Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-07 / 32. szám
1978. FEBRUAR 7., KEDD 3 Húsz év a közügyek szolgálatában A Pest megyei NEB ünnepi ülése Az ünnepi ülésen részt vevő népi ellenőrök egy csoportja Ä nép állama megerősítésének korszakában, harcban és harcra született a népi ellenőrzés szervezete. Megvalósította a munkás—paraszt felügyelet forradalmi elvét, mely lehetővé tette a legszélesebb tömegek bevonását a döntésekbe és azok végrehajtásának ellenőrzésébe. A társadalom aktív részvételére épülő szervezet munkája húsz év alatt elismerést, megbecsülést és tekintélyt vívott ki mindazoknak, akik hittel, szakmai tudásuk legjavát nyújtva segítettek — és segítenek — védelmezni a nép vagyonát, a gazdálkodás törvényes rendjét. Ezekkel a gondolatokkal emlékezett Bori Rudolf, a Pest megyei Népi Ellenőrző Bizottság elnöke tegnap a megyei tanács dísztermében tartott ünnepi NEB-ülésen, a szervezet megalakulásának 20. évfordulójára. Az ülésen megjelent Péteri István, a Központi Népi Ellenőrző Bizottság általános elnökhelyettese, Balogh László, az MSZMP Pest megyei bizottságának titkára, Lakatos Tibor, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese, dr Arpási Zoltán, a KISZ Pest megyei bizottságának első titkára, Kovács Antalné, a HNF Pest megyei bizottságának titkára, Fodor László, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának titkára és dr. Major Miklós megyei főügyész is. Bori Rudolf visszatekintésében érintette azokat a helyzetfeltáró ellenőrzéseket is, amelyekkel — a Pest megyei pártbizottság és a területi pártszervek elvi, politikai és gyakorlati iránymutatása alapján — segítették az állami és gazdasági fegyelem megszilárdítását, amelyekkel hatékonyan léptek fel a köztulajdont károsító cselekedetek ellen. Hangsúlyozta, hogy vizsgálataik során mindig legfontosabb szempont volt javaslataik megalapozottsága, indokoltsága, mindenkor tiszteletben tartva a döntésre hivatott szervezetek állásfoglalását. Az állami vezetést támogatva részt vállalnak ma is az államigazgatási munka erősítésében, a megye gazdasági, szociális, kulturális életének föllendítésében. Szólt a megyei NEB elnöke arról a gyümölcsöző együttműködésről is, amely a szak- szervezetek megyei tanácsával, a HNF és a KISZ megyei és területi bizottságaival alakult ki az utóbbi években. Ez teremt lehetőséget arra, hogy mind szélesebb tömegek ismerjék meg a NEB vizsgálatait, s minél többen kapcsolódjanak be azokba, különösen a fiatal munkások köréből. A társadalmi kapcsolatok révén eddig is nap mint nap tapasztalták a népi ellenőrök, hogy a dolgozók megye- szerte bizalommal tekintenek munkájukra, s jelzéseikkel, javaslataikkal rendszeresen fölhívják a bizottságok figyelmét a visszásságokra, ellentmondásokra, melyeket környezetükben tapasztalnak. Ez is egyik bizonyítéka annak, hogy a NEB vizsgálatainak indítéka mindig a segítöszándík, az együttgondolkodás, együtt- cselekvés. Ellenőröknek és el- lenőrzötteknek közös a célja. A megyei és járási népi ellenőrző bizottságok apparátusa csak jól szervezett, szakmailag felkészült — mintegy 1700 tagú — társadalmi bázis segítségével tudta megoldani feladatait. Befejezésül megemlékezett Bori Rudolf mindazokról, akik húsz év óta ma is aktív munkatársai a szervezetnek, akik gazdag tapaszPéteri István (jobbról) aflta át a kitüntetéseket. A képen: Bélány László veszi át az elismerést. Bozsán Péter felvételei talataikat önzetlenül adják a népi ellenőrzés felelősségteljes tennivalóinak végrehajtásához. Húsz esztendő alatt számtalan népi ellenőr vált felelős pártmunkássá, állami vagy gazdasági vezetővé. Az élet a gyakorlatban igazolta, hogy a népi ellenőrzés a közéleti tevékenység iskolája is. Elismerések a legjobbaknak A Pest megyei NEB ünnepi ülésén ezután Péteri István Kiváló népi ellenőr kitüntetéseket adott át. A függetlenített munkatársak közül ebben az elismerésben részesült Bereczki Miklósné, a Pest megyei NEB előadója, Csontos Zoltánná, a szentendrei járási-városi NEB adminisztrátora, Gurdon Károly, a budai járási NEB elnöke, Király Miklósné, a nagykőrösi városi NEB előadója, Ledvé- nyi L ászióné, a váci járási-városi NEB adminisztrátora, Nagy Fe- rencné, a nagykátai járási NEB adminisztrátora. Pozsonyi Katalin, a Pest megyei NEB adminisztrátora és Sztancsik Lászlóné, a dabasi járási NEB előadója. A társadalmi munkatársak közül Kiváló népi ellenőr kitüntetést kapott Belány László, a Bányászati Kutató Intézet osztályvezetője, Blaha Endre, az Országos Érc- és Ásványbányák osztályvezetője, Danicz Margit . nyugdíjas, dr. Füredi János, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem docense, Gaál Jenő, a MEDICOR Művek csoportvezetője, Grécs Istvánná nyugdíjas, Hegedűs Ferenc, a monori 203-as Ipari Szakmunkásképző Intézet tanára, Józsa György, az Ipari. Műszergyár gazdasági igazgatója .Kovács Lajos, a Nagy- káta és Vidéke ÁFÉSZ osztályvezetője, Szabó Endre, a Nagykőrös és Vidéke ÁFÉSZ főosztályvezetője. Siendrődi Tibor, a Hernádi Pincegazdaság vezetője, Takács András, a ceglédi Társadalombiztosítási kirendeltség vezetője, Vin- cze Károly, az Erdészeti Fa- és Vegyesipari Vállalat vevőszolgálatának vezetője. Népi ellenőr emlékplakettet vehetett át dr. Ács Ferencné, a Philaxia Vállalat osztályvezetője, dr. Hegyi József, a gödöllői árammé- rőgyáf osztályvezetője, Molnár József, a Pest megyei Tanács Beruházási Vállalatának osztályvezetője, Salomvári László nyugdíjas, és Saltzer Ernő nyugdíjas. Húszéves népi ellenőri munkáért 156 munkatárs kapott elismerő oklevelet. Pest megyei téli esték Szakosodé kistermelők okulására Tél elején alszik a határ. Ősztől tavaszig alig ad teendőt a növénytermesztés; ez a gépfelújítások ideje, s a szakmai felkészülésé, tájékozódásé. Országszerte — így Pest megyében is — Téli esték címmel előadássorozatokat tart ilyenkor a megyei tanács, az állat- tenyésztési. felügyelőség, bevonva az ismeretterjesztő munkába az áfészek és az élelmiszeripar szakembereit, segítségül híva a helybeli agro- nómusokat, állattenyésztőket, akik alapos helyismerettel rendelkezve adnak tájékoztatást az érdeklődő kistermelőknek. A megye 65 községében csaknem száz előadást tartanak ezen a télen, jórészt szarvas- marha- és sertéstenyésztés, a baromfi- és nyúltenyésztés témaköreiben. — Az eddigi tapasztalatok szerint az előadások látogatottak — mondja dr. Hadházy József, az Állattenyésztési Felügyelőség igazgatója —, Döm- södön, Újszilváson, Törteién több mint félszázan gyűltek össze egy-egy ilyen alkalommal. A kisüzemi gazdaságokban is megindult egyféle szakosodás. Vannak, akik tehenet tartanak, mások bikahizlalásra rendezkedtek be, s a főbb tehenet tartó gazdák között nem ritka, aki géppel fej. Sertéstenyésztésben a megyei összes termelésnek több mint a felét a kisárutermelők adják, s ha tekintetbe vesszük, hogy ezen túl még saját sertéshússzükségleteiket is kielégítik, úgy semmiképp sem jelentéktelen a tevékenységük. — A szorosan vett tenyésztés-tartás szakmai kérdésein túl, mi iránt a legnagyobb az érdeklődés ezeken az összejöveteleken? — Az áru értékesítésének lehetőségei s az állami támogatási rendszer iránt erősödött az érdeklődés. A tapasztalatok szerint a termelők inkább vannak tisztában az árakkal, mint az OTP- kölcsön lehetőségeivel, az állami támogatások, értékesítési szerződések, jövedelemadózás és adókedvezmények mikéntjével. A nagyüzemi gazdaságok feladata a kistermelők támogatása, gondoskodnak a megfelelő takarmányellátásról, fuvarról, esetenként a termények értékesítéséhez nyújtanak segítséget. Érdekes, új jelenség azonban a szakmai eredmények kölcsönhatása is: több termelőszövetkezet körzetében a háztáji és kisgazdaságok birtokosai a nagyüzemi sertéstelep kedvező eredményei láttán, egyre inkább igénylik-ké- rik az új. jó húsformákat mutató fajtákat. Be. I. A közigazgatás alapjainál (2.) Erősödő nagyközségek Áttekintette nemrég a nagyközségek helyzetét a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága, s megállapította: „A végrehajtó bizottságok munkája a nagyközségi tanácsok megalakulása óta tervszerűbbé, kiegyensúlyozottabbá vált. A hozott tanácsi rendeletek és határozatok általában törvényesek.” A tapasztalatok ugyanakkor azt is mutatják, hogy egyes helyeken a döntések végrehajtása még nem teljesen megfelelő. így például Biatorbágyon a vb nem foglalkozik azzal, hogy a tanácshatározatok miként érvényesülnek. Nem kielégítő a tanács tájékoztatása a határozatok végrehajtásáról Gyomron és Budakalászon sem. A nagyközségi tanácsok munkatervei tartalmasak, de hiba, hogy az ülések napirendjei több helyen zsúr foltak és rendszeresen több fontos napirendet tárgyalnak meg egy-egy alkalommal. E miatt az érdemi vita sok esetben elmarad. Javításra vár az is, hogy a jelenleginél több tanácstagi és tanácsi bizottsági javaslat gazdagítsa a végrehajtó bizottságok munkaterveit. Ehhez szükséges a tanácstagok szervezettebb és rendszeresebb informálása, látókörük szélesítése. Mind átgondoltabb a nagyközségi tanácsok üléseire és vb-üléseire a fő napirendi téma kiválasztása. Egyre nagyobb súlyt kapnak az átfogó társadalompolitikai kérdések, mint a népesedéspolitika, az ifjúsági törvény végrehajtása, a testnevelés és sport, a nők helyzete a községben, illetve egyes társadalmi rétegek, csoportok, pedagógusok, tanácsiak éledés munkakörülményei. Ezekhez kapcsolódó tanácsi határozatok jól szolgálják a politikai döntések megvalósítását. Figyelemre méltó, hogy néhány szorosan vett szakmai előterjesztésben is tapasztalhatók tudatos törekvések a társadalompolitikai nézőpont érvényesítésére. E szemléletmódot erőteljesebbé, általánosabbá kell tenni a tanácsi testületek munkájában, a nagyközségi pártbizottságok és pártvezetőségek, a községi tanácsok kereteiben működő pártalapszervezetek fokozott segítségével. A nagyközségi tanácsok vezetői egyre igényesebbek a testületek elé kerülő előterjesztésekkel szemben. Mind gyakoribb, hogy az előterjesztések nemcsak adatok alapján mutatják be a helyzetképet, hanem kifejtik a problémákat, szembesítenek érveket, ellenérveket, és alternatív javaslatokat is beterjesztenek. A szakigazgatási szervek vezetői egyre több helyen megértik, hogy az előterjesztéseket előzetesen azért kell egyeztetni különböző szervekkel, hogy a szakmai követelményeknek megfelelő legjobb javaslatot terjeszthessék a testület elé. A testületeknek ugyanakkor joga van ismerni az előkészítések során zajló vitákat is, éppen a helyes és reális döntés érdekében. Hibás nézet, miszerint csak a fejlesztési kérdéseknél képzelhető el előzetes egyeztetés, illetve alternatív javaslat, hiszen a társadalompolitikai kérdések is éppúgy nagy közérdeklődésre tarthatnak számot és lehetnek vitatott elemeik. Három követelmény különösen fontos a munka hatékonysága és színvonalának emelése érdekében a határozatok előkészítésénél. Mindenekelőtt a tanácstagok eddiginél sokoldalúbb, részletesebb, rendszeresebb tájékoztatása. Csak megfelelő információ birtokában tudnak ugyanis érdemben véleményt kialakítani és felelősséggel, tiszta lelkiismerettel dönteni. Csak így érhető el, hogy a tanácstag hirdetője — és amennyiben szükséges —, agitátora, érvelő védelmezője legyen a tanács határozatainak. A másik fontos követelmény: az előterjesztések eddiginél is gondosabb, megalapozottabb előkészítése. A szakigazgatási szerveknek bátrabban kell támaszkodniuk a nagyközségi tanácsok tagjainak tapasztalataira, helyi ismeretére, figyelembe véve, hogy ők minden esetben frissen és esetenként jobban érzékelik a valóság problémáit. Jobban kell támaszkodni a témáktól függően a tanácsi bizottságokra, amelyek szerepe az elmúlt években tovább növekedett. Nem újabb és újabb bizottságok létrehozására kell törekedni, hanem arra, hogy a meglevő és különösen az albizottságok munkája tartalmasabb legyen. Nem minden nagyközségben fejlődött az igények szerint a tanácsi bizottságok tevékenysége. T^öbb helyen, bár van munkatervük (Úcsa, Törökbálint, Monor nagyközségekben) mégis tevékenységük és létük formális. Az albizottságok (elsősorban a testnevelési és sport) működésében több nagyközségben kedvezők a tapasztalatok. Tavaly Üllőn a tanácsi bizottságok száznál több ellenőrzést végeztek, s 46 javaslatot tettek. Több nagyközségben, így például Pomázon, Vecsésen, a tanácsi bizottságok elnökeit nemcsak a vb- ülésekre hívják rneg rendszeresen, hanem egyebek között koordinációs értekezletekre is. Abonyban a végrehajtó bizottság határozatiig mondta ki, hogy minden tagja köteles a bizottságok munkáját segíteni. Az utóbbi 2—3 évben jók a tapasztalatok abban,* hogy a nagyközségi tanácsok az előkészítés során áttekinthetik — a tanácsi működési területen túl — a község valamennyi lényeges célkitűzését. Egyeztetnek a kérdésben érdekelt szomszédos tanácsokkal, valamint a községben működő egyéb üzemi, ÁFÉSZ-, tsz-szervekkel. A harmadik fontos momentum a határozatok előkészítésében, meghozatalában és végrehajtásában: az ellenőrzés megszervezése. Mindenekelőtt a tanácsi vezetőknek kell biztosítaniuk, hogy a végrehajtásért felelősek helyesen és valóban a testület szándékainak megfelelően értelmezzék a hozott határozatokat. Jobban hozzá kell segíteni a tanácstagokat — éppen az információ, az előkészítésbe való bevonásuk révén — ahhoz, hogy a testületi döntések végrehajtását és ellenőrzését személyes feladatuknak tartsák. A Tanácstagok öntevékenységén túl helyes módszer, hogy megbízatást is kapjanak, amely kapcsolódik egyes időszerű és konkrét határozat megvalósításához választókörzetükben. A tanácstagok mellett működő bizottságok is több esetben kaphatnának megbízást egy-egy határozat végrehajtásának ellenőrzésére. A tanácsülések nyilvánosságának lehetőségeivel szélesebb körben lehene élni a megye nagyközségi tanácsainál. Jelenleg ezeknek határozatairól a lakosság elsősorban a tanácstagok, esetenként az újság révén értesül. Ezért célszerű többször meghívni tanácsülésre a termelő kollektívák képviselőit, szocialista brigádok vezetőit és egyes rétegek (ifjúság, pedagógusok, egészségügyi dolgozók) képviselőit, főként az őket érintő napirendekhez. A tanácsülések aktivitása is nőtt az utóbbi években a nagyközségekben. A fő napirendek vitájában 6—12 tanácstag szólal fel. Többségük helyi konkrét kérdésekkel foglalkozik, keresve a megoldás módját és javaslatot terjeszt a tanácsülés elé. Vannak azonban még mindig általánosságokban mozgó felszólalások is, meg olyanok, amelyek az egész település lehetőségeitől függetlenül csak a saját körzetük kérdéseivel törődnek. A fokozott aktivitást mutatja, hogy a nagyközségekben évente mintegy 1200 interpelláció is elhangzik, amelyeknek mind nagyobb hányada közérdekű témákat érint. A választói gyűlések lehetőségeivel a tanácstagok viszont még nem élnek elég bátran, pedig a lakosság mozgósításának ez nagyon jó eszköze. A nagyközségi tanácsok munkájának színvonalát meghatározza a vezetők szakmai, politikai felkészültsége és vezetőkészségbeli adottsága is. E téren is szép fejlődésről lehet számot adni. Az elnököknek már csaknem több mint a fele felsőfokú iskolai végzettségű. 60 százalékuk pedig középfokú, vagy magasabb politikai végzettségű. Figyelemre méltó pl. a váci járás, ahol —a pártbizottság jó kádermunkájával is — a 14 nagyközségi tanácsi vezető közül 8 főiskolai végzettségű, öten középiskolát végeztek. Esti egyetemet tizenegyen, szakosítót heten végeztek közülük. Lényeges forrása a nagyközségi tanácsok eredményes munkájának a nagyközségi párt- bizottságokkal folytatott eredményes együttműködésük. Ennek kereteit az MSZMP Politikai Bizottságának 1972. március 21-i határozata szabja meg. Jelentősen fejlődött ennek következtében a nagyközségi irányító pártbizottságok irányító munkája. Rendszeresen és megfelelő körültekintéssel foglalnak állást a községpolitika alapvető kérdéseiben és mozgósítják a terület kommunistáit, a községekben működő társadalmi és tömegszervezeteket. A tanácsi kádermunka fejlesztése és erősítése a pártbizottságok rendszeres feladata. A tanácsokba választott párttagok, illetve az apparátus kommunista vezetői útján megfelelő színvonalon érvényesítik a pártirányítást, -ellenőrzést. Rendszeresen értékelik, segítik és ellenőrzik a tanácsi testületek munkáját. Féltő gonddal ügyelnek arra, hogy az anyagi eszközöket a legcélszerűbben, a társadalmi szükséglet és igazságérzet alapján használják fel a nagyközség érdekében. A pártszervezetek egyre jobban érzékelik, hogy egy- egy községben az üzlethálózat fejlesztése, az alapellátás biztosítása, iskola- és művelődési lehetőségek fejlesztése nem csupán beruházási, tanácsi feladat, hanem méginkább társadalompolitikai szükséglet. Ennek megfelelően a most zajló községi pártbizottsági üléseken — helyesen — az éves cselekvési programok megtárgyalásakor konkrétan előterjesztik az 1978. évi községfejlesztési célkitűzéseket is. Több községben a kommunisták az V. ötéves terv végéig meglevő fejlesztési feladatokról is tanácskoztak és megjelölték a megvalósítás útjait. A falugyűléseknek — miközben igen hasznos fórumai a demokráciának — azt a szerepet is be kell tölteniük, hogy az egyéni és kollektív gondok megfogalmazásán túl, a község lakosságának összefogását is eredményezzék. A rendelkezésre álló fejlesztési és pénzeszközök megkettőzhetők a lakosság összefogása révén, amint annak számos példája is van a megyében. Utalhatunk Szob nagyközség lakosságának példás társadalmi munkájára, melynek nyomán az 1976-os eredmények alapján megyeileg első helyezést értek el a társadalmi munkában, vagy Kiskun- lacházára, ahol 8 tantermes iskolát tornateremmel együtt, egy éven belül 12 millió forint költséggel — a tervben meghatározott normánál lényegesen alacsonyabb összegért — építettek fel. Példa a Sóskúton megépült óvoda is, amelyet a község lakossága önmaga épített fel úgy, hogy a hivatalos költség- vetésből csak a szükséges anyagok árát fedezték. A példák sorába kívánkozik a Maglódon felépített 4 tantermes, központi fűtéssel ellátott forfaiskola, melynek költségei tantermenként alig haladták meg az egymillió forintot. Ilyen célokért kell pártszervezeteinknek még kezdeményezőbben fellépniük a jövőben, a nagyközségi tanácsok vezetőivel együtt. Ehhez minden reális lehetőség adott. ARATÓ ANDRÁS, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára *
