Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-19 / 43. szám

1978. FEBRUAR 19., VASARNAP "xMsiap Még tart a répatartalék A ZÖLDÉRT Vállalat dolgozói a dabasi határban sárgaré­pát szednek fel, kiszántással. Naponta 60 mázsa árut szállíta­nak fel Budapestre és környékére. Halmágyl Péter felvétele Ma, a szolnoki rádióban Nagykátai pillanatképek Pest megyében Nagykátát kereste fel legutóbb a Magyar Rádió szolnoki stúdiójának né­hány munkatársa. Ma, vasár­nap este 6-tól 7 óráig sugá­rozza Nagykátai pillanatképek — egy hétköznap dokumentu­mai címmel zenés riportmű­sorát a szolnoki rádió, a 222 méteres középhullámon. A műsorban megszólalnak ingázók és bejárók, a nagy­község tanácsának elnöke, a Telefongyár és a Magyar—Ko­reai Barátság Tsz vezetői, dol­gozói, valamint a lelkes nagy- kátaiak, lakóhelyük igaz pat­riótái. Az egyórás műsort Gu­lyás Ferenc, Zámbó Árpád és Zentai Zoltán készítette. Fénykép egy munkanapról Egy kisebb város közlekedé­sét is képes lenne lebonyolíta­ni az a tucatnyi busz, amelyek hajnali ötkor, negyed hatkor indul Budaörsről, Diósáról, néhány más, távolabb eső Pest megyei településről és Buda­pestről, s háromnegyed hat relé kanyarodott a Mechanikai Művek főbejárata elé. Csend­ben, álmosan telt az út, mond­ják a leszállók. Ilyenkor még almosak hozzá, hogy beszél­gessenek, aludni, kártyázni pe- uig nem érdemes. Túlságosan rövid az út Fél óra alatt vagy kétezer ember megy át a porta kes­keny folyosóján, rendészszemek vizsgáljak, akad-e közöttük, aki nem heverte ki a tegnap esti italozást, vagy reggel élesztgette magát néhány fel­decivel. Felgyulladnak a mű­helyben a villanyok, bekap­csolják a gépeket, az ég alja is világosodni kezd. Új nap kez­dődött. Az M 6-os vájat Bolczár János, az általános biztonságtechnikai főosztály vezetője a kalauzom. Aligha találni rajta kívül jobb kísé­rőt. Húsz éve dolgozik a vál­lalatnál jó néhány poszton, több műhelyben is megfordult. Kérdezem, mivel telt a tegnapi munkanapja. — Mivel is? Volt vagy húsz telefonom, részt vettem egy értekezleten, több ügyben ke­restek, s én is voltam mások­nál. Nem is tudnám pontosan felsorolni, mikor mit csinál­tam. Látja, ha így elszámoltat­ják az embert, könnyen zavar­ba jön. És mi történik a többi két és fél ezerrel? Ennek jártunk utána egy csendes, a többi 261 munkanaptól alig különböző csütörtökön. Pásztor Pál, a kísérleti gyár­egység szerszámkészítője a sa­tu két pofája közé fog egy ha­tos csavart. Kezébe veszi a vasfűrészt, húz vele kettőt- hármat. — Miért kell egy szerszám- készítőnek ilyesmivel foglal­kozni? — Látja, én már ilyesmivel nem is idegesítem magam. Az M—6-os csavarok feje évek óta selejtes. Ahányszor ilyet kell becsavarozni, ki kell mé­lyíteni a vájatot, különben a csavarhúzó lecsúszik róla. Ha összeadnánk az erre fordított időt, ki tudja, hány műszak jönne ki belőle? Pedig a csa­vargyárban csak állítani kel­lene egy gépen. Kicsi a nyomás A normások, Németh László- né csoportvezető és kolléga­női viszont percekben, másod­percekben gondolkodnak. Ta­valy 400 ezer szerszámosláda készült a Mechanikai Művek­ben, az idei terv 620 ezer da­rab. Beszereztek ugyan néhány korszerű gépet, de a hatékony­ság fokozásának minden más lehetséges módját megvizsgál­ják. Most éppen az egyik rész­művelet, a lemezszabás van terítéken. Idáig ezer ládához szükséges anyag kiszabásához 402,3 percre volt szükség. Ezer kész láda normaideje pedig 40 ■ óra volt. A technológusok új „szabásmintát” készítettek amely kevesebb anyagveszte­séggel jár, s időmegtakarítást is eredményez. Ma éppen azt számolták ki, hogy mennyit. Nos, a megtakarítás ezer da­rabonként több mint négy óra. Az elektrolit-kondenzátor üzemben Kelényi András mű­vezető a következőnek járt utána a munkakezdés utáni két órában. A gyártmányjel pecsételéséhez új gumibélyeg­zőket rendelt, szólt egy múlt héten eltörött alkatrész miatt, amiből volt ugyan pótlás, de az is felmondhatja a szolgá­latot. Elfogyott a desztillált víz, hirtelen kellett kölcsön kérni egy másik üzemből. Gondoskodnia kell helyettesí­tésről is. A hozzá beosztott 40 asszony közül öten betegedtek meg influenzában. Kiss József gépbeállító laka­tos a fémtömegcikk-gyáregység üzemi szakszervezeti bizottsá­gának titkára tegnap tartott megbeszélést a bizalmiakkal. Panaszolták, hogy az egym not zuhanyozóban kicsi a nyomás, a piszkos munkát végző asz- szonyok nem tudnak fürödni. Kiderült, valamelyik szivattyú romlott el. Reggel azért elsza­ladt a szakszervezeti bizottság­ra, szóljanak, hogy gyorsan megjavítsák azt a kutat, mert őt keresztbe lenyelik a mun­katársai. Mikor visszajött, az egyik présgépet kellett átállí­tani másik szerszámra. Utána az oktatási csoportvezetővel beszéltek a lelkére, néhány asszonynak, hogy iratkozzanak be az általános iskola hetedik osztályába, úgy látszik, re­ménytelen a dolog. Tudják, hogy ehhez a munkához nincs szükség magasabb végzettség­re. Tartozik, követel A műanyagöntő műhelyben több gép áll, mint ahány megy. Adóm Gyula csoportvezetőtől kérdezem meg, teljesítik-e ilyen körülmények között a tervet, lesz-e elég színes tele­fonbura a szereléshez. — Ügy tudom, keveset ren­delt idén a posta, háromszor annyit is elkészíthetnénk, mint amennyi a terv. Így senkit se idegesít, hogy a kettő közül az egyik óriás prés öntőformája elromlott. Mondtuk már fű- nek-fának, kár így hevertetni a gépeket, el tudnánk készíte­ni azokat az alkatrészeket is, amiket most más vállalatokkal csináltatnak. A mai napig nem intézkedtek. Állítólag azért, mert akkor más munkát se végeznek el nekünk. Hát mit szól ehhez? Ezzel a mondattal kezdi a beszélgetést Kiing Ferenc, a rendszerszervezési és számítás- technikai főosztály vezetője is. Az országban elsőként készül­tek el a mérleggel és nyereség felosztásával. Ennek eredmé­nye, hogy már kifizethették a dolgozók részesedését is. Ha nincs az R—10-es számítógép, három-négy hétig is eltartott volna a munka, így három nap és három éjszaka végeztek vele. A számítógépesek szeme vörös, dagadt, de azért még­sem mentek haza. ök is vár­ják a pénzüket, napközben pe­dig fogadják a gratulációkat, fürödnek a sikerben. Semmi rendkívüli A festőaggregát-gyáregység most van születőben. Mint hallom, a KISZ-Szervezet már megalakult, de a párt- és szak- szervezeti tagok még a régi munkahelyükhöz tartoznak. Ma két német szerelő segít­ségével néhány üzemmérnök szereli és próbálgatja a gépe­ket. Közben a mintadarabok 100 órás kipróbálása folyik a vadonatúj próbapadon. Gerlei Ferenc művezető szerint „rop­pant észnél kell lenni”. A má­sodik félévben már ezer da­rab nagy teljesítményű festék­szóró berendezést kell gyárta­ni, addig a társaságnak is ösz- sze kell rázódni. Arra is fi­gyelni kell, hogy a gépekhez egyetlen szerszám se hiányoz­zon, mert később már nincs apelláta. Jegyzőkönyvezni, vi­tatkozni, kipróbálni. így megy ez napról napra. Az igazgatósági épület felé menet kis kitérő az orvosi rendelőbe. Mennyi betege volt ma dr. Bolya Péter üzemor­vosnak? Két óra alatt mindössze öt. Már nem tombol az influenza. Dél körül az orvos körbejárja az üzemet, ellenőrzi a konyhát, délután pedig egy rehabilitá­ciós ügyben megy a munka­ügyi osztályra. Dr. Sátor János vezérigazga­tó mostani csütörtökjében sincs semmi rendkívüli. Az egyik nagyvállalat elég régóta tartozik több százezer forint­tal. A kereskedelmi igazgatóval ennek néztek utána. Volt egy panaszos is, aki először csak a fizetését kevesellte, de el­panaszolta otthoni gondjait is. Több tucat levél érkezett a vezérigazgató címére, ezeket is átnézte, a fontosabbakra azon­nal válaszolt is. A napokban fontos tárgyalást tartanak az egyik külföldi partnerrel. Erre s a délutáni vállalati pártbi­zottsági ülésre is fel kellett készülni. így telt el egy csütörtök. Csulák András Növekvő szállítmányok tőkéspiacra Példát mutattak mozgósítottak Nem volt könnyű esztendő az olajváros számára a tava­lyi. A Dunai Kőolajipari Vál­lalat pártbizottságának cse­lekvési programjában is kü­lönös hangsúlyt kapott a be­ruházások gyorsítása, a ter­mékszerkezet módosítása, a termelékenység növelése, a tőkésexport fokozása, az ered­ményesebb gazdálkodás. Beszélő számok A tervezett 7 millió 900 ezer tonnánál 35 ezer tonná­val több kőolaj áramlott ke­resztül az óriási izomerizáló- és desztillálóberendezéseken. A gyáróriás munkásközössé­ge tehát teljesítette vállalá­sát, miszerint zavartalan lesz a népgazdaság szénhidrogén­ellátása. A minőségi munka javulását jelzi, hogy az elő­írtnál 13 millió dollárral több terméket juttathattak tőkés­piacokra, megközelítőleg 61 millió dollár értékben. Eredményeik sorában ki­emelkedik az anyag- és ener­giatakarékosság. A vállalat éves műszaki-gazdasági intéz­kedési terve — melyre a cse­lekvési program is épült — 56 millió forintot irányzott elő. A szocialista brigádok vállalták, hogy ezt húszmil­lióval túlteljesítik.' Am szá­mos újítással és ésszerűsítés­sel, a berendezések korábbi­nál gondosabb ellenőrzésé­vel, folyamatos karbantartá­sával, hatalmas összeget si­került megtakarítaniuk: 93 és fél millió forintot. Többet és jobbat Többet és jobbat — keve­sebben. Kimondva sem hang­zik könnyűnek, hát még meg­valósítani a gyakorlatban. A százhalombattaiaknak ez is si­került. Miközben nyolcvan- hárommal kevesebben dolgoz­tak, az egy munkásra jutó termék értéknövekedése elér­te a 16 százalékot. Ilyen mér­tékű termelékenységemelke­désre a vállalatvezetés sem számított. Igaz, hozzájárult ehhez számos üzem- és mun­kaszervezési intézkedés is. Ám ezek, mint a pártbizottság megállapította, a program tel­jesítésének értékelésekor, a kommunisták , példamutató helytállása, meggyőző szavai nélkül, nem járhattak volna ilyen eredménnyel. Sem az emberek, sem a vál­lalat vezetése sem hibáztat­ható a beruházási célkitűzé­sek 94 százalékos teljesíté­séért. Annak ellenére, hogy saját építőket is bevontak a munkába, kevés volt a kivi­telező a beruházásokon. Ne-, hezítette helyzetüket az is, hogy az Adria-kőolajvezeték százhalombattai fogadóállo­másának, s az ehhez csatla­kozó tartály- és szivattyú­rendszerek építésével is a vál­lalatot bízták meg. összegez­ve azokban az évi beruházási munkát, bizonyossá vált, si­került megfelelő alapot te­remteni ahhoz, hogy befe­jezzék határidőre a III-as üte­met. Ellenőrzés, ösztönzés Ha megvalósítjuk elkép­zeléseinket, arra is érdemes felfigyelnünk, mi vezethet a sikerhez. Természetesen az olajváros pártbizottsága is mérlegelte: idén is alkalmaz­ható, jó módszerrel dolgoz­tak-e? A jó eredményt elő­segítette, hogy már 1977 ele­jén valamennyi pártalap- szervezet jóváhagyott cselek­vési programmal rendelke­zett, s ezekre épülhetett a pártbizottságé. Az alapszer­vezetek feladatokat jelöltek ki a szakszervezetnek, a KISZ- nek és a szocialista brigádok­nak. Ily módon igen széles körben lehetőséget terem­tettek munkatársaik mozgó­sítására. Az év folyamán pe­dig több alkalommal ellen­őrizték, hogy a cselekvési programok szerint dolgoz­nak-e. Javaslatok nyomán — Eredményeink számot­tevőek, a munkásközösség összefogásának köszönhetők — summázta a beszámolót Mezei Lajos, a pártbizottság titkára. S ezt hangsúlyozta a beszámolót követő vitában elsőként felszólaló Takács László, szállítási osztályve­zető-helyettes is. S felidézte: a kőolajfeldolgozó egyik leg­több gondot okozó üzemében — az MSA-ban — tíz újítás­sal igyekeztek enyhíteni a nehézségeken a szocialista bri­gádok. összességében pedig 95 millió forint hasznot ho­zott a vállalatnak, a tavaly bevezetett 154 újítás. a Balogh Ferenc, a termelé­si főosztály pártvezetőségé­nek titkára nem elégedett meg az 1977-es év értékelé­sével. Sokkal inkább azt tar­totta lényegesnek: mit kell tenniük idén. — Már nem elég csak jól dolgoznunk, másként kell, mint eddig — jelentette ki. — Legfontosabb tennivalóink: a technológiai fegyelem foko­zott betartása és a munka- folyamatok koncentrált, ál­landó ellenőrzése. Emellett szorgalmaznunk kell továb­bi ésszerűsítések alkalmazá­sát, és minden területen a tu­lajdonosi szemlélet megho­nosodását. Mindehhez von­juk be mégjobban az olajfel­dolgozó fiataljait. Adjunk konkrét, részletes programot a KISZ-eseinknek. A termékforgalmi főosztály üzemvezetője az üzemében — Nálunk az idén is épül járda — fogad Farkas Vilmos Tápiószentmárton nagyközség tanácselnöke, célozva a közel­múltban megjelent cikkünkre, amelyben a nagykátai járás községeinek idei fejlesztési ter­veiről számoltunk be. Közöl­tük, hogy a községek összesen 37 millió forintot fordítanak fejlesztési célokra, de takaré­kosan kénytelenek bánni a rendelkezésükre álló pénzzel és csak a legszükségesebb beruhá­zások megvalósítására kerül­het sor. Így azután valameny- nyi község tervéből kimaradt a járdaépítés. Márpedig a la­kosság mindenütt igényli és a tanácsok igyekeznek is vala­mi módon előteremteni a hoz­závalót. — Nos — mondja a tanács­elnök — sok község tanácsi ve­zetői még keresik a lehetősé­get ehhez, néhol, például ná­lunk már meg is találtuk. Tápiószentmárton lakossága tavaly másfél millió forint ér­tékű társadalmi munkával já­rult hozzá a község fejlesztésé­hez. Ennek következtében te­hát maradt pénz a községfej­ként vállalja saját szakmájá­ban a munkát. Hogy a járdaépítést az érin­tett utcák lakói vállalják, az természetes. Sokan azonban már kötelezően kijelentették, hogy a sporttelep építésén is dolgozni fognak. A négy megüresedett tanács­tagi hely betöltésére összehí­vott jelölőgyűlések jó alkalmat adtak arra, hogy a lakosság egy részével megismertethes­sék a két építkezés problémá­ját. A résztvevők szívesen ajánlották fel társadalmi mun­kájukat a közelmúlt napok­ban megtartott két réteggyűlé­sen is. Biztosra vehető hát, hogy a nemsokára esedékes falugyűlésen szintén sokan csatlakoznak az eddigi felaján­lásokhoz. Még alig kezdődött el az esz­tendő és Tápiószentmárton la­kossága máris egymillió forint értékű munkával készül lakó­helyei idei fejlesztéséhez hoz­zájárulni. Természetesen, ha szükséges, egyéb munkákban is számítani lehet rájuk. Sz. E. dolgozó kommunisták nevé­ben kért szót. Felhívta a fi­gyelmet a munka- és üzem- szervezés eddiginél hatéko­nyabbá tételére. Mint mond­ta, ez a termelékenység nö­velésének egyik legfőbb esz­köze. Ugyanakkor szóvá tet­te Gátai Tamás azt is, hogy túlbonyolított, túlszervezett a vállalati adminisztráció. Fel­jegyzések tucatjait készítik az osztályok, üzemek. Iktat­nak, könyvelnek, adminiszt­rálnak. Többet, mint kellene, Rátosi Ernő, a vállalat igazgatója is felszólalt. Mint mondotta, közös az akarat és szilárd az egyetértés a párt- és a gazdasági ve­zetés között, s ehhez kap­csolódott a lendületes jubi­leumi munkaverseny — eb­ben látja a tavalyi év ered­ményességét. Fontosnak tar­totta a jó politikai légkört, ám az anyagi ösztönzést is si­kerrel alkalmazták. A fizikai munkások bérszínvonala át­lag 11,3 százalékkal emelke­dett. Egyes munkahelyeken 14—18 százalékos növekedést is elértek. Arról is szólt, amit viszont nem sikerült tervszerűen megvalósítaniuk: A tervben szereplő száz­negyven „olajos”-család kö­zül mindössze hatvanegyen jutottak új otthonhoz év vé­géig. Szervezés, agitáció Cselőtei István, az MSZMP Pest megyei bizottsága gaz­daságpolitikai alosztályának vezetője áttekintést nyújtva a megye iparának és mezőgaz­daságának fejlődéséről, a kő­olaj-feldolgozó munkájáról szólva, azt a jelentős társa­dalmi kezdeményezést di­csérte, amely hozzájárult az 1977-es évi tervek túlteljesí- téséjiez. A jelenlegi intenzív fejlődési szakaszban ismét nagy szerep jut az anyag- és energiatakarékosságnak, a tartalékok feltárásának. A mozgósításra nem elég egy igazgatói utasítás, adminiszt­ratív intézkedés. Jó eredmé­nyek csak akkor várhatók, ha a pártalapszervezetek maguk mögé állítják a munkahelyek valamennyi dolgozóját. S ha minden kommunista példát mutat és élén jár a munká­ban. Péczeli Béla, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt ipargazdasági igazgatója a tröszt vezetésének vélemé­nyét tolmácsolta. Mint mond­ta, elismerésre méltó munkát végzett a DKV, hiszen nem­csak ellátta a népgazdasá­got kőolajipari termékkel, olcsóbban is termelt a ter­vezettnél. Tizenhat százalék­kal emelték a termelékenysé­get, bebizonyítva, ha szüksé­ges, kevesebb emberrel is el­végezhetők nagy feladatok. A Dunai Kőolajipari Válla­lat, Százhalombatta legje­lentősebb ipari létesítmé­nyeként, meghatározó szere­pet tölt be a város életében. Az olajkombinát dolgozói egyúttal lakói is a település­nek, nem közömbös tehát számukra, miként gyarapo­dik. A hagyományokhoz hí­ven, ezúttal is tájékoztatta a pártbizottsági ülés résztvevőit Balázs Gézáné, a százhalom­battai város pártbizottság el­ső titkára a település fejlő­déséről. A város életében ki­emelkedőnek nevezte a ta­valyit, hiszen 240 millió fo­rintot költöttek városfej­lesztésre. Felépült 275 lakás, melyek zöme márciusban lesz beköltözhető. Űj szakorvosi rendelőintézetet adtak át a lakosságnak, s hamarosan 150 kisgyerek veheti birtokba a legújabb óvodát. Elégedetten hallhatták az elismerést, hi­szen a város gazdagodásáért rengeteget tettek „az olajo­sok” is. Tavaly 5 millió 386 ezer forint értékű társadal­mi munkát végeztek. A több órán át tartó hasz­nos eszmecserét Mezei Lajos, a vállalati pártbizottság tit­kára zárta le. A kőolaj-fel­dolgozó félezer kommunistá­ja nevében a pártbizottság pedig egyhangúlag hagyta jóvá az idei tennivalókat rögzítő cselekvési progra­mot. Dodő Györgyi » 7 ápiószent marton És mégis épül járda... lesztési alapban, de egy rész« nem sokáig. Abban a remény­ben, hogy ez évben vagy há­rom kilométer hosszan folytat, hatják a járdaépítést, a tanács az ehhez szükséges cementel terven felül beszerezte. Felme­rült az is, hogy a sporttelepei is el kell látni zuhanyozóval és öltözővel, szertárakkal, ehhez is vásárolt anyagot a tanács Csakhogy: az építkezések egy­millió forintot kitevő munka- díját a tanács az idén nem építhette be a tervbe. Ügy lát­szott tehát, hogy nem lesz sem járdaépítés, sem sporttelepfej­lesztés. Mégis meglesz, mind a kettő. Elsőnek az Aranyszarvas Tsz, az ÁFfiSZ, a Gála Ruhaipari Szövetkezet helyi üzeme, az MHE Számviteltechnikai és Szervezési Központja szocia­lista brigádjai, valamint a nagyközségben működő három KISZ-alapszervezet fiataljai jelentkeztek és közölték, hogy társadalmi munkában hajlan­dók dolgozni a sporttelep épít­kezésén. Csatlakoztak hozzá­juk a helyi kisiparosok, ki-ki közülük társadalmi felajánlás-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom