Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-05 / 31. szám

1978. FEBRUÁR 5., VASÁRNAP Népszínház Az ország legnagyobb színháza Utazó társulatok a megyékben A Népszínház fogalom fia­talabb korosztályú magyar ál­lampolgárokban, közülünk is inkább a fővárosiakban már legfeljebb csak egy utca ne­vét idézi feL Ez a budapesti utca a Blaba Lujza térbe tor­kollik, ahol a százhárom éve megnyílt s immár hetven éve megszűnt Népszínház állt. Hosszú szünet után most ismét lesz népszínházunk, ha 'természetesen más is, mint a (hajdani volt. Ám az ország és a világ is hatalmasat változott, nagyobbat, mint korábbi szá­zadok alatt. Népszerűség I és igényesség í Ami a közvetlen előzményt illeti az a felszabadulás után újjászülető magyar színház- művészet történetének egy ré­sze. Az 1951-ben alakult Ál­lami Faluszínház (később Ál­lami Déryné Színház) huzamos időn át jelentékeny szerepet ■töltött be, folytatva azt a — mai szóval — közművelő hi­vatást, amelyet a magyar ván­dorszínészet teljesített az elő­ző században s nyomokban még a mai századunk első év­tizedeiben is. Szocialista fej­lődésünk következménye, hogy az Állami Déryné Színház hovatovább — a jelenlegi fel­szerelésével, technikájával — már nem tudja betölteni azt a hivatást, amely rá vár. Ezért jött létre — részvéte­lével is — új színház, a Nép­színház, amelynek másik ága, vagy inkább gyökere a jólis­mert fővárosi Huszonötödik Színház. Az első hírre, hogy az új színházat — a Nép­színházát — éppen ennek az ifjú és miniatűr színházunknak, valamint a már akkor is a legnagyobbnak, a Déryné Szín­háznak az egyesítéséből kí­vánják létrehozni, meglehetős értetlenség fogadta Tagadhatatlan: az egyesülés két pólusa első pillantásra ki­csit bizarrnak tűnik. A nép­színháznak azonban a szocia­lizmusban is nagyon népsze­rűnek kell lennie, ugyanakkor igényesnek is. A mostani egye­süléssel ez a kettős követel­mény — az előzmények isme­retében — mindenképpen biz­tosítottnak látszik. Ami a Hu­szonötödik Színházat illeti: ez a kis társulat is következete­sen kereste fel előadásaival az ország különböző, színházzal el nem látott részeit és meg­érdemelt sikert aratott velük. Így tehát rövid idő alatt is teremtett közönséget magának a fővároson kívül is, ami most — az egyesülés után — bázisul szolgálhat. Mindezek alaposabb isme­retével kevésbé látszik bizarr­nak a Déryné Színház és a Huszonötödik Színháznak az egyesítése Népszínházzá. Két épületben több társulat Az új társulatnak két szín­házépülete lesz: Budapesten, pontosabban: Budán, a haj­dani karmelita templomból majd két évszázada színház­zá lett és most újjáépített Várszínház, a budai várpalota területén, valamint Pesten, a Kullich Gyula téren a hat­vanöt éves egykori Józsefvá­rosi Színház, amely a Déryné Színháznak volt az otthona. Az indulást követő hetek némi képet adnak majd az új szín­ház törekvéseiről. A színház tovább játssza a korábbi tár­sulatok legsikeresebb, legérté­kesebb előadásait és több ér­dekes új bemutatóra is sor kerül. A Népszínháznak négy pró­zai társulata lesz. A négy kö­zül az egyik társulat mindig gyermekeknek játszik. A korábbiakhoz képest ma­gas színvonalú lesz az utazó társulatok közlekedési és egyéb technikai felszereltsége, ami várhatóan megemeli előadá­saik művészi színvonalát is. A társulatok jó művészi erőkkel gazdagodtak. Tovább játszik az opera- társulat, zenekari- és énekes­művészekben szintén számot­tevőén gazdagodva. A koráb­bi sikeres vígopera előadások és a Székelyfonó után Mu­szorgszkij vígoperájának A A Várszínház újjávarázsolt nézőtere szorocsínci vásárnak a válto­zatát készülnek bemutatni. Az előbbi társulatokhoz ősz­től táncszínház is társul, sajátos elképzelésekkel, remél­hetőleg gazdagítva a mozdu­latban, a mozgás művészeté­ben mind nagyobb sikerrel működő társulataink eredmé­nyeit Pest megyei bemutatkozások A Népszínház gárdája és vezetése arra készül, hogy új módon tegyen eleget maga vállalta közművelő feladatai­nak. Patronálni kívánják a megyékben az arra érdemes amatőr együtteseket. Életké­pes baráti körök kialakítására készülnek, rendszeresen tarta­nak majd előadásokat irodal­mi összeállításokból és adnak irodalomórákat diákoknak. Színházaikban folyóirat-olva­sót létesítenek, könyv- és hanglemez-árusítását rendsze­resítik, a kultúra meghitt ott­honát kívánják megteremteni. A Népszínház utazó társula­tai elsők között látogattak el Pest megyébe. Jevgenyij Svarc Hétköznapi csoda című drámájának or­szágos bemutatója után há­rom nappal már a táborfal- vaiak láthatták az előadást, majd január utolsó napján az aszódi fiúnevelő intézetben játszották a darabot. Február 3-án mutatta be a színház Marcel Achard Bolond lány című vígjátékát, amelyet Pest megyében először február 17- én a Szentendrei Művelődési Központban tekinthetünk meg, s a következő napokban Szi­gethalmon, illetve Albertirsán adják elő. Időközben Érd is vendégül látta az egyik utazó társulatot. Örkény István európai sike­rű Macskajáték című drámá­ját az érdi művelődési köz­pontban próbálták, sőt feb­ruár 8-án a zártkörű főpró­bát is itt tartják majd. Az or­szágos bemutató február 12-én lesz Kecskeméten. A főváros és az ország más területei — így Pest megye is — csak gazdagodik tehát az új színházi együttes megala­pításával. Az egyesült nagyobb társulattal még szélesebb kö­rű műsorlehetőségek nyílnak meg. ♦ A Várszínházban Hernádi-dráma A Népszínház budapesti ott­honának egyikében, a kiemel­kedő jelentőségű Várszínház­ban február 13-án, hétfőn — a főváros felszabadulásának év­fordulóján — lesz a megnyi­tó ünnepség és díszelőadás. (Előző este az építők számá­ra rendezik meg az átadási ünnepséggel egybekötött dísz­előadást.) A megnyitón — este fél 8 órai kezdettel — Hernádi Gyu­la drámája kerül színre Baj­csy-Zsilinszky Endréről. A Várszínház épülete ugyanezen az estén még három jeles ese­ménynek is ad helyet. Ugyan­csak fél 8-kor a sarokterem­ben Désiré és Antoine cím­mel Cseh Tamás estjét rende­zik meg, délután 6 órakor — szintén a sarokteremben — Jobba Gabi önálló estje lesz Buta August címmel, este 9 órakor pedig Sándor György humoralistát hallgathatják meg az érdeklődők a Lyukas­ára című műsorában. Ez a valóságos nonstop mű­sor ismétlődik másnap, kedden is a Várszínházban némi mó­dosítással és hosszabbítással, mert még este fél 11-kor is lesz bemutató: Albee Homok­láda című darabját adják elő a próbateremben. Az aznapi megelőző műsor így alakul: Remenyik Zsigmond: Pokoli disznótor (fél 5, előcsarnok), Buta August (6 óra, sarokte­rem), Bajcsy-Zsilinszky End­re (fél 8), Bródy János önál­ló estje (fél 8, sarokterem), Lyukasóra (9, sarokterem). A továbbiakban a Várszín­ház a hónap minden napjár hasonlóan 5—6 műsorral lép a közönsége elé. Farkas Klárival kezdődött... A csobánkai általános iskola pedagógusgárdájának munká­ja a cigányok társadalmi fel- emelkedése érdekében, mérté­két tekintve is páratlan és egyedülálló a megyében. Mind. ennek bizonyítására elég lenne egyetlen adat: az iskola 227 tanulójából 87 cigány. Bárkit kiváncsivá tehet: ho­gyan csinálják? Mi az, amit Csobánkán jobban megértettek, mint a megye sok más iskolá­jában; mi az, amit a saját ere­jükből tettek hozzá ahhoz a társadalmi segítséghez, amely abban nyilvánult meg, hogy az utóbbi négy évben tizenhat ci­gánycsalád jutott jobb, egész­ségesebb otthonhoz, s amely­nek következtében harminchét család közül ma már egy sem él putriban. Belos Péter, az iskola igazga­tója nem szereti a nagy szava­kat. Nem mondja föl a leckét, amelyet nagyon sok községben még csak most tanulnak. Beéri ennyivel: sok munka van ben. ne... ...a felső tagozatban Csobánkának kétezer lakosa van, ebből háromszáz cigány. Az iskolaköteles cigánygyere­kek száma nyolcvanhét, eny- nyien is járnak iskolába. Álta­lánosba. Mert, ha azokat is hozzászámítanánk, akik közép­fokú tanulmányaikat végzik, jóval nagyobb számot kellene mondani. Belos Péter mindentudó ki­mutatásaiban lapozgat. Évtize­dekre visszamenőleg pontosan tudja, mikor, hány cigánygye­rek járt iskolába, s pontos is­meretei vannak a községi ci­gányság életkörülményeit ille­tően is. — Ne is menjünk vissza töb­bet, mint harminc évet — ja­TV-FIGYELŐ Pénz. A pénz nem bol­dogít — csak ha van: mond­ja a kifacsart, szellemeskedő mondás, és voltaképpen ezt a mindenki által átélt, furcsa paradoxont járta körül az a tv-műsor is, amelyet pénte­ken este közvetítettek A pénz komédiája címmel. Nem volt rossz ez a bankók körüli karusszel! Springer Márta forgatókönyve ügye­sen elegyítette a legrangosabb irodalmat a leghétköznapibb riportokkal; Szirtes Tamás rendezése pedig jó ritmust sza­bott az egész összeállításnak. Ami pedig a leginkább tetszett, hogy mind a közreműködő színészeik, mind pedig a meg­szólaltatott civilek látható örömmel vettek részt ebben az igazán tv-re szabott játék­ban. Nem tudni, hogy erre a pénzes műsorra mennyi pénzt áldozott a televízió, de — a fentiek értelmében — joggal mondhatjuk, bármennyibe is került: megérte. És ugyan­úgy megérné az is, ha a kín- nal-keserwel kiizadt, úgyne­vezett humoros összeállítások helyett ilyen, valóban szó­rakoztató programokat enged­nének a nézők elé. Munkaverseny. már a ki dolgozik többet, jobban mozgalomnak is valóságos történelme van! Aki végig­nézte Puch Tamás műsorának, az Ipari kaleidoszkópnak leg­utóbbi adását, megilletődve fi­gyelhette végig azokat a har­minc évvel ezelőtt forgatott, s bizony már kopottnak tű­nő, szaggatottan ugráló ri­portfilmeket, amelyek az egy­korú élmunkásokat, sztahano­vistákat mutatták be. Láthattuk Loy Árpádot, a legendás borsodi bányászt is, amint — bizonyára sikerei­nek egyik díjaként — tá­nyérsapkás egyenruhában, jel­vényektől ékesen vezet vala­mi fölvonulást. Aztán — egy dicsérni való szerkesztői öt­let jóvoltából — meg is szó­lalt az egykor fáradtnak, hogy azt ne mondjuk: agyondolgo- zottnak tűnő, ám ma már an­nál jobb erőben lévő vájár, ö, mint az egyik legilletékesebb mondta el, hogy mi a leg­főbb különbség a szerszám- emelgetők, a géppel dolgozók egykori és mai vetélkedése kö­zött. Míg ők, annak idején, harminc esztendeje csak arra törekedtek, hogy minél maga­sabbra nőjön a megrakott csillék száma — addig ma már nem csak az a fontos, hogy hány tonnányi, hanem az is, hogy milyen szenet ad a bánya. Magyarázata képletesen is értendő: a mennyiségi szem­lélet időközben átalakult mi­nőségi szemléletté; a több helyett a jobbat várják a ver­senyek benevezőitőL S hogy ez mennyire így van, azt igen jól példázták a műsornak azok a riportjai, amelyeket a Láng Gépgyárban, a Lőrinci Fonó­ban, az Ikarusban és a Me­dicor Művekben — e négy, sok Pest megyei lakost is fog­lalkoztató nagyüzemben — for­gattak. Itt is, ott is szinte szó­ról szóra ugyanazt mondták, amit az egykori vájár-rekor­dertől hallhattunk: mennyiség helyett minőség! Az, hiszen csak a jó áruval lehet vevőt találni a mind nehezebben meghódítható piacokon, lé­gyen az a kínált tárgy, holmi, szövésre alkalmas fonál vagy éppen fémlécekkel díszített, soklámpás autóbusz... Akácz László vasolja. — Az 1947—48-as tan­évben húszán jártak közülük iskolába, a negyedik osztá­lyig már csak egy jutott el, a felső tagozatba egyikük sem­Tíz évvel később, 35 ci­gánygyerek volt az iskolában, 28 eredménytelenül fejezte be az évet. Ez a tanév az első, amikor már a felső tagozatba is eljutottak. Az ötödikbe ket­ten, a hatodikban már csak egy maradt, az az egy el is vé­gezte a nyolcat. A nevére is emlékszem: Farkas Klárinak hívták. Vele kezdődött... A Értekezlet a kocsmában Belos Péter négy évvel ez­előtt lett az iskola igazgatója, előtte a járási hivatal művelő­dési osztályát vezette. — Láttam, hogy a cigány szülők nem járnak a szülői ér­tekezletre. Gondoltam, ebbe nem lehet belenyugodni. Van itt egy úgynevezett cigánykocs­ma, az üzletvezető is cigány ember, megbeszéltem vele, hogy egyik szünnapon meghív­juk oda a szülőket. Sokan vol­tak, még a nagyszülők is eljöt­tek. Röviden elmondtam, hogy a kocsmai összejövetelből nem csinálunk rendszert, az iskola az övék is, a gyerekeik érdeke, hogy ha hívjuk őket, jöjjenek. Meghallgattak — és meg is szó­laltak. Lakáskérdés, szociális helyzet, minden szóba került. Az apák akkor már valameny- nyien dolgoztak, azzal érvel­tem, ők maguk is tudhatják, milyen sokat jelent az általá­nos iskolai végzettség a mun­kahelyen. A rendkívüli szülői értekezlet végén meghívtam valamennyiüket a Katalin-bál- ba, amire azelőtt soha nem jöt­tek el. Akkor eljöttek, jól érezték magukat, cigányok, nem cigányok, köztük szerbek, szlovákok, németek együtt szó­rakoztak. A másik ilyen frontáttörő lé­pést 1975 karácsonyán tették a pedagógusok. Közös fenyőün­nepet rendeztek. — Törtük a fejünket, ho­gyan tudnánk a gyerekeket ajándékozni valamivel. A szü­lői munkaközösség hozzájárult, hogy a társadalmi munkában élenjáró tanulókat könyvvel jutalmazzuk. Ügy éreztük, ez nem elég. Irtunk a Vöröske­resztnek, tízezer forintot küld­tek. A következő években — folytatja Belos Péter — nem mertünk megint pénzt kérni. Írtam a gyáraknak. A Duna Cipőgyár tíz pár cipőt küldött karácsonyra, tavalyelőtt is, ta­valy is. A Férfi Fehérnemű­gyár negyven úttörőinget kül­dött, a Női Fehérneműgyártól is kaptunk csomagot. A fenyő­ünnepen mindent kiosztottunk. A megyei tanács 1977-ben először 50 ezer forint segélyt adott az iskolának. Mire for­dítják? — Üttörőtáborba visszük a gyerekeket. A tábor negyven­személyes, de mi hatvan gyere­ket akarunk vinni, közülük húsz lesz cigány. így igazsá­gos. Így nem élveznek külön­leges előjogokat, hanem annyit, amennyi a létszámuk arányá­ban megilleti őket. Az iskolának ma már rend­szeres ,3 kapcsolata a cigány szülőkkel. Mindent meg lehet velük beszélni. De óvodába még kevés gyerek jár. Még nem önmaguktól — Van itt egy tizenegy gyer­mekes család, öt gyerekük is­kolás, áz ötből egy napközis, négy tanulószobás. Mind az öten felsősök. Otthon van két óvodás korú és egy párhóna­pos. Kérdeztem az asszonytól, miért nem küldi óvodába, ne­ki is könnyebb lesz. Nézze igazgató úr — mondta —, öt iskolába jár, örökké mosok, nem tudom a kicsiket rende­sen öltöztetni. Most kaptak 1600 forint értékű ruhát, a két kicsi azóta óvodába jár. — Miért mondom ezt? — kérdezi önmagától Belos Péter. — Mert nekünk az a felada­tunk, hogy a legapróbb ered­ményeket is felmutassuk a kö­zösségnek. Ez ad hitet és erőt a további munkához. Meg kell mondani azt is, hogy a pedagó­gusok befektetett energiája nincs arányban az eredmény­nyel. Néha elcsüggednek, vért izzadnak, mert azért a gyere­kek még nem egészen önma­guktól jönnek iskolába. De a mulasztás a korábbi évekhez viszonyítva egyharmadára csökkent. Ha egyszer választanak... De Belos Péter nem sokat töpreng ezen. Megint a kimuta­tásokat lapozgatjuk. Nyilván­tartást vezetnek a családtagok számáról, arról is, hogy hány embernek jut egy fekvőhely; hány szekrény, asztal, hány ülőhely, milyen berendezés van a lakásban. Ez a nyil­vántartás végképp nem kötelez ző. Miért 'csinálják? — Azért, hogy rádöbben­jünk; ahol négyen fekszenek egy ágyon, onnan a gyerek fá­radtan érkezik az iskolába. A cigány családokban átlagosan 2,1 személy jut egy fekvőhely­re. Ha ezt nem tudja a2 ember, akkor hajlamos arra, hogy többet követeljen, mint amennyit lehet. Hat cigánygyerek fejezte be 1943 és 1973 között tanul­mányait. Az utóbbi négy évben húsz. Oláh Dodi harmadikos szakmunkástanuló. A pályavá­lasztási tanácsadáson ő is ott volt az iskolában. Elmondta, mit tapasztalt az építőiparban, mik voltak a kezdeti problé­mái. Megkapta olykor, hogy: cigány, ezt az iskolában nem érezte. Oláh Ili, Horváth Mari másodéves kereskedelmi tanu­lók. Most voltak gyakorlaton a Flórián téren. Kovács Cinga gyors- és gépírást tanult, dol­gozik. Egy fiú a szállítási válla­latnál csoportvezető. Azok is munkába álltak, akik nem ta­nultak tovább. Most 87 cigánygyerek jár a csobánkai áltálánosba. Lehet, hogy valamennyien elvégzik a nyolc osztályt. Belos Péter el- ismétli: a szülőkhöz kell közel férkőzni. Meg kell velük értet­ni, mondja, hogy segíteni aka­runk, hogy eihiggye: ez az ember nekünk jót akar. Majd nevetve teszi hozzá: mondták már, ha egyszer vajdát válasz­tanak, én leszek az. Hatos Erzsébet A Központi Statisztikai Hivatal jelentése (Folytatás a 3. oldalról.) Az orvosok száma az év fo­lyamán 600-zal emelkedett és az év végén 28 ezer 400 volt. Egy általános körzeti orvosra 2 ezer 700 lakos ellátása jutott, valamivel kevesebb, mint 1976- ban. Az összes körzeti orvosi állások csaknem 6 százaléka volt betöltetlen. A bölcsődei helyek száma az év folyamán 3 ezer 300-zal nőtt és az év végén meghaladta az 55 ezret. Az állami költségvetés az oktatási intézményekre mint­egy 18 milliárd forintot fordí­tott. Emellett az üzemek és a termelőszövetkezetek is támo­gatták az oktatási intézménye­ket. Az óvodák befogadóképes­sége az év folyamán a tervnek megfelelően, kb. 16 ezer hely- lyel bővült. Száz óvodás korú­ból 1976-ban 80, 1977-ben 83 járt óvodába. Az oktatás különböző foko­zatain a folyó tanévben 1,7 millióan tanulnak. Általános iskolai tanuló a 6—13 évesek 98,7 százaléka. Szakmát tanul a 14—16 évesek 40 százaléka, a középiskolák nappali tagozá- tának tanulója a 14—17 éve­sek 37,8 százaléka. Egyetemi vagy főiskolai hallgató a 18— 25 évesek 4,6 százaléka. 1977- ben kb. 52 ezren szereztek szakmunkás-bizonyítványt. A középiskolákban 46 ezer 400-an végeztek. Az érettségizettek 49 százalékának szakirányú vég­zettsége volt. Az egyetemek és főiskolák nappali tagozatain 14 ezer 600-an kaptak diplo­mát. Az esti és levelező tago­zatokon érettségi bizonyítványt 32 ezren, felsőfokú oklevelet 11 ezer 300-an szereztek. Közművelődésre és sportra az állami költségvetés 5,5 mil­liárd forintot fordított. A ter­vezett beruházási feladatok közül lényegében befejeződött a Várszínház építése. Központi és helyi források felhasználá­sával több más létesítmény is elkészült. Átadták többek kö­zött a Diósgyőri Vasgyár mű­velődési házát, felépült Szé­kesfehérvárott a Műszaki Kul­túra Háza. A televízió-előfizetők száma az év folyamán 80 ezerrel nőtt, ezer lakosra 240 előfizető ju­tott. IX. Idegenforgalom Az országba 12,4 millió kül­földi érkezett, 2,5 millióval több, mint 1976-ban. Egy nap­nál hosszabb ideig 7,2 millió turista tartózkodott hazánkban, számuk 1,6 millióval nőtt. A turisták 87 százaléka szocialis­ta országokból érkezett. Kül­földre 4,7 millió magyar uta­zott, 19 százalékkal több, mint 1976-ban, A kiutazók 93 száza­léka a szocialista országokat kereste fel. Az idegenforgalmi bevételek jelentősen megha­ladták a kiadásokat. 1977-ben a szállodai helyek száma csak­nem 2000-rel nőtt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom