Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-03 / 29. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA- - ■ ■■ < _1“ ■ i- '• '• ' • . ^ V. ÉVFOLYAM, 29. SZÁM 1978. FEBRUÁR 3., FENTEK Kihelyezett tagozat Felnőttek az iskolapadban Túl az első beszámolókon Maglódon sokéves múltra tekinthet vissza a felnőttok­tatás. A dolgozók esti általá­nos isikoláján kívül, tavaly ősztől a községben új lehető­séget adott a tanulásra a péceli Ráday Pál Gimnázium kihelyezett levelező tagozata. Hatvanon jelentkeztek Ladányi János tagozatveze­tő tanár: — A szeptemberi tanévkez­dést megelőzően, a szervezést és előkészítést nagyközségi pártbizottságunk, a helyi nő­bizottság vállalta, de az első lépések megtételéhez minden segítséget megkaptunk a Pest megyei Tanács művelődési osztályától is. A gimnáziumi levelező ta­gozaton a község két általá­nos iskolájának középiskolai tanári oklevéllel rendelkező pedagógusai tanítanak. A hét két estjén előadáson, illetve konzultáción vesznék részt, majd a negyedévenkénti egyé­ni beszámolók s az év végi vizsgák után, a gimnázium utolsó évében érettségiznek a felnőtt tanulók. Hatvanan jelentkeztek, több­ségükben ipari üzemekben dolgozó munkások, termelő­szövetkezetiek és szellemi foglalkozásúak, de akad köz­tük néhány, gyermekgondozá­si szabadságon lévő édes­anya is. — Időközben sokan kima­radtak? — Sajnos, igen. Az első be­számolókon tizenkilencen nem jelentek meg, nyilván azért, mert közülük többen nem mérték fel kellően, mire vál­lalkoznak, mások családi okok, munkahelyi problémák miatt nem folytatják tanul­mányaikat. Aki már másodszor A gimnázium néhány ta­nulójával beszélgetünk. Hűlik Pálné, a maglód! TÜZÉP-telepen pénztáros. — Mikor is? — számolja az éveket. — Éppen 15 éve jelentkeztem esti gimnázium­ba, e mostani már második nekibuzdulás, de azon leszek, hogy ezt már sikeresen be-, fejezve, megszerezzem az érettségi bizonyítványt. — Miért nem sikerült az első alkalommal? — Fiatal lányként, a Kő­bányai Sörgyárban dolgoztam. A közeli I. László Gimná­ziumba jelentkeztem, estén­ként, egy héten háromszor volt foglalkozás. Olyankor éj­fél után egy órára értem haza, Tóalmásra, hiszen akikor még lassúbb volt a vonatközleke- dás, és hajnali fél négykor már csengett az ébresztőóra. Nem bírtam sokáig. Mindig álmosan, fáradtan a munka sem ment Sajnáltam, mégis abba kellett hagynom a ta­nulást. — Most könnyebb? — Maglódon lakunk, kis­lányunk harmadik osztályba jár. Nyugcdtabb körülmények között tanulhatok. Házaspárok, ingázó A gimnáziumba több házas­pár is beiratkozott. Mihály István és felesége padtársak. — Melyikük volt a kezde­ményező? Egymásra néznek, elmoso­lyodnak : — Nem is tudjuk... A Pest megyei Hírlapot olvasva, figyeltünk fel a rövidebb hír­re, s úgy döntöttünk, mind­ketten jelentkezünk — vála­szolja a férj, aki a Budapesti Lakásépítő Vállalatnál, aszta­losként dolgozik. — Idejében hazaér az isko­lai napokon? — A két napon másfél órá­val korábban, fejezem be a munkát, igaz, másnap mindig pótolom a mulasztást. Felesége a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye­temen adminisztratív ügyin­tézőként dolgozik. Szakái Józsefné jelenleg gyermekgondozási szabadsá­gát tölti. Iskolába jövet, Bu­dapesten dolgozó férjének könyveit, tanszereit is magá­val hozza. — Kicsit késve, gyermekeink általános iskolai évnyitóján értesültünk a lehetőségről. Férjemmel megbeszéltük, s mindketten éltünk vele — mondja Szakálné. — Munkahelye? — A Budapesti Lakásépítő Vállalatnál dolgozunk mind­ketten, én mint kézbesítő... Három év múlva visszame­gyek a munkahelyemre. Re­mélem, az érettségit megsze­rezve, más munkakörben dol­gozhatok majd. Bizony, a tanulás még a gyesen lévő édesanyának sem könnyű. Kitartást, áldozatvál­lalást kíván tőle. Tíz és hat évesek a kát nagyobb fiuk, Attila 8 hónapos. Zsolnay Péter: — Ingázó vagyok, az ÉVIG Jegyzet Meglepő jelenség IV. számú gyáregységében, villanyszerelőként dolgozom. — Munkahelyén tudnak-e tanulásáról? — Természetesen. Ügy ér­zem, jó néven vették jelent­kezésemet gazdasági vezetőim, érdeklődnek is többször, ho­gyan sikerültek a beszámo­lóim. Jövőre újabb A gimnázium levelező tago­zata iránt, érthető, rendkívü­li érdeklődés nyilvánult meg Maglódon, de sokan járnak át a szomszédos községekből is. Az eredmények, tapasztala­tok ismeretében, a további tervekről kérdeztük Ladányi János tagozatvezető tanárt. — Túl az első beszámoló­kon, ismereteikből éppen e napokban adnak ismét számot tanulóink. Jó közepes a tanul­mányi eredmény. Az osztály­ban olyan kisebb gárda ala­kult ki, amely tanulásra ösz­tönzi, segíti a többieket is, szorgalmas, igyekvő a közös­ség. Szeretnénk, ha nem len­ne további lemorzsolódás, amiért, mi pedagógusok is mindent megteszünk... Az már bizonyos, megfelelő szer­vezés, előkészítés után, ősz­szel, ugyancsak levelező ta­gozaton, újabb gimnáziumi osztályban tesszük lehetővé a maglódiakmak ismereteik gya­rapítását Jandő István Film Cuevaráról Kiállítások Kubáról Barátsági napok A kubai—magyar barátsági napok alkalmából két kiállítás lesz Veresegyházon, Február 6-tól a Kubai Köztársaság nagykövetségéről érkező anya­gokat állítanak ki: az egyik tárlat Che Guevara életét mu­tatja be, a másik kubai gyer­mekek rajzaiból áll. A kiállí­tások február közepéig tekint­hetők meg. A Világifjúsági Találkozóra való felkészülést segíti, hogy a veresegyházi fiatalok az ifjú­sági klubban Kubáról szóló útibeszámolót hallgathatnak meg, február 9-én pedig a községi filmszínházban kubai filmprogram lesz. Bemutatják a Juan kalandjai című játék­filmet, a kísérő műsorban pe­dig Kubáról szóló kisfilmeket nézhetnek az érdeklődők. Együtt a tömegszervezefekkel Tovább bővítik kapcsolataikat Sürgős és távlati feladatok A Hazafias Népfront gödöl­lői városi bizottságának idei első ülésén Vilmos György, a bizottság titkára beszámoló­jában a tavalyi munkát érté­kelte. Az 1977-es esztendő a javuló együttműködés jegyé­ben telt el: a népfrontosok a városi tanáccsal, a tömeg­szervezetekkel karöltve mun­kálkodtak kitűzött céljaik el­éréséért. Jól sikerültek például a közösen szervezett politikai tájékoztatók, a kisipari, a | közlekedési és az egészségügyi dolgozóknak, valamint a nők­nek szervezett fórumok. A gyümölcsöző együttműködés bizonyítéka, hogy tavaly több mint 20 millió forint értékű társadalmi munkát könyvel­hetett el a város, lakóira fe­jenként 804 forint jut. Több mint négymillió fo­rinttal szárnyaltuk túl a tavalyelőtti eredményt, pe­dig már azzal is a me­gye élén végeztünk. A népfrontosok különböző feladatairól szólva Vilmos György elmondta, hogy a fa­telepítés még nem megy a ter­vek szerint, bőven akad ten­nivaló a lakótelepek otthono­sabbá tételében is. A nagy há­zak lakói közül sokan a töb­biekre várnak, pedig a kör­nyezet ügye mindannyiunké; együtt kell dolgozni. Kedvező tapasztalatokkal zárult a tavaly augusz­tus 20-án ismét megrende­zett munkás-paraszt ta­lálkozó, amelyen az Áram- mérőgyár és a Szilasmcn- ti Egyesült Mezőgazdasági Termelőszövetkezet szocia­lista brigádtagjai vettek részt. A titkári beszámoló után többen szóltak hozzá a felve­tett témákhoz, nem titkolva elégedettségüket, vagy elége­detlenségüket. Többen pana­szolták például, hogy a vá­ros ügyeiben benyújtott pa­naszokra, javaslatokra, a ta­nácstól gyakran semmitmondó válaszok érkeznek, s vannak olyan gondok, amiket három- négy év óta nem tudnak meg­oldani, pedig nem nagy ügyek. A gyorsabb, körültekintőbb intézkedések sokaknak adnák vissza bizalmukat. A közös fe­lelősségvállalásra, az együttes fellépésre egyébként is nagy szükség van, s hatásosabban kellene eljárni azokkal szem- I ben, akik a közvagyont roh- ' gálják, a közösség érdekeit i sértik. A felszólalók egymástól, s I az illetékesektől kérdez- | ték: miért nem kapnak szigorúbb büntetést a sze- metelők, a rongálok, med- j dig lehet még hirdetőosz- j lopnak használni a köztéri fákat. A város lakóinak gondja az j is — a népfrontbizottság ülé­sén ez is szóba került —, hogy az egyszemélyes élelmi­szerboltok előtt még mindig fedetlenül tárolják a kenyeret, a péksüteményeket, prédául hagyva a kószáló kutyáknak. Csak a szervezésen múlna az is, hogy a HÉV-vágányok mel­lett is rendet teremtsünk, van olyan föld'kupac a sínek mel­lett, amit évek óta nem hor­danak el. A hozzászólók javaslatai, észrevételei is hasznosan já­rultak hozzá ahhoz, hogy a Hazafias Népfront városi bi­zottságának idei munkatervé­ben pontosabban fogalmazód­janak meg a sürgető és a hosszabb távra szóló feladatok. A legfontosabbak közül is ki­emelhetjük a szocialista lakó­közösségi mozgalom erősítését, a Hazafias Népfront körzeti bizottságai és a lakóbizottsá­gok tevékenységének kiszéle­sítését, a tömegszervezetetokel való kapcsolatok további bő­vítését. Csiba József Gyalulják a parkettát Hatvanezer négyzetméter parkettát készítenek ebben az esztendőben a Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság incsői fafeldolgozó üzemében. Képünkön a Kinizsi szocialista brigád két tagja látható, akik gyalugépen dolgoznak. Barcza Zsolt (elvétele Postások panasza A földgép eltörte a vezetéket Kiszorult az udvarról a teherautó A kecske is jóllakjon, a ká­poszta is megmaradjon — régi közmondás ez, s hogy milyen Veresegyház Politikai, kulturális ismeretek Sokrétű program a kismamáknak Klubot szerveztek a gyer­mekgondozási segélyen lévő kismamáknak Veresegyházon. A népművelők munkáját meg­könnyítette, hogy dr. Takács Edit, a község gyermekorvosa személyes beszélgetéseken győzte meg a kismamákat: ér­demes idejükből az összejöve­telekre áldozniuk. A hasznos időtöltést bizo­nyítja a programból kiemelt néhány részlet is. A gyermek­orvosnő előadásain kívül szab­ni, varrni tanulhatnak az anyu­kák, szórakoztató vetítések, Fonalat festenek tonnaszám Tavaly 1707 tonna fonalat festettek be a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kistarcsai gyárában. A képen: Gebhardt László- né és Tanács Mihályné a motringfestőről szedik le a befestett fonalat. i úti beszámolók színesítik a programot, s a gyermekgon­dozási segéllyel kapcsolatos jogi tanácsadás sem marad el. A kismamák kérésére koz­metikai szaktanácsadást tarta­nak, lehetővé kívánják tenni, hogy a kismamák találkozhas­sanak munkahelyi vezetőikkel, tájékoztatást kapjanak a köz­ség életéről, a községfejleszté­si tervekről is. Az utóbbi té­mák arra utalnak, hogy a klub nem szorítkozik csupán a gyer­mekgondozással, a neveléssel összefüggő kérdésekre, hanem egyben a kismamák politikai, kulturális ismereteinek bőví­tését is szolgálja. A foglalkozások ideje alatt a gyerekekre szakképzett gon­dozók ügyelnek. S hogy a pi­cinyek se unatkozzanak, két­ezer forintért vásárolt játéko­kat a Váci Mihály Művelődési Központ. nehéz a jó tanácsot megvalósí­tani, arra példa a gödöllő| pos­tások esete. A Dózsa Gyfrgy úttal párhuzamosan a Kösfuth Lajos utcát is hamarosan^ át­építik, s a postások is — re­méljük hamarosan — új épület­be költöznek. A Szabadság téri nagy építkezésekhez bekötő- utakra van szükség, egy ilyet építenek most a Kossuth La­jos utcából a posta udvarán keresztül. A építők azonban körültekin­tés nélkül kezdtek hozzá a munkához, s a földgyalu el­törte a vízvezetéket. A pos: dolgozói víz nélkül maradta' s ez csak az egyik hiba. A munkaterületet elzárandó, ke­rítésoszlopokat állítottak fel, kiszorítva ezzel a posta teher­gépkocsijait az udvarról. A munkálatok idején tehát — ki tudja meddig — a postásoknak az utcáról kell be- és kihorda­ni a naponta feladott és érkező több száz csomagot. Az is baj, hogy a posta két épületét is kettészakították, eztán a közös udvar helyett csak az utcán közlekedhetnek a dolgozók. A postások nem tiltakozhat­nak, nekik is érdekük, hogy megújuljon a tájék, de talán jobb szervezéssel, elkerülhetők lennének a hasonló esetek. Cs. J. A város várja művészeit Ne csak pihenni jöjjenek vissza Márciusban kezdődik a Gö­döllői Tavasz rendezvénysoro­zata. Az immár hagyományos kulturális seregszemle szerve­zői az ötletek sokaságával kí­vánják színessé, vonzóvá, tar­talmassá tenni a programokat. A többi között azt tervezik, hogy meghívják a városból el­származott művészeket, s a baráti beszélgetéseken igye­keznek meggyőzni őket; Gödöl­lő szeretettel várja az alkotó­kat. Színház- és filmrendező, festő, iparművész vallja szülő­földjének e tájat, e várost, s már többen járnak vissza pi­henni, akad, aki újra Gödöllőn telepedett le. A szervezők re­mélik, hogy kezdeményezésü­ket siker koronázza, s a város szülöttei hozzájárulnak Gödöl­lő kulturális életének kibonta­koztatásához. nek el boltjából az üres há­lás és traubiszódás üvegek, j Egy-egy ilyen üveg visszavál- tási ára három forint, amit ( azonnal kifizetnek a beváltó­helyen. Húsz-harminc palack már egy százas, ami még lo­pásnak sem minősül. Nagy erőfeszítésbe sem kerül az ilyen üvegek eltulajdonítása, hiszen a legtöbb helyen sza­badban vagy rosszul zárt he­lyen tárolják a rekeszeket. Az egészben az a meglc • <5, a közismerten csavargó és munkakerülő személyektől is minden további nélkül vissza­váltják a sok üveget, noha tudják vagy sejtik, hogy lo­pott valamennyi. \ A. I. 1 A pénzszerzésnek általáno­san elfogadott módja a mun­ka. Akadnak azonban olya­nok is, akik kis munkával, vagy munka nélkül jutnak hozzá tetemes összegekhez. Mind kevesebben élősködnek a társadalmon, de azért akad­nak. Ismerek olyan édesapát, aki 18 éves fiacskáját még gyengének tartja a munkára, de olyan is akad, aki min­den szülői erőfeszítés ellené­re sem dolgozik, mert meg­adják neki a mindennapi be­tevő falatra valót, sőt még italra is jut. A napokban azonban új je­lenségről hallottam. Ismerő­söm, az egyik üzletnek a ve­zetője tájékoztatott arról, hogy egyre gyakrabban tűn-

Next

/
Oldalképek
Tartalom