Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

6 %Mrlav 1978. JANI)ÄR 1, VASÄRNAP Hosszú szürke sáv... A rádióban reggelenként többször is elismétlik: mer­re síkosak az utak, rosszak a látási viszonyok, s mikor, hol vigyázzanak fokozottabban a gépjárművezetők. Van, aki a kora reggeli információt hallva kocsiját a garázs­ban hagyja. Inkább busszal vagy vonattal vág neki az útnak. Ügy biztonságosabb. Az 1. sz. Volán ceglédi üzemegységének teherautói azonban ezeken a reggeleken is útnak indulnak. Nem ördöngösség Misák János, a vállalat gép­kocsivezetője eddig elégedett az időjárással. — Az idén még nem is volt Igazán tél. — Majd elgondol­kodva hozzáteszi: — Persze, az is lehet, hogy az én terepem könnyű. A FÜSZÉRT megbí­zásából szállítok árut Cegléd­ről Nagykőrösre, Kocsérra, Szolnokra, vagy Budapestről Ceglédre. — A köd azért csak zavar­ja vezetés közben? A síkos úton sem lehet könnyű meg­tartani a púposra pakolt te­herautót — Nem ördöngösség a téli utakon biztonságosan ' vezet­ni, csak egy kis gyakorlat kelt A baj akkor kezdődik, ha egy mazsolával találkozunk. Ilyen­kor, karácsony, újév idején szinte megszállják az utakat. Sokszor nekünk kell rájuk is vigyáznunk, mert úgy vezet­nek, mintha nyár lenne, szá­raz út... Misák János brigádjában 27 gépkocsivezető dolgozik. Sok­szor hetekig nem látják egy­mást. Amikor azután össze­jönnek, rengeteg mondaniva­lójuk van. De a témák közül évek óta mindig hiányzik egy: a baleset. — Szinte minden gépkocsi- vezetőnek van balesetmentes vezetésért kitüntetése. Kinek 250, kinek 500, de van, akinek 750 ezer kilométeres. Műhely a szabadban A téli út nemcsak a veze­tőket, a kocsikat is próbára teszi. A sózott hóié, a felfrö- csögő víz, a megfagyó sár szét­rágja az autókat. A ceglédi üzem szerelőmű­helye nagyon kicsi. — Ide a műhelybe, csak a hosszabb javítást igénylő au­tókat állítjuk be. A villám­munkákat a szabadban meg­csináljuk — dörzsöli hidegtől meggémberedett ujjait Bárány József, az Edison brigád ve­zetője. — Kicsit hűvös mun­kahely ilyenkor az udvar. Ez­zel talán délutánra végzünk — mutat egy behemót zöld autóra —, csak a villamosság­gal volt baj. A villamosságszerelőknek a hidegben több a munkája. A kocsik éjjel áthűlnek, reggel nehéz az indítás. A beázott vezetékek zárlatosak lesznek. A MÁV szigorú A kalapálás zajában, a mo­torzúgásba bele-belerikkant egy hang: Húzd vissza! Még! Állj! Most jó! A bejárati ajtónál félig kint, félig a műhelyben egy üres motorházú ZIL áll. Emelőda­ru segíti helyére a több má­zsás új motort — A daru nem fér a mű­helybe, ezért álltunk ide a küszöbre — törli meg homlo­kát Ecseri Ferenc, és bebújik a vezetőfülkébe, hogy onnan irányítsa a darust. — Nincs sok baj a kocsik­kal. A sofőrök nagyon vigyáz­nak mindegyikre. — Felajánlásaink között az is szerepel, hogy a járművek műszaki, sőt, esztétikai álla­potára is ügyelünk — mondja Misák János. — Aki új kocsi­ra ül, szerződést köthet, hogy meghatározott ideig nem lesz szükség felújításra, nagyjaví­tásra. Ha a szerződést állja, nyolcezer forint jutalmat kap. És ha a későbbiekben sincs komolyabb hiba, akkor kilo­méterpénz is üti a markát. A menetirányító szobájában Egervári György fődiszpécser fejből is tudja, melyik sofőr, merre jár, vagy mikor szabad­napos éppen. — Ez természetes. Másképp nehéz volna egyenletesen be­osztani őket. Ugyanis a fuva­rok nem egyformák. Oda kell figyelni, hogy akinek sok ju­tott a nehézből, kapjon egy- egy könnyebbet is, vagy, ha valakinek már túl sok mun­kaórája gyűlt össze, megkap­ja a megérdemelt szabadna­pot. A gépkocsivezetők munka­ideje reggel hat vagy hét órakor kezdődik, de, hogy mi­kor fejeződik be, az már bi­zonytalan. Sokszor még va­sárnap is dolgozni kell. — Pályaudvari ügyeletet tar­tunk, mert előfordul, hogy befut egy megrakott szerel­vény szombat éjjel vagy va­sárnap, és azt bizony ki kell rakni. A MÁV nagyon szigo­rú. Az álláspénz óránként 200 forint. A legnehezebb munka A szemerkélő esőben, cson­tig hatoló nyirkosságban há­rom markológép hajol a va­gonok fölé, és egy-egy hara­pással nagy adag zúzott követ emel ki a kocsiból. A lapáto­toknak már csak a sarkokban megbújó köveket kell kika­parniuk. — Ezt a szerelvényt reggel kezdtük, rövidesen végzünk is vele — lép le a markoló­gép fülkéjéből Galambos Ist­ván. — Már csak hat kocsit kell kiraknunk. A vagonról most ötven év körüli, szikár férfi ugrik le. Ábrahám Andor, aki már ki­lencedik éve, hogy a Volánnál rakodómunkás. Gumicsizmája cuppog a sárban, ahogy köze­ledik. — Nem fáznak itt, reggel óta? — A hideggel nem lenne baj, mert aki dolgozik, nem ér rá fázni. Csak az eső állna már el! Volán mögött a Volánnál — Hogy bírja a nehéz mun­kát? — Egész életemben fizikai munkás voltam. Régebben ön­tödében dolgoztam. Meg az­tán, egyre többet segítenek a gépek. Egy billenős ZIL fordul a vagonok mellé. A markoló­gép percek alatt rhegtölti, és már roboghat is ki a pályaud­varról. — Hová hordják ezt a ren­geteg követ? — Február végén végleg megszűnik a Cegléd—Hant­háza vasútvonal, a helyette építendő közúthoz kell a kő. Igaza van Ábrahám Andor­nak, sokat segítenek a gépek. Egyre kevesebb emberi erő szükséges, de még így is ez a legnehezebb munkák egyike. Vállalati diplomaták Az 1. sz. Volán ceglédi üzem­egysége 1949-ben három te­herautóval és öt emberrel kezdte a munkát. Ma már több mint ezer dolgozója van, és a négyszáz teherautó mel­lett tizenöt rakodógép segít. Amikor a vállalatok többsé­ge leadta a gépkocsikat, a Vo­lán magára vállalta a szállí­tást. (Jó néhány Dél-Pest me­gyei vállalatnak, így például a Nagykőrösi Konzervgyár­nak, vagy a Pest—Komárom— Nógrád megyei FÜSZÉRT- nek ezek szállítanak). A ceglé­di üzemegység sofőrjeit úgy fogadják a partnervállalatok, mint saját dolgozóikat. Ezek a gépkocsivezetők az 1. sz. Volán diplomatái. Ök képviselik a vállalatot a part­nereknél és az országutakon egyaránt. Wanatka Gabriella Álpapiak Nagymaroson Szélhámos - reverendában — Május végén — kezdte rendőrségi tanúvallomását a mátraszentimrei pap — temp­lomunk vendégkönyvébe beír­ta nevét bizonyos dr. Illényi László, kanonok, cikádori apát. Én ezen a napon nem voltam otthon, de hamarosan lila sze­gélyű reverendában, jellegze­tes széles kalapban, ujján fő­papi gyűrűvel eljött hozzám a kanonok. Megtudtam: azért érkezett községünkbe, hogy csöndes visszavonultságban, nyugodtan dolgozhasson a ma­gyarországi szentek életéről szóló könyvén. — Első találkozásunk után többször jártam szentképekkel, szobrokkal ékesített nyaraló­jában, amit egyik pesti isme­rőse bocsátott rendelkezésére, s ahol gyakran rendezett foga­dásokat. Illényi kitűnő társal­gó volt, jól beszélt latinul és széles körű a műveltsége is. Néhány héttelt megérkezé­se után már prédikációt tar­tott, majd gyóntatott templo­munkban és a szomszédos községekben is. Magávalraga- dó szónoknak bizonyult... Celebrált halandzsa Az egyik napon azonban, midőn éppen a kanonok celeb­rálta a misét, váratlan dolog történt. Egy idegen férfi meg­látva a szószéken prédikáló főpapot, ismerősei nem kis meglepetésére szélesen elvi- gyorodva így szólt: — De hisz ez a Fillér! Márianosztrán ült ő is, biztosan megismerem. Mi­csoda pasas! A felismerés az első pilla­natban hihetetlennek látszott, de aztán már lavinaszerűen kö­vették egyást az újabb leleplező események. Időközben ugyanis a mátraszentimrei lelkésznek is feltűnt, hogy a kanonok bé­kés alkotómunka helyett min­den idejét a társasági életnek szenteli, ugyanakkor gyakran beszélt készülő 900 oldalas munkájáról Csakhogy a könyv témája a szentek élete helyett, most már a háború volt. Száz­ezer szív sikolt — ez lesz a cí­me mondogatta a kanonok II- lényi, vagyis Fillér — a szél­hámos. S ez a név a rendőrségnek sem volt ismeretlen. Fillér László, aki mindeddig többször állt különböző csalásokért bí­róság előtt, már hosszabb ide­je a BM körözési listáján sze­repelt. A nagy trükk: az ál­papság azonban a rendőröket is megtévesztette. Fillér különös históriája... A 62 éves, elképesztően for­dulatos sorsú ember előélete pedig szinte predesztinálta őt erre a vakmerő szerepre. A kilencgyermekes cipész­családból származó Fillér ugyanis katolikus intézetekben nevelkedett, s az érettségit kö­vetően az egyház segítségével tanulmányutat tett Nyugat­Európában. Hazatérése után előbb építőanyagkereskedő lett, majd egy téglagyár igazgatója, s közben az egyházban világi tisztségeket is betöltött. A ki­tűnően képzett, németül, ola­szul, oroszul és latinul beszélő férfi 1945-ben, a klérus támo­gatásával a nemzetgyűlésbe is bekerült Zala megyei képvise­lőként, s egyben ő lett körzete közellátási kormánybiztosa is. Egy év múlva azonban letar­tóztatták, és csak 1953-ban en­gedték ki a börtönből. Szabadulása után volt egy­házi titkár, fűrészgépkezelő és portás. Közben háromszor ke­rült még börtönbe befolyással üzérkedésért és más szélhá­mosságok miatt. Az utolsó büntetését követő három év történetét azonban csak a nemrég lezárult nyomozás tisztázta. Zarándokút látomásokkal Márianosztráról szabadulva 1974. őszétől Fillér nem vállalt munkát, hanem az ország kü­lönböző részein bukkant fel, s elsősorban templomokban kért segélyt és szállást. Alkalmi is­merősei előtt hite miatt üldö­zött páternak mondta magát és a legkülönbözőbb zengzetes hangzású neveken mutatkozott be, hol Pengő Lászlóként, hol pedig Drégelypalánki vagy Ne­meskéri Kovács Lászlóként. Több hónapos zarándokútja után érkezett — már mint nyugdíjas kanonok — Budára, a Fő utcai templomba. Itt meg­ismerkedett a 71 éves A. Stefá­niával, aki kezdetben kisebb összegekkel segítette ki a sze­gény főpapot. Hamarosan azonban Fillér Lászlónak cso­dás látomásai voltak arról, hogy a vallásos hölgy 94 évig fog élni. Ezt természetesen nem mulasztotta el azonnal közölni a volt apácával, mire az megosztotta vele apró szol­gálati lakását és keresetét is. S mert az égi sugallat arról sem hagyott kétséget, hogy A. Stefániának, mint egyházi em­bernek semmi szüksége nincs vagyonkájára, az asszony át­adta neki megtakarított pénzét is. A férfi kihasználva az idős nő hiszékenységét, néhány hó­nap alatt 30 ezer forintot csalt ki A. Stefániától, aki végül még ismerősétől Q Rozáliától is fel­vett 33 ezer forint kölcsönt a kanonoknak. Fillér a pénzből természetesen semmit nem adott vissza, ellenben megígér­te gyanútlan mecénásának, hogy élettörténete szerepelni fog a szentek könyvében... Ekkor Fillér László már Nagymaroson, a Kálvária-tető egyik víkendházában élt, meg­lehetősen jómódban. A bérelt nyaralót oltáriszentséggel, fe­születekkel, kelyhekkel, szen­teltvíztartókkal és oltárterítők- kel papiaknak rendezte be, s csaknem egy éves itt-tartózko- dása alatt gyakran misézett, főleg idősebb helybéli hívők­nek. Fillér tavaly májusig élt Nagymaroson, s aztán innen indult el Mátraszentimrére, az utóbbi évek egyik legfurfango­sabb szélhámosa, aki, ha sze­rényebben dolgozik, s nem tö­rekszik főpapi méltóságra és tekintélyre, talán bizony még ma is lóvá tenné az embere­ket ... Fillér László ügyében janu­ár végén hirdet ítéletet a Gyöngyösi Járásbíróság. Babus Endre A tanács ellenőrzi Hogyan gazdálkodnak az intézmények? A tanácsok tervszerűen el­lenőrzik a kezelésükben levő intézmények gazdálkodását, munkáját. Ezeknek az ellen­őrzéseknek a tapasztalatairól számolt be legutóbb a tanács­ülésnek a leányfalui végrehaj­tó bizottság. A művelődési ház munká­jának és gazdálkodásának el­lenőrzése kiemelt feladat volt, részben azért, mert tavaly kezdtek önálló folyószámláról gazdálkodni, de azért is, mert az igazgató szülési szabadsá­ga miatt személycsere előtt álltak. A folyószámláról való gazdálkodás sok zökkenővel indult. A tanácsi ellenőrzés és irányítás eredményeként ma már szabályos a művelődési ház ügyvitele: a tanács nyúj­totta anyagi eszközöket és sa­ját bevételeit megfelelően használja fel. Az előírások be­tartását a tanács folyamato­san ellenőrzi. Újítások, találmányok Másolás vagy alkotás? Berendezés gyártására újí­tási javaslatot nyújtott be egy mezőgazdasági tsz-nek három alkalmazottja: gépészmérnök, technikus és hegesztő. A szö­vetkezet az előterjesztést el­fogadta és hasznosítási szerződést kötött velük. A vezetőség határozat­ban kimondta: amennyiben megállapított határidőn belül tíz berendezés elkészül, a gyártásban részt vevőknek 60 ezer forint újítási díjat lehet kifizetni. A három újító húsz­ezer forintot kapott. Később a vezetőség a berendezés gyártását premizálással kí­vánta elősegíteni. Erre a cél­ra százötvenezer forintot tűz­tek ki. Az újítás alapján két év alatt százharmincnégy be­rendezést készítettek, amelye­ket darabonként százharminc­ötezer forintért értékesítettek. Ezekután a három feltaláló a tsz ellen kétszázötvenezer forint újítási díj fizetéséért pert indított. Az első- és má­sodfokú bíróság a követelést megítélte. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé ke­rült, amely a következőket mondta ki: A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium, vala­mint az Országos Találmányi Hivatal 1968. évi együttes irányelveinek megfelelően a termelőszövetkezeteknél az újítási javaslatok elbírálásá­nak és a hasznosított javasla­tok díjazásának rendjét a termelőszövetkezet közgyűlé­sének kell meghatároznia, a részrendelkezéseket pedig a szövetkezet vezetősége újítási szabályzatban tartozik rendez­ni. Az alsófokú bíróságoknak ezért be kellett volna szerez­niük a közgyűlési határozatot, a vezetőség újítási szabályza­tát és ezek alapján kellett volna a vitás kérdéseket el­dönteni. A szövetkezet arra hivat­kozott, hogy a feltalálók tu­lajdonképpen egy külföldi berendezést másoltak le, hangzik tovább a határozat. Erre vonatkozóan szakértői és tanúbizonyítást kell lefoly­tatni. Viszont, ha a tsz állí­tása igaz, akkor is meg kell állapítani, hogy az újítók fej­tettek-e ki többlettevékenysé­get. Meg kell állapítani, hogy a tsz elnöke, illetve vezetősé­ge mikor, milyen címen, mi­lyen összeg kifizetését hatá­rozta el. A másodfokú bíróság a hasznos eredményt megala­pozatlanul állapította meg. Tehát ezt is tisztázni kell. Csak ezek után lehet eldön­teni, hogy az újítók munká­jának eredményével milyen összegű újítási díj áll arányban. Ezért a Legfelsőbb Bíróság mindkét alsófokú ítéletét ha­tályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás­ra, valamint új határozat ho­zatalára utasította. Ha. E. Az általános iskola gazda­sági munkájára az volt a jel­lemző, hogy az intézmény ve­zetői felelősséggel és kezde­ményezőkészséggel használják fel a pénzügyi eszközöket. Ki­emelkedő eredményt értek él a társadalmi munka szerve­zésében: a község lakói, a szü­lők 18 ezer forint értékű tár­sadalmi munkát végeztek az iskolában. A napközi otthonos óvoda felszerelésére minden évben nagyobb összeget tud fordíta­ni a tanács. Tavaly parket- tázták a foglalkoztatótermeket; a következő feladat az óvo­dákért rendezése lesz. Ebben a munkában ismét számítanak a szülők segítségére. Az általános iskolai nap­közi otthonban a konyha mun­káját, az étkeztetéssel kapcso­latos nyilvántartásokat, és a raktári anyagkészletet ellen­őrizték. Korábban, az élel­mezési anyagfelhasználás vizs. gálata kapcsán felhívták az élelmezésvezető figyelmét, hogy a kerettel éves szinten gaz­dálkodjon. Az otthonban — mint a tanácsi ellenőrzés so­rán megállapították —, a nyil­vántartásokat rendben veze­tik, a térítési díjat szabály­szerűen állapítják meg. Az év során kisebb átala­kítások voltak a konyhában, egyebek között zuhanyozót építettek az ott dolgozóknak. Az ellenőrzés másik módja az úgynevezett vezetői ellen­őrzés. Tekintve, hogy az ér­demi gazdálkodás a tanácsel­nök és vb-titkár feladata, ön- ellenőrzésről van szó. A mun­kafolyamatokba épített ellen­őrzés a harmadik mód. Erre kislétszámú tanácsnál elég kevés a lehetőség. Az ellen­őrzés ezért a gyakorlatban úgy érvényesül, hogy a gazdálko­dási előadó valamennyi gaz­dasági jellegű feladat meg­oldásában részt vesz, így ér­hető el, az éves terveknek megfelelő és pénzügyileg sza­bályos gazdálkodás. A végrehajtó bizottság ösz- szeállította az idei ellenőr­zési tervet is. Ez évben mind a négy intézményben tartanak általános és részvizsgálatokat is. H. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom