Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-21 / 18. szám

Bővítik az Imre utcai iskolát Hat tanterem szeptemberre Társadalmi segítség is szükséges V. ÉVFOLYAM, 18. SZÄM 1978. JANUÁR 21., SZOMBAT Tovább épül a művelődési ház Átadják az új áruházát Többször ejtettünk már szót lapunkban is az Imre utcai általános iskola mostoha álla­potairól, a tanteremhiány okoz­ta oktatási nehézségekről. A meglévő épületek közül csak a főépület elfogadható. A Szabadság téren már ta­valy megkezdték az új, tizen­két tantermes általános isko­la területének előkészítését. Ám ha az új iskolát'átadják is, még mindig kevés lesz a tan­terem, s egyébként addig is tenni kell valamit Éppen ezért határozták el, hogy a Légszesz utcai és a Petőfi Sándor általános iskolai bő­vítések mintájára, az Imre ut­caiak is kapnak új tanterme­ket Minden bizonnyal a nevelők és a tanulók megelégedésére szolgál, hogy a városi tanács terv csoportjánál már a bőví­tés elkészült tervei között la­pozhatunk. Ebben olvastuk, hogy a jelenlegi főépület a Szabadság téri beépítési terv szerint is megmarad. Éppen ezért a tavaly november fi­án megtartott helykijelölési közigazgatási bejáráson az il­letékes szervek a bemutatott helyszínrajz és a vázlattervek alapján a bővítést elfogadható­nak találták. A megépítendő terület háromszázhetvennyolc négyzetméter, a beépítendő légtér kétszinten, alig keve­sebb mint háromezer köbmé­ter. A városi tanács az építke­zésre három és fél millió fo­rintot tud fordítani, ám ez a bővítéshez kevés. Ezért a vá­ros üzemeinek, vállalatainak, lakosainak társadalmi össze­fogására is szükség lesz. Már a terv elkészítése 60 ezer fo­rintba került volna, ám ezt is társadalmi munkában vál­lalta Lajkó Lajos, a városi ta­nács tervcsoportjának dolgo­zója. Mihelyt tehát az időjárás en­gedi, megkezdődhet a mun­ka. Az új szárny az Imre ut­cára merőlegesen kapcsolódik majd a Szabadság téri hom­lokzathoz. A tantermek opti­mális délkeleti fekvése ga­rantálja, hogy világosak, nap­fényesek lesznek. A kétszin­tes épületben három-három tanterem, szertár, iroda és mellékhelyiség áll majd a kisdiákok és a tanárok rendel­kezésére. A tervezett átadás­kor, szeptemberben még nem lesz kész a távfűtés, ezért egyelőre kályhákkal oldják majd meg a gondot A korszerű építészeti meg­oldások, a festés, a mázolás is megfelel majd a célszerű­ségnek, az esztétikai követel­ményeknek. A tantermek mennyezeteit világossárgéra festik, a vizesblokk világoszöld, a folyosó narancsszínű lesz. Az ablakokat, ajtókat, belül vajsárga szintetikus festékkel, kívülről pedig meggypirossal mázolják be. Meszelni, mázolni, a tere­pet elrendezni, a kerítést meg­építeni is segíthetnek majd a társadalmi munkások. Akad majd itt munka bőven, s re­méljük a szeptember elsejei határidő nem csúszik el egy napot se. M. M. Hosszú előkészítő munka, alapos és megfontolt mérlege­lés előzte meg a városi fej­lesztési alap tervezetének ösz- szeállítását, amelyet a napok­ban fogadott el a városi ta­nács végrehajtó bizottsága, s a városi tanácsnak is elfoga­dásra javasolt. Beruházás A tervezet általános célja, hogy a pénzügyi, beruházási és más jogszabályok, ngye- lembevételével, illetve a lehe­tőségekhez képest biztosítsa az építkezések további dinamikus ütemét. Ezt némileg nehezíti, hogy a megye beruházási kere­tét behatárolták, s ez a város előirányzataira is hatással van. Ennek eredményeképpen az idén a tervezettnél mintegy 100—120 célcsoportos lakassal kevesebb épülhet, ezeket más forrásból lehet csak pótolni. A gimnázium építését sem kezd­hetik el az idén. A városban az idén, a terve­zet szerint, összesen 121 millió forintot költhetnek beruházá­sokra. Elkészül a Dózsa György út 1—3. szám alatti nyolcvan lakásos épület és a János ut­cában is átadják a negyvenegy lakásos tömböt, amelynek földszintjén, ideiglenesen, egy negyvenszemélyes óvodát ren­deznek be. Az év végére vár­hatóan megnyílnak a Szabad­ság téri tízemeletesek alatt az új üzletek: az iparcikk, a köny­vesbolt, a húsbolt, a papírbolt, és a Patyolat. Egyben megkez­dődik a harmadik lakótömb építése is. Csatorna Folytatják a Szabadság té­ren a 12 tantermes általános iskola építését, az alsóparki la­kótelepen parkot készítenek, s átadják az új ABC-áruházat is. A Szabadság téren házgyári technológiával további 120 lakás épül, az OTP beruházá­sában. A lakótelep járulékos létesítményei tovább bővülnek, épül a tömbfűtőmű, a szenny- és csapadékvízcsatorna, a transzformátor állomás, a vil­lanyvezeték, készítik az utakat, és járdákat, a kis- és közép- nyomású gázvezetékeket. Tovább épül a művelődési központ, amit a tervek szerint 1980-ban adnak át a város és a járás lakóinak, az idén 17 millió forintot költenek rá. Má- riabesnyőn, a 3-as főközlekedé­si út, valamint a vasúti pálya közötti területen ivóvíz ge­rincvezeték húzódik majd, az elosztó vezetékeket 1979-ben építik meg. Ugyancsak Mária- besnyőn, az Iskola téren egy 220 négyzetméter alapterületű élelmiszerbolt javítja jövőre az ellátást. Több éve már, hogy hazánk és az NDK megállapodott: ma­gyar fiatalok dolgozhatnak, ta­nulhatnak NDK-beli üzemek­ben, gyárakban. Tavaly mi is ismertettük a kiutazás feltéte­leit, s nyilván akadnak, akik az idén foglalkoznak a tervvel; ők is megpróbálják. Nekik, és valamennyiünknek tanulságo­sak M. Mohácsi Tibor tapasz­talatai, aki 1974-ben vágott ne­ki az útnak, s három éven ke­resztül élt és dolgozott az NDK-ban. Géplakatosként ke­rült a wolfeni ORWO film­gyárba, s rövid idő elteltével sikeresen vizsgázott a beállító műszerész szakmában. Hogyan teltek az évek, miként sike­rült beilleszkedni az idegen környezetbe, erről kérdeztük. ' — Csak az első hónap volt nehéz — válaszolta. — A. ki­utazást megelőző nyelvtahfo- lyamoknak nagy hasznát vet­tük, de azért eleinte rengeteg volt a nyelvi nehézség. Nehe­zen szoktuk meg a német kony­ha idegen ízeit. is. Egyébként vendéglátóink minden tekintet­Hat tanteremmel bővül az Imre utcai általános iskola, ehhez azonban jelentős tár­sadalmi segítségre lesz szük­ség. Rendezés Ami a későbbi terveket il­leti, az idén szanálják a Pető­fi Sándor és a Gábor Áron ut­cai lakóházakat, hogy előké­szítsék a területet az új tanács­háza építéséhez. Elkészül a vá­ros általános és részletes ren­dezési terve is, ez különösen a további fejlesztési koncepció kialakítása, és a VI. ötéves terv előkészítése végett szükséges. G. ben kitettek magukért. Üj, korszerű épületekben szállá­soltak el bennünket, összkom­fortos lakásokban laktunk, té­vé, rádió, lemezjátszó szolgált szórakoztatásunkra. A munka­helyünkre sem lehetett pa­nasz, segítették tanulásunkat, s a világhírű gyárban számos, itthon is hasznos tapasztalatra tettünk szert. — Hogyan telt a szabad idő? — Sokat jártuk az országot, megfordultunk a legszebb vá­rosokban, sokat gyönyörköd­tünk Lipcse, Halle, Weimar és a többi város szépségeiben, nevezetességeiben. — Milyenek az emberek? — Nagyon jó véleményem van róluk. Külön kiemelném azt a vendégszeretetet, amelyet mindenütt tapasztalhattunk. — Hogyan tovább? — Nagyszerű három év volt, erkölcsileg, anyagilag egya­ránt megbecsültek bennünket. Most két év katonaság követ­kezik, majd ismét szeretnék kiutazni dolgozni. Mitru Mihály Ismét hó takarja a várost Az Erzsébet-park minden évszakban örömet nyújt a vá­ros lakóinak. A napokban újra a friss hó csábította az év­százados fák közé a fiatalabbakat. Winkler Csaba felvétele AZ NDK-BAN DOLGOZOTT Hasznosítható tapasztalatok Hogyan kössük meg a kendőt? Ápolják a szlovák hagyományt Középkorú, vidám termé­szetű asszony dolgozik a csö­möri bisztróban. Tíz éve főzi a kávét és méri az italt, mo­sogat, amikor sok a vendég. A férjének segít, aki egy­ben főnöke is a munkahe­lyén. Hétköznap délelőtt gyér a forgalom, Fogd Miklósné, Szokola Mária a kávéfőző mellől szlovákul szól vissza egy idősebb, zöld kalapos fér­finak. A következő vendég­gel mór magyarul beszél. A bisztróban mindenki kereszt­nevén szólítja. Az első pilla­natban is látni, hogy gyor­san, kifogástalanul végzi mun­káját. Ismerik, becsülik Az egész községben jól is­merik, becsülik, s ebben nem kis szerepe van annak, hogy két és fél évvel ezelőtt ő volt a községi Pávakör egyik alapító tagja. A művelődési ház és a község vezetőségé­nek javaslatára szlovák asz- szonykórust szerveztek. Fogd Miklósné nagy lelkesedéssel és örömmel vett részt a szer­vezési munkában. Két és fél év alatt a csömöri asszony­kórus országos hírnevet szer­zett, és tavaly a Pest megyei kórusversenyen jó minősí­tést szerzett. — A községben sok szlo­vák anyanyelvű ember él — mondja. — Én is mindkét nyelven szeretek beszélni. Gyermekkoromban otthon szlovákul tanultam. A nagy­mamámmal gyakran énekel­tünk együtt, azóta szeretem a népdalokat. Örültem, ami­kor hallottam, hogy asszony­kórus szerveződik! A férfi­kórus már a háború előtt megalakult, de ők inkább ma­gárul énekelnek, mi pedig mindkét nyelven! Hallotta, hogy január 27-én a tévében is szerepeltünk? Büszkék va­gyunk, hogy eljutottunk idáig. — A rendszeres felkészü­lés, a próbák nem fáraszt­ják? — Egyáltalán nem! Olyan­kor újra húszévesnek érzem magam. Most, a téli időszak­ban minden szombat és va­sárnap este próbálunk. Veze­tőnk Tóth Mihály, akit na­gyon szeretünk, mert állan­dóan új népdalokat tanulha­tunk tőle, és nem sajnálja az idejét, hogy a fejlődésünk ér­dekében továbbképezze ma­gát. A Pávakör igazi közös­séggé formálódott. Régebben községünkben például szó sem lehetett arról, hogy egy evan­gélikus lánynak katolikus ba­rátnője legyen, nagyok vol­tak a vallási ellentétek. Most már senkit sem érdekel, hogy ki milyen családból szárma­zik. Érdekes község a miénk, itt nem a nemzetiségek kö­zött volt a gyűlölködés, ha­nem a más vallásúak kö­zött. Fénykép és taps — Hogyan fogadták műso­raikat a csömöriek? — Népszerűek vagyunk, minden nagyobb társadalmi ünnepségen fellépünk. Leg­utóbb augusztus 20-án arat­tunk nagy sikert. Ilyenkor érzem: érdemes a próbákra járni, rendesen felkészülni. A nagy taps minden fárad­ságért kárpótol bennünket. Szerencsére a férjem nem ellenzi, hogy ennyi időt tölt­sék el a felkészüléssel. Ami­kor fellépünk, akár itt ná­lunk, akár más községben, vagy városban, mindig elkí­sér és megnézi a műsort. Rendszeresen ott vagyunk az országos szlovák bálon is. Né­hány évvel ezelőtt lefényké­peztek ott, szlovák népvise­letben. Megmutassam a fény­képet? Néhány perc múlva jön vissza, egy kis borítékot szo­rongat a kezében. — Hát, megtaláltam nagy- nehezen — mondja. — Tes­sék nézni, a fejdíszt, ami is rajtam van — én varrom az egész kórusnak. A nyáron beteg lettem és szanatórium­ba kellett mennem! Amikor visszajöttem, mondják ám a barátnőim, hogy valahol sze­repeltek és nélkülem nem tudták rendesen megköt­ni a szlovák kendőt. Most megtanítok néhány fiatalabb asszonyt, hogyan kell * meg­varrni a fejdíszt és megkötni a kendőt: ne forduljon elő többször ilyesmi. A nemzetiségi Pávakör meg­alakulásának híre gyorsan terjedt a községben. Az ének­lő asszonyok első sikerei vál­tozást is hoztak a község éle­tébe. Fogd Miklósaié így em­lékezik vissza: Népdal és nyelv — Néhány szereplés után egyre nagyobb érdeklődés nyilvánult meg a szlovák né­pi hagyományok iránt. Az idősebbek felidézték a már- már feledésbe merülő régi szlovák népdalokat. A népi kultúra iránti szeretetet vi­szont elsősorban a Magyar Te­levízió sok ezer embert moz­gató Röpülj Páva című mű­sora növelte. Az utóbbi években nem­csak az elődök kultúrája iránt fokozódott az érdeklődés. A község általános iskolájában már oktatják a szlovák nyel­vet, ! amire a múltban, a fel- szabadulás előtt nem is gon­dolhatták. Erről így beszél Fogd Miklósné: — Azok a gyerekek, akik szlovákul tanulnak, a jövő­ben ezzel csak nyerhetnek. Fiatalabbik fiam, János, nem beszél szlovákul és sajnálja, mert a tíz évvel idősebb báty­ja, Miklós — majdnem olyan jól tud, mint magyarul. s így valamennyire érti a többi szláv nyelvet is. Nagyon sze­ret utazni. Már azért is érde­mes szlovákul megtanulni különösen akkor ha a szülők segíteni tudnak a gyereknek Roxin László Szombati jegyzet Hangnem Panaszos levelet forgatok a kezemben. Elolvastam már kétszer-háromszor, s egyre inkább bosszanko­dom. Akárcsak a levél író­ja, egy galgahévízi asszony. Jegyzetem felét ő írta, én csak lemásolom történetét, megismétlem panaszos kér­déseit. Levélírónk valamelyik reggel gondolt egyet, ösz- szegyűjtötte otthon az üres üvegeket. Autóval indult gödöllői munkahelyére. Összecsomagolta a nehéz pakkot, ne kelljen kézben cipekednie, s munkából jö­vet a város egyik boltjában akarta visszaváltani, ott, ahol egyébként is vásárolni szokott. Ám amilyen ké­zenfekvő volt a gondolat, olyan bonyodalmas lett valóra váltása. A bolt el­adója ugyanis közölte vele, az üvegeket pedig vissza nem veszi, mert azok nem oda valók. Történetünk hőse ekkor az üzletvezetőhöz fordult panasszal, intézkedjék, hogy vegyék át az üvege­ket. Az üzletvezető — be­osztottjáénál nem sokkal kedvesebb hangnemben — megmagyarázta neki, hogy az eladó jogszerűen, járt el, valóban nem köteles át­venni a vidéki üres üvege­ket, még ha annak városi mivoltát bizonygatják is. Indokul azt hozta fel, hogy ha átvennék, a falukból mindenki odahordaná visz- sza. Majd elvei ellenére in­tézkedett, most az egyszer, kivételesen vegyék vissza azokat az üvegeket. A történet ezek után ko­molyabbra fordult: miköz­ben levélírónk idegességé­ben lassan kirakta az üve­geket, az eladó közvetlen hangon szidalmazni kezdte őt, imigyen: szégyellje ma­gát, hogy nem restell össze­vissza hazudozni, különben is ő nem hiszi el, hogy az üvegeket teletöltötten Gö­döllőn vásárolta, s azt sem hiszi el, hogy Galgamicso- dán lakik, mert ő olyan községről még nem is hal­lott. Galgahévízi ismerősünk érthetően elkeseredett, s azt kérdi, vajon mi a különb­ség a városi és a vidéki üres üvegek között, s vajon tizenöt éves munkával a háta mögött, három gyer­mekét eddig kifogástalanul nevelve, önhibáján kívül, egy valóban Galgahévíznek nevezett, létező községben lakva, mivel érdemelte ki, hogy ország-világ előtt ha­zugnak titulálják, megvá­dolva, sötét ügyekben sán- tikál, csak azért, hogy hat­van forintnyi üvegbetéttel megkárosítsa a várost s ér­demtelen előnyökhöz jut­tassa a falut. A levelet olvasva, min­denesetre elgondolkodtam, a város és a falu közötti ellentmondások micsoda fi­nom szövevényével állunk szemben. Minő rafinált ügyeskedésre van szükség ahhoz, hogy ledőlhessenek az évezredes falak. Íme, le­vélírónk valójában a város­ban vásárolta az üvegeket, de mert falun lakik, sem az előbbit s végül az utób­bit sem hiszik el neki. Vagy mégsem a kétség­telenül meglevő különbsé­gekből, a \helytelen általá­nosítások folytán lerako­dott tudati kövületekről van szó? Esetleg ez a tör­ténet s a hasonlók pusztán az érdekek könyörtelen ki­fejeződései? Azoknak a vi­lág sorát eldöntő érdekek­nek, amelyek egyötvenes, kétforintos vagy — kimon­dani is alig merem — öt­forintos üvegbetétekben nyilvánulnak meg? Van egy javaslatom: a lakóhelyre való tekintet nélkül, mindenkitől, min­denütt vegyenek vissza mindenféle üveget. S ezzel egyben csökkenthetjük a város és a falu különbségét is. Gáti Zoltán VÉRSÉGI VÍZMŰ Kiviteli terv készül Jövőre kezdik meg Ver- segen a víz- és csatornamű építését. A kiviteli terveket az idén készítik el, négyszáz- ezer forintért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom