Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-28 / 50. szám

%Mitan 1978. FEBRUAR 88.. KEDD Mezőgazdasági könyvhónap A kiskerttől a dendrológiaig Félmillió példányban ötven j mű. Valamennyi a jólét íoko- i zását szolgálja, ezért is mu­tatkozik olyan nagy érdeklő- tdés a mezőgazdasági szak­ikönyvek iránt. Milyen köny­vek ezek, s hogyan segítik a termelést? ! Ez az ötvón könyv a me­zőgazdasági könyvhónapra je­lent meg. Számos olyan mű van közötte, amelynek pél­dányszáma meghaladja a száz­ezret Főleg a háztáji terme­lésben hasznosan felhasználha­! 'tó műveket keresik fokozot­tan. Ilyen Zatykó Lajos és Z. Draskóczy Erzsébet Nagy öröm a kiskert című munká­ja. Szorosan ebbe a téma­körbe és érdeklődési szférá­iba tartozik a Virágoskert, pi­henőkért című nagyszabású munka, amely már második kiadást ért meg. (Mindkettőt már részletesen ismertettük.) A kertészeti szakkönyvek kö- izül érdemes kiemelni dr, Ba­lázs Sándor és dr. Filiusz Ist­ván művét: Zöldségtermesz­tés a kiskertben. A könyv rész­letesen foglalkozik a palán­tázástól a betakarításig min­den munkafolyamattal és a káposztaféléktől a csemege- kukoricáig minden zöldség­félével, ami a házikertben hasznosan termeszthető. Az egyik legidőszerűbb kér­dés az állattenyésztés. A ser­téstenyésztéssel a Mezőgazda- sági Szakmunkáskönyvtár több kiadványa foglalkozik. Dr. Böö Istvánnak Szakértelemmel több sertéshús címen jelent meg könyve a koca- és malacne­velésről. Csorna Mihály a ser­téstelepek gépeiről és beren­dezéseiről írt, dr. Szovátay György műve pedig az álla­tok egészségével foglalkozik. Nagy figyelemre tarthat Igényt B. A. Rumov szovjet tudós könyve, amely az USA és Kanada iparszerű szarvas- marhatartásáról számol be. A kukoricatermesztés rendsze­rének gazdasági értékelését három tudós foglalta össze. A nagyüzemi szőlőtermesztésről dr. Horánszky Zsigmondnak jelent meg könyve a mezőgaz­dasági könyvhónapra o kor­szerű támrendszerek alkal­mazásáról. Külön kiadvány foglalkozik a gyeptermesztéssel és -hasznosítással, így ez a mű nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy az állattenyésztés takar­mányigényét jobban kielégít­ve javuljon ennek a fontos ágazatnak a termelési színvo­nala. Külön figyelmet érdemel dr. Márton János könyve, az in­tegrálódó mezőgazdaságról. Egy másik értékes mű a közös vagyon védelmét tárgyalja a termelőszövetkezetekben: A KGST-országok mezőgaz­dasági kiadói együttműködé­sének keretében készült, s minden tagországban megje­lent, a könyvhónapra nálunk is, a trágyázásról szóló tanul­mánygyűjtemény. Bizonyára érdeklődésre tarthat számot dr. Varga-Haszonits Zoltán Agrometeorológia című köny­ve. Másik érdekes könyv, amely tulajdonképpen a Dendroló- giai kongresszus anyagát fog­lalja össze dr. Terpó András előszavával — A fák és a vá­ros címen jelent meg és a te­lepülések zöld területeinek lé­tesítésével, fenntartásával, bio­lógiai kérdéseivel foglalkozik. E művek a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában jelentek meg. Kívüle még az Akadémiai Kiadó, a Kossuth Kiadó, a Közgazdasági és Jogi Kiadó, a Medicina és a Műszaki Ki­adó jelentetett meg kötete­ket a könyvhónapra. Amatőrök minősítése tanulságokkal Négy megye színjátszói Szentendrén Létformája, hogy állandóan megméri önmagát — vala­hogy ilyenformán fogalmaz­hatjuk meg a színpadi amatőr­izmus sarkallatos pontját. Hi­szen megméretnek valamennyi előadásukkal a közönség és önmaguk előtt. S a tanulságot újra és újra reálisan kell le­vonni, mert csak ez mentheti meg a csoportokat az arányté­vesztésről. Sportnyelven: az együtteseknek pontosan tudni- ok kell, hogy milyen súlycso­portba tartoznak, s mekkora terhet képesek biztonsággal felemelni. És sohasem szabad megfeledkezni arról, hogy mozgalomról beszélünk. Aránytévesztés Az amatőrök ama vállal­koznak, hogy műveltségük ál­landó gyarapítása mellett egy­re többet tanuljanak meg a színházról és a színpadi mes­terségből. S miközben átélik a szellemi gazdagodás örömét, ugyanezt akarják kiváltani a közönségükből is. Ez a termé­keny cinkosság, a gazdagító együvé tartozás a mozgalom lényege. Az amatőr színjátszót nem az különbözteti meg a színésztől, hogy az előbbi hí­ján van a mesterségbeli ké­pességeknek, hanem az: más úton, más eszközökkel hivatott szolgálni ugyanazt a célt. Hitem szerint a fentiekkel valamennyi színjátszó egyet ért, többségük mégis mintha nem akarná tudomásul venni a feladat önként vállalt megol­dásának lényegét. Bács-Kis- kun, Heves, Nógrád, és Pest megye 22 legjobb csoportjá­nak a hétvégi kétnapos szent­endrei bemutató sorozata leg­alábbis ezt tükrözte. Többség­Sikereket hoz: A néma hegedű ' Az alkotók sorra modellek lettek. Kinyíltak a műter­mek, a színházi öltözők. Nap­jaink művésztársadalmából sokan elvonultak a fotográ­fus gépének lencséje előtt Neves festők, szobrászok, írók és színészek arcmását egyé­niségét, sok mindenről árul­kodó környezetét örökítette meg a ceglédi Tóth István fotóművész az utóbbi évek­ben. Nagy munkabírására vall, hogy a filmszalagon már 60 művészt örökített meg. Bár a mennyiség — művé­szetről lévén szó — önma­gában nem mond semmit, még akkor sem, ha a fotós feltett szándéka, hogy százig meg sem áll. A képekre a Tóth-portréktól megszokott nagyfokú igényesség, magas színvonal jellemző ezúttal Is. Alkotómódszere továbbra is a gondos komponálás, noha, az utóbbi években mintha több teret engedne a játékos­ságnak. Akiket felkeres, azo­kat mindig megszokott kör­nyezetükben állítja kamera elé, egyúttal a tárgyakra bízva a meseszövést, a nézők­re az összefüggések felisme­rését. A magas izzású lámpák nemcsak életutakra és mű­vészpályákra vetnek fényt, a háttérben ott a képet készí­tő fotós méltán érdemelt si­kere is. Az utóbbi hónapok­ban Bordeaux város ezüst­érmét nyerte el kollekciójá­val. Jugoszláviában bronzér­met kapott Remsey Jenőről készült felvétele, amely A né­ma hegedű címmel járja a vi­lágot. (Itthon is kivívta a si­kert, annak az anyagnak a tagjaként, amelyet második díjra tartott érdemesnek Gyulán a Székely Aladár port­réfotó-kiállítás.) Washington­ban a Vén Emilről készített fotográfia a legjobb portréért járó díjat hozta , el. Nemrég hivatalos levélben értesítet­ték. hogy a jugoszláviai Mag- lajban a fotóklub tisztelet­beli örökös tagjává válasz­totta. Megérkezett az Exhibi­tors Annual 1977 című hong­kongi évkönyv is, amely a vi­lág számon tartott nagy fo­tográfusainak sorában őt is jegyzi, közölve a Műteremben című, Viski Jánosról ké­szült portré reprodukcióját. A kiadvány egy korábbi szá- , Már több hazai és külföldi kiállításon szerepelt sikerrel a Gödöllőn élő idős festőművészről, Remsey Jenőről készült fel­vétel, amely A néma hegedű címmel járja a világot. mában — felkért szerzőként — Tóth István is cikket pub­likált, amelyben közreadta a fotóművészetről vallott el­veit, ismertette alkotói állás­pontját A hazai elismerést jelzi, hogy — a külföldi fotóarchí­vumokhoz hasonlóan — a ma­gyar fotóművészeti gyűjte­mény eddig 70 felvételét vá­sárolta meg és őrzi. Eddig 1700 kiállításon szerepelt Tóth István. A sorozat most foly­tatódik. Az idén eddig több mint harminc kiállítási anya­got postázott a világ külön­böző pontjaira. Meghívást ka­pott Linzbe egy tizenöt kép­ből álló kollekcióval, ame­lyet az ottani Camera Club jubileumi kiállítására kértek Természetesen az előkészü­letben lévő itthoni fotótárla­tok egészítik ki a sort. Eb­ben az évben Kecskeméten lesz figyelemre méltó, nagy anyagot bemutató kiállítá­sa. Tóth István legközelebbi tervei közt Varga Imre, Sza­bó Vladimir, Bencze László, Vecsési Sándor és Patay Lász­ló lefotografálása szerepel. Lehet, hogy nemsokára már ezeket a képeket is a díja­zottak listáján közük a hazai és a külföldi fotószalonok ka­talógusai. Tamasi Tamás ben voltak a feladat súlya alatt erőlködő, légszomjtól bágyado- zö produkciók; az együttesek elkocogtak az önmaguk által túl magasra tett magasugró léc alatt. A leggyakoribb hiba az aránytévesztés volt, ezen halt el megannyi tisztességes, és tiszteletre méltó szándék. Aligha vonná kétségbe va­laki, hogy minden szereplő és amatőr rendező a legjobbat akarta, de hiába, ha olyan elő­adásra vállalkoztak, amely meghaladja technikai és sze­mélyi adottságaikat. De nem is az adottságokkal van baj, ha­nem o realitás érzékkel. A rendezőknek és a fenntartó szervek vezetőinek a műsorvá- lasztás előtt mindig feb kell tennie a kérdéssort: Mit, mi­ért, kikkel és milyen közön­ségnek akarunk játszani? Eb­ben a viszonylatban mindig eredményesebb kisebb felada­tot vállalni, de azt a lehető legtökéletesebben megoldani. Különben nem élményt szerez, hanem bosszúságot, okoz. Még nem késő A négy megye amatőrszín­padainak részvételével ren­dezett országos minősítő ver­seny zsűrijének maximális jó­indulatát igazolja, hogy csak hat együttes nem ért el sem­milyen minősítést. Bronz, il­letve ezüst fokozatot hat-hat csoport kapott, aranyat pedig négy, de a Kiváló együttes cí­met senkinek sem ítélték oda. Régi igazság, hogy a zsűrit nem illik bírálni, de annyit mégis meg kell jegyezni, hogy az országos minősítések vi­szonylagosan nagy száma köny- nyen devalválhatja az elisme­rések értékét. Ezt mintha a Pest megyei csoportok is iga­zolnák: mind a négy résztvevő együttes a korábbi szintje alatt szerepelt — két, orszá­gos minősítésre jogosult szín­padunk nem is tudott felké­szülni a versenyre. A százhalombattai Villon Irodalmi Siínpad Hiányzik az ember, művészkém című pó­diumjátékával nem szerzett minősítést S a zsűri döntése reális volt.... Már a műsor összeállítása sem sikerült, mert visszájára fordult az egysíkú politizálás, bizonyítva a régi megállapítást: ami igaz, az még nem feltétlenül művészi, esztétikai minőségű. Végül is az előadás címére kell vissza­utalni, mert a produkcióból is hiányzott az ember, az em­beri lényeg. Az együttesben több, jó képességű előadót is láthattunk, ha sikerül engedni görcsösségükből, sok élményt szerezhetnek önmaguknak és városuk közönségének. A nagykőrösi Arany János Gimnázium Színpada, a Virág a pohárban című eseményjá­tékkal ugyancsak nem tudott országos minősítést elérni. En­nél az együttesnél is a szö­vegkönyv dramaturgiai prob­lémáit, a didaktikus elemeket kellene kiszűrni. A figuráknak nincs karakterük, így aztán a nagyon lelkes középiskolások nemigen tudtak mit kezdeni szerepükkel. Ráadásul a ren­dezés szinte mozdulatlanná merevítette a színpadot Ez a produkció sikert hozhat az együttesnek, ha további mun­kával alaposan kidolgoznak egy következő előadást. Ezüst és bronz A veresegyházi Forrás Szín­pad Horváth Péter: Porond című egyfelvonásosával ezüst fokozatú minősítést szerzett. S hogy eredményük nem lett jobb, az talán egy kicsit a sze­rencsén, vagy inkább a ver­senylázon múlott így is jó színvonalú előadást láttunk a veresegyháziaktól. Ifjú Dániel Kornél, az együttes rendezője szellemes, korszerű megoldá­sokat alkalmazott. Produkció­jukon meglátszott, hogy meg- srlelt, kiforrott az előadás, a Porondot már egy évvel ko­rábban bemutatta a csoport. Szorgalmuk és lelkesedésük bi- tonnyal nem törik meg azon, íogy korábban már jobb ered- nényt is elértek országos mi- íősítőn. A dunakeszi Radnóti Miklós Színpadot értékelve könnyen zavarba jöhetünk: Shakes­peare III. Richárd című drá­májából mutattak be részlete­ket. Sajnos nem jól, ezernyi megalkuvás árán, erőltették az előadást. Az elnyert bronz fo­kozatú minősítéssel elégedet­tek lehetnek. A szentendrei művelődési központ, a hazai pálya, bizony nem hozott szerencsét az együtteseknek. De mindenkép­pen hasznos volt. A teljesít­mények utólagos és reális értékelése alapos tanulságok­kal szolgálhat, s nemcsak az együtteseknek, hanem az ama­tőr mozgalom megyei irányí­tóinak is, Kriszt György Ünnepi előadáson azEcseri lakodalmas A szovjet hadsereg és hadi­tengerészeti flotta megalakulá­sának 60. évfordulója alkalmá­ból vasárnap a Magyar Állami Népi Együttes — székházában — ünnepi előadáson látta ven­dégül a hazánkban ideiglene­sen állomásozó szovjet déli hadseregcsoport repülőtiszt­jeit és családtagjaikat. Az együttes az Ecseri lakodalmas című, leghíresebb műsorukból összeállított válogatást mutat­ta be. — A Mózes — 350-edszer A Nemzeti Színházban ju­bilál a Mózes —, Madách Im­re drámai költeményét va­sárnap 350-edszer játszotta a társulat A tizenegy éve műsoron levő darabolt kev& kivétellel az eredeti szerep- osztásban játsszák. TV-FIGYELO Nyúlkenyér. Tragikus fel­hangokkal gazdagította Döme Piroska Nyúlkenyér című tv- filmjét a nemrég bekövetke­zett tatabányai bányásztragé­dia. Ugyanaz a helyszín, ugyanaz a munka ... Nem le­hetett nem gondolni azokra, akiket örökre elszakított csa­ládjától a sújtólég. A történet persze — a maga hasonlóképpen halálos tragé­diáival együtt — sokkalta föl- emelöbb volt, hiszen azt mondta el, hogy a II. világhá­ború magyarországi harcainak idején, hogyan vállalkoztak fegyveres ellenállásra a tata­bányai bányászok. A nyúlke- nyeret — ismerősebb nevén azt a kis madárlátta falatot — hazahozó apák az ösztönös til­takozás, a szociáldemokraták illúzióiban való csalódás után jutottak el az egyetlen lehetsé­ges út megtalálásáig: a fegy­verfogásig. Megannyi embertípus, meg­annyi érv, érdek és indulat tűnt fel a néző előtt ebben a baXladás hangvételű, tiszta szándékú, tartalmában és for­májában szépen összesímuló filmben. A többiek fölé maga­sodó főszereplőt jószerivel nem is emelt ki ez a hiteles környezetben elénk tárt társa­dalmi tabló, amely éppen így vált azzá, aminek készítői szánták: egy darab emléke­zésre méltó történelemmé. Talán ha a rendező, Rémiás Gyula néhány, túlontúl lassú­nak tűnő jelenetben sebesebb ütemet diktál, s talán, ha va­lamivel több olyan históriai fo­gódzót kapunk, amely való­ságosabbá teszi a történtéket (pl. az illegális Harcoló Bá­nyász készítésének, terjeszté­sének szinte híradó hitelessé­gű fölidézése), akkor mégin- kább a kedvünket lelhettük volna ebben a szomorúan ak­tuálissá lett bányászfi'lmben. A. L. Példa és tanulság, ügy lát­szik, hosszú utat kell meg­járnia, bizottságok tucatjával megbirkóznia nálunk annak, aki újszerű módon, gyorsan próbál megvalósítani sok ha­szonnal kecsegtető beruházást. Erre a következtetésre jutott — amint a műsorral foglal­kozó írásunkban korábban erről beszámoltunk — a Hét február 19-i adásában dr. Sá- tor János, a Mechanikai Művek vezérigazgatója, Regős István szerkesztő-riporter. Arra ke­restek választ, miért csak egy­éves késéssel készül el a nagy­teljesítményű festékszóró be­rendezéseket gyártó üzem­rész. Ki a felelős azért, hogj a vállalatnak — s így a nép­gazdaságnak — egymilliárd fo­rintnyi kára származott a be­ruházás elhúzódásából. Emel­lett továbbra is a hiánycikk­listán szerepelnek ezek a nép- gazdasági szempontból fontos gépek, s így késve valósul meg az a szovjet kooperáció is, amelyről már három éve kö­töttek államközi szerződést. A kórkép megállapítása után a mostani, vasárnapi rész­ben a riporter azokat az in­tézményeket, hivatalokat ke­reste meg, akik valamilyen módon ludasak lehetnek a késedelemért. Többnyire véd­ték a mundér becsületét, mondván, a Mechanikai Mű­vek ügyével sem törődtek más­ként, mint a többivel. Így az­tán az is kiderült, hogy sok az olyan beruházás, amelyik éppen a bürokratikus ügyin­tézés miatt szenved késedel­met. Megerősítette ezt dr. Biró Ferencnek, az Országos Terv­hivatal elnökhelyettesének, dr. Betlej Sándor kohó- és gép­ipari, valamint Udvardi Sán­dor külkereskedelmi minisz­terhelyettes véleménye is. Ve­lük együtt valljuk, hogy e pél­dának tanulságul kell szolgál­nia. A külkereskedelmi vál­lalatoknak, s egyéb hatósá­goknak nem megkerülnie kell az ilyen esetekben törvényes eljárási utat, hanem magát a gyakorlatot kell hozzáigazí­tani napjaink ritmusához. Kiderült azonban az is, hogy igenis, vannak felelősei ennek a végeredményben több mil­liárd forintos kárnak. Azok a hivatalnokok, akik ugyan az ügymenet betartásával, de lé- lektelenül, érdektelenül vég­zik munkájukat. Cs. A. Szabadpolcos lesz a könyvtár Nagy érdeme van az új hár­tyául Móricz Zsigmond klub- könyvtár szépülésében, gaz­dagodásában a helybeli Sport­áru Ipari Szövetkezetnek, az autószerviznek és a Március 15. Tsz-nek. Kezük nyomán lesz egyre otthonosabb az in­tézmény. Az általános iskolá­sok az évek óta megkötött szerződés szerint tartják az úttörőfoglalkozásokat, és rend­szeres látogatói a klubkönyv­tári rendezvényeknek ugyan­úgy, mint a községben lévő in­tézmények szocialista brigád­jai. A klubkönyvtár vezetője, Márton Antalné elmondta, hogy a dolgozók esti iskolájá­ba járóknak beszerzik a ta­nulmányukhoz szükséges ol­vasmányokat, a falubelieknek havonként ismeretterjesztő, egészségügyi, társa dalomtu­dományi jellegű előadásokat szerveznek. Az idén minisport­klubot, bábszakkört is indíta­nak. Jelenleg szekrényekbe aár- va tartják a hatezer kötetet. Az idén újabb 20 ezer forint­ért vásárolhatnak könyveket, diafilmeket, társasjátékokat. A megyei tanács támogatásával hamarosan szabadpolcos könyvtárrá alakítják a meglé­vőt. Könnyebben válogathat majd felnőtt és gyermek a szépirodalomból és a szak­könyvekből. A klubkönyvtár további korszerűsítése lehe­tővé teszi egy olvasóterem kialakítását és az ifjúsági olvasóklub továbbfejlesztését. A klubkönyvtárvezető, és se­gítői Klemencz Erzsébet és Serfel János második, illetve harmadik osztályos tánulókkal igyekeznek megszerettetni a betűk világát. Júliusban Helyes táplálkozás címmel egészségügyi kiállítást szerveznek, s ehhez már a jövő hónapban meghirdetik a felsőtagozatos tanulóknak a rajzversenyt. A gyermekek munkáit hat tablósorbó] álló ismeretterjesztő kiállítás, va­lamint könyvbemutató és vá­sár színesíti.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom