Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-18 / 66. szám
Közlemény az MSZMP Központi Bizottságának üléséről (Folytatás az 1. oldalról) Népünk életszínvonalának emelkedésében nagy szerepe van a szocialista mezőgazdaság és az élelmiszeripar teljesítményének. A lakosság élelmiszer-ellátása kiegyensúlyozott, a táplálkozásban nőtt az állati fehérjékben és a vitaminokban gazdag élelmiszerek aránya. Jelenleg az egy főre jutó átlagos fogyasztás húsból kereken 45, tojásból 80, cukorból 40, tejből 30, zöldségfélékből 15, gyümölcsből 40 százalékkal több, mint 1960-ban volt. Ezzel egyidejűleg a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kivitele mintegy ötszörösére emelkedett. A növekvő mezőgazdasági termelés jó feltételeket teremtett a feldolgozás fejlesztéséhez. Az élelmiszeripar teljesítménye 1960 óta két és félszeresére növekedett. Mintegy 150 új üzem épült, a régiek pedig bővültek, korszerűsödtek. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar kapcsolatában a szerződéses rendszer általános, sokoldalú és kölcsönösen garantált együttműködéssé vált, de a termelés, a feldolgozás és az értékesítés közötti összhang még nem megfelelő. A • felvásárlás, az áruforgalmazás személyi, anyagi-műszaki feltételeinek megteremtése, a hűtő- és tárolótér építése nem tartott lépést a mezőgazdasági termelés növekedésével ★ A Központi Bizottság a szocialista mezőgazdaság és az élelmiszeripar eddig megtett útjának és jelenlegi helyzetének elemzése mellett behatóan foglalkozott a továbbfejlesztés irányelveivel fő feladataival. Megállapította: hazánkban a társadalmi és politikai feltételek kedvezőek ahhoz, hogy agrárpolitikánkat töretlenül folytatva addigi vívmányainkat megszilárdítsuk és további lendületes fejlődést érjünk eL Az ország természeti adottságai szinte minden fontos élelmiszer előállításához kedvezőek, szükségleteink túlnyomó része hazai termelésből fedezhető. Az élelmiszer-termelés növelésének lehetősége felülmúlja a belföldi igényeket, ezért az árutermelés növekvő hányadát értékesíthetjük export útján. 1 A mezőgazdaság és az élelmiszeripar to- • vábbi intenzív fejlesztése, a termelés dinamikád növelése fokozott követelményeket állít munkánkkal szemben. Alapvető feladat és egyben céljaink elérésének nélkülözhetetlen feltétele: — szellemi és anyagi erőforrásaink ésszerű felhasználásával a hatékonyság növelése, a minőség javítása; — a nyersanyagtermelés, a -feldolgozás, a -tárolás és az értékesítés tervszerű, arányos fejlesztése, az élelmiszeripar viszonylagos elmaradásának mielőbbi megszüntetése; — A termelés és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra, valamint az ipari háttér gyorsabb, a nemzetközi együttműködés lehetőségeit hasznosító fejlesztése, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar eszköz- és anyagigényének kielégítése; — A szakosítás, a koncentráció, a gazdasági együttműködés előnyeinek fokozott kihasználása, a nemzetközi gazdasági integráció fejlesztése; — Az exportpiacok bővítése, a külkereskedelmi munka színvonalának emelése. 2 Az élelmiszer-termelésben növelni • kell óz állattenyésztés, illetve a feldolgozóipar arányát. A hazai és a külföldi vásárlók igényeit figyelembe véve, fenn kell tartani mezőgazdaságunk sokoldalú termelését. A termelési szerkezet előnyös változását segítse elő a termőföld ésszerű hasznosítása, a következetesebb igazodás a termőhelyi adottságokhoz. a) A növénytermelés fejlődését a hozamok növelésével, a minőség javításával, az elmaradott ágazatok felzárkóztatásával kell elérni. A kenyér- és a takarmány- gabona hozamait a jó minőséget adó, bőven termő fajták elterjesztésével és az agrotechnikai eljárások tökéletesítésével keli növelni. Külön figyelmet kell fordítani alapvető takarmánynövényünk, a kukorica termelésének fokozására és sokoldalú hasznosítására Fejleszteni kell a kertészeti ágazatokat; a zöldség- és gyümölcstermelés biztosítsa a kiegyensúlyozott hazai ellátást és a gazdaságos export fokozását. Minőségi változást kell elérni a tömegtakarmányok, mindenekelőtt a silókukorica termesztésében, valamint a rét- és legelőgazdálkodásban. b) Az állattenyésztésben általános feladat a tenyésztés színvonalának emelése, a takarmány hasznosításának, különösen a fehérje felhasználásának a javítása. A hústermelés nagyobb részét a jövőben is a sertés- és baromfi- tenyésztés adja. A sertéságazatban az iparszerű termelés továbbfejlesztésére, a gazdaságosság fokozására kell törekedni. A baromfitenyésztésben nemzetközi pozíciónk megőrzése, illetve további javítása megköveteli a tenyésztés és a tartástechnológia folyamatos korszerűsítését. A hazai fogyasztói szükségletek kielégítése a tejtermelés, az export lehetőségei pedig a vágómarha-termelés növelését teszik szükségessé. Az adottságok jobn hasznosításával gyarapítani kell a juhállományt, emelni a hozamokat A szarvasmarha-tenyésztést és a juhászatot a jó minőségű, olcsó tömegtakarmányokra, a melléktermékek fel- használására és a gyepterület hasznosítására kell alapozni. c) A mezőgazdasági termelés és az élelmiszer-feldolgozás közti aránytalanságokat fokozatosan meg kell szüntetni. A hazai fogyasztói igények kielégítése és a kiviteli lehetőségek teljesebb kihasználása érdekében elsősorban a hús- és a baromfifeldolgozást, a növényolaj-termelést és a tartósítóipart szükséges fejleszteni. Az élelmiszeriparban a termelés és a termelékenység kívánatos növeléséhez, a minőség javításához, a választék bővítéséhez, a korszerű áruszerkezethez nélkülözhetetlen a gyártás- és gyártmányfejlesztés. Az összes szakágazatban fokozott gépesítésre, automatizálásra, a folyamatos technológiák kiépítésére, az anyagmozgatás, a csomagolástechnika, a raktározás-tárolás fejlesztésére, a higiéniai feltételek javítására van szükség. 3 ÄZ állami gazdaságok fontos szerepet • töltenek be a mezőgazdaság szocialista fejlesztésében. A hazai tudományos munka eredményeinek hasznosításával, az élenjáró nemzetközi tapasztalatok alkalmazásával több gazdaság kiemelkedő termelési színvonalat ért el. Hazánkban jelenleg 131 állami gazdaság működik, amely a mezőgazdasági terület 13 százalékán gazdálkodik, és az árutermelésnek mintegy 18 százalékát adja. Többségükre jellemző az eredményes vállalati gazdálkodás. Az eszközfelhasználás hatékonysága, a munka- és üzem- szervezés azonban még nem kielégítő. Egyes gazdaságok termelési színvonala elmarad adottságaiktól, lehetőségeiktől. Az állami gazdaságok — amelyekben a szakemberek aránya magasabb, a technikai ellátottság lényegesen jobb, mint a szövetkezetekben —, továbbra is járjanak élen a mezőgazdasági termelés intenzív fejlesztésében. Vállaljanak nagyobb részt a mező- gazdaság fő feladatainak megoldásában. A ma még kevésbé eredményesen gazdálkodók is váljanak mielőbb példamutató, szocialista nagyüzemmé. Korszerűsítsék az üzem- és munkaszervezést, az adottságoknak megfelelően fejlesszék a termelési szerkezetet. Szervezetten segítsék a fiatal szakemberek felkészítését a gyakorlati munkára, folyamatosan adjanak át felkészült szakembereket a gyengén ellátott szövetkezeteknek. 4 A mezőgazdaságban döntő szerepet játszó * termelőszövetkezetek gyors ütemben fejlődnek. Jelenleg a mezőgazdasági terület háromnegyed részén 1370 termelőszövetkezet működik, és az árualap több mint kétharmadát adja. A szövetkezetek többsége megfelelően gazdálkodik. A legújabb szövetkezetek termelési színvonala eléri, illetve megközelíti a kiemelkedő állami gazdaságokét. Ugyanakkor egyharmaduk — javarészt a kedvezőtlen természeti körülmények miatt — nehézségekkel küzd. A szövetkezetek szocialista jellege a tulajdon-, a termelési és az elosztási viszonyok fejlődésével tovább erősödött. Kedvező, hogy a szövetkezetekben növekszik a szakemberek és a fiatalok aránya. Egyetemes érdek, hogy valamennyi mezőgazdasági termelőszövetkezet fejlődjék. Az élvonalba tartozók gazdálkodása váljék még eredményesebbé, a jó természeti és gazdasági adottságokkal rendelkező, de közepes színvonalon gazdálkodó szövetkezetek közeledjenek az élenjárókhoz. Ugyanakkor szükséges és lehetséges, hogy gyorsabban, tervszerűbben növekedjék a kedvezőtlen természeti viszonyok között gazdálkodó szövetkezetek termelése is. A termelőszövetkezetek fejlesztésének általános követelménye és fő útja az összes rendelkezésre álló termelési eszköz leggazdaságosabb hasznosítása, az állóalapok bővítése, a szövetkezeti tulajdon gyarapítása, az adottságokkal és a népgazdasági igényekkel összhangban álló termelési szerkezet kialakítása, az észszerű szakosítás és a vezetés színvonalának emelése. Változatlanul az a cél, hogy a szövetkezeti parasztság élet- színvonala rendszeresen emelkedjék, javuljanak élet- és munkakörülményei: jövedelme a munkásságéval arányosan növekedjék. A munkadíj legyen összhangban a végzett munka mennyiségével és minőségével, a személyes jövedelem pedig nagyobb mértékben függjön a szövetkezeti gazdálkodás eredményességétől. A szociális ellátásban ma még meglevő különbségeket fokozatosan meg kell szüntetni. A szövetkezeti mozgalom fejlődésének elengedhetetlen társadalmi feltétele a szövetkezeti demokrácia következetes érvényesítése, tovbábi erősítése. Az önkormányzati szervek munkáját folyamatosan hozzá kell igazítani a megnövekedett termelőszövetkezeti méretekhez, a változó üzemi viszonyokhoz. A közgyűlés — a szövetkezetek legfelsőbb fóruma — döntsön a közösséget érintő alapvető társadalmi, gazdasági kérdésekben. Ugyanakkor növekedjék a küldöttközgyűlés, a brigádok, az ágazati és területi részlegek tanácskozásainak szerepe, s ezekbe rendszeresen vonják be a szövetkezeti alkalmazottakat is. Határozottan fel kell lépni a szövetkezeti demokráciát lebecsülő nézetek és gyakorlat pl- len. 5 A háztáji és kisegí- tő gazdaságok tevé- * kenysége jelentős mértékben hozzájárult a mezőgazdaság eredményeihez. Termékeinknek mintegy fele a saját szükségletek kielégítését szolgálja, a többit áruként értékesítik. A sertéshúsnak a felét állítják elő, a tojás termelésében, a kisállattenyésztésben, néhány gyümölcs- és zöldségféle termelésében részvételük meghatározó. A háztáji és kisegítő gazdaságok alapjában a mezőgazdasági nagyüzemek és a fogyasztási szövetkezetek szakmai, anyagi, műszaki segítségére támaszkodva szervezetten termelnek és értékesítenek, szervesen illeszkednek szocialista gazdasági rendszerünkbe. A párt határozottan támogatja a saját munkán és a családtagok munkáján alapuló háztáji gazdálkodást, és fellép annak lebecsülésével, az esetenként előforduló hibás gyakorlattal szemben, amely gyengíti a termelés biztonságát, egyaránt sérti a termelők és a népgazdaság érdekeit. Ennek megfelelően segíteni kell a háztáji termelés korszerűsítését és szakosodását, és gondoskodni kell a termelési és értékesítési biztonság feltételeiről. 6 A mezőgazdasági üzemek, a feldolgozó- * és a forgalmazó szervezetek között terjednek az erők ésszerűbb egyesítését, a gazdaságosabb termelést segítő együttműködési formák. Ezek lehetővé teszik az állóeszközök eredményesebb kihasználását és fejlesztését, a tudomány eredményeinek széles körű alkalmazását, a termelés korszerűbb megszervezését és számos előnyt nyújtanak a feldolgozásban és az értékesítésben. A mezőgazdaságban a legjelentősebb együttműködési forma az iparszerű termelési rendszer. amely jelentős tartalékokat tárt fel. Nagymértékben hozzájárult a termelés színvonalának emeléséhez. különösen a baromfitenyésztésben és -feldolgozásban. a búza- és kukoricatermesztésben. A növekvő követelményekkel lépést tartva gondoskodni kell a termelési rendszerek megfelelő színvonalon tartásáról, fejlesztéséről. Meg kell szigorítani létesítésük és működésük feltételeit. A gazdasági társulások jelentős része építőipari, ipari szolgáltató és kereskedelmi tevékenységet folytat. Ésszerűen koncentrálják az elaprózott üzemi eszközöket és a szellemi erőket. Nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a mezőgazdasági építkezésekben és fontos lakossági igényeket elégítenek ki. A társulások tevékenységét tovább kell javítani, újakat, főként a mező- gazdasági termelésben és feldolgozásban indokolt létrehozni. A gazdasági együttműködés új formája a kísérleti jelleggel létrejött négy agráripari egyesülés. A mezőgazdasági, a feldolgozóipari és kereskedelmi tevékenység szervezett ösz- szekapcsolása — a kezdeti tapasztalatok szerint — mind a résztvevők, mind a népgazdaság számára előnyöket ígér. A magyar szocialista mező- gazdaság fejlődésének sajátossága az együttműködési formák sokfélesége, amelyet célszerű a jövőben is megtartani. Követelmény viszont, hogy a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőforrások felhasználása gazdaságos legyen és nagyobb tiszta jövedelmet eredményezzen. 7 A nagyüzemek létrejötte megteremtette * a mezőgazdaságban a modern gazdálkodásnak, a föld célszerűbb kihasználásának, a munka termelékenysége emelésének, a műszaki haladásnak, a tudományos eredmények széles körű alkalmazásának a feltételeit. Kibontakozott a mezőgazdaság iparosításának folyamata, korszerűsödtek a termelési módszerek, agrotechnikai eljárások. O A megművelt terület termelékenysége növekedett. Ugyanakkor a termőterület az utóbbi 15 év alatt mintegy 400 ezer hektárral csökkent. A szükségesnél nagyobb területet vontak ki a művelésből, és a jó minőségű földek védelméről szóló határozatokat nem hajtották megfelelően végre. A termőföld megóvása, ésszerű, az adottságokhoz igazodó hasznosítása kiemelkedő társadalmi érdek. Szigorítani kell a termőföldek, különösen a jó minőségűek más célú igénybevételét, s fokozni kell a talaj termelékenységét, főképpen az öntözés, a belvízrendezés és a talajjavítás útján. O A termelés legfontosabb tényezője a dolgozó ember, aki képességével, felkészültségével, szorgalmával a termelési eszközöket hasznosítja a társadalom javára. Az ipar és más népgazdasági ágak gyors fejlődésével, valamint a szocialista mezőgazdaság kibontakozásával összefüggésben ma már az összes dolgozók közül a mezőgazdasági aktív keresők aránya 19 százalék az 1960. évi 34 százalékkal szemben. A következő esztendőkben — ugyanezen okok miatt — ez az arány tovább csökken. Az élőmunka csökkenésével párhuzamosan növekszik a gépesítés, a kemizálás, a szakértelem, a képzés, a továbbképzés és a műveltség szerepe. A mezőgazdasági üzemek vezetőinek többsége politikailag szakmailag felkészült, vezetői készségük jól érvényesül és ez a gazdálkodás eredményeiben is tükröződik. Az új és nagyobb feladatok további igényeket támasztanak, különösen a vezetőkkel szem. ben. Az ismereteket szüntelenül gyarapítani kell. A szakemberképzés és továbbképzés területi ágazati irányítás színvonalának emelését. Ennek során figyelembe kell venni a változásokat, a mezőgazdasági üzemek megnövekedett méreteit, jobb műszaki ellátottságukat, a vezetők nagyobb fel- készültségét. A társadalmi, gazdasági változásokhoz, a megnovekedett követelményekhez igazodva úgy kell fejleszteni a mező- gazdaság és az élelmiszeripar irányítási rendszerét, hogy tovább erősödjék a tervszerűség hatékonyabb legyen a központi irányítás, és ugyanakkor növekedjék a gazdálkodó szervezetek önállósága, felelőssége. Ennek megfelelően váljon szorosabbá a terv és a gazdasági szabályozórendszer, a népgazdasági és vállalati tervek közötti összhang; a termelés, a feldolgozás és az értékesítés egysége érvényesüljön jobban a tervezésben, az érdekeltségi viszonyokban, az anyagi-műszaki ellátásiján és az ágazati irányításban; egyszerűsödjék és legyen stabilabb a gazdasági és a jogi szabályozás. A termelési és az értékesítési biztonság érdekében szélesebb körben indokolt alkalmazni a több évre szóló szerződéses rendszert, erősíteni kell a szerződéses fegyelmet, javítani a felvásárlás és az értékesítés szervezettségét. ' W A párt agrárpolitikájának követke- • zetes megvalósítása érdekében erősíteni kell a párt irányító, szervező, ellenőrző munkáját. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban tevékenykedő pártszervezetek emeljék a pártmunka színvonalát, fejlesszék a párttagság politikai képzettségét. Mozgósítsák a párttagokat, a pártonkívüli dolgozókat a hatékony munkára, ösztönözzék és karolják fel a jó kezdeményezéseket. Tegyék tervszerűbbé és céltudatosabbá a kádermunkát, támogassák a gazdasági vezetőket feladataik megoldásában. A szakszervezetek erősítsék tevékenységükben a termelés és az érdekképviselet egységét. Ösztönözzék és szervezzék a szocialista munkaversenyt, az újítómozgalmat, támogassák a szocialista brigádokai Működjenek közre a munkahelyi demokrácia tartalmi gazdagításában, a szocialista köz- gondolkodás erősítésében. Kísérjék figyelemmel a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulását, segítsék műveltségük, szakképzettségük növelését. A KISZ-szervezetek állítsák az ifjúságpolitikai tevékenység középpontjába a politikai és szakmai ismeretek gyarapítását, és ezzel segítsék elő a tudományos-technikai haladás, ból származó új feladatok megoldását. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a területi szövetségek növeljék szakmai befolyásukat a fejlesztések koordinálásában, a gazdasági együttműködés erősítésében, az üzem- és munkaszervezés javításában. Segítsék a népgazdasági, a szövetkezeti és az egyéni érdekek jobb összehangolását, a szövetkezeti demokrácia még teljesebb kibontakozását. A mezőgazdaság fejlődéséhez, a falu politikai és kulturális arculatának megváltoztatásához eddig is eredményesen járultak hozzá a Hazafias Népfront bizottságai és aktivistái. A Központi Bizottság számít arra, hogy a jövőben is hatékonyan segítik az előttünk álló feladatok megoldását. ★ ★ ★ A Központi Bizottság megállapította: a szövetkezeti parasztság, a munkásosztály, egész népünk erőfeszítései gazdag eredményt hoztak a magyar mezőgazdaság felvirágoztatásában. Most az a teendőnk, hogy az eredményeket megszilárdítsuk és továbbfejlesszük. Meg kell oldanunk az ország, az egész népgazdaság igényének megfelelően a mezőgazdaság és az élelmiszeripar további összehangolt, intenzív és hatékony fejlesztését. Pártunk XI. kongresszusa kijelölte a fejlett szocialista társadalom építésének soros feladatait és távlatait. Ezekkel összhangban folytatjuk agrár- és szövetkezetpolitikánkat, amely társadalmunk szocialista viszonyainak erősödését, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlődését, dolgozó népünk életszínvonalának emelését szolgálja. A Központi Bizottságnak a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztését meghatározó irányelvei hosszabb távra szabják meg a tennivalókat, de az időszerű feladatok megoldásához is eligazítást adnak. Nagyszerű távlati céljaink elérésének fontos feltétele az idei népgazdasági terv sikeres teljesítése. A Központi Bizottság bízik abban, hogy az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek, az élelmiszeripar dolgozói társadalmunk támogatásával, mint eddig, ezután is becsülettel teljesítik feladataikat, és a magyar mezőgazdaságot egész népünk javára még magasabb színvonalra emelik. igazodjék jobban a nagyobb üzemi méretek, az iparszerű termelés, a szakosodás követelményeihez, erősítse a köz- gazdasági szemléletet. A mezőgazdaság korszerűsödésével a dolgozók szakképzettségének színvonala jelentősen emelkedett, megváltozott a szakmai összetétel. A változó igényeknek megfelelően azonban tervszerűbbé kell tenni a szakmunkásképzést és továbbképzést. O A termelés fejlődését egyre növekvő mértékben befolyásolja a tudományos kutatás. A tudomány eredményei, a nagyobb terméshozamot adó új hazai és külföldi növény- és állatfajták, a korszerű műszaki megoldások számottevően hozzájárulnak a termelés bővítéséhez. A hazai agrárkutatást azokra a feladatokra kell összpontosítani, amelyek a sajátos igények miatt itthon oldhatók meg a legmegfelelőbben. A nemzetközi tudományos együttműködés — elsősorban a KGST célprogramjaiban való részvétel — lehetőségeit, az eddigieknél jobban ki kell használni. A hazai és a nemzetközi tudományos eredmények gyakorlati alkalmazása érdekében növelni kell a kutatók és a termelők közös érdekeltségét, javítani kell a kutatóintézetek és a gazdálkodó szervezetek együttműködését, és elő kell segíteni céltársulások létrehozását. 8 A mezőgazdasági és élelmiszeripari ter- ® melés színvonala egyre inkább függ a mező- gazdaság számára előállított ipari termékek mennyiségétől és minőségétől. Ennek jelentőségét szemlélteti, hogy a mezőgazdasági termelés másfélszeres növekedése az ipari eredetű anyagok felhasználásának csaknem négyszeres növekedését igényelte. A hazai mezőgazdasági és élelmiszeripari gépgyártás az utóbbi évtizedben megháromszorozta termelését, de a szükségleteket csak részben elégítette ki. Az indokoltnál nagyobb az import. Az ipari termékek felhasználásának növekedésével együtt fejlődött a műszaki javítóbázis, emelkedett a szolgáltatások színvonala, gyarapodott a mezőgazdasági úthálózat. Ennek ellenére e területeken is számottevő az elmaradás. A mezőgazdaság iparosítását, műszaki fejlesztését és kemi- zálását tovább folytatjuk. Ezért az ipart — különösen a gép- és vegyipart — úgy kell fejleszteni, hogy a hazai igényeket az eddiginél nagyobb arányban és jobb minőségben elégítse ki. Ugyanakkor jobban kell támaszkodni a szocialista gazdasági integráció elmélyítésében rejlő lehetőségekre. Halaszthatatlan a gépjavítás, az alkatrészellátás, a szerviz- hálózat jobb megszervezése, az infrastruktúra fejlesztése. 9 A mezőgazdaság és az élelmiszeripar ál- • lami irányítása alapjában véve a követelményeknek megfelelően biztosította a tervszerű fejlődést. A közvetett irányítás eszközei, a gazdasági szabályozók is betöltötték szerepüket. Elősegítették a bővített újratermelést, a fogyasztás és a felhalmozás helyes arányának kialakulását. Ezzel párhuzamosan létrejöttek az önálló gazdálkodás feltételei, kibontakozhatott a szövetkezetek és vállalatok öntevékenysége. Az előttünk álló feladatok megkövetelik a központi és a
