Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-04 / 30. szám

1978. FEBRUAR 4., SZOMBAT Belgrad - Madrid Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet résztvevő államai képviselői­nek belgrádi találkozóján a szerkesztő bizottságokban fo­lyik a munka a záródokumen­tum megszerkesztésén. Gya­korlatilag megállapodásra ju­tottak abban, hogy a belgrádi­hoz hasonló következő talál­kozót 1980-ban Madridban tartják. Egyetértés alakult ki arról, hogy szakértői tanács­kozást hívnak össze, és ezen kidolgozzák az államok közötti vitás kérdések rendezésének mindenki számára elfogadható módszereit. Ezenkívül európai tudományos fórumot készíte­nek elő. A záródokumentum további fejezeteinek elkészítése mint ismeretessé vált — nagy ne­hézségekbe ütközik. Az Egye­sült Államok és néhány más nyugati ország küldöttsége a szerkesztő munka folyamán kí­sérletet tett az állam- és kor­mányfők által 1975-ben, Hel­sinkiben aláírt záróokmány fe­lülvizsgálatára. Lapzártakor érkezett: ' Az ülés elnöke bejelentette: megállapodás jött létre arról, hogy a találkozó résztvevői az eddigi szerkesztő bizott­ságok és albizottságok helyett négy, nem hivatalos szerkesz­tő csoportot hoznak létre. Ezek az államok kölcsönös kapcsolatait vezérlő elvekkel, katonapolitikai kérdésekkel, a gazdasági és kereskedelmi, valamint a humanitárius és egyéb területeken való együtt­működéssel foglalkoznak. A nem hivatalos szerkesztő cso­portokban hétfőn megbeszélé­sek kezdődnek a záródoku­mentum kidolgozásáról. ALGÍRI CSÚCS, a Szadat egyiptomi elnök különutas po­litikáját ellenző négy arab or­szág — Algéria Líbia, Szíria és a Jemeni Népi Demokra­tikus Köztársaság —, valamint a Palesztinái Felszabadítási Szervezet vezetői pénteken, az algíri csúcstalálkozó második napján zárt ajtók mögött ta­nácskoztak. A háromórás esz­mecsere után Abdelaziz Bu- teflika algériai külügyminisz­ter a sajtó képviselőinek nyi­latkozott. Békét akarunk — hangoztatta —, de nem min­den áron. A közel-keleti bé­ke ára nem lehet a Paleszti­náról való lemondás. A külön­béke — nem -béke. A kapitulá­ció — nem béke. A Palesztinái ellenállási mozgalom bevoná­sa nélkül kötött béke — fel­függesztett háború ... Péntek délelőtt — többszöri halasztás után — megérkezett Algírba Moamer Kadhafi líbiai állam­fő is, aki az elmúlt két nap­ban a jelentések szerint gyo- morbántalmak miatt nem tu­dott eddig a csúcsértekezle­ten részt venni. Pénteket Al­gírba érkezett George Habbas, a Népi Front Palesz­tina Felszabadításáért radiká­lis Palesztinái szervezet veze­tője is, hogy részt vegyen a szadati politikát elítélő csúcs- találkozón. ENSZ — EMBERI JOGOK. Az ENSZ emberi jogok bi­zottságának idei 34. ülésszaka február 6-tól március 10-ig tart. Munkájában 32 tagország vesz részt. LATIN-AMERIKAI BÉKE- KONFERENCIA. Pénteken délelőtt bizottságokban folytat­ta munkáját a latin-amerikai és a karibi országok Mexikó­városban ülésező békekonfe­renciája. CARRILLO SUAREZNÉL. Adolfo Suarez spanyol minisz­terelnök pénteken délben a Moncloa-palotában fogadta Santiago Carrillót, a Spanyol Kommunista Párt főtitkárát. HEBRON-ELLENES TER­RORAKCIÓ. Az izraeli meg­szálló csapatok újabb nagysza­bású terrorakciót indítottak Ciszj'Ordánia palesztinai lako­sai ellen. Állig felfegyverzett katonák és számos páncélozott jármű bevezetésével egyéb he­lyiségek között Hebront is el­zárták a külvilágtól. NEM KÖTELEZETTEK A LESZERELÉSRŐL. Az ENSZ- tagállamok többségét alkotó el nem kötelezettek, munkaok­mányt terjesztettek az ENSZ- közgyűlés rendkívüli leszerelé­si ülésszakának összehívását előkészítő bizottság elé. A do­kumentum munkaokmány sze­rint többek között egy lesze­relési felhívás* tervezetét és a leszerelést elősegítő akciók ter­veit tartalmazza. VIETNAMsELLENES USA ENSZ-AKCIÓ. Az amerikai külügyminisztérium távozásra szólította fel Dinh Ba Thi nagykövetet, a Vietnami Szo­cialista Köztársaság állandó ENSZ-képviselőjét. Hivatalos amerikai indoklás szerint a nagykövet megsértette az ame­rikai kormány és az ENSZ kö­zött 1947-ben, a külföldi dip­lomaták státusáról kötött meg­állapodást KORMANYÁTALAKÍTAS BONNBAN. Pénteken délben Bonnban hivatalosan bejelen­tették, átalakították a kor­kormányt. külön tárgyalásai következté­ben ismét bonyolult helyiét alakult ki. Az északkelet-afrikai hely­zetről szólva Brezsnyev és AU Nasszer Mohammed Hasz- szani megállapította: az e tér­ségben kialakult katonai konfliktus az imperialista és reakciós erők kezére játszik, azokat segíti, Leonyid Brezsnyev és Ali Nasszer Mohammed Hasszani egyaránt megelégedéssel ál­lapította meg, hogy a Szovjet­unió és a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság párt- és állami vezetőinek rendsze­res találkozói elősegítik a két ország közötti bizalom meg­szilárdítását, a kölcsönösen előnyös együttműködés fej­lesztését. SzuIjut-6 Oxidálóanyag­áttöltés Az égéshez szükséges oxi­dálószert is sikeresen áttöltöt- ték a Szaljut—6 tartályaiba a Progressz teherszállító űrhajó­ról. Már csupán egy művelet van hátra, az összekötő veze­tékek kifúvatása, annak ellen­őrzése, hogy e vezetékekben nem maradt-e üzemanyag, il­letve oxidálószer. Ezt köve­tően a Szaljut—6 űrhajósai, Romanyenko és Grecsko akár búcsút is vehetnek a teherűr­hajótól. Az oxidálószerre azért van szükség, mert a világűr­ben nincs meg az üzemanyag égéséhez szükséges oxigén. Enélkül tehát sem a fő hajtó­mű, sem a kisebb kormányzó hajtóművek nem működné­nek. Tunézia Hogyan kell bűnbakot lőni? A függetlenség elnyerése óta eltelt majd huszonkét esztendő során tán összesen nem volt annyi politikai vihar Eszak- Afrika és áz arab világ „nyugodt” országában, mint az elmúlt egy héten. Tunéziában kiszabadult a szellem a palackból, s most tankokkal próbálják oda visszakényszeríteni. De ha ez sikerülne is, nagyon nehéz lesz a lassacskán elporladt dugó helyett biztonságos újat találni. Hiszen a múlt hét közepén kirobbant nagyszabású tüntetések mozgatórugói sokkal mé­lyebbre nyúlnak, hogysem újbóli kipattanásukat egyszerűen csak más fékekkel meg lehetne akadályozni. A NYUGODT JELZŐ nem véletlenül kívánt fentebb idé­zőjelet. Hiszen Tunézia poli­tikai és gazdasági helyzete mindig is csak relative volt nyugodt, a többi afrikai és arab országhoz képest. Külön­ben, mint más fejlődő orszá­gok, ugyancsak súlyos társa­dalmi és gazdasági gondokkal küszködik. A népgazdaság nagyon egyenlőtlen fejlődése, a szakemberhiány, a gyengén fejlett mezőgazdaság, amely­nek a csaknem hatmilliós népesség túlnyomó része szá­mára kellene munkát biztosí­tania, s a kiegyensúlyozatlan ipar, amely ugyancsak nem képes jóllakatni a kenyérre vágyó tömegeket — mindez természetszerűen nyomasztó társadalmi feszültségeket te­remt. Ezeket a tényezőket jó ideig kompenzálta az a né­hány pozitívum, amely rész­ben az ország adottságaiból, részben pedig a vezetés — egy fejlődő országhoz mérten — kétségkívül haladó szociá­lis politikájából fakadt. Tu­nézia ugyanis komoly ásvány­kincsekkel rendelkezik, fosz­fátot, ólmot, kőolajat, vasér­cet exportál, s jelentős be­vételeiből sokat fordít egész­ségügyének, közoktatásának fejlesztéséret De ahogy az iparfejlesztés, úgy a tömegek nyugalma szempontjából oly fontos társadalmi juttatások, szociális kiadások rendszere is tervszerűtlen, átgondolatlan, s ezért problémákhoz vezető volt Lényegében azért, mert az országot vezető, egyetlen en­gedélyezett politikai mozga­lom, az elnök, Burgiba Szocia­lista Desztur Pártja szocialis­tának beállított ideológiával tulajdonképpen burzsoá ala­pokon szabja meg a minden­kori irányvonalat. Áll ez ter­mészetesen* á gazdaságra is. Ekként szükségszerű, hogy a fejletlen, elmaradott, tőkés alapon szervezett országban kiütközzenek a jól ismert tí­pushibák: rohamosan növekvő árak, infláció, s szemben ve­lük a megélhetéshez alig ele­gendő bérek, no és persze a mind nyomasztóbb munkanél­küliség. A pozitív politikai ki­nyilatkoztatások, a néhány valóban haladó gazdasági-szo­ciális intézkedés nem pótol­hatta az átgondolt, tervszerű és következetes gazdaság- és társadalomfejlesztést, amely — a fejlődő országok történel­mi pályáján végigtekintve — csak szocialista módon képzel­hető eL SZÜKSÉGSZERŰ VOLT hát, hogy a meglévő társa­dalmi feszültségeket megfele­lő fékrendszerrel szabályozzál!. Ezt szolgálta a radikálisan központosított állami-politikai hatalom, amelynek fontos esz­köze volt hosszú időn át a kormányzatot kiszolgáló szak- szervezet, a Tunéziai Általá­nos Munkásszövetség (UGTT). A szövetség félmillió tagjával természetesen döntő befolyás­sal van az ország dolgozó tö­megeire. Burgiba rendszeré­ben tulajdonképpen nélkülöz­hetetlen szerepet játszik a dolgozókat fékentartó szak- szervezeti csúcsszerv. Már ameddig megbízhatóan műkö­dik. Mert az elmúlt időszak­ban bizony nagyon csikorgóit már ez a politikai fék, egyre kevésbé volt képes betölteni a neki szánt dugó szerepet. A tömegek elégedetlensége ugyanis az egyre romló élet- körülmények. gazdasági felté­telek miatt olyan méreteket öltött, hogy a szakszervezeti vezetőknek megingott a talaj a lábuk alatt. A kormány a A fejlődő országoknak is létérdeke az enyhülés Púja Frigyes nyilatkozata afrikai körútjáról I Puja Frigyes külügyminiszter január 10-e és február 2-a kö­zött hivatalos, baráti látoga­tást tett Etiópiában, a Kongói Népi Köztársaságban, az An­golai Népi Köztársaságban, a Mozambiki Népi Köztársaság­ban és a Tanzániai Egyesült Köztársaságban. A háromhetes afrikai körút tapasztalatairól Púja Frigyes nyilatkozott a 3 Magyar Távirati Irodának, a ,1 rádiónak és a televíziónak. A Ü többi között hangsúlyozta: Afrika politikai súlya a fel­szabadító mozgalmak győzel­meivel az utóobi évtizedben nagy mértékben megnöveke­dett Figyelemre méltó az a szerep, amelyet a nemzetközi életben játszik: az ENSZ- tagállamoknak egyharmada affikai ország. Az utóbbi egy évtized nem­zetközi eseményei bebizonyí­tották, hogy a haladó afrikai államok pozitív szerepet vál­laltak az el nem kötelezett or* szágok mozgalmában. Általá­ban támogatják a szocialista országok nemzetközi törekvé­seit. Jelentős áldozatokat hoz­va támogatják a dél-afrikai felszabadító mozgalmakat, a jelenlegi frontországok a terü­letüket is rendelkezésükre bo­csátják, így biztosítanak kato­nai és gazdasági hátteret a harcolóknak. Afrikában ma bonyolult, ellentmondásos és külső be­avatkozással terhes harc fo­lyik a haladás és a reakció között. Ez a folyamat gyakran súlyos megpróbáltatásokkal jár. A volt gyarmatosítók, a neokolonialisták nem akarják megengedni,1 hogy Afrika füg­getlen országai végérvényesen kiszakadjanak a kapitalizmus gazdasági és stratégiai rend­szeréből. A meglátogatott országok — noha a gazdasági alap és a társadalmi felépítmény tekin­tetében még sokban külön­böznek tőlünk — azonos vagy közelálló nézeteket vallanak velünk a világ sorsát érintő alapvető kérdésekben. Azo­nosak a nézeteink az enyhü­lés, a leszerelés politikájában, hozzájárulnak ahhoz, hogy az enyhülést kiterjesszük az európai földrészen túlra is, hiszen a béke biztosítása, a nemzetközi biztonság megte­remtése, a fegyverkezési haj­sza megszüntetése a fejlődő országok népeinek is létérde­ke. Afrika népei tudják, hogy szolidárisak vagyunk harcuk­kal s támogatjuk őket. Szö­vetségesként tekintenek ránk és más szocialista országokra,' keresik a kapcsolatot velünk. Ez a kontaktus fejlődésük menetében stabilizáló elemként hat, a szocializmus gyakorla­burjánzó sztrájkmozgalom megfékezését követelte, s a szakszervezet erre már nem volt képes. A csúcsvezetőség lassan nem merte vállalni a felelősséget a tagság előtt: Habib Asur elnök januárban kénytelen volt kilépni a kor­mányzó párt vezetéséből. Ettől kezdve gyorsan éleződtek az ellentétek a kormány és a szakszervezetek vezetői között. Olyannyira, hogy január végén maga az UGTT csúcsvezetősége hirdetett általános sztrájkot. SPONTÁN TÖMEGTÜNTE­TÉS lett ebből, amelynek a rendőrség és a katonaság ki­vételes brutalitással vetett vé­res véget. Egyúttal pedig le­tartóztatták az UGTT vezetőit, hogy rájukhúzzák a kormány megdöntésének vádját. Hiszen Burgiba elnök és kijelölt utódja, Hédi Nuira kormány­fő jól tudják, hogy a nyers erő csak felületi kezelésre al­kalmas. A múlt héten szer­zett bizonyítványt meg is kell magyarázni. Erre pedig a jól bevált módszer a bűnbakok keresése. Tunéziában pedig ép­pen kéznél voltak: a kelle­metlenné vált szakszervezeti vezetők. De komoly változá­sokat nem terveznek Burgi- báék. Ezt jól mutatja, hogy a kormányhoz hű szakszervezeti funkcionáriusokkal sebtiben leváltatták Habib Asurékat, s még ebben a hónapban ösz- szeáll az új fék. Kérdés azonban, hogy nem éppen ez­zel lőnek a bűnbakok mellé bakot. Hiszen a szellem szűkös helyéből újra szabadulni vá­gyik, s legközelebb talán már magát a palackot töri össze. Avar Károly ta a biztató jövőt mutatja szá­mukra. Etiópiában tett látogatásá­ról szólva Púja Frigyes rá­mutatott: az országban olyan háború van, amelynek hatása túlnő a határokon. Nem túlzás azt állítani — mondotta —, hogy ma Etiópia a haladás és a nemzetközi reakció össze­csapásának egyik legfontosabb színtere. A szocialista orszá­gok számára nem lehet kö­zömbös a harc kimenetele, de tudatában kell lennünk an­nak, hogy a nemzetközi reak­ció számára sem az. Ott-tar- tózkodásom ideje alatt hang­zottak el a legfenyegetőbb ki­jelentések, amelyek külső reakciós erők nyílt katonai beavatkozását helyezték kilá­tásba. Az etióp nép szabad­ságára leplezetlenül törő nem­zetközi reakció indítéka két­ségtelenül az, hogy Etiópia progresszív gondolkodású ve­zetői — élvezve a nép széles körű támogatását — a szocia­lista fejlődés útján kívánnak haladni és máris gyors ütem­ben valósítják meg a gazda­sági struktúra és a társadal­mi felépítmény gyökeres át­alakítását. Ezért törekszik a nemzetközi reakció minden eszközzel a haladó etióp rend­szer megdöntésére. Afrika független államai között talán Angolának kel­lett a legsúlyosabb problé­mákkal megbirkóznia. A fiatal köztársaság már túljutott a kezdeti nehézségeken, s a gazdasági élet irányításának megszervezésén, a helyi szak­emberek kiképzésén, a konszo­lidáció folyamatának gyorsítá­sán munkálkodik. Angola né­pe az MPLA-Munkapárt I. Kongresszusa határozatainak megfelelően eredményesen folytatja a gazdaság helyreál­lítását, valósítja meg a nem­zeti újjáépítés programját. Az angolai nép függetlenségi har­cának győzelme történelmi je­lentőségű Afrika népeinek szabadságharcában, mert nél­küle bizonyára jó időre meg­torpant volna a felszabadító mozgalom a földrész déli ré­szein. A Mozambiki Népi Köztár­saság társadalmának átalakí­tása is gyors ütemben folyik. A FRELIMO III. Kongresszu­sa világosan kijelölte az utat. Mozambik — Angolához ha­sonlóan — frontország, azaz a dél-afrikai felszabadító moz­galmak egyik hatékony támoga­tója, segítséget nyújt a zim­babwei szabadságharcosoknak, rendelkezésükre bocsátja te­rületét, menekültjeiket befo­gadja és védelmet biztosít szá­mukra. Hasonlóan e három ország­hoz, pozitív tapasztalatokat szereztünk a Kongói Népi Köztársaságban és Tanzániá­ban is — mondotta a külügy­miniszter. — Utunkat rövid időre megszakítottuk a Ni­gériai Szövetségi Köztársaság­ban, ahol a nigériai külügy­miniszterrel találkoztam. Az afrikai országok között Nigé­ria rendelkezik a legnagyob'- gazdasági potenciállal, jelenle'' a legfontosabb kereskedelm partnerünk. A kétoldalú kapcsolatokró' szólva a külügyminiszter el­mondta: felismerve az afrika' fejlemények fő tendenciáit, a/' a körülményt, hogy ez f földrész a nemzetközi erőv’ szonyok alakulásának fontoc színtere, a Magyar Népköztár saság is törekszik a kapcsola tok bővítésére. Szerény lehető ségeinkhez mérten támoga* juk azokat az országoka* amelyek az élen haladnak f a szocialista orientáció útjá választották. A meglátogatott országokká* ma még nem jelentősek gaz­dasági-kereskedelmi kapcsola­taink, de a feltételek adottak hogy azzá legyenek. A meglátogatott országok­ban az állam-, illetve a kor­mányfők megbecsüléssel szól­tak a Magyar Népköztársaság­ról, ismerik a szocializmus épí­tésében elért eredményeinket és nagyra értékelik a békéért, a biztonságért, az enyhülésért folytatott következetes külpo­litikánkat. Örömmel nyugtáz­tuk őszinte érdeklődésüket hogy a mi tapasztalatainkat is figvelembe véve építsék jövőjüket CSUK RÖVIDEN... Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának einöke pénteken fogadta Ali Nasszer Mohammed Hasz- szanit, a Jemeni Népi Demok­ratikus Köztársaság minisz­terelnökét, aki szerda óta tartózkodik hivatalos látogatá­son a szovjet fővárosban. A dél-jemeni kormányfő a Nem­zeti Front Egyesített Politikai Szervezete KB Politikai Bizott­ságának tagja. A találkozón, amely baráti, nyílt légkörben, a kölcsönös megértés szellemében ment végbe, megtárgyalták a Szov­jetunió és Dél-Jemen kapcso­latainak állását, tovább ié Vesz­tésük távlatait, valamint a kö­zel-keleti és az észak'rte et-aí- rikai helyzetet, továbbá né­hány más nemzetközi vonatko­zású kérdést. Megállapít jtták. hogy ezekben a felek vélemé­nye azonos. A kétoldalú kapcsolatokról szólva mind Leonyid Brezs­nyev, mind Ali Nasszer Mo­hammed Hasszani megelége­déssel jelentette ki, hogy a baráti kapcsolatok és a széles­körű együttműködés a két or­szág között sikeresen fejlődik. Aláhúzták: mindkét országnak az a szándéka, hogy további közös erőfeszítéseket tegyen a kölcsönösen előnyös együttmű­ködés fejlesztésére és elmélyí­tésére. A nemzetközi kérdések meg­vitatása során a fő figyelmet a közel-keleti helyzetnek szen­telték, ahol Egyiptom és Izrael Brezsnyev fogadta a JNDK miniszterelnökét Pénteken a szovjet fővárosban folytatódtak a szovjet—dél-jemeni kormányfői megbeszélések. Ponomarjov találkozója az USA Kommunista Pártjának vezetőivel Hazaérkezett az Egyesült Államokból a szovjet parlamenti küldöttség . Egyesült Államok külügymi­niszterével is. A küldöttség tagjai Washing­tonban eszmecserét folytattak az amerikai kongresszus szená­tusának és képviselőházának tagjaivaL Borisz Ponomarjov a találkozó során ismertette a Szovjetuniónak a nemzetközi enyhülés elmélyítésére és ‘to­vábbfejlesztésére, valamint a szovjet—amerikai kapcsolatok előbbrevitelére irányuló elvi politikáját Szovjet és ameri­kai részről egyaránt elégedet­ten állapították meg, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa és az Egyesült Államok között 1974-ben kezdődött kap­csolatok sikeresen fejlődnek. A delegáció országjáró kör­utat tett az Egyesült Államok­ban. Ellátogattak Houstonba, Little-Rockba, Los Angelesbe, Detroitba és New Yorkba. New Yorkban a küldöttség tagjai felkeresték az Egyesült Nemzetek Szervezetét és ba­ráti beszélgetést folytattak Kurt Waldheimmel, a világ- szervezet főtitkárával. Talál­koztak az amerikai—szovjet kereskedelmi-gazdasági tanács vezető amerikai üzletemberek­ből álló vezetőségével is. Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizott­ság titkára New Yorkban ta­lálkozott Gus Hall-lal, az Egyesült Államok Kommunis­ta Pártjának főtitkárával és Henry Winstonnal, a párt or­szágos elnökével. A találkozó meleg, baráti légkörben zajlott le. ★ Pénteken visszaérkezett Moszkvába a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának küldöttsé­ge, amely Borisz Ponomarjov- nak, a Legfelsőbb Tanács Nem­zetiségi Tanácsa külügyi bi­zottsága elnökének, az SZKÍ* KB Politikai Bizottsága pót­tagjának, az SZKP KB titká­rának vezetésével az amerikai kongresszus meghívására hiva­talos látogatást tett az Egye­sült Államokban. James Carter, az Egyesült Ál­lamok elnöke a küldöttség wa­shingtoni tartózkodása idején fogadta Borisz Ponomarjovot Megbeszélésükön a szovjet- amerikai kapcsolatok helyze­tét és más nemzetközi kérdé­seket vitattak meg. A szov­jet parlamenti képviselők ta­lálkoztak Cyrus Vance-szel, az

Next

/
Oldalképek
Tartalom