Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-02 / 28. szám

1978. FEBRUAR 2., CSÜTÖRTÖK FELSZAZ PEST MEGYEI ALKOTÓVAL Festészet * a KIÁLLÍTÁS A MŰCSARNOKBAN A Műcsarnokban február 19- ig látható a Festészet *77, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége festő szakosztályának kiállítása, ha­zai képírásunk nagyszabású se­regszemléje. A tárlat hétfő ki­vételével naponta 10-től este 6- ig tekinthető meg. A festők dolga nehéz nap­jainkban. Nagy erőfeszítést igényel minden esztétikai eredmény, hiszen szinte vala­mennyi stílus bejárása meg­történt. Ez gazdagság is, nem­csak -korlátozás; napjaink fes­tője sokkal több anyaggal, technikai fogással rendelke­zik, mint elődei, s ha kisebb is a tér, nagyobb a választási ajánlat. A Festészet ’77-en a Magyar Képzőművészek és Iparművé­szek Szövetségéhez tartozó festők mintegy kétszáznegyve­nen állították ki önzsüri alap­ján egy művüket Kérdezhet­né valaki: jó-e, rossz-e ez a kiállítás? Olyan, mint o ma­gyar festészet jelene, hiszen annak keresztmetszete. A mér­leg pontos, nem téved; ennyit értünk el, se többet, se keve­sebbet Ennél tárgyilagosabb bemutatást ma senki nem tud­na produkálni, hiszen a festők alaposan fölkészültek a sereg­szemlére, s általuk legjobbnak tartott festményüket küldhet­ték, küldték a Műcsarnokba. A képek előtt szemlélődve, gondolkodva a kritikust jó be­nyomások érik. A világ piktú- rájának bizonyos válságjelei ellenére festészetünk nincs hát­rányos helyzetben, nem fenye­geti az a veszély, hogy tevé­kenysége az építészet segéd­szolgálatára korlátozódjék, ha­nem ennek fokozott teljesítése mellett is önálló műfaj marad, éppen megújulása következté­ben. Elfáradt vagy megújult fes­tészetünk 1 Nem fáradt el. Nem, mert egyéni adottságok­nak megfelelő szabad stílus­árnyalás alapján ragadja meg a valóság számtalan új alakza­tát, bővítményét. Alkalmunk volt tapasztalni a jugoszláv, nyugatnémet, lengyel képző- művészeti tárlatok budapesti anyagában a semmivel nem indokolható témaszűkülést. Ezt megteheti egy- művész, de nem teheti meg maga a festészet. Így eleve megnyugtató, hogy piktúránk szoros munkameg­osztás alapján a realizmus és a képzettársítás teljes skáláján mozog, nem korlátozza magát szélsőséges hegemóniára — szabad utat enged minden be­csületes törekvésnek. A társa­dalom se rest, állandó meg­rendeléssel biztatja egyre na­gyobb teljesítményre festésze­tünket, s felkéri, hogy az épí­tészeti tér színesítése mellett igényes táblaképekkel szolgál­ja a lakáskultúrát. Van célja, munkája a festőknek, csak győzzék teljesíteni jó és egyre jobb minőséggel a környezet­esztétika és az otthon sokrétű képi nemesítését. Az 1977-es önvizsgálat arra utal, hogy az átlagszínvonal emelkedett, az óvatos középszer lassan veszti állásait: ez a tárgyilagos képi antológia arról vall, hogy nemzeti festészetünk kollek­tív műhelyében sok termő ág­ra szakadt kezdeményezés éri el a tartós értéket. Ez a mér­leg, ilyen helyzetjelentést ol­vashatunk le a festői eszmék, a képi eszközök sokaságából; egyre kevesebb a rossz kép, ezért válunk egészségesen tü­relmetlenné, hogy egyre több mestermű szülessen. Pest megyéből negyvenhá­rom festő szerepel a kiállítá­son nemcsak puszta részvételi szándékkal, hanem képírásunk gondjain segítő, komoly felké­szültségű esztétikai törekvé­sekkel. Művekkel járulnak hozzá a magyar festészet új távlataihoz, mely bővülő való­ságunk gazdag forrásain ala­pul. Most arra szorítkozunk, hogy a 240 alkotásból Pest megyei vagy a megyéhez kap­csolódó művészek eredményeit elemezzük. Örvendetes tény, hogy a szentendrei festők mellett Vác, Dunabogdány, Nagymaros, a Ráckevei-Duna- ág, Pomáz, Csobánka is el­Tassy Klára: Éjszaka, gobelin küldte festő követeit — nem az egyszerű részvétel, hanem a továbblépés magas értékigé­nyével. Szentendre újra klasszikus maradandósággal és friss vál­tozatokkal ajánl új horizontot képzőművészetünknek. Bar- csay Jenő konstruktív fe­gyelme, Ilosvai Varga István üde színvilága, Anna Margit Arany János költészetét kísé­rő festménye, Bálint Endre Bach zenéjéhez csatlakozó képtáblája arra utal, hogy a festészet több közegben, több irányban használható. Balogh László saját megújulásában Barcsay indítékainak folytatá­sára ösztönöz, melynek Bartl József, Deim Pál is egyik él­harcosa. Festészet az is, ha Beck Judit szentendrei piac­forgatagot, Miháltz Pál a Klamár-gyűjteményből köl­csönzött zsámbéki kated- rálist ábrázol, de festé­szet az is, ha Csík István rob­banásig feszült formákkal ér­zékelteti a „Találkozás”-t. Gráber Margit ezúttal portré­val, Hajdú László, Hegyi György, Kocsis Imre, Káka Ferenc új képpel és Klimó Károly is figyelemre méltó kísérletezésével ad hírt az újítás belső szükségességéről és nehézségeiről egyben. Ex­presszív lendület hatja át Pirk János képét, Szántó Piroska „Abrakostarisznyája” is érde­kes megfigyelésen alapul. Dunabogdányban él és dol­gozik Kristóf János, Hock Ferenc. Mindketten lelkiisme­retes munkát küldtek be a műcsarnoki tárlatra; Hock tá­ja előrelépést jelent saját élet­művében, mert eljutott a lát­vány optimális jelképéig az absztrahálás ellenőrzött foko­Baska József: Fekete-fehér zásával. A váci festők közül nagyon hiányzott Monos Jó­zsef, Cs. Nagy András, Hídvé­gi Valéria, de annál teljesebb volt ezúttal az így vagy úgy Nagymaroshoz is kötődő név­sor: Szentgyörgyi Kornél, Dob- rovits Ferenc, Zöld Anikó, Batári László, Vén Emil, Eigel István, Tassy Klára, Garabu- czy Ágnes, Papp Zoltán, Pap Gyula. Nagy Tlbold, Mészáros Géza személyében. Király Sándor és különösen Baska József izgalmas egyéni forma- jegyek alapján szerkeszti képi elgondolásait a tónusok kon­centrált sűrítésével, s drámai erejű Duray Tibor, Kokas Ig­nác látomása, Gerzson Pál, Kántor Lajos, Aczél Ilona tö­retlen újítóereje. A Ráckevei-Duna-ág festői közül Vecsési Sándor, Bazso- nyi Arany és Bakallár József szerepéi igen jó esztétikai kon­dícióval, sajnos Patay László ezúttal távolmaradt. Nem így Misch Ádám, aki megújította eszközeit, friss és erőteljes. Losonci Miklós Az ötödik pecsét Belgrádban Az előző év legsikeresebb filmjeinek néhány nap múlva Belgrádban kezdődő hagyomá­nyos szemléjén bemutatják t'ábri Zoltán, Az ötödik pecsét című alkotását, amely a tava­szi moszkvai nemzetközi film- fesztivál fődíját nyerte el. Ve­títik még Mészáros Márta: Ök ketten, Szabó István: Buda­pesti mesék és Dargay Attila: Lúdas Matyi című filmjét is. Február közepén a finnor­szági Tamperében rendeznek nemzetközi rövidfilmfesztivált, amelyre hat alkotást nevez­tünk be. Nyugat-Berlinben február 24. és március 3. között — az idei nemzetközi filmfesztivállal egyidőben — nemzetközi film­fórumot is rendeznek, melyre Dárday István és Szalai Györ­gyi filmregény című alkotását hívták meg. _________ Ko zmikus pályázat Kozmikus pályázatot hirdet a Moszkvai Rádió magyar nyelvű adása hallgatói számá­ra. A hallgatóknak három kér­désre kell válaszolniuk: ki volt a világ első űrhajósa, aki meg­kerülte a Földet űrhajóján, s mikor került sor erre a törté­nelmi eseményre; mi a_ sajá tossága a Szaljut—6. űrállo­mással most folyó kísérletso­rozatnak; s melyik az a nem­zetközi szervezet, amelyik a szocialista országok űrkutatási együttműködését megvalósítja. A három kérdésre a pályá­zóknak legkésőbb március 15- ig el kell juttatniok válaszu­kat a Moszkvai Rádió magyar adásához. A nyerteseket 1978. április 12-én, a repülésügyi és űrhajózási világnapon sorsol­ják ki. __________ Ar any János ismeretlen levele Arany Jánosnak Garay Já­noshoz írt — a nyilvánosság előtt eddig ismeretlen — le­velét jelentették meg Szék szárdon, a Tolna megyei könyvtár időszakos kiadvá­nyának legutóbbi számában. Dr. Kisasszondy Éva levéltá­ros Költősorsok a szabadság- harc leverése után című ta­nulmányában — fényképmá solattal illusztrálva — ismer­teti az 1850. év őszének vé­gén Szalontárói Szekszárdra küldött levelet. Arany János saját nehéz sorsa ellenére, nagy lelkierőről tanúskodva, a csüggedés leküzdésére buzdí­totta költőtársát. SIKER UTÁN Népi táncosok Pomázon Szoknyák suhognak, lábak dobognak, hat hetyke legény húzza a talp alá valót. Időn­ként nyílik az ajtó, s egy-egy kíváncsi fiú, vagy lány kuk­kant be az ajtón, s ha már ott van, le is ül, végignézi a próbát. Megszokott kép ez a pomázi művelődési házban a keddi és csütörtöki estéken, mikor a Nemzetiségi Tánc- együttes tartja a próbáit. Szerb lakodalmas Pest megyében aligha kell bemutatni a húsz fürge lábú táncost, hiszen 1974-től, újjá­alakulásuk óta nagyon sokat tapsoltak nekik a különféle rendezvényeken, nemzetiségi találkozókon. Emlékeztetőül idézzük fel az utóbbi évek si­kereit Bartos Gyulával, az együttes művészeti vezetőjé­vel, aki maga is tíz évig tán­colt a Magyarországi Nemze­tiségek Központi Táncegyüt­tesében. ( Az újjáalakulás után már az első évben, nagy sikerű Ba- ranya-Tolna megyei turnén vettek részt, s bejárták egész Pest megyét. A szentendrei művelődési központban két­órás önálló műsort adtak. Még ez év nyarán a tv is felvette a repertoárjukat, a Marx Ká­roly Közgazdasági Egyetem aulájában. Az igazi nagy erő­próbára azonban 1977-ben, az első délszláv folklórfesztiválon került sor. Itt egy 15 perces műsorral léptek fel, melynek Pomázi szerb lakodalmas volt a címe. A közönség kitörő lelkesedéssel fogadta őket, s a zsűri is elismerte tehetségü­ket: külóndíjat kaptak és el­nyerték Baja város díját is. Az idén Zalába A táncosok többsége Buda­pestről, Budakalászról, Leány­faluról jár ide a próbákra. A népzene és a tánc szeretete tartja együtt őket. A múlt év nyarán kivált az együttesből a kísérő zenekar és Vujicsics együttes néven önállósítot­ta magát. A táncosok kíséretére új zenekart kellett szervezni, s még alig 3 hónapja dolgoznak együtt, de máris megtanulták a régi repertoár egynegyedét. Nem is olyan egyszerű fel­adat, hiszen nemcsak szerb, hanem sokác, rác, horvát, né­met, szlovák és magyar nép­táncokat is kell kísérniük. Galub Atanáz zenekarvezető mestere a hangszerének, s az együttes többi tagja is lelke­sen játszik. Terveik? Van elég. Szinte válogatni lehet köztük, melyik a leglényegesebb. Január 27- én a szentendrei művelődési központban a járási munkás- őregység gyűlésén adtak mű­sort, 28-án ugyanott léptek fel a Családi esték rendez­vénysorozat egyik programja­ként. Szeptemberben Zala me­gyei turnéra mennek, ahol kétórás műsort adnak. Zene, ének, tánc; öt község színpa­dára viszik el a népi kultú­rát. Jövőre lesz ötéves az újjá­alakult együttes. A jubileum alkalmából szeretnék felven­ni a kapcsolatot egy jugoszlá­viai szerb táncegyüttessel. A tököliek már találtak ilyen testvérkapcsolatot, miért ne sikerülhetne nekik is. Csak a kezdet — A táncházakban is egy­re inkább megkedvelik a fia­talok a délszláv táncokat — mondja Bartos Gyula. — Nem véletlen, hiszen szép, fülbe­mászó dallamokból, szép moz gáselemekböl épülnek fel. A másik nagy előnyük, hogy a kólóhoz nem kell partner, bárki, bármikor beállhat a körbe. Mondhatnám azt is, hogy reneszánszát éli a dél­szláv népzene. A mi együtte­sünk megteremtette az ági­jait annak, hogy a jövőben méltó szószólói legyünk ennek a kultúrának. Bízom abban, hogy a tavalyi siker csak kez­det. T. Ágoston László HETI FILMJEGYZET A néma dosszié ir~ Jelenet A néma dossziéból, a védőügyvédet Sinkó László, Zsuzsát Bánfalvi Agnes alakítja. A világ tetemes krimi­termése (filmszalagon a leg­több) szakértőkké, vagy leg­alábbis értőkké avatja az ol- vasót-nézőt. A gyenge krimik tehát eleve rajtavesztenek, a kiismert sémák már nem szó­rakoztatnak, izgalmat sem keltenek. A bűnügyi filmek megújho­dását a persziflálás, a parodi- zálás segítette elő, de ma már a krimik kigúnyolásának is kialakultak a kliséi. Az „importáló” országokban új idea kért helyet: a „nem­zeti”, a hazai krimigyártás megvalósítása. A szocialista országok filmgyártása — a nyugati világ bűneseteinek hiányában — kémhistóriákban jeleskedett inkább, meg gaz­dasági bűnesetek felderítésé­ben. Hazai filmgyártásunk is be­állt a sorba, nagyon bátorta­lanul és szemlesütve, mindvé­gig hátul kullogva. Most Fa­lus György forgatókönyvéből Mészáros Gyula kémfilmet készített. Remek iramú, végig izgal­mas film ez, ám sok a homá­lyos pontja. E pontokat nem azért ködösíti el a forgató­könyvíró és rendező, hogy a néző felcsapva magánnyomo­zónak, kiderítsen bizonyos összefüggéseket, netán meg­oldja a rejtélyt, öncélúak a kusza vonalvezetések, s ezért a néző gyorsan lemond nyo­mozói „rangjáról”; sodortatja magát a cselekménnyel vagy néhány perc után reményked­ve és buzgólkodva megpróbál­ja felvenni az elejtett fonalat. Az utóbbit csak a nagyon el­szánt, s nagyon nyomozni akaró nézők választják. Mert a film végül is titkot titokra halmoz, s idő sincs a bogoz- gatásra. Már a rajt is izgalmas. Ka­rambollal indul a film, majd úgy folytatódik, hogy a gép­kocsiból ismeretlen rendel­tetésű dobozkák kerülnek elő. De nincs idő a töprengésre, Hildebrand István kamerája szélsebesen más színhelyekre visz, többek között a börtön­be, ahol a karambolos férfi makacsul tagad. Cigarettába csempészett üzenet érkezik a fogdába, egy csinos hölgy fürdőszobájának csempéi mö­gött ugyancsak üzenetet talál­nak. Valakit el akarnak gá­zolni a Belvárosban. Pisztoly, méreg s még sok-sok krimi­kellék. Illetlenség tovább folytatni a cselekményt, a néző láthatja kárát. Illetve látná kárát, ha világos lenne a tét. Ezt azonban homály fedi. A kémbanda és a fejlett apparátussal, korszerűen nyo­mozó rendőri hatóságok meg­megütköznek, gyakori az ül­dözési jelenet, sok a rész­izgalom, de nincs miért? Nem derül ki pontosan a kémek küldetése, s az sem egészen világos: milyen „témakörben” kémkednek. Elkészült tehát A néma dosszié, amely izgalmat bőven kínál, de nézői közreműkö­dést alig-alig. Kárpótlás azért van: Bitskei Tibor, Búj tor István, Dunai Tamás, Káldy Nóra, Sinkovits Imre és Szir­tes Ádám kitűnő játéka és a felfedezés számba menő ope­ratőri „szemlélődés”; főváro­sunk vadonatúj létesítményei olyan világvárosi hatásúak, valódi „díszletfalai” között krimiszáguldozni is lehet, mi­ként az a nyugat-európai nagyvárosokban divatozik. A kis Fülöp Hiánycikk a jó mesefilm, s lám, most szinte minden má­sodik hét megajándékozza a kicsiket egy-egy érdekes já­tékfilmmel. Herman Zschoche egy szőke kisfiú mesehistó­riáját dolgozta fel és rendez­te meg. Fülöpnek hívják a kis legényt, akinél a „kis” jelző életmeghatározó. Bánata ugyanis abból fakad, hogy ap­rócska a termete, s emiatt so­kan gúnyolják. Nagy tettek végrehajtásáról álmodozik, de a hőstermő alkalmak egyelőre elkerülik. Szünnapjára kap egy furulyát, s ettől kezdve minden megváltozik körülöt­te. A hangszerben varázserő rejlik, megvan az a képessé­ge, hogy a tárgyak és élőlé­nyek méretét megváltoztassa, így növekszik oroszlánná a kismacska és más csodák is megesnek Ám, amikor iga­zán birtokba veszi a furulyát, megszűnik a síp varázsereje, viszont a belőle kiáramló han­gok olyan szépek, hogy Fülö- pöt híressé, csodálttá és iri­gyelté teszik. A színes, szinkronizált NDK mesefilm kellemes szórako­zást ígér a gyerekeknek, de az őket moziba kísérő anyukák- apukák sem unatkoznak. Egy iskolaigazgató naplója Gyors ítéletként mondhat­nánk: tipikus „pedagógiai” film. Borisz Frumin alkotása azonban túl mutat a pedagó­giai eseteken, megkísérel egy nagyon kívánatos diák—tanár kapcsolatot felvázolni. Tanul­mányok és immár filmek tu­catjai kutatják, vajon mi aka­dályozza az iskolai tanuló és a pedagógus harmonikusabb együttműködésének kialakítá­sát. A hatalmi elv, vallja ez a film is. Mondom ez is, mert más filmmunkák már vizsgá­lódtak e témakörben. Borisz Frumin a felnőttek világát térképezi először fel; egy má­sodik világháborús fronthar­cos baráti társaságot mutat be; ezeknek tagjai különböző gondokkal küszködnek. A leg­nagyobb felelősség az iskola- igazgatót nyomasztja, mert az élet támasztotta pedagógiai követelmények, a tananyag állandó növekedése gátat szab a személyre szóló nevelési munkálkodás kiteljesedésének. A tanárok sem túl rugalma­sak, a mechanikus „tudást” többre becsülik, mint az ön­álló — jóllehet nem minden­ben „jólfésült” — véleményt, őrlődik tehát az iskolaigaz­gató: kinek adjon igazat, te­kintélyféltésből egyes taná­roknak, vagy a bátor észjárá­sú fiataloknak. E küzdelem­ben alig veszi észre, hogy „neveletlen” fia nem kívána­tos útra téved. A szinkronizált szovjet film a tizenévesek körében tart­hat igazi érdeklődésre szá­mot, mert e korosztály élet­érzését sikeresebben közvetíti a film, mint a vívódó igazga­tó gondjait, gondolatait. P. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom