Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-23 / 46. szám

1978. FEBRUAR 23., CSÜTÖRTÖK 3 Folytatódik a mentés Tatabányán A MINISZTERTANÁCS RÉSZVÉT NYILVÁNÍT ÁS A _ A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa kegyelettel adózik a hős bányászok emlékének, akiket nehéz, áldozatos hivatásuk teljesítése közben ragadott el a halál, a tatabányai 12/A aknában bekövetkezett szerencsétlenség következtében. Az egész magyar társadalommal együtt őszinte részvét­tel osztozunk az áldozatok hozzátartozóinak gyászában. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa A művészetpoütika időszerű kérdései Ülést tartott az országgyűlés kulturális bizottsága Az országgyűlés kulturális bizottsága szerdán Salamon Hugóné bizottsági titkár el­nökletével a Parlamentben ta­nácskozott. Jelen volt Raffai Sarolta, az országgyűlés alel- nöke. Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes tartott be­számolót művészetpolitikánk időszerű kérdéseiről. Bevezetőben emlékeztetett arra, hogy a kérdéssel foglal­kozó fórumok egyöntetűen , megerősítették: művészetpoli­tikánk alapelvei évek óta változatlanok. Az eredmé­nyekről szólva a miniszterhe­lyettes megemlítette, hogy a közönség növekvő érdeklődése közepette mind nagyobb szám­ban jelennek meg a mai ma­gyar szerzők szépirodalmi mű­vei. Ismét jelentősen emelke­dik a filmek és színházi elő­adások látogatottsága. Egyre többen keresik fel a képzőmű­vészeti kiállításokat. A miniszterhelyettes ezzel kapcsolatban kifejtette: a mai magyar valóság összetettebb és bonyolultabb, mint bármikor. A társadalmi folyamatok rej­tettebbé. áttételesebbé váltak, s egyre inkább a morális, tár­sadalmi kérdések kerülnek előtérbe. Az életfeltételek ja­vulásával ugyanis sokai in­kább az egyén döntésétől függ, hogy hogyan él a meglevő le- ietőségekkel. A Nehézipari Minisztérium, a Magyar Szénbányászati Tröszt és a Tatabányai Szén­bányák Vállalat mély megren­düléssel közli, hogy a tatabá­nyai szénbányák I2/A aknájá­ban történt katasztrófa követ­keztében 26 bányász életét vesztette. Őszinte fájdalommal hajtunk fejet az elhunytak: Aknai Im­re 42 éves vájár, Antal Gyu­la 38 éves vájár, Berecz Péter 40 éves vájár, Berényi István 24 éves vájár, Cziczlavicz Já­nos 35 éves vájár, Csik János 40 éves lakatos, Fábián József 51 éves vájár, Farkas László 44 éves vájár, Fehér Gyula 41 éves vájár, Fortágh Lajos 46 éves vájár, Földi Gábor 47 éves vájár, Harmati Mihály 35 éves vájár, Horváth Gyula Géza 41 éves vájár, Kiss Sán­dor 32 éves aknász, Kovács László 43 éves vájár, Lajtai István 38 éves vájár, Lipták László 43 éves vájár, Martus Mihály 36 éves vájár, Mudri Sándor 54 éves vájár, Nagy Imre 47 éves vájár, Orbán La­jos 50 éves vájár, Piroska Pál 44 éves vájár, Sógorka Ferenc 42 éves vájár, Szegedi József 51 éves vájár, Tóth Ferenc 22 éves vájár, Virizlai László 36 éves vájár emléke előtt. Mély együttérzéssel oszto­zunk az áldozatok hozzátarto­zóinak gyászában. A bányaszerencsétlenség al­kalmából számos részvétnyil­vánító távirat érkezett a bará­ti országokból is. ★ A bányamentők hősies erő­feszítéssel elérték azt a helyet, ahol a bányászok a robbanás pillanatában tartózkodtak. A helyszínen megállapították, hogy a robbanáskor életét vesztette mind a 26 bányász. A vizsgálat végső eredmé­nyeiről a bizottság jelentést tesz a Minisztertanácsnak. Az életüket vesztett bányá­szokat, ma február 23-án, csü­törtökön délután három óra­kor helyezik örök nyugalomra a tatabányai újtelepi temető­ben. Szerdán a tatabányai kór­házból újabb bányászokat en­gedtek haza. Most mór csak négy bányászt ápolnak a kór­házban. Valamennyien jól van­nak, s rövidesen ők is gyó­gyultan térhetnek haza család­jukhoz. A költöző gyár hétköznapjai A gépek jönnek, az emberek maradnak Költözködés..Rossz ízű szó. Felfordulást, rendetlen­séget idéz. A régi helyen már felbomlott, az új helyen még nem alakult ki a rend. Monoron a kefegyáriak éle­tét már több mint egy éve a költözködés határozza meg. Egy 1976-.ban hozott döntés alapján a Budapesti Műszaki Kefegyárat összevonták a monori gyárral és a budapesti telepnek 1978 végéig Monor- ra kell költöznie. Nem hátráltat — A Dévény utcai részle­get már kiürítettük és átad­tuk a XIII. kerületi tanács­nak. A karbantartók kemény munkájának köszönhetjük, hogy a gépek folyamatosan érkeznek, a költözködés egyetlen pillanatra sem hát­ráltatja a termelést — mond­ja Horváth István, a gyár igazgatója. Aztán rátér az egyik legégetőbb gondjára: — Sajnos, csak a gépeket, be­rendezéseket tudjuk elhozni Budapestről, az embereket nem. Budapesti dolgozóink tömegesen néznek új mun­kahely után. Monorra egyikük sem akar lejönni. Igaz, nem is ez volt a terv. A Műszaki Kefegyár költö­zésére is azért került sor, hogy a felszabaduló munka­erőt a főváros más üzemei­ben foglalkoztathassák. Ma már csak egy kis törzsgárda maradt a kefegyár budapesti telephelyén, ők kitartanak az utolsó napokig. — A tavalyelőtti indulólét­számot vettük figyelembe, amikor 45 milliós volument terveztünk a budapesti üzem­résznek. Ez aztán mindössze 37 millió lett. A kiesést itt Monoron kellett behoznunk. Pedig Monoron is szűkében vannak a munkaerőnek. Az összevonás óta alig emelke­dett a létszám. — Itt vidéken nagy gond a bölcsőde, óvoda hiánya és megvannak még a falusi élet­forma jellemzői is. Bedolgo­zóink szmte valamennyien asszonyok, akik a család és a ház körüli munka ellátása mellett képtelenek volnának a gyárba bejárni — mondja az igazgató. — Ezek az asszo­nyok teljes értékű tagjai a vállalatnak. Éppúgy elvárjuk tőlük a jó minőséget, a határ­időre készülő pontos munkát, mint a gyáron belüliektől. Ha kész, érte mennek Fazekas Józsefné volt a ke- fegyár első bedolgozója. Ott­honosan mozog az üzemré­szek között, mindenki kedve­sen fogadja, itt-ott le is áll beszélgetni. — Itt dolgoztam már 1956 óta. Nem is mentem volna el, de a férjem megbetege­dett, ápolnom kell. A pén­zünk nagyon 'ke'Vés, mivel ki­maradtam a munkából. Ezért kerestem fel az igazgatót, se­gítsen, amíg vissza nem tu­dok jönni. És a gyár segített Hulla- dékgyökereket készített elő a súrolókefék gyártásához. A vállalat adta a munkapadot, a „fésűt” és mindent, ami a munkához szükséges. — Határidőre kell hoznom a kész gyökeret, azaz nem is én hozom, hanem értejönnek. Most pedig már egy új mun­kát is betanultam. Ez köny- nyebb és tisztább, mint a gyökérválogatás — mondja Fazekas Józsefné. — Visszavágyik a gyárba, vagy szívesebben dolgozik otthon? — Amint lehet, visszajö­vök. Hiányzik a közösség. Meg... itt többet is kereshet­nék. 1977-ig Fazekasné volt az egyetlen bedolgozó. Aztán lassan-lassan mind többen jöttek. Ma már negyvenen vannak, Monorról és a kör­nyező községekből. Sebestyén Zoltán üzemve­zető gondoskodik a bedolgo­zók munkájáról, szervezi a nyersanyagot, a szállítást, a betanítást Zökkenők nélkül Ez az év még a kitelepítés éve lesz, akárcsak a tavalyi. A külső szemlélő azonban eb­ből a költözködésből szinte semmit sem vesz észre. Az udvar közepén álló kis műhelyben egyezerre nyolc gép csattog, bekötött hajú gyorskezű asszonyok irányít­ják a faidomokat a gép alatt. Az ügyes kis masina egyszer­Dinamikusan növekedett a termelékenység a házgyári fürdőszobák csővezetékeinek szerelésénél a csőszerelőipari vállalat előregyártott terméke révén. Az előregyártott termék az úgynevezett XJni-Mag vizes­panel, amely tartalmazza az összes lefolyó-, hideg, és me­legvíz., valamint szellőzőveze­re készíti a lyukakat és nyomja helyére a szőrt. Per­cenként egy kész súrolókefe kerül a kosárba. — A kézi gyártású termék­nél a legkisebb gépesítés is nagyon sokat számít — szö­gezi le Sebestyén Zoltán. S hogy ezt komolyan is gondol­ja, mi sem bizonyítja jobban, minthogy maga is állandóan újabb és újabb gépeket, mű­szereket konstruál a munka könnyítésére. Az emeleti műhelyben négy asszony ül egymással szem­ben. ölükben méteres alu­mínium kefetest, amibe kézzel tömködik a szőrt. — Itt, sajnos, az összes „gépesítés” az az inga, ami az 5—6 kilós alumíniumtömböt tartja, hogy ne kelljen az asszonyoknak egész nap emel­getni — mutatja a mennye­zetről lelógó láncot az üzem­vezető. A négy asszony mögött egy csattogó gép drótot darabol, a másik sarokban ketten az import pálmarostot készítik elő. — Ahogy elnézem, elég szű­kösen vannak. — A költözéssel egy időben hozzákezdtünk a gyár bővíté­séhez is, hiszen a két buda­pesti telephelyről ideérkező berendezéseket másképpen nem tudnánk elhelyezni. Az idén elkészül a 300 méteres famegmunkáló csarnok — is­merteti a .bővítés terveit Ku- pecz Tivadar főmérnök — és nemsokára hozzáfogunk egy 5—600 négyzetméteres áru- és anyagraktár építéséhez. A szociális létesítményeket is bővítenünk kell, mert számí­tunk a munkások számának emelkedésére is. A kefegyár szervezetten, zökkenőmentesen költözködik. Nyoma sincs a rendetlenség­nek, felfordulásnak. Mindez nem zökkenti ki a hétköznapi kerékvágásból. Wanatka Gabriella téket, s így a szerelőknek csak az elágazásokat kell csat­lakoztatniuk. A korábbi mód­szerhez viszonyítva lakáson­ként 12, a hagyományos szere­lési módhoz hasonlítva pedig 40 munkaórát takarítanak meg ezzel a vizespanellel. A válla­lat berendezkedett a sorozat- gyártásra, s így az idén mar 22 000 vizespanelt készít. Előregyártott csőpanelek Cyorsul a házgyári vezetékszerelés Jubileumi díszünnepség a déli hadseregcsoportnál A látogatás következő állo­mása a szovjet déli hadsereg­csoport parancsnoksága volt. Katonai tiszteletadással fo­gadták Kádár Jánost és a többi magyar vendéget, akik ezt követően fölkeresték a pa­rancsnokság katonai múzeu­mát. Alekszej Csernov ezre­des, a múzeum parancsnoka mutatta be a sokrétű, gazdag anyagot. A gyűjteményben megtalálható a két nép, a szovjet és a magyar hadsereg testvéri, internacionalista ösz- szefogásának, megbonthatatlan fegyverbarátságának sok érté­kes rekvizítuma. Becses erek­lyeként őrzik az 1919-es Ta­nácsköztársaság első vörös ez­redé zászlajának az eredetihez megszólalásig hű mását, csak­úgy, mint a szovjet hatalomért fegyverrel a kézben harcolt magyar internacionalisták fényképeit, tárgyi emlékeit. A tárlókban, a falakon megrázó erejű képek, felvételek idézik a szovjethatalom megvédésé­ért vívott harcok, a második világháború győzelmes csatái­nak emlékét. A képeken meg­elevenednek a hazánk felsza- bádításáért vívott küzdelmek, s látható a múzeum gyűjtemé­nyében az a felvétel is, amely történelmi pillanatot örökít meg: egy szovjet katona kitű­zi a sarlós-kalapácsos vörös zászlót a magyar parlament épületére. A látogatás végén a vendégek megtekintették a 33 méter széles művészi diorámát, amely a Budapest felszabadítá­sának egyik utolsó mozzana­tát, a budai Szarvas téri csa­tát állítja a nézők elé. A ven­dégkönyvbe a Központi Bi­zottság első titkára a követke­zőket írta: A múzeum nagyon jól érzé­kelteti a szovjet hadsereg di­csőséges útját, népfelszabadító antifasiszta harcát, Magyaror. szág felszabadításának epizód­jait. Jól mutatja a történelmi út mellett a hadsereg jelenét, közelebbről a Magyarországon ideiglenesen állomásozó déli hadseregcsoport tevékenységét, életét. A látnivalók sokat mon­danak mindenkinek, különösen nekünk magyaroknak, akiknek az itt Iáható emlékek felsza­badulásunk napjait és a bé­kés jelent idézik, azt, amit döntően szovjet testvéreink önzetlen segítségének köszön­hetünk. Ma, a szovjet hadsereg fenn-: állásának 60. évfordulóján a legjobbakat kívánjuk a nagy szovjet népnek, hadseregének. Kívánjuk, hogy barátságunk, együttműködésünk tovább erő­södjék, mélyüljön és szilárdul­jon. i Ünnepi üdvözlettel: Kádár János A látogatás emlékére a múJ zeum parancsnoka a szovjet hadsereg 60. születésnapja al­kalmából készült jubileumi érem nagyméretű bronzmáso­latát nyújtotta át a Központi Bizottság első titkárának. Fedőt Krivda ünnepi megemlékezése Ezután került sor a parancs­nokság központi épületében a jubileumi díszünnepségre. Az elnökségben a látogatáson részt vett magyar vezetőkön kívül helyet foglalt Borbándi János, az MSZMP KB tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, továbbá Jurij Andreje- vics Naumenko vezérezredes, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főpa­rancsnokának magyarországi képviselője. Részt vett a dísz­ünnepségen politikai, társadal­mi életünk számos vezető sze­mélyisége, a fegyveres erők tábornoki és tiszti karának több tagja. A szovjet és a magyar Himnusz hangjai után Fjodor Iscsenko nyitotta meg a díszünnepséget, majd Fedot Krivda mondott ünnepi beszé­det Emlékeztetett arra, hogy a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 60. évfordulójának és a szovjet fegyveres erők jubi­leumának közelsége mély és szerves összefüggésre utal. Ar­ra a lenini figyelmeztetésre, hogy a forradalom csak akkor tudja végérvényessé tenni győ­zelmét, ha képes vívmányai megvédésére. Az októberi for­radalom vívmányainak védel­me érdekében a győztes prole­tariátus számára létfontosságú volt, hogy saját forradalmi hadserege legyen. A Vörös Hadsereg és a haditengerészeti flotta szétzúzta az imperialis­ták és a fehérgárdisták egye­sített erőit, megvédte a mun­kások és a parasztok forradal­mi vívmányait, s ez történelmi jelentőségű győzelem volt. A szovjet nép kegyelettel őrzi azoknak a magyar internacio­nalistáknak — köztük Kun Bé­lának, Szamuely Tibornak, Münnich Ferencnek, Zalka Máténak, Vantus Károlynak és másoknak — az emlékét, akik a forradalom aktív részese­ként segítették a szocializmus ügyének védelmét. Fedot Krivda részletesen szólt arról, hogy a második világháború a szovjet rendszer erejének és szilárdságának, a szovjet nép akaratának és lel­kierejének, fegyveres erőik tu­dásának és harci erejének ke­gyetlen próbája volt. A szov­jet emberek a háborús arcvo­nalakon úgy, mint az ellenség hátországában, a partizánosz­tagokban és az illegális mun­kában a párt vezetésével hal­latlan bátorságot és hősiessé­get tanúsítottak: 1418 napon és éjszakán át küzdöttek a győzelemért. A hősökre emlé­kezve, tisztelettel adóznak a fasizmus elleni küzdelem résztvevőinek, köztük a ma­gyar hazafiak, az ellenállási mozgalom tagjainak. A továbbiakban méltatta a kommunizmus építésében el­ért nagyszerű eredményeket,« a fejlett szocialista társadalom építésén munkálkodó magyar dolgozók sikereit. Meleg sza­vakkal beszélt a szovjet és a magyar nép testvéri szövetsé­géről, a két ország hadseregét összefűző fegyverbarátságról. Mint mondta, építő terveink megvalósítása elválaszthatatla­nul összefügg a béke megőrzé­sével és megszilárdításával. A Szovjetunió és a szocialista or­szágok erőfeszítéseinek eredmé­nyeként az enyhülés lett a nemzetközi kapcsolatok ural­kodó irányzata. Most azon munkálkodunk, hogy a politi­kai enyhülés kiegészüljön a katonai enyhüléssel és e folya­mat általánossá, visszafordít­hatatlanná váljék. A szovjet emberek a békés holnapba ve­tett hittel köszöntötték 1978-at. E meggyőződésüket erősíti an­nak tudata, hogy a szocializ­mus, a békét és a népek biz­tonságát a varsói szerződésben résztvevő országok hadseregei­vel egy sorban védelmezik n győzelmek dicsőségétől övezett szovjet fegyveres erők. Kádár János beszéde Ezután nagy taps, hosszan tartó ünneplés közben Kádár János lépett a mikrofonhoz. Bevezetőben hangoztatta, hogy látogatásának tapasztalatai, a program során szerzett benyo­másai mind-mind azt bizonyí­tották: a magyar—szovjet ba­rátság mély és megbonthatat­lan. E kapcsolatoknak törté­nelmi gyökerei vannak. Sokat tett értünk századunk zseniá­lis forradalmára, Lenin, sokat tettek az ő eszméitől ihletett akkori forradalmárok, magyar kommunisták. Nagy támasza és építője együttműködésünk­nek Leonyid Iljics Brezsnyev, népünk közeli és igaz barátja. Miként a múltban ezrek és ez­rek munkálkodtak testvéri kapcsolatainkon, s dolgozik ér­te a mai nemzedék, megtiszte­lő és szép kötelessége lesz ez az utánunk következő generá­ciónak is. Nem egy-egy ember, nem is csupán pártjaink Központi Bi­zottságának, hanem embermil­lióknak, a magyar és a szov­jet népnek barátsága ez, amely a proletár internacionalizmus szilárd elvi alapjain, népeink közös céljain és érdekein nyug­szik. Az élet minden területén kibontakozott szélesedő és szo­ros együttműködésünknek fon­tos része a hadseregeink, fegy­veres erőink közötti barátság is. Kádár János a továbbiak­ban kiemelte: a szovjet fegy­veres erők történelmi érdeme, hogy hozzájárultak a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom végső győzelméhez, meg- védték — s mind a mai napig védelmezik — vívmányait. Ha­sonlóan nagy történelmi érde­me, hogy a második világhábo­rúban megvédte a szovjet hazát, felszabadította a világ több el­nyomott népét. A háború fő terhét viselte, Berlinig űzte az agresszorokat, és megsemmisí­tette a fasiszta támadókat. Ugyanígy a Szovjetunió, a szovjet hadsereg történelmi vívmánya, hogy megtörte a Nyugat atomfegyver-monopó­liumát, s ezzel véget vetett a hidegháborúnak, továbbá, hogy a béke, a haladás ügyének leg­szilárdabb védelmezője és bás­tyája. A Központi Bizottság első titkára megemlékezett azokról a hősi és áldozatos harcokról, amelyekkel a szovjet nép fiai felszabadították hazánkat, el­hozták népünk szabadságát, s megnyitották előttünk a hala­dás, a szocializmus útját. — Ma békében és biztonság­ban építhetjük a fejlett szo­cialista társadalmat. Ezt első­sorban annak köszönhetjük, hogy a Szovjetunió és a Ma­gyar Népköztársaság, a szovjet fegyv&Mjs erők és a magyar néphadsereg fegyvertársak és szövetségesek. — Ellenségeink — hogy meg­zavarják testvéri kapcsolatain­kat — szuverenitásunkat, nem­zeti függetlenségünket próbál­ják megkérdőjelezni. Azt vá­laszolhatjuk nekik, hogy a Szovjetunió, a szovjet hadse­reg soha nem fenyegette a ma­gyar nép nemzeti függetlensé­gét és szuverenitását. Ellen­kezőleg: a Magyar Népköztár­saság szuverén országi s né­pünk függetlensége birtoká­ban él, dolgozik, s maga hatá­rozza meg sorsát és jövőjét. Annak köszönhetjük ezt, hogy a Szovjetunió, a szovjet had­sereg segített megvédelmezni hazánk szuverenitását és füg­getlenségét minden ártó szán­dékkal szemben. A továbbiakban Kádár János szólt arról: ma már olyanok a nemzetközi erőviszonyok, hogy megakadályozható az új világháború kirobbantása. A Szovjetunió és fegyveres ereje fékentartja az agresszorokat, támasza az enyhülésnek. Reá­lis lehetőség a fegyverzet csök­kentése, amely — és ezt a nyugati világban is megérti minden józan ember — az em­beriség közös érdeke. A fegy­verzetcsökkentési tárgyalások alapja az egyenlő biztonság elve — ennek elfogadhatónak kell lennie tárgyalópartne­reink számára is. Látni kell, hogy minél inkább fölhalmo­zódnak a fegyverek, annál na­gyobb és kiszámíthatatlanabb a fegyveres konfliktus veszé­lye. Azzal azonban senki sem számolhat, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország valaha is lemond vívmányai­ról, és nagyszerű jövőnkbe ve­tett reményeiről. Történelmi tény, hogy a most 60 éves Szovjetunió és hadserege még soha nem támadott meg sen­kit, de minden támadót vissza­vert. Így lesz ez a jövőben is! Mi, magyarok, rendíthetetlenül együtt haladunk a Szovjet­unióval, a Varsói Szerződés szilárd tagjaként élünk, a bé­ke és a haladás erőinek olda­lán állunk, és az értelemre hallgató polgári erőkkel a bé­kés egymás mellett élés elvét szeretnénk realizálni. Kádár János beszéde végén gratulált a szovjet fegyveres erők történelmi helytállásához. Szavait a szovjet nép, az SZKP, a dicső szovjet hadse­reg és flotta, a megbonthatat­lan magyar—szovjet barátság éltetésével fejezte be. Ezután a déli hadseregcso­port művészegyüttese adott színvonalas műsort, majd F. Krivda fogadást adott a dísz­ünnepség résztvevőinek tiszte­letére.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom