Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-14 / 62. szám

4 wem Tt _____ K/ ümm 1978. MÄKCITJS 14., KEDD Nagykátai járás Pezsgő kulturális élet Az érdiek és a Népszínház ÚJABB ORSZÁGOS BEMUTATÓ PEST MEGYÉBEN Amíg néhány esztendővel ez­előtt a kulturális élet ugyan­csak szunnyadozott a nagyká­tai járásban, ma már a műve­lődési házak, klubkönyvtárak és könyvtárak szinte minden este gazdag, sokszínű program­mal várják a fiatalokat és idő­sebbeket egyaránt. Mindezt nemcsak a művelődés tárgyi és anyagi feltételeinek kedvező változása segítette elő, hanem a közművelődési szemlélet változása is. Az, hogy ma már egyre több gazdasági vezető a gazdasági feladatokkal egyen­értékűnek tekinti a dolgozók általános és szakmai művelt­ségének növelését. Az ered­mény a hónapról hónapra gaz­dagodó kulturális programok­ban mérhető. Vegyük például a Bartók Béla művelődési központot Nagykátán. Annak ellenére, hogy jelenleg tatarozzák az épületet, nem szünetel az élet falai között. A külföldön is el­ismert Tápiómente szövetke­zeti együttes mellett jól műkö­dő folklórklubja, német és an­gol nyelvtanfolyama, gyors- és gépíró, valamint elsősegély- nyújtó tanfolyama fogadja az érdeklődőket jelenleg is. A hó­nap elején a Magyar Néphad­sereg művészegyüttesének szimfonikus zenekara adott hangversenyt itt, s hétfőn lép dobogóra a Budapesti Gyer­mekszínház társulata. Tápiószecsőn kora reggeltől késő estig minden terem fog­lalt. Nyolc ismeretterjesztő elő­adás szerepel csak a márciusi programban. Kiállítások, él­ménybeszámolók váltják egy­mást. Viszik a menyasszony ágyát címmel népi műsort mu­tat be itt az országos hírű sze- csői együttes. Négy klub, há­rom szakkör, több tanfolyam TV-F1GYELŐ Adria-távvezcték. Pest me­gye fontos ipari központjába, Százhalombattára vezet majd az a hatalmas csőrendszer, amely a közel-keleti olajat Jugoszlávián át hazánkba, majd innen a szomszédos Csehszlovákiába szállítja. Ki­indulópontjáról, az Adriai-ter. gerről Adria-távvezetéknek ne­vezték el ezt az óriási továbbí- tóaipparátust. A vasárnap esti Hét című riportműsorban is így emlegették, amikor az adás nézői minden fontosabb ada­tot megtudhattak erről a há­rom országon átkígyózó monst­rumról. Magyarországi hossza 85 ki­lométer lesz, amely távolság nem lenne valami nagy, ám a csőfektetést, -hegesztést meg­nehezíti az építők útjába_ ke­rülő sok-sok út és vasút. Ha teljesen elkészül, évente öt­millió tonna olaj csorog majd el hozzánk, és ugyanannyi Csehszlovákiába. S mivel ezt a minden akadály ellenére igen jó ütemben készülő Ad­riát — úgy tűnik — az ötös szám jegyében tervezték, költ­ségeinek megtérüléséhez is éppen egy fél évtizednek kell eltelnie — tehát nem is vala­mi tengernagy időnek. tv tovafutó műsorairól beszá­moljon. A szombati természetfilm görbe csőrű madárkáiról? Az NSZK-ból vásárolt gyermek- nevelési sorozat apróságainak kedves ügyetlenkedéseiről? Avagy az esti krimiről — ugyancsak NSZK-termék —, amely ugyan föltétlenül végig­nézhető volt, de amelyre a leg­nagyobb jóakarattal sem fog­hatjuk rá, hogy elméinket to­vább csiszolta volna?! No és a vasárnapi program, mely pont­járól? Az ismétlésekről? A szí­vesen végigizgult korcsolya- közvetítés előtti és utáni órák melyikéről? A sztárparádés, ám kissé naív meséjű ameri­kai kémfilmről, amelynek for­dulatai ma már meglehetősen avíttnak tűntek? Bizony, bizony nem voltak valami ajándékozó kedvükben a tv illetékesei, amikor ezt áz esős, szeles hétvégét műsoraik­kal megtöltötték. Kitöltötték inkább, az időtartamra, s nem a nézők elé bocsátott látvány értékére ügyelve. Eljárásukat őszintén fájlaljuk! Akácz László I tartja itt foglalkozásait. A hó- | nap közepén újabb klubbal gazdagodnak: március 16-án tartja alakuló ülését a kertba­rátok klubja. S még arra is jut idejük, hogy együttesük a Fővárosi Művelődési Házban és a Hazai Fésűsfonó- és Szö­vőgyár kistarcsai gyáregységé­ben is dobogóra lépjenek. Ez utóbbi teljes bevételét az együttes már most felajánlot­ta az épülő Pest megyei kór­háznak. Táp iószentmárton művelő­dési háza nem csupán kerá- miaszakköréről nevezetes. E- mellett további öt szakkör és a három klub tevékenysége kö­zött válogathatnak az érdeklő­dők. Rendszeres a népzeneok­tatás. A testkultúraklub na­ponta tart foglalkozást. Eb­ben a hónapban pozsonyi bű­vészeket fogadnak, kirándulni viszik a kisdobosokat a tápió- szelei Blaskovich Múzeumba. Három programot is szentel­nek a VIT-emlékek felidézésé­nek. Tápióbicskén már a hatodik előadásra kerül sor ebben a hónapban a művelődési ház­ban működő munkásakadé­mián. Ezenkívül ifjúsági vita­kör, szülők akadémiája, első­segélynyújtó tanfolyam színe­síti a programot. Ifjúsági és magnósklub, irodalmi és bé­lyegszakkör, s citerazenekar várja az érdeklődőket. S hogy a szórakozás se maradjon ki a programból, március 24-én Kabos-estet rendeznek. Kákán három klub, egy szakkör, asszonykórus és iro­dalmi színpad, Pándon ifjúsá­gi klub, fotószakkör, színját­szó csoport és «jterazenekar, Tóalmáson lányok-asszonyok, nyugdíjasok, kincskeresők, ifjú bűvészek és ifjúsági klub, rajz- és bábstúdió, modellező, rádiótechnikai szakkör és pá­vakor, Szentmártonkátán pe­dig munkás-, valamint kertba­rát klub és citerazenekar kí­nál állandó elfoglaltságot a művelődési házban, illetve klubkönyvtárban. Mindez szemléletesen bizonyítja: felfe­lé ivelőben a nagykátai járás kulturális élete. P. P. A lakosság igénye tette meg­alapozottá az érdi népműve­lők jogos törekvését, hogy a nagyközség közművelődésében rendszeres jelenlétet kapjon a színházi kultúra. Az igé­nyeket jelezte az a sikeres bér­letsorozat, amelyet korábban az Állami Déryné Színház előadásaira szerveztek, s az a számszerűen kimutathatatlan érdeklődés, hogy az érdi la­kosság rendszeres látogatója a budapesti színházaknak is. S hogy a Népszínház rá­szolgáljon a nevére, tudato­san vállalja a közművelődé­si feladatokat, s ehhez nagy­szerű lehetőséget kinál az ér­di közönség. A színház és a művelődési központ kölcsö­nösen keresve egymást, meg­találta a lehetőséget az együtt­működésre, amelyet szerző­désben pecsételtek meg. Va­sárnap délelőtt a színház or­szágos bemutatója keretében ismertették a Népszínház és az érdi művelődési központ által kötött szerződés legfon­tosabb vonatkozásait. A lakosság nemcsak egysze­rűen közönséget jelent majd a Várszínháznak és a József­városi Színháznak, hanem az együttműködés egyik fontos területe éppen Érd lesz. A mű­velődési otthon próbalehetősé­get biztosít a színház utazó­társulatainak, s így a követ­kező évad négy országos be­mutatója is Érden lesz. A szín­házbarátok köre többször részt vesz majd a próbákon, s klub- foglalkozások keretében véle­ményüket is elmondhatják a készülő produkciókról. Ugyan­akkor a színház művészei ön­álló esteket is rendeznek a mű­velődési központban. Segít­ségre számíthatnak az Érden működő színpadi amatőr együt­tesek is, bemutatóikhoz szak­mai és technikai támogatást kapnak a „profi együttestől”. S ha már a technikai adott­ságoknál tartunk. Bizony, az érdi művelődési központ meg­lehetősen mostoha színpadi adottságokkal rendelkezik, sőt, azt is mondhatnánk, alig-alig lehet színpadról beszélni. Ur­ban László igazgató arról is tájékoztatta a vasárnapi meg­beszélés résztvevőit, hogy rö­Nyitottak a város felé A GÖDÖLLŐI EGYETEM MŰVÉSZETI CSOPORTJAI A Százhalombatta felé kö- ielítő óriáscsövek összevarrá- sát egyébként egy újmódi fi- zetésrendszer is segíti: hivata­los nevén egyösszegű bérutal­ványozásnak hívják ezt, s a lé­nyege pedig az, hogy a fizet­séget az elvégzendő munkák­hoz szabják. Ha tehát egy bri­gád hamarabb végez a soron levő feladattal, akkor keve­sebb napra kapja meg ugyan­azt a pénzt. Mint hallhattuk, ez a bérezés igencsak serken­tőleg hat... Válogató vállalat. Ha ki­mondjuk ezt a nagyonis közis­mert szókettőst, vándormadár, tüstént utánagondoljuk: épí­tőipar. Joggal, hiszen — hány, de hány újságcikk, tv. és rá­dióriport, jegyzőkönyv meg fölszólalás társította össze bennünk e két fogalmat. Hosszú időn át a Középület­építő Vállalat munkaügyi osz­tályán is napirenden voltak a ki. és belépések, ám nemrégi­ben alaposan megcsappant mind az érkezők, mind a távo­zók száma. Miért? Mint a Hét — ezúttal belpolitikai anya­gokban bővelkedő — összeál­lításából megtudtuk, a szó- banforgó cégnél nem a mun­kavállaló, hanem a — munka­adó válogat. Teheti, hiszen jól fizet, télen, nyáron egyaránt adni tudja a megemelt bére­ket, s így aztán nem kívánko­zik el onnan a jó munkaerő. Űj embereket kilépett bejegy­zéssel nem vesznek fel; de olyan valaki is hiába kopogtat, aki több mint négy napot mu­lasztott igazolatlanul. Egyszó­val — tényleg válogatnak! Példájuk követhető? Módsze­rük követendő? Majd kiderül mindenütt, ahol megpróbálkoz­nak majd vele. Hét vége. És most hová? — mondja Edith Piaf fájdalma­san könyörgő dalának magyar szövege. Es most miről? — kérdezheti nem kevesebb kín­nal az, akinek tiszte, hogy a A Gödöllői Agrártudományi Egyetem öntevékeny művésze­ti csoportjainak munkája nemcsak a megye határain be­lül hozott elismerést; az or­szágos egyetemi és főiskolai fesztiválokról is kiemelkedő eredményekkel tértek haza. Az öntevékeny csoportok nem­csak egyetemistákból és egye­temi dolgozókból állnak, elvi­leg nyitottak a város felé is. Más kérdés, hogy kevesen él­nek ezzel a lehetőséggel a gö­döllői fiatalok közüL Régi együttesek — űj tagok A csoportok vezetője Győré Zoltán zeneszerző. Vele beszél­gettem az egyetemen sokrétű kulturális tevékenységéről. — Az énekkar 1967-ben alakult. A hallgatók cserélő­dése miatt mindig változó az érdeklődés, sajnos most éppen hullámvölgyben vagyunk. Pe­dig ahhoz képest, hogy sokszor kottát sem ismerő emberekkel kellett dolgoznunk, egészen szép eredményeket értünk el. Az országos minősítőkön álta­lában ezüst oklevelet kaptunk. Számos belföldi és külföldi úton vettünk részt a fényko­runkban, négy éve Jugoszlá­viában, 1975-ben Bulgáriában, tavalyelőtt Lengyelországban turnéztunk. Megteremtettünk az egyetemen egy olyan szép hagyományt, mint a Koncert gyertyafénnyel. Ilyen alkal­makkor az egyetem egyik jó akusztikájú lépcsőházában tar­tottak zenészeink esti hangver­senyt gyertyafényben. Most az új karvezetőnk, Petróczki Edit képezi ki a nagy részt első­sökből, tehát új emberekből álló gárdát, amely előrelátha­tóan a jövő tanévben eléri a megszokott színvonalat. — Természetesen a kamara- zenekarunk színvonala, össze­tétele és hangszeres összeállí­tása is az állandóan változó tagság hangszertudásától függ — folytatja Győré Zoltán. — Két országos fórumon kiemel­kedő eredményt elért kisegyüt­tes szűnt meg a végzős hall­gatók távozása miatt'éppen az idén. Az egyetemi vonósné­gyes, az ATE kvartett és a köréje épülő bővített kamara- zenekar most szintén új embe­rekből áll. Az országos egyete­mi és főiskolai fesztiválon sze­retnénk már a korábbi sike­reknek megfelelő szinten sze­repelni. Bach D-moll zongora- versenyét már koncertképes szinten elő tudjuk adni. Kiemelkedő trófeák A vizuális művészetek terü­letén három kiemelkedő egye­temi művészcsoport tevékeny­kedik. A legutóbbi országos fesztiválon az ATE fotószak­kör első, második és harmadik helyezéseket értek el, Koráb­ban 1975-ben Lengyelország­ban szerepeltek. Legjobb fo­tósaik, Döbrössy Pál, Kőszegi János, Séra Csaba, Gerédy Péter, Venance Wapokurva a közelmúltban a váci Madách művelődési központban ren­deztek közös kiállítást. — A Munkácsy Mihály kép­zőművészeti szakkör is nagyon sok tárlaton szerepelt már — folytatta Győré Zoltán. — 1975-ben eljutottak ők is Len­gyelországba. Vezetőjük Lász­ló Lilla, országosan elismert kitűnő faszobrász, Antal György és Várad i Gyöngyi képzőművész is közéjük tarto­zik. Hosszas hullámvölgy után végre az amatőr filmszakkör is újjáalakult. Molnár Miklós operatőr vezetésével a legutób­bi országos amatőrfilm-feszti- válon Lengyel Attila; Lovak című firnje harmadik díjat nyert. A művészeti vezetők nagy örömére a díszítőművészeti szakkörben nagyon sok egyete­mi dolgozó tölti szabad idejét. A tavalyi országos fesztiválon két első és egy második díjat szereztek a szakkör tagjai Tóthné Petrás Anna irányítá­sával. Az irodalmi szakkört Termái László újságíró, a Me­zőgazdasági Mérnök egyik szerkesztője vezeti, a lap — az Agrártudományi Egyetem saját újságja — időnként egy teljes oldalt szentel a fiatal írók, köl­tők műveinek. Az alkotók re­mélik, hogy újra megjelenik a Sugarak című irodalmi anto­lógia, amely az agrárfelsőokta­tási intézmények író, költő, esszéista hallgatódnak műveit publikálja. Mind több fórumon Győré Zoltán elmondta: idei legfontosabb feladatuk a fel­készülés az országos egyetemi és főiskolai kulturális fesztivá­lok rendezvényeire. És hogy a kétévenkénti fesztiválok között se pihenjenek az öntevékeny csoportok, az idén a forradalmi ifjúsági napok rendezvényei­nek keretében megszervezik az első agrárközművelődési napokat. Ez a háromnapos ren­dezvénysorozat hét szekcióban mintegy 900 fő részvételével ad teret az agrár felsőoktatási intézmények kulturális ren­dezvényeinek. P. Z. videsen megkezdik a színpa­di rész átépítését. A Népszín­ház világosító- és hangtech­nikai berendezésekkel járul hozzá a felújítási munkához. A szerződés még túlságosan új ahhoz, hogy valamennyi le­hetőségét, teljes keretét már ki lehessen tölteni. A tervek egy része konkrétan még nem fogalmazódott meg: így a Nép­színház néhány színpadi kí­sérlet kipróbálására is gon­dol; elképzelhető, hogy a kö­zönséghatást felmérések se­gítségével igyekeznek elemez­ni; az iskolai irodalomórákat élményszerűbbé alakító mű­sorokat ;ís terveznek és szerény technikai igényű klubműsoro­kat is bemutatnak, amelye­ket klubokban, munkásszál­lásokon és könyvtárakban ad­hatnak elő. Győz az igazság ÖT MESE - EGY ÓRÁBAN Különleges irodalomórára készült az a műsor is, amely­nek országos bemutatóját va­sárnap délelőtt láthattuk az ér­di művelődési központban, öt mesét jelenít meg a Győz az igazság című előadás. Mind­össze egy ízlésesen festett pa­raván adja a díszletet, a me­sék színhelyét, s a jelmezeket egy-egy kalap, kendő helyet­tesíti. Előadható hát a műsor bármilyen osztályteremben, vagy akár iskolai folyosón is. Keleti István rendező mér­tékkel és jól kalkulálta az elő­adásba a gyerekek képterem­tő fantáziáját. Valamennyi kellék ismerős volt az aprócs­ka nézők számára, sőt. több­ségükkel naponta, játék köz­ben találkoznak. Talán ezért éreztük annyira hiányát a já­tékosságnak: nem sikerült eléggé felszabadítani, köny- nyeddé tenni a színészek moz­gását, s ettől kicsit vontatot- tá vált a műsor. Nagy kár. hogy az egyes mesék lezárá­sára nem alkalmaznak sem­milyen színpadi jelzést, így a mindig érzékeny gyermek­közönség nehezen vált át az egyik történetről a másikra. Érthető meglepettséggel fo­gadják az előadás végét is. Mindezek mellett, lénye­gét tekintve elismerést érde­mel a produkció— valameny- nyi létrehozója. Ugyanis a rendezés szellemes és modern megoldásokkal kerüli el azokat a színpadi buktatókat — pél­dául két mesealaknak „kiás­sák a szemét” —, amelyek a gyerekekből ellenérzést vált­hattak volna ki. A színészek, bár kissé nehezen vették át a mesék ritmusát, egész sor kellemes figurát teremtettek. S a további előadások köz­ben bizonnyal még több színt, egyéni jelleget kapnak a me­sealakok, akiket Hídvégi Má­ria,< Réz Edit, Szlonka Márta. Molnár Miklós, Sallay Tibor, és Siménfalvy Lajos szemé­lyesített meg. A Győz az igazság című pro­dukció meséi kivétel nélkül közismertek már a hat-hét éves gyerekek között is. Rész­letet láthatunk Szólói'jov Csendháborítójából: Naszred- din Hodzsa hazatérését. Ezt egy verses Puskin-mű követi: Mese a pópáról meg a Bal­dáról, majd Tolsztoj: Az igaz­ságos bíró című apró törté­netét mosolyogjuk végig, az­tán az Igazság és a hamisság című népmesét láthatjuk. A műsorban szerepel még Mó­ra Ferenc: Az aranyszörű bá­rányról szóló meséje. Szerencsésnek mondhatjuk a műsor válogatását is, hi­szen az előadással semmikép­pen sem lehet az a cél, hogy új meséket ismernek meg a gyerekek. Az élményszerű előadás sokkal inkább arra ad lehetőséget, hogy rögződ­jenek a mese műfaji elemei, tipikus fordulatai és visszaté­rő figurái. Ráadásul mindez­zel valóban értékes irodalmi alkotásokban találkozhatnak a kisiskolások. Kriszt György Beiratkoznak az elsősök Március 15-én fejeződik be országszerte a leendő 1. osztá­lyosok beiratása. A pedagógu­sok — támaszkodva a szülők, a társadalmi aktívák segítsé­gére — nagy gondot fordíta­nak arra, hogy minden tankö­teles korút beírassanak, senki se maradjon ki. Az együtt­működés az utóbbi években jelentős mértékben hozzájá­rult a tankötelezettségi tör­vény mind teljesebb végre­hajtásához. A jelenlegi tanév­ben az arra kötelezettek 91,2 százaléka tanul az általános iskolák 1. osztályaiban. Isko­laéretlenség miatt 3600 gyer­meket mentettek fel, és mind­össze 740 olyan kisgyerek van, aki képezhetetlenség, súlyos értelmi fogyatékosság és szü­lői hanyagság miatt nem ke­rült be az iskolába. Az utóbbi években számot­tevő erőfeszítések történtek azért, hogy a kicsik megfele­lően felkészüljenek iskolai pá­lyafutásukra. A mostani első­sök 79,4 százaléka járt óvo­dába: arányuk 4 éT alatt 11,5 százalékkal nőtt. Ezenkívül több mint 20 ezer gyerek vett részt iskolaelőkészítő foglalko­záson, s így a jelenlegi első­söknek 99 százaléka részesült valamilyen előkészítésben. Csontváry-em lékkönyv A Corvina adta ki a vár­va várt nagyszabású albumot, Németh Lajos megfontolt és alapos összeállításában. A kö­tet 24 színes táblája és 94 képmelléklete idézi halhatat­lan és oly nehezen felfedezett életművét, közli Csontváry le­veleit és a róla szóló hazai, külföldi cikkeket. Köztudott, hogy Csontváry festményei halála után végve­szélybe kerültek, s a felszaba­dulás előtti drámai pillanat­ban Gerlóczy Gedeon mentet­te meg az utókor számára munkásságát. Az ő írását is közli Németh Lajos mintegy a könyv záradékaként. Arra gondolunk, hogy képzőművé­szetünk eredményeihez hozzá­tartoznak a műgyűjtés ezen értékőrző nagy névtelenjei, mindenekelőtt Gerlóczy Ge­deon, akinek elévülhetetlen és kizárólagos érdemei vannak az életmű megmentésében, hi­szen az adott pillanatban ő volt az egyetlen, aki felismer­te Csontváry jelentőségét. Ko­ra nem reagált a csodára. Eb­ben is egyedülálló a Magá­nyos Cédrus szerzőjének a sorsa. Nem vette észre egyet­len kritika sem, mely igazán méltányolta volna festői tet­tét és képességeit. Amíg élt, sajtója Lázár Bé­la, Feleky Géza, Várnai Dá­niel, Bálint Rezső, Bálint Ala­dár személyéhez kötődött, ők is kisebb-nagyobb fenntartá­sokat hangoztattak. Egyedül Nyitrai József méltatja és a New York Herald Tribun pá­rizsi kritikusának szavait idé­zi; „minden a világon létező festmény túl van szárnyalva”. Az időpont 1908, s utána csönd, hallgatás, magány kö­vetkezik, azonkívül, hogy a Japán kávéházban a festők ugratják, mosolyogják Csont- váryt, mert a bolondériáját vették észre és nem a zsenia­litását. Ebben is egyedi sorsa. Egyedül Ráfael Győző kereste fel a festők közül a haldokló Csontváryt élete utolsó nap­jaiban, aki hallotta, hogy a Mosztári hid, a Tarpatak és a Taormina alkotója még ekkor is a fényről beszélt, de visz- szatérően árnyakat is kevert szavaiba; esik az eső. Ez volt utolsó mondata, amit felje­gyeztek róla. Amit csönd övezett, kincs lett belőle. Mi már gazdálko­dunk örökségével. Gazdálko­dunk úgy is, hogy százezrek keresik fel Pécsett'' létesült múzeumát. L. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom