Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-23 / 46. szám

m*cm 1978. FEBRUAR 23., CSÜTÖRTÖK H&r ^ * E3 gezetül az osztály tanulói a tűzoltószertárba látogattak, ahol Leidinger Gyula tűzoltó parancsnok mutatta meg a modern és a hajdan volt tűz­oltási eszközöket. Örömmel üdvözölhetjük az I. számú iskola kezdeménye­zését, mert ezzel színesebbé, érdekesebbé és maradandóbbá tették a környezetismereti órát Búzás Lajos Pomáz Szerkesztői üzenetek Aggódó kismama jelige: Kérjük, mielőbb közölje velünk pontos ne­vét és elmét, mert csak Így tu­dunk önnek segíteni. B. F.: öntől is azt kérnénk, hogy Írja meg nekünk nevét és lakáscímét, mert szeretnénk utá­najárni a levelében említetteknek. V. M., Cegléd: Problémájáról tá­jékoztattuk az Illetékeseket. Vála­szukig szíves türelmét kérjük. kkünkre sajnos nem tudunk válaszolni, de reméljük, hogy az írást ol­vassák azok az illetékesek is, akiknek a hatáskörébe tartozik az intézkedés a tarthatatlan ál­lapot megszüntetése érdekében. Lesz fólia A Pest megyei Hírlap Ja­nuár 6-1 számában Hiánycikk a fólia címmel megjelent írá­sunkra Vereczkei Imre, a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője válaszolt. Az alábbiakat írja: A cikk nyomán megkerestük az Agrotrösztöt és a Pest me­gyei Agroker Vállalat közve­títésével azonnal intézkedtünk, hogy a vállalatok még a ter­melés megkezdése előtt ki tud­ják elégíteni igényeiket. Pest megye az első negyedévre 700 tonna fóliát rendelt, és ezt a mennyiséget az Agroker hiány­talanul leszállítja. A megyén belül a nagykátai járás ellá­tottsága a legjobb, szinte a teljes első negyedévi mennyi­ség az igénylők rendelkezésére ill. Ift!> az, hogy gyermekeink megte­kinthették a helytörténeti gyűjtemény tárgyait, s ezzel flip még érzékletesebbé váltak a történelmi események. öröm volt nézni a 8—9 éves tanulókat, amint nagy érdek­lődéssel forgatták a pattintott és csiszolt kőbaltákat, ókori korsókat, középkori tárgyakat, a régi és jelenkori fényképe­ket, dokumentumokat Az ér­deklődésre jellemző volt, hogy a pedagógus és az előadó alig győzött választ adni a gyerme­kek záporozó kérdéseire. Vé­Válasz ci A monori sötét erdőben Lapunk január 26-i számá­nak Postabontás rovatában Kérés Monori-erdőről címmel közvilágítással kapcsolatos problémával foglalkoztunk. Er­re kaptunk választ Monostori Józseftől, a Dél-magyarorszá­gi Áramszolgáltató Vállalat nagykőrösi üzemének igazgató­jától. Levelében ezt írja: A DÉMASZ monori kiren­deltség által adott információ sajnos igaz, mert. a közvilá­gítás javításához szükséges foglalatokat kirendeltségünk még a mai napig sem kapta meg. Előttünk ismeretlen okok miatt a gyártó cég megrende­léseinket nem teljesítette és ezeket a kereskedelemben sem tudtuk beszerezni az adott időpontban. Végül is a hibát a szomszédos ÉMÁSZ kiren­deltségtől kölcsön kapott fog­lalatokkal tudtuk kijavítani január 30-án. i A cikkben feltett kérdésre , lommal fogadták, amikor ne­héz táskával a vállán megje­lent. Az elmúlt tanácstagi beszá­molón búcsúztunk el tőle. A lakosok nevében Agrócs Gézáné mondott köszönetét az idős postásnak és átadta a körzet lakóinak kedves . ajándékát: egy kis magnót. A rajta levő szalag híven őrzi a búcsúzás kedves emlékét, a becsületes munkában töltött éveknek já­ró tisztelgést Bakonyi László Páty Otthon voltam Ritkán hazalátogató kerepest születésű pedagógus vagyok és ritkán is jutnak el a jó hírek hozzám szülőfalum társadalmi életéről. Annál kellemesebben érin­tett legutóbbi látogatásom so­rán hozzátartozóim dicsekedé- se az itteni Páva-kórusról, a művelődési ház előadássoroza­táról, a kertbarátok aktivitá­sáról és a múzeumot szervező helytörténeti kutató csoport kiállításáról. Sajnos nem Ismerem sze­mélyesen azokat a kerepesi embereket, akik szervezik és segítik szülőfalumban e prog­ramot, de örömmel szorítom meg képzeletben kezüket, hogy további munkára buzdítsam őket Karsai Imre Monormagyaróvár Máshol is megvalósítható Érdekes esemény színhelye volt az elmúlt napokban Po- mázon a tanácsháza nagyter­me. A hosszú asztaloknál az I. számú iskola harmadik osz­tályos tanulói ültek. Ugyanis kísérleti oktatásként kömye- zeüsmereti órát tartottak a tanácsteremben. Kolozsi Ágnes pedagógus kezdeményezésére Balogh Gyula, a helytörténeti klub titkára beszélt a gyerekeknek a község keletkezéséről, fej­lődéséről és jelenéről. Érde­kessé tette az elhangzottakat Ha kontár bütyköli.. Egy rádiója vitás kálváriája viszont azzal érvelnek: ha Sz. M. nem hajlandó átvenni az időközben rendbehozott ké­szüléket, úgy teljesen megvon­ják tőle a garanciát. Mert a rendeleték szerint ilyen eset_ ben erre is van lehetőség. Ezek után pedig jogos a kér­dés: miért szükséges ez a szigorúság? — Ha avatatlan kezek nyúl­nak televízióba, rádióba, vagy háztartási gépbe, mi nem tud­juk vállalni garanciális köte­lezettségünket — válaszolta — Piszter István. — Sajnos elő­fordul, hogy egyesek kontá­rokkal próbálják megjavíttat­ni az elromlott készüléket, mondván, így talán gyorsabban kerül használható állapotba. Arra nem is gondolnak, hogy az ilyen szakszerűtlen beavat­kozás teljesen használhatót_ lanná tehet egy több ezer fo­rintos készüléket. Nemegyszer mi már csak hosszadalmas, bo­nyolult munkával tudjuk hely­rehozni mások felelőtlenségét. ★ S való igaz: nem érdemes kockáztatni. A Gelka Pest megyei kirendeltségének szer­vizhálózata fokozatosan bő­vül: 1980-ig a már most is meglévő kilenc egységük mel­lé belép az újonnan felépülő dunakeszi, visegrádi és száz­halombattai is. S többnyire mindenütt szakképzett műsze­részek várják az ügyfeleket. Költséges mulatság bármiféle házi barkácsolásba kezdeni. A dabasi példa ugyanis egyér­telműen bizonyítja: az effajta kísérleteket minden esetben a zsebünk bánja , . Falus Gábor amelynek belsejében rendkí­vül durva, s főleg szakszerűt­len beavatkozás nyomait lát­hattuk. Várnagy József kezé­be vette a rádiót, s ezeket mondta: — Amikor ügyfelünk rádió­ját szétszereltük, tapasztaltuk: az egyik meghibásodott integ­rált áramkörhöz korábban nagy teljesítményű forrasztó­pákával nyúltak, de olyany- nyira szakszerűtlenül, hogy a vékony vezetékszálak is csak­nem teljesen elolvadtak. Az erre utaló nyomok még most is láthatók az alkatrészeken. Azt sajnos nem tudtuk kide­ríteni, ki volt az alkalmi sze­relő, ügyfelünk ugyanis hajt- hatatlanul bizonygatta: senki sem nyúlt a rádiójához. Mi viszont láttuk a készülék ol­dalán letépett címke marad­ványait, s ez is egészen más tényre utal... Megszűnt a garancia Mindezt közölték Sz. M.-mel is, így elkezdődtek a bonyodal_ mák. A rádió lengyel gyártmá­nyú készülék, természetesen garanciális, de mivel tulajdo­nosa a jelek szerint a meg. hibásod ás után nem egyenesen a javításra kijelölt vállalat — ebben az esetben a Gelka — szervizébe vitte, így egy sor nehézséggel kellett szembenéz­nie. Szakszerűtlen javítás ese­tén ugyanis kicserélik a szer. vízben a hibás alkatrészt, de azért — függetlenül az érvé­nyes garanciától — fizetni kell, s ha ez megtörtént, ismét ha­tályba lép a garanciális idő. Olvasónk ezt nem volt haj­landó tudomásul venni, ráadá­sul az Ámor rádióba szükséges tranzisztor egyáltalán nem olcsó:: 370 forint. A szervizben hogy valaki már belebütykölt, így legalább ötszáz forintot keii fizetnem. Mivel azonban senki nem nyúlt hozzá, rá­adásul még érvényes a garan_ cia, a rádiót nem vettem át. A huzavona most már hosszú hetek óta tart: felkerestem a Gelka Pest megyei kirendelt­ségének központját is, de je­lenleg minden változatlan. A készüléket időközben megja­vították, s ezért nekem 327 forintot kell fizetnem Szá­momra érthetetlen ez az eljá­rás, annál 4 is inkább, mert tu­domásom szerint a Gelka szolgáltató vállalat.” Elegedetlenségünket nem tit­koltuk akkor sem, amikor az ügyet jeleztük Piszter István­nak, a Gelka Pest megyei ki- rendeltsége vezetőjének, arra kérve; vizsgálják ki olvasónk panaszát, s az eredményről tájékoztassák szerkesztőségün­ket is. A kirendeltségvezető csodálkozott az eseten, hiszen — mint elmondta — a dabasi szervizük munkája ellen ko­rábban semmiféle kifogás nem volt. Alig telt el néhány nap, s Piszter István telefonon je­lentkezett szerkesztőségünk­ben: Meglepő nyomok — Alapelvünk, hogy az ügy­féllel nem bocsátkozunk feles­leges vitákba, hanem arra tö­rekszünk, hogy a hibás készü­léket minél előbb megjavítsuk. De azt hiszem, ebben a konk­rét ügyben alaposan meglepőd­nek majd... A személyes találkozás al­kalmával a kirendeltségvezető irodájában ült Várnagy József, a dabasi Gelka-szerviz vezető­je, az asztal közepén pedig ott volt a vita tárgya: Sz. M. Ámor típusú rádiója is. Gyors mozdulatokkal azonnyomban szétszerelték a készüléket, Szerkesztőségünkbe hétről hétre sok levél érkezik olva­sóinktól. A téma rendszerint különböző: örömökről és gon­dokról egyaránt értesülünk. El kell mondanunk azt is, hogy xiiinden írást — különösen ak­kor, ha megoldásra váró prob­lémáról van szó — a kölcsö­nös bizalom alapján veszünk kézbe. Soha egyetlen pillana­tig sem feltételezzük, hogy a szerkesztőségünktől segítséget, tanácsot várók nem a valós helyzetnek megfelelően tájé­koztatnak bennünket, hiszen ilyen eset nagyon ritkán for­dul elő. De úgy látszik, néha még kínért a félrevezetés... Ám, ha az érdekeltek egy-egy konkrét ügyben lényeges moz­zanatot hallgatnak el, nemcsak a mi helyzetünket nehezíti meg, hanem az ügy kivizsgá­lását is. Ilyen körülmények között pedig nehezen tudunk hathatósan segíteni. Ebből a szempontból is feltétlenül ta­nulságos lesz a most követke­ző eset. Az Ámor nem szól Az elmúlt napokban —■ meg- vall juk őszintén — nem kis fel­háborodással olvastuk Sz. M. dabasi olvasónk szerkesztősé­günkbe küldött levelét Egye­bek közt így írt: „Tavaly december 10-én Budapesten, a kelenföldi Ke­ravill üzletben ezerhétszáz fo­rintért vásároltam egy Ámor típusú rádiót. A készülék de­cember 24-ig szólt, majd el­romlott. Bevittem a dabasi Gelka-szervizbe, kértem, ja­vítsák meg Bíztam abban, hogy az ünnepekre nem mara­dok rádió nélkül. Közölték, hogy december 28-án lesz kész. Ezen a napon jelentkeztem a készülékért Azzal fogadtak, érdekes adatra. 1884-ben ala­kult meg a „Zsámbék és Vi­déke Általános Ipartestület”, mely méltán lehet büszke ar­ra, hogy az ország legrégibb ipartestülete. A tagok saját klubhelyiséggel rendelkeztek és zászlóval vonultak ki a községi rendezvényekre. Ide tartozott a Zsámbéki-medence — Tök, Perbál, Budajenő,' Telki — községek kisiparossá­ga. ★ A kertbarátok nagy örömé­re a Budai Járási ÁFÉSZ gaz­daboltot nyitott községünkben. Itt nagy választékban és ele­gendő mennyiségben nemcsak magvak kaphatók, hanem sok kéziszerszám, kisgép áll ren­delkezésre. A kertbarátmozga­lom hasznát a község lakói is érzik majd, ha egyre több zöld­ség és gyümölcsféle kerül asz­talukra. Padányi Lajos Budakeszi A postás letette táskáját Napjainkban — néha okkal és joggal — sok kifogás éri a posta munkáját. Jó érzés azon­ban időnként az elismerés és a dicséret hangján is szólni. ís|||í^ Községünk egyik postai dol­gozója, Timár János kézbesítő, akit mindenki keresztnevén szólít, nyugalomba vonult. Harminchét éve járta nyári hőségben és zimankós télben . a község -útjait. Nem volt ház, ahova ne kopogott volna be az öröm vagy bánat híreit hor­dozva, Az örömhöz mindig gratulált, a szomorú hírhez pedig mindig volt néhány részvétteli, vigasztaló szava. Mindenütt szeretettel és biza­ha a hó el nem takarja. Mond hatom, egyik sem szép látvány Kérjük, hogy az illetékesei minél előbb intézkedjenek. Sólymost László Dunakeszi Mozaik Budakesziről Több éves kapcsolatot ápo a Fővárosi Csatornázási Mű vek budakeszi telepe: a hely bölcsődét patronálja. Soron ki vül szüntetik meg a vízcsövei dugulását, pótolják a betör ablaküvegeket, javítják a zá rat, kilincseket az ajtón é; egyebeket. Ezért a gyors szol gáltatásért nem kérnek vi szonzást, hiszen nincsenek i telep dolgozóinak bölcsődé korú gyermekeik. Ügy érzem a társadalmi munka e formá­ja dicséretet érdemel. ★ Helytörténeti kutatásain során bukkantam rá az alább. rés időtöltés még inkább növekszik a szü­lői ház és iskola közötti együttműködés jelentősége a jövő tanévtől, amikor az tíj tanterv életbe lép — ezzel a szülői értekezletek fontossá­ga is nő. Persze a szülők más úton is szerezhetnek információ­kat: fogadóórákon, család- látogatásokon. De legátfogób- bat mégis az iskola- vagy osz­tályszülői értekezleteken. A vitaindító cikk adatain különösebben nem csodálko­zom, mint jelenségen: hatodik osztályos osztályszülői érte­kezleten 24 tanuló szüleiből nyolcán jelentek meg. Ugyan­is magam, s__ kollégáim ta­pasztalata a következő: a leg­látogatottabbak az alsó tago­zat, a felső tagozaton pedig az ötödik és nyolcadik osz­tály szülői értekezletei. Az alsós szülők még újoncok — fokozottan igyekeznek tájéko­zódni. Ötödikben tagozatvál­tás van, nyolcadikban a gyermek továbbtanulása fon­tos. A közbülső osztályok szü­lői kicsit lazítanak — per­sze, tisztelet a számos kivé­telnek. Van, akit minden egyes alkalom érdekel, ami­kor gyermeke munkahelyéről, az iskoláról van szó, s nem­csak akkor jár verni az asz­talt, mikor a gyermek körül baj van. %IÜLŐÍ P Mint szülő sem mondhatok mást. Szívesen járok szülői értekezletekre, mert tudom, hogy ott a gyermekem gond­jairól van szó. S vallom, hogy nevelési szempontból sem mindegy, részt veszek-e a gyermekemről szóló fóru­mokon, hiszen számára is jó példa, öröm, hogy érdekel személye. Esetleg, ha majd megöregszem, ő is eljárogat a nyugdíjasok problémáiról szó­ló tanácskozásokra. Persze, iegyinthetek is bosszankodva, amikor az ellenőrző köny­vecske meghívóját elém te­szik: már megint szülői ér­tekezlet? — ugyan, fölösle­ges időtöltés! Csak ez jusson majd eszembe 20—30 év múl­va, mikor majd ő is legyint: nyugdíjasok ügye? — ugyan, örüljenek, hogy élnek... Netán így fogalmazhatok: ha legfőbb kincsünk a gyer­mek, tiszteletet várunk tőle magunk iránt, akkor adjuk meg mi is számára a kötelező tiszteletet azzal, hogy becsül­jük a vele foglalkozó szemé­lyeket és fórumokat... Laukó Zoltán Szentendre ★ A szülői értekezletről indított vitát folytatjuk. Továbbra is várjuk olvasóink leveleit, hoz­zászólásait. Árok is van— Dunakeszi gyártelepen, az Iskola sétányon csaknem öt hete csőrepedés történt. Azóta ezen a részen hatalmas árok tátong, sőt a járda egy része is beomlott. Naponta több száz diák jár erre, s csak a sze­rencsének köszönhető, hogy még nem történt baleset. El kell még mondanom, hogy nemcsak az árok hívja fel magára a figyelmet, hanem az a sok-sok szemétkupac is, ami még itt található, feltéve; Család és iskola Nem felesleg Legfőbb kincsünk a gyer­mek. Épp ezért mi mindent megteszünk csemeténkért. Azt szeretnénk, ha gyerme­künk többre vinné, mint mi. Csak hát a ruha, felszerelés, a vágyak melengetése nem minden. Szívem jajdult belé, néz­vén a „Jogi esetek” legutób­bi adását a tv-ben, amikor a 17 éves fiú, aki egy áldott ál­lapotban levő asszonnyal köl­tözvén együvé, konokul, indu­lattal mondta a kamerába, ér­te aggódó anyjának szánva: „Énnekem ne üzengessen az anyám, a magam kenyerét eszem!... Nem hinném, hogy bárki közülünk is óhaj­taná, hogy gyermekünk nagy­kamasz kórára ilyen karriert fusson be. S rögtön felvetődött ben­nem a kérdés: vajon a kép­ernyőn látott, sajnálatra mél­tó édesanya annak idején mennyire kísérte figyelemmel fia életét, mondjuk, míg az iskolás volt. Segített-e neki a tanulásban, érdeklődött-e fia nevelőinél, eljárt-e a szülői értekezletekre, ahol hasznos tudnivalókat adnak örömmel a pedagógusok a helyes neve­lésről. És itt kapcsolódnék a Pest megyei Hírlap Huszonnégyből nyolcán című írásához. Ha pedagógus szemmel nézem, értékelem, érthetetlen szá­momra azok álláspontja, akik „felesleges időtöltésnek” tart­ják a szülői értekezleteket. Olyan ez, mintha valaki azon bosszankodna, minek vannak termelési tanácskozások, ta­nácsülések, falugyűlések, tsz- közgyülések? Hiszen gondol­juk csak el, gyermekünk hat­éves korára belép az általá­nos iskola kapuján s nyolc éven keresztül, főleg, ha nap­közis, ideje java részét az in­tézmény falai között tölti el. S hogyan tudhatja meg a szülő, hogy a gyermek mi­lyen körülmények között él, dolgozik itt? Mert feltétele­zem, érdekli. Elsősorban és legátfogóbban akkor tájéko­zódhat, ha részt vesz a szülői értekezleteken, melyekből csupán néhány van évenként. Itt láthatja a szülő egy cso­korban gyermeke nevelőit, itt ismerheti meg a házirendet, az iskola felszereltségét, a célkitűzéseket, feladatokat, követelményeket, eredmé­nyeket. Két évtizede tanítok, de formális szülői értekezle­tet még nem ültem végig, mindegyiken hallani haszno~ sat, megszívlelendőt — ha csak a szülő nem túlságosan közönyös. Mert igenis az is­kolai szülői értekezletek a nevelők fontos munkaértekez­letei, tanácskozásai. Szocialista iskolarendsze­rünk, szocialista szemléletű, aktív közéleti embereket kí­ván nevelni, s ehhez egyre jobban összhangban kell dol­gozni iskolának és családnak. Az iskola mind nyitottabbá válik, arra törekszünk, hogy minden szülő egyre jobban ismerje meg az intézmény életét, ahová gyermeke jár. S

Next

/
Oldalképek
Tartalom