Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-08 / 33. szám

1978. FEBRUAR 8., SZERDA 3 Hasznosított területek Társulások erdőművelésre Fórumok — lehetőségek Az üzemi demokráciáról a Volánnál- Van, ahol még mindig csak ízlelgetik, de egyre több he­ir lyen már természetesnek tartják, hogy a dolgozók részt vesz- = nek az irányításban, a gazdasági feladatok tervezésében és = megoldásában, a vezetők munkájának ellenőrzésében. És nia = már alapfeltétel, hogy ez a részvétel ne csak formális le- E gyen. = A Minisztertanács és a SZOT elnöksége együttes határozatot § hozott 1977. áprilisában az üzemi demokrácia kiszélesítéséről, S fórumainak egységes, összehangolt rendszeréről. Amikor ez a E határozat napvilágot látott, az 1. sz. Volán Vállalatnál már = majdnem másfél hónapja bekerült a vállalati ügyrendbe „az = üzemi demokrácia gazdasági vezetők által működtetett fóru- = mai”-ról szóló részletes ismertetés. Az erdőterület negyede, több mint 400 ezer hektár van a termelőszövetkezetek tulajdo­nában, illetve kezelésében, s ez az arány a racionális földhasz­nosítás során felszabaduló, más célra nem használható terüle­tek erdősítése nyomán 1990-ig 600 ezer hektárra növekszik; ily módon az erdőterület csak­nem harmada kerül a tsz-ek kezelésébe. A tsz-ek erdészeti tevékeny­ségének fejlesztése megkezdő­dött; igyekeznek koncentrálni a termelést és központosítani a gépesítést. A területileg illetékes állami és társadalmi szervezetek szin­tén igyekeznek elősegíteni a termelőszövetkezetek erdészeti összefogását; erdőgazdálkodási társulásokat, közös vállalkozá­sokat szerveznek a kölcsönös gazdasági előnyök figyelem- bevételével. Több megyében létrejöttek már az első közös termelőszö­vetkezeti erdészetek. A MÉM a társulások kialakítását se­gíti; az állami erdőgazdaságok szakmai irányítással, a tapasz­talatok átadásával járulnak hozzá a tsz-erdőgazdálkodás koncentrált fejlesztéséhez. Egész sor erdőgazdaság úgy­nevezett gesztorgazdaságként majd az együttműködő terme­lőszövetkezeteket Először a vezetők DÉRY GYÖRGY, a vállalat műszaki igazgatóhelyettese; — Tíz év munkája kellett ahhoz, hogy elmondhassuk, ma már egyre tartalmasabb a dolgozók részvétele az irá­nyításban. A jogok és a fóru­mok szabályozása előtt elég nehezen tudtuk megkövetelni az önállóságot. A vezetők több­sége a kényelmesebb „felső döntésre” várt. — Akkor először a vezető­ket kellett megtanítani a de­mokratikus módszerre, az irá­nyításra? — Elsősorban a középveze­tőket. Mert addig nem vár­hattuk el, hogy egy műveze­tő bevonja a vitába a munká­sokat, amíg ő maga is csupán külső szemlélőként figyelte az eseményeket. — Nehéz helyzetben van­nak, hiszen a vállalat csak­nem 14 ezer munkása szét­szórtan, 12 üzemegységben dolgozik. — És mintegy 40 szolgálati helyen. Ráadásul ott is csak a karbantartók és a szerelők vannak. A gépkocsiyezetők munkahelyének kerítése mír az országhatár, vagy néha azon is túl van. Ilyen körülmények között nem is igen lehet ered­ményes más vezetési megol­dás, mint decentralizálás. 370 középvezetőnk rendelkezik munkáltatói jogkörrel, azaz joga van a munkásokat fel­venni és elbocsátani, jutal­mazni és fegyelmezni. A vál­lalat igazgatója csak a 12 üzemegység-igazgató felett tartotta meg a munkáltatói jogkör közvetlen gyakorlását. Forma és tartalom VlGH JÁNOS, személyzeti igazgatóhelyettes: — Az üzemi demokrácia ad­ta jogok közvetett gyakorlá­sában részt vesznek a vállalat fizikai dolgozói is. Az igaz­gatói tanácsban két év óta ott ülnek a legfelsőbb szintű vezetők között a szerelők, a szállítómunkások, és a gépko­csivezetők megbízottjai. — Ez az „ott ülés” lehet for­mális. — Egyre kevésbé. Legutóbb például, amikor a gépkocsive­zetők munkáját érintő kér­désekről volt szó, éppen a munkásküldött hozzászólása nyomán változtattuk meg az eredetileg tervezett határo­zatot. irányelvek az árképzésben Abból a célból, hogy a köz­ponti szabályozás irányelvei maradéktalanul érvényesülje­nek a vállalati árképzésben, az Országos Anyag- és Ár­hivatal közleményben hívta fel a gazdálkodó szervek fi* gyeimét, a január elseje után forgalomba hozott, szabad­árformába tartozó új termé­kek árának helyes kialakítá­si rendjére. Az új cikkek árképzésekor á vállalatok akkor járnak el he­lyesen, ha az 1978. január el­sejei termelői árrendezés, és a múlt év második félévi köz­ponti béremelések miatti költ­ségnövekedésüket a nyereség csökkentésével ellensúlyozzák. Csak így érhető el, hogy az új termékek ára ne legyen aránytalanul magas a már forgalomban levőkéhez viszo­nyítva. Az ezzel ellentétes árkép­zést vagy -alkalmazást az in­dokolt haszon mértékét meg­haladó nyereség forrásának tekintik az ellenőrző szervek. Akkor jut tehát tisztességte­len haszonhoz a vállalat, ha január elseje után olyan új termékkel jelentkezik, amely a forgalomban levő rokon-, il­letve helyettesíthető cikkek­nél aránytalanul drágább. — A dolgozók aktivitása, érdemi részvétele ezeken a ta­nácskozásokon, sokban függ az általános képzettségüktől, műveltségi színvonaluktól. — Ez így-igaz. De nem le­het megvárni, amíg az álta­lános képzettségük alkalmas­sá teszi őket az aktív részvé­telre. Egyszerűbb úgy megis­mertetni velük a vállalat ter­veit, gondjait, feladatait, hogy közben állandóan képezzük őket. Tanfolyamokon, tovább­képzéseken vesznek részt. És nemcsak a munkások, hanem a közép- és felső vezetők is'. BELEÉR GYÖRGY, a ceg­lédi üzemegység igazgatója: — A műszaki konferencia nálunk a legmagasabb szintű közvetlen demokratikus fó­rum, ahol már rendszerint a széles körben megvitatott kérdésekről tárgyalunk. Eze­ken a konferenciákon min­dig megjelenik a vállalat igaz­gatója, vagy helyettese, a dol­gozók tehát tudják, hogy amit felszólalásukban mon­danak, minden esetben eljut a legfelsőbb vezetéshez. A mű­szaki konferenciát megelőzi az üzemegységenkénti terme­lési tanácskozás, a brigádve­zetők, szakszervezeti bizal­miak értekezlete, valamint a brigádok megbeszélései. Ahol mindenki szól — Melyik fórum ezek közül a legfontosabb? — Valamennyi! De kiemel­hetjük a brigádértekezletet, mert a szocialista demokrá­cia magját ezekben a kis kö­zösségekben kell keresni. Itt azok is feloldódnak, akik a na­gyobb értekezleteken nem szólalnak meg, mert félnek a nyilvánosságtól, vagy, mert egyszerűen nincs szókincsük. Hasonlóan fontos a szakszer­vezeti bizalmiak értekezlete; ez a fórum egyben a vezetés munkájának egyik fontos se­gítője is. MISÁK JÁNOS, gépkocsi- vezető brigádvezető: — A brigádtagokkal csak hajnalban találkozom a ga­rázsban, vagy egyszer-egyszer hétközben valahol az ország­úton. De a brigádértekezleten mindenki részt vesz. — Mindig hozzászól a bri- gádvezetök értekezletén? — Eleinte keveset szóltam. Ma már inkább itthon, azon­ban mindig elmondom a töb­bieknek az ott hallottakat. ★ Az 1. számú Volán Válla­lat vezetői nem vártak csodát az üzemi demokráciától. De amit reméltek, az az elmúlt tíz évben lassan beigazolódik. De amint a nyilatkozatokból is kitűnik, még szükség van a tartalmi elemek erősíté­sére. Nemcsak a tájékoztatás­ra, hanem a közösen gondol­kodásra, nemcsak a részvétel­re, hanem az elképzeléseket közösen formáló vitákra is. Wanatka Gabriella Nemeslaki Tivadar _________1923-1978__________ Mé ly megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy feb­ruár 7-én szívroham következtében elhunyt, Nemeslaki Tiva­dar elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának tagja, kohó- és gépipari miniszter, országgyűlési képviselő. Nemeslaki Tivadar elvtárs temetése február 14-én (ked­den) 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában. • Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai és munkatársai 13 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. Az MSZMP Központi Bizottsága A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa ! Az országgyűlés elnöksége Nemeslaki Ti­vadar a ma­gyar kommu­nistáknak ah­hoz a nemze­dékéhez tarto­zott, akiket a háborús eszten­dők tanítottak meg helyük ki­választására, hovatartozásuk vállalására, akik a felszaba­dulás után el­évülhetetlen érdemeket sze­reztek a szo­cialista forra­dalom kibonta­koztatásában, az új szocialista Magyarország megteremtéséért vívott küzde­lemben. 1923-ban Tatabányán szüle­tett munkáscsaládban. Először szülővárosában dolgozott, mint bádogos és vízvezetékszerelő, majd az Almásfüzitői Olajfino­mítóban helyezkedett el. Itt kapcsolódott be a munkásmoz­galomba. 1943-ban tagja lett a vasasszakszervezetnek, 1944. márciusától bekapcsolódott az illegális mozgalomba, a Béke­párt sajtóját és röplapjait ter­jesztette. Társai szókimondó, harcos kiállása miatt becsülték, szerették. A felszabadulással új szakasz kezdődött az ő életében is. Pártszervezőként, majd szak- szervezeti főbizalmiként, ké­sőbb mint az üzemi bizottság elnöke vett részt az Almásfü­zitői Olajgyár életének megújí­tásában. 1948-tól a Szakszerve­zetek Komárom megyei Taná­csánál töltött be fontos tiszt­séget. 1949-ben már a párt Közpon­ti Vezetőségéi nek munkatár­saként foglal­kozott szakszer­vezeti kérdé­sekkel. Később elvégezte a pártfőiskolái, utána a párU központban, majd a SZOT apparátusában dolgozott. Az 1956-os el­lenforradalom leverése után a bányászat terü­letére küldték. Olyan viszo­nyok között kellett ismét részt vennie a termelés meg­indításában, mint a felszabadu­lást követő időkben. Többek kö­zött Komárom megyében szer­vezte a munkát, 1958. elején pedig e megye pártbizottságá­nak titkárává, később pedig első titkárává választották. Az MSZMP Vili. kongresz- szusán a Központi Bizott­ság tagja lett. A megyei párt- bizottság első titkárának tisz­tét 1966-ig töltötte be, amikor a vasasszakszervezet főtitká­rává választották. Négy évvel később a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának titkára, 1973-ban főtitkárhelyettes lett. 1975 júliusában nevezték ki kohó- és gépipari miniszterré. A párt XI. kongresszusán is­mét a Központi Bizottság tag­jává választották. 1963. óta or­szággyűlési képviselő. Nemeslaki Tivadart áldoza­tos munkásságáért három alka­lommal tüntették ki a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1957-ben pedig megkapta a Munkás-paraszt Hatalomért Emlékérmet. Csapatlátogatáson „Számíthatnak ránk barátaink" Az alacsonyan támadó repülőgépek félelmetes Tűzoltás — harci körülmények között ellenfele — a kézi légvédelmi rakéta lyezéseket ért el, tavaly ötödik lett a Déli Hadseregcsoport bajnokságán, ö otthon már elkezdte a főiskolát is levele­ző tagozaton egy évet végzett a bakui vasútmérnöki egyete­men. Rajparancsnokuk az „öreg” Vlagyimir Mihajlov 21 éves és nős. Érthető, hogy ta­lán ő várja leginkább a pos­tát A tizenöt nemzetiség fiaiból álló alegység először oszlop­ban halad, majd vonallá ala­kul át. Fölöttük helikopter köröz. Hihetetlen sebességgel törnek előre a soktonnás acél­járművek. Két harcjármű most megáll, „kilőtték” őket, a katonák elhagyják helyüket és gyalogosan haladnak elő­re... A hősök nyomdokain A bemutató után a vendég­látók a laktanyában várnak. A parancsnok a hálótermekbe vezet: A falon fiatal katonák arcképe, s a Szovjetunió Hő­seinek kijáró aranycsillag. A szovjet honvédelmi miniszter parancsa nyomán az alakulat két ifjú hősét, Tumár őrmes­tert és Nozarov közkatonát örökre az első század első sza­kaszának állományába tartozó­nak tekintik. Kettő az 59 har­cos közül, akik megkapták a hősök aranycsillagát. Utunk az egység művelődé­si központjába vezet. A pa­rancsnok bemutatja a tévé­központot. Az „igazi” stúdió zártláncú rendszer központja. Innét sugározzák a századok kultúrtermeibe a magyar té­vé műsorát és az alakulat sa­ját programját is. Nem csupán a parancsnok szólhat közvet­lenül katonáihoz, de filmeket is vetítenek és önálló' műsort is adhatnak. Műhold segítségé­vel hamarosan Moszkvát is ve­hetik. A laktanyának van ka­tonákból alakult beat-zeneka- ra, női kórusa, amely magyar népdalokat is szívesen ad elő. Ha segíteni kell... A látogatást Budapesten, az ideiglenesen hazánkban állo­másozó Déli Hadseregcsoport parancsnokságán fejeztük be. Vendéglátóink: Fedot Krivida vezérezredes a hadseregcsoport parancsnoka és helyettese, Is­csenko altábornagy, politikai csoportfőnök. Mindketten a Szovjet Hadsereg vezetőinek ahhoz a csoportjához tartoz­nak, amely közkatonaként a háború legnehezebb éveiben lépett a hadseregbe, tiszt lett, a háború utáni években tették meg a tábornoki csillagokig vezető utat. Krivida vezérezredes elmon­dotta: „Jó a kapcsolatunk a helyi szervekkel, megyei párt- bizottságokkal, tanácsokkal, vállalatokkal, gazdaságokkal. Katonáink és tisztjeink fontos­nak tartják, hogy a barátsá­got közös munkával is erősít­sük. Ezt példázzák az együtte­sen felépített barátság-parkok Budapesten és a vidéki varo­sokban, katonáink társadal­mi munkája szerte az ország­ban. Iscsenko altábornagy hozzátette: „Jobb lenne, per­sze, ha nem lenne szükség ránk, de nyugodtan mondha­tom, hogy bármely bajban, természeti csapás elhárításá­ban, mezőgazdasági munkák dandárjában számíthatnak ránk barátaink.” M. G. tyaként veti magát az ellensé­ges repülőgépre, s még az aránylag nagy magasságban száguldó vadászgépeket is utóiéit, megsemmisíti. Ezek a „nyilak” bebizonyították ké­pességüket már a vietnami há­borúban is. A katonák egy másik cso­portja a • gyújtóanyagokkal szembeni védekezést gyakorol­ja. Villámgyorsan ugrálnak ki a lángoló harckocsi makettből, fedezékből. Hosszú köpenyük­kel, oltókészülékkel, fenyő­ágakkal fojtják el a lángokat. A lombok alatt közben már felkészültek a lövészpáncélö- sok. Ezek a gyors járművek a mai gyalogság megbízható harceszközei. A toronyban gépágyú van, s a lőréseken keresztül a bent ülő katonák géppisztolyai is tűz alatt tart­hatják a területet. Sok nemzet fiai A most hatvanéves szovjet hadsereg élenjáró századának katonái tizennyolc-húsz éve­sek. Igazi nemzetközi század. Az egyik katona Közép-Ázsiá- ból került ide. Uktán Dzsulbe- kovnak, a-z Üzbegisztán! Sza- markand lakójának nem lehet valami kellemes a hideg szél, a csizmákon is átható fagyott hó. Nehezen forgatja az orosz szavakat, otthon telefonszerelő­ként dolgozott. Szintén a szov­jet Dél szülötte Artur Szimon- jan. örmény fiú, Bakuból való. Vékony termet, az em­ber igazán nem gondolná, hogy ökölvívó. Otthon is he­A városban nem érezni iga­tón a januárt, de itt a hegyek karéjában tél van: erősebb a szél, megmaradt a hó is. A gyakorlótér az erdőszélen kez­dődik. Autóbuszunk a mere­dek úton lassan közelíti meg a bemutató színhelyét, ahol az ideiglenesen hazánkban ál­lomásozó szovjet csapatok egyik alakulata harcászati gya­korlatát tartja. Gyakorlat, hóban fagyban Magas, őszülő hajú tábornok Veonyid Lubgan vezérőrnagy, a Déli Hadseregcsoport pa­rancsnokának képviselője. Ti­zenhét évesen, még a Nagy Honvédő Háború éveiben lé­pett a hadseregbe, széles mellén kitüntetések szalagsáv­jai jelzik katonai érdemeit, ö körvonalazza a látottakat: Az erdő szélén gépesített lövész alegység készül fel áz — elképzelt ellenség — visz- szaverésére. A harcosok ellen­őrzik felszereléseiket: a vegy­védelmi öltözéket, gázálarcot. Ez a védőruha nagy jelentősé­gű lehet a harcban: a vegyi fegyverek és a radioaktív szennyeződés ellen is oltalmat jelent. A lövészárkokból golyó­szórós lövészek igyekeznek el­hárítani az „ellenség” légitá­madását. Vagy ötszáz méterre, talajközeiben helikopter húz el, az alacsonyan támadó repülőgépeket jelzi. A kiserdő szélén ásott mé­lyedésben kézi légvédelmi ra­kétát tartó katonák állnak. A hosszú cső, amelyet vállukon tartanak, olyan rakétát indít­hat útjára, amely vadászku­Páncélozott terepjáró a havas mezón Friedmann Endre felvételei »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom