Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-04 / 3. szám

Emlékezés Bán Mártonra Tíz évvel ezelőtt, 1968. ja­nuár másodikén hunyt el Bán Márton gimnáziumi tanár, a váci múzeum nyugalmazott igazgatója. A század elején, 1903. augusz­tusában, egy vékony, fiatal ta­nár kopogtatott be Halmi László, akkori váci gimnáziu­mi tanár igazgatói szobájába* Kopott, kis bőröndjében né­hány személyes holmit vitt és egy fa csattogtatót: az ifjú pe­dagógus nem csupán földrajz- és természetrajzszakos volt, hanem tornatanár is. Szeptemberben már a ka­tedrán ült, és tanított Vácott negyvenöt évig. A négy és fél évtized alatt Bán Mártonból Marci bácsi lett. Diákgenerá­ciókat oktatott az öreg tanin­tézetben és felnőttek százait az iskolán kívül. Sokat tett a vá­rosért, a közösségért. A Váci kalauznak nemcsak írója, de a szép fényképek fo­tósa is volt. Bejárta a fél vi­lágot, Afrikától az Északi-sar­kig, Európát, Zürichtől Var­sóig. Élményeiről szóban és a maga készítette diapozitívek bemutatásával számolt be kö­zönsége előtt. Bolyongás Euró­pában című könyve pályadíjat nyert. A felszabadulás után még néhány évig tanított. Büszkén említette a későbbi években is azt, hogyan segítette, ké­szítette fel az első váci mun­kásgimnázium felnőtt érettsé­gizőit. Tragor Ignác halála után, a mai Vak Bottyán Múzeumot vezette. ★ Halálának 10. évfordulóján egykori tanítványai elhelyez­ték az alsóvárosi temetőben le­vő sírján a megemlékezés vi­rágait. P. E. VÁC I MAPLÚ JÁTSSZUNK EGYÜTT! D A P V -’:* J<PV. *.< XXII. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 1978. JANUÄR 4., SZERDA Kismamaklub Kosdon Tanfolyamok, előadások, szakkör Úttörők vigyáznak majd a kicsinyekre Hatodszor gyűltek össze Kosdon a gyermekgondozási szabadságon levő, vagy babát váró anyák a művelődési ház­ban. A vendégeket Horányiné Venczel Katalin, a község vé­dőnője, klubvezető köszöntöt­te. Életmód Alig néhány hete működik a klub, s már nagyon sok fog­lalkozást tartott. Szabás-varrás tanfolyam kezdődött, melyen egy kiváló női szabó oktat és rajzolja a szabásmintákat. Járt már meghívott nőgyó­gyászvendég is a klubban, aki előadást tartott a családterve­zésről, a fogamzásgátlásról és sok nőgyógyászati kérdésre adott választ. Két egészség- ügyi felvilágosító kisfáimét szintén megnézhettek az anyák, az egyik az abortusz megelő­Fót — és a köztisztaság Gondok a hulladékszállítással Autót vennének, de nem kapható Civilizációs termék a szemét. Egyre fogasabb kérdés, hogy mi történjék vele? A fóti ta­nácselnök, Tóth Sándor hom­loka is redőződik, ha a köz­ség köztisztaságáról beszél. — A szemét elszállítása Főt legnagyobb gondja — mond­ja. — Két éve használt gép­kocsit vettünk, amelyet a Pest megyei Tőzegkitermelő Vál­lalat egyik szocialista brigád­ja javítgat, de ha nincs hozzá alkatrész, az autó nem moz­dul. Olyankor leggyakrabban a termelőszövetkezethez for­dulunk segítségért. Ha lehe­tősége van rá, a közös gazda­ság szívesen segít, de ez nem lehet végleges megoldás. A szemétszállító teherautó­hoz három dolgozót vettek fel. Gyakori, hogy közülük egyik megbetegszik. Akkor más megoldás nincs, irány a TÜZÉP-telep vagy a kocsma, hogy valakit találjanak, aki alkalmi munkában, napi 150 forintért beáll segédmunkás­nak. A fótiak a szolgáltatás díját becsületesen befizetik, a tanács pedig igyekszik a háztartási la­ki hulladékot elszállítani. A kosság igényét még csak tudják elégíteni, de az üzeme­két és az üdülőtelepét már nem. — A múlt év tavaszán sze­métbányánkat hetvenezer fo­rintért tettük rendbe — foly­tatja a tanácselnök. — Nagy gondunk, hogy a budapesti üzemekből a teherautók oda­szállítják a hulladékot, s ha nem engedjük, a nagyközség területén emelnek szemét­dombokat. Többször fordul­tunk már az illetékesekhez se­gítségért. Arra gondoltunk, hogy vásárolunk új, pormen­tes szemétszállító teherautót, de nem kapható. Kukás rend­szerű kocsit csak jövőre tud­nánk venni, sokkal drágáb­ban. Tervezik, hogy Dunakeszi 1979. januárjától átveszi a sze­métszállítás gondját a fóti ta­nácstól. Ám addig még egy esztendő van hátra. Jó lenne az elkövetkező hónapokra va­lami kedvező megoldást talál­ni. Solymosi László SZÓVÁ TESSZÜK ügyelet esek közelieteknek? Sajnos, a múlt év utolsó napja durva tréfát űzött né­hány Göd-felsőn lakó család­dal. A szeles, viharos idő az esti órákban öt, vagy ki tud­ja, hány lakóházban oltotta ki a villanyt. A hibák kivé­tel nélkül mind az oszlopokon keletkeztek, az Elektromos Műveknek kellett volna őket kijavítaniuk. Ezzel azok is tisztában voltak, akik a segély­kérő telefont vették igénybe, hogy x értesítsék az- ügyeletes villanyszerelőt. Igaz, volt, aki ezt csak másnap délelőtt tet­te meg, de ő sem járt jobban, mint az. aki még szilveszter este próbálkozott. A telefont sokszor szidjuk, de ez esetben Bell találmánya kitűnően megállta a helyét. Még az ügyeletben levő, ked­ves hangú, központbeli hölgy is kifejezte részvétét a balsze­rencsés telefonálóknak, egye­dül a Dunakeszin levő ügye­letes villanyszerelő közölte a kérelmezőkkel a lesújtó hírt, hogy semmit sem tehet az ér­dekükben. Nem azért, mert Dunakeszi túlságosan messze esik Gödtől, inkább azért, mert az a ház, amelyben a kedves ügyfél lakik, se nem vállalati, se nem valami egyéb létesít­mény, csak lakóház, ezért az Elektromos Művek nem illeté­kes arra, hogy újév napján há­rítsa él a zavart. Nem tudom, valóban így van-e, de ha mondják, akkor nekem is el kell hinnem, mert, ugye, én nem a rendelkezés ki­adójával találkoztam össze, csak egy-két bosszankodó em­berrel, akiknek nem éppen a legszerencsésebben kezdő­dött az új esztendő. A reményt persze, nem ad­ták fel ők sem, mert ígéretet kaptak arra, hogy még e hét első felében megjavítják a hi­bás vezetéket. A problémák tehát meg fognak oldódni, bár a szilveszterezésre akkor összegyűlt vendégeket nehéz lesz rábeszélni valamiféle pótszilveszterre. Vajon• miért csak a közüle- teknek tart ügyeletet az Elekt romos Művek újév napján1’ Csitári János zéséről, a másik a terhes anya helyes életmódjáról szólt. A legutóbbi foglalkozás meg­hívott vendége dr. Kovách Mária járási gyermekfőorvos volt. Előadásában az újszü­lött- és csecsemőkori helyes táplálkozásról beszélt, a kis­mamáknak nagyon értékes ta­nácsokat, tapasztalatokat, s kérdéseikre kielégítő választ adott. Elképzelések A falu 150 kismamája kö­zül átlagosan 30 látogatja rendszeresen az előadásokat. Sajnos, még nem teljesen megoldott a babák elhelye­zése, s a nagymamák is ide­genkedve fogadják a kezde­ményezést: nem tudják elkép­zelni, mit tud ott tanulni a lányuk, vagy menyük? Ezért azt tervezi a vezetőség, hogy kapcsolatot teremt az úttörő- csapattal, és a 8. osztályosok minden második pénteken, 4— 6-ig elvállalják a pótmama- ságot. Az elkövetkezendő időre igen sok a terv, s remélhetőleg, az érdeklődés nőni fog. Az el­képzelések között szerepel ké­zimunka-szakkör szervezése és TIT-előadások rendezése is. A legközelebbi meghívott vendég pszichológus lesz, bi­zonyára érdeklődés kíséri elő­adását. örvendetes, hogy a váci gyárak, üzemek, intézmények is gondolnak a kismamákra és évente egy-két , alkalom­mal, szülés előtti munkahe­lyükre invitálják őket, de a na­gyobb üzemekben nem tud­ják megteremteni velük aiszo- rosabb kapcsolatot, hiszen kö­zülük nagyon sok a bejáró, ezért nagy a jelentőségük a fa­lusi kluboknak. Működésük, természetesen, nem csekély társadalmi munkát, áldoza­tot kíván a vezetőségtől és anyagi ráfordítást a művelő­dési háztól. Ösztönző Reméljük, a fcosdi példa nem marad sokáig egyedül, akad­nak követői, támogatói és nem utolsósorban bírálói is. Valószínűleg a sok fiatal já­rási védőnő szintén kedvet, ösztönzést kap, hisz a kosdiak védőnője maga is két aprósá­got nevelve dolgozik a falu gyerekeiért és anyáiért. Kristófné Árvái Magdolna Hét ország eszperan istái városunkban BARÁTI BESZÉLGETÉS Kedves vendégei voltak a napokban a váci Madách Imre Művelődési Központ eszperan­tó csoportjának: a Magyar Esz­perantó Szövetség Budapesten, immár hagyományosan meg­rendezi az év végi téli eszpe- rantista fesztivált, s az ebből az alkalomból hazánkba érke­zett két ország eszperantistái- nak mintegy félszáz tagú cso­portja látogatta meg a nem­zetközi nyelv váci híveit. A művelődési központ meg­tekintése után — az intéz­ményről elismerően nyilatkoz­va — a külföldiek baráti be­szélgetést folytattak a váci esz- perantistákkal. ingyen2S jogi tanácsadás A szakmaközi bizottság szer­vezésében, január 5-én, holnap délután 5 órától ingyenes jogi tanácsadás lesz Vácott, a párt­ós tömegszervezeti székház (Lenin út 45.) első emeletén: a Váci Járási Ügyvédi Mun­kaközösség ügyeletese válaszol a hozzá fordulók kérdéseire. Kísérlata színház — gyerekeknek AZ ELSŐ BEMUTATÓ: JANUÁR 16-ÁN Színházba menni, egy-egy jó előadást megtekinteni él­ményt jelent, pláne, ha a darab hangulata, cselekménye, mon­danivalója különös hatást vált ki. Aki például látta a Huszon­ötödik Színháznak a közönség soraiban, a karnyújtásnyira lé­vő színpadon bemutatott, vala­melyik előadást, úgy érezhette, részesévé vált a játéknak. Most, a Madách Imre Mun­kás- és Ifjúsági Művelődési Központban kezdődő, egyelőre 'gyerekeknek szánt színházi előadássorozatban még ennél is többről van szó. Alkotó szín­ház megjelöléssel, négy kísérle­ti előadásra kerül sor, Levente Péternek, a Fővárosi Operett Színház színművészének irá­nyításával. A gyerekek jól is­merik Levente Pétert a televí­zióból, mint a Móka Mikit megszemélyesítő színészt. Az újszerű színházi előadá­sokat színpadi kellékek nélkül tartják meg. A díszletet a kö­zönséggel alakítják ki, az ajtót, az ablakot és az egyéb tárgya­kat, a színpadi helyiségeket kö­zösen beszélik meg, olyan for­mában, amilyenben a gyerekek értik csak: a játszásból elkép­zelt tárgyak és cselekmények a gyerekeknek — a kétévesektől a 10—12 éves korúakig — már régóta megszokottak. Ezért dol­gozta ki Levente Péter és Döb­rentei Ildikó pedagógus az al­kotó színház előadásait két- és hat-, illetve hat- és tízéves ko­rdáknak. A gyerekek, alkotótársak­ként, részt vesznek az előadá­sokban. Elmondhatják javasla­tukat a környezet, a cselek­mény alakítására. Olyan be­szélgetésre, közös játékra nyí­lik így lehetőség,. amilyet ed­dig még színházi előadás nem nyújtott. Ezeket a produkciókat csak szakmai közönségnek vagy bi­zottságnak be sem lehet mu­tatni, mert a nézők sokasága, közreműködése, megannyi kér­dése és véleménye, hangos köz- beszólása nem nélkülözhető. Az együttműködés mindenkit akti­vitásra késztet, ki-ki úgy érzi, hogy a játék résztvevője. A forgatókönyvírók egy-egy előadás időtartamát 50—60 percben szabták meg. A város két iskolájának, a Báthori úti és a Gábor József általános iskolának mintegy százötven első és második osz­tályos tanulója vesz részt, a játékban. Az első bemutatóra január 16-án, hétfőn délután 2 és fél 4 órakor kerül sor, majd ápri­lisig, minden hónapban egy- egy újabbat rendeznek. K. Sz. I. A fiatalember, friss érett­ségi bizonyítvánnyal a kezében, munkát kere­sett. Orvostudományi egye­temre jelentkezett, de nem vették fel. A kórházban kö­tött ki: beteghordóként alkal­mazták. Elhatározta, hogy senkitől nem fogad el egy fillér bor­ravalót sem. Ügy gondolta, ha majd a zsebébe csúsztatnak egy tízest vagy egy húszast, udvariasan visszaadja és azt mondja, nem, köszönöm, nem fogadom el, hiszen én azért veszem fel minden hónapban a fizetésemet, hogy becsülete­sen dolgozzak. Társai, az öre­gebb beteghordók és műtősök elégedetlenül csóválták a fe­jüket. A fiatalember azonban rendíthetetlen volt. Néhány napig. Egyszer egy idős asszonyt a röntgenbe kellett vinnie. A beteg, amikor beült a tolóko­csiba, tíz forintot tett a fia­talember köpenye zsebébe. A fiatalember udvariasan visz- szaadta neki, elmondva mon- dókáját, az idős asszony pedig haragos szemekkel nézett rá. Másnap már a betegek nem akartak beleülni a, tolókocsi­jába, mondván, azért nem fo­gadta el a pénzt, mert keve­sellte. Bizonygatni az ellen­kezőjét? Hiába is tette volna. Ezért aztán a fiatalember a továbbiakban elfogadott JEGYZET Vitatkozunk a borravalóról minden borravalót. Az embe­rek rákényszerítették, hogy elfogadja. ★ Vitatkozunk a borravalóról. Azt. mondják, hogy nem szo­cialista emberhez méltó sem borravalót adni, sem elfogad­ni. Beszélünk a társadal­munktól idegen jelenségről. A helyzet azonban változatlan. ★ A tévében ország-világ lát­hatta, hallhatta, amint a ben­zinkutas eldicsekedett vele, mérnöki végzettsége ellenére, inkább benzint árul, mert ha­vonta tízezer forint körül ke­res. Telefon, tárcsázás. A vonal másik végén az ÁFOR 1. táj­egységének munkatársa: — Jónapot kívánok, Ben­zinkutas szeretnék lenni — mondom. — Benzinkutas? — kérdez vissza. — Jelentkezni lehet, de évekig kell várnia, amíg sorra kerül. — Miért, olyan sokan je­lentkeztek már? — Több mint 4 ezer ember várakozik felvételre, pedig nem veszünk fel mindenkit. Válogatunk. Elsősorban a már itt dolgozók közül. Ezért aján lom, hogy jöjjön hozzánk más munkakörbe. — De én benzinkutas aka­rok lenni. — Nézze, ha van türelme évekig várni a bizonytalanra, hát tegye. — Mit gondol, miért állnak olyan sokan sorba? — Népszerű' munkakör. — Csak ezért? Én mesés keresetekről hallottam. — Hát a kereset, a legális fizetés, egyáltalán nem me­sés. A borravaló annál in­kább. ★ Vitatkozunk a borravalóról. Görbe szemmel nézünk a há­lapénzekből jól élőkre. De ki az, aki nem ad borravalót? ★ Az ember lassan megszokja, hogy ha Esti Hírlapot vesz. az egyforintosból a 20 fillért nem kapja vissza. Szokatlan, ha a 80 filléres újságért 80 fillért kér az árus. Vác, Széchenyi utca. A hen­tesbolt melletti trafik: — Kérek egy Pest megyei Hírlapot. — Tessék — mondja az idős hölgy, és már adja is. Egyforintossal fizetek. Indu­lok, amikor utánam szól: — Uram, tessék a visszajáró pénz. Hát ilyesmi is előfordul! Furucz Zoltán szöget ütött: hiszen náluk a dolog egyszerűbb, mint másutt, a lakás korábbi bérlőjének volt telefonja, príma, kiépített vo­nala, számmal. Sajnos, lemond­ta. amikor elköltözött (május­ban). Ott maradt a konnektor, a hely a központban, a kiépí­tett vonal, minden, csak egy készüléket kell bedugni a sér­tetlen csatlakozóba, számlát ki­állítani és kész. Am az ember elfogult. Külö­nösen, ha saját dolgairól van szó. Megkérdeztük az illetékes ügyintézőt, nem lehet-e mégis, hiszen ez a postának is bevé­telt jelent, külön munka nél­kül. Nem lehet! Sok a közületi megrendelés. Ha azokat telje­sítik, következhetnek a magá­nosok. Értem én a posta sok baját, de vajon ki tud elfogadható magyarázatot adni arra, miért nem szerelnek fel egy új állo­mást, ami nem új? Nem kell hozzá műszerész sem. Egyetlen centiméter veztéket sem kell szerelni, egyetlen csavart nem kell csavarni a központban. Semmit. Grósz Sándor ★ Törocsik László, az Észak- Pest megyei Távközlési Üzem helyettes vezetője kérdésünk­re elmondta: január elsejétől új rendelkezések léptek élet­be, melyek szerint mindenki, 6 ézer forint fejlesztési hozzá­járulás és természetesen a há­lózatkiépítés költségeinek be­fizetése után, ha sorra kerül, kaphat telefont. Szobon jelen­leg 200 vonalas központ van és huszonötén várakoznak te­lefonkészülékre. Lehoczky Já- nosné várhatóan az idén meg­kapja készülékét, amikor a vá­rakozók sorrendjében ő követ­kezik, mert kivételt senkivel sem tehetnek. Növekedett a bolti forgalom Sikeres évet zárt a szobi ÁFÉSZ: tavaly tovább javult a községi boltok áruellátása, bővült a választék, több élel­miszerüzletet korszerűsítettek, már 1977. december végére el­érték a 170 millió forintos for­galmat, amit csak 1979. végé­re terveztek. MOZIMŰSOR A váci Madách Filmszínház­ban, január 5—8. (délután): Hüvelyk Matyi (amerikai me­sefilm). — Este: Előkelő alvilág (olasz bűnügyi film, 16 éven fe­lülieknek). — Vasárnapi mati­né: A császár parancsára (színes, magyar történelmi film). — Január 9—11.: Külön­ben dühbe jövünk! (színes olasz—francia film). Műszerész sem kell hozzá ÜGY, MELYNEK VÉGÉRE JÁRTUNK Nagy áldás a telefon, mond­ják, akikhez még nem szerel­ték be. Csapás, vélekednek, akiknek lakásán fel-felberreg. Gyakran hallunk-olvasunk a technika eme százesztendős vívmányairól. Vannak helyek, ahol gombnyomásra működik, vannak, ahol tárcsázni kell, s találkozunk kézikapcsolású központokkal is: a kezelő ked­ves hangját halljuk a kagyló' felemelése után. Vannak üze­netrögzítő berendezések, au­tomata válaszadók, egyszerű központok, crossbar rendsze­rűek. tele harmadik-ötödik ge­nerációs elektronikával, min­dent tudók. S vannak siralmas állapo­túak. Nálunk nagy erőfeszítésre lesz még szükség ahhoz, hogy e ma már szinte nélkülözhetet­len eszközből annyi legyen, amennyi kell. Lehoczky Jánosné Szobon telefon felszerelését kérte a múlt év első felében. Azt vá­laszolták neki, majd jövőre, türelmesnek kell lennie, mert sok az elvégzendő feladat, ke­vés a pénz és a szakképzett dolgozó. A kérelmező fejébe azonban

Next

/
Oldalképek
Tartalom