Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-24 / 47. szám
M78. FEBRUAR 24., PENTEK A munka frontjának hősi haloifai Nagy részvéttel kísérték utolsó útjukra a tatabányai bányászokat A harmadik szá madás Mérlegen a pártvezetőségek 7977. évi munkája Néhány nap múlva befejeződik a pártélet egyik fontos eseménye: az alapszervezetek vezetőségei országszerte számot adnak a taggyűléseken az 1977-ben végzett munkáról A pártalapszervezetek ilyen, voltaképpen év végi, év eleji mérlegkészítését immár hagyományos feladatnak tekinthetjük, amelyet sok-sok esztendő tapasztalata gazdagít. Mégsem kell attól tartani, hogy e taggyűléseket netán a rossz értelemben vett rutin vagy sablon fenyegeti, hiszen minden évben változik a helyzet, módosulnak és újakkal egészülnek ki a régebbi feladatok, más eszközök, módszerek „bevetését” igényli a kommunista helytállás, a lenini munkastílus. 1977-ben e feladat megoldását különleges értékű erkölcsi-politikai tőke — a párttagsággal, elsősorban pártcsoportokkal folytatott előzetes eszmecsere — segítette és könnyítette a pártvezetőségek számára. A lezajlott taggyűlések bizonyították, hogy sikerült megőrizni a párttagsági könyvek cseréje idején a tagsággal folytatott párbeszédekben tapasztalható nagyfokú érdeklődést és aktivitást. Előzetes adatok szerint a taggyűléseken a tagságnak' csaknem egyharmada kért és kapott szót Kritikus, reális légkör Általános tapasztalat, hogy most a korábbinál nagyobb számban mondtak véleményt a munkás párttagok, s különösen az ő felszólalásaikban tükröződött az a nagy fokú felelősség, amelyet az ország gazdasági helyzetének, a népgazdaság egyensúlyi mérlegének további javításáért általában éreznek a párttagok. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az üzemi taggyűlések többségén nemcsak élénk érdeklődés nyilvártul meg az Angyalföldön útjára indult újabb országos munka- verseny-felhívás iránt, hanem sok helyütt e fórumon erősítették meg a résztvevők saját vállalásaikat is. Azt egyébként, hogy mennyire érti, s kész minden erejével támogatni gazdaságpolitikai céljainkat a párttagság, még egy érdekes megfigyelés támasztja alá: a pártmegbízatások többsége — mint ez a taggyűlési beszámolókból kitűnt — a termelőmunkához kapcsolódik. Sokszor felróttuk alapszervezeteinknek, hogy a taggyűlésen csak a felsőbb szervek határozatait ismételgetik — néha szinte szóról szóra, olyannyira, hogy egy Tolnában elhangzott beszámolót Győr megyében is el lehetett volna mondani — anélkül, hogy megmondanák a kommunistáknak, hogy itt és most: mi a konkrét tennivaló. Ettől a sablontól Új típusú telefonok a mostani taggyűlések zöme mentes volt A gazdasági feladatok értékelése és megvitatása különösen kiemelt helyet kapott az üzemi pártalapszervezetek taggyűlésein. A beszámolók kritikusan és reálisan értékelték a saját gazdaságpolitikai tevékenységüket, elkerülve azt a gyakori hibát hogy a munka fogyatékosságaiért elsősorban másokaL vagyis a külső körülményeket okolják. Ezúttal a korábbinál mélyebben elemezték, milyen része volt a tavalyi év eredményében egy-egy kommunistának, s azt is, hogy milyen szerepet játszott a hibákban az esetenkénti szer- vezetlenpég, a helyi vezetés gyengesége, a fegyelmezetlenség. Ezek a beszámolók jó alapot adtak a tagság vitájához, az idei célok érdemi megbeszéléséhez, konstruktív felszólalásokhoz és javaslatokhoz, az 1978-ra szóló cselekvési programok kialakításához. A cselekvési programokban az alapszervezetek azokat a legfőbb gazdaságpolitikai tennivalókat foglalták össze, amelyek az adott munkahelyen a legégetőbbek. Jellemző, hogy a legtöbb megjegyzés és javaslat éppen az ilyen problémák megoldásához kívánt hozzájárulni. Volt, ahol a termelékenység növelését célzó ötlettel álltak elő, másutt a dolgozók „kapun belüli” észszerűbb foglalkoztatására, a mélyen, egyre mélyebben található rejtett tartalékok feltárására tettek ajánlást a hozzászólók. Sok helyütt jó és reális elképzelések hangzottak el a munka- és a technológiai fegyelem megszilárdítására, az órabérek további differenciálása — a nagyobb terhet vállalók javára —, vagy például az exportképes termékek gyártásának fokozására. Csaknem mindenütt megfogalmazták azonban azt a jogos igényt, hogy a munkahelyi vezetők erkölcsileg támaszkodjanak jobban azokra a munkásokra, akik nemcsak maguk dolgoznak fegyelmezetten, pontosan, hanem példájukkal jobb munkára serkentenek másokat is. Eszmei-politikai nevelés A taggyűléseken különös hangsúlyt kapott, hogy a napirenden levő gazdasági feladatok megoldásával párhuzamosan a párttagság eszmeipolitikai nevelésére kell összpontosítani az erőket. Ezt nemcsak a fejlett szocializmus egyre növekvő hétköznapi tennivalói, hanem a mind bonyolultabb világhelyzet, a burzsoá- propaganda fokozódó támadása is parancsolóan igényli. Az eszmei-politikai nevelőmunka szinte minden párt- alapszervezetben felpezsdült, számos — korábban vitatott — kérdésben kielégítő az eligazodás, tisztánlátás. De új problémák, új vitás kérdések jelentkeznek egyik napról a másikra. Ezek tisztázását nem szabad úgy kezelni, hogy automatikusan megoldódnák. A helyes értelmezés érdekében a propaganda- és agitációs munkát egy pillanatra sem szabad szüneteltetni. Más szavakkal: szüntelenül politizálnia kell pártunk minden tagjának. Politizálni a mindennapok valóságának talaján. Konkrétobb ellenőrzést Oj formájú nyilvános telefonkészüléket tervezett a Posta Kísérleti Intézet. A Mechanikai Művek egyelőre csupán néhány példányt készített az új telefonból, amelyeket Budapest forgalmasabb pontjain szereltek fel próbaképpen. Képünkön: Újvári József a nyilvános készülékek műszeres bemérését végzi 1 A taggyűléseken nagy hangsúlyt kapott az alapszervezetek ellenőrző munkájának értékelése, s a pártellenőrzés konkrétabbá tételének igénye. A párttagok nem utolsósorban e tevékenység gyengéivel hozták összefüggésbe gazdasági munkánk több olyan problémájúi amelynek megoldásában esztendők óta nincs kellő előrehaladás: ilyen például a munka minőségének javítása, a belső tartalékok eredményesebb feltárása, a beruházások nem megfelelő előkészítése, amely újból és újból ismétlődő késedelmet okoz. Mindezzel összefüggésben a kommunisták az eddiginél határozottabban fogalmazták meg azt a véleményüket, hogy a pártalapszervezetek, illetőleg azok vezetőségei ne fogadják el a gazdasági vezetők túlzottan gyakori hivatkozását az objektív nehézségekre, továbbá igényeljék tőlük minden esetben, elsősorban azonban önmaguktól, a konkrét, személyhez szóló bírálatot, ha egy-egy feladatot nem hajtottak végre időben. A személytelen kritika ugyanis ritkán talál célba... Erősödött a cselekvőképesség A mögöttünk levő esztendő értékeléséhez okvetlenül hozzátartozik a számadás a tag- könyve sere során elhangzott javaslatok, megjegyzések és kritikai észrevételek eddigi sorsáról. A vezetőségek szinte mindenütt már egy sor megtett intézkedésről tájékoztathatták a taggyűlést. Sok helyütt mondták el azt is, hogyan hasznosították a tagság által tett ajánlásokat a vezetőség munkájában, a pártmunka tervezésében, vagy éppen a párttaggá nevelés módszereinek, eszközeinek gazdagításában. Sok helyütt ismét szóvá tét-' ték, hogy csak elvétve kapnak kommunisták -például olyan pártmegbiztatást, hogy foglalkozzanak az üzemek, gyárak, kisipari szövetkezetek, a kereskedelem, az intézmények és különféle hivatalok új munkásaival, alkalmazottaival, mérnökökkel ^technikusokkal; segítsék Őkét abban, hogy minél hamarabb megtalálják helyüket a számukra eleinte idegen közösségben. A beszámoló taggyűlések tapasztalatai a pártalapszervezetek munkájának gyengeségeit is feltárták. Ezek közül a legfigyelemreméltóbb az, hogy az alapszervezetek egy részében még ma is gondoL nehézséget okoz a felsőbb párt- szervek által hozott határozatok, pontosabban az abból adódó helyi feladatok kidolgozása, megszabása. Ezért fordul elő még mindig, hogy helyenként a központi dokumentum alapján túl általános határozatot hoznak, vagy csupán azt olvassák fel, ismétlik, tértől és időtől elvonatkoztatva Sok szó esett a taggyűléseken a párttaggá nevelés hiányosságairól. Talán több is, és részletesebben, mint ez az előző években történt Nem véletlenül: a párttagokkal való beszélgetések e tekintetben is bővelkedtek tapasztalatokban, s ezeket jó volt még egyszer az évi munka értékelése kapcsán összegezni, megvitatni, s a belőlük következő tanulságokat levonni. A XI. kongresszus óta ez volt az alapszervezeti vezetőségek harmadik szerteágazó számvetése. S ha megkíséreljük összegezni e taggyűlések közös tanulságait, tapasztalatait, talán az a legfontosabb, hogy az itt lezajlott viták tovább erősítették a párttagság egységét és cselekvőkészségét egy számunkra kedvezőtlen gazdasági időszakban. Ebben a helyzetben a kommunisták becsületes és áldozatkész ’’elytállással mutatnak példát. Kőszegi Frigyes — Mélységes megrendüléssel hajtjuk meg fejünket előttetek, akiket minden tiszteletet megérdemlő, kemény és áldozatos munkátok közben, váratlanul és alattomosan ragadott el a kegyetlen halál. Munkájukhoz hű, igaz embereket, egy nehéz hivatás sosem hátráló harcosait: szénbányászokat gyászolunk. Olyan embereket, akik — sok ezer társukkal együtt — a veszélyt is ismerve és vállalva — szálltak le nap-nap után a mélybe, hogy a sötétségből hozzák fel a világosság forrását: a szenet. Legtöbben közületek már évtizedekkel ezelőtt, szénbányász apáitok nyomában, a családi tradíciókat folytatva, szálltatok le a bányába, és a nehéz szakma minden állomását megjárva, váltatok kiváló bányászokká. A többnek és jobbnak önkéntes vállalásával Jcovácsolódtatok össze szocialista brigáddá tettekkel bizonyítottátok, hogy igaz szívű munkásemberek módjára, mindig készek voltatok másokért, a közösségért, az egész szocialista társadalomért nemes feladatokat vállalni és azokat becsülettel teljesíteni. — Mélységes fájdalmunkkal együtt kísérjen benneteket utolsó üdvözletünk, az utolsó jó szerencsét! A hősi halottak munkatársai a felcsendülő bányászhimnusz hangjai mellett engedték le a koporsókat, majd a gyászolók tömege koszorúkkal és virágcsokrokkal borította be a sírhantokat. sgálata Kistenyésztők Szövetsége sok hasznos javaslatot tettek mind a mozgalmi munkával, mind pedig a kistermelés szakmai problémáival kapcsolatban. A helyi vezetők közül felszólalt dr. Tokaji Ferenc (Szentendre), Szabó Imre (Dunakeszi), dr. Varga János (Monor), Komáromi István (Dunavarsány), Lőrincz János (Pomáz), Nagy Dezső (Alsónémedi), Elek János (Fót), Antal György (Göd) és Izsó László (Csömör). Az értekezleten részt vevő szakemberek, illetve az egyes intézmények képviselői közül megtette az észrevételét dr. Bödecs László megyei főkertész, Magyar Laios (MÉM), Patai Árpád, az Országos Vetőmag- és Szaporítóanyag Felügyelőség képviselője, Gulyás László (MÉSZÖV) és Prohászka Károlyné (ZÖLDÉRT). A hasznos és érdekes tanácskozás a kora esti órákban ért véget. Bóday Pál az élet, az eredményes munka öröme. Halottainkat nemcsak a családtagok és hozzátartozóik, munkatársaik, a tatabányai szénbányák dolgozói, hanem az egész ország gyászolja. Igaz szívből kívánjuk, enyhítse a hozzátartozók fájdalmát az a tudat, hogy mellettük áll a bányászok szolidaritása, az egész magyar társadalom Az özvegyek és az árvák érezni fogják, hogy mellettük állunk, és minden lehetségest megteszünk, hogy életük gondjain enyhítsünk. Ez szocialista rendszerünkből eredő alapvető kötelességünk. — A szerencsétlenséget kiváltó okot még nem ismerjük, a vizsgálatot még nem fejezték be a szakemberek. Annyit azonban már most is tudunk, hogy nem a bányabiztonság alapvető követelményeinek hiánya okozta a tragédiát. A 12/a aknában bekövetkezett tragédia azonban arra figyelmeztet bennünket, hogy a természet erői elleni küzdelem nem fejeződött be; ezt a harcot megújuló erővel tovább kell folytatnunk. Erre kötelez bennünket 26 munkatársunk tragikus halála. — Emléküket őrizni fogja a megújuló tatabányai szénmedence, a Márkushegytől Mányig emelkedő új aknatornyok, az épülő városrészek, amelyek hirdetni fogják a mi évtizedünk bányanemzedékeinek alkotóképességét. Gál István, a Tatabányai Szénbányák igazgatója a szénmedence bányászainak nevében mondott búcsút. :tendő víz (intette át a Kistermelők és erdőgazdaságokkal, a tanácsokkal is kielégítő;' volt a kapcsolat. Gyümölcsfa-rekonstrukció Az 1978-as feladatokról szólva Rétvári Sándor hangsúlyozta, hogy az idei megyei gazdasági tervek is egyértelműen és konkrétan előirányozzák a kistermelés továbbfejlesztését, erősítését és kiszélesítését. Az idei évre 1,4 százalékos termésnövekedésre számítanak, aminek elérése a további együttműködés gyümölcse lehet Az idei feladatokat részletezve a többi között kiemeli a jelentés, hogy a zöldségtermesztésben tovább kell növelni a fólia alatti, tehát primőr termelést. A gyümölcstermelésben elsősorban a csonthéjasok és a bogyósok termelésének növelését kell szorgalmazni. Előrehaladást kell elérni a gyógynövény- termelésben, illetve -begyűjtésben is. A kisállattartás területén, a tej- és hústermelésben a fajlagos fejlesztésre kell törekedni. Külön szól a jelentés a megye gyümölcsfaállományának' rekonstrukciójáról, ami a közeljövő egyik legalapvetőbb feladata. Egyébként a rekonstrukcióval kapcsolatban külön részletes megyei terv is készül. A kertbarátkörök ez évi feladatai között a jelentés hangsúlyosan kiemeli a mozgalmi jelleg további erősítését, elsősorban a klubélet változatosságának, vonzerejének fejlesztésével több kötetlen, a családtagok bevonásával történő rendezvény szervezésével, kirándulások, tapasz», talatcsere-látogatások pjeg- tartásával. Parlagföldek hasznosítása Hangsúlyosan foglalkozott a jelentés de a hozzászólások is a szövetség szerepével a parlagföldek hasznosításában. Dr. Varga János (Monor) külön hangsúlyozta, hogy ezen a téren fontos kezdeményezés az üzemi dolgozók bevonása a parlagföldek megművelésébe. A hozzászólók egyébként kérdések felvetése mellett Tegnap délután kísérték utolsó útjukra Tatabányán a 12/a aknában tragikus körülmények között elhunyt 26 bányászt. A gyász jeleként 26 fekete lobogó övezte a bányaigazgatóság épülete melletti Mártírok terét, gyászlobogók lengtek a középületeken, a városi temetőhöz vezető utak mentén. Már a szertartást megelőző órákban sok ezren vonultak a temetőkertbe, hogy leróják kegyeletüket. A temető bejáratától a sírhelyekig munkásőrök és iíjúgár- disták sorakoztak fel. A koporsók mellett a szerencsétlenül járt bányászok közvetlen munkatársai, a 612- es brigád tagjai, a Miskolci Műszaki Egyetem bányamérnöki karának és a Tatabányai Bányadpard Aknászképző Iskola hallgatói álltak díszőrséget. A hősi halottak hozzátartozói, özvegyei, árván maradt gyermekei mellett ott voltak a párt, az állam, a szakszervezet és a tömegszervezetek képviselői. Elküldték a végső búcsúra küldötteiket az ország összes szénbánya vállalatának dolgozói is. A gyászinduló hangjai után Simon Pál nehézipari miniszter vett búcsút a bányászoktól. Tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány őszinte részvétét, a Nehézipari Minisztérium dolgozóinak együttérzését. — Megrendítő ez a búcsú — mondotta —, hiszen a sors olyanokat ragadott el közülünk, akik előtt még ott állt Egy esi A tavalyi eredményeket tel A Hazafias Népfront Past megyei Bizottsága mellett működő Kistermelők és Kistenyésztők Társadalmi Szövetsége tegnap délután tartatta ülését. Dr. Tóth-Kovács László egyetemi tanár; a szövetség titkára, bevezetőjében megállapította, hogy az elmúlt évben jelentős előrehaladás történt a szövetség munkájában. A termelés lényeges növekedése mel'ett erősödött a társadalmi és mozgalmi munka is. Az együttműködés Az évi tevékenységet Réí- vári Sándor, a HNF megyei Bizottságának főelőadója foglalta össze referátumában. Megállapította, hogy míg 1976- ban a kistermelés négy százalékkal, addig 1977-ben 12 százalékkal nőtt a megyében; ez meghaladja az országos átlagot. Jellemző adat a többi között például az, hogy a zöldség- 45, a gyümölcs- 60, a szőlő-, illetve bortermelés 40 százaléka került ki a háztáji és kistermelésből. De ilyen arányok mutatkoznak az állat-, illetve kisállattenyésztés területén is. Lényegesek azok az eredmények is, amelyek a kertbarát- és kisállattenyésztő csoportok az egyéb szervekkel való együttműködés során érték el. Egyértelmű és zavartalan volt az ÁFEszékkel való együttműködés el- j sősorban a beszerzések, az , értékesítés és különböző esz- | közök kölcsönzése terén, de j igen eredményesek voltak a | közös rendezvények, tapasz- j talatcserék és szakmai to- | vábbképzések is. A tsz-ek egy j részével ugyancsak gyümölcsöző együttműködést folytat- I tak a szövetség csoportjai. Ezen a területen azon-: ban vannak gyenge pon-. tok, amelyeket feltétlenül javítani kell. Ezzel kapcsolatban a hozzászólások során közmegelégedéssel hall- I gatták a jelenlévők Román Mihálynak, a megyei tsz-szö- vetség munkatársának kijelentését, mely szerint hatáskörükön belül ösztönzik a megye termelőszövetkezeteit a porosabb együttműködésre; A.z állami gazdaságokkal és