulói és a honvédegyüttesek mű­sorával zárult a szép ünnep­ség. Papp Rezső Küídöltek a HAGY-ban K-ISZ-küldöttgyűlést tartot­tak a városban elsőként — a Híradástechnikai Anyagok Gyárának fiataljai. Az ünnep­ségen Nagy Ferencné, a KISZ városi bizottságának titkára átadta Csulyák Istvánnak, a KISZ-bizottság újonnan megválasztott titkárának, a KISZ KB Kiváló KlSZ-szerve- zet zászlóját. DUNAKESZIN Targoncavezetők tanfolyama Dunakeszin a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár központi részlegében targoncavezető tanfolyamot szerveztek. A to­vábbképzést az e munkakör­ben dolgozók sokszor hiányos felkészültsége tette szükséges­sé. A részt vevők az elméleti és a gyakorlati vizsgákon már bizonyították előrehaladásu­kat, a biztonságos munkavég­zés érdekében azonban nem ártana néhány magánszorga­lombeli „utótanfolyam” sem .., — Újjáalakult a közműve­lődési vezetők munkaközössé­ge. A legutóbb megtartott ér­tekezleten Weisz Gábort, a városi-járási könyvtár igazga­tóját választották a munkakö­zösség elnökévé. A vezetőség tagjai: Végh Károly, a műve­lődési központ igazgatója, Rá- duly Emil, a Vak Bottyán Mú­zeum igazgatója, Papp László, az Egyesült Izzó váci gyárá­nak népművelője, és Fieszl Jó­zsef, a Cement- és Mészmű­vek váci gyára művelődési előadója. A munkaközösség a városi közművelődés koordi­nációját végzi. Vasárnapi labdarugó-mérkőzések A járási labdarúgó-bajnok­ság következő fordulóját va­sárnap (19-én) fél négykor játsszák a csapatok. I. osztály: Fóti SE—Váchar- tyán (vezeti: Styevkó, Tóth László, Kovács), Szob—Szoko- lya (v. BLASZ jv. 10 órakor), Esze Tamás—Sződliget (v. Hummel, Pusztai, Farkas 10 órakor), Galgavölgye—Vácdu- ka (v. Fehér, Vigh, Kutai), Verőcemaros—Márianosztra (v. Kiss, Ferenc, Nábelek), Kösd—Dunakeszi (Nagy Lajos, Pusztai, Farkas), Nagymaros —Vácrátót (BLASZ jv.). II. osztály, Északi csoport: Kóspallag—Verőcemaros II. PALY ASZELI JEGYZET Sportszerű szurkolótábor Ismét szép számú nézősereg előtt játszotta a tavaszi szezon második hazai mérkőzését a Híradás. Nagyon nehéz mérkőzésen, szinte az utolsó percben lőtt góllal tartották itthon a két pontot. A hármas sípszó után fel­csattant a taps és a „szép volt, fiúk”. A csapatnak jól­esett az elismerés, de az is igaz, hogy a mérkőzés nehéz pillanataiban is elkelt volna a buzdítás. Az őszi várakozá­son felüli szereplés mögött a lelkes, jó csapatjátékon túl a szurkolók támogatása is állt. Igaz, a csapat mostanában nem játszott olyan jól, de épp ezért kellene a szurkolóknak segíteniük sportszerű buzdítás­sal, hogy a csapat maga mö­gött érezze a közönséget, s jobb játékot produkáljon. Jó néhányan vannak olya­nok is, akik a legtöbb gondot a játékvezető, valamint az el­lenfél szidalmazására fordít­ják, pedig ezzel a csapatot nem segítik. A 27. percben megsérült szolnoki csatár, Szakács a mérkőzés után be­ment a váci csapat öltözőjébe, gratulált és további sikereket kívánt. S ezt tette azután, hogy jó néhány szurkoló őt és társait nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel illette. Nincs olyanoknak helyük a lelátón, akik szégyent hoznak az igazi szurkolókra, az igazi sportbarátokra! El kell jut­nunk oda, hogy ne csak a zöld gyepen, hanem az azt kö­rülvevő lelátón is sportszerű légkör uralkodjék. Zengjen, zúgjon a buzdítás, s a csapat bizonyára eredményes, jó já­tékkal honorálja majd. LÁSZLÓ ATTILA technikai vezető 1947-ben született Sze­geden. Már iskolás korában meg lehetett találni az uszo­dák, a salakpályák és vívópás­tok környékén. Sportvezetői pályafutásának kezdetét egy Vasas—Szeged mérkőzés je­lentette, ugyanis Rábai edző e találkozó után kérte fel őt, hogy vállalja el a SZEAC szövetségi képviselői tisztsé­gét. A kérésnek örömmel tett eleget, s a hétfői ligaértekez­letek rendszeres vendégévé vált. Sokat tanult a rutinos sportvezetőktől, elsősorban Honti Györgytől, az MLSZ ak­kori főtitkárától. Ezerkilenczázhetvenegyben, vegyész- és üvegtechnikusi végzettségét kamatoztatva, a váci Izzó üveggyárába került. A fociról azonban nem mon­dott le, kereste és megtalálta a kapcsolatot a váci csapat vezetőivel. Tudósítóként, szö­vetségi képviselőként dolgo­zott, s immár második éve lát­ja el a technikai vezetői teen­dőket. Fáradhatatlan munkával őr­ködik a Váci Híradás labda­rúgó-szakosztályának nyolc csapata, 130 igazolt játékosa fölött. Élenjár a sportdiplo­máciai kapcsolatok kiépítésé­ben, ennek is köszönhető, hogy a kiöregedett labdarúgók he­lyébe megfelelő játékosállo­mányt sikerült biztosítania. Véleménye szerint a csapat képes az első tíz között végez­ni az 1977—78. évi NB ll-es bajnokságban. Ehhez azonban a szurkolók további lelkesedé­se, aktív támogatása is szük­séges. Tíz éve sportvezető. Két legnagyobb sikerének az egy­kori SZEAC NB 1-be jutását, valamint a Vác NB ll-be ke­rülését tartja. Jelenlegi mun­kája elvégzésében sok segít­séget kap az Izzó gyár vezető­ségétől, elsősorban Kerényi László igazgatótól. Ügy reméli, hagy egyszer visszakerül az üzembe, ott is becsületes mun­kával tudja majd segíteni a minél jobb eredmények eléré­sét. Simák Attila (v. Fodor), Letkés—Zebegény (v. Bucsányi), Kemence— Ipolydamásd (v. Huszár), Pe- rőcsény—Szokolya II. (v. Strell, Tóth J.). Déli csoport: Kisnémedi— örbottyán II, Penc—Örboty- tyán I, Szód—Rád, Püspökszi­lágy—Fóti SE II. A mérkőzé­seket BLASZ-játékvezetök ve­zetik. Forradalmi ifjúsági napok OB Röplabda’orna Röplabdatornát rendeznek a forradalmi ifjúsági napok ke­retében ma, szombaton dél­után 2 órakor a váci mező- gazdasági szakközépiskolában a város és a járás fiataljai ré­szére. Nevezés a helyszínen kezdés előtt fél órával. A ren­dezők kérik, hogy labdát min­den csapat hozzon magával. Villámbajnokság Lövészeknek Sportlövő villámbajnokságot rendeznek holnap délelőtt fél tízkor Már^anosztrán, a lőté­ren, férfi és női kispuska, lég­puska, valamint úttörő, leány és fiú légpuska fegyvernemek­ben. Nevezni a helyszínen a kezdés előtt fél órával. KÉT SPORTÁGBAN Izgalmas versenyek Vácott rendezték meg a vá­rosi és járási tollaslabda- és kispályás labdarúgó-bajnoksá­got. EREDMÉNYEK Tollaslabda. Férfiak: 1. Sasvári Péter, 2. Vojtkó And­rás (Mezőgazdasági), 3. Keczer Lajos (Vác KAEV), 3. Szőke Zsolt (BGTV). — Nők: 1. Bid- nay Tiborné (Göd), 2. Lázár Erika, 3. Toszt Csilla, 3. Ru- zics Aranka (Váci Mezőgazda- sági). Kispályás labdarúgás: Fér­fiak: 1. Izzó, 2. Kisvác, 3. Hír­adás. — Nők: 1. Híradás, 2. Izzó.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom