Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-01 / 27. szám
1978. FEBRUÁR 1. SZERDA VÄOW 3 Emlékezés Sinter üessirs Kirsnduiíkör^sat, kisvasutak Fejlesztési tervek a DIB előtt Szaton Rezső, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő harcosa születésének 90. évfordulója alkalmából koszorúzás! ünnepséget rendeztek kedden a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Pan- theonjában. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Révész Ferenc és Somogyi Miklós, a Vas-, Fém- és Villa- mosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezete képviseletében Borovszky Ambrus és Szabó Piroska, a MALÉV részéről Grób László és Iványi Pál koszorúzott. Elhelyezték a megemlékezés virágait hozzátartozói, harcostársai is. Oczel János elnökletével tegnap ülésezett a Dunakanyar Intéző Bizottság. Elhangzott beszámoló a DIB múlt évi munkájáról, arról, hogy — s ezt a rendszeresen a Dunakanyarba látogatók tapasztalhatták is —, milyen fontos létesítményekkel gazdagodott hazánk egyik legszebb kirándulóhelyé. A fejlesztést idén is folytatják: dr. Madaras László, az Állami Pilisi Parkerdő Gazdaság igazgatója, a Visegrádi Területi Bizottság elnöke a visegrádi kirándulóközpont építéséről tartott tájékoztatót. Mint elmondta, a visegrádi j üdülőközpont három centru- ! ma közül a kisvillám—mo- j gyoróhegyi kirándulóközpont kialakítása a telkek kisajátításával megkezdődött. Az elmúlt három évben megépült az úthálózat (autók és külön gyalogosok számára), parkolókat alakítottak ki, vízvezetéket fektettek, s megkezdték az autóskemping és a jurtatábor építését. Minderre eddig 52 millió forintot fordítottak. A másik nagy központ a le- vencei sportfürdő. Az úszómedencét és a gyermekpancsolót öltözőkkel, mosdókkal 1977. augusztus 1-én adták át. A meleg vizű fürdőkomplexum 1980-ra készül el teljesen. A harmadik fontos beruházás a nagyvillámi turistaház. A megnövekedett turistaforgalmat kis teljesítményű konyhája és célszerűtlen elrendezésű étterme nem tudta kiszolgálni. Az elmúlt év utolsó napjára korszerűsítették, 800 adagos konyhát alakítottak ki. A tanácskozás másik napirendje a börzsönyi kisvasutak jövőjével, hasznosításával foglalkozott. Várhatóan a kilencvenes évek elejére egy-egy hét végén 250 ezer kirándulót kell fogadnia a tájegységnek. A börzsönyi kisvasutak közül néhányat célszerű felújítani, elsősorban azokat, amelyek MÁV-vonalhoz csatlakoznak. A kemencei és diósjenői kisvasutak nem alkalmasak személyszállításra, átépítésükre, korszerűsítésükre nincs szükség, mert üdülőforgalmi szempontból nem jelentősek. A verőcemaros-királyréti és a szob-nagybörzsönyi vasút teljes hosszában korszerűsítésre szorul. Felújítják a töltéseket, új Diesel-mozdonyokat vásárolnak, kiegészítik a vasúti-személykocsiparkot. A verőcemaros-királyréti vasút rekonstrukciója 1976-os árszinten (akkor készültek a kiviteli tervek) 54 millió forintba kerül, a szob-nagybörzsönyi vasút átépítési és üzembe helyezési költsége ugyancsak 1976-os árszinten majdnem háromszor annyiba kerül. Cz. V. fltQrancsszsbvány A déligyümölcsök árusítását 1978. április 1-től kötelező érvényű szabvány határozza majd meg. A KERMI laboratóriumában küllemre, nagyságra, valamint egészségügyi szempontból vizsgálják a gyümölcsöket. Fontos szempont a déligyümölcsök megfelelő létartalma és érettségi állapota is. A jövőben fel kell tüntetni a minősítést, és azt is, hogy melyik országból érkezett az áru. Két tizem egy esztendeje A pórtvezetőségsk beszámolói összevont taggyűléseken Rekonstrukcii A Magyar Gördülőcsapágy I Művek vezetői diósdi gyá- l rukban a 70-es évek elején — kellő indokkal, s a KGM j egyetértésével — egymilliárd '• forintos rekonstrukciót hatá- | roztak el. Korszerű technoló- . gia alkalmazásával akarták nő-! vélni termékeik mennyiségét; j a korábbi 3 millió csapágy i gyártása helyett — a re-1 konstrukció befejezése után — négy és fél milliót állítottak volna elő évente. A rekonstrukció hibás megtervezése, a fő kivitelező, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat és a számos alvállalkozó pontatlan munkájából fakadó határidőcsúszások miatt a korszerűsítési munka nem fejeződött be a megfelelő időpontban, 1977 végére. Sőt, a tervezett 3 millió 900 ezer csapágy helyett tavaly 2 millió 900 ezret állítottak elő a gyáriak. Az üzemi rekonstrukció kérdése érthetően fő helyen szerepelt a pártvezetőség beszámolójában. — A dolgozóik sokat vártak a fejlesztéstől :— mondja Mudroch Frigyes, a csapágygyár pártvezetőséigének titkára. — Érdeklődéssel figyelték a sorban megérkező korszerű gépeket, munkakörülményeik javulását remélték. A rekonstrukció nem fejeződött be időben, így a mostani helyzetben a rekonstrukció befejezését segítő pontos és fegyelmezett munka megszervezése volt a fő feladatunk, melyben nagy szerepet kapott a kommunisták odaadó munkája, felvilágosító, a fejlesztést megértető szava, személyes példamutatása. Az összevont pártvezetőségi taggyűlés megfelelő impulzu> — késéssel sokat adott az alapszervezetek beszámolóinak elkészítéséhez, s egyben segítette a gyári feladatok megismertetését. — Így vélekedtek erről az üzem három pártalapszervezetének vezetői, akik a napokban készítették el beszámolóikat. Csordás Ferenc gondnok, az egyes számú pártalapszervezet titkára elmondta: — A kommunistáknak legnagyobb szerepük a mozgósításban, az agitációs munkában van. Tavaly is akadtak követésire méltó kezdeményezéseink. Az utolsó negyedévben a pártszervezet kezdeményezésére, — 1 millió forintnyi energiát takarítottunk meg. Ebből 400—500 ezer forint szénből nyert energia volt A szállítás és a raktározás területén is jó lehetőségeink nyílnak a takarékoskodásra. Medvácz Károly, a Fortuna, azaz a csiszolóműhelyben csoportvezető, a hármas számú alapszervezet titkára: — Központi bizottsági hatá-^ rozat alapján a járási pártszer-, vek célul tűzték ki üzemünk-> ben a termelékenység fokozását, a nagy teljesítményű gépek jobb kihasználását. Alapszervezetünk tagjainak többsége termelő üzemben dolgozik. A rekonstrukció alatt komoly feladatot jelentett a pártmunkában az, hogy az új technológiának és a gépeknek a megismerésére ösztönözzük a dolgozókat. Eredményként könyvelhetjük el, hogy a köszörűüzemből hatvanan, a görgőből pedig harmincán rekonstrukciós tanfolyamot végeztek, s ma már ők tanítják be a dolgozókat az új gépek kezelésére, javítására. Benkö Ernő üzemi diszpécser a kettes számú pártalapszervezet agitációs és propagandafelelőse az esztergaüzem átszervezéséről beszél: — Egy ideiglenesen kialakított csarnokban működik az esztergaműhely. De ez a helyzet sem tart sokáig, mert — a fejlesztési munkák előrehaladásával — ismét visszaköltözünk hajdani helyünkre. Mindez türelmiét, kiegyensúlyozott munkát követel a dolgozóktól, melyben a jó példával kell a kommunistáknak az élen járniuk. Teljesen új a gépparkunk is, a közelmúltban 16 korszerű forgácsológépet helyeztünk üzembe. Feladatok az első évben A Pilisvölgye Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet egy éve működik mai formájában. A hárem közös gazdaság — az ürömi Magyar— Bolgár Barátság, a pilisvörös- vári és solymári Pilisvölgye, illetve a piliscsabai Haladás Termelőszövetkezet — 1977. január elsejével egyesült, területük így 3500 hektárra, dolgozóik létszáma pedig 1600- ra növekedett. A párt- a szak- szervezeti-, valamint a KISZ- alapszervezetek tavaly április 15-én alakultak jpgg. A januári összevont taggyűlés volt az első alkalom, amikor a pártvezetőség beszámolt az elmúlt mozgalmi évben végzett munkáról. — Egy év alatt eljutott odáig a pártszervezet — mondja Szilágyi László, a pártvezetőség titkára —, hogy ma már szorosan együttműködünk a gazdasági vezetőkkel, bekapcsolódunk a termelő- szövetkezet feladatainak a meghatározásába. A beszámolónkban nagy hangsúlyt kapott a szövetkezet gazdasági munkája, lévén a tavalyi az első közős évünk. Megvizsgáltuk mi vált valóra a cselekvési programból. 8, Nyitott és mobil társadalom Hasonlóan a város és a falu közötti különbség csökkenéséhez, a szocialista fejlődés időszakában óriási lépést tettünk előre a különböző társadalmi helyzeteket elválasztó falak ledöntésében, társadalmi szerkezetünk nyitottabbá tételében. A két világháború közötti időszakban a magyar társadalom szerkezete rendkívül zárt volt, a különböző társadalmi rétegek közötti mozgás csak szórványosan és egyénileg volt lehetséges. Mint arra már többször utaltunk, a szocialista építés kezdeteitől igen nagymérvű társadalmi helyzetváltozás, társadalmi mobilitás indult meg Magyarországon. A KSH Andorka Rudolf vezette mobilitáskutatásaiból kitűnik, hogy a felszabadulást követő 30 évben a lakosság mintegy kétharmadának társadalmi helyzete megváltozott. Ö-ö*:ö2t esélyek Ennek ellenére ma is viszonylag nagy különbségek vannak a különböző származású fiatalok mobilitási esélyei között. Mai értelmiségünk 62 százaléka fizikai dolgozó gyermeke és ez vitathatatlanul az értelmiségi réteg nyitottságát mutatja. Ugyanakkor azonban az értelmiségi apák gyermekeinek értelmiségivé válására több mint ötször akkora esélyük volt, mint a szakmunkások és több mint hússzor nagyobb esélyük volt, mint a segédmunkás fiainak. Mindez erőteljesen összefüggésben van az iskolai esélyek egyenlőtlenségével is. A társadalmi mobilitás fő csatornája ugyanis az ötvenes évek vécétől az iskolarendszeren keresztül vezet, és mai iskolarendszerünk — mint ezt elsősorban Ferge Zsuzsa és Gazsó Ferenc kutatásai bizonyították — minden törekvésünk ellenére sem képes csökkenteni a különböző származású gyermekek között meglevő társadalmilag determinált különbségeket. Jól bizonyítja ezt, hogy a különböző származású gyerekek tanulmányi eredménye között már az általános iskolában jelentős különbségek vannak, és ezek a különbségek az általános iskolai képzés során még valamelyest növekszenek is. A két szélső csoportot figyelembe véve azt tapasztaljuk, hogy a 2. osztályban az értelmiségi gyerekek között 2,8-szor nagyobb a jó tanulók aránya, mint a segédmunkásgyerekek között, és ez a különbség a 8. osztályra 4.2-szeresre emelkedik. Ebből következik, hogy az általános iskola után tovább nem tanulók között, valamint az alacsonyabb presztízsű szakmákat tanuló szakmunkástanulók között elsősorban szakképzetlen dolgozók gyerekeit találjuk. A középfokú oktatásban a szakmunkásképző intézetek tanulóinak mintegy 80, a szakközépiskolai tanulóknak több mint 60, az egyetemre leginkább felkészülő gimnáziumi tanulóknak pedig csak 40 százaléka fizikai dolgozó gyermeke. A munkás- és parasztfiatalok felsőfokú tanulásban való arányos részvételére való minden törekvésünk ellenére is a felsőfokon tanulóknak csak 43 százaléka fizikai dolgozó gyermeke, jóllehet, a hasonló élet- korúakon belül mintegy 75 százalékos a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya. Természetesen ez a 43 százalékos arány lényegesen magasabb a háború előtti 5 százalékos aránynál, vagy a fejlett kapitalista országok jelenlegi 10 százalék körüli arányánál, és ez azt mutatja, hogy e téren azért óriási eredményeket értünk el. Mindazonáltal az esélykülönbségek azért jelentenek társadalmi problémát, mert a szoc’a'ista építés jelenlegi időszakában és várhatóan a belátható jövőben is a fennálló társadalmi különbségek erősen kapcsolódnak a képzettséghez és a megfelelő képzettség birtokában elérhető munkamegosztási pozícióhoz. Nyilvánvaló, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése perspektivikusan a társadalmi munka- megosztásnak. a munka társadalmi szervezetének átalakulási folyamatában valósulhat csak meg. Társadalmunk jelenlegi fejlettségi szintjén a különböző munkamegosztási pozíciók, a társadalmi újratermelési folyamat feletti eltérő rendelkezési és befolyásolási lehetőségek még viszonylag jelentős társadalmi különbségek hordozói. A munka szerinti elosztás elvéből következően pedig mindez az életviszonyok, az anyagi lehetőségek egyenlőtlenségét is eredményezi. Másfelől a családok anyagi lehetőségeit nemcsak a munkabérek különbségei, hanem a „másodlagos gazdaságba” való bekapcsolódás lehetőségei, az örökölt anyagi különbségek és nem Utolsósorban a család nagysága is meghatározzák. Kozma Ferenc kutatásai kimutatták, hogy a szocialista építés első időszakában amputáltuk a jövedelmi és fogyasztási szint szélsőségeit és egy különbségeket hordozó, de túlkiegyenlített jövedelmi és fogyasztási modellt hoztunk létre. Az elmúlt tizenöt-húsz évben a jövedelmek és fogyasztási lehetőségek egyrészt emelkedtek, másrészt valamelyest differenciálódtak is — bár nem kellő mértékben, és a különbségek nyilvárjosabbakká váltak. Ennek eredményeként olyan jövedelmi modell alakult ki, amelynek centrumát a szerény életmód és a szerény jómód határán élő többség alkotja. Eltérés és közelítés A legmagasabb és a legalacsonyabb jövedelmi szinten élő családod egy tagjára jutó fogyasztási lehetőségek közötti mintegy kétszeres különbség mai fejlettségi szintünkön nem mondható egészségtelennek, és nem tűzhetjük ki célul általában a jövedelmek nivellálá- sát. Ellenkezőleg, bizonyos területeken éppen a nem kellő differenciálás, a munka szerinti elosztás elvének megsértése további fejlődésünk akadálya is lehet. Távlatilag azonban a legalacsonyabb jövedelmi kategóriák anyagi gyarapodásának kell a legnagyobb mérvűnek lennie, ahhoz, hogy megvalósuljék a párt életszínvonal-politikájának hármas célkitűzése: az egész nép jólétének fejlesztése, a munka szerinti jövedelmi differenciálás és a családi jövedelmek különbségének mérséklése. A mai magyar társadalom még sok vonatkozásban egyenlőtlenségeket hordozó társadalom. Szocialista építésünk harminc esztendejében vitathatatlanul óriási eredményeket értünk el mind a tőkés társadalomtól örökölt osztályszerkezet felbontásában, mind pedig a kirívó társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésében. Az egyes társadalmi rétegek életviszonyának eltéréseivel, a falu és a város, a fizikai és a szellemi munka különbségével, a különböző oktatási és mobilitási esélyekkel kapcsolatos gondjaink minőségileg más típusú gondok, mint akár a felszabadulás előtti, akár a tőkés világban ma is tapasztalható társadalmi egyenlőtlenségek, antagonizmusok. A párt és az állam legfelsőbb szervei rendszeresen napirendre tűzik az itt jelzett kérdéseket és a továbbfejlődést elősegítő határozatokat hoznak. Az egyes konkrét intézkedéseken túl az MSZMP XI. kongresszusán elfogadott program- nyilatkozat pedig hosszabb távra is meghatározza társadalmi szerkezetünk fejlődésének alaptendenciáját. Társadalmunk osztályainak és rétegeinek alapvető érdekei azonosak. Szocialista fejlődésünk során részérdekeik is mind közelebb kerülnek egymáshoz. Az eltérő részérdekek közelítése, egyeztetése csak az össztársadalmi érdek alapján oldható meg. Ezen az alapón erősödik a munkásosztály, a termelőszövetkezeti parasztság, az értelmiség, s az ország többi dolgozó rétegének szövetsége, társadalmunk erkölcsi és politikai egysége. Céljaink tettekben megnyilvánuló elfogadásával — kommunisták és pár- tonkívíiliek, eltérő világnézetű emberek összefogásával — halad előre az ország, és épül a fejlett szocialista társadalom. Mindezen folyamatok eredményeként jutunk majd el arra a szintre, ahol fokozatosan létrejönnek az osztálykülönbségek teljes és végleges megszűnésének feltételei.” Kolosi Tamás (VÉGE) Harnisch Vilmos szociális «ügyintéző a kettes pártalapszervezet titkára így látja a beszámolóból meghatározandó helyi feladatokat: — Hozzánk tartozik a termőföld javarésze. Az állattenyésztésben a szakosított szarvasmarhatelep kialakítása ad sok tennivalót. Az utóbbi 40—50 millió forintos beruházás. A háromszáz jószág ellátását megoldó istállót már elkészítettük, a teljes beruházás határideje 1979. december 31-e. A pártszervezet egyetértésével és támogatásával KlSZ-fiataljalnk védnökséget vállaltak a telep kialakítása felett A pártszervezet kezdeményezésére kibontakozott társadalmi munkáról szól Kovács Károly, az egyes párt- alapszervezet titkára; — Még 1976-ban, amikor a baromfitelep kialakítását elhatároztuk. kimondtuk: a beruházást még átcsoportosítások segítségével is határidőre be kell fejeznünk. Akkor négy brigádunk (az Augusztus 20., a Petőfi Sándor, a Dimitrov, a Március 15.) elhatározta, hogy társadalmi munkában felépít egy műhelycsarnokot A brigádtagok nagyon szépen haladnak e munkával. ★ A beszámoló taggyűlések új rendszere azokon a területeken, melyeket pártvezetőségek irányítanak, eredményesnek bizonyult. Az eddigi tapasztalatokat Szviatovszky András, a budai járási pártbizottság osztályvezetője összegezte: — A pártvezetőségek ösz- szevont taggyűlései irányt adtak a pártalapszervezetek munkájához, ismertették ősz- szességében az üzemek feladatait. Az alapszervezetek kommunistáinak — a már megkezdődött alapszervezeti | beszámoló taggyűléseken — az a feladatuk, hogy munkahelyeiken. műhelyeikben határozzák meg a konkrét tennivalókat. Virág Ferenc Az MSZMP Központi Bizottsága Titkársága határozatának értelmében kísérletképpen azokon a területeken (Pest menyében 1Í0 helyen), ahol az alapszervezetek munkáját pártvezetőségek irányítják, az elmúlt mozgalmi év tevékenységét értékelő alapszervezeti beszámolókat, a pártvezetőségek összevont taggyűlései, vagy küldöttértekezletek .előzték meg. A kísérlet — az eddigi tapasztalatok szerint — sikert hozott, bár a végső értékelésre csak az alapszervezeti beszámolók után kerülhet sor. Ezúttal egy mezőgazdasági és egy ipari üzemben vizsgáltuk meg, hogyan segítették a már megtartott összevont párt- vezetőségi beszámoló taggyűlések az elkövetkező időszak feladatainak meghatározását.
