Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-19 / 43. szám
Galgáczi Erzsébet: A cukrászda tragédiája S. J. gyilkossága és öngyilkossága óta a „Neptunusz” forgalma ugrásszerűen föllendült. Elsősorban természetesen szerelmespárok keresték föl, s húsz forintot, néha még több borravalót ígértek a pincérnek, ha szabaddá teszi számunkra azt a bizonyos asztalkát. — De legfeljebb fél órára — súgta a pincér, miután ügyetlenül eltüntette a papírpénzt, mintha náthás zsebkendőt gyűrne a zsebébe. Odasietett a bal kettes asztalhoz, diszkrét párbeszéd, s az ott üldögélő szerelmespár engedelmesen szedelőzködni kezdett. A boldog utódok fél óra múlva természetesen ugyanerre a sorsra ítéltettek. Az asztal fölött figyelmeztető táblácska lógott, mint |a vasúti étkezőkocsikban: „Fogyasztási idő 30 perc!” — de csak a pincér számára láthatóan. Órabérben árulta az asztalt, mint a saját tulajdonát, mint valami elfogyhatatlan mennyiségű perecet. Éveken át nem tett zsebre annyi borravalót, mint szegény megboldogult S. J. jóvoltából A „Neptunusz” egyébként szűk, elhanyagolt cukrászda volt, olyan száraz' és hangulattalan, hogy még lezülleni se tudott. A végleges be- csukástól az mentette meg, hogy két egyetem között éktelenkedett, s a diákok vizsgák előtt idejártak tanúim, akár egy lakatlan szigetre. De évek óta nem fordítottak egy fillért sem a tatarozására, csinosítására. Bármelyik percben várható volt, hogy szétmállik az egész helyiség, mint valami öreg múmia. Amikor az esetnek, néhány szemfüles riporter útján híre szaladt, a kis cukrászdát elözönlötték az egyszerű emberek, akik annyira szeretik a különlegességet, a bátorságot és a vért, mindent, amit csak álmukban mernek elkövetni. S ekkor összeültek az illetékesek s elhatározták, hogy „élére állnak” a megindult folyamatnak, s a forgalmat tervszerűen fogják továbbfejleszteni. Kihasználják a konjunktúrát. A cukrászdát átalakítják, hozzákapcsolják a szomszédos húsboltot — a háziasszonyok fél kilométerrel odébb is beszerezhetik a combot és a pari- zert — és kék csempével fogják beburkolni a falakat. Természetesen zongorát is kap a vendéglátó- ipari egység, sovány, hosszú hajú, szomorú zongoristával, és fölkérnek egy zeneszerzőt — lehetőleg Kos- suth-díjast —, hogy komponáljon egy hangulatos, fülbemászó táncdalt, a szegény, boldogtalan szerelmesekről, akik ebben a cukrászdában fejezték be fiatal életükét. Hogy mi történt tulajdonképpen, nem tudta , senki. Akkor délután három órakor, bejött egy magas, hihetetlenül sovány, jólöltözött fiatalember a „Neptunuszba”, amely szokás szerint teljesen üres volt, leült a bal kettes asztalhoz — szemben a kijárattal — és konyakot rendelt. A pincér álmosan és rosszkedvűen szolgálta ki. Április volt, felhős, tompa idő, az embernek mindenszenteki sírok jutottak az eszébe. A fiú visszaküldte a pincért, és kért egy szódavizet is. Eléggé ingerült volt a hangja: „Maguknál nem szokás kísérőt adni az italhoz?” A pincér egy árnyalattal rosszkedvűbben és lúdtalpasabban kivitte a szódavizet is, aztán visszakönyökölt a pultra, keresztrejtvényt fejteni. Sehogy sem akart kijönni a tej fokmérőjének a neve. A sánta pénztárosnő számolt, minden szabad idejét arra fordította, hogy ösz- szeadja a bevételt és megszámolja a pénzt, mert betegesen félt attól, hogy elszámolja magát. — Meglátjátok, egyszer száz forint hiányom lesz! — suttogta vészjóslóan. A kövér, nagyon csúnya kávéfőzőlány, akit csak óriási protekcióval vettek föl a vendéglátóiparba, s örültek, hogy van egy „Neptunusz”, ahol eldughatják, csillogó bárpultról és toronymagas bárszékekről ábrándozott, ahonnan khaki-nadrá- gos élsportolók és filmszínészek ostromolják epekedve. A valószínűtle- nül Sovány vendég, akiről közben mindenki mégfeledkezett, még egy konyakot kért. Míg a pincér az asztalához csoszogott, ő felhívott egy telefonszámot, nem szólt bele semmit, csak hallgatta néhány pillanatig, aztán visszament a helyére. Mint a nyomozás később kiderítette, a pontos időt hívta föl. Jó tíz perc múlva egy csinoska, jelentéktelen nő lépett a cukrászdába, s a fiú asztalához ült le. A fiú az ő számára is rendelt konyakot. Aztán beszélgettek. Hogy miről, nem hallatszott a pultig, de a mozdulatokból nem észlelt a személyzet semmi gyanúsat, nem volt köztük vita, in- dulatkitörés, fenyegetés. Olyanok voltak, mint a többi szerelmespár, akiknek nincs hova menniük, s elrothad a hátuk a presszókban. Egyszerre pokoli dörrenés hallatszott, pillanatokig föl sem fogták, honnan jön a hang, és mitől eredhet —, aztán eldördült a második lövés is. Azt még látták, hogy a fiú pisztolyt fogó keze a homlokáról lassan az asztalra hanyatlik, aztán a pisztoly lecsúszott az asztalról, még füstöl- gött a csöve. Telefon, rendőrség, mentők, a nő halott volt már, de a fiúnak még vert a szíve, amikor elszáguldott a . mentőkocsi. A rendőrtiszt fölvette a jegyzőkönyvet, s már ő is menni készült, amikor a pincér, akit már percek óta ugyanaz az aggodalom szorongatott, félszegen elébe állt: — Bocsánat... kapitány úr... három konyakot fogyasztott a megboldogult... Más körülmények között nem hiszem, hogy fizetés nélkül távozott volna. Űriembe™ek látszott. A rendőr megnyugtatta, hogy a kárt természetesen megtérítik. Aztán távozásra szólított föl mindenkit, és a cukrászdát bezárták. De csak másnap reggelig. Másnap nyitáskor már olyan tömeg tolongott a járdán, mintha a Cukrászda búcsújáróhely lenne, ők pedig hívő zarándokok. A pincért ostromolták a részleték felől, már akik egyáltalán asztalhoz jutottak; az állóvendégek kénytelenek beérni a sánta pénztárosnő és a kövér kávéfőzőlány felvilágosításával. A pénztárosnő a nap folyamán háromszor is mellészámolt — szerencsére, mind- háromszor a maga javára —, a kávéfőzőlány ragyogott és a pincér mesélt. A nyúlfarknyi történet természetesen bővült, alakult, úgy változtatta formáit, körvonalait, ahogy az igények nőttek iránta. A pincér idővel beleszőtte a napilapokban olvasott adatokat; tudni vélte, hogy a rejtélyes S. J. a Somogyi János nevet takarja, amit azért nem hoznak nyilvánosságra, mert a pisztolyra nagyon is törvényes úton tett szert; hogy soha nem volt viszonyuk, sőt, négy éve nem is látták egymást, négy év után itt találkoztak először a Neptunuszban. Két hét múlva Somogyi urat — a gyilkost — törzsvendéggé léptette elő, egy hónap múlva már csak úgy emlegette: Szegény, Jancsi barátom, úgy szerette ezt a Hannát, ahogy manapság már nem is divat szeretni. Egyszer behozta hozzám, hogy megmutassa: Neked jó szemed van, öregem, pincér vagy, te ránézel egy vendégre, és megmondod, mi van a veséjében, mit szólsz hozzá, mi a véleményed? Én csak a fejemet csóváltam: Nem lesz ennek jó vége, Jancsikám... Nem tudnám megmondani, miért, de éreztem, hogy rossz vége lesz ennek... S közben 20—30—50 forintért árulta a bal kettes asztalkát. És akkor a pincért behívták a Központba. Az igazgató leültette, feketével, konyakkal kínálta, barátságosan elbeszélgetett vele, mint ember az emberrel és közölte, hogy ők már régen fölfigyeltek a tehetségére,/ csak ez ideig nem sikerült alkalmas munkakört találni a számára. Most azonban — tekintettel az óriási forgalomra, amit a kis ! helyiség már nem bír fölszívni —' a Neptunuszt átépítik, kibővítik, egy ! osztállyal följebb sorolják, föltöltik ] a személyzetet, és a személyzet élé- 1 re őt jelölték ki főpincérnek. S a ve- ! zér meleg kézszorítással búcsúzott tőle, az ajtóig kísérte, aztán oda- ■ szólt a titkárnőjének: Jucika, legyen szíves ■ jegyezze: az átépített Neptunuszba főpincérnek... hogyis hívják ezt az alakot? Nézzen utána, és majd ne felejtsen el emlékeztetni. nyomban elfelejtette a nevét Is, az arcát is, szédelegve támolygott hazafelé. ötvenéves volt, kicsi és sovány, agglegény és árva, és évek óta nem ihatott egy pohárka szeszt sem a gyomorfekélye miatt. Eddig úgy tudta magáról — mert harmincéves pályája bizonyította —, hogy semminek se lenne jó, de a legrosszabb pincérnek. Csapnivaló memóriája olyan fokú szórakozottsággal párosult, hogy, ha rossz volt a lift és gyalog ment föl a lépcsőn harmadik emeleti lakására, következetesen a padlásfeljárónál kötött ki, és még visszafelé is ritkán találta el előszörre a harmadik emeletet. Olyan ügyetlen szervező volt, hogy, ha egy asztalnál háromfélét kértek tőle, oda tudta vinni négyöt részletben. Feledékeny volt,*’lassú, kétbalkezes, arckifejezése aka rátán kívül olyan savanyú, hogy a vendégeket fölingerelte, s nem volt ' kedvük borravalót adni. Már réges- rég bele is nyugodott, hogy 6 a Nep- tunuszra van ítélve, innen megy nyugdíjba, s mert a nyugdíja a tejre és a gyógyszerekre sem lesz elég, naponta más vendéglátóipari egységben fog ebédmaradékot kunye- rálni, amit a szerencsésebb kollégák nem tagadnak meg tőle. Most az örömtől részegen támolygott hazafelé, s gondolatban hálásan szorongatta az ismeretlen gyilkos kezét. — Csak így tovább, fiú! Agyon kell lőni! — motyogta, biztatta, mint a meccsen a jobbszélsőt, és szinte sajnálta, hogy arra a három konyakra annak idején nem hívta meg a megboldogultat. Igazán megérdemelte volna. A Neptunusz átépítése két évig tartott, s ezalatt mindenki elfeledkezett a boldogtalan szerelmespárról, akik a bal kettes asztalnál fejezték be tragikus életüket. Minden új nap megszülte a maga új tragédiáját, s az emberek a bűnöket és a vért csak frissen szerelik, mint a gyümölcsöt, legfeljebb egy-két naposán, romlatlanul. Egy élsőosztá- lyos (kislányt reggel fél nyolckor iskolába menet megöltek, méggyaláz- ták a várhegy oldalában. Egy külvárosi OTP-t világos nappal fegyveresek kirabolták, a két női alkalmazottat . a WC-ben találták meg, tarkólövés végzett velük. A Lenin körúton fegyveresek rabolták ki a postát, és lopott autón elmenekültek. Az emberek a tv előtt ültek, a napilapok hírrovatait bújták, és, ha nem történt semmi, akkor elmentek színházba, moziba, megnézték a Rómeó és Júliát, az Othellót, A sakál napját, a Gyilkosság az Orient Expresszen-t, a Bankrablást, a Scotland Yard vendégé-t. ,A pincért is elfelejtették. Amikor az új Neptunusz megnyílt, kék csempével — nyugatnémet import —, zongorával, szőke zongoristával és saját slágerrel, s Jucika bevitte az igazgatónak az annak idején föl jegyzett szöveget: főpincér — Nagy János —, a főnök ingerülten dobta a cetlit a papírkosárba. — Ki ez a Nagy János? Mit zavarnak ilyen hülyeségekkel? Az igazgatóság két hónappal ezelőtt kijelölte az új főpincért, Böröcki elvtárs unokaöccsét. Később az igazgatót is leváltották. Minek kellett a Kutyaszorító utcába tizenhatmilliós költséggel ilyen fényes kávéházat építeni, ha abba a kutya se jár? Csakugyan, minek kellett? Senki, de senki nem emlékezett rá. Ivan Szocsivec: A munka frontja Elsőnek Násztya érkezett a helyszínre. Töprengett, „Hogyan kezdjek hozzá, ha senki sincs itt, aki megmutatná, hol kell kezdeni az ásást?" Aztán megérkezett a mester. — Akár el is kezdhetjük — mondta Násztya.. — Csak ne olyan hevesen. Mindjárt jön az építésvezető — nyugtatta kedélyesen a mester. És megjött az építésvezető. — Hol a főnökség? Nincs, pedig már attól féltem, én leszek az utolsó. — Hát a főnökség után jönni sose kellemes. — Addig talán kijelöljük a helyet. — Nem, nem — tiltakozott az építésvezető. — Miért vegyünk minden felelősséget a nyakunkba? Majd közösen eldöntjük. Egy óra múlva megérkezett a főépítésvezető. — Még nem kezdték el? Jó is, intézkedtem, hogy itt legyen a főmérnök és a műszakiak csoportja is. És valóban. A hintázva fékező kocsiból kilépett a főmérnök és a három műszaki. Előszedték a rajzokat és elkezdtek valamit számolgatni, méregetni. — Ügy látom, tizenöt centivel kissé balra keli ásni — jelentette ki a főmérnök. — Szerintem egy milliméterrel sem kell eltérni a tervrajztól — vetette közbe az egyik műszaki. — Ugyan... más a papír és más a helyszín — lőtt vissza a főmérnök. Maguk, hogyan vélekednek? —> fordult a fő-építésvezetőhöz. — Nem is tudom ... Hogy egyönte tű legyen a döntés, kérdezzük meg a központot. Mindannyian a telefonfülkéhez in dúltak, csupán Násztya maradt ott a mesterrel. — Na, hál’ Istennek minden tisztázódott, elrendeződött — szólt megkönnyebbülve a mester. — Csupán az bosszant, hogy ezzel a fáradsággal krétát és mérőszalagot is hozhattunk volna. E szavak után lábbal kimért körülbelül tíz métert. Aztán keresett valami forgácsdarabot, meghúzott vele két, majdnem párhuzamos vonalat és ünnepélyesen utasítást adott: — Gyerünk Násztya, áss! Fordította: Baraté Rozália Füvek A pincér, akit egyébként Nagy Jánosnak hívtak, és mindenki azonkévész Napsugár rajza Sz. Molnár István: Képzeletből Képzeletből alkottalak Vágyaimmal hívogatlak, Becézlek a betűimmel S csodállak a verseimmel. Nevettetlek csókjaimmal, Szólítgatlak szavaimmal, Hívogatlak édes dallal, S mint a nap*és minta hajnak Szépítlek álamfénnyel, Körülveszlek szevedéllyel, Részegítlek vad örömmel, S feldobsz engem szerelemmek Hácz Lajos ! Álmatlanul Mint a szobába tévedt Éjjeli lepke Falakba ütközve Fénytől megégve Hátamra zuhanva Magamra Öntöm a sötétséget Károlyi Amy: Néhány sorban Nyaklánc piros gyöngyök az ünnepnapok tükörben nézegetem reggeltől estig ünnep vagyok Túl, túl csak át kell hajolni a kerítésen azok a hegyek égbe tartanak az a kusza fa a horizonton Tibetből egy darab Szent Iván éj Mab királynőnek fogata ajtaja mint a tű foka a tű foka a képkeret miben a Hölgy a képzelet . A haspZk Ha mindent megennénk mi maradna a madaraknak mi maradna a darazsaknak Antikor rier Csodálkoznék, ha sikerülne Nem örülnék, ha sikerülne Megőrülnék, ha sikerülne Sziget Az a sziget, az a kék sziget a zöld vizeken elterül. De zöldbékáknál rettegőbb, egy ajtócsattanás — és elmerül Németh Miklós metszete Lány
