Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-10 / 35. szám

2 1918. FEBRUAR 10., PENTEK Vakvágány A VÁRTNÁL JÓVAL SOVÁ­NYABB politikai poggyásszal távozott Washingtonból Szá­dat egyiptomi elnök, aki abban a reményben utazott oda, hogy a jeruzsálemi kül­ügyminiszteri tárgyalások meg­szakításával rábírhatja Carter elnököt az Izraelre kifejtendő amerikai nyomás fokozására. Ez utóbbi Izrael észretérítését célozná, vagyis a rendezést il­lető merev álláspontja mérsék­lésére szorítaná. Szadat to­vábbi fontos célja amerikai fegyverszállítások biztosítása volt Egyiptom számára. Kitűnt azonban, hogy Wa­shingtonnak nem áll szándéká­ban még csak módosítani sem korábbi álláspontját, amely szerint az USA közel-keleti po­litikájának első számú szem­pontja az Izrael biztonsága mel­letti elkötelezettség, s a viszály rendezésének alapjául változat­lanul a Biztonsági Tanács 242. számú határozatát tekinti. A tárgyalásokról kiadott közös közlemény tanúsága szerint Szadatnak ígéretet kellett ten­nie, hogy folytatja alkudozását Izraellel, amiért viszonzásul amerikai részről — nem most először! — elítélték a megszállt arab területeken törvényellene­sen létesített izraeli települése­ket, s ködös formában támogat­ták a palesztinok jogait. AZ ÖNALLÖ PALESZTIN ÁLLAMRÓL Washington to­vábbra sem akar hallani: csu­pán megerősítette Carter ko­rábbi állásfoglalását, miszerint a palesztin kérdést minden vo­natkozásban rendezni kell, el kell ismerni a palesztin nép törvényes jogait, lehetővé ten­ni részvételét saját jövője ki­alakításában. A palesztinok ön­rendelkezési joga és az, hogy ki illetékes képviseletükre — n&m kapott helyet a közle­ményben ... Ami az izraeli települések kér­dését illeti, nem sok foganatja volt az amerikai ejnye, ejnyé- nek: a Szadat-látogatás ellen- súlyozására az Egyeáült Álla­mokba érkezett Mose Dajan iz­raeli külügyminiszter máris le­szögezte, hogy országának nem áll szándékában a meglevő te­lepülések felszámolása. Az amerikai—egyiptomi köz­lemény nem is tesz említést Szadatnak arról, az előzőleg nyilvánosan hangoztatott igé­nyéről, hogy ugyanazokat a legkorszerűbb fegyvereket meg­vásárolhassa, mint amilyeneket az USA folyamatosan szállít Izraelnek. Ehhez a kongresszus jóváhagyása lenne szükséges, ami pedig — részleges választá­sok évében — teljességgel re­ménytelen. Valamennyi, köze­pesen korszerű hadianyag szál­lítását azonban valószínűleg ki- cszközli majd az amerikai el­nök. VAKVÄGANYRA futott — egészében véve — az egyip­tomi elnök különutas politiká­ja. kapott kellő ösztönzést Washingtonban. Pálfi Viktor Genf Magyar felszólalás a leszerelésről Csütörtökön Genfben újabb ülést tartott a leszerelési bi­zottság. A tanácskozáson fel­szólalt dr. Domokos Mátyás nagykövet, a magyar küldött­ség vezetője is. A leszerelési tárgyalások jelenlegi állását elemezve a magyar küldött megállapítot­ta: általános az„az igény, hogy a tanácskozások az év végére határozott eredményeket hoz­zanak a fegyverkezési ver­seny megállításában és visz- szafordításában. Enélkül egy­re nehezebbé válik a nemzet­közi helyzet pozitív folyama­tainak fenntartása és meg­szilárdítása. A leszereléssel foglalkozó fó­rumok tevékenysége határo­zottan megélénkült annak ha­tására, hogy világszerte fel­ismerték az állandóan növek­vő fegyverkezési verseny ve­szélyeit. A magyar delegátus a to­vábbiakban eifilékeztetett ar­ra, hogy Magyarország egyik kezdeményezője volt az új tí­pusú tömegpusztító fegyve­rek kifejlesztését és gyártásál betiltó egyezmény létrehozá­sát sürgető ENSZ-határozat- nak. A magyar küldöttség veze­tője kormánya támogatásá­ról biztosította a Szovjetunió­nak azt a javaslatát, amely a neutronbomba gyártásáról va­ló kölcsönös lemondást szorgal­mazza, hogy ily módon meg­mentsék a világot ennek az új | tömegpusztító fegyvernek a I megjelenésétől. Becs A nyugati közös plafon bírálata Csütörtökön Becsben meg­tartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverze­tek kölcsönös csökkentéséről folyó tanácskozássorozat 159. plenáris ülését. Az ülésen Fodor Zoltán nagykövet, a magyar küldöttség vezetője szólalt fel. A magyar delegátus sajná­lattal állapította meg, hogy az 1977-es év — a meglevő lehetőségek ellenére — nem hozott konkrét eredményeket a tárgyalásokon. A négy tel­jes joggal részt vevő szocia­lista ország 1976 és 1977 fo­lyamán több kompromisszu­mos jellegű lépést tett az elő­rehaladás érdekében, a NA- TO-országok azonban adósak maradtak a megfelelő ellenja­vaslatokkal. Helyette azt vár­ták, hogy csak a szocialista országok tegyenek engedmé­nyeket. Az új tömegpusztító fegy­verek gyártását és Európába történő telepítését célzó NA- TO-tervek nem szolgálják a nemzetközi légkör javulását és hátráltatják a katonai enyhü­lés ügyének kedvező alakulá­sát — állapította meg Fodor Zoltán nagykövet, majd rá­mutatott, hogy a NATO-or- szágok álláspontja immár több mint 4 éve változatlan a szárazföldi erők úgynevezett közös plafonja kérdésében is. Egyes NATO-országok nem­zetközi egyezményben rögzí­tett lehetőséget szeretnének kapni közép-európai fegyve­res erőik növelésére. Ez ellent­mondana a .bécsi tárgyalások céljának és szellemének is. A magyar delegátus vége­zetül felszólította a nyugati onszágok küldöttségeit, hogy vizsgálják felül a közös pla­fon kérdésében elfoglalt ál­láspontjukat és fogadják el a szocialista országok nemzeti kötelezettségre épülő javasla­tait. A haderőcsökkentési tárgya­lások következő plenáris ülé­sét jövő csütörtökön tartják meg. Bejrut Kiújultak a harcok Miután szerdán este rö­vid időre elcsendesedtek a harcok, csütörtökön újult erővel folytatódtak az össze­csapások Bejrútban a többsé­gükben szíriai egységekből álló arabközi békefenntartó erők és a libanoni jobboldal milicistái között. Szoljut-6-os jubileum Két hónap a világűrben Halez Asszad Moszkvába látogat A Szovjetunióban hivata­losan bejelentették, hogy Ha­fez Asszad, a Szíriai Arab Köztársaság Nemzeti Haladó Frontjának elnöke, a Szíriai Arab Újjászületés Szocialista Pártjának főtitkára, a köztár­saság államfője február má­sodik felében hivatalos láto­gatásra a Szovjetunióba ér­kezik. Asszadot a Szovjetunió Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának El­nöksége és a szovjet kormány hívta meg. Szíria 99,6 százalék Elsöprő többséggel újabb hét évre elnökké választották Hafez Asszad szíriai államfőt, Moha­med Halabi, a Népi Tanács el­nöke csütörtökön délben is­mertette a szerdai szavazás végeredményét. Eszerint Asz- szad az érvényes voksok 99,6 százalékát szerezte meg. Az urnák elé járuló 3 991 695 sza­vazó közül 3 975 729 döntött mellette, ellene mindössze 4798-an szavaztak. Az érvény­telen szavazócédulák száma 11168 volt. A választáson a szavazásra jogosultak 97 száza­léka vett részt Normális munkanap volt csütörtökön a Szaljut—6 űr­állomáson. Jurij Romanyenko és Georgij Grecsko, a műsze­reket és a berendezéseket el­lenőrizte és megfigyeléseket végzett a Szovjetunió területé­ről, mind műszerekkel, mind pedig szabad szemmel. A két űrhajós pénteken ju­bilál — két hónapot töltött már a világűrben. December 10-én indul el velük a Szojuz— 26 űrhajó, amely az űrállo­másra vitte őket. Azóta Roma­nyenko és Grecsko számos olyan művelet tevékeny részt­vevője volt, ami újat hozott az Belgrádban csütörtökön dél­előtt összeült a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének Köz­ponti Bizottsága. A plénum napirendjén a párt XI. kong­resszusának összehívása, a kongresszusi irányelvek meg­vitatása és elfogadása szerepel. Az ülésen Sztane Dolanc, a JKSZ KB Elnöksége Végrehaj­tó Bizottságának titkára, a kongresszus' előkészítő bizott­ság elnöke tartott beszámolót a legmagasabb pártfórum ed­digi előkészületeiről, további menetéről és fő eszmei-politi­kai kérdéseiről. űrhajózás történetébe: első­nek fogadtak vendégeket egy másik űrhajó személyzetét az űrállomáson, elsőnek dolgoztak automatikus teherszállító űr­hajóval. így ők lettek az első űrbéli rakodómunkások, s egyúttal üzemanyagkút-keze- lök is. A harmadik hónapjába lépő űrutazás korántsem viselte meg Romanyenkót és Grecs- kót. Legutóbbi orvosi ellenőr­zésük is azt tanúsítja, hogy egészségi állapotuk jó, kitűnő hangulatukról pedig szinte naponta meggyőződhetnek a kozmovíziós adások nézői. A Központi Bizottság elé terjesztett kongresszusi irány­elv-tervezet összefoglalja az elmúlt négy év szocialista épí­tőmunkájának eredményeit, szól a felmerült nehézségekrő és problémákról, meghatározza a következő időszak fő felada­tait, s a JKSZ politikájának alapvető irányait. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége XI. kongresszusát ez év júniusában Belgrádban tartják meg. Pontos időpont­járól később döntenek. így határozott a párt központi bi­zottsága csütörtöki ülésén, ame­lyen a távol levő Tito elnö'- megbízásából Edvard Kardel. az elnökség tagja mondo' megnyitó beszédet. Csak röviden... Belgrad Négy év tapasztalatai AZ ETIÓP ELLENTÁMA­DÁS. Az etiópiai országos forradalmi operatív parancs­nokság szerdán üzenetben szólította fel az ország terüle­teire behatolt Szomáliái kato­nákat, hogy adják meg ma­gukat. A frontvonalak és a harcok állásáról szóló hírek­ből kitűnik, hogy a Szomáliái alakulatok körülbelül 40 ki­lométert kényszerültek visz- szavonulni az erőteljes etió­piai ellentámadás elől mene­külve. FRANCIA SZOCIALISTA TAKTIKA. A közös program időszerűségéről folytatott tár­gyalások felújítását elutasí­totta, de a két választási for­duló közötti politikai megál­lapodást lehetségesnek nyil­vánította szerda esti sajtóérte­kezleten Claude Estier, a Szo­cialista Párt szóvivője, a párt országos titkára. CSÁD A BT-HEZ FOR­DULT. Felix Malloum, Csád köztársasági elnökének beje­lentése szerint Líbia szerdán állítólag nagyszabású katonai támadást intézett az ország ellen. Malloum azzal a kérés­sel fordult több országhoz, nyújtsanak katonai segítséget és felkérte az ENSZ Bizton­sági Tanácsát, foglalkozzék a kérdéssel. ÖT NAP telt el az újabb vietnami kormánynyilatkozat közzététele óta, de Phnom Penh mindeddig nem adott hivatalos választ a VSZK ren­dezését célzó javaslataira. Olasz válság Giulio Andreotti megbízott olasz miniszterelnök szerdár este bejelentette, hogy a jöv hét elején folytatja kormány alakítási tárgyalásait és addi; kidolgozza azt a programterve­zetet, amely alapját képezheti a hatpárti parlamenti együtt­működésnek. Csütörtökön összeült az OKP vezetősége, hogy értékel­je a kormányalakítási konzul­tációkat. Chiaromonte, a veze­tőség tagja a Rinascita leg­frissebb számában úgy véleke­dik, hogy a kormányválság még távol áll gyors és pozitív megoldásától, sok akadályt kell még leküzdeni. A ma is élő Kiáltvány Marx és Engels halhatatlan művének jubileumán Százhúsz éve született a világirodalom egyik legjelen­tősebb alkotása: A kommunista párt kiáltványa, amely klasz- szikus tömörséggel — mindössze négy rövid fejezetet tartal­maz, terjedelme pedig alig haladja meg az ötven oldalt — szintetizálja a munkásosztály forradalmi elméletét és megvi­lágítja a kommunista mozgalom stratégiáját. A mű végkövet­keztetése és egyben mottója is a proletár internacionalizmus halhatatlan eszméjét tükrözi: Világ proletárjai, egyesüljetek! A Kiáltvány alkotói, Marx Károly és Engels Frigyes mon­danivalójukat ezekkel a szavakkal kezdik: „Kísértet járja be Európát — a kommunizmus kísértete.” Ezek a szavak az el­múlt 120 év alatt milliószor és milliószar visszhangzottak: so­kak részéről forradalmi figyelmeztetésül szolgáltak, mások gyűlölettel idézték őket; a tőke ellenségeit lelkesítették, védel­mezőit viszont rettegésben tartották. Abból a tényből, hogy a kommunizmus kísértete ellen „szent hajszára szövetkezett” a régi Európának minden hatalma és e hatalom valamennyi ki­szolgálója a ^kommunizmus megbélyegző vádját” hiresztelte, Marx és Engels két következtetést vont le. Az egyik, a kom­munizmust immár az összes európai hatalmak tényleges ha­talomnak ismerik el. A másik, a kommunisták a kommuniz­mus kísértetéről szóló mesékkel állítsák szembe magának a pártnak a kiáltványát. „A kommunisták — olvasható a Kiált­ványban — nem titkolják nézeteiket és szándékaikat. Nyíltan kijelentik, hogy céljaik csakis minden eddigi társadalmi rend erőszakos megdöntésével érhető el. Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommunista forradalomtól. A proletárok e for­radalomban csak láncaikat veszíthetik. Cserébe egy egész vilá­got nyerhetnek.” A mű eszmei gazdagsagaro!, tudományos mélységéről, mondanivalójának sokrétűségéről, megújuló időszerűségéről, egyes részeinek különböző értelmezéséről könyvtárnyi iroda­lom halmozódott fel, s korántsem tekinthetjük lezártnak ezt a folyamatot. Ez is azt bizonyítja, hogy a mű ma is élő alkotás, s élő marad mindaddig, amíg a benne rejlő eszmék valósága létezik, mert a Kiáltvány legfőbb célja a világ forradalmi át­alakítása, utat mutatva az emberiségnek a „vak szükségsze­rűség” állapotából a szabadság birodalmába. Ha arra a kérdésre próbálunk válaszolni, hogy a Kiált­ványban mik azok az eszmék, amelyek lényegüket tekintve egyetemes érvényűek, ma is és a jövőben is a kommunista mozgalom, a forradalmi harc alapjául szolgálnak, akkor min­denekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy természetesen nincse­nek benne tértől és időtől független, örök igazságok. A Kiált­ványban foglalt alapelvek gya­korlati alkalmazása — mutat rá Marx és Engels — „mindenütt és mindenkor a történelmileg meglevő körülményektől fog függni, és ezért egyáltalában nem helyezünk különös hang­súlyt a II. fejezet végén javasolt forradalmi rendszabályokra.” Tehát nem a forradalmi rendsza­bályok sajátos formája a lényeg, hanem az, hogy: „Ha a pro­letariátus a burzsoázia elleni harcában szükségszerűen osz­tállyá egyesül, forradalom útján uralkodó osztállyá teszi ma­gát, és mint uralkodó osztály a régi termelési viszonyokat erő­szakkal megszünteti, akkor e termelési viszonyokkal együtt megszünteti az osztályellentétnek, egyáltalában az osztályok­nak a létfeltételeit, és ezzel saját magának mint osztálynak az uralmát is. A régi polgári társadalom s a vele járó osztályok és osz­tályellentétek helyébe olyan társulás lép, amelyben minden egyes ember szabad fejlődése az összesség szabad fejlődésé­nek feltétele.” Az idézetben a Kiáltvány néhány alapeszméje klasszikus tömörséggel jelenik meg. Elsősorban azt az általános érvényű, ma is időszerű igazságot kell hangsúlyozni, hogy a munkás- osztály élcsapatának, a kommunista pártnak egyik alapvető feladata, hogy „az egész proletariátus közös, a nemzetiségtől független érdekeit” érvényesítse, valamint az, hogy „a proleta­riátus és a burzsoázia között folyó harc különböző fejlődési fo­kain mindig az összmozgalom érdekét” képviselje. Igaz, hogy „formájában a proletariátusnak a burzsoázia ellen folyó har­ca eleinte nemzeti”; „minden egyes ország proletariátusá­nak, mindenekelőtt a saját burzsoáziájával kell leszámolnia”, de mind a két alapvető osztály, mind pedig a köztük levő an- tagonisztikus osztályellentét és a két osztály közti szükség­szer ű harc végeredményben nemzetközi jellegű, s ezért a munkásosztály nemzetközi összefogásának, a kommunista vi­lágmozgalom egységének döntő jelentősége van a forradalmi harc kimenetele szempontjából. Ebből következik a proletár internacionalizmus eszméje és gyakorlata, amelynek tartalma és megjelenési formája a mozgalom különböző fejlődési sza­kaszában eltérő sajátosságokkal is rendelkezik, de lényege ugyanaz marad: forradalmi összefogás a munkásosztály po­litikai hatalmának kivívásért és megvédéséért, egységes harc a szocializmus világméretű győzelméért. A Kiáltvány, az osztályharc nemzeti sajátosságait is elis­merve, hangsúlyozza, hogy „minden osztályharc politikai harc”, s bár valamennyi kommunista párt nemzeti keretek között harcol, ugyanakkor tevékenysége nemzetközi, mert a különbö­ző országok dolgozóinak történelmi érdekközösségén, a mar­xizmus—leninizmus közös eszméjén, a világ forradalmi átala­kításának közös célján és a közös ellenség, a nemzetközileg szervezett tőke elleni fellépésen alapul. Ezért a proletár in­ternacionalizmus ma mindenekelőtt a következőket jelenti: a nemzeti és a nemzetközi érdekek egyeztetésére, az egység megteremtésére irányuló határozott törekvést; a kölcsönös tá­mogatást, elvtársi együttműködést; a rendszeres kétoldalú és sokoldalú véleménycseréket, a tapasztalatok általánosítását; a legfőbb politikai kérdésekben a kollektív álláspont és cselek­vés kialakítását a testvérpártok önállósága, egyenlősége és ön­kéntes együttműködése alapján. A kommunista világmozgalomban ma ís akadnak, akik idejétmúltnak minősítik a proletár internacionalizmus elvét, eltúlozva a különböző körülmények között működő kommunista pártok tevékenységének eltérő sajátosságait, a pártok önállóságának, nemzeti szuverenitásának hangoztatásá­val szembefordulnak a nemzetközi munkásmozgalom azonos, közös érdekeivel, céljaival. Egyesek a nemzetközi munkásmoz­galom aíápvető osztályérdekét kifejező proletár internaciona­lizmust felváltották az ún. „eurokommunizmus” jelszavával, amely a marxizmus-t-leninizmus általános érvényű tanításá­nak tagadására épül, s elveti a létező szocializmus, mindenek­előtt a Szovjetunió történelmi tapasztalatainak hasznosítását. Mindezzel az „eurokommunizmus” bűvöletében tevékenykedők mindenekelőtt saját pártjukat sújtják, s ugyanakkor az impe­rialisták örömére gyengítik a kommunista világmozgalom egy­ségét is. A Kiáltvány szelleméből következik és a történelmi tapasztalatok is azt tanúsítják, hogy egyetlen kommunista párt sem erősödhet a másik rovására, sőt mindig az a párt vallotta kárát magatartásának, amely elvtelen támadásokat in­tézett más kommunista párt ellen. Ez így van most is és így lesz a jövőben is. Ennek szellemében pártunk töretlenül hű marad a proletár internacionalizmus eszméjéhez és gyakor latéhoz, tovább mélyíti barátságát és együttműködését a Szov­jetunió Kommunista Pártjával, valamennyi testvéri kommu­nista párttal, erősíti a nemzetközi kommunista mozgalom egy­ségét, összeforrottságát. Az intertancionalizmus elve mellett a Kiáltvány másik alapeszméje az a felismerés, hogy a tőkés társadalom forra­dalmi megváltoztatásának, az új társadalom megteremtésének egyetlen reális útja létezik: „a burzsoá uralom megdöntése, a politikai hatalom meghódítása a proletariátus által.” Az el­múlt 120 év történelmi tapasztalatai teljes mértékben igazol­ták a Kiáltvány egyik legalapvetőbb következtetését: „a mun­kásforradalom első lépése a proletariátus uralkodó osztállyá emelése, a demokrácia kivívása. A proletariátus arra használ­ja majd fel politikai uralmát, hogy a burzsoáziától fokról fok­ra elragadjon minden tőkét, hogy az állam, azaz az uralkodó osztállyá szervezett proletariátus kezében centralizáljon min­den termelési szerszámot és a lehető leggyorsabban növelje a termelőerők tömegét.” A munkásosztály politikai hatalma tehát, amit a mar­xizmus klasszikusai később proletárdiktatúrának neveztek, nem kizárása, hanem feltétele a demokrácia kivívásának. A proletárforradalom eredményeként megszüntetve megmarad

Next

/
Oldalképek
Tartalom