Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-06 / 5. szám

1978. JANUÁR 6., PENTEK Agrártervek, tennivalók Országos tanácskozás a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen Országos tanácskozás kez­dődött tegnap a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem aulá­jában. Az immár hagyomá­nyos év eleji eszmecserén az 1978-as esztendő feladatairól, a tervekről tárgyalnak a MÉM vezetői a nagyüzemi gazda­ságok vezetőivel, a társtárcák meghívott képviselőivel, a trösztök, a nagyvállalatok, te­rületi tsz-szövetségek és ter­melési rendszerek, valamint mezőgazdasági kombinátok, oktatási és kutatási intézmé­nyek vezetőivel. A tanácsko­zásokon megjelent Havasi Fe­renc, a Minisztertanács el­nökhelyettese, dr. Romany Pál mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter, dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezés- ügyi minisztériumi államtit­kár, dr. Heiczmann János ko­hó- és gépipari miniszterhe­lyettes, Villányi Miklós pénz­ügyminiszter-helyettes, dr. Pa­les Gyula, a Magyar Nemze­ti Bank elnökhelyettese, vala­mint dr. Czimbalmos Béla, a TOT főtitkára. Alkotó légkörben Dr. Pető Györgynek, az egyetem rektorának megnyi­tó szavai után dr. Romány Pál tartott előadást. Mint el­mondta : a lakosság ellátása kiegyenlített, jó volt. A me­zőgazdaság vállalt exportter­vét is teljesítette. Az elmúlt év tapasztalatai azt tükrözik, hogy érdemes idejében és sokoldalúan előkészíteni a kö­vetkező gazdasági évet. Az 1976-os, Európa-szerte sújtó aszály hazánkat sem kerülte el, és ez az 1977-es év tervké­szítésénél a szabályozók mó­dosítására késztetett. Ered­ményeképpen a gazdaságpoli­tikai döntés és a gazdasági cselekvés között rövidült az 1 út, kedvezően befolyásolva a többlettermelés és az -értéke­sítés lehetőségeit. Az elmúlt év tervteljesítésének elemzé­sekor — folytatta a miniszter — jó volt látni, hogy eszköz­ellátottságunk, beruházása­ink, az új technikák alkal­mazása miképp lendítette fel a nagyüzemeket, miközben a helyi kezdeményezéseknek tá- gabb teret adva, kedvezően bontakozott ki az alkotó mun­kahelyi légkör is. A terme­lésnek a nagyüzemekben el­ért 11—13 százalékos növe­kedése mindezt számszerűleg is bizonyítja. Ne maradjon parlag A kertészeti termelés egy­re inkább az érdeklődés hom­lokterébe kerül; hazánkban egymillió-hatszázezer állam­polgár foglalkozik zöldség­gyümölcs termesztéssel, s ez még inkább indokolja, hogy a mennyiség mellett a minőségre is mind több figyelmet for­dítsunk. Példa erre az elmúlt év ismert almaértékesítési gondja: nem lehetünk ver­senyképesek a világpiacon, ha az elsőosztályú áru helyett esetenként ipari minőségűt szállítunk. Fontos kelléke a termék értékesítésének a cso­magolástechnika is: ha palac­kozott borainkon nincs meg­felelő árucímke, jóval alacso­nyabb az árfolyama a külföl­di piacon, mint amennyi a valós, tényleges értéke. Az 1978-as évre mezőgaz­daságunk termelési értéke a tervek szerint két-három szá­zalékkal növekszik. Az or­szág tehénállománya mintegy húszezerrel gyarapszik az idén, folytatják a kocasüldő- kihelyezési akciót, s megkez­dik a „malacgyárak” háló­zatának kialakítását. Erősen Korszerűbb szakmunkásképzés Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyettes sajtótájékoztatója Ismert tény, hogy a népgaz­daság fejlődése, a termelés korszerűsítése és az élőmunka hatékonyságának javítása egyaránt a változásokhoz ru­galmasan alkalmazkodni tu­dó, magas színvonalon képzett szakmunkásokat kíván. Ebből kiindulva vizsgálta és ele­mezte a közelmúltban — több minisztérium, vállalat és isko­la számos szakemberének be­vonásával — a Munkaügyi Minisztérium az 1969. évi VI. törvény alapján 1970 óta ok­tatott szakmák követelmény- rendszerét, s a tapasztalatok alapján kidolgozta az igények változásaihoz igazodó fejlesz­tési javaslatát. A vizsgálat tapasztalatairól, a szakmun­kásképzés szakmai szerkezeté­nek korszerűsítésére vonatko­zó tervekről, valamint a fel­nőtt továbbképzés eredményei­ről Nagy Imre miniszterhe­lyettes csütörtökön tájékoztat­ta az újságírókat. Elmondotta többek között, hogy a szakmunkásképzés kö­vetelményrendszere, az okta­tás tartalma jól követte a technikai-technológiai fejlő­dést — a jelenlegi helyzet alapján és az 1980-as évek várható műszaki-gazdasági igényeihez alkalmazkodva azonban szükségessé vált több szakma profiljának ki- szélesítése, rokonszakmák alapszakmai rendszerben tör­ténő oktatása, s az elmélet­igényesebb szakmában pedig a szakközépiskolai szakmunkás- képzés. Az oktatott szakmák mint­egy 6 százaléka a fejlődés kö­vetkezeiében feleslegessé vált, 34 százalékukat pedig az új követelményekhez kell igazí­tani. A változtatások célja, hogy az újonnan kialakított szakmákban kiképzettek szé­lesebb és mélyebb szakmai is­mereteket szerezhessenek. Az egyes szakmák belső, tar­talmi fejlesztése során az is­meretek átrendezésével, újab­bak beépítésével a szakkép­zettség elméleti megalapozását, a műszaki gondolkodást, a szakmai szemlélet fejlődését kívánják elősegíteni. Egyszerűbb szakmák oktatá­sára 6—12 hónap időtartam­mal új vállalati tanfolyami rendszer kialakítását tervezik. Ezeket a szakmákat az illeté­kes miniszter az iparági-ága­zati szakszervezettel és a munkaügyi miniszterrel egyet­értésben határozza meg. kell növelni a takarmányter­melést az elkövetkezendőkben ahhoz, hogy csökkenjék a fe­hérjetartalmú takarmányok importja. A tervek között sze­repel újabb fóliatelepek, va­lamint kertészeti terméktáro­lók építése. Az idei tervfeladatokról szól­va a miniszter elsőként em­lítette a termőföld hasznosí­tásának fontosságát. Hazánk­ban ugyanis 130—150 ezer hektár a vetetten terület, ami gyakorlatilag elegendő lenne az ország cukorszükségleté­nek megtermelésére. Indokolt tehát nagyobb figyelmet for­dítani e területek hasznosí­tására. Kettős feladat várat magá­ra az elkövetkezendőkben: a vállalati, nagyüzemi eredmé­nyek növekedésével párhuza mosan emelkedni kell a dol­gozók személyes jövedelmé­nek is. Nem hanyagolható el a szervezés, vezetés munkája sem: a rögtönzések éppúgy árthatnak a várt eredmé­nyeknek, mint az elspórolt termelői költségek, vagy a szervezetlenség. Együttműködők Ezt követően dr. Czimbal­mos Béla, a TOT főtitkára a termelőszövetkezetek területi szövetségei küldöttértekezle­teinek tapasztalatairól szólt. Kovács Sándor mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi minisz­terhelyettes az élelmiszeripar és a kereskedelem együttmű­ködési feladatairól adott tá­jékoztatót, majd a gépesítés és a gépjavítás szervezésének kérdéseit taglalta dr. Soós Árpád, a Balatonboglári Ál­lami Gazdaság igazgatóhelyet­tese. A háztáji és kisegítő gaz­daságok termelésének szer­vezéséről Sándor Tibor, a for­ráskúti Haladás Tsz elnöke, a hústermelés integrációjá­nak kérdéseiről Boros Jenő, a pápái Húskombinát Vezér- igazgatója, a közgazdasági munka vállalati módszerei­ről dr. Gyuricza Béla, az ál­lami gazdaságok Szolnok me­gyei igazgatóhelyettese tar­tott előadást. Ma az ülésszak folytatódik. Be. I. Az országgyűlésről félidőben Tizenegy ülésszak 20 ülésén 13 törvény Több mint 180 téma a bizottságok napirendjén A választási ciklus felé­hez érkezett a magyar tör­vényhozói testület, az ország- gyűlés, hiszen a tisztelt háí 352 képviselőjét 1975 júniusá­ban választották meg, s z mandátuma 1980 nyarán jái le. A két és fél évvel ezelőtl öt évre megválasztott ország- gyűlés munkáját nagy hord­erejű törvényalkotások, gaz­dasági és társadalompolitika döntések jellemezték. A kép­viselők jól gazdálkodtak a2 alkotmányban előírt jogaik­kal. Az országgyűlés hatéko­nyan megvitatta a kormány- programokat, a kormány be­számolóit Élt állami ellenőr­ző és irányító szerepével, a költségvetések, a zárszámadá­sok, a miniszteri és az állam- titkári beszámolók napirend­re tűzésével. A megélénkült parlamenti munkában tükrö­ződött az állami életben és a szocialista demokráciában vég­be menő általános és folya­matos fejlődés. Minden állampolgárhoz Az eltelt két és fél évben 11 ülésszakon összesen 20 ülést tartott az országgyűlés. A kép­viselők — közülük 34-en ket­tős jelölésű választókerület­ben szerezték meg a mandá­tumot — 13 törvényjavaslatot tárgyaltak meg, és szentesítet­tek egyhangú határozattal. Megvitatták és elfogadták az ország gazdasági életének leg­főbb érvényes törvényét, a népgazdaság V. ötéves tervét. A háromnapos ülésen 34 kép­viselő mondta el véleményét. A tervtörvény felhívással zá­rult, s a gondolata ma is idő­szerű, hiszen szocialista ha­zánk minden állampolgárá­nak teljes és közös erőfeszí­tését kéri céljaink megvaló­sításáért. Ugyanezen időszakban sza­vazták meg a honvédelemről, az emberi környezet védel­méről, az élelmiszer-termelés­ről és -forgalmazásról, a köz- művelődésről és a tanácsta­gok választásáról szóló tör­vényt. Élénk és széles körű, többször országos társadal­mi viták előzték meg a ja­Bérezés minőség szerint Felkészültek a rendelet végrehajtására a PETEV-nél Január elsejével új életet kezdett az építőipar. A ta­valy megjelent rendelet sze­rint ugyanis be kell vezetni az osztályos darabbérezést, ami lényegében nem jelent mást, mint hogy ezentúl mindazok, akik rosszul dolgoznak, keve­sebbet keresnek. Kétszeres áttérés A Pest megyei Tanács Épí­tőipari Vállalatánál arról ér­deklődtünk, hogyan készültek fel a rendelet alkalmazására, s milyen eredményt várnak? Gallovics Zoltán munkaügyi és Korpás Sándor termelési osztályvezetőtől kaptuk a vá­laszokat. Szerintük a jogszabály csak az elmúlt húsz-harminc év gyakorlatához képest hoz újat. Azelőtt ugyanis a pallér, a művezető, az építésvezető, ha meglátta, hogy a kőműves néni húzott tisztességes falat, ledöntette. Ha a vakolat volt girbe-gurba, leverette. Ha nem tette meg, előbb-utóbb neki kötöttek útilaput a talpára. Az új rendelet természetesen sokkal korszerűbb eszközök­kel igyekszik a lehető legjobb munkára ösztönözni a munká­sokat és vezetőket. A PETÉV már júliusban megtette az első lépéseket az új jogszabály bevezetésére. Kidolgozták egy utasítás terve­zetét, ellátogattak olyan vál­lalatokhoz, amelyek korábban is próbálkoztak hasonlóval. Is­merik tehát a PÁÉV-nek, a Heves megyei Tanács Építő­ipari Vállalatának, valamint a Közmű- és Mélyépítő Vállalat tapasztalatait Egyik napról a másikra mégsem számítanak teljes sikerre. Elsősorban azért, mert náluk a minőségi bérezés egy másik munkaügyi intézkedéssel is párosul: most térnek át az 1963-as normákról az 1971-es, a korábbinál sok­kal korszerűbb normarend­szerre. Az is nyilvánvaló, hogy a kétszeresen is új normarend­szer elsősorban nem bérkérdés, hanem műszaki szervezési módszer, így bevezetése főként nem a munkásoknak jelent újdonságot, nehézséget, ha­nem a művezetőknek, építés- vezetőknek és a normaelszá- molóknak. Mi jelent pluszt? Ezzel szemben megkönnyíti a helyzetüket, hogy szocialis­ta brigádjaik már tavaly is a Dolgozz Hibátlanul munka- rendszer szerint tevékeny­kedtek, s a PETÉV épületeivel eddig sem volt sok gond, alig-alig került sor utólagos szavatossági munkára. Az osztályos darabbérezés bevezetéséről már a múlt év­ben tájékoztatták a munkáso­kat, a legtöbben egyetértenek vele. Különösen azok, akik ed­dig is jó munkát végeztek. Nekik annál is jobb lesz ez­után, mert a seiejtes munkák rovására az ő keresetük emel­kedik. Lássunk néhány példát. A vállalat premizálja azokat, akik a másodosztályú anyag­ból is első osztályú munkát adnak át. Abban az esetben, ha a vakolat csak másodosz­tályú. de a festők gletteléssel kijavítják a hibákat, plusz keresethez jutnak. Az első időben valószínűleg sok lesz a vita a különböző szakmák művezetői között. Ilyenkor majd az építésvezető dönt arról, kinek van igaza. Ha pedig utólag derül ki, hogy a művezetők nem bírálták el elég szigorúan a munkákat, az ő zsebük bánja. A tanácsi építőipari vállalat vezetői olyan eredményét is várják a rendeletnek, hogy is­mét megerősödik a művezetők, pallérok, építésvezetők tekin­télye. Ha az építkezéseket határidőre és megfelelő mi­nőségben adják át, jelentős prémiumhoz jutnak, s beosz­tottjaikat sem kell külön kér­lelniük a tisztességes munká­ra: mindenki érdekelt lesz ab­ban, hogy a legjobb tudása szerint végezze a dolgát. A rendelet január elsejétől érvényes, a következő két hó­napban azonban még csende­sebbek az építkezések. Ezért most a vállalat a művezetők, brigádvezetők, teljesítmény- elszámolók és a szakszervezeti bizalmiak részére tanfolyamot tart, amelyen részletesen megismerkednek az új mód­szerrel. Bíznak az eredményben A két osztályvezető vélemé­nye szerint bár sok nehézség­gel jár a rendelet bevezetése, de végül is mindez hasznot hoz a vállalatnak: kevesebb lesz a reklamáció, az átadás utáni szavatossági munka, s néhány év múltán minden bi­zonnyal az építőipar becsüle­te is nagyobb lesz. Természe­tesen csak akkor, ha min­denütt ebben a szellemben dolgoznak. Cs. A. vaslatok beterjesztését, ezzel is erősítve a törvényhozó: munka hatékonyságát. A köz­érdekű bejelentésekről, a Pol­gári Törvénykönyv módosí­tásáról és az állami vállala­tokról szóló jogszabályterve­zet vitájában több tízezer szak- ember és laikus mondta el véleményét, s a beérkezeti javaslatok számát ezrekben mérték. Az ülésszakok munkájá­nak fontos részét alkotta a nemzetközi helyzetről és a Magyar Népköztársaság kül­politikai tevékenységéről szó­ló külügyminiszteri beszá­moló. Ugyancsak a témakör­höz tartozik, hogy a képvi­selők az idén emelték tör­vénnyé az NDK-val kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. A decemberi téli ülésszakon pedig az ország- gyűlés és a Minisztertanács a Szovjetuniónak a világ népei­hez, parlamentjeihez és kor­mányaihoz szóló békefelhi- vásával kapcsolatban foglalt állást kiemelve: a magyar nép számára, amely történelme során gyakran szenvedett há­borúktól, létkérdés a világ békéjének megőrzése! Átfogó beszámolók A kormány elnöke és a Mi­nisztertanács más tagjai az ország szocialista építőmun­kájának eredményeiről, a ter­vekről és a megoldásokról ad­ták rendszeresen számot. Az Elnöki Tanács titkára az ülés­szakok közötti munkáról, a tanácsi közigazgatás fejleszté­séről, várossá nyilvánítások­ról, kitüntetések alapításá­ról és odaítéléséről számolt be. A kohó- és gépipari mi­niszter kiemelten foglalkozott a gépipar 1980-ig szóló < fel­adataival, valamint a közúti jármflféjlesztSsi program ered­ményeivel. A munkaügyi mi­niszter a munkaerő-gazdál­kodás időszerű kérdéseiről, a szakmunkásképzési törvény végrehajtásáról adott jelen­tést. A nehézipari miniszter a központi petrolkémiai, föld­gáz- és alumíniumipari prog­ramok gyakorlati eredmé­nyeit ismertétte. Az Országos Vízügyi Hivatal elnöke a víz- gazdálkodás helyzetéről és fej­lesztéséről tájékoztatta az or­szággyűlést. A könnyűipari miniszter az ágazati irányí­tásról rajzolt átfogó képet. A beszámolók és törvény- javaslatok nyomán 239 kép­viselői felszólalás hangzott el irányt mutatóan segítve a kormányzati munkát. Az ülés­szakokon elhangzott képvi­selői javaslatokat az ország­gyűlés után a Minisztertanács rendszeresen napirendre tűz­te és az indítványok alapján döntést hozott. Körültekintő állásfoglalások A tovább erősödő parlamen­ti demokratizmus legélén­kebben és legáltalánosabban az állandó bizottságok mun­kájában tükröződött. A kép­viselők alapos tájékozódás és felkészülés után a mindenna­pos életet jól visszaadó, né­melykor heves vitákban mond­ták el véleményüket. A bi­zottságok több mint 180 té­mát tűztek napirendre, jó­részt olyanokat, amelyeket véleményezésük, gyakran mó­dosító javaslataik után ter­jesztettek a plenáris ülés elé. A tíz állandó bizottság rendszeresen vizsgálta a la­kosság életkörülményeivel, szo­ciális és kulturális ellátottsá­gával összefüggő kérdéseket is. Közérdekű témák kerül­tek napirendre, mint például az élelmiszertörvény végre­hajtásának tapasztalatai, a tejtermelés és -feldolgozás, a szőlő- és bortermelés, a köz- étkeztetés, az alkoholizmus el­leni küzdelem, a könyvkiadás, a zöldség-gyümölcs termelés és -ellátás, és a tömegköz­lekedés helyzete. A külügyi bizottság rend­szeresen figyelemmel kísérte a nemzetközi helyzet alaku­lását. Beszámolót hallgattak meg a helsinki értekezletről, a fejlődő országokhoz fűző­dő kapcsolatainkról, a Ma­gyarok Világszövetségének te­vékenységéről és a magyar- szovjet államközi kapcsola­tokról. Az Interparlamentáris Unió magyar csoportja is rendszeresen számot adott a Jiatárayajton túli,, .munkájáé ról, tevékenységéről. Az ellenőrzések jogköre A képviselők ellenőrzési jogukat gyakorolva interpel­lációkat nyújtottak be több közérdekű kérdésben a kor­mány tagjaihoz. Szorgalmaz­ták például a televíziós vé­teli lehetőségek javítását, a rakodó- és anyagmozgatási gépek jobb alkatrészellátá­sát, az alkoholisták gyógyí­tását megelőző bürokratikus eljárás megváltoztatását, va­lamint az oktatási, az egész­ségügyi és szociális intézmé­nyek fenntartásának segíté­sét. Az egyik interpellációban a képviselő a diákok szabad szombatjának bevezetésére kért határidőt az oktatási minisztertől. Színes fal — plazatalánggal A Villamosipari Kutató In­tézetben a plazmatechnika ipa­ri alkalmazásának egyik új le­hetőségét kutatják. A több ezer fokos hőmérsékletű plazma­láng üvegkeménységűvé égeti a beton felületét. így az égetett kerámiához hasonló felületet kapnak, amely az eddigieknél jóval olcsóbb és színezhető is. Ezzel a módszerrel az új lakó­telepek változatosabbá, szebbé tehetők. A 43. számú Állami Építőipari Vállalatnál a VKI tervei alapján kísérleti üzem épült, ahol a házgyári épüle­tek homlokzati falait kezelik ma-jd. V

Next

/
Oldalképek
Tartalom