Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-08 / 33. szám

197*. FEBRUAR *., SZERDA ££cm "ti£/jr év első hónapjában minden fontosabb termékből teljesítet­ték, illetve túlteljesítették ter­melési tervüket. A Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés gyorsmérlege szerint január­ban nyersvasból 202 ezer ton­nát termeltek, ami a tervhez képest tízezer, a múlt év hason­ló időszakához képest pedig 15 ezer tonnával több. Az acél­gyártás is nagyobb ütemű volt a vártnál, ebből összesen 307 ezer tonnát, hengerelt áruból pedig 257 ezer tonnát állítottak elő. Az utóbbi években ilyen ked­vező eredményt még nem ért el januárban a kohiüat. A Telefongyár nagykátai üzemében naponta 3 ezer darab különböző méretű tekercset gyártanak. Képünkön: a TS—11 típusú gépen Vonnák Gabriella dolgozik. Halmágyi Péter felvétele Agrárszakembereknek Vándorklub a ráckevei járásban A ráckevei művelődési ház nagytermében telt ház. Agrár­mérnökök, tsz-elnökök, mező- gazdasági dolgozók vitatkoz­nak a különböző mezőgazdasá­gi gépek hatékonyságáról. A vita hangneme őszinte, nehéz­ségekről, hiánycikkekről is szó esik. — A klub tagjai havonta egyszer, általában csütörtökön, ként jönnek össze — mondja Dárdai István, a ráckevei mű­velődési ház igazgatója. — Ad­minisztratív irányítását mi vé­gezzük, amit egy kicsit meg­nehezít, az, hogy az agrárszak­emberek Erdei Ferenc klubja úgynevezett vándorklub. Az összejöveteleket a járás külön­böző helységeiben, a művelő­dési házban, vagy a termelő- szövetkezetben tartják, a hely. szín havonta változik. Szellemi bázis — 19C7. február 18-án, ides­tova 11 éve alakultunk — mondja Puzder Ferenc, klub­vezető, főagronómus. Tagjaink a járás legjobb agrárszakembe­reiből jöttek össze. Negyven­négyen kezdtük a klubtevé­kenységet, ma 156 tagot szám­lálunk, a végzett szakemberek­től a termelésben élenjáró leg­jobb dolgozókig, kistermelő­kig. Névadónk az alapítás évé­ben vendégünk volt, s nagyon jó továbbképzési fórumnak tartotta a klubot. Klubunkat előadóként megtisztelte dr. Ro­many Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Di- mény Imre, Sós Gábor, Ko­vács Sándor, Gergely István és még egy sor kiváló mezőgazda- sági szakember. De találkoz­tunk írókkal, művészekkel is. Az érdeklődő közönség Veres Péterrel, Urbán Ernővel, Bodor Tibor színművésszel beszélget­hetett esztétikai, vagy közéleti problémákról. Vándorklub ez. Minden hó­napban más-más nagyüzemi gazdaság tölti be a vendéglá­tó szerepét, de ez nemcsak egy­szerű vendéglátás, hanem a változó üzemi sajátosságok, kü­lönböző vezetési és munkamód­szerek nagyszerű megismerési módja. Ezek a tapasztalatcserék a továbbképzés szempontjá­ból kimeríthetetlen szellemi bázist jelentenek. Otthon és külföldön De nemcsak megyén belül vándorolunk — folytatja Puz- der Ferenc. — Meglátogattuk Magyarország szinte minden je. lentős mezőgazdasági üzemét. Tapasztalatcsere, kirándulás céljából jutottunk Európa több országába. Megfordultunk a Szovjetunióban, Romániában, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, NDK-ban. Dániában, Finnországban, s Ju­goszláviában háromszor. Meg­történt, hogy 16 napos körúton (Ráckevétól—Ráckevéig) három országot látogattunk meg. Min­dig jelentős gazdasági tapasz­talatokkal, kulturális élmé­nyekkel tértünk haza. A foglalkozások általában mezőgazdasági jellegűek, de a klubtagok nem idegenkednek a színházlátogatásoktól sem. A kötetlenebb kirándulásoktól, nyári idényben ellátogattak a szegedi Szabadtéri Színpad Bánk bán előadására, voltak a gyulai Várszínházban is. Puz- der Ferenc 11 éve közmegelé­gedésre vezeti az Erdei Ferenc klubot, egy évtized alatt há­romszor választották újjá. — A jó eredményeket alapí­tó tagjaink kitartó munkájá­nak köszönhetjük — emléke­zik tovább Puzder Ferenc. — Mészáros András, a Kiskun Tsz elnöke, dr. Németh Lukács, a Csepel-szigeti Lenin Tsz el­nöke, Balogh László, a dömsö. di Dózsa Tsz elnöke, dr. Zimá- nyi Béla állatorvos, az alapítás napja óta klubtagok. Kötetlenül is — Három éve vagyok klub­tag — mondja Kitzinger Já­nos, a Kertészeti Egyetem szi­Ismét a nád Pest megye sziki Ismét felfedezték a nádat, újból felhasználják épületek, csárdák, vendégfogadók tető­fedésére, továbbá bútorok, la­kásberendezési kellékek ké­szülnek belőle. Ehhez a sziki nádasok szolgáltatják a leg­jobb minőségű alapanyagot. A sziken most aratják a vízinö­;e/n is aratnak rényt. A Felgyői Állami Gaz­daság öt megyére — Bács-Kis- kun, Békés, Csongrád, Pest és Szolnok — kiterjedő, mintegy 2000 hektárnyi nádasán beta­karító gépek dolgoznak. A ha­zai igény mellett a tőkés pia­con is keresett az alföldi nád, amelyből évente 40—50 ezer kévét exportál a gazdaság. getcsépi üzemének gyümölcs- termesztési ágazatvezetője. Az egyetem befejezése után az ak­kori járási növényvédelmi felügyelő hozott el az első fog­lalkozásra. Komoly dolog az, hogy havonta összejönnek a já­rás agrárszakemberei, s meg­hallgatják országos hírű elő­adók véleményét is. Sokkal jobban tudunk tájékozódni, mintha csak a folyóiratokra tá­maszkodnánk, így első kézből kapjuk az információkat. Az előadás témájának megvitatása a klubesteket követő hagyomá­nyos gombavacsorán folytató­dik kötetlenebb formában. Sok­szor itt jönnek elő a leglénye- sebb problémák. Puzder Ferenc elmondta még, hogy évente Ráckevén. Kiskunlacházán, Dömsödön, vagy Makádon gazdászbált rendeznek. Tavaly nyáron a kiskunlacházi strandon tartot­ták, a műsort hagyomány sze­rint a ráckevei Ady Endre gimnázium diákjai adták. A bálon nemcsak a klubtagok je­lenhetnek meg — sokan itt kapnak kedvet arra, hogy be­kapcsolódjanak a klubfoglalko­zásokba. Pósa Zoltán Érdekes és újszerű tanács­kozássorozat zajlott ezekben a napokban a budai járás há­rom községében. Arany István, a Pest megyei Tanács nyugal­mazott vb-titkára, a hatósági kollégium titkára, a Pest me­gyei Tanács jogi és igazgatási tagja hívta meg Erden, Solymá­ron és Ürömben azokat a párt-, állami és népfrontveze­tőket, valamint tanácstagokat, akik hosszabb ideje közéleti tevékenységet folytatnak, is­merik a tanácsi munkát, és valamilyen módon kapcsdlat- ban állnak, együttműködnek a Pest megyei Tanács budai já­rási hivatalával. Újszerű értékelés A tanácskozást kísérletnek nevezte a vitavezető Arany Ist­ván. A budai járási hivatal munkáját értékelik majd a következő napokban. A megyei tanácsi vezetőknek az a tö­rekvésük, hogy változtassa­nak az eddig alkalmazott gya­korlaton ; mielőtt értékítéletet mondanának a hivatal munká­járól, meghallgatják azokat a tanácsokat, amelyek abból íté­lik meg irányítóikat, hogy mennyi segítséget kapnak tő­lük saját igazgatási munkájuk­hoz. Egyszóval: az értékelést demokratikus alapokra kíván­ják helyezni. A három községben arról beszélgettek, hogy mennyire rendszeres és mennyiben vi­szi előre a községi tanácsi ap­parátus munkáját az az ellen­őrzés, amelyet a járási hiva­tal gyakorol; javult-e az ügy­intézés, csökkent-e a panaszok, fellebbezések száma; változott- e a vizsgálatok módszere, a községben dolgozók — elsősor­ban a tanácsiak — észlelik-e a munka stílusában bekövet­kezett változást, miben nyilvá­nul meg ez az új stílus, kell-e tovább fejleszteni, változtatni rajta; mi dominál: az admi­nisztratív jellegű vagy a tar­talmi ellenőrzés. Az is vita tár­gya volt, hogyan fejlődik a községekben az ágazatpolitikai hatósági munka; a helyi célki­tűzések összhangban vannak-e a megyeiekkel, az ágazati mun­kát segítik-e a helyi szervek és üzemek; a munkakapcsolatok alakulásában milyen szerepe van a járási hivátalnak. To­vábbá: van-e tekintélye a he­lyi tanácsnak a községi szervek és a lakosság előtt, mi az ál­lampolgárok véleménye a ha­tósági munkáról, milyen a hangnem az irodában; a hatá­rozatok és ezek indoklásai köz- érthetőek-e; nem hívják-e be feleslegesen az állampolgárt a tanácshoz; hogyan birkózik meg a tanács a panaszokkal és a közérdekű bejelentésekkel — és így tovább. Szokatlan stílus Amint a kérdésekből is ki­derül, az érdeklődés messze túl­terjedt azon, hogy milyen a községi tanács és a járási hiva­tal együttműködése. A községi tanács munkáját jobban is is­merik ezeknek az értekezletek' nek a résztvevői, ezért az er re vonatkozó témák nagyobb érdeklődést is keltettek. A járási hivatal munkájáról Érden csak jót hallottunk. A hozzászólásokból világosan ki' tűnt, hogy a községben érzik a stílusváltást. Az apparátus egyik vezető munkatársa a kö­vetkezőket mondta: jó pár el lenőrzést átéltem, tudom érté­kelni az új stílust. A tanácsi dolgozók az ellenőrzések al­kalmával nem drukkolnak fe­leslegesen, a vizsgálat célja nem mindenáron a hibakeresés, s ha hibát találnak, elmond­ják, hogyan lehet ezt máskor elkerülni. Ilyen ellenőrzést bár­mikor szívesen látunk... ‘Ez az új stílus annyira új, hogy még nem is olyan régen az is megtörtént, hogy kiment a járási hivatal képviselője el­lenőrizni, odaültette maga mel­lé a jegyzőkönyvvezetőt és húsz-huszonöt jegyzőkönyvet megírtak — visszamenőleg. A legutóbbi ilyen eset alkalmá­val be is jelentette az ellenőr; ez az utolsó, a jövőben ilyen­fajta segítséget nem adunk. Más azt mondta el, hogy a járási hivatal negyedévenként tart vizsgálatot egy-egy szak­területen. Utána írásban köz- lik a föllelt hibákat, de hozzá teszik, mi a megoldás módja. Különösen nagy segítséget je­lent, hogy olyan hibákra is felhívják a figyelmet, amelyek máshol, más községekben for­dultak elő, hogy a tanácsok ne mindig csak a saját Kárukon legyenek kénytelenek tanulni. De javult a kapcsolata a já­rási hivatallal a Községi párt- bizottságnak és a Hazafias Népfront községi bizottságé Csillagvirágok az ablakban A házaspár sok­szor költözködött. Nem bírták tovább a mama kiskamrájá- ban, éppen csak az ágyuk fért be. A két­ezer forintos albér­letet fizetni nem győzték, az olcsóbb­nak a fala volt vi­zes. Féltették a két­éves Tamáskát, in­nen is továbbálltak. A másik helyen a gazdasszony utálta ki őket a gyereksí­rás miatt. Így ment ez négy éven keresz­tül. Az egész család összefogott, hogy ki­fizethessék a beug­rót az új, hatodik emeleti másfél szo­bás lakásra. Á szü­lők, a közeli roko­nok mind adtak pénzt, ki kölcsönbe, ki örökbe. Szóval, a végén — maguk is alig hitték —, be­költözhettek. Nem volt sok a gond a berendezéssel. Üj hol­mira nem tellett, ré­gi alig-alig volt. Az első naptól kezdve Zsuzsi, a fia­talasszony egyre csak azon törte a fejét, ho­gyan tegye emléke­zetessé a házszente- lőt, amire minden segítőjüket meghív­tak. Fényesre pu­colta az ablakokat, függönyt szerelt, pla­kátokat, reprodukció­kat akasztott a fal­ra. Az a valami — úgy érezte —, azon­ban még mindig hi­ányzott, amitől ez a másfél szoba a Zsu­zsiéit lakása. Olyan, amiről már messzi­ről is lehet látni, hogy igazi meleg ott­hon. Messziről? A saroktól nézve már ő sem tudta, melyik ab­lak az övé. nak is. Az érdi pártbizottság titkára elismerően szólt arról, hogy újabban a járási testüle­ti ülésekre is meghívják, s a járási hivatal a községi testüle­ti ülések többségén is képvisel­teti magát Elismerés, bír plot A községi tanács, a szakigaz­gatási szerv munkájáról hal­lottunk elismerő szavakat is. bírálatot is. A bírálatok tanács­tagoktól érkeztek. Ezeket nagyrészt személyes tapaszta­latokra alapozták, szerencsére többségük nem friss keletű él­mény. Megtörtént egy érdi ta­nácstaggal, hogy szomjzédjr. adóügyében rendelték be kél alkalommal is a tanácshoz. Az is elhangzott hogy nem erköl­csös dolog megbírságolni egy rendkívüli rendelkezés végre­hajtásának elmulasztásáért a fél községet, ha a tanács nem tud gondoskodni arról, hogy a rendelkezést a község minden lakosa megismerje. Két tanács­tag is kifogásolta, hogy veszé­lyeztette a tekintélyüket az a megismétlődő gyakorlat, hog\ a fejlesztési tervekben a ta­nács — a tanácstagok közve­títésével — többet ígért a la­kosságnak, mint amennyit év végére teljesíteni tudott. Ez utóbbi példát szerencsére nem kell már többé felemlegető Érden, mert mint a hozzászólt is elmondta, a tanács újabban inkább kevesebbet ígér, mint amennyit teljesíteni tud. összességében azonban ko­rántsem a hibák jellemzik az érdi szakigazgatási szerv mun­káját. Különösen azóta, mióta megújult az apparátus s kép­zettebb ügyintézők foglalkoz­nak a lakosság ügyeivel. Vál­tozott a hangnem is, ha ez még nem is a fejlődés netovábbja. Mindenesetre biztató kezdet. Mint a pártbizottság titkára elmondta, ő is azt tapasztalja, hogy kevesebb a panasz a ta­nács munkájára. A tanácsi dol­gozók egyre inkább megértik, hogy ők vannak a lakosságért és nem megfordítva. Bizalom és emberség Sok jogszabály kijátszható, és ezzel sokan vissza is élnek. Mégis ennek ellenére, a rendé­letek egyre inkább az emberek­be vetett bizalomra épülnek. Azért, mert akad néhány em­ber, aki hajlamos ezekre a visszaélésekre, nem lehet az egész társadalmat gyanakvás­sal büntetni. A tanácsi munkában is az ilyenféle bizalomnak van jö­vője. S ennek olyanféle segí­tő igyekezettel is kell párosul­nia, amelyre Arany István is említett példát. Igazi segítség például az, ha a tanácsi oolgo zó nem nyomja az ügyfél ke­zébe a formanyomtatványt, ha­nem esetleg helyben kitölti, vagy segít kitölteni. Ezzel meg­takarít az ügyfélnek jó pár órát, egy oda-vissza utat, s esetleg elejét veszi a közös bosszankodásnak, ami bekövet­kezhet, ha az ügyfél rosszul töltötte ki a papírt. A tanácsi ügyintézés meg­gyorsítására egyre több — bár még korántsem elég — újítás születik, egyre emberségesebb kulturáltabb a hangnem az irodákban. Erre törekedniük is kell, s ezt a folyamatot neve­zik a tanácsi munka humani­zálásának. Erre mutat példát — mint ezt a községekben is elismerték — a budai járási hivatal. Érdemes tehát odafi­gyelni, ők hogyan csinálják. Hatos Erzsébet \z első hónap A kohászai rekordja A kohászati vállalatok az Tekercsek ezerszámra Kezdeményezések a budai járásban Á tanácsi munka humanizálása A szerencse azon­ban nem hagyta cser­ben. A vendégség előtti délutánon a pa­pírbolt kirakatában meglátott három cso­dálatos csipkés, csil­lagos fehér matricát. Nem volt olcsó, majdnem száz forin­tot fizetett érte, pe­dig a házszentelő és az esedékes adóssá­gok miatt amúgy sem tudta, hogyan húz­zák ki a fizetésig. Mégis megvette, ha­zavitte, s fel is ra­gasztotta a három, utcára néző ablakra. Aztán leszaladt a lifttel, elsétált vagy 200 méterre, és meg­fordult. Csodálatos volt a kivilágított lakás, ablakában a fehér kristálycsilla­gokkal. Másnap benn a vá­rosban munka után találkozott a ház- szentelőre meghívott vendégekkel. Haza­felé a HÉV-en me­sélt a lakásról, a fürdőszobáról, a lift­ről, és legtöbbet per­sze, a csillagokról. Arról, milyen jó, amikor már mesz- sziről észreveszi az ember, a sok közül melyik is az ö laká­sa. Majd meglátják! És ezután is, ha lá­togatóba jönnek hoz­zájuk, csak a csilla­gok után kell men­ni. Elérkeztek a lakó­telephez, az utca vé­gén már ott maga­sodott a tízemeletes ház. Ahogy köze­lebb értek, Zsuzsi és a vendégek szeme is a fehér csillagokat kereste. Ott is pom­páztak a fehér csil­lagvirágok minden második, harmadik lakás ablakában. Csulák András

Next

/
Oldalképek
Tartalom