Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-05 / 31. szám

Kfunap 1978. FEBRUAR 5., VASARNAP Magasfeszültség Munkaügyi döntőbizottság a DKV-ban ' Törvényesség és emberség Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat dol­gozói 22 ezer voltos nagyfe­szültségű vonalat építenek Nagykáta és Tápiósüly között. A munkát a jövő héten befe­jezik. Halmágyl Péter felvétele Olyan a kinézete, mintha valódi bíró lenne dr. Nagypa­taki Gyula, a Dunai Kőolaj­ipari Vállalat kutatási főosz­tályának vezetője. Pedig dok­tori címét a kémiai tudomá­nyokban szerezte, jogot soha­sem tanult. Azt mondja, em­ber- és igazságszeretete jut­tatta a vállalati munkaügyi döntőbizottság élére. No meg természetesen a bizalom. Már 1973 óta tölti be az elnöki tisz­tet, előtte néhány éyig helyet­tes elnökként vett részt a bi­zottság munkájában. — Tavaly harmincnyolc ügyet tárgyaltunk — pillant jegyzeteibe. — Fele-fele arányban találtuk jogosnak, illetve jogtalannak a benyúj­tott panaszokat. A bizottság összetétele eleve biztosíték a törvényesség védelmére, ugyanis a tárgyalást lefolytató elnök vagy elnökhelyettes mel­lett egy vállalat által kijelölt és egy szakszervezet által vá­lasztott ülnök vesz részt a Serpenyőben: a felelőtlenség Tűzmérleg az el múl f évről — Tavaly 671 tűzeset tör­tént Pest megyében, egyötö­dével kevesebb, mint 1976- ban. Négyszázkilencvenkét al­kalommal anyagi kárt is oko­zott a tűz — veszendőbe ment csaknem 7 millió fo­rint — s tizennyolcán estek a lángok, vagy a füstmérgezés áldozatául, veszt számba az adatokat Újvári András, a Pest megyei Tűzoltóság pa­rancsnoka. Megnyugtató? ■— Ha csak a statisztikát nézzük, megnyugtatónak tűn­nek az adatok, hiszen o lán­gok okozta kár feleannyi, mint egy évvel korábban, s csökkent a tüzek száma, ja­vult a megelőző tűzvédelmi fegyelem. Mégis, ha a tüzek eredetét vizsgáljuk, valami­re fény derül: például 58 al­kalommal elektromos hiba, zárlat okozott tüzet, s az áram egyre gyakoribb forrás­ként szerepel tűzeseteknél. Kiváltképp azokon a helye­ken, ahol a szikraveszély kö­zelében gyúlékony anyag is található. — Elégszer elmondottuk már a gyufa, öngyújtó nem való a kisgyermekek kfezébe, hiába. Egyötödével nőtt ta­valy az ilyesfajta játszadozás­ból eredő tüzek száma. Két évvel korábban egyetlen gyer­mek sem halt meg a tűz miatt, tavaly pedig hatan es­tek a lángok áldozatául. Nyil­vánvaló tehát, hogy a peda­gógusoknak és a szülőknek több gondot kell fordítania a felvilágosításra, s arra, hogy a tűzszerszámokat úgy he­lyezzék el: a kisgyermek ne férhessen hozzá. — Egyharmadával csökkent az eldobott gyufától, cigaret­tavégtől keletkezett tüzek mennyisége. De, ha számukat tekintjük — kilencvenhárom volt tavaly — szintén nem le­hetünk nyugodtak. Annál ke­vésbé sem, mert tavaly nem úgy, mint egy évvel koráb­ban, elmaradt a szárazság, s a nyirkos avar, aljnövényzet nehezebben kap lángra. Egyébként a nyílt láng hasz­nálata, tűzrakás a szabadban továbbra sem számít ritka tűzforrásnak. Harmincöt al­kalommal történt ilyen eset, főképp a tavasszal és ősszel. A felügyelet nélkül hagyott tűz tovaterjedéséhez pedig elegendő egy kis szél. A ve­szélyt csak fokozza, Jia a kö­zelben éghető anyag akad, a tűzoltáshoz szükséges eszkö­zök pedig távol vannak. Sok baj származik abból, hogy a fűtőberendezéseket szabály­talanul használják, vagy nem tartják meg az épületek ki­alakításakor a műszaki előírá­sokat. — Egy azonban bizonyos: mindegyik okot kiegészíti az emberi felelőtlenség, a tűzvé­delmi előírások megszegése. Ez utóbbiak miatt 274 felje­lentést kellett tennünk sza­bálysértési ügyekben, 13 alka­lommal pedig a bíróság ho­zott ítéletet. — A tűzrendészet! szabá­lyok hiányos — vagy semmi­lyen — ismerete miatt 16 dolr gozót kellett eltiltani szakmá­jának gyakorlásától, s kilenc üzemben, köztük a nagyko­vácsi Vörös Hajnal Tsz-ben, a budaörsi ISG porelőkészítő részlegében, a kosdi Lenin Tsz váci festőműhelyében szüntet­tünk meg időlegesen egy-egy munkafolyamatot a szellőző, illetve elektromos berende­zések tűzveszélyes volta miatt. Blöfföl az automata... A tűzoltók természetesen nemcsak tűzeseteknél segéd­keznek: 112 ízben hívták őket az elmúlt évben műszaki mentésre. így például csőtö­réskor vízszívatásra, fertőző kutak tisztítására, a balese­tet szenvedett járművek eltá­volítására. Megesett — hat alkalommal —, hogy a sérül­teket a gépkocsiból kellett ki­szabadítani, s az is előfor­dult, hogy öngyilkosjelölteket húztak ki a kútból... Műszaki elsősegélyt is nyúj­tottak nyolcszor: régi, be­omlott házak falait dúcolták alá. Három ízben állatmentés­re riasztották őket. Az utób­bi évben megnégyszereződött az állatkár. S hogy mit tehetünk mi a tűzoltók segítésére? Például, hogy minden tüzet időben je­lezzünk, még akkor Is, ha nem keletkezett kár és a lán­gokat magunk oltottuk el. De a legfontosabb teendő a tűz­védelmi szabályok megtartá­sa. V. G. P. munkában. Feladatunk meg­vizsgálni: az adott fegyelmi határozat megfelel-e a Munka Törvénykönyvében előírtak­nak, vagy pedig jogtalanság érte a panaszost. A harminckilencedik Az olajváros dolgozói gyak­ran felkeresik ügyes-bajos dolgaikkal a vállalat „bíráját”, elbeszélik gondjaikat. Az ese­tek többségében az ügyek nem is kívánnak döntőbizottsági határozatot. Elég az emberi szó, a jó tanács. így került dr. Nagypataki Gyula elé egy idős asszony is, aki túl súlyos­nak érezte az ellene hozott fe­gyelmi határozatot. Tanácsta­lanul kérdezte: tehetnek-e va­lamit? A segítség nem maradt el. „Nyugdíjamig egy évem van hátra. Kérem, hogy azt az időt a mostani, műszakos mun­karendben dolgozhassam le ... További életem támasza egye­dül a nyugdíj lesz. A kereset- csökkenés és a fizetési pótlé­kok megvonása nyomán pedig alacsonyabb lenne a nyugdí­jam ...” — írta többek között a bizottsághoz benyújtott ké­relmében a néni. Mit követett el és milyen büntetést kapott Ö. J.-né, a hő­központ idős kezelője? Érde­mes előszedni a december 5- én kelt fegyelmi határozatot. Ebből kiderül, hogy éveken keresztül összesen 461 forint értékű, úgynevezett mintavé­teli üveget hazavitt, amelyek­ben tejet, vagy kakaót kapnak védőételként a dolgozók. Ügyében a Dunaújvárosi Já­rásbíróság hozott először ítéle­tet 1977 nyarán, s a kár meg­térítése mellett — valamennyi üveg sértetlenül visszakerült a vállalathoz — ezerkettőszáz forint pénzbírságra ítélték. A fegyelmi bizottság is ítél­kezett ö.-né meghallgatása után. Idézet a határozatból: „A vállalat igazgatója által rám ruházott jogkörben az MT 56. paragrafusa 1. bek. szerint megrovásban részesítem. 1978. január 1-től munkaköré­nek és alapfizetésének megha­gyása mellett, műszakos mun­karendből — nappalos munka­rendbe helyezem.” Enyhítő ítélet — Január 12-én tárgyaltuk ö.-né ügyét — mondja dr. Nagypataki Gyula —, annak ellenére, hogy ő közben már azon gondolkodott; ne vonja-e vissza panaszlevelét, fellebbe­zését. Főnöke ugyanis, egyelő­re nem mozdította el régi munkahelyéről. Javasoltuk ne­ki, jobban jár, ha megvizsgál­juk a határozatot. Hiszen, az abban írtak bármikor végre­hajthatók, s később már nincs joga a fellebbezésnek. A munkaügyi döntőbizottság Újítások, találmányok Szabadalom alapján — selejt? A Belkereskedelmi Szállítási Vállalat 1. sz. Üzemegysége gépjárművezető szakmunkásokat képez ki vállalati költségen, B, C, E kategóriában. A tanfolyam idejére segéd-gépkocsivezetöi bért fizetünk, kollektív szerződésünk szerint. Feltétel: betöltött 20. életév, katonaviseltség vagy felmentés, büntetlen előélet. Jelentkezés: szombat kivételével naponta 8-tól 15 óráig személyesen a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat 1. sz. Üzemegységénél: Budapest XXI., Csepel Szigetcsúcr személyzeti osztály. Megközelíthető: a Közvágóhidtól a 79-es autóbusszal a negyedik megálló, vagy gyorsvasúttal. a MT. 55. paragrafusának má­sodik bekezdése alapján, tör­vénytelennek találta a fent idézett fegyelmi határozat egy részét, s azt hatályon kívül he­lyezte. Figyelembe vette, hogy a panaszos kilenc éve a válla­lat dolgozója; munkáját elis­merték, kiváió dolgozó kitün­tetést is kapott, s ellene so­sem találtak semmiféle kifo­gást. A nappalos munkarend­be való áthelyezés havi öt­hatszáz forint keresetveszte­séggel sújtaná, s ez nemcsak jelenlegi anyagi helyzetét ron­taná nagymértékben, hanem a nyugdíjalapul szolgáló össz­jövedelmét is csökkentené. — Törvényesség és ember­ség, ez vezérelt bennünket ez­úttal is — teszi hozzá a mun­kaügyi döntőbizottság elnöke. — Ügy láttuk, ö. J.-né már a polgári bíróságon kapott íté­letével megbűnhődött, s azt ál­lapíthattuk meg, hogy nem tu­datosan akart kárt okozni a vállalatnak. Kis ügyek? Kis ügy — mondják talán olvasóink közül néhányan. Va­lóban az. Ám annak érzékelte­tésére, hogyan lehet és kell az egyéni és vállalati érdekeket összehangolni, s a törvények megtartásával is emberséggel határozni — jó példa. Dodó Györgyi Újfajta mezőgazdasági gép­re négy feltaláló szabadalmat kapott és egy gyárral haszno­sítási szerződést kötött. Ebben megállapították, hogy az ille­tők minden gép gyártása után milyen összegre tarthatnak igényt. A gyár néhány évvel később a szerződést felmond­ta, amit a feltalálók tudomásul vettek, de arra hivatkozva, hogy minden járandóságukat nem kapták meg, a vállalat ellen 330 ezer forint megfize­téséért pert indítottak. A keresettel szemben a gyár azzal védekezett, hogy a találmány nem vált be, gyár­tása veszteséges volt és ezért kártérítést követel tőlük, mert a szabadalom alapján a nem megfelelően elkészített kivite­lezésben, ők is hibásak vol­tak. Ezt a védekezést a me­gyei bíróság nem fogadta el és a gyárat 286 ezer forint megfizetésére kötelezte. Az ítélet szerint nincs bizonyítva, hogy a gyártmányok hibáját és az emiatt keletkezett vesztesé­get a szabadalom alkal­matlansága okozta. Ennek bizonyítása a gyárat terhelte, ez azonban nem si­került. Á gépekből egyetlen példány sincs, valamennyit ki­selejtezték, ezért a szakértő nem tudott nyilatkozni róluk. Fellebbezésre az ügy a Leg­felsőbb Bíróság elé került, amely a következőket mondta ki: — A gyár alaptalanul vé­dekezett azzal, hogy hasznos eredmény nincs, ezért díj sem jár. Az érvényes szerződés szerint az értékesített gépek után díjat köteles fizetni. Ezt a kötelezettségét nem befo­lyásolja a nem értékesíthető gépek kiselejtezéséből szár­mazó veszteség. Egyébként is azt, hogy a szabadalom hasz­nosítása a gyár számára nye­reséges vagy veszteséges volt, csak a teljes gyártás és érté­kesítés eredményének felmé­résével lehetne megállapítani. Erre azonban az el nem adott gépek kiselejtezése miatt nincs lehetőség, de nincs is szükség. Ma már nem lehet meg­állapítani, miért kellett a gépeket kiselejtezni és igaz-e, hogy valóban hasz­nálhatatlanok voltak. Abban az esetben viszont, ha a vesz­teséget a szabadalomtól füg­getlen ok idézte elő, ennek következményeit nem lehet a feltalálókra hárítani, és az így keletkezett veszteség összegét a nyereségből levonni. Az előkészítés, a gyártás feltételeinek biztosítása nem az 5 kötelességük volt. Nem lehet őket felelőssé ten­ni azért, ha a gyártás megfele­lő előkészítés és piackutatás nélkül történt. A Legfelsőbb Bíróság újabb számítás alap­ján a feltalálói díjat — 250 ezer forintban állapította meg. Fegyház — rablógyilkosságért A rejtélyes Solt-ügy tárgya­lásának második napján a bíróság befejezettnek nyilvá­nította a bizonyítási eljárást. Most már a vád és a védelem képviselőinek végső indítvá­nyai következtek: a perbeszé­dek. Az ügyész és az ügyvér dek szópárbaja a szokásosnál kiélezettebbnek ígérkezett, hi­szen az áttételes és ellent­mondó bizonyítékok a bűn­tény különböző rekonstruálá­sát tették lehetővé. Így is történt. Ügyész: — Kiemelkedően súlyos ügyben kell most íté­letet hoznia, tisztelt megyei bíróság, olyan ügyben, amelyben az ellentmondó val­lomások nehezítik a teljes igazság kiderítését. Az itt ülő vádlottak a büntetőeljárás so­rán végig egymásra hárítot­ták a gyilkosság elkövetését. Az elsőrendű vádlott ugyan beismerte, hogy egy baltacsa­pást mért az idős asszonyra, de ezt is csak akkor, amikor lefoglalt nadrágján a szero- lógus szakértő kimutatta a vérszennyeződéseket. A tör­ténteket egyébként ő is any- nyiféleképpen adta elő, amennyiszer kihallgatták, így álláspontom szerint csak a házba való behatolásig fogad­ható el. — Ami azonban ezután tör­tént, az csak az orvosszakér­tő véleménye segítségével re­konstruálható. A legvaló­színűbb sorrend szerint elő­ször a vádlottak kisebb sérü­léseket okoztak az idős nő­nek, majd egy fejszével meg­ütötték, amitől a sértett rö­vid időre elvesztette eszméle­tét. Ezután a hamarosan is­mét hadonászó asszonyt rúg- dosni kezdték, s végül meg­fojtották. A sértett időközben sorozatos bordatörést is szen­vedett. Az orvosszakértő vé­leménye szerint igen valószí­nű, hogy mindketten részt vettek a bántalmazásban, ezért indítványozom, hogy különös kegyetlen módon és nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettében (bün­tetési tétele: 10—15 évig ter­jedhető fegyház, életfogytig tartó szabadságvesztés, vagy halál. — B. E.) társtettesként mondja ki bűnösnek a vádlot­takat a bíróság ... — Felmerül a kérdés, szük­sége van-e a társadalomnak ilyen személyekre? Álláspon­tom: a vádlottakat véglegesen rekesszék ki a társadalomból ezért életfogytig tartó sza­badságvesztést indítványo­zok. Védő I.: — Amikor ebben az ügyben a büntetőtanács visszavonul, első dolga a tényállás megállapítása. Ez nem lesz könnyű, mert ebben az ügyben nem lehet ponto­san megállapítani, hogy mi történt... Véleményem sze­rint védencem — az elsőren­dű vádlott — vallomása vég­eredményben elfogadható. A főügyész úr ugyan utalt arra, hogy csak annyit ismert el, amennyit sikerült rábizonyí­tani, de ehhez törvényadta jo­ga van. Ellenben semmi nem menti a vádhatóságot az alól, hogy a bűncselekményt kétsé­get kizáró módon bizonyítania kell. — A vallomásokkal kapcso­latban véleményem szerint a másodrendű vádlott védeke­zése teljesen illogikus. A ki­hallgatott tanúk egyöntetűen állították, hogy kettőjük kö­zül ő az agresszívabb és az elsőrendű vádlott azt tette, amit ő, az élettársa akart. De ezentúl a kényszerítés azért is elfogadhatatlan, mert másod­rendű szerint „férje” úgy tervezte, agyonüti az idős asz- szonyt. Ehhez azonban egy 24 éves férfinak nem kell segít­ség, sőt egy szemtanú később esetleg döntő bizonyíték is lehetne ellene. — Ha ez a variáció viszont lehetetlen, akkor ebből az következik, hogy a férfi ép­pen azért hívta élettársát, mert nem akarta megölni az idős asszonyt. De akkor ho­gyan is történt az eset? Mind­ketten bementek a házba — ez eddig világos, aztán az elsőrendű baltával rátámadt a házinénire, aki ettől elesett, s egy rövid időre magatehetet­lenné vált. Néhány pillanat múlva azonban a sértett visz- szanyerte eszméletét, de ekkor már csak a másodrendű volt mellette, aki ütni és fojtogat­ni kezdte, s erre a zajra szólt ki elsőrendű a „feleségének” a szobából — ahol egyébként a pénzt kereste —, hogy hagy­ja békén az idős asszonyt. E feltevést az elsőrendű vád­lott vallomása is alátámasztja. Az erre a szakaszra vonatko­zó másodrendű vallomást vi­szont nemcsak a logika, ha­nem a tények is cáfolják. Sze­rinte ugyanis a férfi ugrált a sértetten, majd ugyanő ragadta meg a nyakát. Ebben az esetben azonban a szak­értőknek a férjtől származó cipőnyomokat kellett volna találniuk az idős nő hálóin­gén, ilyet viszont nem talál­tak, de volt a sértett ruháján egy pamutszál a másodrendű ■ pulóveréről — összefoglalva: a véde­lem úgy látja, hogy a bíró­ságnak elsőrendű vádlott bű­nösségét csak visszaesőként elkövetett rablás bűntettében (2—8 évig büntetendő. — B. E.) kell megállapítani. ""Védő II.: A másodrendű vádlott képviseletében én is kénytelen vagyok röviden fog­lalkozni a tényállással. Ál­láspontom szerint a két vád­lott együtt bántalmazta az idős asszonyt. A súlyosabb sé­rüléseket a férfi, a könnyeb­beket pedig a nő okozta. A büntetés kiszabására vonat­kozóan, szerintem, mivel rab- lási célzattal mentek a hely­színre — s az emberölést szándékuk később sem fogta át — a vádlottak társtettes­ségben elkövetett rablás és halált okozó testi sértésben (12—18 évig büntethető. — B. E.) bűnösök. Az utolsó szó joga puszta formalitássá üresedett. — Semmi hozzászólnivalóm nincs — mondta az elsőrendű vádlott, bűntársa pedig csak széttárta a karját. A bíróság visszavonult ta­nácskozásra. Negyed óra múlva megszó­lalt a hangszóró... Bíró: — A Pest megyei Bí­róság ítéletet hirdet a Nép- köztársaság nevében. Nyere­ségvágyból társtettesként el­követett emberölésért elsőren­dű vádlott Solt Jánost, aki 1954-ben született, 15 évi, má­sodrendű vádlott Danyi Er­zsébetet, aki 1959-ben szüle­tett, 12 évi fegyházbüntetésre ítéli. A bíróság súlyosbító körül­ményként értékelte mindkét vádlottnál azt, hogy egyre gyakrabban fordulnak elő idős, egyedülálló emberek sé­relmére hasonló bűncselekmé­nyek, továbbá Solt János ter­hére büntetett előéletét is. Ugyanakkor enyhítő körül­ményként kellett figyelembe venni Danyi Erzsébet alacsony intellektusát, amely az orvos­szakértő véleménye szerint a beszámíthatóság határán áll. Ügyész: — Fellebbezést je­lentek be a vádirattól eltérő minősítés miatt és súlyosbítás végett. Védő I.: Enyhítésért felleb­bezek. Védő II.: Enyhítésért fel­lebbezek. Babus Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom