Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-21 / 44. szám

KTm w K/tknap 1978. FEBRUAR 21., KEDD Egy fél év tapasztalatai Új tantervek a nemzetiségi iskoláknak ÜJ tantervek szerint tanít­ják már a szerb-horvát, a né­met, a román, a szlovák és a szlovén nyelvet a nemzetisé­gi nyelvoktató iskolák első és második osztályaiban. Hla- vács József, az Országos Pe­dagógiai Intézet nemzetiségi osztályának vezetője elmon­dotta: a nemzetiségi iskolák is részesei annak a tartalmi megújítási folyamatnak, amely az 1972-es oktatás- politikai párthatározat alap­ján ezekben az években a magyar oktatási intézmények­ben megvalósul A nyelvoktató iskolák első két osztályában kezdődött szeptemberben az új iskolai dokumentumok bevezetésé­nek folyamata. Azóta alig több mint fél év telt el, s ennyi idő kevés ahhoz, hogy a ta­pasztalatokból messzemenő következtetéseket vonjunk le. A pedagógusok és a szülők véleménye alapján azonban úgy látjuk, hogy sikerült cél­jainkhoz közelebb jutni. A tananyag kiválasztásánál messzemenően figyelembe vettük, milyen nyelvi isme­retekkel, készséggel érkeznek a gyerekek a szülői házból az iskolába. Anyanyelvét ugyanis szinte minden gyerek más-más szinten birtokolja és lényegesek a tájnyelvi eltéré­sek is. Mindezt figyelembe vesszük a nemzetiségi tanítási nyelvű iskolák tanterveinek összeállításánál is. A nemzetiségi nyelvet ok­tató iskolákban például már a második osztályban elkez­dődik az olvasás és az írás tanítása. Eddig a gyerekek a harmadik tanévig csupán be­szélgetés és képes nyelvköny­vek segítségével tanulták anyanyelvűket. Ügy gondol­juk, hogy e változtatás, a sokoldalú nyelvi befogadás alapján hatékonyabb lesz a nyelvoktatás. A nemzetiségi tanítási nyel­vű iskoláknál is fő célunk, hogy erősítsük, hatékonyab­bá tegyük az anyanyelvi ok­tatást. Véleményünk szerint mindenekelőtt az alsó tago­zat osztályaiban szükséges nagyobb figyelmet szentelni erre. Ezért — elképzeléseink szerint — az első négy osz­tályban a jövőben csak a Magyar nyelv és irodalom cí­mű tantárgyat oktatnánk ma­gyar nyelven. Az áttérés a kétnyelvűségre a felső tago­zaton kezdődne, de itt is nő­ne az anyanyelven, illetve a két nyelven oktatott tantár­gyak száma. Azzal a gondo­latai is foglalkozunk, hogy le­hetővé tegyük: a szaktaná­rok megfelelő nyelvi felké­szültség esetén anyanyelven oktathassanak egyes, eddig hagyományosan magyar nyel­ven előadott reáltárgyakat is. A nemzetiségi tanítási nyel­vű általános iskolákban, a gimnáziumokban és az óvó­nőképző szakközépiskolai ta­nulócsoportokban az új tanterveket — a többi iskolához képest — két évvel később fokozatosan kezdjük el bevezetni. Je­lenleg az új dokumentu­mok készítésével kapcsola­tos munka dandárjában va­gyunk. Végleges formában el­készültek már a korszerűsítés irányelvei, amelyek egyebek között hangsúlyozzák az anya­nyelvi és irodalmi oktatás megerősítésének, a tudati ne­velésnek a fontosságát. Az új óratervtervezetek is készen vannak az Országos Pedagó­giai Intézetben. A tanterve­ket végleges formába öntésük előtt széles körű vitára bo- c átjuk. Az iskolák pedagó­gusain kívül kikérjük az érintett egyetemi és főiskolai tanszékek és egyéb szaktudo­mányos intézmények szakem­bereinek a véleményét is. Nagykátai járás Egészséges életmód — kultúra Tavaly szeptemberben — akárcsak megyeszerte — Pari­don is egészségnevelési hetet tartottak. A rendezvénysoro­zat tizenkét eseményéből hat­nak adott otthont a művelő­dési ház. Előadásoknak, film­vetítéseknek, kiállításoknak, melyeknek témái az idősek he­lyes életmódjáról, a nőgyógyá­szati betegségekről, a testkul­túráról szólt Aktív előadók Szegedi Pál, nagykátai köz­művelődési felügyelő, a TIT járási szervezetének titkára: — A nagykátai járás orvo­sai, védőnői közül húszán ak­tívan dolgoznak a TIT egész­ségügyi szakcsoportjában. Ok elsősorban a járás 12 műve­lődési házában tartanak majd egészségügyi témájú előadá­sokat. Tavaly 60 ilyen volt, s a fejlődést jól mutatja, hogy egy évvel korábban csupán 25. — Sajátos, talán egy kicsit groteszk is ez a helyzet, mert a TIT 12 szakcsoportja össze­sen 300 előadást tartott járás- szerte, a 60 pedig ennek egy­ötöde. Érthető ez is, ha figye­lembe vesszük, hogy a televí­zió, a rádió, az újságok, köny­vek hatására megnőtt az ér­deklődés az egészségügyi té­mák iránt. Előadóinkat a Vö­röskereszt-szervezetek, a KISZ- és kismamaklubok,' az öregek napközi otthonai is szívesen látják, hívják. Otthonuk a művelődési ház — Nagykátán nemrég ala­kult a kismamaklub — a mű­velődési házban. Itt nemcsak a gyermekek őrzéséről gon­doskodnak, hanem játékról is a kicsiknek, amíg édesanyjuk TV-FIGYELŐ sorsra méltó tájain — sem a pihenést nem tudják igazán szolgálni, sem pedig a kör­nyék parcelláinak műveléséhez nincs rájuk szükség. Nagy hiba volt ezeket az 50 —70—100 négyszögöles föld­darabkákat így tulajdonosok­hoz juttatni — hallhattuk a késői, ám örvendetesen őszin­te megbánást, meg vele együtt azt az elképesztő számot, hogy csupán a tó északi partját 1200 ilyen tákolmány csúfítja, s je­lenleg is még vagy 600 ház. korcs befejezésén munkálkod­nak. Legyen vége a bódésodás­nak! — ezt a parancsot is a Balaton-környék gazdái mond­ták, akik — ha igaz — most már valóban megállítják a bó­détenger további áradását Azt persze senki sem akar­ja, hogy szeretett tavunkat csak beutalt üdülőkként vagy egy-két hétre odaránduló kem­pingezőkként keressük fel. Épülhetnék ott továbbra is hétvégi házak, de — társasán; úgy, nogy az arra alkalmas területből közösen foglalják el a helyet Ugyanígy az is a Balaton természeti értékeinek jobb kihasználását célozza, hogy az illetékesek — képle­tesen szólva — mind jobban szét akarják húzni a szezont, vagyis lehetővé teszik a nem kifejezetten nyári üdülést Az újonnan épülő szállodák már úgy készülnek, hogy fogadni tudják a fakutyázni, jégvi­torlázni óhajtó téli vendége­ket, s ugyanígy azokat is, akiknek éppen kora tavasszal vagy késő ősszel' szottyan ked_ ve meglátogatni kedves ten- gerkénket A Dunántúl közepén ilyen­formán rendteremtés kezdődik. Bárha szőkébb országré­szünkben is megindulna vala­mi hasonló bódétlanítási ellen- offenzíva. Szombat este. Ügy írta a tv­program, hogy éppen a váci művelődési központban vették föl az Operettszínház szomba­ton este közvetített előadását, amelynek történelmi csengésű címe: Az állam én vagyok. így aztán mint a rögzítés elősegí- tőinek, kétszeres okunk is van restelkedni e bő kétórányi da­Szentcndrc dicsérete, pest megye művészvárosának, a vastag derekú templomtornyok, a szép rajzolatú tűzfalak, a kopott lépcsős közök, a kar­nyújtásnyi mellékutcák tele­pülésének, Szentendrének a dicséretétől volt hangos szom­baton délután, a televízió. Hogyne, hiszen az ott megte­lepült képzőművészek neszto­rát, az évtizedek óta e Duna- parti helységben élő és a leg­java műveit ott alkotó Bar- csay Jenőt szólaltatták meg a Nádparipán című — az alko­tói életeket számba vevő — sorozat keretében. Miért vált második otthoná­vá ez a dimbes-dombos vá­roska? Éppen e szülőhazáját, az ér­dél yi Mezőséget idéző szelíd, kedves domborzatáért, meg azokért a sárga színekért, amelyek mind az épületekről, mind pedig a tág határ mezői­ről, szántóföldjeiről a szemlé­lődő felé sugároznak. Megannyi festeni való forrna, és e megörökítést alapvetően meghatározó szín — ez a mester ragaszkodásának kettős oka. S ezzel együtt annak is, hogy annyi erőteljes szerkezetű, mély tónusú képremekét szig­nálhatta 1929-es odaköltözése óta. A megható vallomást néhány hasonlóképp egyszerű és min­den hivalkodástól, művészies­kedéstől mentes képsor egé­szítette ki, amelyek Barcsay Jenő szentendrei honosságát örökítették meg. A csöndes tűnődések, az otthonos jövés­menések meghitt pillanatait vetítették elénk e felvételek — a gazdát láthattuk, amint szét­tekint ecsettel meghódított bir­tokán ... Bódék. Akárha az itt, Pest tövében, a főváros határa és Diósd között megtelepült bó- dévárost láttuk volna — ugyan­olyan elkeserítsen, a tájat és az arra járó kedvét egyaránt zavarva sorakoztak elénk a Hét vasárnap esti műsorában bemutatott Balaton-parti ví- kendházak. Házak? Bádogból, hulladékból, innen-onnan me­nekített paladarabokból össze­tákolt épületfélék ezek, és — miként itt, Pest megye jobb rabsugárzásért. Restelkedni, pironkodni, s ezzel együtt bosszankodni: hogyan kerülhe­tett az előfizető szeme elé eny_ nyi és ilyen töménységű una­lom. Az állam leesett — mondhatta a dobozgazda —, hogy ilyen gyengécskének bi­zonyult a tv-n át ez az Ál­lam ..., és ugyanígy azért is, hogy mindehhez nem sajnálta a kulturális költségvetés fo­rintjait az — állam, Akácz László Pest megyei példa, a bü­rokrácia egyik újabb veszé­lyes hajtását igyekezett lelep­lezni Regős István szerkesztő­riporter a vasárnapi Hét-ben, egy Pest megyei példa után járva. A Mechanikai Müvek­ben évekkel ezelőtt elhatároz­ták, hogy nagy teljesítményű festékszóró berendezést kez­denék gyártani, amint az la­punkból is köztudott A kez­deményezést a főhatóságok is ésszerűnek találták. Egyéb­ként szovjet vállalattal közö­sen tervezik a gyártást s er­ről szerződést írt alá a két illetékes miniszterelnök-helyet­tes. Azt hihetnénk: ezek után semmi akadálya sem lehetett hogy a Mechanikai Művek­ben azonnal megvásárolják a licencet, s megépítsék a gyár­tócsarnokot Ám — mint a riportban dr. Sátor János ve­zérigazgató és közvetlen mun­katársai előadásából kiderült — hosszú utat kell bejárni, bizottságok tucatjaival meg­birkózni. Intézmények és hi­vatalok képeznek magukból kásahegyet fontoskodásukkal Az eredmény: a Mechanikai Művekben egy évvel később valósul meg a beruházás, to­vábbra is a hiánycikklistán szerepelnek a népgazdasági szempontból fontos gépek. A vállalat vesztesége egy- milliárd forint, a népgazdaságé sokkal több, mert emiatt még mindig nincs korszerű gép a korrózióvédelemre. Vajon mennyivel lehetnénk gazdagabbak — éreztük a mű­sor vége felé —, ha egysze­rűbben, ésszerűbben, kevesebb bizottságosdival intéznénk kö­zös ügyeinket Cs. A. a gyermek táplálásáról, ápolá­sáról hall előadást — kezdi a beszélgetést Magyar Sán- dorné járási egészségnevelő. r— Nyár óta öt foglalkozást tartottak a klubban, a többi között családtervezési kérdé­sekről, vagy a terhesek torná­járól. De más művelődési há­zakban is szívesen fogadják a kismamákat Hasonló klub­nak ad otthont a tóalmási, vagy a tápiószentmártoni mű­velődési ház, ahol pedagógus a klubvezető. — Néhol a könyvtár segíti az egészségnevelést. Például Tóalmáson szakirodalmi jegy­zéket állítottak össze az egész­séges életmóddal kapcsolatos tudnivalókat tartalmazó köny­vekről, Pándon pedig a könyv­tárban terjesztik a Vöröske­reszt egészségnevelő kiadvá­nyait Hagyománnyá érik Az egészségnevelő munka- tervben a lassan hagyomány- nyá érő jó kapcsolat tükröző­dik: az egészségügy és a mű­velődésügy munkásainak együttműködése. A művelődé­si házakban rendeznek majd idén is kiállítást a testedzés­ről, az egészséges táplálkozás­ról, s például Farmoson a sze­mélyi tisztaságról. Fórumok­nak, vitaesteknek, kluboknak adnak otthont a közművelő­dés intézmények S ugyanezekben az épüle­tekben a természettudományos műveltség elmélyítésére tar­tanak majd előadásokat a ká­ros szenvedélyek, a környezeti ártalmak, a népbetegségek is­merői — mindenfajta anyagi ellenszolgáltatás nélkül. A nagykátai járásban tehát felismerték: egészségkultúránk fontos része általános művelt­ségünknek, civilizált életünk­nek. S az illetékesek megta­lálták az együttműködés le­hetőségeit, kialakították for­máit V. G. P. Felavatták Darvas József síremlékét — Darvas József emberi teljességében az író és a poli­tikus kölcsönösen feltételez­te, építette és kiegészítette egymást, ezzel a kettős, de azonos emberi töltésű kötött­séggel volt ő egy tömbből fa­ragott férfi — mondta Garai Gábor Kossuth-dijas költő, az írószövetség főtitkára hétfőn a 66 évvel ezelőtt született Darvas József Kossuth-díjas író síremlékének avatóján a Me­ző Imre úti temetőben. • Az avatóbeszédet követően Raffai Sarolta, az országgyűlés alelnöke, Rátkai Ferenc, az MSZMP KB tudományos, köz­oktatási és kulturális osztá­lyának helyettes vezetője, S. Hegedűs László, Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárai, Csák Gyu­la, Fábián Zoltán, az írószö­vetség titkárai helyezték el a megemlékezés virágait. Elküld­te koszorúját a síremlékre a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa is. Lerótták ke­gyeletüket a családtagok, ba­rátok, a tisztelők, szülőföld­jének, Orosházának képvise­lői, a Darvas Józsefről elne­vezett iskola és szocialista bri­gád küldöttei. KIÁLLÍTÁSOK a varban A szolnoki művésztelep jubileuma KAPCSOLATOK PEST MEGYÉVEL - FÉNER TAMAS FOTÓI A szolnoki művésztelep jubileumi kiállítását a Nem­zeti Galériában március végéig, Féner Tamás fotóit a Munkásmozgalmi Múzeumban március 19-ig tekinthetik meg az érdeklődők, hétfő kivételével, naponta 10-től 18 óráig. s Nagy hatású hetvenöt év Nagybánya volt a kezdet 1896-ban érkezett ide Mün­chenből Hollósy Simon tanít­ványaival. Azóta sorra léte­sültek különböző eszmények megvalósulásán fáradozó, küz­dő művésztelepek Szolnokon, Kecskeméten, Hódmezővásár­helyen, Szentendrén, Gödöl­lőn, Miskolcon, Zebegényben hazai és többnyire nemzet­közi részvételiét A szolnoki művésztelep 1902- ben alakult, most 75 éves múltra tekinthet vissza. Med- nyánszky László és Fényes Adolf művészete révén már kezdettől erős szociális indí­ték jellemzi a szolnokiak tö­rekvéseit, a népélet és a táj megörökítésének tisztessége valósághű szemlélet alapján. Az előzményhez tartozott, hogy az osztrák Pettenkofen, Otto von Thoren és az orientalista Müller dolgozott Szolnokon —, a folyamatot Aba Novák Vilmos, Zádor István és a mai­ak —, Berényi Ferenc, Bárá­nyé Sándor nemzedéke je­lenti. Szolnok erős mágnes volt, erős szóródás lett. Maga Fé­nyes Adolf is szentendrei és váci motívumokkal bővítette eszményeit, Koszta József Szentesen találta meg távla­tait, Aba Novák római tanul­mányútja során ismerte fel igazan teendőit —, Szolnok nemzeti festészetünk olyan műhelye, ahol szinte minden­ki ideiglenesen tartózkodott Kemstok Károlytól Bernáth Aurélig. Említettem a szociális indítékot. Ez térbeli és idő­beli folyamat. Deák Ébner Lajos hajóvontatói asszonyok, ő így fedezte fel a szolnoki tá­jat, ilyen keservesnek, ami­lyen a valóságban volt. Ugyan­ez a kiindulópontja a szolnoki kubikosábrázolásnak. Fényes Adolf Szegény emberek so­rozatában nyilvánvaló a festői szolidaritás, ez Borbereki Ko­vács Zoltán kubikosából, Chio- vini Ferenc kordélyosaiból hiányzik, ott a puszta látvány a szobor és a kép. A társadál- mi együttérzés Berényi Ferenc ilyen jellegű munkáiban éri el újra Nagy Balogh János ábrázolásának mélységét. A szolnoki művésztelep az elmúlt évtizedekben több ér­telemben talált kapcsolatot Pest megye képzőművészeti életével Edvi Illés Aladár Szolnokról kerül Dömsödre, ahol karakteressé vált útke­resése, Háy Károly László Abonyban született, s Meggyes László, a szolnoki művésztelep egyik jelenlegi erőssége Sziget- szentmiklóson töltötte ifjúsá­gát Nagymaros és Szolnok között is adott az a szellemi híd, melyet Béres Jenő, Oelmacher Anna képei reprezentál­nak. Ceglédi te­matikával foglal- "kozott Gácsi Mi­hály, itt állította ki műveit Fazekas Magdolna, Mattió- ni Eszter, Kovács Margit életművé­nek egy része Szentendréhez, másik Szolnokhoz csatolódik —, kép­zőművészetünk az alkotó ihlet jegyé­ben áramlást kez­deményezett Vá­sárhelytől, Szol­Berényi Ferenc: Kubikos Meggyes László: Ablak télen nőktől Vácig és Zebegényig. Amikor ismételten hangoztat­juk az együttműködés fontos­ságát, azt, hogy Abony, Vác, Cegléd és Szolnok között erő­södjön fel a tárlatcsere —, azt is örvendetesnek tartjuk, hogy a Nemzeti Galéria helyes következetességgel mutatja be sorról sorra képzőművészetünk közkincset eredményező mű­helyeit A holnap forrása Nagyon hatásos a rendezés. Munkásruhák között vaslépcső fogad, üzemi hangulat árad, hogy könnyebb legyen kon­taktust találni a csepeli olvasz­tárok napi tevékenységét be­mutató képsorral. Portrék vál­takoznak a kohó vörös fényei­vel, a csapolás feszültségé­vel. A fotóművészet itt hát­térbe húzódik, arra törekszik, hogy a technika készenlété­vel megörökítse a hősies mun­kát, mely nehezebb és veszé­lyesebb az átlagnál. Talán a forma tökélye itt sok is, az éles színek inkább eltakarják, mint kiemelik a hőséget és az em­beri helytállást. Egy dolog azonban nyilvánvaló; képzi, művészetünk minden ágazatá­ban indokolt milliók munká* ját művekkel kísérni, mert ez a valóság központja, ez a for­rása holnapjainknak; a terme­lés minden. nehézségével é» szépségével. A Munkásmoz­galmi Múzeum pedig tiszté­nek megfelelően, festmények, szobre' fotók, grafikák so­rozatával mutassa be nyugo.lt ritmusban, de fáradhatatlan l a csepeli olvasztárokat, a tata­bányai bányászokat, a nyírség4 almaszedőket, komlói és vác munkásokat. Losonci Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom