Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-27 / 23. szám

1978. JANUAR 27., PÉNTEK Agráregyesületi tisztújítás Küldöttközgyűlés az MAE Pest megyei szervezetében Tegnap tartotta a Magyar Agrártudományi Egyesület Pest megyei szervezete tisztújító küldöttközgyűlését a Kerté­szeti Egyetem dísztermében. Az elnökségben foglalt helyet dr. Bíró Ferenc, az Orszá­gos Tervhivatal elnökhelyet­tese, dr. Nyemcsók János, az MSZMP Pest megyéi bi­zottságának alosztályvezetője, dr. Gaál Lajos, a megyei ta­nács osztályvezetője és dr. Csá- ky Csaba, a MAE ügyvezető titkára. Góg Mátyásnak, a Herceg­halmi Kísérleti Gazdaság igaz­gatójának megnyitója után dr. Bíró Ferenc, mint a MAE Pest megyei szervezetének el­nöke tartott előadást. Időszerű gazdaságpoliti­kai kérdésekről szólva kiemel­te: bár az elmúlt esztendő az egész népgazdaság számá­ra, így a mezőgazdaság ré­szére is sikeres év volt, a tervcélok ágazatonként elté­rően valósultak meg. Az el­következendőkben a gazdasá­gi növekedés potenciális lehe­tőségeit kell egészében kihasz­nálni ahhoz, hogy a világ­piaci áringadozásokat követ­ve, a külkereskedelmi csere­arányok javuljanak. A me­zőgazdaság termelésszerke­zetének kialakítása során fi­gyelemmel kell lenni arra, hogy az importáruk drágul­tak. így például a fehérje- takarmányok behozatali érté­ke csak akkor térül meg, ha ellenértékeként olyan termé­ket tudunk eladni, mely való­ban versenyképes a világpia­con. Várható, hogy a jövő­ben az élelmiszeripari termé­kek közül, a kevésbé ener­giaigényes állati eredetű élel­micikkek lesznek keresettek világviszonylatban. S mivel hazai állattenyésztésünk fej­lesztésének fontos feltétele a megfelelő takarmányter­mesztés, ennek okán az ag­rárérdeklődés homlokterébe kívánkozik a kukoricater- mesztés lehetőségeinek kiak­názása. Ennek ellenére a gaz­daságok ez évi terveik elké­szítésekor mintegy 300 000 hek tárral kevesebb termőterüle­tet terveztek kukoricaműve­lésre, mint amennyire előre­láthatóan szükség lesz. Ez másfél millió tonnányi ter­méskiesést is jelenthet, s nem csekély mértékben hátráltat­hatja majd az állattenyésztés lendületét. A gazdaságok szak­vezetői inkább a rövid távú jövedelmezőségre kalkulál­nak, de mivel a kukoricater­mesztés ipari háttere (gépesí­tettség, szárítókapacitás) nem követte a fejlődést, ezért ked­veltebb növény lett a búza, mert annak nagyobb a tiszta jövedelme. Nem lenne helyes azonban, a pillanatnyi elő­nyökért a hosszú távú terve­zés adta értékesítési bizton­ságról lemondani. Pest megye agrárvezetöi azonban, már a tervkészíté­sek idején jó érzékkel keres­ték és találták meg e témakö­rön belül a helyes arányo­kat A megye kukoricatermő területét mintegy 4000 hek­tárnyival bővítik az elkövet­kezendőkben, s ugyanakkor egyensúlyba hozzák ezt a szá­las takarmány területi és ho­zamarányaival is. Takarmány­hiány tehát nem akadályoz­hatja az állattenyésztési szak­ágazatok további munkáját. Murvái László, a nagyko­vácsi Rozmaring Tsz elnöke ezután az egyesület éves mun­káját értékelte, majd a kül­döttek megválasztották az egyesület új vezetőségét. Az elnöki tisztségre újra­választották dr. Bíró Feren­cet. Alelnökök: dr. Nyem­csók János, a megyei pártbi­zottság alosztályvezetője, dr. Szigeti Ernő, a Pest—Nógrád megyei AGOK igazgatója, Ku­sza Béla, az ócsai Vörös Ok­tóber Tsz elnökhelyettese és Főző József, a dánszentmikló- si Micsurin Tsz elnöke. Szer­vező titkárrá Tunyogi And­rást, a megyei tanács szak- felügyelőjét választották. Be. I. Tudománnyal a népért TIT-aktívaértekezlet Szentendrén Tegnap délelőtt az MSZMP Pest megyei bizottsága, a Pest megyei Tanács és a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társulat Pest me­gyei szervezete TIT-aktívaértekezletet ren­dezett Szentendrén, a megyei művelődési köz­pont és könyvtárban. A tanácskozás elnök­ségében foglalt helyet dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke, Barinkai Osz- kárné, a Pest megyei pártbizottság titkára, dr. Kurucz Imre, a TIT főtitkára, Jámbor Miklós, az SZMT vezető titkára, dr. Kis Jenő, a Kulturális Minisztérium főosztályvezetője, dr. Maróti Mihály egyetemi tanár, a TIT A társadalom építésének szolgálatában TUDOMÁNNYAL-AMÉPtmt cA SZOCIALISTA . a cTWAGYAR. TÁRSADAT DM SZÜLETÉSED 7 Az elmúlt 15 esztendő gyökeres változásokat hozott parasztságunk életében is. Míg az ötvenes évek el­ső felében a parasztság helyzetét még a korábbi erőteljes polarizált­ság és agrárpolitikánk jelentős tor­zulásai határozták meg, addig a párt 1957. nyarán elfogadott agrárpoli­tikai tézisei a fő figyelmet _ már nem a parasztság polarizáltságára, hanem a „derékhadra” irányította. S a párt agrárpolitikájában a mun­kás-paraszt szövetség elveit érvé­nyesítették. A mezőgazdaság szocialista át­szervezése. az ötvenes-hatvanas évek fordulóján nemcsak azt eredményez­te, hogy a parasztság is a szocialis­ta termelési viszonyok közé került, hanem egyszersmind véget vetett a parasztság korábbi osztálytagozódá­sának, illetve a tsz-parasztság és az egyénileg gazdálkodó parasztság el­térő fejlődésének. Éppen ezért volt domináló ezekben az években az egységes szocialista paraszti osz­tály megteremtése. Azonos típusok Az ennek a törekvésnek ellensze­gülő erők közül véleményünk sze­rint csak kisebb jelentőségű és egy­re gyengülő volt a korábbi réteg­különbségeknek és ellentéteknek át- mentődése a szövetkezeti gazdálko­dás keretei közé. illetve a régi és az új tagok közötti, az előbbivel ré­szint párhuzamos ellentétek időn­kénti felbukkanása. Ezeknél sok te­kintetben jelentősebb, hogy az új keretekben kialakult egy ú) tago­zódás is, amelynek alapja már ér­4. A parasztság telemszerűen nem a termelőeszköz­höz való eltérő viszony, hanem a konkrét munkamegosztás, a munka jellege, valamint a rátermettség és a szakképzettség, s a mindezekhez kapcsolódó jövedelem nagysága. A mezőgazdasági termelőszövet­kezetek megszervezése idején a szo­cialista tulajdon e formája még erő­teljesen magán viselte saját kisáru- térmelő előzményeinek következ­ményeit A hatvanas évek közepé­től azonban — á termelőszövetkeze­tek technikai-anyagi bázisának erő­södésével párhuzamosan — ' egyre erőteljesebben a vállalati gazdál­kodás jellemzői alakultak ki. Egy­felől a szövetkezetek vállalati jelle­gének erősödése, a fel nem osztha­tó alapok növekedése, az alapvető termelőeszköz — a föld — szocia­lista szövetkezeti tulajdona, a szö­vetkezetekre is kiterjedő állami fel­ügyelet és szabályozás, másfelől pe­dig az állami szektorban a vállalati önállóság növelése — a gazdálkodás eltérő elemei ellenére is —, lényegét és típusát tekintve azonos termelé­si viszonyt hoz létre az állami és a szövetkezeti szektorban. A termelőszövetkezetek igen gyors fejlődése (az egy főre jutó termelé­kenység például az elmúlt 10 évben kétszer olyan gyorsan nőtt, mint az iparban), termelési szerkezetének átalakulása, az iparszerű termelés kezdődő meghonosodása azt ered­ményezi, hogy ma már egyre job­ban szűkül a termelőszövetkezete­ken belül azok köre, akik a hagyo­mányos parasztság örökösének te­kinthetők. Ma már a termelőszövetkezetek aktív keresőinek csaknem fele ab­ból a fiatalabb generációból kerül ki, akik sohasem voltak kapcsolat­ban az egyéni parasztgazdasággal. Az aktív termelőszövetkezeti tagok és alkalmazottak mintegy 10 száza­léka szellemi munkakörben dolgo­zik, több mint 20 százalékuk szak­munkás. Ehhez járul az is, hogy a mező- gazdasági termelőszövetkezetekben dolgozó nem nyugdíjas tagoknak és alkalmazottaknak csak a fele dol­gozik a növénytermelésben, állat- tenyésztésben és takarmányozásban, tehát végez kifejezetten mezőgaz­dasági tevékenységet. Hasonló ará­nyokat mutat a közös gazdaságok­ban ledolgozott munkaidő is. Míg 1963-ban 76 százalék, addig ma már csak mintegy 50 százalék a hagyomá­nyos paraszti munkaidő aránya a mezőgazdasági termelőszövetkeze­tekben, az összes fizikai munkaidőn belül. A tsz-tagsóg közel fele tehát ma már tevékenységét tekintve nem hagyományos paraszti munkát vé­gez. Osztályok közeledése Azt is figyelembe kell venni, hogy a fő foglalkozáson túli mezőgazda- sági tevékenység — mint erre már utaltunk —, nem egyszerűen az ál­lami szektor és a szövetkezetek, a munkásosztály és, a parasztság kö­zött differenciál. A KSH mezőgaz­dasági kisüzemi összeírása alapján Magyarországon 1 millió 681 ezer 76 mezőgazdasági háztáji és kisegí­tő gazdaság van, ezekben — termé­szetesen, különböző rendszeresség­gel — 2 millió 210 ezer 404 aktív kereső dolgozik, akiknek csak 24,5 százaléka tsz-tag. (!) 1 millió 302 ezer 57 a nem mezőgazdasági főfog­lalkozásúak száma, ebből több mint egymillió a nem mezőgazdasági fizi­kai dolgozó. A munkásosztály és a parasztság közeledésének fontos tényezője volt a jövedelmek kiegyenlítődése is. Jövedelemstatisztikánk szerint ez 1968-ban következett be és azóta a parasztság, és különösen a kettős- jövedelműek munkából származó jövedelme valamelyest meg is ha­ladja a munkásosztályét. Ehhez azonban hozzá kell tennünk, hogy a parasztság ezt a valamivel maga­sabb többletjövedelmet több mun­kával érte el; hogy a statisztika a háztáji és kisegítő gazdaságokból származó becsült jövedelmet a pa­raszti jövedelmekhez hozzászámít­ja, a munkások mellékkereseteit azonban nem; hogy a munkásság természeti juttatásból származó jö­vedelme mintegy 30 százalékkal meghaladja a parasztságét és — mint Ladányi János kutatásaiból tudjuk —, a fogyasztói árak állami eltérítése következtében egy főre számítva a munkásság mintegy évi 700 forint többlethez jut, a paraszt­ság egy főre jutó jövedelme pedig évi 133 forinttal csökken. Ferge Zsuzsa kutatásaiból azt is tudjuk, hogy az elmúlt tíz évben jelentő­sen csökkent a munkásság és a pa­rasztság fogyasztási szerkezete kö­zötti különbség is. így összességé­ben elmondhatjuk, hogy a munkás­osztály és a parasztság életszínvo­nala az utóbbi 10—15 esztendőben jelentősen közeledett egymáshoz, és ma már a lényeges életszínvonalbe­li különbségek egyáltalán nem eb­ben a relációban tapasztalhatók. A mezőgazdaság szocialista át­szervezését követő időszakban tehát jelentős léptekkel haladt előre a pa­rasztság történetileg megkésett fel­bomlása, nagy réteseinek közeledé­se a munkásosztályhoz. Ezért álla­píthatta meg az MSZMP XI. kong­resszusának határozata, hogv a szö­vetkezeti parasztság „munka- és életköriilmén veiben. szemléletében közeledik a munkásokhoz, termelé­si és közéleti tevékenységével a szo­cializmus építésének aktív részese”. Kolosi Tamás (Következik: 5. AZ ÉRTELMISÉG) Pest megyei szervezetének elnöke és Földes István, a megyei szervezet titkára. Az elnöklő Barinkat Oszkárné megnyitójá­ban hangsúlyozta: az aktívaértekezlet fel­adata szót váltani a TIT VII. küldöttgyűlé­sén megszabott feladatokról, teljesítésükről. Mint mondotta, ez a tanácskozás is annak a határozatnak a szellemében jött létre, amely jobb, rendszeresebb tájékoztatást sürgetett a TIT-aktivlsták számára. A megnyitót követően dr. Kurucz Imre, a TIT feladatairól tartott vitaindító előadást, a VII. küldöttgyűlés határozatainak tükré­ben. : lakosra jutó kommunális be­ruházás összege, szemben a 970 forintos országos átlag­gal, ez az összeg tavaly már ■ 2200 forintra emelkedett, s mindössze száz forinttal ma­rad alatta az országos átlag­nak, és jól szemlélteti a me­gye fejlődését az is, hogy a III. ötéves terv időszakában , 25 ezer, a IV. ötéves terv során , már 39 ezer, a jelenlegi terv­ciklus éveiben pedig már 42 ezer lakás épül a megyében. A továbbiakban dr. Mon­dok Pál a megye egészség- ügyi hálózatának gyors üte- . mű fejlődéséről számolt be az , aktívaértekezlet résztvevőinek. ; Ezt a fejlődést jól szemlélteti, mondotta, hogy 1949-ben 280 i kórházi ágy állt a megye la­kosságának rendelkezésére, az . idén ez a szám már három- : ezerre, 1980-ra pedig négy- ; ezerre emelkedik. Hasonlóan nagyarányú a fejlődés az óvo­dák és az iskolák építésében is. Mindez — hangsúlyozta — nem lett volna megvalósítha­tó a lakosság nagyarányú se­gítsége nélkül. A megye la­kossága, üzemeinek, gazda­ságainak szocialista brigád­jai ma már évente több mint 200 millió forint értékű tár­sadalmi munkával járulnak hozzá az erőteljesebb fejlő­déshez. r év köteles újabb és újabb tudást kell szerezni, meg- és fel kell újí­tani az ismereteket, hpgy lé­pést lehessen tartani a foko­zódó ütemű fejlődéssel. Ak­kor ünnepelhetjük a legmél­tóbban negyedszázados jubi­leumunkat, ha az eddigieknél is még többet teszünk az is­meretek közvetítésében. Tizenegy felszólalás Az elhangzott előadásokat igen színvonalas vita követ­te. Ebben tizenegyen mond­tak véleményt az eddigi mun­káról, a további feladatok­ról. A mezőgazdasági szakis­meretek fontosságáról szólt Ihászi József, a dabasi járási pártbizottság első titkára és Novák László, a gödöllői já­rási hivatal osztályvezetője. E fontos tevékenység további erősítését sürgette dr. Peczník János egyetemi tanár is. Mint mondotta, tervezik, hogy a nyári szabadegyetemekhez ha­sonlóan téli szabadegyetemet indítanak Gödöllőn, az Ember és környezete témakörben. El­ső alkalommal, egy esztendő múlva, a vadbiológia kérdé­seiről kívánják megrendezni a gödöllői nemzetközi téli szabadegyetemet. Cselényi Dezső, a monori járási pártbizottság első tit­kára az értelmiségnek az is­meretek közvetítésében betöl­tött szerepéről, jelentőségé­ről beszélt. Elmondotta: je­lenleg a megye értelmiségé­nek tíz százaléka kapcsoló­dott e nagy fontosságú mun­kába, így ezt a kört feltétle­nül tovább kell szélesíteni. Ezt sürgette dr. Kovács Jó­zsef, a zsámbéki pedagógiai főiskola tanára is. Vincze Tamásné, a megyei tanács művelődésügyi osztá­lyának helyettes vezetője a tanácsok és a TIT fokozódó együttműködésének megte­remtését sürgette. Berkó Ár- pM, a váci dolgozók isko­lájának igazgatója a TIT-nek a felnőttoktatásban betöltött szerepét méltatta. Rddi Lász­ló, a szentendrei Kossuth La­jos Katonai Főiskola tanára a hazafias nevelés jelentősé­gét hangsúlyozta felszólalá­sában. Csobán Szvetozárné, a dunabogdányi művelődési ház igazgatója javasolta, hogy a jövőben jobb kapcsolat ala­kuljon ki az egyes járási TIT- szervezetek között, ami meg- könnvítené az előadók cseré­jét. Rétéi Lajos, a néprajzi szakosztály elnöke az aktuá­lis kérdések gyakoribb közös megvitatását sürgette. Dr. Losonci Miklós, a ráckevei gimnázium igazgatója. ha­sonló indíttatással adott ki­fejezést annak a véleményé­nek, hogy az ismeretterjesz­tő munkának a jelenleginél is jobban kell igazodnia a fejlő­dő igényekhez. P. P. zadban több mmt negyedmil­lióval nőtt a lakosság szá­ma. E nagyarányú növekedés legfőbb oka: a főváros von­zása. Mintegy kétszázezren telepedtek meg itt más me­gyékből érkezettek, elsősor­ban a főváros peremén, az agglomerációs övezetben. Ezek többsége paraszti foglalkozá­súként érkezett ide, s itt, Pest megyében vált ipari mun­kássá. Mindez sok olyan gond forrásává vált, ame­lyek megoldására a megye önerejére támaszkodva kép­telen. Ezért az országos ve­zetés ma már kiemelten tá­mogatja a helyes megyei tö­rekvéseket. Ezt mi sem bizo­nyítja jobban: 1966-ban mind­össze 406 forint volt az egy A jubileumi A következő előadásban Földes István a TIT VII. kül­döttgyűlése határozatának érvényesítéséről beszélt. A tavalyi évet a VII. kül­döttgyűlés, az ideit a társu­lat újjászervezésének ne­gyedszázados jubileuma te­szi kiemelkedő jelentőségű­vé — kezdte beszámolóját. — Tevékenységünk jellemzője a dolgozók politikai és világné­zeti nevelésére, a termeléssel összefüggő szakismeretek ter­jesztésére és az általános mű­veltség emelésére irányuló meghatározott és céltudatos törekvésünk. A munkásmű­velődés segítése a szervezet egész tevékenységének köz­ponti kérdése. Mint mondotta: a gazda­sági fejlődés jelenlegi szaka­szában a termelékenység fo­kozásának elengedhetetlen feltétele a dolgozók általános műveltségi színvonalának, a szakképzett munkások ará­nyának emelése. Beszámolójában Földes Ist­ván arról is beszélt, hogy Dr. Kurucz Imre előadását tartja ságáról is. Mint mondotta: könnyű megnyerni az embe­reket arra, hogyan vegyenek részt iskolai előkészítő tan­folyamokon, tanuljanak nyel­veket, vagy arra, hogy frissít­sék fel közlekedési ismeretei­ket. Ez egyéni érdekük. Ám az ismeretterjesztő munka zö­mét olyan előadássorozatok teszik ki, amelyek meghall­gatásában nem közvetlenül ér­dekeltek az emberek. Filozó­fiai, vallástörténeti, vagy ép­pen a nemzetközi politika kérdéseivel foglalkozó elő­adás közvetlenül nem kap­csolódik az emberek egyéni érdekeihez, jelentőségük még­is az egész ember formálásá­ban mérhető. Ezért ezek az előadások, sorozatok a jelen­leginél hatékonyabb propa­gandamunkát kívánnak. ►Sfcrs ereje — Megyénk már évtizedek óta a legerőteljesebben fejlő­dő megyék közé tartozik — kezdte tájékoztatóját, a me­gyei tanács elnöke. Mint mon­dotta, az elmúlt negyedszá­A TIT VII. küldöttgyűlése határozatai eredményes vég­rehajtásának feltételeként je­lölte meg a főtitkár, hogy fejleszteni kell a társulati élet demokratizmusát, növel­ni kell ismeretterjesztő mun­kánk hatékonyságát. Mit is ért ezen, azt így fo­galmazta meg: — Az alap­szabályok következetes be­tartása nyit tág teret a társu­lati élet demokratizmusának kiszélesítéséhez. E demokra­tizmus legfőbb tartalmát a nép következetes szolgálata jelenti. Tudománnyal a né­pért — e jelszónak kell meg­határoznia a társulat egész tevékenységét. Ennek érde­kében állandóan fejleszteni kell az ismeretterjesztés mód­szereit, az élet igényeihez iga­zodva. A továbbiakban elmondot­ta, hogy a társulat igen je­lentős eredményeket ért el a tudományok, a műveltség köz­vetítésében. Ez mégsem ad­hat okot az elégedettségre — mint hangsúlyozta, majd ar­ról beszélt, milyen hibák gá­tolják a további jó munkát. — Akadnak még előadók — mondotta —, akik számára az a legfontosabb, hogy ismere­teket közvetítsenek, a hogyan­ra azonban már kevesebb gondot fordítanak. Ám nem sokat ér az a fajta ismeret- közvetítés, amely figyelmen kívül hagyja a befogadók fel- készültségét, reagálását. Előadásában dr, Kurucz Im­re szólt az érdekek felkelté­sének, egyeztetésének fontos­Ax össxeft Az aktívaértekezlet máso­dik előadója dr. Mondok Pál volt, aki Pest megye gazda­sági, társadalmi, politikai éle­tének időszerű kérdéseiről adott tájékoztatást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom