Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
A PE S T M EG YE I HI R LAP KÜ LÖN KIADÁSA || v. Évfolyam, i. szám i9is. januär l, vasarnap Termékeik országos hírnek Egy kis szövetkezet példája Megérkezett a szekrénysor Csaknem 54 millió forintos forgalmat bonyolított le a gödöllői bútoráruház 1977-ben. A képen: a Törekvés szocialista brigád tagjai, Sára József, Móri Sándor, Janovszka János és Bezzeg Károly a miskolci Avas Bútorgyárból érkezett Borsod szekrénysort rakja ki a konténerből. Barcza Zsolt felvétele SZÜLETÉSNAPON Város a poros falu helyén Példázat kicsiben. Akár ezt a címet is idebiggyeszthettem volna írásom fölé. Mert a volt Pest megyei Patyolat régi, s mára többnyire felújított épületeiben működő kis szövetkezet — a Kőbányai Szerszámkészítő Ipari Szövetkezet gödöllői részlege — sorsa példázat. Mégpedig egy kis üzem és a város kapcsolatára. S a történet jól mutatja, miként fonódnak ösz- sze a nagyobb és a kis.ebb közösség mindennapi örömei, gondjai. Szelt Gábor telepvezető és Tóth László termelésirányító egymást kiegészítve elevenítik fel a szövetkezet eddig mindössze kétéves történelmét, s ebben csak az érdekes, hogy Tóth László nemrégiben érkezett ide. De a családias légkör, a szoros munkakapcsolatok megcáfolják az időt, s legfeljebb ott látszik a különbség, hogy míg a telep vezetője akár lehunyt szemmel is megtalálja a villanykapcsolókat a műhelyekben, társának néha még keresgélnie kell. Reálisan tervezni Eleinte — 1975-ben kezdték — tizenketten dolgoztak itt, az elhanyagolt, elavult épületekben. Akárcsak ma, kávéfőző- gépeket, kávékiöntőket gyártottak, mintegy négymillió forint értékben. Az idén a létszám 70, a termelési terv 32 millió forint volt. De erről szóljon Szelt Gábor: — Merészen terveztünk. Arra nem számíthattunk, hogy más fontos népgazdasági érdekek miatt, szállítónk, az apci Qualitán Vállalat nem tud eleget tenni rendeléseinknek. Az év folyamán azonban világossá vált: nem tudjuk elérni, amit célul tűztünk. Erről szövetkezetünk vezetősége is időben értesült, ezért menet közben számításba vehettük veszteségünket. Jövőre szerényebben — az anyagellátás realitásaihoz mérten terveztünk, s reméljük, hogy a 28 milliós tervet teljesíteni tudjuk. Termékeik, akárcsak szerte az országban, Gödöllőn is keresettek. Kávékiöntőt három méretben, színes és csiszolt kivitelben gyártanak. A háztartásokban ma már szinte nélkülözhetetlen, hiszen kávéfőző majdnem mindenütt van, s ha rrncs, előbb-utóbb lesz. A kávén kívül, tejet, teát is melegíthetnek benne. A Kalifa két- és négyszemélyes kávéfőzőt csiszolt és teflonos formában állítják elő. Ajándékozásra is kiválóan alkalmas, nem véletlenül volt hiánycikk az elmúlt időben többször is. Adnak-kapnak De hát az eddig elmondottak még nem sokat tükröznek a példából. Nézzünk körül tehát, s hogy igazunkat bizonyítsuk, ne csak a kapun belül, hanem kívül is. Aki száraz lábbal akar feljutni a domb tetején lévő szövetkezetbe, legjobb, ha repülővel jön. Mert látogatásomkor bokáig gázoltam a sárban, s a belőle való kilábalást csupán elvileg képzelhettem magam elé. Ehhez adott segítséget a közeli kereszteződésben dolgozó útépítő brigád, s a már rendben álló szegélykövek. Készül az út, s hogy kinek, arról érdemes külön beszélni. — Az Arany János és a Mátyás Király utca, ha elkészül, munkásainknak, szállító járműveinknek egyaránt köny- nyebbséget jelent maid. Mi sem várunk ölhetett kézzel, a járdákat társadalmi munkában rakjuk le. Nagyon fontos lenne az is, hogy busz jöjjön errefelé. Dolgozóink hetven százaléka nő, s idejük nagy részét elrabolja a nehézkes közlekedés. De a buszjárat a környék lakóinak is elkelne, hiszen az utóbbi években a volt agyagbánya környéke teljesen beépült. A családi házadban, a KISZ-lakótelepen élőknek Is ugyanúgy kell minden mint nekünk — mondja Szelt Gábor. Műszakpótlék Például a villany — fűzhetem hozzá —, a közvilágítás. S ha minden rendben megy, már erre sem kell sokáig várni. A szövetkezet ma egy 47 kilowat- tos trafóról kapja a villamos energiát. Ennél nagyobbat terveztek, s hamarosan elkészül a két új, egyenként 120 kilo wattos teljesítménnyel. A szövetkezetben ebből csak 140 kilo- wattnyi kell, a többi a városé lesz. A János utcai lakótelepen az építési munkákból már csak a H-jelű, 41 lakásos tömb van hátra, ezt a Pest megyei Tanács Építőipari Vállalat készíti — elég lassan. A hagyományos technológiával épülő lakóház immár negyedik átadási időpontja felé közeledik, s remélhetőleg májusban beköltözhetnek a lakók. A vállalat a következő 5 éves tervben új technológiát vezet be, s ennek nemcsak az építők, hanem ff a körkérdést intéznénk a járás lakóihoz, ki mit tud Ikladról, a legtöbb válaszban az ikladi Ipari Műszergyárat említenék. Lennének, akik elmondanák, hogy nemzetiségi község, esetleg néhányan arról is tudnának, hogy ebben az alig ezer lakosú faluban működik a járás egyetlen fúvószenekara. Az Ikladon működő klubkönyvtárban tíz zenekari tag csendben és kissé szorongva hallgatja Tasnádi Lajosnak, a zenekar vezetőjének, aki egyben karnagya, kottaírója, hangszerelője, szervezője, mindenese az együttesnek. halk, de határozott szavait. ★ — Ti kerestetek meg, ti kértetek, hogy vállaljam el a zenekar vezetését. Bizalommal fordultatok hozzám, hisz gyerekkorotoktól ismerlek mindannyiótokat. Ti a volt tanár bácsit, az iskola volt igazgatóját kerestétek fel, s nem tudtam ellenállni a hívásnak; jöttem, hogy megőrizzük a régi hagyományt, ne szakadjon meg a folyamatosság, ami 1934-ben kezdődött, amikor az első fúvószenekar alakult a községben. — Kezdő tanítóként vallottam azt, amit ma, hetvenöt évesen is vallók. Meg kell tanítani mindenkit a muzsika, az ének és a tánc nyelvére, meg kell tanítani mindenkit az iskolában és az if- iúsági szerkezetekben dalolni és szépen táncolni, hogy saját maga ismerhesse fel, hogy mi a szép. És ez nem lehetetlen. De a legszebb dallam is üres, ha nem szól benne a szív és a lélek. Erről beszéltem nektek, amikor S persze az emberek, akik itt dolgoznak. Az ő munkakörülményeik, a keresetük is a várost jellemzi. A szövetkezet dolgozói többségükben betanított munkások. Közülük tizenketten három műszakban dolgoznak, s ők is kapják már a műszakpótlékot. Fizetésük ezzel együtt havonta átlagosan több mint háromezer forint. S az egy műszakosak sem keresnek kevesebbet 2400 forintnál. Ma már elfogadhatóak a szociális állapotok is; a női öltöző tágas, tiszta, s a férfiak szűkösebb mosdójához hasonlóan itt is egész nap hideg-meleg víz folyik a csapokból. Ez másutt nem nagy dolog, de itt, ebben a fiatal üzemben külön öröm. Mint ahogy az lesz a most készülő ebédlő is, meg a jövőre tervezett nagyobb műszaki fejlesztés. Erre is alapoznak, amikor az új esztendőre bizakodva készülnek. G. Z. a város is örül: a sokasodó építkezésekhez gyors és hozzáértőkivitelezőkre van szükség. A János utcában a parképítők már végeztek a durva földmunkákkal, sőt, a lakók és a Petőfi általános iskola diákjainak társadalmi munkájával a talajrendezés is befejeződött. Ehhez az építési anyagot, a humuszt, a fákat és a cserjéket a városi tanács adta. még az iskolapadban ültetek. Ezt mondtam el, amikor 1978 februárjában újrakezdtük a közös tanulást és munkát. Húszán öleltétek magatokhoz akkor a hangszereket, és minden ragyogónak, szépnek ígérkezett. ★ — Aztán csakhamar kezdődtek a bajok, mutatkoztak apróbb és nagyobb emberi gondok. Hárman az első hónap után elmentek. A következő hónapokban is többen lemorzsolódtak Ragaszkodtam ahhoz, hogy minden szólamnak legyen szólistája. Az újabb és újabb kiválások miatt a zeneműveket rendre át kellett dolgoznom, mert mindenáron eredményt akartunk elérni. Sikerült megtanulni tizenöt indulót, és számtalan táncdalt. Lassan a hírünk is túljutott a falu határán. Ahol voltunk, mindenütt sikert értünk el. Emlékeztek a csömöri augusztus 20-ra? A muzsikánkra több mint ezer ember táncolt! — Egyikünk sem gondolt a próbák nehézségeire. Kinek jutott eszébe, hogy a vasárnap délutáni összejöveteleink miatt le kellett mondania a meccsről, otthon kellett hagyni asszonyt, gyereket, unokát? Egyikünknek sem. Nagyok voltak a terveink, merészek elképzeléseink, de valahol valami elromlott. Az utóbbi - hetekben a szokásos vasárnap délutáni próbákra már csak néTizenkét évvel ezelőtt, 1965. december 31-én kelt az Elnöki Tanács rendelete, amely Gödöllő községet 1967, január 1- től várossá nyilvánította. A dátum, túlzás nélkül mondhatjuk, ma már történelmi. A felszabadulást követő időkben terebélyesedő község várossá nyilvánítása után rohamléptekkel fejlődött. Különösen a 70-es évek hozták meg mindazt a változást, amit oly régen várt már a település valamennyi lakója. S hogy mi épült az elmúlt 12 év alatt, azt még felsorolni is nehéz lenne. A korábban elvándorolt, vagy hosszú idő után visszalátogató emberek nem hisznek a szemüknek: az egykor poros, sáros Gödöllő, amely csupán a királyi nyaralójának és a községet övező erdőknek köszönhette hírnevét, ma már egyre inkább városi arculatot ölt. A földszintes, öreg házak helyén emeletes lakótömbök nőttek ki a földből, az alsóparki házóriások után már a város központjában is elkészül az első tízemeletes épület. Nem ünnepeljük látványosán a tizenkét évvel ezelőtti ese- , ményt, külsőségek helyett az építéssel törődünk inkább. Évente százmilliókat költünk lakásokra, iskolákra, óvodákra, bölcsődékre, a víz- és csatornaművekre, a világításra fejlesztjük az egészségügyi hálózatot, szaporítjuk az utak, járdák kigyen-öten jöttek el. Minden vasárnap újra kellett kezdeni a tanulást, és hétfőn a bizakodást: jövő héten biztos együtt leszünk! Ám a reménykedés, a bizakodás, a hit sem végtelen. Elfáradtam... Tasnádi Lajos a szavakat keresi. Vele együtt a zenekar jelenlévő tíz tagja is zavartan néz a levegőbe. Kerülik egymás tekintetét. — Elfáradtam... — ismétli újra a nyugdíjas iskolaigazgató. — Együtt könnyű lett volna, de bármennyire is akartam, nem sikerült. Hetvenöt évesen már nem bírom mindig újrakezdeni. Ügy döntöttem hát, hogy 1978. január 1-től lemondok a zenekar vezetéséről, tudomásul veszem, hogy veletek együtt vereséget szenvedtem. A hangszereket adjátok át az igazgatónak, hogy az év végi leltárnál ezekkel ne legyen semmi gond. Kínos hallgatni a bejelentést követő csendet, még nehezebb tudomásul venni, hogy egy nemes és igaz próbálkozás jutott zsákutcába, s a közösségért végzett önzetlen munka szenvedett vereséget. ★ Dinnyés László művelődé- siház-igazgató próbálkozik a dermedtség oldásával. Keressünk valami megoldást! — javasolja. Karczagi József, az általános iskola igazgatója mondja el gondolatait, nem lométereit, építjük a művelődés új központját. Városunk lakói szeretik Gödöllőt, s ezt nemcsak szavakkal, tettekkel is bizonyítják. A lakóközösségek, az üzemek, a gyárak, az iskolák, s az intézmények dolgozói évről évre milliókat érő társadalmi munkával segítenek az építésben. Csiba József Lapunk december 28-i számában adtunk hírt a január 2-ától megszűnő és az új buszjáratokról. A Volán 20-as számú Vállalatától kapott információ könnyen félreérthető volt. Többen fordultak panasz- szal szerkesztőségünkhöz, s a vállalat gödöllői főnökségéhez is. Bársony Endrétől, a Volán 20-as számú Vállalat gödöllői főnökségének vezetőjétől érdeklődtünk, mi lesz a járatokkal. Járat megszüntetéséről szó sincs. Csupán új számokkal jelölik a vonalakat, hogy a jövőben ne kelljen betűjelzést is alkalmazni. Például a mária- besnyői járat, amely eddig az a pálya szélén álló drukkerként, hanem úgy, mint aki felelősséget érez Iklad köz- művelődéséért. Az utánpótlásra tesz javaslatot. — Keressünk a mai nyolcadikosok között tehetséges, szorgalmas, zenét szerető fiatalokat ! — Mikor lesz azokból igazi fúvós? — kérdezik a jelenlévők. — Mi itt, valamennyien családapák vagyunk, és legalább két évtizede zenélünk. A megoldást a felnőttek jelentenék, ha visz- szajönnének közénk azok, akik már ismerik a hangszert és játszanak is rajta. — Hát, vannak ilyenek? — kérdezi a művelődési ház igazgatója. Rácz János, Braun János, Mihály Pál nevét említik, meg Kreidlmajer Józsefét, Hrncsár Jánosét. — Miért nincsenek itt? Hol vannak? Jól muzsikálnak, szeretik is a zenét. Barátok is voltunk és vagyunk. Nem érzik a közösség hiányát? Nem érzik, mennyit ártanak a távolmaradásukkal? —csattognak a vádlóan kérdő mondatok. Rebb József veszi át a szót. — Mi, akik itt vagyunk, kedvvel játszunk. Ha nem így lenne, nem áldoznánk fel a szabad időnket. Egy évben ötven vasárnap van. ötven- szer négy, az kétszáz óra. Huszonöt nyolcórás munkanap. Egy teljes hónap. Ehhez jönnek még a szereplések, a velük járó utazások. Öletek — egyszerűsítésre Az államigazgatási munka' jobb megszervezésére több javaslatot dolgoztak ki az idén a gödöllői városi tanácson. A pénzügyi osztály kollektívája a lakáshasználatbavételi eljárás egyszerűsítését javasolta, a tanácsi gazdálkodás javítására, valamint a műszaki osztályhoz tartozó feladatok jobb megoldására is születtek hasznos ötletek. Kossuth utca i Négy sávon A Szabadság téri munkálatokkal egyidejűleg hamarosan hozzálátnak az építők a Kossuth Lajos utca korszerűsítéséhez is. A 3-as főközlekedési út tehermentesítésére szolgáló, több ütemben épülő új út tizenegy méter széles lesz, s négy sávon közlekedhetnék rajta a járműveik. Gyámhatóság Járőrszolgálat Az első negyedévben tárgyalja meg a város gyermek- és ifjúságvédelmi bizottsága a gyámhatóság rendelkezésére álló 135 ezer forintnyi segélyösszeg felhasználását, valamint az ifjúsági járőr- szolgálat működésének tapasztalatait. 1-es jelet viselte, a jövőben a 10-es számról lesz felismerhető. Íme a kérdéses járatok: 10: Vasútállomás—Tessedik út— Szabadság út—Máriabesnyő gimnázium. 11: Vasútállomás —Szabadság tér—Máriabesnyő gimnázium—Incsői fafeldolgozó telep. 14: Vasútállomás— ÁFOR-benzinkút—Szabadság tér—Tessedik út. 21: Ganz Műsz'erművek—Szabadság tér —Máriabesnyő, gimnázium— Incső, fafeldolgozó telep. Üj vonal tehát a 14-es számú, amely a KKMV céljárata, de természetesen a város valamennyi lakója igénybe veheti. A zene és a zenekar sze- retetéről szólnak Ecker János, Krausz József, Ecker Dániel, Szántai János, Braun József, Szeiler János, s mindazok, akik érzik a felelősséget az ikladi fúvószenekarért. Hogy voltak problémák is7 Ez biztos, de több volt a siker és, ha ritkán hullott is az elismerés, azért mégis hullott. ★ Tasnádi Lajos, volt általános iskolai igazgató hallgatja egykori tanítványait, akiket a betűvetéstől vezetett el a zene szeretetéig és műveléséig. Szeme fel-felcsillan, arcán is végigfut a mosoly, egyik-másik mondat után. Braun Dániel szava csattan, mintha véget akarna vetni a kétségbeesésnek. — Gyerünk! Csináljuk! Braun János folytatja: — Szavazzunk! Döntsük el szavazással, hogy jövünk, vagy nem jövünk! A javaslatot elfogadják. — Emelje fel a kezét, aki azt akarja, hogy tovább éljen az ikladi fúvószenekar! Tíz kéz emelkedik a levegőbe. Döntöttek. És most Rebb József szól: — Arra kérjük, igazgató bácsit, hogy vállalja továbbra is a zenekar vezetését. Tasnádi Lajos válasza nem késik. — Vállalom, ha... Tudjuk! — felelik szinte egyszerre. — Elhozzuk a hiányzókat! Együtt lesz a szükséges létszám. Pontosak leszünk a próbákon. ‘— Mert tudjátok, ha nem dolgozunk komolyan, a mi zenekarunk is csak olvan trubacs-banda lesz. Vagy olyant akartok? A kérdésre felszabadult nevetés a válasz. Tasnádi Lajos hozzám hajol: — Hát, abba lehet hagyni? Fercsik Mihály AZ UTOLSÓ HÁZ MÁJUSBAN Parkot építenek a lakók Szív nélkül üres a dallam Mégsem oszlik fel az ikladi zenekar VOLÁN-TÁJÉKOZTATÓ Holnaptól: egy járattal több BETŰ HELYETT SZÁM T
